Petőfi Népe, 1973. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-21 / 43. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1973. február 21.

KISKUNMAJSA A MEGÚJHODÁS KÜSZÖBÉN

Különös sziget Kiskunmajsa a Duna—Tisza közén. A környékbeli tájak agrikultúrája sorra előrukkol valamilyen nevezetességgel: Félegyháza a májlibával és a retekkel, Jakabszállás a szamócával és az őszibarackkal, a Csongrád megyei Szatymaz szintén az őszibarackkal, másfelől Pusztamérges a tüzes, jó minőségű borokkal. Mindebből Majsának — legalábbis tartósan és végérvényesen — semmit sem sikerült adaptálnia.

De hiszen az utóbbi évek legkapósabb asztali bora a kiskunmajsai kövidinka — vethetnénk közbe. Tehát mégis van egy termék, amely „jegyzi” a nagyközség nevét. Csakhogy e néven a bor már az állami pincészet közvetítésével kerül a forgalomba. S a palackot felbontó városi ember aligha gondol arra, hogy az átszervezéskori 1800 holdnyi szórvány szőlőnek már majdnem a fele kipusztult, s a megmaradók termőképessége is igen vegyes. Amiből lehet következtetni, hogy a folyamat még csak azután tetőzik. Az aranyhegyi határrészen, ahol pedig a legzamat.osabb borok teremnek, a 400 holdnyi parcellás szőlőnek nagyjából az egyötöde'kap intenzív művelést.

Az egész Majsa egy teknőben van — magyarázza Gáspár Benjámin, a Jonathán Szakszövetkezet elnöke. S ebben a teknőben a legrosszabb homok és a szintén terméketlen lápvilág váltogatja egymást. A határ megbízható ismerői Szerint húsz holdnyi összefüggő területet nem lehet találni, amelyik egyöntetű volna. A termőképesség viszont — összmajsai viszonylatban — egyenesen siralmas: a humusztartalom átlagosan nem haladja meg az egy ezreléket! Az utóbbi években a jobb szántókon elért 12—15 mázsás, májusi morzsoltban számitott kukoricatermést a csodával határos rekordként emlegetik.

Talán a lelemény, a szorgalom, az életerő is hiányzott?

E feltételezésnek egy sereg — bár az adottságok híján elvetélt — kezdeményezés mond ellent. Próbálkoztak az őszibarackkal, a kajszival — nagyüzemi felületen is —, de nem sikerült, nagyr ész ükét kiölte a víz. Néhány évig a spárgát is erőltették. A belvizek még..a szőlőnek is „alávágtak”, a tőkék főgyö■Kferéí“’kezdtek 'elrothádfii. Legújabban, nem is annyira a tagság, mint a szakszövetkezeti közös, a paradicsom- és a paprikatermesztés előtt egyengeti az utat, egyelőre csak 10—20 holdas területeken. A közös terű-5. Dadák és gyermekek

A Kakukk vendéglő előtt söpröget az üzlet vezetője. Az időpont: fél hat. Munkások jönnek — kezükben aktatáska — és megkérdezik: „Miért nem nyit ki, főnök?” „Nem lehet, elsejétől elrendelték a hat órai nyitást.” — válaszolja. Káromkodnak az emberek, hogy már egy fél pálinkát sem lehet meginni, ilyen ködös, hideg téli reggelen.

A Kecskeméti Konzervgyár

Il-es telepének sarkánál pár percre megállók. Asszonyok csoportjai sietnek munkába. Kezükben táska, néhányan gyermeket vezetnek. A büfénél reggelit vásárolnak, de legtöbben nem győzik kivárni míg rájuk kerül a sor.

Belépek a gyermekes anyák után az óvoda kapuján. Földházi Istvánná az öltözőnek használt előtérben vetkőzteti kislányát, Ildikót, aki álmosan törülgeti a szemét.

— Hánykor keltek?

— Fél ötkor. Nehezen ébredt a gyerek.

— Nem vagy álmos? — kérdezem a kislányt.

— De... az vagyok... — válaszolja bátortalanul.

Sárközi Jánosné konyhai dolgozó, fél hattól — míg érkeznek a gyerekek — Gál Mihálynéval együtt dadáskodnak, segítenek a vétkezésnél.

— Önök hánykor kezdenek?

— Én már negyed hatkor itt vagyok — válaszol Gál Mihályné, mert öt után pár perccel ér be a Helvéciái busz, és fogadni kell a kicsiket.

Külön pihenőszoba van, ahol reggeliig még aludhatnak a gyerekek. Szétnyitható vaságyakon fekszenek. Belépek a szobába:

— Ki kelt legkorábban? — kérdezem Gál Míhálynétól.

— A Vágó Palika, neki már négykor talpon kell lenni, mert Helvéciáról indul a busz.

letek 360 hold üzemi szőlője, 180 hold gyümölcsöse — zömmel a Jonathán Szakszövetkezetben — valamint legújabban az 570 hold cellulóznyárfa részleges sikerként könyvelhető el.

De a fenti kérdés már amiatt sem lehet jogos, hogy ilyen közgazdasági feltételek közepette mégis, egyáltalán létrejött egy

— történelmi értelemben vett

— „mezőváros”. Amelynek lélekszáma századunk húszas éveiben tetőzött: elérte a 18 ezret. Egy-egy családra átlagosan nem több, mint három hold birtok jutott, s ehhez képest a helység határozottan „túlnépesedettnek” volt tekinthető. Tavaszonként a férfinép nagyobb része „kirajzott”, s a majsai summások az ország minden részén megtalálhatók voltak — Békéstől Zaláig. Az otthoni föld művelése maradt a családtagokra: az aszszonyokra és a gyerekekre. Az eljárás mellett a másik fő jövedelemszerző forrás a rideg, félnomád állatttartás volt. Az idősebb majsai parasztemberek emlékeit még ma is át és átszövik a hajdani pásztorlegendák, történetek. S a kiterjedt homoki legelők népes állattartása megteremtette az értékesítési fórumot: a vásározást, s ezzel együtt a kupeckedő szellemet. A majsai országos vásárok valóban országra szólóak voltak, s általában két-három napig is eltartottak. De még manapság is messze kiterjed a vonzóhatásuk.

1—BHSM

Ez a múlt sokmindent megmagyaráz. Azt mindenesetre, hogy a földek elhagyása nem mostani keletű. A távoli uradalmakba való eljárás nyaranta, néhány évtized után, a földhöz kötő lelki gyökereket is kikezdte. Az asszonyi és gyermekmunkaerőtől eleve nem volt várható a belterjesebb agrikultúra meghonosodása.

S aztán, már jóval a felszabadulás után, csökkenni kezdett az elvándorlás kényszere: megjelent a helyi ipar. A manufakturális, a nagyszámú szakképzetlen munkaerőt felvenni tudó kezdemények formájában! Ez egyaránt vonatkozik a drótfonatgyárra, a MEZÖGÉP-telepre, a ktsz-re és a dobozkészítő nyomdaműhelyre. Olybá tűnik, mintha ez a helyi ipari struktúra a csökevényes. a „kifutásra” képtelen mezőgazdálkodást „képezte” volna le. Kiskunmajsának máig . sincsenek korszerű üzemei, csak ipari munkahelyei.

Az iparban elérhető jövedelmi szint az átlagosnál alacsonyabb, s a mezőgazdaságinál csak annyival kedvezőbb, hogy rendszeres, egész éven át egyenletes, s előnyösebbek a társadalombiztosítás juttatásai. A nagyobb baj az, hogy az élő munkaerőre épülő kezdetleges ipar az egyén számára nem nyújt perspektívát. A civilizáltabb életberendezkedéssel együttjáró anyagi gyarapodás igényei viszont itt is munkálnak, ezért a „kétlakiság” általános tünet: az iparban dolgozók nagyobb hányada egyúttal szakszövetkezeti tag is, s amíg bírja erővel, kedvvel a mezőgazdasági „második műszakot”, egy-két hold földecskéjét nem adja le.

De egyre többen leadják, s a művelés nélkül maradt földek területe eléri az ezer holdat.

A megújhodás Kiskunmajsán csak az alapok — az ipar és a mezőgazdaság — megújításától várható. Legújabban az a terv van érlelődőben, hogy a drótfonatgyárat; és a MEZÖGÉP-telepet egyesítik, s mindenestől átadják az illetékes miniszteri tárcának. Ez csak a kiindulás ahhoz, hogy a fejlesztésben jelentős kimozdulás történjék: a korszerűsítés, az új gyártmányok meghonosítása és a szakképzés szintjén.

A mezőgazdasági megújhodásban elsősorban a Jonathán Szakszövetkezet készül döntő „frontáttörésre”. Egy 400 holdas modern szőlőtelep terve érlelődik, amelyet

Mintha deltaszárnyas lenne . . .

• Gál Mihályné és Sárközi Jánosné segítenek a vetkőzésnél.

(Tóth Sándor felvétele)

nagyszabású talajjavítás előz meg, s az 50 milliós beruházáshoz most várják az állami segítséget. Számot vetettek a mezőgazdasági népesség további gyors csökkenésével is, s úgy kalkulálnak, hogy mire ez a szőlő termőre fordul, addigra a szüretelő gépek elterjedtek lesznek. A továbbra is kézi munkaerőt igénylő metszés pedig féléven át — novembertől áprilisig — végezhető, minthogy már manapság is csak így hidalható át a „munkacsúcs”. S mi sem természetesebb, hogy a növényvédelem repülőgépről történik.

