Petőfi Népe, 1973. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-22 / 44. szám

1973. február tt. • PETÖTI NÉPÉ # 3 A gyermekruházati cikkek árszínvonalának védelme Március 1-től 30 féle cikk ára* minősége nem változtatható A Belkereskedelmi Miniszté­rium és a Könnyűipari Minisz­térium rendszeresen foglalkozik az árszínvonal védelmével. Egy korábbi megállapodás értelmé­ben március 1-től életbe lép a két minisztérium együttes in­tézkedése, amely 30 féle gyer­mekruházati cikk árának és mi­nőségének stabilizálását rendel­te el. Az intézkedés lényege az, hogy kötelezték az illetékes gyá­rakat és a kijelölt üzleteket e termékek rendszeres előállításá­ra, árusítására. A termelő és a kereskedelmi vállalatok, szövet­kezetek a meghatározott gyer­mekruházati cikkek eladási, il­letve fogyasztói árát — függet­lenül az árformától — semmi­képpen nem növelhetik, minő­ségét kedvezőtlenül nem módo­síthatják. A kijelölt cikkek árá­nak változtatására egyébként az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke előzetes bejelentési köte­lezettséget írt elő. A rendelkezés végrehajtása megkezdődött. A Könnyűipari Minisztérium a belkereskede­lemmel egyetértésben 7 gyárnak — a Budapesti Harisnyagyár­nak, a Hódmezővásárhelyi és a Váci Kötöttárugyárnak, a ka­posvári és a szegedi ruhagyár­nak, valamint a Tisza és a Du­na Cipőgyárnak — írta elő kö­telezően egyebek között megha­tározott típusú pamut harisnya­­nadrág, tréningnadrág és öl­töny, iskolaköpeny, tornacipő és fröcsöntött fiú- és leánykacipö igények szerinti gyártását. A ta­nácsok megyénként 4—6 boltot, Budapesten 20 szaküzletet jelöl­tek ki, ezenkívül a fővárosban négy, vidéken szinte valameny­­nyi áruház köteles ezeket a cik­keket mindenkor megfelelő vá­lasztékban tartani. Az illetékes tanácsi szervek gondoskodnak arról, hogy -m vasárlókat tájé­koztassák a kijelölt üzletekről. Az intézkedés csupán kísérlet, valószínűleg nem végleges jel­legű, a két minisztérium a ta­pasztalatok alapján azt szeret­né megállapítani, hogy az ár­­változtatás nélküli termelés és értékesítés miképpen befolyá­solja az ellátást. Egyes-' megha­tározott cikkek bősége nyomán hogyan alakul a forgalom. Is­kolaköpenyből például jelenleg 30—50 fajta kerül forgalomba, kötelezően viszont négy típus gyártását és árusítását rendel­ték el, hogy ezekből mindig le­gyen elegendő' a kijelölt szak­boltokban. A társadalompolitikai érdekből elsősorban a többgyer­mekes, alacsony keresetű csalá­dok gondjainak enyhítése érde­kében hozott intézkedés tapasz­talatainak eredményétől függő­en más cikkcsoportok árrögzí­tésére is sor kerülhet. (MTI) íiiipiiiiii Lipcsei levél Egy fiatal város élete • Űj lakónegyed Togliattiban A kujbisevi víztároló partjá­tól 40 km-re épült fel az új szovjet város, Togliatti. Lépten - nyomon új házakkal találko­zunk. Az utóbbi hat évben a város házainak száma megdup­lázódott. Több mint 65 ezer la­kást adtak át, melyek megfelel­nek a legkorszerűbb építészeti és egészségügyi követelmé­nyeknek. Minden egyes lakótelepen megtalálhatók a szolgáltatóhá­zak és gyermekintézmények, ke­reskedelmi vállalatok és a köz­ellátást végző üzemek. Az utób­bi másfél évben több mint 70 ilyen objektumot adtak át ren­deltetésének. Megnyílt a széles­vásznú filmek vetítésére alkal­mas Szaturnusz filmszínház, egy új zeneiskola, 4 általános isko­la, 15 óvoda és bölcsőde 4000 férőhellyel, úttörő-sportpalota és 12 új üzlet. Felépült a hűsítő­italgyár, egy nagy kenyérgyár, zöldségfeldolgozó és több élel­miszeripari