Petőfi Népe, 1973. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-23 / 45. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1973. február 23. A MUNKÁSBÉREK A béremelés • A* MSZMP Központi Bizott­ságának 1972 novemberi állásfog­lalása alapián a Minisztertanács határozatot hozott az iparban és a kivitelező építőiparban 1973. március 1-vel végrehajtásra ke­rülő bérpolitikai intézkedésekről. A béremeléseket részben köz­ponti alapból, részben vállalati önerőből valósítják meg. A bér­­intézkedés tehát egyfelől emeli a dolgozók jövedelmét, másfelől növeli a vállalatok költségeit, ami csökkentőleg hat nyeresé­gükre. Felmerül, vajon ki viseli a béremelés terhét? A kérdés lé­nyege, hogy külön kell válasz­tani a központi bérintézkedés fedezetét a saját, úgynevezett vállalati önerős bérfejlesztéstől. A központi bérintézkedések vég­rehajtásának fedezete túlnyomó­­részt az állami költségvetésből származik. Ily módon a béreme­lés mintegy kétharmad részét az állam viseli, a többit a válla­latok. A vállalatokra háruló ter­hek (az adózás konstrukciója alapján) viszonylag kisebb mér­tékben érintik a részesedési ala­pokat, s nagyobb arányban a vállalati fejlesztési alapba kerü­lő összegeket. Míg a központi béremelés csak kisebb mértékben, addig az ön­erős bérfejlesztés már teljes egészében csökkentőleg hat a ré­szesedési alapra. A vállalati kol­lektíva érdeke természetesen azt diktálja, hogy ezt elkerüljék, s a személyi jövedelem szempont­jából változatlan, sőt növekvő részesedési alap képződjék 1973- ban is. Erre több lehetőség kí­nálkozik. A legcsábítóbb megol­dás a béremelési költségek áthá­rítása az árak emelésével a fo­gyasztóra. Ez azonban nem jár­ható út. mert ez máris veszé­lyeztetné a tervezett reálbér-nö­vekedést. hiszen a munkás egy­ben fogyasztó is. A járható út — mint ahogy azt a Minisztertanács határoza­ta is hangsúlyozza — a bérpoli­tikai intézkedés nyereségmér­séklő hatását a vállalatok a ter­melés hatékonyságának növelé­sével ellensúlyozhatják. Azokat a belső tartalékokat kell tehát feltárni, amelyek a munkaerő­ben, a ki nem használt állóesz­közökben, a szervezés hiányossá­gaiban, a költséggazdálkodásban még fellelhetők. A hatékonyság növelésének je­lentős tartaléka az átgondoltabb üzem- és munkaszervezés. A meglevő kapacitások kihaszná­lása általában nem kielégítő. Sok gépet, berendezést működ­tetnek megyénk üzemeiben, pél­dául csak egy műszakban, hol­ott a feltételek meglennének a több műszakos üzemelésre. A másik fontos forrása lehet a hatékonyság növelésének a gazdaságosabb termékstruktúra kialakítása, a gazdaságtalanul előállított termékek termelésé­nek visszafejlesztése, a jövedel­mezőbb áruk gyártásának erő­teljes növelése. • A hatékonyabb eszközgaz­dálkodás mellett fontos tényező az emberi munka, s az azzal va­ló ésszerű takarékos gazdálko­dás. A megye iparában a koráb­bi években az egy munkásra, illetve az egy munkaórára jutó termelés növekedése meghalad­ta az egy foglalkoztatottra szá­mított növekedést. 1972-ben ez az arány megváltozott, s az egy munkaórára jutó termelés indexe lett a legalacsonyabb. Ez arra utal, hogy a munka intenzitásá­ban rejlő lehetőségeket nem használták ki kellőképpen, s a gépi felszereltség növekedése is A kisüzemek szerepe Mostanában sok szó esik arról, hogy a háztáji és a kisegítő gaz­daságoknak milyen szerepük van az árutermelésben. Nemcsak a család közvetlen ellátását segítik hanem a piaci kínálatot is nö­velik. Érdemes közelebbről meg­nézni. mit mutatnak a statiszti­kai adatok. Bár összefüggő gyü­mölcsös a kisüzemekben ritka, inkább a szőlősorok között for­dul elő. de mégis számottevő a részesedésük az ellátásban. Egyes gyümölcsfajtákból ugyanis a nagyüzemekben kevés telepítés található. Az 1971-es felmé­rés szerint az összes alma 33,6, a körte 64,7, a cseresznye 87,5, a meggy 94,2, a szilva 78,2, a kajszi 66,1. az őszibaracktermés 41,6 százalékát adják a kisüze­mek. Ezenkívül