Petőfi Népe, 1973. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-22 / 44. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1973. február 22. Édesipari termékek 2,8 millió forintért — Lajosmizse édesipari termé­kekkel való ellátására 1954-ben létesítettük cukrászüzemünket. Boltjaink, cukrászdáink rendelé­seinek kielégítése mellett a la­kosságtól is vállaltunk bérmun­kát. lakodalmakra és más ese­ményekre készítettünk tortá­kat, süteményeket. Miniüze­münk 1970-ben 900 ezer forint értékű édesipari árut termelt. Ekkor új vezető került a cuk­rászok élére és Kiss István irá­nyításával cukrászüzemünk múlt évi termelési értéke már elérte a 2,8 millió forintot — jegyez­tem az adatokat a lajosmizsei ÁFÉSZ- központban. Kiss Istvánt a miniüzem fél­­tenyérnyi irodájában találjuk fe­lesége társaságában. Éppen a jö­vő heti megrendeléseket tanul­mányozzák. Jövetelünk váratlan, nem mindennapos látogató itt az újságíró és fotoriporter. — Sok helyen megtordultam 1938 óta — mondja Kiss István — mióta kezembe vettem a se­gédlevelet. Dolgoztam Budapes­ten a Gerbeaudban —, ebben a híres nagy múltú cukrászdában, igen sokat tanultam — dolgoz­tam a Balaton mellett SZOT-­­üdülőben és 1970 elején egy pá­lyázat útján kerültem ide. Nem bántam meg, az ÁFÉSZ vezető­sége nagy gondot fordít az üzemre, minden segítséget megad az új elképzelések megvalósítá­sára. Nem utolsósorban ezért si­került alig két év alatt feltor­nászni a termelési értékünket 900 ezerről 2,8 millió forintra. Szakács, felszolgáló és cukrász képesítésem van, de az utóbbit szeretem a legjobban. Feleségem is cukrász szakmunkás és az ad­minisztráció mellett részt vesz a termelő munkában is. Beszélgetésünket egy csöppnyi lányka érkezése szakítja meg, aki illendően bemutatkozik: Kiss Márta, harmadik osztályba jár és a tanulmányi eredménye 4,2. Már a pályaválasztással is fog­lalkozik, mostani elhatározása szerint vagy tanító néni lesz, vagy igazodva a családi hagyo­mányhoz, a cukrász szakmát vá­lasztja. — Anyu süteményeit jobban szeretem — válaszolja, mikor ar­ról érdeklődöm, hogy végez-e „minőségi ellenőrzést” szülei munkáján. •— Férjem otthon inkább a sza^ácstudományát gyakorolja — mondja Kissné —, de erre időn­ként szükség is van, mert a szak­­középiskola második osztályába járok és sok a tanulni valóm. Az otthoni sütés viszont az én fel­adatom, főleg igazi házi réte­semmel aratok nagy sikert... Visszatérünk az üzem életére, s így megtudtam még, hogy a múlt évi „nyalánkságokból” 1 millió 400 ezer forint értékű a fővárosi, kecskeméti, ceglédi és más üzletekbe került. A lajosmi­zsei üzemben ugyanis nemcsak süteményeket, hanem teasüte­ményt, nápolyit, téli fagyit és más édesipari termékeket is ké­szítenek. Havonta átlag 15 má­zsa lisztet. 30 mázsa cukrot, 200 liter tejszínt. 2 mázsa csokolá­dét, 150 kilogramm kakaót és még nagyon sok más alapanya­got használnak fel az egyre ke­resettebb finomságok elkészíté­sére. Látogatást teszünk egy kisebb helyiségben, ahol Kiss István büszkén mutat egy félig össze­szerelt nagy gépet. — Ezzel a masinával hama­rosan megkezdjük a fagylaltos ostya sütését — mondja elége­detten. — Saját szükségletünkön felül szállítunk ostyát más üze­meknek is. Bízunk abban, hogy az idei évünk is sikeres lesz és 22 tagú kollektívánk a tavalyi­nál többet és természetesen fino­mabbat is termel... Opauszky László • Az üzem messze földön ked­velt terméke a kókusz-cseme­ge. Danka Ilona, — aki már három éve dolgozik az üzem­ben —, nagy gonddal végzi ennek a csemegének készíté­sét. • Kiss István szerint nemcsak az iz a fontos, ha­nem, hogy első ránézésre is mutatós legyen az áru. Sajnáltuk, hogy nem tudtuk megvárni, amíg a dobostorta elkészül, bizonyosan meg­nyerte a lakodalmas megrendelők tetszését. (Kovács János felvételei.) • A celofánba csomagolt habos és csoki-, citrom-, málna-, vagy narancskrémmel töltött téli fagyi is keresett termék. 100 ezer darabot rendelt belőlük a kereskedelem. Vass Gyuláné és Kar­dos Gyuláné szállításra készítik elő a frissen készült fagyis ostyákat. OLVASTUK Gumiabroncsok ellenőrzése menet közben Hajnövesztés — gázrobbanással George Draffin, 73 éves an­gol nyugdíjas, aki húsz év óta teljesen kopaszon élt, furcsa hajnövesztő módszert alkalma­zott. Sajnálatos módon ezt a módszerét aligha lehet népsze­rűsíteni. Az idős ember néhány hónappal ezelőtt kinyitotta gáz­tűzhelyének ajtaját, és egy hir­telen robbanás arcáról és fejé­ről leégette a bőrt. Amikor a sebek begyógyultak, fejebúbján normális, sűrű hajzat nőtt ki. A jelenségre az orvosok még nem találtak magyarázatot. * Betyárból lesz a legjobb... szakértő? A Kaliforniában levő Clare­mont városkában azok a férfi­ak, akik rendőrök akarnak len­ni, e pályára való alkalmassá­gukat egy szakértő bizottság előtt kötelesek bebizonyítani. A bizottság tagjai rendőrtisztvise­lők és... egy Robert Blanco nevű bűnöző, aki fegyveres rablásért kiszabott büntetését tölti. A börtönigazgatóság aján­lotta őt, mint pótolhatatlan ta­nácsadót a rend őreinek kivá­logatásánál. * Jó kis tréfa Nagykeservesen nyitották ki azt az erényövet, amellyel barátai ajándékoztak meg egy fiatal an­­gol férjet. A tréfa túlságosan jól sikerült, a nászéjszaka előtt a leicesteri rendőrség egy órán át vesződött a zárral, míg vég­re kalapács és véső segítségével megszabadították az ifjú férjet. A Varsói Távközlési és Rádió­­technikai Intézetben kidolgoztak egy érdekes berendezést, amely jelzi a baleseti veszélyt, ha a gép­jármű gumiabroncsaiban menet közben csökken a légnyomás, vagy blokkol a kerék. A berendezés lényege a mind­egyik keréknél elhelyezett érzé­kelőelem, amely speciális skálán jelzi a kerekek óránkénti sebes­ségét. A sorban felgyulladó törpe­izzók jelzik, melyik kereket el­lenőrzi a berendezés az adott pil­lanatban. A berendezés folyamatosan mű­ködik és mindegyik kereket kö-Jó hírek Csávolyról Három esztendeje adták át községünk lakosságának a szép, modern művelődési házat. Az elmúlt esztendő tapasztalatai azt bizonyítják, hogy ez az intéz­mény betölti hivatását. A leg­eredményesebben a honismereti és a fotószakkör működött. Jókat mondhatunk az ifjúsági klubról is. Katanich Ferenc pedagógus irányításával változatos, érdekes programot állítanak össze hét­ről hétre. 