Petőfi Népe, 1973. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-04 / 29. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1973. február 4. A tanácsok és a lakosság KÉPERNYŐ Rossz horoszkóp Határozott Zambia ügyében a Biztonsági Tanács viszonylagos békében lította fel az amerikai kormányt vegyen részt Vietnam újjáépíté­sében. Hozzátehetjük: az Egyesült Ál­lamoknak morális kötelessége, hogy az általa okozott károknak egy részét legalább segítse hely­reállítani. Thieu, saigoni elnök, mint hí­rül adtuk tegnapi számunkban, pénteken nyilatkozott az ameri­kai CBS televízió adásában. Az ő kijelentéseit már korántsem lehet egyértelműnek venni. Egyik mondatában az amerikai csapa­tok visszatérésének (Vietnamba) lehetőségét zárja ki, míg a kö­vetkezőben megjegyzi: „rendkí­vüli körülmények esetén” a jö­vőben is kénytelen lesz kérni az amerikai légierő segítségét. Persze amennyiben az USA tényleg becsülettel vonul ki Vi­etnamból, befejezve a maga ré­széről ottani szereplését, akkor Thieu szavai pusztába kiáltottak maradnak. március 1-ig jelentést tegyen a tapasztalatairól. E kérdés sza­vazatra bocsátásakor mind az Egyesült Államok, mint Nagy- Britannia képviselői tartózko­dásukkal tüntettek. A péntek esti ülésen a Biz­tonsági Tanács által hozott má­sik határozat azzal bízza meg a különbizottságot, vizsgálja meg, milyen támogatásra van szüksége Zambiának a normá­lis áruforgalom fenntartásához szükséges közlekedési kapcsola­tok megteremtésében. Vaszilij Szafroncsuk, a Szov­jetunió ENSZ-képviselőjének helyettese á szavazást követően hangsúlyozta, hogy a Biztonsági .Tanácsnak a sallisbury-i rend­szer ellen teendő határozott lé­péséivel egyidejűleg fel kell lépnie e rendszer portugál és dél-afrikai cinkosai ellen. Kije­lentette továbbá: a lázadó rend­szer létezéséért felelős államo­kat Zambiának fizetendő jóvá­tételre kell kötelezni. (TASZSZ, ADN, Reuter, AP, AFP) HETI VILÁGHÍR ADÓ HÉTFŐ: A saigoni rendszer csapatai sorozatosan megsértették a tűzszünetet — Schumann francia külügyminiszer Bukarestben tárgyalt. KEDD: Brezsnyev és Le Dúc Tho megbeszélése Moszkvában. Az amerikai légierő beszüntette tevékenységét Kambodzsában, de Laoszban folytatja bombatámadásait. SZERDA: Bécsben megkezdődött a konzultáció az európai fegyveres erők csökkentéséről. — Washingtonban bejelentették, hogy Kis­singer február 10-én Hanoiba utazik. CSÜTÖRTÖK: Tíz évre szóló szovjet—osztrák gazdasági egyezmény aláírása Bécsben. — Pompidou francia elnök az ősz elején Pe­­kingbe látogat. PÉNTEK: Mao Ce-tung Pekingben fogadta Le Dúc Thot. — Véget ért Washingtonban Nixon és Heath kétnapos tárgyalása. SZOMBAT: A vietnami nemzetközi ellenőrző bizottság felügyelő csoportjai mégérke/tek Hűé, Da Nang és Pleikií térségébe. Ag­­new amerikai alelnök Vientiane-ban tárgyal. így látja a hetet hírmagyarázónk, \ Pálfy József ESEMÉNYEK SOROKBAN Waldheim megérkezett Üj-Delhibe Kurt Waldheim, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára szombaton megérkezett Üj-Del­­hibe, távol-keleti kőrútjának első állomására. Diáktüntetés A venezuelai főváros középis­kolai tanulói diáktüntetésen kö­vetelték a tanulási feltételek megjavítását, köztük az oktatás céljaira teljesen alkalmatlanná vált tantermek felújítását. A diákság ellen rendőri erőket ve­zényeltek ki. s az összetűzések során tizenkét fiatal megsebesült, harminchatot pedig letartóztattak. Mirage-katasztrófa Franciaország középső vidékén pénteken este lezuhant egy Mira­ge—V típusú repülőgép. Pilótája életét vesztette. Az AFP hírügy­nökség jelentése szerint a gépen nukleáris fegyver nem volt. Földrengés Rómában Szombaton hajnalban, néhány perccel két óra előtt Róma déli külvárosaiban enyhe földrengést észleltek. A föld alatti mozgá­sok károkat nem okoztak, de a lakosság