Petőfi Népe, 1973. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-03 / 28. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1973. február 3. ESEMÉNYEK SOROKBAN Megérkeztek az aknaszedő hajók Különös magyarázat Államfők konferenciája Csütörtökön Fort Lamyben be­fejeződött a közép-afrikai állam­fők konferenciája, amelynek munkájában részt vett Gabon, Kamerun, a Közép-afrikai •rr"'7- társaság, valamint Csád elno. Kongó alelnöke. A konferencia záróközleménye megállapította, hogy jelentősen szilárdult az együttműködés az afrikai országok között. A közös bank igazgató tanácsának első el­nökévé Gabon gazdasági és pénz­ügyminiszterét jelölték ki. Szovjet fotókiállítás Washingtonban Az amerikai főváros polgárai nagy érdeklődéssel tekintik meg a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója alkalmából rende­zett fényképkiállítást. A szovjet dolgozók mindennapi életét be­mutató művészi felvételek gyűj­teményét a Harward Egyetemep állították ki, Hafcz Moszkvába látogat Február első felében Moszkvá­ba látogat Hafez Iszmail, Szadat egyiptomi elnök nemzetbiztonsági tanácsadója. Látogatására a két fél közötti megállapodás értelmé­ben kerül sor. Folytatják a Concorde-programot 4 Geffrey Knight, a British Aircraft Corporation . alelnöke egy New York-i sajtókonfe­rencián közölte: ha az ameri­kai légitársasagok vissza is vonták a megrendeléseiket, a Concorde azért épül és repül­ni fog. Ohira Európába utazik Éliás Béla, az MTI tudósítója jelenti: Japán külügyminisztériumi for­rások szerint Ohira külügymi­niszter április végén kilencnapos látogatást tesz Európában. Ez alkalommal felkeresi Jugo­szláviát, Franciaországot és Brüsszelt, az európai Közös Piiac központját. Ellentétben korábbi terveivel, Ohira nem megy Ang­liába és Nyugat-Németországba. A külügyminiszteri utazás első­rendű célja a politikai és gazda­sági kapcsolatok erősítése Japán és Franciaország, illetve Tokió és az európai Közös Piac között. Japán sajtójelentések szerint Ohira európai útitervében ere­detileg a következő országok szerepeltek: a Szovjetunió, Jugo­szlávia, Bulgária, Románia, Anglia, Franciaország, Nyugat- Németország és Olaszország. Hí­rek szerint a külügyminiszter moszkvai látogatását az év má­sodik felére halasztották. Ami Kelet-Európát illeti, Miki Takeo volt külügyminiszter hat évvel ezelőtti varsói, prágai és buda­pesti látogatása óta nem járt ja­pán külügyminiszter Kelet-Euró­­pában. Érthető az idegesség A Nihon Keizai Simbun című tokiói lap arról számol be, hogy az ázsiai országok egy ré­szében meglehetősen hűvösen fogadják azt a — Tannka mi­niszterelnök által — felvetett — javaslatot, hogy rendezzék meg az ázsiai és csendes-óceáni országok konferenciáját a viet­nami és általában az ázsiai bé­ke megszilárdítása érdekében. Mint a lap írja, az ázsiai or­szágok egy része mindenekelőtt az ÁSEAN (Délkelet-ázsiai Országok Szövetsége) tagállamai attól tartanak, hogy a szóban forgó konferencia célja a japán —kínai szövetség ázsiai befolyá­sának erősítése. Olyan véle­mény is hallható, hogy rendez­zék meg a konferenciát, de Ja­pán és Kína részvétele nélkül — mutat rá a Nihon Keizai Simbun és hozzáteszi: Ezek a kritikus hangok idegesítsen hat­nak a japán kormány vezetői­re. Azokban az órákban, amikor a nemzetközi ellenőrző és fel­ügyelő bizottság tagjai elindul­tak a kijelölt megfigyelő pontok felé, Dél-Vietnamban még sok­helyütt fegyveres összetűzések folytak. Laoszban az amerikai légierő 15—52-es bombázói újabb bevetésre indultak és Kambod­zsából is harci cselekményekről érkezett jelentés. A saigoni rezsim hadserege a tűzszünet ellenére több dél-vi­etnami tartományban támadá­sokat intézett a hazafiak állásai ellen. A legsúlyosabb összecsapások­ra Huétól délkeletre került sor, s