üzem. Togliatti lakóinak száma egy­re nő. 1960-ban 149 ezren laktak itt. A IX. ötéves terv kezdete­kor a város lakóinak száma 300 ezer volt, jelenleg 350 ezer. A lakosság növekedését tekintve Togliattit csak Bratszk előzi meg. A „demográfiai robbanás’ oka a város rohamos társadal­mi-kulturális és ipari fejlődése. Togliattit nemrég vegyipari városnak nevezték. A 60-as évek elején -itt épült fel egy nitro­gén és egy szintetikuskaucsuk­­gyár. Az elmúlt ötéves terv so­rán a város még egy „ipari pro­filra” lett szert, a személygépko­csi-készítésre. A Volgái Autó­gyár az ország legnagyobb sze­mélygépkocsigyára. Tervezett kapacitása évi 660 ezer gépkocsi. Ha ezt eléri, a gyárban naponta kétezer népszerű „Zsiguli gép­kocsi” gördül le a szalagról. A gyár jelenleg több mint 50 ezer munkást, technikust és mérnö­köt foglalkoztat, de az alkalma­zottak száma hamarosan el kell, hogy érje a 62 ezret. Az autóépítők és családjaik adják a város lakosságának fe­lét. A víztároló partján új lakó­telepet építenek számukra. Nem­rég az OSZSZK Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének utasítására Togliattit 3 nagy részre osztot­ták, a központi részre, a Kom­­szomol kerületre és az autógyári kerületre. Ezt az intézkedést nem lehet formálisnak tekinte­ni. Mutatja a város fejlődésé­nek alapvető irányát, kifejezi múltját és jelenét. A városépí­tési munkák zömét 1971 és 1975 között végzik. Üj üzemet építenek, ahol a Szovjetunió valamennyi autó­gyára számára önindítókat és generátorokat gyártanak, itt próbálják majd ki a másfél mil­lió volt feszültség továbbításá­ra alkalmas elektromos beren­dezéseket. Üj vegyipari üzemek, ruhagyár, halfeldolgozó üzem, sörgyár és húskonzervgyár is épül. Az új vállalatok új munkás­kezeket követelnek. A város la­kóinak száma a közeljövőben el­éri a másfél milliót. Az újonnan ideköltözők számára az ötéves terv végéig 2 millió négyzetmé­ter lakóterületet építenek be. Tovább bővítik a szociális, kul­turális és szolgáltató intézmé­nyek és vállalatok körét. Nemcsak az építőmunka len­dületéről van azonban szó. Az ősi orosz folyó, a Volga partján új, körszerű város épül. Anatolij Prazdnyikov ok száz magyar fiatal tár­saságában tavaly ősszel érkeztem a Német Demokrati­kus Köztársaságba, hogy há­rom évig termelési gyakorlaton vegyek részt és szakmai isme­reteimet gyarapítsam. Jó néhá­nyon — köztük mi, Bács-Kiskun megyeiek — Lipcsében „tele­pedtünk” le. Munkánkról, éle­tünkről, itteni tapasztalatainkról számolok most be röviden. A történelmi múltú, s egyre fokozódó ütemben épülő, fejlődő város egyik legnagyobb termelő egységében, a Nyomdaipari Gép­gyárban dolgozunk. Kétezer em­bert foglalkoztató modern üzem ez, amely sikeres termékét, az ofszet rotációs típusú nyomda­gépet összesen 75 országba ex­portálja. Jelenleg csaknem más­félszáz magyar — esztergályos, lakatos, marós, szerelő stb., szakmával rendelkező — fiatal keresi meg itt a kenyerét. Az automatikusan működő munka­gépek, valamint a korszerű technológiai eljárások lényege­sen megkönnyítik a napi norma teljesítését. Elégedettek vagyunk a bérezéssel is. Nemkülönben a vendéglátó szaktársakkal, akik szükség esetén szívesen adnak tanácsot, segítséget. Messzemenő gondoskodás tör­ténik annak érdekében, hogy mielőbb elsajátítsuk a német nyelvet. Szaktanárok foglalkoz­nak velünk és készítenek elő a különböző szintű vizsgákra. A gyár vezetősége lehetővé tette, hogy a munkaidő egy részét nyelvtanulásra fordítsuk. Ez a kezdeményezés országszerte egye­dülálló. Estéinket