körében riadalom tá­madt. A Nobel-békedíj várományosa • Helder Camara, a brazillal Re­cife katolikus érsekét jelölték a Nobel-békedíj egyik váro­mányosának. Camara Brazília éhségövezetének főpapja, szen­vedélyesen küzd a katonai diktatúra és a szegények ki­zsákmányolása ellen. Képünk 1969-ben készült Helder Ca­­mara-ról. (Telefoto — AP— MTI—KS) (Folytatás az 1. oldalról) Milyen ez a kapcsolat? A kér­désre adandó válasznak termé­szetesen a realitáson kell alapul­nia, s egyáltalán nem lehet kö­zömbös, hogy tartalmában való­ban milyen kapcsolat van a la­kosság és a tanács, valamint an­nak szervei között. Ez politikai kérdés is. Nem véletlen, hogy az MSZMP Központi Bizottsága 1971. november 3-án megvitatta és el­fogadta az államigazgatás fej­lesztésének irányelveit, s ezek az irányelvek éppen azt szorgalmaz­zák, hogy az államigazgatást a la­kosság oldaláról is vizsgálni kell. Azt is jelenti ez, hogy a taná­csoktól megköveteli a lakosság szolgálata, hogy erősítse a szó­­banforgó kapcsolatot, korszerű­sítse, gyorsítsa és ami ezzel együtt jár, egyszerűsítse az ügyintézést. Ha az említett irányelvet, a gyor­sabb ügyintézésre való törekvést vesszük figyelembe, feltétlenül úgy kell válaszolnunk a kérdésre, hogy jó a kapcsolat a tanácsok és a lakosság között. Nem lehet más a válaszunk ak­kor sem, ha részleteiben vizs­gáljuk meg megyénk tanácsainak és lakosságának naponkénti kap­csolatát. S ez, hogy naponkénti, nem túlzás, hiszen évenként min­den Bács-Kiskun megyei polgár háromszor keresi fel a tanácsot, beleértve a létszámba a cse­csemőket és az aggastyánokat is. Közvetlen és sokoldalú ez a kap­csolat, amely az elmúlt évek so­rán jelentősen változott, fejlődött. A megyei tanácsnál éppen úgy, mint a helyi tanácsoknál szabá­lyozták az ügyfélfogadást, de a tisztségviselők, a szakigazgatási szervek dolgozói rendszeresen tartanak fogadóórákat. Ezek — ha csupán a számszerűséget néz­zük — igen tartalmasak. A nagy­községekben például 1972-ben több, mint 34 ezer állampolgár fordult a tanácsi ügyosztályokhoz. Ugyancsak a nagyközségben a pénzügyi cs az igazgatási ágaza­toknál a múlt esztendőben meg­közelítőleg 552 ezer ügyfél kopog­tatott az ajtókon. f Ez azonban — hogy a választó­polgár jelentkezik kérésével — a kapcsolatnak csupán az egyik ol­dala. A másik az, hogy maguk a tanácsi dolgozók is elmennek az üzemekbe, vállalatokhoz, terme-Egy hét A^ egy hete életbe lépett tűz­­szüneti megállapodás sajnos, nem valósulhatott meg tökélete­sen, a saigoni rezsim szabotáló és területszerző tevékenysége miatt. A hét folyamán fokozatosan csökkentek ugyan a harcok, de még pénteken is összetűzéseket jelentettek Quang Tri, Quang Ngai és Quang Nam térségéből, valamint Pleiku és An Loc kör­zetéből. Kambodzsában a stratégiailag fontos műutak mentén folynak a harcok. A Lón Nol-rezsim ala­kulatai a fővárostól, Phnom Penhtől délnyugatra kezdemé­nyeztek összetűzéseket. Kilenc évi dicstelen csatározás után megkezdődött a dél-koreai bábrezsim fegyveres erőinek el­szállítása Dél-Vietnamból. Az el­ső csoport amerikai katonai gé­pekkel indult haza, Szöulban a ..hősöknek” kijáró csinnadrattá­val fogadták őket. A legutóbbi NEW YORK Dr. Kenneth Kaunda, a Zam­biai Köztársaság elnöke pénte­ken Kurt Waldheimhez, az ENSZ főtitkárához intézett üze­netében megállapítja, hogy a zambiai—rhodesiai határvidé­ken a helyzet a határnak a Smith-rendszer által történt egyoldalú lezárása óta kiélező­dött. A dél-rhodesiai és dél-af­rikai fegvveres erők által tele­pített aknák hat zambiai állam­polgár életét oltották ki, amióta a Biztonsági Tanács e térség helyzetével foglalkozik. E per­manens agressziós cselekmények — hangsúlyozza Kaunda — nyil­vánvalóvá teszik a fenyegető veszélvt, amelyet az Afrika déli részén fennálló válság jelent