hasonló eseményekről szólnak a Quang Tri és Da Nang tér­ségéből származó hírek is. A központi fennsíkon és a Mekong deltavidékén lezajlott ütközetek több órán át tartottak, s mint a VDK külügyminisztériumá­nak nyilatkozata rámutat a Thieu-rendszer katonái által kezdeményezett fegyveres ösz­­szeütközések közvetlen célja: elragadni a hadműveleti szem­pontból fontos területeket a népi erőktől. A saigoni amerikai katonai parancsnokság közleménye sze­• Mrs. Rose Gotner és három gyermeke Kaliforniában örül­nek, mert most tudták meg, hogy az eltűnt családfő, aki­nek gépét 1971 februárjában lőtték le, él Laoszban. rint csütörtökön hat utasszállító különrepülőgépen 1200 amerikai katona indult vissza az Egye­sült Államokba. Jóllehet a Dél- Vietnamban állomásozó ameri­kai haderő létszáma még mint­egy 20 000 fő, a parancsnokság napi ezer fő hazaszállítását ígé­ri, s ismételten hangoztatja, hogy gyakorlatilag március 14- ig az összes amerikai katonát kivonják az országból A tűzszüneti megállapodás érvénybe lépése óta az ameri­kaiak egyébként 4000 katona hazaszállításáról gondoskodtak. A vietnami vizek aknátlaní­­tására csütörtökön a Tonkini­­öbölbe érkezett négy amerikai aknaszedő hajó, s ez a raj al­kotja a mintegy húsz egységből álló aknaszedő-hajóflotta előőr­sét. Minderről Jerry Friedheim, a Pentagon szóvivője tájékoz­tatta a washingtoni újságírókat. Rámutatott, hogy az amerikai haderő által telepített aknák hatástalanításában mintegy öt­ezer szakember vesz majd részt, s a hajókon kívül 40 helikop­tert is igénybe vesznek. Az AP jelentése, arról számol be, hogy az Egyesült Államok légiereje B—52-es bombázóköte­lékek bevonásával folytatta a Laosz feletti hadműveleteket. A jelentés részleteket nem közöl. Amikor január 31-én a bécsi Hofburgban Rudolf Kirchschlä­ger osztrák külügyminiszter üd­vözölte a húsz európai ország képviselőit, akik a haderő és fegyverzet-csökkentési konferen­cia előkészítő konzultációira ér­keztek, azt mondta: „Mi csak a helyiségeket adjuk...” A megbe­szélésekre ugyanis még a házi­gazda, Ausztria sem kapott be­bocsátást. A helyiség kulcsai igen, de a helyzet kulcsa nincs Ausztria ke­zében. Az értekezletnek ugyanis nincs pontos résztvevő-listája, nincs ügy- vagy munkarendje, még kevésbé napirendje. Washington eredetileg szerette volna minél szűkebbre vonni a tárgyaló államok körét. Az ame­rikai diplomáciát ugyanis idege­síti a számára szokatlan sokszó­­lamúság. A szocialista országok állás­pontja az volt, hogy akit az ügy érdekel, jöjjön el, fejtse ki állás­pontját. Amerika még a NATO- fegyelem latbavetésével sem tud­ta feltartóztatni a rohamot. Az eredeti meghívót hét nyugati ál­lam és öt szocialista kormány számára tervezték, de mellettük Bécsben termett Olaszország, Norvégia, Dánia, Görögország, Törökország, illetve Bulgária és Románia küldöttsége is, majd tel­jesen váratlanul Portugália nagy­követe is megjelent. A semlegesek mindezek láttán erőteljesen rohamozzák a kapu­kat, s teljes joggal. A vita még folyik, de igen valószínűtlen, hogy a „szűk körű klub” állás­pont hívei megakadályozhatnák, hogy a majdani értekezlet bizo­nyos szakaszaiban a tervezett ál­lamokon kívül más országok képviselői is kifejthessék állás­pontjukat. Veszélyes helyzet Észak-írországban Az észak-írországi helyzet is­mét veszélyesen elmérgesedett. Amikor péntekre virradóra elter­jedt a hír, hogy a hadsereg az előző napi autóbuszrobbantás protestáns tettesei után nyomoz­va, őrizetbe vett négy embert, Belfast protestáns negyedeiben lázongások robbantak ki. Fiatal suhancok autókat gyújtogattak és támadtak a katonákra, rendőrök­re. Miközben az unionisták-lázong­tak, Belfast más pontjain is ro­pogtak a fegyverek. Az IRA „provói” többször tüzeltek brit járőrökre és megsebesítettek