a hagyományos sző­lőtelepítések nagyobb részét szin­tén a kisüzemekben találjuk. Hasonlóképpen a zöldségfélék termesztésében is nagy szerepük van. A hagyma, paradicsom, pap-EMELÉSE fedezete csak mérsékelten segítette elő az élőmunka hatékonyabbá tételét. A vállalati létszám-gazdálko­dásban nem közömbös a terme­lői és a nem termelői létszám alakulása. A KSH megyei igaz­gatóságának adatai szerint az iparban 1967 és 1972 között a munkások számának évi átlagos növekedési üteme 5,6, a műsza­kiaké 10,3, az adminisztratív dolgozóké 10, az egyéb állomá­nyi csoportban foglalkoztatottaké 6,3 százalék volt. Az állami iparban 1972-ben a száz mun­kásra jutó alkalmazottak ará­nya 28, míg 1971-ben csak 21 volt. Az alkalmazotti létszám emel­kedésének tendenciája csak rész­ben indokolható, növekedésének ilyen mérvű üteme azonban már egyáltalán nem. Az ésszerű lét­számgazdálkodás kialakítása te­hát jelentős költségmegtakarí­tást eredményezhet. 0 Az utóbbi időben, sajnos, kevesebb figyelmet fordítottak a gazdasági vezetők a termelési költségek elemzésére és a tarta­lékok feltárására. A költségek növekedése részben objektív okok­ra; hatósági rendelkezésekre vezethető vissza. Emellett azon­ban a vállalati gazdálkodás hi­ányossága is jelentős szerepet játszanak a költségek emelkedé­sében. A fajlagos anyagfelhasz­nálás csökkentésével és fokozot­tabb anyagtakarékossággal je­lentős eredményjavulást lehet elérni. Számításaink szerint a megye állami iparában 1 száza­lékos csökkentés évi 45—50 mil­lió forint megtakarítást eredmé­nyezne, ami a most végrehajtás­ra kerülő bérintézkedések te­kintélyes részét fedezné. A hatékonyabb vállalati gaz­dálkodás megvalósításának ter­mészetesen még számos módja, eszköze van. Most csak a leglé­nyegesebbeket emeltem ki. A gazdálkodás színvonalának ja­vítása feltételezi a vezetés szín­vonalának emelését, ugyanak­kor nélkülözhetetlen a vállalati kollektívák hatékony közremű­ködése is. A dolgozók alkotó kezdemé­nyezésének kibontakoztatásához, a vállalati célok megvalósításához, a szocialista munkaverseny, az újítómozgalom biztosít megfele­lő keretet. Ezt kell tartalommal megtölteni. A tartalmat a válla­lati célkitűzések, tervek adják. Helyes, ha a dolgozók szocialista kötelezettségvállalásai e felada­tok megoldására irányulnak. A bérintézkedéseket jól össze le­het kapcsolni a vállalati gazda­sági célkitűzések megvalósításá­val és a szocialista munkaver­seny hatékonyabbá tételével. Az összehangolt és differenciált bér­­intézkedés pedig jó alapul szol­gálhat az anyagi elismerés nö­veléséhez. • A bérintézkedés hatásos eszköze lehet a versenypropagan­dának. Az, hogy végül is a bér­emelési terhek mennyiben érin­tik a vállalati alapokat, tehát azon is múlik, hogy a kollektíva közös erőfeszítései, a munka ha­tékonyabbá válása, a termelé­kenység növelése, a takarékos­ság, a minőség javulása, a jobb anyaggazdálkodás, egyszóval a költségek csökkentése mennyi­ben ellensúlyozza a bérek növe­kedésével járó kiadási többletet. Az sem mindegy ugyanis, hogy az 1973. évi vállalati tervek mennyiségi és minőségi teljesí­tése hogyan valósul meg, meny­nyiben teremti meg a későbbi vállalati bérfejlesztés anyagi erőforrásait. Kovács Pál az SZMT közgazdasági munka­­bizottságának vezetője rika, káposztafélék Jelentős része tőlük kerül piacra, hiszen a me­zőgazdasági üzemekben a nagy­üzemi zöldségtermesztés, amely közvetlen a piaci ellátást szol­gálja. most van kialakulóban. A népgazdaság fejlesztésének fontos része a húsprogram meg­valósítása. Az utóbbi időben nemcsak a sertés, hanem a szarvasmarha iránt is nőtt az ér­deklődés az állami ösztönzők ha­tására. Az összes szarvasmarha-állo­mánynak csaknem 40 százaléka, a tehénállomány fele kisüze­mekben található. Tejtermelé­sünk 40 százalékát ezek a gazda­ságok adják. Hasonlóképpen a sertésállomány több mint 60 százaléka a kisüzemekben talál­ható. Érdemes szólni arról is, hogy a