a nemzetközi békére és biztonság­­re nézve. Az üzenet a továbbiakban le­szögezi, he— Nan-'-Britannia mind ez ideig hallgatott a gvar­­matáról kiinduló állandó provo­kációkról. Ezért a Biztonsági lőszövetkezetekbe. intézményekbe, s ott kötetlen beszélgetés formá­jában tájékoztatást adnak tele­pülésfejlesztési kérdésekről, ke­reskedelmi gondokról és minden olyan témáról, amely érdekli, érinti a lakosságot, felvilágosítást adnak egy-egy ügy elintézését il­letően. De ehhez a „másik oldal­hoz” tartozik az úgynevezett tá­jékoztató irodák működése is. Igaz, ebben az esetben nem megy ki a tanács a lakosokhoz, de elé­jük siet, s lehetőséget ad nekik arra. hogy úgyszólván minden kérdéssel, üggyel benyithasson az irodába, ahol egyértelmű infor­mációt kap, esetleg azonnal el is intézik az ügyet. A tájékoztató irodák, amelyeket 1971. január 1-ével hoztak létre a megye öt városában, egyben az ügyintézés gyorsaságát, egyszerűsítését is szolgálják. önmagában azonban egy szám — még lehet rossz is. Takarhatja azt, hogy egy embernek egyetlen ügyben sokszor kellett kopogni különböző ajtókon, s ezáltal emel­kedőd a statisztikai kimutatás az ügyfélforgalomról. Nos, minek ta­gadnánk, a 34 ezerben ilyen ese­tek is meghúzódnak, de semmi­képpen sem jellemzőek. Vagy ha néhány helyen igen, akkor két­szeresen is időszerű és szükséges érvényre juttatni a Központi Bi­zottság már idézett irányelveit. Élesen rávilágít azonban — az elmondottakon túl — a kapcsola­tok tartalmára az, hogy a lakos­ság egyetlen kis-, vr.gy nagyköz­ségben, városban sincs elidege­nedve a tanácstól, annak dolgo­zóitól, vezetőitől. Ezt számokkal is bizonyítani lehetne, ha idéznénk például az elmúlt év májusában megtartott településfejlesztési nagyaktíva eredményeit, ha újból megemlítenénk, hogy a megye la­kossága 1971-ben hány millió fo­rint értékű társadalmi munkát végzett. A lakosság és a tanácsok ilyen tartalmú összefogásának eredményeként Bács-Kiskun me­gyében számos, terven felüli, de szükséges létesítményt, adhattunk át: utak, járdák, napközi ottho­nok. vízvezeték, bölcsődék, ta­nyai gyerekek kollégiuma, villa­mosítás stb. Gyakorlatilag ezek a tények testesítik rneg a tanácsok és a lakosság kapcsolatának tar­talmát. Gál Sándor jelentések szerint márciusig tel­jesen kivonják Dél-Vietnamból a dél-koreai csapatokat az ame­rikai légihídon, míg felszerelé­süket hajóval szállítják el. Az előforduló háborús inciden­sek ellenére az Egyesült Államok vezető köreinek képviselői igen optimista nyilatkozatokat tesznek. A legderülátóbb maga Nixon elnök volt —, s személyénél fog­va az ő szavának van a legna­gyobb súlya. Pénteken, a diplo­máciai testület képviselői és kül­földi vendégek tiszteletére adott reggelin ugyanis kijelentette: „Az utóbbi tíz évben most elő­ször mondhatja el az Egyesült Államok elnöke, hogy az USA és Vietnam között béke van”. Nixon tehát nem egyszerűen tűz- vagy fegyverszünetről be­szélt, hanem békéről. Reméljük, hogy komolyan is gondolta. Ennél a kijelentésnél is tovább ment Edward Brooks republiká­nus szenátor. Pénteken arra szó-Tanács feladata, hogy sürgős lépéseket tegyen a válságos hely­zet rendezése érdekében. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa pént^1' este elsöprő többséggel fogadta el Guinea, Kenya, Szu­dán és Jugoszlávia közösen be­nyújtott határozati javaslatát a törvénytelen fajgyűlölő rhode­siai rendszer állandósult agresz­­szív cselekményeinek elítélésé­ről. A Biztonsági Tanács hatá­rozatában elítélte a dél-afrikai katonai alakulatok rhodesiai je­lenlétét és haladéktalan vissza­vonásukat követelte. Sajnálkozását fejezte ki a Biz­tonsági Tanács, amiért az eddi­gi rendszabályok nem vezettek a lázadó rezsim felszámolásához és felszólította Nagy-Britannia kormányát: tegye meg az ösz­­szes