egy katonát. Londonderry közelében lelőttek egy angol őrmestert. Mindez a szélsőséges bandák kedd óta tartó, megszakítás nél­küli garázdálkodásának követ­kezménye. Az UDA, az unionis­ták 50 ezer tagú fegyveres szer­vezete ugyanis „szabad utat” adott az öldökléseknek. William Whitelaw, az észak-ír ügyek minisztere csütörtökön es­te a katolikus SDLP párt Lon­donban tartózkodó küldöttsége előtt azonban kijelentette, hogy a kormánynak a történtek után sem áll szándékában az UDA be­tiltása. Whitelaw elutasította a párt, s az SDLP-t támogató brit munkáspártnak azt a követeléseit is, hogy vonják be a fegyvereket Észak-írországban és csak a fegyverviselési engedélyek át­vizsgálása után adjanak ismét fegyvert magánszemélyeknek. Észak-írországban 105 000 ké­zifegyver van a protestánsok bir­tokában, ezekből 83 000 puska — valamennyi engedéllyel. Mint pénteken közölték: az ír Köztársaság kormánya diplomá­ciai úton szólította fel Angliát arra, hogy lépjen fel erélyesen az öldöklésekkel szemben és von­ja be az unionisták fegyvereit. Kényelem, nyugalom, harmónia MINDEZT MEGTALÁLJA A bubiv a bútorok barátságos birodalma! MAYA LAKOSZOBAJABAN ÁRA: 15 800 Ft-tól • Thieu, a saigoni rendszer elnSke és Henry Kissinger, Nivon nem­zetbiztonsági főtanácsadója a képernyőn. Henry Kissinger, Nixon ame­rikai elnök nemzetbiztonsági fő­tanácsadója és Thieu dél-vietna­mi elnök csütörtökön nyilatkoza­tot adott a CBS amerikai tv-há­­lózat programjában. Thieu, aki Kissinger előtt nyi­latkozott magabiztosan megje­gyezte: „Dél-Vietnam az ame­rikaiak nélkül is hónapokig vagy évekig ellent tud állni a kom­munistáknak.” önmagának is el­lentmondva hozzáfűzte: ha az Egyesült Államok magára hagy­ja Dél-Vietnamot, akkor a „kom­munisták (értsd: hazafiak) né­hány éven belül magukhoz ra­gadnák a hatalmat.” Kissinger reményét fejezte ki, hogy a kü­szöbön álló hanoi látogatása hozzájárul az Egyesült Államok és Észak-Vietnam kapcsolatainak rendezéséhez. Sejtetni engedte, hogy az amerikai kormány „elv­ben” nem zárja ki a két ország diplomáciai kapcsolatainak felvé­telét. Arra a kérdésre, hogy decem­berben miért újították fel a bombatámadásokat a VDK egész területe ellen, Kissinger különös magyarázatot adott. Szerinte az Egyesült Államok így akart „gyorsan véget vetni a háború­nak” Megemlékezések a sztálingrádi csatáról Bokor Pál, az MTI tudósítója jelenti: Kereken harminc esztendeje, 1943. február 2-án fejeződött be a sztálingrádi csata, amely döntő fordulatot hozott a második vi­lágháború történetében, s egyben e háború legnagyobb ütközete volt. amelyben közvetlenül, vagy közvetve a hitlerista Németország haderejének egynegyede vett részt. A szovjet sajtó széles nyilvá­nosságot adott a sztálingrádi csa­táról szóló megemlékezéseknek, s az elmúlt napokban Csujkov marsalltól. a Sztálingrád védel­mével közvetlenül megbízott 62. hadsereg parancsnokától kezdve Averell Harriman egykori ame­rikai moszkvai nagykövetig had­vezetők és diplomaták sokasága elevenítette fel a háború sorsdön­tő napjainak emlékét. A második világháború legna­gyobb ütközete február 2-án feje­ződött be a „katlanba” zárt né­met csapatok teljes felmorzsolá­sával. A moszkvai Pravda pénte­ki számában Andrej Grecsko marsall, szovjet honvédelmi mi­niszter ezzel összefüggésben egye­bek között a következőket írja: „A volgai győzelem az egész szovjet nép hőstette volt, amelyet a kommunista párt szervezett és lelkesített, a háborúk története nem ismert példát, amikor az el­lenség ilyen hatalmas erőit ilyen rövid idő alatt bekerítették, majd teljes egészében felszámolták. A bekerített hadseregcsoport szét­zúzásának időszakában az ellen­ség több mint 90 ezer katonáját és tisztjét ejtették foglyul, és ha­talmas hadizsákmányra tettek szert”. Grecsko