Petőfi Népe, 1973. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-04 / 29. szám

1973. február 4. • PETŐFI NÉPE • 5 MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET • IRODALOM • MŰVÉSZET Nagy Lajos: Á magyar földbirtokos Kis képtelen természetrajzi tanulmány GÁL SÁNDOR KÉPEI ALA A földbirtokos egy olyan pi­rospozsgás gróf. aki reggeli imádságul (mert vallásos em­ber!) még az ágyban halat, hi­deg sültet, dzsemet, tejszínes kávét, csipkés szalvétát, hófe­hér kenyeret és ezüst villát eszik, reggeli után audiencián fogadja az uradalmi intézőt és a kasznárokat, akik haptákban állnak előtte, reszkető éneklés­sel beszélnek vele, és amikor távoznak, úgy köszönnek, hogy kezeit csókolom; aki a kaszná­­rok előterjesztéseiből nem ért egy betűt sem, de azért auf alle Fälle leszidja őket; aki az audi­encia után vagy vadászik, vagy hanyatt fekve ül a díványon, és ebédig elnézi a mennyezetet anélkül, hogy eközben csak egy felet is gondolna; akit ebédkor livrés inasok szolgálnak ki láb­­ujjhegyen- aki erőlevest, sültet körettel, fagylaltot, sajtot, gyü­mölcsöt és badacsonyit ebédel különféle ékes francia neve­ken; aki ebéd után szemeskávét iszik cukor nélkül konyakkal; aki ebéd után a pipázóban egyiptomit szí, és igen művelten eltársalog ötig-hatig arról, hogy milyen disznók azok a zsidók; aki estefelé kikocsizik vagy új­ra vadászik, vagy meglepi va­lamelyik kasznárját, és újra leszidja; aki este megint elölről kezdi az evést az előételnél. A földbirtokos tulajdona az úgynevezett földbirtok. Ez áll sok-sok földből, melyet büdös árkok és szép fák vesznek kö­rül, melyen búza és egyéb ku­koricák teremnek, amelynek közepén díszlik a kastély és ta­nya. A kastély , húsz-harminc gyönyörű termével egy jóképű dombon ékeskedik, előtte az udvar terül el, azután a lóis­tálló következik, a lóistálló után az ökrösistállók és fészerek áll­nak, végül mindezeken túl a cselédházak szemtelenkednek. A cselédek és béresek gazem­ber parasztok, akik fizetett el­lenségei a földbirtokosoknak, akik rondák és büdösek, mert egész nap orrukkal túrják a földet, valámennyit agyon kel­lene ütni, és oda temetni azok mellé a huncut zsidók mellé. A lóistállók téglából készül­nek, tágasak, magasak, fehérre vannak meszelve, és a padoza­tuk aszfalt: az ököristállók szerényebbek, de azért csinosak, a cselédházak azonban vályog­ból és sárból készülnek, cigá­nyok csinálják őket. A földbirtokon a büdös pa­rasztok szemtelen földtúrása ál­tal nagy jövedelem keletkezik, amely legtöbbször több mint egymillió korona, s roppant gondot ad a földbirtokosnak, hogy hogyan is költse el, ami miatt újfent szidja a büdös pa­raszt béreseket. A kastélyban a földesúr nem is tudja elkölteni jövedelmét, amiért is felutazik a fővárosba, és szép nők segítségét veszi igénybe, akiket nyilván ezért színművésznőknek nevez a nép szája. A városban ezenfelül is sok gondja és dolga van a földes­úrnak, egész éjjel kell neki kár­tyázni a mágnáskaszinóban, délután futtatnia muszáj, úgy­hogy itt alig is marad ideje szidni azokat a skribler újság­írókat, mint például engem, aki mindezt íme megírom róla, sze­gényről. Mikor a pénz elment, felül a földesúr a vonatra, és hazahaj­­tet vele. Kis-Bagoson, vagyis Ku­­tyamajsán kiszáll, négy kövér ló, hintó és az a büdös paraszt kocsis várja, elindul gondterhe­sen a kastélya felé, amint kö­zeledik, már látják is az árok­szélen a táblát: „Koldusoknak, kintornásoknak és a közigazgatásnak szigorúan tilos a bejárás!” 1919 •Az író születésének 90. évfordulója alkalmából. Sok szenvedést megélt, szikár, kevés beszédű emberek néznek ránk képeiről. Konok hallgatás, rezzenéstelen csönd sű­rűsödik körülöttük Nehéz fizi­kai munkától' gyötörtek, de ab­ban és azáltal élők. Az „életet”, mindennapi kenyerüket teremtik meg. Hétköznapjaik a munka egyhangú ritmusában folynak szét. Ünnepeik is örömtelenek. Világukat vastörvények alakít­ják. Napcserzette arcukon, moz­dulataikon a szegénység és nél­külözés lenyomatai látszanak. Életük értelmes tartalmát is ez a mindennapi munka, az állandó hasznos cselekvés adja. Gyermekkorában a festő maga is mélyen átélte a szűkösség ke­serveit, gyakori nélkülözéshez szokott, sokgyermekes hódmező­vásárhelyi családjában Élmé­nyein. idegrendszerén keresztül azonosul a szegény emberek élet­sorsával. A festő — a paraszti világ ma­radéktalan átélése folytán — szaggatottan, hevülten, expresszi­­ven fogalmaz. Az élmények bő áradása azonban nem bontja föl a formákat, tárgyakat. A festői szándéknak megfelelően konst­ruálódnak, épülnek a képek. Az élmények sűrű árama, az indu­latosabb fogalmazás mfegszerkesz­­tett rendben érvényesül. A világ, a tárgyak vaskos realitása meg­fogja a festő kezét. Így az indu­lati töltések mindig konkrét for­mákon sütnek át. Néha gyerme­kien őszintén, játékosan, felsza­badultabban fest. A balladák ér­ces zengése után könnyedebb me­se tölti ki képeit. Egymásra hajló őszi fái, esti, villanyfényes utcái ezt példázzák. A Képzőművészeti Főiskolán Révész Imrétől. Csók Istvántól, Edvi Illés Aladártól tanult leg­A kiállítás egyik képe: A címe: Esteledik többet. Rajztanán oklevelének megszerzése után két és fél évet járt az ötvös osztályon is, de be­tegsége megakadályozta a to­vábbtanulásban. 1924-től Csong­­rádon. 1927-től nyugdíjazásáig Kunszentmiklóson tanított. Me­gyei rajzszakfelügyelőként sokat tett a rajztanítás színvonalának emeléséért. Zárkózott egyéniség. Soha nem tülekedett a művészi érvényesü­lés keresztüli ain. Csendesen, szen­zációk, látványosságok nélkül te­lik élete. A NX. századi magyar festészet hagyományát, Tornyai, Koszta, Nagy István örökét ugyanúgy vállára vette, képeibe építette, mint a konstruktivizmus megoldásait. Festői technikája is a megismerés lépcsőfokain fejlő­dött, változott, a pasztellezéstől a tempera-olajfestésig, a grafikai eljárások alkalmazásáig, és új fes­tői anyagok felhasználásáig. Mű­vészi útja a szüntelen kísérlete­zés, a megismerés ösvénye. Gál Sándor a műgyűjtés, a mű­tárgyakkal való kereskedés mai fokán, ellenszolgáltatás nélkül (!) adományozta képzőművészeti gyűjteménye értékesebb hánya­dát (főleg kortársi grafikai anya­got és néhány jelentős festményt: Barcsay Jenő, Nagy István, Im­­reh Zsigmond, Varga Nándor La­jos stb. műveit) a Katonai József Múzeumnak. A 75. évében járó Gál Sándor kiállítása elsősorban a festőt ün­nepli. De nem feledkezhetünk meg a generációkat felnevelő pe­dagógusról és az