szükséges lépéseket a faj­gyűlölő fehér kisebbségi rehd­­szer megszüntetése végett. A Biztonsági Tanács úgy ha­tározott, különbizottságot indít Zambiába, hogy megvizsgálja a területen uralkoló helyzetet és Mit hoz a holnap? A titokza­tos, a rejtelmes jövő évezredek óta izgatja az idő börtönébe zárt embereket. Ki ne szeretne egy kicsit előrelapozni a „sors köny­vében”? A jövendő megfejtésé­re hamis hiedelmek, elméletek sokasága született. Sem az áldo­zati oltárok füstjétől, sem az állatok belsőségeinek az állapotá­ból, sérti a madarak repüléséből, sem a csillagvizsgálóból nem tud­hatjuk meg, hogy mi vár ránk, emberekre, csoportokra, népekre. Még a horoszkópokból sem! Az Üj Magyar Lexikon szerint a „horoszkóp jövendölési célból összeállított vázlat, amelynek se­gítségével — a születési időben fennálló csillagkép alapján — a sors várható alakulását igyekez­tek meghatározni. Semmiféle tu­dományos alapja nincs, noha ma is sokan hisznek benne.” Zsolnai Hédi, a televízió Ho­roszkóp-produkció című műso­rának szerzője és vezetője (lát­szólag) nem vette komolyan, megkérdőjelezte a csillagjóslás „tudományát” és csak ürügyként használta, hogy összehozzon fél tucat, Bak jegyében született mű­vészt, alkalmat adjor: számukra egy kis mókázásra, dalolásra. El­hibázott ötletét még az' sem mentené, ha a körítés színvona­las, érdekes, tanulságos, szórakoz­tató lett volna. A hetven per­ces műsorból azonban fél órát unatkoztunk és bosszankodtunk. Legalább annyira, mint azok a színészek, akik a kamerák előtt várták a lassan cammogó idő múlását (például Suka Sándor hosszadalmas és suta anekdotá­ját hallgatva). Mi nem hiszünk a horoszkó­pokban, de abban bizonyosak vagyunk, hogy ez a 'műsor rossz csillagzat alatt született. S ha előre láthatnánk a jövőbe, azt szeretnénk megtudni, hogy lesz-e folytatása? Reméljük, hogy nem. H. N. Talán nem is szabad megle­pődni azon — felháborodni an­nál inkább! —, hogy a Thieu­­rezsim a vietnami béke első he­tében békebontónak bizonyult továbbra is. Százszámra sértet­ték meg a saigoni rendszer csapatai a tűzszünet előírásait, amikor támadásra indultak a hazafiak kezén levő terület visszafoglalásáért. Napokig le­hetetlenné tették a négyes ka­tonai vegyesbizottság megalaku­lását és munkájának kezdetét, mert mindenféle praktikával rá akarták bírni a Saigonba ér­kezett küldöttségeket a Thieu­­rendszernek, mint államnak, mint kormánynak az elismeré­sére. (Például olyan űrlapokat akartak kiállíttatni a VDK-ból érkezett tisztekkel, vagy a fel­szabadított területekről a Dél­vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány megbízásából jött képviselőkkel, hogy ezeknek a papíroknak az aláírásával is­merjék el a Dél-vietnami Köz­társaságot ...) De az is világos, hogy a viet­nami háború annyi bonyolulf problémát teremtett, olyan gyű­lölködést szított, hogy nem vár­ható egyhamar sem a megbéké­lés, sem a rendezés folyamatá­nak gyors kibontakozása Thieu azzal fenyegetőzik, hogv tovább harcol. A saigoni diktátor sze­mélyes jövője is attól függ, si­kerül-e •'— .félig-meddig máraz amerikaiak nélkül vagv azok el­lenére — bizonyítania tekinté­lyét és erejét? A világsajtó ma már arról ír, hogy Washington­ban ez a szólásmondás járja: „Thieu megtette kötelességét, Thieu mehet...” Az amerikai katonák kivo­nása tovább folyik. Egyetlen napon — csütörtökön — hat utasszállító repülőgépen 1200 „GI”, azaz kiskatona hagyta el Dél-Vietnamot. Az amerikai létszám most körülbelül 20 000. A saigoni amerikai parancsnok­ság szerint március 14-ig min­den katonát elvezényelnének Dél-Vietnamból. Persze nem mindenki megy haza. Az Egyesült Államok ve­zetői gondoskodnak arról, hogy bármikor szükségesnek tartott katonai beavatkozáshoz megfe­lelő erő álljon készenlétben — a közelben. Thaiföld az egyik fő amerikai bázis, a másik — Japán! Az amerikai—japán ka­tonai szerződés bizonyos módo­sítása révén most csökkentik ugyan a támaszpontok számát, de a megmaradó bázisokat 'még jobban kiépítik. A vietnami fegyverszünet pillanatában 65 000 amerikai katona tartózkodót* japán földön ... A japán kormány számára fejtörést okoz az új vietnami helyzet: az USA-val kialakult szövetségesi viszony kedvéért Thieu rendszerét ismerik el to­vábbra is, mint Vietnam egyet­len törvényes kormányát. De, mert a Párizsban aláírt tűzszü­­neti egyezményben benne fog­laltatik a VDK „létezése” ezért a japán kormány valamilyen formában kapcsolatot kíván te­remteni a hanoi kormánnyal. Ugyanakkor a japán nagytőke — különösen számos kereske­delmi és építkezési vállalat — máris jelentkezik a vietnami újjáépítésben való részvételre. Vietnamról szó esett azon a kétnapos tárgyaláson is, amely Washingtonban Nixon elnök és Heath brit miniszterelnök kö­zött zajlott le. Az angol ven­dég először járt a Fehér Ház­ban azóta, hogy annak lakója újabb négy évre kapott elnöki megbízatást. Ez egyben azt is hivatott volt jelezni, hogy az amerikai—angol „különleges vi­szony” változatlanul fennáll. • Chilében már gőzerővel folyik a választási kampány. Képün­kön a kommunista ifjúsági szövetség transzparensei szó­lítják fel a szavazókat: már­ciusban válasszák a nép je­löltjeit. (Telefoto — ZB—MTI —KS) .Heath látogatása ugyanakkor azt is mutatta, hogy Washing­tonban most már hozzálátnak az európai kérdések tanulmá­nyozásához is. Az amerikai kül­kereskedelmi mérleg a múlt évben jókora hiányt tüntetett fel: legalább hatmilliárd dollár­ral volt több az amerikai im­port, mint amennyi árut expor­táltak. A Közös Piac országai és az USA kereskedelme is európai szállítási többlettel zá­rult 1972-ben. Nixon most rá akarja szorítani európai szövet­ségeseit, hogy vásároljanak több amerikai árut, ugyanakkor kor­látozzák saját exportjukat. Mi­vel a dollár ismét megérezte a külkereskedelmi mérleghiány közlése után támadt kisebb pénzügyi válságot, valószínű, hogy más kemény valuták fel­­értékelésének kérdése nemso­kára újra napirendre kerül. Európában a biztonsági és együttműködési problémák mel­lett egy kérdés lett újabb nem­zetközi tárgyalás témájává: Bécsben összeült 19 ország kül­döttsége, hogy megkezdje a konzultációkat egy olyan széles körű konferencia előkészítésére, amely az európai haderők és a fegyverzet csökkentésével fog­lalkoznék. A szocialista államok azt javasolták, a bécsi konzul­tációban, s a majdani értekez­leten vegyen részt minden euró­pai ország, amely érdekelt az ügyben. A NATO csak 12 or­szág részvételére korlátozná e tárgyalásokat: hét NATO-or­szágra és a Varsói Szerződés öt országára, (tgy Romániára és Bulgáriára nem, s természete­sen a NATO álláspontja szerint távol kellene maradniok az. európai semleges országoknak is ...) Egyelőre „csak az előké­szítés előkészületei kezdődtek” Bécsben —, hogy egy lengyel lap szellemes megjegyzésével éljünk. Viszont bizonyos, hogy a haderők és a fegyverzet csök­kentésének kérdése igen bonyo­lult és hosszadalmas tárgyalá­sokat igényel, így aztán jókora adag türelemre van szükség Bécsben. Hasonlóan hosszan nyúlnak el a helsinki tanácskozások. Itt, mint ismeretes, 34 nagykövet tárgyal a biztonsági és együtt­működési értekezlet előkészíté­séről. Most az értekezlet napi­rendjének az első pontjáról folytak még a viták. A jövő héten térnek át talán a máso­dik pontra: a gazdasági együtt­működés lehetőségeinek körvo­nalazására. Új lakások készültek el Leninvárosban • Az Olefin-program meg valósításán dolgozó építők és szerelők részére újabb lakásokat adtak át a készülő új leninvárosi lakótelepen. (MTI foto: Kóbor Pál felvétele — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents