Petőfi Népe, 1973. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-03 / 28. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1973. február 3. ESEMÉNYEK SOROKBAN Megérkeztek az aknaszedő hajók Különös magyarázat Államfők konferenciája Csütörtökön Fort Lamyben befejeződött a közép-afrikai államfők konferenciája, amelynek munkájában részt vett Gabon, Kamerun, a Közép-afrikai •rr"'7- társaság, valamint Csád elno. Kongó alelnöke. A konferencia záróközleménye megállapította, hogy jelentősen szilárdult az együttműködés az afrikai országok között. A közös bank igazgató tanácsának első elnökévé Gabon gazdasági és pénzügyminiszterét jelölték ki. Szovjet fotókiállítás Washingtonban Az amerikai főváros polgárai nagy érdeklődéssel tekintik meg a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója alkalmából rendezett fényképkiállítást. A szovjet dolgozók mindennapi életét bemutató művészi felvételek gyűjteményét a Harward Egyetemep állították ki, Hafcz Moszkvába látogat Február első felében Moszkvába látogat Hafez Iszmail, Szadat egyiptomi elnök nemzetbiztonsági tanácsadója. Látogatására a két fél közötti megállapodás értelmében kerül sor. Folytatják a Concorde-programot 4 Geffrey Knight, a British Aircraft Corporation . alelnöke egy New York-i sajtókonferencián közölte: ha az amerikai légitársasagok vissza is vonták a megrendeléseiket, a Concorde azért épül és repülni fog. Ohira Európába utazik Éliás Béla, az MTI tudósítója jelenti: Japán külügyminisztériumi források szerint Ohira külügyminiszter április végén kilencnapos látogatást tesz Európában. Ez alkalommal felkeresi Jugoszláviát, Franciaországot és Brüsszelt, az európai Közös Piiac központját. Ellentétben korábbi terveivel, Ohira nem megy Angliába és Nyugat-Németországba. A külügyminiszteri utazás elsőrendű célja a politikai és gazdasági kapcsolatok erősítése Japán és Franciaország, illetve Tokió és az európai Közös Piac között. Japán sajtójelentések szerint Ohira európai útitervében eredetileg a következő országok szerepeltek: a Szovjetunió, Jugoszlávia, Bulgária, Románia, Anglia, Franciaország, Nyugat- Németország és Olaszország. Hírek szerint a külügyminiszter moszkvai látogatását az év második felére halasztották. Ami Kelet-Európát illeti, Miki Takeo volt külügyminiszter hat évvel ezelőtti varsói, prágai és budapesti látogatása óta nem járt japán külügyminiszter Kelet-Európában. Érthető az idegesség A Nihon Keizai Simbun című tokiói lap arról számol be, hogy az ázsiai országok egy részében meglehetősen hűvösen fogadják azt a — Tannka miniszterelnök által — felvetett — javaslatot, hogy rendezzék meg az ázsiai és csendes-óceáni országok konferenciáját a vietnami és általában az ázsiai béke megszilárdítása érdekében. Mint a lap írja, az ázsiai országok egy része mindenekelőtt az ÁSEAN (Délkelet-ázsiai Országok Szövetsége) tagállamai attól tartanak, hogy a szóban forgó konferencia célja a japán —kínai szövetség ázsiai befolyásának erősítése. Olyan vélemény is hallható, hogy rendezzék meg a konferenciát, de Japán és Kína részvétele nélkül — mutat rá a Nihon Keizai Simbun és hozzáteszi: Ezek a kritikus hangok idegesítsen hatnak a japán kormány vezetőire. Azokban az órákban, amikor a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság tagjai elindultak a kijelölt megfigyelő pontok felé, Dél-Vietnamban még sokhelyütt fegyveres összetűzések folytak. Laoszban az amerikai légierő 15—52-es bombázói újabb bevetésre indultak és Kambodzsából is harci cselekményekről érkezett jelentés. A saigoni rezsim hadserege a tűzszünet ellenére több dél-vietnami tartományban támadásokat intézett a hazafiak állásai ellen. A legsúlyosabb összecsapásokra Huétól délkeletre