baromfitenyésztésben is döntő szerepük van. A tyúkállomány 70 százalékát kisüzemekben te­nyésztik. Fazekas Zoltán Találmányok - rendelésre A kiskunfélegyházi Vas-, Fém- és Gépjavító Ipari Szövetkezet az elmúlt évben 38,5 millió fó­ti nt értékű terméket állított elő, ami 1 millió forinttal múlta fe­lül az eredetileg célul tűzött ter­vet. A többlet különösen akkor di­cséretes, ha tudjuk, hogy a szö­vetkezet munkájára a munka­­igényes, technológiailag nehezen egyöntetűvé tehető egyedi be­rendezések nyomják rá bélyegü­ket. Az élelmiszeripar számára készülő különleges tartályok, a vegyipari készülékek ritkán ke­rülnek újra a műhelyekbe anél­kül, hogy a rajzon valamilyen átalakítást ne tüntetnének fel. A sorozatnak számító, azonos gyárt­mányok mennyiségének felső ha­tára is legfeljebb 8—10 darab. Az idei esztendőre a várható keresletet felbecsülve és a már . beérkezett megrendelésekből ki­indulva a termelési értéket 1972- höz viszonyítva 3 millió forinttal szándékoznak megtoldani. Az ön­maguk elé állított célt lényegé­ben a tavalyival megegyező tech­nikai feltételek mellett kíván­ják elérni — tehát nem tervez­nek beruházást. A műhelyek kol­lektívái is csupán az ott tanuló és végző fiatal szakmunkásokkal erősödnek. A régi berendezése­ket azonban ésszerűbb átrende­zéssel üzemeltetik. A műszaki gárda megkereste a meglevő esz­közök jobb felhasználásának le­hetőségeit. Az elkészült tervezet­ben szereplő átszervezés, a kü­lönböző ötletek megvalósítása a termelés hatékonyságát 90 száza­lékkal növeli majd. örvendetes módon stabilizáló­dik az üzem gyártmányszerke­zete: az egyedi termékek mellé — múlt évben a lipcsei mezőgaz­dasági gépgyárral aláírt szerző­dés alapján — szériában készít­hető alkatrészek is feliratkoztak a listára. A cukorrépakombájn­hoz tartozó szedőfejből, valamint az eke tartozékaiból a prototí­pusok elkészítése után már az első szállítmány értéke 3,5 millió forintot tett ki. Az együttműkö­dés az idén tovább szélesedik. Az egyedi gyártásra berendez­kedett üzem ennek megfelelő sa­játosságait most egy ígéretes kezdeményezésben igyekszik ön­maga és a népgazdaság számára hasznosítani. A kollektíva az át­lagosnál magasabb képzettségét (tíz mérnök alkotja a műszaki gárdát, a műhelyekben dolgozók több mint 50 százaléka szak­munkás), az egyedi gyártásban szerzett gyakorlatot üzleti kap­csolatokon alapuló műszaki fej­lesztésben akarják kamatoztatni. Elvállalják a tervek szerint na­gyobb horderejű újítások, talál­mányok kivitelezését, kipróbá­lását. Ezzel segítenek azoknak az • Hatvani János a saválló acél­tartályok hegesztési varratait tisztítja. üzemeknek, amelyekben nincs elegendő idő és felszerelés a kí­sérletekre. a szerkezet elkészíté­sére. Ez megkönnyíti majd a ki­vitelezőért kilincselő tervezők helyzetét. P. M. Sas Imre a cukorrépakombájn markoló hengerét állítja össze. • Busa Imre csavarorsót szerel egy ekealkatrészbe. Újabb 1500 vagon tárolótér Két évvel ezelőtt, amikor a mezőgazdasági üzemek növelni kezdték állatállományukat, ki­tűnt, hogy a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat hosszabb távon nem lesz képes ellátni ke­veréktakarmánnyal a gazdasá­gokat. Ugyanakkor sok helyen kihasználalanul álltak a szárító- és keverőberendesések, üzemel­tetésűket gazdaságtalannak tart­va, a tápokat a gabonafelvá­sárló vállalattól igényelték. Az ellátásban rövid idő múltán za­varok jelentkeztek. Az új szárítók és keverők lé­tesítésének folyamata az ipar­­szerűen termelő sertéstelepek építésével kezdődött meg. A te­lepeknek már szerves tartozékai a szemestakarmányok szárítására, tárolására, feldolgozására szol­gáló épületek, gépek. Segítsé­gükkel megfelelő mennyiségű és beltartalmi értékű keveréktakar­mányokat tudnak előállítani. A mezőgazdasági üzemek között sorra jöttek létre a kooperációk is, az egyes gazdaságokban meg­termelt kukoricát, gabonát és lu­cernát közösen dolgozták fel. Mindemellett változatlanul szük­séges új