1972-ben újra működött a nemzetiségi . (délszláv-német) művészeti csoport. Bemutatkozó előadásukon — amelyet Mándics Mihály iskolaigazgató rendezett, — negyvenkét csávolyi lakos lé­rülbelül 1,5 másodpercig ellenőr­zi, miközben jelzi az esetleges hi­bát.' A sebességjelző skálán kívül al­kalmazható még optikai vagy hangjelzés, valamint adatrögzítő papírszalag is. A berendezés lehetővé teszi még a futófelület kopási fokának, a kerékcsúszásnak, a közvetlen meghajtású kerekek rossz tapadó­képességének vizsgálatát, teher­gépkocsiknál és autóbuszoknál pedig az egyes kerekek túlterhe­lésének, illetve nem elégséges megterhelésének jelzését. (BU­­DAPRESS—APN) pett a színpadra. A fiatalok és az idősek együtt készülnek az újabb szereplésekre. A művelő­dési házban elhelyezett könyv­tár remélhetően az idén eléri a 4 ezer kötetes állományt. Ta­valy 255 kötettel gyarapodott, összesen 12 ezer 280 kötetet köl­csönöztek az érdeklődők. Csávoly község kulturális éle­téről szólván a TIT munkáját is meg keli említeni. Harmincöt előadást szerveztek. Elkészültek az idei évre vo­natkozó tervek. Ezek ismereté­ben biztosra vehető, hogy 1974- ben még nagyobb elégedettség­gel tekinthetünk vissza az elvég­zett munkára. Bajai István Milliiillllliil ELŐREHALADÁS KUNBAJÁN a szőlőművelés gépesítésében Az ország legnagyobb borsző­lő-termelő állami gazdaságában, Kunbaján ilyenkor is nagy munkában vannak. A gépmű­hely szerelői javítják a beren­dezéseket, a munkagépeket. So­kat változott néhány év alatt ezeknek a típusa, teljesítőképes­sége. Korszerűbbekké váltak, ezért, nagyobb szaktudást, spe­ciális képzettséget igényel a ke­zelésük és javításuk. A gazda­ság javítóműhelyében dolgozó szakembereknek évről évre bi­zonyítaniuk kell, hogy nem ma­radtak el a technika fejlődésé­től, megtanulták a bonyolult hidraulikus, elektromos, vagy éppen pneumatikus rendszerű berendezések kezelését, karban­tartását. Az elmúlt évben a szo­­cialistabrigád-versenymozgalom­­galomban. részt vevők közül a leg­­magabb pontszámot a javítók érték el. El is nyerték a, meg­tisztelő címet. A nagyarányú gépesítés meg­kívánja a legmagasabb szintű irányítás^, ezért három gépész­mérnököt és hat technikust al­kalmaz a gazdaság. A sokmillió forintot érő borászati gépek ke­zelését néhány hónap óta fiatal gépészmérnök, Kiss István irá­nyítja. A műszaki fejlesztés, a tudományos intézetekkel való együttműködés, a hazai és kül­földi tapasztalatok szerzése, a műszaki vezetés pedig Bánócz­­ky Zoltán főmérnök feladata. A kézi munkaerő nagyarányú csökkenése megköveteli a rendel­kezésre átló gépek célszerű, gazdaságos kihasználását, ezért is mérnök felel. Ha az időjárás kedvező lesz, korábban kezdjük a szőlő nyi­tását. Két évvel ezelőtt még kapával sok száz dolgozó végez­te ezt a nehéz fizikai munkát, ma a traktorvezető pneumati­kus nyitógéppel fúvatja le a tő­kéről a földet. A permetezőgé­pek később állnak ugyan mun­kába, de már javítjuk őket, új alvázakat gyártunk, mert a gyá­riak gyengének bizonyultak. Készülünk a helikopteres per­metezésre is. Meg kell oldanunk a permedé gyors keverését, töl­tését a gépbe, hogy minél több legyen a tiszta repülőidő, és ezál­tal is növekedjen a teljesít­mény. Műhelyünkben gyártjuk, és az idén már alkalmazzuk is a hajtásvágó gépeket, amelyekkel a múlt évben sikeres kísérleteket végeztünk. Az elmúlt őszön mu­tatkozott be gazdaságunkban a szőlőszüretelő kombájn, most ismerkedünk a gép szerkezeté­vel, az idén újabb két darabot alkalmazunk majd a szőlőbeta­karításnál. Még sok mindent végzünk az idén, felújítjuk a palackozó gépsort, üzembeállítjuk a kor­szerű borkezelő berendezéseket, mustsűrítő üzemet építünk. Az idén a gépi munkák meg­szervezése nagyobb feladat lesz, mint a korábbi esztendőkben. Reméljük, sikerül újabb lépést tenni a szőlőművelés teljes gé­pesítése irányában. Molnár László gépészmérnök ŐFELSÉÓE: Eddig csak annyit tudtam a géptisztító rongyról, hogy valamiképpen mindig kezeügyében van a munkásnak. Azt nem gondoltam volna, hogy gyárban ál­lítják elő a géptisztító rongyot, amelynek ilyen — egymástól szigorúan — megkülönböztetendő csa­ládjai vannak, mint: fehér, vékony, vastag, s pa­pírgyári hulladék. Első valamire való' ismerkedésünk rongy őfelsé­gével ebben az impozáns új üzemben zajlik, amely Kunszentmiklós iparának egyik büszkesége. A ne­ve is olyan tekintélyes hangzású, hogy az ember — első hallomásra — gondol gép-, elektromos, vagy vegyi gyárra, csak arra nem. — ami. Hogy a TE­­MAFORG-nak ez az üzeme géptisztító rongygyár. Mikor aztán Kóta György üzemvezető és Né­meth Ferenc főművezető társaságában bejárjuk a gyár legfontosabb részlegeit, a hatalmas méretek, arányok láttán tisztelettel és természetes büszke­séggel vesszük tudomásul, hogy Európában nincs ilyen modern üzem — ebben a szakmában. Ma­gyarországon eddig néhány MÉH.telepen műkö­dött rongytisztító. — Hátha majd teljes gőzzel termelhet az üzem! — jelzi egy közbevetéssel Kóta György, hogy még nem minden az a 3300—3400 tonna géptisztító rongy, amit 1972-ben előállítottak. — A „teljes gőzt” szó szerint is értheti —, hal­lom az üzemvezető magyarázatát. — Még ezután lesz a kazán próbaüzemeltetése, mert a csővezeték szigetelése még hiányzik. Bízunk benne, hogy a városföldi Dózsa Tsz munkásai nemsokára végez­nek. S ha majd fűteni tudunk, sorra működésbe lépnek a hatalmas gépsorok, szalagok, berendezé­sek ... Ha megindulunk, az idén már 5000 tonna géptisztító rongy hagyja el gyárunkat. — Miből dolgoznak, s kiknek szállítanak? Vegyük előbb a belföldet, mert most még in­kább ilyen megrendeléseknek teszünk eleget. Az­tán majd nagyrészt exportra dplgozunk, mint ahogy már most is, tavaly is piacunk Franciaország és Hollandia ... — Egy vagon vastagabb rongyszállítmány épp útban van a francia Peugeot autógyárba — fűzi hozzá’ Németh Ferenc. No de halljuk a hazai útirányokat. Mivel azonban csak a rögtönzött listából is kike­rekedne egy kisvárosi telefonkönyvre való cím, in­kább az iparágakat soroljuk, amibe tessék beleszá­mítani Nógrádtól Zaláig és Vastól a Nyírségig ter­jedő távolságokat. Tehát: cement^ textil, bútor, épí­­íő, nyomda, porcelán, autó, konzerv, fa, gép, gyógy­szer, sör, hajó, optika — s ki-ki nyugodtan ne­kiengedheti a fantáziáját, hogy mi mindennel fog­lalkozó ipar „eszi” nap mint nap a rongyot. Tisztí­tani, törölgetni mindenütt kell. Még intézményeknél, vízműveknél is. (S ki győzné a sok törölgetést „ha­zulról hozott” ronggyal, mint régebben elképzeltem.) Iszonyú rongytömegeket látunk. A becsesebb, ami­ből dolgoznak, német és holland import. A raktár­­csarnokban lezser — lígő-lógó kötegek mutogatják festői tarkaságukat, színre, s egykori rendeltetésük­re nézve egyaránt. „Iszonyú tömeg”? — Mi, kis naívok. — Most nagyon kevés, — 30—40 vagon, ha lehet — jegyzi meg a főművezető. — 120—130 vagonnyi 'szokott lenni. Azám, mennyiért „vesztegeti” kilóját a gyár? — A fehérek kilója 45—50 forint. Le a kalappal! Mostmár érthető, miért van fantá­zia ennek exportjában. Megéri, hogy ezt a monu­mentális gyárat felépítették rongy őfelségének. Mert tessék csak megtekinteni képeinket. Az 1-es számún látható monstrum nem vasúti sze­relvény, hanem egy olasz mosógéprendszer. Napon­ta 8000 kilogramm rongyot tesz szalonképessé. Elől berakják, s a végén kimosva, megszárítva jön elő a rongy. Ha valami baj van, azonnal csönget a gép. Innen a válogatószalagra kerül az anyag, ahol szétszortírozzák a rongytömeget a már említett fi­nomsági, vastagsági fokozatok szerint. Itt csípik nya­kon a szintetikus szálat tartalmazó anyagot, s nyom­ban kiebrudalják. Géptisztításra nem lehet ilyet használni. Nem olcsó mulatság megszabadulni tőle, ha ilyen belekeveredett a szállítmányba. — El kell égetni, s mázsájához 2 liter gázolaj megy el. Mi mindent kellene még bemutatni, de hol férne el annyi kép? Például a porolóhelyiségekről, ahol a rongyrázást szakszerűen végzik, szalagok, porológé­pek, s a porkamra elszívó szerkezetei. Vagy ráfér­ne-e egy képre a „belföldi háztartási rongyok” fóliá­val takart dombsora, ami az ég alatt van, túl az épülő új csarnok óriási betonelemein? 2-es számú felvételünkön Baski Gábor targoncást a nyersáru (jobbról) s a késztermék bálái között (balról) láthat­juk. Hol lesznek már a betűkkel, számokkal jelze-A RONGY telt bálák, mire e sorokat olvassák? Űtrakészen ma­gasodtak ottjártunkkor. Időzzenek el azonban még pár percre velünk a 3. képünkön látható helyen, a korcolók csarnokában. Ez csak egy sarok a részlegből, ahol műszakonként — 2 műszakos az üzem — 60—65 munkásnő korcol­ja a rongyokat. Azaz felvágják a ruhák, egyéb hol­mik zárt részeit, kikanyarintják a zippzárakat, eltá­volítják a gombokat. Kezdetben — 1970 nyarától — 20—25 kunszent­­miklósi, tassi nő járt fel Pestre, betanulni a szakmát. Ök, s az idejött néhány szakember adja tovább a tu­dást, s az új üzem hírét. Hogy például a nőknél 1600 forint az átlagkereset, — amihez mostmár jön a nye­reségrészesedés meg a 750 Ft-os textilutalvány — és olyan szociális létesítmények — fürdő, öltöző, ebédlő — vannak, amelyekre ugyancsak rámondhatjuk: európai színvonalúak. De, hogy minél hamarabb használni is tudják ezeket, az megint csak a fűtés­­rendszer elkészültén múlik. Tóth István (Tóth Sándor felvételei) s

Next

/
Thumbnails
Contents