került sor, s hasonló eseményekről szólnak a Quang Tri és Da Nang térségéből származó hírek is. A központi fennsíkon és a Mekong deltavidékén lezajlott ütközetek több órán át tartottak, s mint a VDK külügyminisztériumának nyilatkozata rámutat a Thieu-rendszer katonái által kezdeményezett fegyveres öszszeütközések közvetlen célja: elragadni a hadműveleti szempontból fontos területeket a népi erőktől. A saigoni amerikai katonai parancsnokság közleménye sze• Mrs. Rose Gotner és három gyermeke Kaliforniában örülnek, mert most tudták meg, hogy az eltűnt családfő, akinek gépét 1971 februárjában lőtték le, él Laoszban. rint csütörtökön hat utasszállító különrepülőgépen 1200 amerikai katona indult vissza az Egyesült Államokba. Jóllehet a Dél- Vietnamban állomásozó amerikai haderő létszáma még mintegy 20 000 fő, a parancsnokság napi ezer fő hazaszállítását ígéri, s ismételten hangoztatja, hogy gyakorlatilag március 14- ig az összes amerikai katonát kivonják az országból A tűzszüneti megállapodás érvénybe lépése óta az amerikaiak egyébként 4000 katona hazaszállításáról gondoskodtak. A vietnami vizek aknátlanítására csütörtökön a Tonkiniöbölbe érkezett négy amerikai aknaszedő hajó, s ez a raj alkotja a mintegy húsz egységből álló aknaszedő-hajóflotta előőrsét. Minderről Jerry Friedheim, a Pentagon szóvivője tájékoztatta a washingtoni újságírókat. Rámutatott, hogy az amerikai haderő által telepített aknák hatástalanításában mintegy ötezer szakember vesz majd részt, s a hajókon kívül 40 helikoptert is igénybe vesznek. Az AP jelentése, arról számol be, hogy az Egyesült Államok légiereje B—52-es bombázókötelékek bevonásával folytatta a Laosz feletti hadműveleteket. A jelentés részleteket nem közöl. Amikor január 31-én a bécsi Hofburgban Rudolf Kirchschläger osztrák külügyminiszter üdvözölte a húsz európai ország képviselőit, akik a haderő és fegyverzet-csökkentési konferencia előkészítő konzultációira érkeztek, azt mondta: „Mi csak a helyiségeket adjuk...” A megbeszélésekre ugyanis még a házigazda, Ausztria sem kapott bebocsátást. A helyiség kulcsai igen, de a helyzet kulcsa nincs Ausztria kezében. Az értekezletnek ugyanis nincs pontos résztvevő-listája, nincs ügy- vagy munkarendje, még kevésbé napirendje. Washington eredetileg szerette volna minél szűkebbre vonni a tárgyaló államok körét. Az amerikai diplomáciát ugyanis idegesíti a számára szokatlan sokszólamúság. A szocialista országok álláspontja az volt, hogy akit az ügy érdekel, jöjjön el, fejtse ki álláspontját. Amerika még a NATO- fegyelem latbavetésével sem tudta feltartóztatni a rohamot. Az eredeti meghívót hét nyugati állam és öt szocialista kormány számára tervezték, de mellettük Bécsben termett Olaszország, Norvégia, Dánia, Görögország, Törökország, illetve Bulgária és Románia küldöttsége is, majd teljesen váratlanul Portugália nagykövete is megjelent. A semlegesek mindezek láttán erőteljesen rohamozzák a kapukat, s teljes joggal. A vita még folyik, de igen valószínűtlen, hogy a „szűk körű klub” álláspont hívei megakadályozhatnák, hogy a majdani értekezlet bizonyos szakaszaiban a tervezett államokon kívül más országok képviselői is kifejthessék álláspontjukat. Veszélyes helyzet Észak-írországban Az észak-írországi helyzet ismét veszélyesen elmérgesedett. Amikor péntekre virradóra elterjedt a hír, hogy a hadsereg az előző napi autóbuszrobbantás protestáns tettesei után nyomozva, őrizetbe vett négy embert, Belfast protestáns negyedeiben lázongások robbantak ki. Fiatal suhancok autókat gyújtogattak és támadtak a katonákra, rendőrökre. Miközben az unionisták-lázongtak, Belfast más pontjain is ropogtak a fegyverek. Az IRA „provói” többször tüzeltek brit járőrökre és megsebesítettek egy katonát. Londonderry közelében lelőttek egy angol őrmestert. Mindez a szélsőséges bandák kedd óta tartó, megszakítás nélküli garázdálkodásának következménye. Az UDA, az unionisták 50 ezer tagú fegyveres szervezete ugyanis „szabad utat” adott az öldökléseknek. William Whitelaw, az észak-ír ügyek minisztere csütörtökön este a katolikus SDLP párt Londonban tartózkodó küldöttsége előtt azonban kijelentette, hogy a kormánynak a történtek után sem áll szándékában az UDA betiltása. Whitelaw elutasította a párt, s az SDLP-t támogató brit munkáspártnak azt a követeléseit is, hogy vonják be a fegyvereket Észak-írországban és csak a fegyverviselési engedélyek átvizsgálása után adjanak ismét fegyvert magánszemélyeknek. Észak-írországban 105 000 kézifegyver van a protestánsok birtokában, ezekből 83 000 puska — valamennyi engedéllyel. Mint pénteken közölték: az ír Köztársaság kormánya diplomáciai úton szólította fel Angliát arra, hogy lépjen fel erélyesen az öldöklésekkel szemben és vonja be az unionisták fegyvereit. Kényelem, nyugalom, harmónia MINDEZT MEGTALÁLJA A bubiv a bútorok barátságos birodalma! MAYA LAKOSZOBAJABAN ÁRA: 15 800 Ft-tól • Thieu, a saigoni rendszer elnSke és Henry Kissinger, Nivon nemzetbiztonsági főtanácsadója a képernyőn. Henry Kissinger, Nixon amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója és Thieu dél-vietnami elnök csütörtökön nyilatkozatot adott a CBS amerikai tv-hálózat programjában. Thieu, aki Kissinger előtt nyilatkozott magabiztosan megjegyezte: „Dél-Vietnam az amerikaiak nélkül is hónapokig vagy évekig ellent tud állni a kommunistáknak.” önmagának is ellentmondva hozzáfűzte: ha az Egyesült Államok magára hagyja Dél-Vietnamot, akkor a „kommunisták (értsd: hazafiak) néhány éven belül magukhoz ragadnák a hatalmat.” Kissinger reményét fejezte ki, hogy a küszöbön álló hanoi látogatása hozzájárul az Egyesült Államok és Észak-Vietnam kapcsolatainak rendezéséhez. Sejtetni engedte, hogy az amerikai kormány „elvben” nem zárja ki a két ország diplomáciai kapcsolatainak felvételét. Arra a kérdésre, hogy decemberben miért újították fel a bombatámadásokat a VDK egész területe ellen, Kissinger különös magyarázatot adott. Szerinte az Egyesült Államok így akart „gyorsan véget vetni a háborúnak” Megemlékezések a sztálingrádi csatáról Bokor Pál, az MTI tudósítója jelenti: Kereken harminc esztendeje, 1943. február 2-án fejeződött be a sztálingrádi csata, amely döntő fordulatot hozott a második világháború történetében, s egyben e háború legnagyobb ütközete volt. amelyben közvetlenül, vagy közvetve a hitlerista Németország haderejének egynegyede vett részt. A szovjet sajtó széles nyilvánosságot adott a sztálingrádi csatáról szóló megemlékezéseknek, s az elmúlt napokban Csujkov marsalltól. a Sztálingrád védelmével közvetlenül megbízott 62. hadsereg parancsnokától kezdve Averell Harriman egykori amerikai moszkvai nagykövetig hadvezetők és diplomaták sokasága elevenítette fel a háború sorsdöntő napjainak emlékét. A második világháború legnagyobb ütközete február 2-án fejeződött be a „katlanba” zárt német csapatok teljes felmorzsolásával. A moszkvai Pravda pénteki számában Andrej Grecsko marsall, szovjet honvédelmi miniszter ezzel összefüggésben egyebek között a következőket írja: „A volgai győzelem az egész szovjet nép hőstette volt, amelyet a kommunista párt szervezett és lelkesített, a háborúk története nem ismert példát, amikor az ellenség ilyen hatalmas erőit ilyen rövid idő alatt bekerítették, majd teljes egészében felszámolták. A bekerített hadseregcsoport szétzúzásának időszakában az ellenség több mint 90 ezer katonáját és tisztjét ejtették foglyul, és hatalmas hadizsákmányra tettek szert”. Grecsko marsall a továbbiakban a sztálingrádi csata nagy nemzetközi jelentőségét méltatja. Ez az ütközet — íria — meghiúsította Japán és Törökország Szovjetunió-ellenes támadására irányuló terveit. A hitleristák által megszállt összes országokban a fasizmus elleni népi felszabadító küzdelem hatalmas fellendülésének nyitányát jelentette. A Szovjetunió honvédelmi minisztere megállapítja: „A sztálingrádi hadművelet gazdag tapasztalata. számos stratégiai, harcászati és taktikai feladat újszerű megoldása hatalmas arányban befolyásolta a szovjet hadművelet fejlődését, a szovjet fegyveres erők fejlesztését.” Megtiszteltetés Nagy megtiszteltetés, hogy Magyarország tagja a vietnami nemzetközi ellenőrző bizottságnak. Nagy öröm számunkra a vietnami vérontás befejezése, barátaink harcának győzelme, de akadnak azért, akik az ellenőrző bizottságban való részvételünk költségei miatt aggodalmaskodnak. Megnyugtathatjuk őket: jóllehet a magyar állam a nemzetközi ellenőrző bizottság költségeinek százalékban egy kicsiny részét maga fedezi, s hazánk gondoskodik kiküldöttjeinek ellátásáról is, ez a költség azonban egyáltalán nem jelent különleges terhet az államkasszának. Megértéssel vállalhatjuk ezt valamennyien épp úgy, mint azt a megtiszteltetést. amely a részvételre történt felkéréssel érte az országot. Sokszor elmondjuk, hogy kis országban élünk, s csak olyan feladatok megoldására vállalkozhatunk, amelyekre erőnk és lehetőségünk van. Ügy tűnik azonban, hogy annyira kis ország mégsem vagyunk, hogy ne legyenek nemzetközi kötelezettségeink, sőt ezek az ország fejlődésével, tekintélyének gyarapodásával természetesen állandóan nőnek. Nem valószínű, hogy a közeljövőben mondjuk ENSZ-palota építésére vállalkozhatnánk, vagy magunknak kérnénk egy világkiállítás megrendezését, de az állam minden tekintetben rendelkezik olyan erővel, hogy elbírja nemzetközi kapcsolatainak terheit. A nemzetközi életben való részvételünk egyébként sem anyagi kérdés, mindenekelőtt hazánk súlya és tekintélye szerint vesszünk részt abban. Célunk a szocialista országokkal való testvéri barátság szorosabbra fűzése, a békés egymás mellett élés eszméjének erősítése, a béke fenntartása. Éppen ilyen irányú külpolitikánk vezetett oda, hogy magyar diplomaták és katonák most, az érintett felek felkérésére az egész világ figyelmétől kísérve ellenőrzik egy másik földrészen, sok ezer kilométerre hazánktól az utóbbi esztendők legnagyobb jelentőségű nemzetközi megállapodása, a vietnami tűzszünet feltételeinek betartását. A nemzetközi ellenőrző bízottJ ság magyar tagozatának dél-vietnami tevékenységén túl szerte az országban százezrek nyújtanak segítséget a legkülönbözőbb módokon, a baráti, testvéri népnek, amely oly sokat szenvedett szabadságának és igazságának védelmében. Üjra és újra emlékeznünk kell, hogy a vietnami sza ■ badságharcosok értünk is harcoltak, s a legjobb ügyet szolgáljuk, amikor tőlünk telhetőén igyekszünk hozzájárulni a terrorbombázásoktól és a háborútól sújtott baráti Vietnam békéjéhez. Az a nagy öröm, amelyet gyárak, vállalatok, termelőszövetkezetek, állami gazdaságok dolgozói a tűzszüneti egyezmény aláírásának órájában tanúsítottak, bizonyítéka annak, hogy a magyar nép nemcsak érti, hanem érzi is, mi az internacionalizmus. Ezekben a napokban és órákban örömteljes kötelességnek érzi, hogy a pusztító háború következményeinek felszámolásából hazánk is kivegye a részét. Ezen túl, úgy gondoljuk: meghívásunk a nemzetközi ellenőrző bizottságba különös megtiszteltetés egy olyan kis ország számára, mint a miénk., Ez újabb bizonyíték arra, hogy egy ország nemzetközi tekintélye nemcsak annak nagyságától függ. P. I. \ /