berendezések felállítása, a tárolóterek bővítése. Különö­sen az elmúlt év őszén okoaott sok gondot a vártnál nagyabb mennyiségű termés elhelyezése, szárítása. A mezőgazdasági üzemekben felállított tárolók nagyságban és rendszerben is különböznek ugyan, de legtöbb helyen töre­kedtek a korszerűségre. Az ősz folyamán a MEZÖBER-nél ösz­­szesen 1350 vagon tárolótér léte­­tesítését rendelték meg az üze­mek, ebből csupán 200 vagon volt a szükségtároló. Az idén újabb három 500 vagonos táro­ló készül el a megyében. Így 1973 végéig összesen 5 ezer va­gonnal lesz nagyobb a tárolóka­pacitás, mint volt két évvel ez­előtt. A szemes- és szálastermények tárolásra, feldolgozásra való al­kalmassá tételének leggyakoribb módja a szárítás. Több üzemben szereltek fel hazai gyártmányú lucernaszárítókat és készítik a zöldnövényekből a magas tápér­tékű lisztet. A gabonafélék szá­rítására óránként 5—30 tonna teljesítményű berendezéseket állítottak fel. A kisebb teljesít­ményű keverőüzemek mellett az elmúlt két esztendőben hét modern SKJOLD berendezést is vásároltak, illetve felszereltek az állami gazdaságokban, a szö­vetkezetekben. D. É. BEMUTATÓ GAZDASA G LETT a szabadszállási Lenin Termelőszövetkezet 1949-ben alakult és az idén tartotta a huszonharmadik évzá­róját a szabadszállási Lenin Termelőszövetkezet. A vezetőség ez alkalommal is nyereséges esz­tendőről adhatott számot a köz­gyűlés előtt. A szövetkezet négy üzemága közül a növénytermesztés hozta a legtöbb jövedelmet, pedig ter­mészeti csapásokban bővelkedett az 1972-es esztendő. A növény­­termesztők, a gépesítésben dol­gozó Béke szocialista brigád se­gítségével úrrá lettek a termé­szeten. Két órával a nagy esőzés előtt minden szem terményt be­takarítottak. Ezért állapíthatta meg a veze­tőség a közgyűlési beszámolójá­ban, hogy a gépesítési üzemág működése határozza meg alap­vetően az egész termelőszövetke­zet gazdálkodását. A szerelők, a kombájn-, a traktor- és a gép­kocsivezetők oroszlánrészesei az eredményeknek. A Lenin Tsz növénytermesztése teljesen gé­pesített. A betakarító és szállító eszközökön kívül nagyteljesít­ményű terményszárítója, tároló helyisége is van. Ebben a gazda­ságban 60 hektárnyi területre jut egy gépegység, míg az or­szágos arány 84 hektár. Molnár Vilmos elnök azt tart­ja még jelentősnek, hogy ebben az évben bemutató gazdasággá jelölték ki a Lenin Tsz-t. Bács- Kiskun megyéből és az ország más tájáról is várják azokat a látogatókat, akik az öntözéses gazdálkodás szabadszállási ta­pasztalataira kiváncsiak. A na­gyobb előrehaladás azonban 1975. után várható, amikor majd a tervezett szabadszállási öntöző­fürt elkészül és a szövetkezet egész területét megöntözheti. Remélhető az is, hogy 1975-ig a mezőgazdasági szakigazgatás, az öntözés, a pénzügy országos és megyei szervei meg tudnak egyezni abban: milyen új öntö­zőberendezést vásárolhat majd a szövetkezet. Évek óta ugyanis a régi tipusúakat használják, A gondoskodásra is lehet ta­lálni követendő példát a gazda­ságban. Azon kívül, hogy minden évben tekintélyes összeget tarta­lékolnak a biztonsági alapra, a lakásépítést anyagilag is támo­gatják Emellett 50 százalékos té­rítéssel kaphat fuvart az, aki házat épít, és öt évre előre kifi­zetik az eszmei háztájiért járó összeget minden évben tíz épít­kezni szándékozó szövetkezeti tagnak. K. A. • A kukorica címerezőknek munkásszállást, ezenkívül ebédlőt és egyéb gazdasági épületet emeltek az építőbrigád dolgozói. Képün­kön a major két új épülete. (Pásztor Zoltán felvételei.) 0 A korszerű gazdaságban télen sem szünetel a munka. Bár messze még a jó idő, a raktárban már szorgalmasan dolgoznak a tavaszi kezdés előkészítésén. Képünkön a vetésre készül a rak­táros brigád. Tagjai elsők lettek a versenyben. Géppel gyűjtik a kukoricát a zsákokba. 0 Társadalmi munkában családi házat terveznek a szövetkezet szakemberei az építkezni szándé­kozó társaiknak. I J

Next

/
Thumbnails
Contents