Legutóbb a nagyközség új területekre tett szert: Kiskunhalas megvált Tajótól és Bodoglártól. így a majsai lélekszám megközelíti a 15 ezret, a terület pedig a 40 ezer holdat. Az átcsatolásnak a helyi vezetők egyelőre csak a hátrányait látják, például azt, hogy a külterületi lakosság korábbi 36 %-os aránya 45 %-osra emelkedett.

De ebben a megnagyobbodott határban ott vannak a szanki olajipar „feltáró osztagai” — fúrótornyaikkal, s az elégetett földgáz éjjel-nappal lobogó fáklyáival. Ám a föld alatti energiák felszínre hozatala Majsa számára csak részleges ígéret. Hogy teljes legyen, ahhoz a felszíni energiákat is hasznosítani kell.

Hatvani Dániel

Illatos

orvosság

A rózsaolaj régóta sok kozmetikai készítmény nélkülözhetetlen kelléke. Ma már az orvostudomány is felhasználja. A bulgáriai Kazanlikban működő orvostovábbképző intézet munkatársai a népi gyógyászat tapasztalatai alapján foglalkoztak a rózsaolaj gyógy hatásával. A felhasználásával előállított készítmények értékes segítséget jelentenek a májsorvadás, a vesegyulladás, az epekő gyógyításában,

(BUD APRESS—SOFIAPRESS)

• OLVASÓINK ELŐTT már

ismeretes az a bűncselekmény, amely Kecskeméten, az elmúlt esztendő szeptember 11-én reggel történt. A cselekmény színhelye az OFOTÉRT laboratóriuma volt, a tettes pedig Galgóczi Ágoston Ferenc, aki az említett helyen feleségét akarta megölni. Annak idején a rövid rendőrségi tudósításban sem hely, sem pedig kellő ismeret nem volt ahhoz, hogy a bűntett hátterét bemutassuk, és ismertessük olvasóinkkal azokat a körülményeket amelyek a fiatalembert, a mindössze 32 éves Galgóczi Ágoston Ferencet arra ösztönözték, hogy kést emeljen feleségére.

Az ügyben nemrégiben hozott ítélet a kecskeméti megyei bíróság. A tettest emberölés bűntettének a kísérlete miatt nem jogerősen hatévi szigorított börtönre ítélte, s további öt évre eltiltotta a közügyekben való részvételtől is. Az ítélet azért nem jogerős, mert fellebbezett ellene a vádlott, a védő és az ügyész is. Nézzük azonban, mit állapított meg a bíróság a tanúk, a szakértők, s maguknak az eset szereplőinek: a sértettnek és a vádlottnak az előadása alapján.

Anyagi okok nem játszhattak közre a házaspár sorsának ilyen tragikus alakulásában. Hiszen 1964-ben kötöttek házasságot, s 1969-ben már beköltözhettek a Széchenyivárosban épült új szövetkezeti lakásba, s nem sokkal ezután gépkocsit is vásároltak. A férfi 1960. december óta a Kecskeméti Finommechanikai Vállalatnál, majd kilenc év múlva az Irodagépipari és Finommechanikai Vállalatnál dolgozott, ahol később csoportvezetői beosztást kapott. Időközben két kisfiúk született. Az első esztendőkben látszólag zökkenőmentes volt a családi élet, bár már ekkor is adódtak nézeteltérések. A férj vallomása szerint a feleség nem sokat törődött sem a gyermekekkel, sem a háztartással, s ez csak fokozódott, amikor az asszony vezető beosztásba került munkanelyén.

Galgóczi Ágoston Ferencné munkatársai elmondták, hogy egyetlen alkalommal sem maradt otthon, ha valamelyik gyereke beteg volt. Reggelenként a férj autóval hordta a gyerekeket bölcsődébe, az asszonyt a munkahelyre, s délután ugyancsak ő vitte őket haza. Előfordult, nem is ritkán, hogy a felesége túlórázott, ami a férjet ingerültté tette, gyanakodott. Kérte, mondjon le vezetői beosztásáról, mert a gyerekeknek anyára van szükségük. Az ászszony erről hallani sem akart.

• AZ UTÓBBI ÉVEKBEN

sok vita és veszekedés után a feleség többször hazaköltözött szüleihez, de a férfi mindanynyiszor visszakönyörögte, illetve öngyilkossággal fenyegetőzött, ha nem megy vissza. Végül is az asszony a múlt év augusztus 28- án végleg elköltözött a családi otthonból és szüleihez ment. Megállapodtak abban, hogy Galgóczi Ágoston Ferenc 60 ezer forintot ad feleségének, s ezzel rendezték volna az anyagiakat.

Időközben a férfi többször megjelent felesége munkahelyén, s jeleneteket rendezett, kérte az asszonyt, hogy költözzön vissza hozzá.

Így kereste fel Galgóczinét a férje 1972. szeptember 11-én a reggeli órákban is, amikor az asszony még csak egyedül volt a munkahelyén. Táskájában vitte a megállapodás szerinti pénzt, ami egyúttal azt is jelentette volna, hogy ha kifizeti a férfi a 60 ezer forintot, akkor megcserélik a gyerekeket, s az kerül az apához, aki eddig az anyánál volt. Galgóczi most is azzal kezdte, mint mindig, ha feleségével találkozott: jöjjön vissza. Galgócziné ezt kereken elutasította, kijelentve, hogy soha nem megy vissza.

• A FÉRFINÉL levő aktatáskában a pénzen kívül különféle szerszámok mellett egy kés is volt. A pénz azonban nem volt kereken hatvanezer, s ezt az aszszony kifogásolta. Szóváltásba keveredtek, s közben a férfi előrántotta a kést, és megszúrta a rémült nőt, aki menekülni próbált, de újabb és újabb szúrások érték. Mire Galgócziné ki tudott szabadulni az utcára, már kilenc szúrástól vérzett. Szerencsére közel van az SZTK épülete, ahová igyekezett, de a ház előtt összeesett. Azonnal mentőbe tették és kórházba vitték, megoperálták. Az orvosi vélemény szerint csak ez az igen gyors beavatkozás mentette meg Galgóczi Ágoston Ferencné életét.

Természetesen a férfit letartóztatták, s amint írtuk is, a megyei bíróság elítélte. El kell mondanunk azt is, hogy — rávilágítva Galgóczi Ágoston Ferenc ellentmondásos viselkedés sére — miközben hívta vissza a feleségét, már beadta ellene a válóperi keresetet, ugyanakkor többször öngyilkossággal fenyegetőzött, sőt az eset napján önmagával is végezni akart, de néhány karcoláson kívül semmi baja nem történt.

Függetlenül az ítélettől és túl azon, szükségesnek, tartjuk leszögezni, hogy a közvélemény, a társadalom sokkal több felelősséget és józanságot követel egy olyan házaspártól, akinek két gyereke van, s anyagilag is rendezettek, mindketten vezető beosztásban dolgoznak. Korántsem akarjuk ezzel tagadni az érzelmek jelentőségét, de milyen vezető az, aki nem képes józansággal befolyásolni önmaga hullámzó kedélyét, aki nem tudja megoldani önmaga sorsát. Itt ugyanis elsősorban a gyerekekről van szó, s közülük a kisebbikről, aki betegsége miatt gyakori orvosi felügyeletre, ápolásra szorul.

• ÚGY GONDOLJUK, ez a

nem éppen épületes példa okulásul szolgálhat más szülőknek is ahhoz, hogy belássák: az érzelmek hullámzása, sőt időleges hidegsége sem lehet ok arra, hogy kést emeljünk a másikra, de annak a másiknak is tudnia kell, hogy a férj esetleges kifogásaira nem az a legjobb orvosság, ha otthagyunk lakást, gyereket és könnyedén elköltözünk.

G. S.

— Nem vagy álmos, Palika? — kérdezem a szőke, nagy, barna szemű kisfiút.

— Nem.

— Reggeliztél?

— Igen. Szalámit meg kávét adott anyuka.

A többiektől is megkérdezem, hogy ki reggelizett, ki nem. Legtöbbjük cukorkát kapott, azt el; szopogatják, míg az óvodában elkészül a reggeli. Vidámnak látszanak, de ez a hajnali gyerekjókedv nem az igazi.

Nyílik az előtér ajtaja. Sebők Jancsika jött meg. Anyukája elhagyta, a nagymamája neveli. Túlkoros. Iskolába kellene már járnia, de nem vették fel. Magabiztosan vetkőzik polcánál, s felnőttes pontossággal válaszol kérdéseimre.

— Én szeretek korán kelni, mert előbb mehetek haza és még játszhatunk az udvarban sokáig.

ö sem reggelizett — mint mondja —, a nagymama kísérte el az óvoda kapujáig.

Pár perccel múlt hat. Több gyerek már nem érkezik. Gál Mihályné szavára elcsitul a hálóban a beszélgetés — „tessék aludni!” — s lekapcsolja a villanyt. Három-hat éves korban a gyermek normális fejlődéséhez 10—12 óra alvásra van szükség. A hajnalban kelő emberek családjaiban ezt nem mindenütt tudják még megadni, mert indul a busz, vár a munka — menni kell!

(Vége)

Csató Károly

# Tető alatt a kecskeméti házgyár nagycsarnoka. 110 darab 13 méteres vasbetonpillér tartja a 18 000 ma alapterületű építményt. Pékár Pál művezető és Csányi Sándor geodéta a következő munkafázis — a talpkoszorú kitűzését végzi. (Pásztor Zoltán felvétele)

Hat év börtön