Petőfi Népe, 1973. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-22 / 44. szám
/ 1973. február 22. • PETŐFI NÉPE • 5 Petőfiről képekben Az ízlésformáló képernyő SZÉCHENYI NEVELŐJE Sf* í** * ' A'' TMM'' iÄ® > ... . 8 * f i," ■ ]ft ... . A Szabadság téri csemegeüzlet mellett márványtábla hirdeti, hogy 1829-től 1831-ig Kecskeméten tanult Petőfi Sándor. Itt végezte az elemi iskola mind a három osztályát. Itt ismerkedett meg a betűkkel, itt sajátította el az olvasás, az írás és a számolás tudományát, itt tanult némi magyar nyelvtant, hittant. A mai Luther udvar helyén állt a mintegy 500 főnyi evangélikus közösség által még a XVIII. század végén épített „oktatási intézmény”. Perenczi Zoltán nyolcvan esztendővel ezelőtt még látta az iskolát és így örökítette meg: „...az 1861-ben épült evangélikus templom háta megett, a papiak udvarán; állt egy kapubejáratból, s egyetlen szobából, nagy boglyakemencével a sarokban. A szobának két ablaka volt szemben az udvarra, a harmadik oldalt, egy kis kertre nyílt”. A számunkra oly becses tanintézetet is fölfalta a századforduló kalmárszelleme. Lebontották, az értékes telekre építkeztek. Dienes András szerint berendezése hasonlatos volt a többi népiskoláéhoz: „a terem két oldalán padok, a falon ábc-s táblák, katedra, rajta a mester asztala, nádpálca, fekete tábla krétával és a törlésre szolgáló nyúllábbal.” (hn) Tóth Árpád kiállítása Baján Tóth Árpád festőművész kiállításán az új magyar képzőművészet olyan képviselőjével találkozhatott a bajai művészetet szerető közönség, akinek képei új és sajátos színt jelentenek a múzeumban. Kiállított képei határozott és nagyon szigorú belső törvényektől vezetett egységes stílust és egyéni karaktert képviselnek. Művészetének kiinduló pontja korunk valósága. A képeken megjelenő formák és színek sajátos harmóniája azonban mély, egyéni töltésű, mindig a mondanivalót szolgálja. Festészete figurális, de nem abban az értelemben és formában, ahogy azt megszoktuk. E művészet a felületes szemlélőnek nem adja meg könnyen magát. A művek elsősorban azokban a befogadókban keltenek sokszínű együtthangzást az érzelmekben és gondolati asszociációk gazdaságában, akik a művet inspiráló alapélményt valamilyen formában maguk is átélték. A Falusi ünnep, a Jeges ár, a Garcia Lorca fala, az Ékességek a Pajzs, és sorolhatnánk még a műveket, amelyek rejtett szépség és gondolatiság varázsos izgalmát! is nyújtják nézőiknek. Képzelőerő és eredeti alakítóképessége ötvöződik a Meditáció, a Halkövület, a Vakok, a Csillagvizsgáló, a Lassú áramlások című képein. Művészetén régmúlt korok kultúrája és ornamentikája is átlüktet. Az Akropoliszi képek, az Indián figurák, az Antik töredék, mind ezt bizonyítják. Érzékeny költészete megfogta a francia közönséget is. Az Arts-ban megjelent sorokból idézve: „az a magyar festő bizonyságot tesz arról, hogy serkenteni tudja a képzeletet.” Csak elmélyülten, nyitott szívvel, megszokásoktól mentesen fogadhatjuk be ezt a filozófiai mélységű, tágult dimenziókban mozgó, gazdag fantáziájú művészetet. Grafikáiból kár, hogy keveaet láthatunk, de ez a kevés is meggyőz arról, hogy invencizózus és többirányú törekvést átfogó rajzaival csatlakozik a mai magyar grafika magas színvonalához. A január végén nyílt kiállításnak már eddig is sok látogatója volt. örülhetünk annak, hogy láthatjuk műveit. A kiállítás kitűnő rendezése Aszalós Endrét dicséri. G. Békéi Irén Gondok egy pinceklub körül. . . A kunszentmiklósi Damjanich Jim Gimnáziumban korszerűen felszerelt ifjúsági pinceklub működik i diákok, s a nagyközségben dolgozó munkásfiatalok nem kis örömére. Érdemes volt életre hivnl; jizonyítja a Jól sikerült rendezvélyek egész sora. Időnként a fellőttek Is megbánhatnak egy-egy smeretterjeszto előadást. A kétéves múltra visszatekintő klub kőül látszólag minden a legnagyobb rendben van. Vagy talán mégsem? Káposztás Mihály gimnáziumi gazgatő szerint sürgősen meg kelene oldani a klub fűtését. Jelenleg igyants magas Mértékű villany’űtötestek adják a maleget - esőnként JW forintért. (1) Nem olcsó nulatság. Ugyanakkor az iskolaépületben központi fűtés van, s léhány ezer forintos költséggel a clubban is hasonló lehetne. Lehetne, ha volna rá pénz. Az Iskolának nincs. Ila nem kapnak segítséget, kénytelenek lesznek néhány érával csökkenteni a klub nyitvatartási idejét. Ezt pedig elsősorban a település üzemeiben, szövetkezeteiben dolgozó fiatalok éreznék meg. Ha csak a gazdaságosságot tekintenénk, akkor is kifizetődő „beruházás’* a központi fűtés beszerelése. De többről van szé. A klubot a község fiataljai közösen rendezték be, több mint húszezer forintnyi társadalmi munkával. Természetes tehát, hogy közösen akarják használni is. A nagyközségi tanács minden évben húszezer forintos ifjúsági alapot képez, ennek az összegnek egy részét a központi fűtésre lehetne felhasználni, hiszen a klub nemcsak a gimnáziumé, hanem az egész településé Is. Szabó Attila Tovább a megkezdett úton Kiskunhalason, a városi művelődési központ pöl-színpada most ünnepelte egyéves fennállását. Száraz József művészeti vezető értékelte az elmúlt év munkáját, ismertette az idei terveket. A színpad hagyományosként alakult meg, 1972. július 28-án vette fel a pol-színpad nevet. Összetételét tekintve a munkásfiatalok színpada. Az elmúlt évben hat önálló műsort készített a csoport, ezek közül a Szolidaritási Hét keretében Kiskőrösön bemutatott Ordíts, hogy ébredezzenek! című műsor, valamint az országon Petófi-pályázatra írt saját műsor megyei döntőig való eljutása jelentette a csúcsot, a megyei elismerést. Az elmúlt évben 24 előadást tartott a pól-színpad, műsoraikkal bejárták a megyei ifjúsági építőtáborokat, felléptek Kecskeméten, Baján, Kiskőrösön, Kiskunmajsán, Kunfehértón Balotaszálláson, s a környező tanyaközpontokban, no és természetesen Halason is. 1973-ban a megkezdett úton halad tovább művészeti terveiben a színpad, így továbbra is elsősorban az ifjúság problémáira reagál a legérzékenyebben, valamint a politikai témák irodalmi feldolgozásában jelölhetők meg a fő feladatok. Horváth Róbert Tudós professzorok jöttek össze néhány hónappal ezelőtt — a vitavezető az Akadémia főtitkára volt —, hogy arról beszélgessenek, milyen volt és milyen lehetne a televízió-művészetet propagáló, esztétikát népszerűsítő munkája? Egy önérzetes irodalomtudós ugyanis azt a véleményét fejtette ki, hogy a televízió soha nem tudja az irodalmat népszerűsíteni. A legjobb irodalmi feldolgozások sem. Mert a TV teljesen más típusú élményt ad, mint az olvasás. Lélektanilag annyira más a művek megközelítésének mikéntje, az olvasás nyomán kialakuló fantáziakép és a képernyőn konkrétan megjelenő látvány hatása, hogy az egyikkel nem lehet rászoktatni a másikra. * ' Vitathatatlan, hogy más dolog Mikszáth Fekete városát, vagy az Odüsszeiát képernyőn nézni, és más ugyanazt elolvasni. S a két dolog valóban nem helyettesíti egymást. Aki látta, annak nem olyan élménye van, mintha csak olvasta volna, s megfordítva. Azért mégis helyesen figyelmeztették a felszólalót két dologra: először is arra. hogy számokkal, valóságos tényekkel bizonyítható: egy-egy jobb tv-adaptáció után milyen magasra szökött az irodalmi alapmű iránti érdeklődés a könyvtárakban és a könyvesboltokban. Lényegesebb a másik ellenérv: irreális dolog a kultúrát erőltetetten szétválasztani, a műfajokat merev kategóriákban vizsgálni. A befogadók, a nézők tudatában ugyanis nem egy rekeszekre osztott világ van, amelynek az „irodalom” feliratú fiókja csak akkor gyarapszik, ha valaki könyvet olvas, színházi fiókjában csak akkor lesz több az ismeret, ha eleven színházat lát. s persze a televízióhoz is csak akkor ért jobban, ha még többet nézi a képernyőt. A valóságban, az emberi tudatban az ismeretek a legszorosabb kölcsönhatásban vannak, egy ember egyéniségét, kultúrájának jellegét éppen az összefüggő ismeretek egésze adja. Ha valaki látta például képernyőn a Fekete várost, az már utána gazdagabb ismeretek lerakódott rétegein szűri meg a következő olvasmányát; a Fekete város-t, vagy bármely más könyvet. S ha ólvasta már az Odüszszeiát, másképp nézi meg a tvfeldolgozást, de az Odüsszeia elolvasásával megszerzett ismeretei és élményei alapján másképpen fog reagálni mindenfajta tv-játékra. S ez még csak kétféle műfaj kapcsolata, a valóságban pedig minden néző tudatában az ilyenfajta kapcsolatoknak hallatlanul gazdag rendszere él, s ebbe a kapcsolatrendszerbe természetesen nemcsak a művészetek egymáshoz való viszonya tartozik, hanem minden egyéb társadalmi és tudományos ismeret — vagy éppen tévhit. Vannak, akik tiltakoznak bizonyos műsorok ellen, mert azok nem hatnak nevelően a gyermekekre. nem mutatnak jó példát. Ezek elfeledkeznek arról, hogy a gyerekeket számtalan hatás éri — legerőteljesebben a szűkebb otthoni és iskolai környezetben — s a nagyon sokféle hatás közül csak egy a televízióé. S hogy az ott látott elrettentő eset, „rossz példa”, negatív jelenség valóban elrettenti-e a gyereket, vagy éppen vonzóvá válik előtte, az jórészt nem a televízión múlik, amely természetesen az ilyen esetekkel elrettenteni akar. A hatás sokkal inkább azoktól a korábban kialakított belső kapcsolatrendszerektől, magyarul: a gyerek addig kialakított tudatától függ, hogy mire véli, hogy PANORÁMA Megálmodják otthonukat A szovjet felsőoktatási intézményekben több száz egyetemi tervező, technológiai és egyéb, alkotó munkát végző iroda működik sikeresen, ahol a jövő mérnökei eredményesen fejlesztik tudásukat, elsajátítják az új tervezési és munkamódszereket. A tudományos munkában a nappali tagozat mintegy 800 ezer hallgatója vesz részt. Az utóbbi két évben az egyetemisták több mint 2 ezér szabadalmát és találmányát fogadták el. (APNi • A Lvov! Műszaki Egyetem tervezőirodájának tagjai, intézményük új központját tervezik. hová raktározza el a képernyőn látottakat. Szinte minden művészeti ágnak vannak, lelkes hívei, akik úgy szeretnék, ha az ü műfajukból többet adna a televízió, többet foglalkozna az adott műfaj esztétikájával. Vitathatatlan, hogy vannak a tv művészi műsoraiban aránytalanságok. (A filmművészet például igen reprezentatív arányokban szerepel a képernyőn kész művekkel, ám hírei, újdonságai, s méginkább esztétikai problémái nagyon kevésszer.) Mégis rosszul képzeli el a művészeti ismeretterjesztést az, aki nem veszi észre, hogy egy jó képzőművészeti műsor, amely a képet, a festmények kompozícióját, s a képszerkesztés szabályszerűségeit jól elemzi, nem ad nagy segítséget a nézőnek ahhoz is. hogy a következő filmet moziban, vagy képernyőn értőbb szemmel nézze. Mindez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem érheti gáncs a televízió művészeti műsorait, mert mindent egészében, „kapcsolatrendszerében” kell nézni. Nem. Bőven érheti kritika a televíziót a művek színvonalát illetően, a válogatásban érvényesülő jó, vagy rossz tendenciák miatt, nem fogadható el azonban olyan kritika, amelyik ilyenolyan meggondolások miatt tematikailag szűkíteni akarja a programot. (Háborús filmek — nem háborús filmek.) Nem fogadható el olyan kritika, amely gyerekek, s a nevelés kedvéért kíván száműzni művészileg értékes. jelentős alkotásokat, azért, mert egyes részletei nem kiskorúaknak valók. Nem fogadható el olyan kritika, amely a televíziót akarja felelőssé tenni egyegy művészi műfaj sorsáért az országban. A képernyő nagyon fontos, nagyon hatásos eszköz a művészetek, s a legszélesebb közvélemény egyre szélesedő kapcsolatainak megteremtésében. De nem az egyedüli. Bernáth László • Tavaly hosszabb cikkben ismertettük a kecskeméti származású Lunkányi (Liebenberg) János életét. A tehetséges ifjú az elsők között végzett a budai egyetemen, majd II évig Széchenyi István nevelője, öt esztendeig Széchenyi Ferenc titkára, majd jószágigazgatója volt. A Lánchíd építője egész élete folyamán nagy becsben tartotta Lunkányi javaslatait, gondolatait. Sonnewend Péter, az Országos Széchenyi Könyvtár munkatársa — évekig a Katona József Könyvtárban dolgozott — a napokban megtalálta és elküldte szerkesztőségünknek a jeles férfiú arcképét. Közöljük, mert Lunkányi János egyike Kecskemét híres szülötteinek. (hn) New Yorktól Tokióig 1972-ben az NDK 1188 szólistája és 101 együttese vendégszerepeit Európa, Afrika, Ázsia és Amerika 48 országában. Theo Adam New Yorkban énekelt. Peter Schreier Salzburgban, Kurt Masur a stockholmi filharmonikusokat vezényelte, Dieter Zechlin professzor Japánban játszott, a Gewandhaus zenekara a Szovjetunióban, a Bach-zenekar Dél-Amerikában, a berlini kamarazenekar Délkelet-Azsiában. Az NDK szólistái és együttesei összesen 11 349 alkalommal léptek fel külföldön. Űj, átfogó mű a II. világháborúról „A második világháború története, 1939—1945” címmel tizenkét kötetes mű kiadását készítik elő a Szovjetunióban. A katonapolitikai jellegűnek szánt munka bemutatja majd, milyen volt a világ a háború előkészítésének éveiben és a háborús esztendőkben, áttekintést ad a fontosabb politikai, gazdasági, diplomáciai és katonai fejleményekről. Kifejezésre juttatja azt a dőntő szerepet, amelyet a Szovjetunió játszott a hitleri birodalom és a japán hadigépezet szétzúzásában. A mű összeállításában ismert történészek, közgazdászok, filozófusok, kiemelkedő katonai vezetők vettek részt. „A háború fogantatása” című első kötettel kapcsolatos munkák már befejeződtek, a kötet jövőre jelenik meg. A teljes sorozat kiadása 1977-re ér véget. (BUDAPRESS—APN) SZEGEDI ESTÉK A felszabadított Don Quijote • Az egyetemi klub egyik termének terve. A történelem különböző szakaszaiban változó intenzitással mindig újraéled egy eszme, melynek hirdetői a haladást serkentő, kibékíthetetlen ellentéteket, a világ valóságos problémáit „rózsaszínű mámorral” általános szeretetkultusszal próbálták megoldani. Előbb a humanizmus pajzsa mögül hangoztatták nézeteiket, innen ítélték el a forradalmakat, majd mindenféle hatalom elutasítását, megfogalmazásuk szerint úgynevezett erőszakmentességet követeltek. A „mindenkit egyformán szeretek, tehát mindenki a barátom” primitív elmélet hívei éppúgy felbukkantak az őskereszténység idején, mint a feudalizmusban, vagy például az oroszországi forradalmakban. De a szeretet-lovagok nézetei hasonlítanak a mai nyugati ifjúság — különösen a hippi-mozgalom — felfogásához is, ami jelszavaikból is jól kitűnik: Éljen a kozmikus szeretet... a szeretet hiánya, a gyűlölet virága ... Vállaljátok a szeretetet, stb. Ha eflső hallásra csábítóak is a fenti tételek, az állásfoglalás nélküli általános emberszeretet feltétlenül társadalomellenes magatartáshoz vezet. Az osztálytársadalomban ugyanis mindennek, így az alapvető emberi kapcsolatoknak is meghatározott tartalma, azaz oztálytartalma van. Ennek hiányában csupán különcködésről, sőt demoralizálásról beszélhetünk. Ezek a mindig más formában megjelenő, de alapjukban véve azonos eszmék tehát a mindenkori haladás gátjai, követőik bukása törvényszerű, mint Anatolij Vasziljevics Lunacsarszkij A felszabadított Don Quijote című drámájában a kopott farmernadrágos, térdig érő lila pulóveres lovag száműzetése. Noha nem a külsőség, jelen esetben a hippiöltözék a mérvadó — nyilvánvalóan Lunacsarszkij sem bocsátkozott utópiákba, hiszen a század eleji Oroszországból is bőven meríthetett példákat —, a Szegedi Nemzeti Színház szombat esti bemutatóján Cervantessei szemben alkalmazott irodalmi adaptációt egy lépéssel megtoldották, s korunkhoz szólóvá tették. A kétrészes dráma modern rendezése, a színészek kitűnő alakítása kifejezésre juttatta: a szocialista humanizmust nem lehet úgynevezett általános szeretettel helyettesíteni, mert az ilyen magatartások következményei társadalomellenesek. Lunacsarszkij áthangolva Cervantes regényének világhírű alakját, Don Quijotét egy szál virággal küldi párbajra — ezzel is érzékeltetve együgyű eszméit. S azt, hogy bukása törvényszerű. S mint a dráma egyik szereplője mondja róla; „Nem alkalmas arra, hogy egy küzdő köztársaság polgára legyen. Ha majd eldobhatjuk végre súlyos fegyverzetünket, akkor visszavárjuk. De addig mi fizetjük meg a váltságot, amely nélkül Don Quijoték soha nem léphetnének a tiszta fény és harmónia birodalmába...” A századfordulón élő híres politikus, irodalomtörténész, kritikus Lunacsarszkijnak e drámáját kevesen ismerik. Ezért is örvendetes, hogy a Szegedi Nemzeti Színház Giricz Mátyás igazgató rendezésében „felfedezte” e kitűnő darabot a szegedieknek. Példájukat érdemes lenne követni. A kétrészes dráma főbb szerepeit ifjú Üjlaky László, Király Levente, Tolnai Miklós, Déry Má. ria, Martin Márta játszotta nagy sikerrel. Tárnái László