önzetlen mú­zeumbarátról sem. Sümegi György AVIETNAMI TŰZSZÜNETRE... Che Van Lien (VI)K) NE FOGADD EL Jön már. A tavasz ő. A kórház kertjében tündökölnek a virágok. Neked adnám őket. Ne fogadd el! Hagyd szegény társamnak egyetlen örömét, Hogy nézhesse őket! HAZATÉRÉS Tíz jó évig voltam a harcban, Bebolyongtam, egész hazám, Száz és száz falut bejártam: Egy sem volt enyém Igazán. Csak egy volt enyém: Egy reggel egy árva, Szegény anyóka jött — Vgy hasonlított anyámra ... Robert Lowell (VSA) Amerikáról, oxfordban A jószág megáll a Cxodstßw-reten, a páva széttárja farkát, hogy félresöpörje a hőséget, majd fordul egyet, s már fonott széknek látszik hátulja, ’bogáncs-tiarával bélsáros közepén. A pihés május ez és Anglia, de a meleg: mint az amerikai nyár. Két hét hónapokat őröl; otthon a főiskolák bezárnak nyárra, masíroznak a diákok .. Brassman dúlja Kambodzsát, tollát félredobta, a kard nemezként hajlik kezében — Igazság jár-e veled, míg én" békében alszom, Kívülállóként? A páva forog, a Forradalom nem kap szárnyára bennünket... a hőség csak, mely olyan bénító, izzó levegőt söpör rám, mintha otthon lennék ... Felszállunk a szél nyergébe, kortynyi lélegzetért. Bán Ervin (ordításai Szappanos István rajza. KIVÁLÓ EGYÜTTESEK A Kecskeméti Szimfonikus Zenekar Mi szükséges egy szimfonikus zenekar alapításához és fenntar­tásához? 30—50 képzett muzsi­kus, a betanításban és a nevelés­ben jártas, némi szervezőkészség­gel rendelkező tehetséges karmes­ter, próbaterem, felszerelés, rend­szeres anyagi támogatás, az ille­tékesek részéről ösztönző figye­lem, és tevékenységüket igénylő közönség. Már a bevezető sorokban rög­zítsük: a Kecskeméti Városi Szimfonikus Zenekar nem a leg­ideálisabb körülmények között dolgozik, de a gondok ellenére lényegesen jobban muzsikálnak, mint 2—3 esztendeje. Az együt­tes vezetői és tagjai hisznek ab­ban, hogy szükség van rájuk és ez a tudat, átsegíti őket a ne­hézségeken. A zenekar 38 tagja — néhány kivétellel — kecskeméti. Nyol­cán az állami zeneiskolában taní­tanak. Az Óvónőképző Intézet, a Kodály-iskola és a Katona Jó­zsef Gimnázium tanárai, a szín­házi zenekar tagjai közül is töb­ben részt vesznek a közös mun­kában. örvendetesen fiatal az együttes, az átlagos életkor negy­ven alatt van. A szólamvezetők — Palotás József (koncertmes­ter) Róbert Gábor, Herczegh László, Lukács Jánosné — helyi emberek Az együttes magva kialakult az elmúlt években; kiderült, hogy kire, mennyire számíthatnak. Ám az igényes feladatok, a műsoron szereplő nagyzenekari művek to­vábbi sürgős bővítést, „erősítést” követelnek. Ahhoz, hogy egy Beethoven- vagy Mozart-szimfó­­niát színvonalasan tolmácsolja­nak legalább 14—18 hegedűsre lenne szükség. Jelenleg tizen­egyen ülnek a pultoknál, ha sen­ki sem hiányzik. Kellene még két kürtös, egy fuvolás, brácsás, hogy csak a legfontosabb hiá­nyokat említsük. A szerencsés, sikerült karmes­terválasztásnak is köszönhető, hogy hosszas kísérletezések után a Kecskeméti Városi Szimfonikus Zenekar a jobbak között számon tartott vidéki együttesek sorába emelkedett. Kemény Endre sze­mélyes ügyének érzi a zenekar boldogulását. Tevékenységét nem korlátozza a hangversenyek és a próbák időtartamára. Olykor a működtető intézményre háruló tennivalókat is átvállal, hogy ne legyen fennakadás. Lelkesedése, sok tapasztalattal és alapos felkészültséggel páro­sul. Diplomájának megszerzése után hamarosan az Állami Hang­versenyzenekarhoz került, az első hegedűsök közé. Alkalma volt kö­zelről megfigyelni, tanulmányoz­ni a' világ legjobb dirigenseinek a munkáját, stílusát. Játszott Ansermet, Karajan, Klemperer „keze alatt”. A legtöbbet — így mondja — Ferencsik Jánostól kapta. Kemény Endre természetesen tudta, hogy másként kell a kecs­keméti együttest vezetni, mint az ÁHZ-t. (Budapesten, több zene­karnál szerzett karmesteri tapasz­talatait is itt gyümölcsözteti.) Legfontosabb feladatának a pró­bák intenzív felhasználását, hasz­nosítását tartja. Most már keve­sebbet kell törődnie egyénileg a muzsikusokkal, mivel felkészül­ten mennek a próbákra. Jut idő a zenekari hangzás kimunkálá­sára; az adott mű közös elem­zésére, feldolgozására, a karmes­ter elgondolásainak az átvételé­re. Üj magyar művek bemutatását és a szomszédos országok zene­szerzőinek megismertetését egy­aránt szorgalmazza. És ami a legfontosabb: van türelme az eredmények kivívásához. Így jel­lemzi módszerét: „Minden neve­lés lényege a szoktatás. A fel­lángoló, lelkes kezdeményezések helyett a stabil, az ismétlődő dolgokat kedvelem. A csalódás újabb erőfeszítésre, önvizsgálat­ra késztet.” A Kecskeméti Városi Szim­fonikus Zenekar vezetőjét a szakszervezetek megyei tanácsa tavaly művészeti díjjal tüntette ki. A döntést a kulturális közvé­lemény egyöntetű örömmel fo­gadta. Kemény Endre azóta is gyakran bizonyítja, hogy kitűnő népművelő. Heltai Nándor • Kemény Endre. A megtalált hivatás Tegnap es­te Babitsot ta­nult, vizsgára ' készül. Har­madéves leve­lező hallgató a szegedi egye­temen. Az ön­megvalósítás stációiról be­szél. Nyugod­tan fogalmaz, nem keresi a szavakat. Gyermekko­rában rajzolás­sal, tánccal próbálkozik. — Fel akar­tam magamra hívni a figyel­met. Aztán az él­mények az irodalomhoz vezetik. A ke­­lebiai iskola magyaróráinak emlékét most is őrzi, tanárát sem felejti: — Bennem is él az irodalom, az olvasás szeretete, s az isme­retátadás vágya... — A feladat nem könnyű. Mindig tud újat mondani tanít­ványainak? Minden évben ugyanaz a tananyag, ismétlődnek a versek, az írók, a gyakorlatok. A szeptemberi felmérő fogalma­zás leggyakoribb 'címe: Nyári élményeim — A tanterv és még sok más megköti az ember kezét. Csak­hogy a művekről, az írókról mindent el kell mondani, ha az órán nem jut rá idő, hát más alkalommal. A könyvtárban mindennap megtalálhatják a soltvadkerti is­kolások Koós Ildikó tanárnőt. Háromszáz gyereket keresztnevén szólít. — És a könyvtáros mikor ér rá olvasni? — Éjszaka. Tudom, hogy nagyon elfog­lalt. Magyar—történelem szakos bázisnevelő, a kiskőrösi járási pártbizottság tagja, és ő az is­kolai szakszervezeti bizottság tit­kára is. — Hetente egy napon igyek­szem „magamnak” élni... Vasár­nap. — Ilyenkor mit csinál? — Nappal is olvasok... Időn­ként hangverseny, színház. Leg­utóbb az Egy őrült naplóját láttam Pesten. És a zenében is nagyon jól kikapcsolódom. — Kedvence? — Errol Garner zongorajáté­ka. Hanglemezről hallgatom. Kontra György

Next

/
Thumbnails
Contents