és a hétvégi szabad időnket a kolónián működő if­júsági kltibban töltjük, ahol te­levízió, rádió, magnetofon, le­mezjátszó kínálja a kellemes kikapcsolódást, a szórakozást. Magyar újságokból, folyóiratok­ból sincs hiány. Táncos, zenés, ismeretterjesztő programjainkat az FDJ-vei, a Szabad Német If­júsági Szövetség üzemi szerve­zeteivel közösen állítjuk össze. Örömmel közölhetem, hogy igen gyümölcsöző kapcsolatot építet­tünk ki a német fiatalokkal. Legutóbb a város nevezetessé­geit közösen tekintettük meg, s ennek során ellátogattunk a Lipcsei Lenin Múzeumba is, ahol többi között megtalálható a nemzetközi munkásmozgalom lapjának, az ISZKRÁ-nak ere­deti példánya is. Mindent összegezve, nagyon jól érezzük magunkat, s remél­jük, hogy három év elteltével gazdag szakismeretek birtokában térhetünk majd véglegesen ha­za. Kerekes Ferenc tudósító JÓ HÍR a cukorbetegeknek és a diétázóknak Bács-Kiskun megyében is árusítják a Fővárosi Sütőipari Vállalat csök­kentett szénhidráttartalmú édes és sós teasüteményeit. Ap. újdonság kizá­rólag a cukorbetegek és diétázók szá­mára készült, 30 dekás dobozokban árusítják és minden dobozon feltün­tetik a szénhidrát-, zsír-, fehérje- és szorbittartalmat. Az édes teasütemény kakaós, vaníliás és diós ízekben, a sós pedig sajtos változatban készült és még a legszigorúbb diétára fogottak is bátran fogyaszthatják. A fővárosi boltokon kívül egyenlőre csak Bács- Kiskun, Borsod és Csongrád megye kap a diétázók és fogyókúrázók ré­gen várt „édességéből", de a vállalat később az ország egész területén for­galmazni szeretné a hasznos és szi­gorú laboratóriumi ellenőrzéssel ké­szített sfiteményeket. • A Forradalom utcája a fiatal városban. EMBERKÖZELBEN MISKÉN Nem kell félteni a telepvezetőt A jókora, udvaron példás rend, tisztaság és a legteljesebb nyu­galom. Lehetséges, hogy munka­szünet van? — villan át agyamon a Fűszerpaprikaipari Vállalat miskei telepén. De nyomban megnyugtatom magam: ha így lenne, közölte volna a portás bá­csi. S lám. az elszállításra váró, savanyú uborkás üvegekből fel­halmozott egyik prizma mögi^ előkerülő munkásember a segít­ségemre siet: — Tessék csak bemenni az irodába, rögtön jön a vezető kar­társ. Csakugyan jött. És bár először találkoztam Tegzes Miklós te­lepvezetővel, régi ismerősnek ki­járó közvetlenséggel magyarázni kezdi: — Mivel az udvar ilyen nép­­telen, a hozzánk látogatók gyak­■ran megkérdezik: valóban száz­ötven munkás dolgozik a tele­pünkön? Pedig hát ez a termé­szetes, hiszen a termelés benn, az üzemben folyik. Érdekes ember, ő az, akinek az egészségéért aggódtak az üze­mi pártszervezet beszámoló tag­gyűlésén — állapítom meg ma­gamban, miközben szavait hall­gatva tanulmányozom. Hirtelen elkomolyodik, csak a tekintetéből sugárzik változatlanul a derű, amikor kijelenti: — A termelés emberi oldala, ez a legfontosabb! Telepünkön a norma adott, teljesíthetetlen fel­adatokat nem oszt ránk a kalo­csai anyavállalat. A tervet telje­síteni kell. ezen nem lehet vita. Viszont egyáltalán nem mellé­kes, hogy milyen a közérzetünk, milyen kedvvel dolgozunk. Erről az oldalról segíteni, ez társadal­mi szervezeteink igazi feladata. És persze, oka az én „lógásom­nak” is. A munkatársaim kö­zött, ott az én életterem! Előhozakodom a kérdéssel: hogyan is volt, a taggyűlésen miért is féltették elvtársai a te­lepvezetőt? — Ezt meg hol pletykálták el?! — kérdez vissza ismét ne­vetve Tegzes elvtárs. De nyílik az előszobaajtó, s a telepvezetői iroda küszöbén egy tömzsi, ked­ves