marsall a továbbiak­ban a sztálingrádi csata nagy nemzetközi jelentőségét méltatja. Ez az ütközet — íria — meghiú­sította Japán és Törökország Szovjetunió-ellenes támadására irányuló terveit. A hitleristák ál­tal megszállt összes országokban a fasizmus elleni népi felszaba­dító küzdelem hatalmas fellen­dülésének nyitányát jelentette. A Szovjetunió honvédelmi mi­nisztere megállapítja: „A sztálin­grádi hadművelet gazdag tapasz­talata. számos stratégiai, harcá­szati és taktikai feladat újszerű megoldása hatalmas arányban be­folyásolta a szovjet hadművelet fejlődését, a szovjet fegyveres erők fejlesztését.” Megtiszteltetés Nagy megtiszteltetés, hogy Ma­gyarország tagja a vietnami nemzetközi ellenőrző bizottság­nak. Nagy öröm számunkra a vietnami vérontás befejezése, ba­rátaink harcának győzelme, de akadnak azért, akik az ellenőrző bizottságban való részvételünk költségei miatt aggodalmaskod­nak. Megnyugtathatjuk őket: jól­lehet a magyar állam a nemzet­közi ellenőrző bizottság költsé­geinek százalékban egy kicsiny részét maga fedezi, s hazánk gondoskodik kiküldöttjeinek el­látásáról is, ez a költség azonban egyáltalán nem jelent különleges terhet az államkasszának. Megér­téssel vállalhatjuk ezt valamen­nyien épp úgy, mint azt a meg­tiszteltetést. amely a részvételre történt felkéréssel érte az orszá­got. Sokszor elmondjuk, hogy kis országban élünk, s csak olyan feladatok megoldására vállalkoz­hatunk, amelyekre erőnk és le­hetőségünk van. Ügy tűnik azon­ban, hogy annyira kis ország mégsem vagyunk, hogy ne legye­nek nemzetközi kötelezettségeink, sőt ezek az ország fejlődésével, tekintélyének gyarapodásával természetesen állandóan nőnek. Nem valószínű, hogy a közeljö­vőben mondjuk ENSZ-palota épí­tésére vállalkozhatnánk, vagy magunknak kérnénk egy világ­­kiállítás megrendezését, de az állam minden tekintetben ren­delkezik olyan erővel, hogy el­bírja nemzetközi kapcsolatainak terheit. A nemzetközi életben va­ló részvételünk egyébként sem anyagi kérdés, mindenekelőtt hazánk súlya és tekintélye sze­rint vesszünk részt abban. Cé­lunk a szocialista országokkal való testvéri barátság szorosabb­ra fűzése, a békés egymás mel­lett élés eszméjének erősítése, a béke fenntartása. Éppen ilyen irányú külpolitikánk vezetett oda, hogy magyar diplomaták és katonák most, az érintett felek felkérésére az egész világ figyel­métől kísérve ellenőrzik egy má­sik földrészen, sok ezer kilo­méterre hazánktól az utóbbi esz­tendők legnagyobb jelentőségű nemzetközi megállapodása, a vi­etnami tűzszünet feltételeinek betartását. A nemzetközi ellenőrző bízottJ ság magyar tagozatának dél-viet­nami tevékenységén túl szerte az országban százezrek nyújtanak segítséget a legkülönbözőbb mó­dokon, a baráti, testvéri népnek, amely oly sokat szenvedett sza­badságának és igazságának vé­delmében. Üjra és újra emlékez­nünk kell, hogy a vietnami sza ■ badságharcosok értünk is har­coltak, s a legjobb ügyet szolgál­juk, amikor tőlünk telhetőén igyekszünk hozzájárulni a ter­rorbombázásoktól és a háborútól sújtott baráti Vietnam békéjé­hez. Az a nagy öröm, amelyet gyá­rak, vállalatok, termelőszövetke­zetek, állami gazdaságok dolgo­zói a tűzszüneti egyezmény alá­írásának órájában tanúsítottak, bizonyítéka annak, hogy a ma­gyar nép nemcsak érti, hanem érzi is, mi az internacionaliz­mus. Ezekben a napokban és órákban örömteljes kötelesség­nek érzi, hogy a pusztító háború következményeinek felszámolásá­ból hazánk is kivegye a részét. Ezen túl, úgy gondoljuk: meg­hívásunk a nemzetközi ellenőr­ző bizottságba különös megtisz­teltetés egy olyan kis ország szá­mára, mint a miénk., Ez újabb bizonyíték arra, hogy egy or­szág nemzetközi tekintélye nem­csak annak nagyságától függ. P. I. \ /

Next

/
Thumbnails
Contents