arcú, középkorú asszonyka köszön be és tudakolja: — Nincs változás? A vegyest csináljuk. Tegzes kartárs? Az igenlő bólintásra máris in­dul, de a telepvezető utána szól: — Miskolcziné, gyere csak, egy pillanatra... —. s magyarázólag máris hozzám fordul: — Miskol­­czi Jánosné az egyik legrégibb dolgozónk. Csoportvezető, egy­ben a Zrínyi szocialista brigád vezetője és egyike a példás mun­kájukért a beszámoló taggyűlé­sen személy szerint megdicsért elvtársainknak. Mellesleg: ugyan­azon a taggyűlésen megbírálta a Kossuth Kiadó megyei illetéke­seit. amiért kevés kiadványt kül­denek. És még valami: kitűnő segítőtársam a cigány dolgozóink nevelésében, velük való törődés­ben. i A rokonszenves Miskolczi Já­nosné irul-pirul a dicsérettől, az­tán szerénven közli: az élet soha nem egysíkú, váltakozva adódik az öröm és a bosszúság. S eb­ben nem kivétel ő sem. A tag­gyűlési elismerésre azonban kü­lön is büszke, mert mindent egy­bevetve találták rá méltónak az elvtársak. S az is igaz, hogy nem is olyan túl könnyű az olcsó, politikai tárgyú kiadványokból évi 3—4 ezer forintos forgalmat elérni. Miután a délutáni műszakkez­dés elszólította körünkből Mis­kolczi Jánosnét, Tegzes elvtárs így folytatja: — Miskolcziné mellett még ketten részesültek név szerinti di­cséretbe)! a beszámoló taggyűlé­sünkön. Kiss János, a műszaki vezetőnk, aki üzemmérnöki dip­loma megszerzésével és a ter­melés példás irányításával szol­gált rá, és Tóth István raktá­rosunk. aki a pártvezetőségben a gazdasági felelős tisztét tölti be már a második ciklusban. Ki­váló szakmai munkája mellett ugyanígy teljesíti a pártmegbí­zatását is. — Miskolczi elvtársnő bemu­tatásakor a cigány dolgozókat is említette Tegzes elvtárs. Vajon mennyien vannak a százötvenes létszámban? — érdeklődöm, s máris olyan témánál időzünk, amely láthatóan nagyon kedves a telepvezető számára. — Erre külön büszke vagyok! Harmincötén vannak, többségük évek óta itt dolgozik, becsülettel. A Kővári családból például né­gyen: az apa, az anya és a két nagyobbik gyerek. A Keszthelyi házaspár is a két kislánnyal együtt. A nyolc osztály elvégzé­se után álltak munkába nálunk. A harmadik gyerekük iskolás még, de könnyen lehet, hogy ő is hozzánk kerül. És teljes lét­számmal itt dolgozik a másik Keszthelyi család is. ök hárman vannak. — Nem volt nehéz a beillesz­kedésük a rendet, fegyelmet, szervezettséget kívánó ipari üzem életébe? — Szerintem mindenki, aki először lépi át egy üzem kapu­ját, a beilleszkedéssel kezdi. Eb­ben persze segítségre szorul, mert ez bizony nem mindenki­nek egyformán könnyű. így volt ez a mi cigány dolgozóinkkal is. Korábban a falu végi zenésztele­pen laktak, ma két család kivé­telével a községben élnek. Érde­kes folyamat. Községünk élet­­színvonalának emelkedése a ko­rábbinál nagyobb, tágasabb új házak építésében is megmutat­kozik. A kis régi házakra pedig általában a zenésztelepiek jelent­keztek vevőként. Ezt pedig a rendszeres keresetük és az ezzel együttjáró igénynövekedés tette lehetővé. A dolog lényege azon­ban: szeretni és tisztelni az em­bert, ez a legfontosabb. Ebbe be­letartozik, hogy a kötelességtel­­jesités megkövetelésében épp­olyan következetesség szükséges, mint ahogyan a dolgozók jogai­nak érvényesítésében. Ezen alap­szik az egyenjogúság, vallom én. Egyszer mégis majdnem mellé­fogtam. Olyan tervet dédelget­tem, hogy létrehozunk egy ci­gánybrigádot, amely maga vá­lasztja meg a vezetőt is. De az üzemben egyhangúlag lehűtöt­tek, mondván: ugyan minek a külön brigád, amikor olyan jól megvagyunk együtt! — Adósom még egy kérdésre Tegzes elvtárs. Miért is féltet­ték? ... — Mivel 'én reggel fél hat—hat órától rendszerint este hatig itt vagyok, azt vetették fel az elv­társak, hogy az egészségem ro­vására mehet. Pedig dehogyis! Abba betegednék meg, ha meg kellene változtatni ezt az élet­ritmust. Az oka? Egyrészt úgy követelhetek, ha magam is pon­tos vagyok. Aztán, ha valakinek, aki éppen éjjeli műszakos, va­lamilyen problémája van, várjon énrám nyolc óráig? Ugye, hogy ez képtelenség?! így mindhárom műszakban dolgozókkal mindig szót érthetünk. No. és nem utol­só szempont, hogy én 22 éve mint bérelszámoló kezdtem itt és szinte minden beosztást végig­jártam. Még azt is tudom, hogy a kerítésbe hová. mekkora szö­gek kerültek. Azzal viszont a legteljesebb az emberi boldog­ságom, hogy a feleségem és a kislányom nagyszerű hátország! Ennél többet nem kívánhat a: ember. Perny Irén Zenetanárok hangversenye Kecskeméten C Lukács Jánosné. A Bács-Kiskun megyei Tanács művelődésügyi osztálya három hangversenyből álló sorozatot rendez a megye zenetanárainak közreműködésével, Kecskeméten, Kalocsán és Baján. Ennek első eseményére került sor kedden es­te a Városi Művelődési Központ­tal közös rendezésben, a Rákóczi úti hangversenyteremben. Jelentős dolog önmagában az is, hogy aktív pedagógusok sok­féle, erejüket nagyon igénybe ve­vő munkájuk mellett időt és energiát áldoznak a rendszeres gyakorlásra, egy-egy hangver­senyre lelkiismeretes és alapos munkával készülnek fel. Igyeke­zetük eredményessége a hangver­seny jó átlagszínvonalán is meg­mutatkozott. A ritkán pódiumhoz jutó mű­vészek számára külön problémát jelent a kellő .rutin hiánya, ez a gátló tényező szükségszerűen je­lentkezett a mostani hangvereny első felében is: valamennyien a szünet után . játszottak felszaba­dultabban. Danicsné Kiss Éva játékában a már említett elfogódottság a nyi­tó számnak: Händel G-dúr cha­­conne-jának nem egészen kie­gyenlített tolmácsolásában és Liszt: VI. magyar rapszódiájának a vártnál kevésbé dinamikus elő­adásában nyilvánult meg. (Bár ez utóbbiban a véletlenül lecsuk­va felejtett zongora is közre­játszhatott.) Műsorának legsikere­sebb száma Liszt: E-dur legendája volt, melyben kiváló felkészült­sége a zenei építkezés nagyvona­lúságával párosult. Ugyanilyen érett teljesítményt nyújtott — egy-két jelentéktelen zavaró mo­mentumtól eltekintve — Kodály: Marosszéki táncok cimű művé­ben is. Lukács János ez alkalommal főleg az éneklő jellegű tételeket adta elő igen szépen. Bár techni­kai tudása a választott műveket fölényesen uralja, a gyors téte­lekben itt-ott mégis némi ideges­ség érződött (Händel F-dúr szo­náta). Ugyanez okozhatta néhány kevésbé sikeres hangindltását is. Műsorának kiemelkedő száma • Danicsné, Kiss Éva. (Tóth Sándor felvételei) volt Bartók: Három Csík megyei népdal című műve. Lukács Jánosné csupán a Ko­­dály-epigrammákban jutott szó­­-lisztikus szerephez (a műsor első felében stílushűen illeszkedett a Händel-szonäta kíséretének basszus-szólamába). Sajnos nem volt szerencsés dolog a nagyobb heterogén hangzású oboát és gordonkát társitani ebben a mű­ben. A koncert igen szilárd pontja volt Kelemenné Takáts Mária zongorakísérete, aki megbízható­an és pontosan, alárendelt szere­pében is rendkívül muzikálisan látta el feladatát. Szívesen hal­lanánk máskor szólistaként vagy a zongorista számára is hálásabb kamaraművek közreműködője­ként. Körber Tivadar

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents