Petőfi Népe, 1973. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-21 / 43. szám

1913. február 21. • PETŐFI NÉPE • 5 Petőfiről képekben A Felvidékről betelepült Hruzokat nagyszerű lakatosoknak ismerték meg a kecskemétiek. Petőfi szállásadójának nagyapja a céhmesteri megbízatással is büszkélkedhetett. Érthető, hogy óriási ellenkezéssel fogadta az unoka Hruz Mihály döntését: ő tűvel fogja megkeresni kenye­rét. Szűrszabó lesz. Édesapja is csak nehezen békült. meg vele. Később földet örökölt Mihály és tekintélyes civis-gazda lett. ö volt az evangélikus egyház ku­rátora (gondnoka) három évig. Amikor a kisdiák náluk la­kott, a világlátolt „bácsika” és felesége, a „nénike” (Vallaszkay Eszter) eléggé elfoglaltak vol­tak. Az asszony sokat betegeske­dett és ezért 23 éves Erzsébet nevű lánya segített a ház kö­rüli munkákban. Sándorka öt szerette a legjobban, Vicskónak becézte a nagylány a jó eszű fiúcskát. Szívesen dalolt estén­ként és nem fogyott ki soha a meséből. Szinte sajátjaként sze­rette. Feljegyezték, hogy a kis Vicskó sokat játszott a homok­ban, ami gyenge szervezetére jó­tékony hatással volt. Venyige­pálcával a kezében gyakran be­beszaladt az utcáról és kérte Erzsi nénit, hogy csináljon neki ostort. A Hruz Erzsébetről — isme­retlen mester által — készített Olajfestmény másolatát a budapes­ti Petőfi Irodalmi Múzeum szí­ves engedélyével közöljük, (hn.) Honthy Hanna nyolcvanéves 1893. február 21-én, nyomdászcsa­ládban született Hügel Hajnalka. És 1873. február 21-én lesz nyolcvan­­éves — Honthy Hanna. Hogy ki ö, azt az ország apraja­­nagyja tudja, sőt a határainkon kí­vül élők százezrei is. ö a PRIMA­DONNA. A sokszor elparentált ope­rett primadonnája, akinek neve ki­törölhetetlenül összefonódott a ma­gyar könnyűzenei műfaj történeté­vel. Kislány korában került az Opera­­ház tánckarába és még akkor is kis­lány volt, amikor első szerződését kapta a Népoperába. Hajnal Hajnalka volt az első művészneve. Onnan Deb­recenbe, majd Pozsonyba került, s már altkor vetélkedtek érte a színi­gazgatók. A főváros vonzásának azonban ő se tudott ellenállni. Az akkor már Honthy Hanna néven sze­replő fiatal színésznő végigjátszotta, énekelte, táncolta a budapesti szín­házak javát. Nagy szerepeinek, fé­nyes sikereinek felsorolásához könyv kellene. Honthy Hanna ma Budán lakik, a Deres utca 9 alatti villában, amelyet ő építtetett, 1937-ben. Szerényen, csendesen él. mint ahogyan világ­életében. Mindig fontosabb volt sza­mára a munka, mint a magánélet. Kedvenc szórakozása a romi. Remek háziasszony. Lakása tele a gazdag múltú színész emlékeivel. Könyvtár, sz.lnlapok, festmények. Kitüntetések. Érdemes, majd kiváló művész lett, Kossuth-díjat, .Munka Érdemrend aranyfokozatot kapott, alig lehet már eddigi kitüntetéseit túlszárnyalni. De legnagyobb kitüntetését az élettől kapta, hiszen van-e nagyobb diadala egy színésznőnek, mint hogy nyolc­vanéves korában is fellép? Honthyt nem lehet leírni. Látni, hallani kell. Reméljük, még sokáig fogjuk lát­ni, hallani civilben és színpadon az örök Csárdáskirálynőt, a magyar operettek örökös primadonnáját. (Sz. D.) A középiskolai könyvtárakról Megyénk huszonöt középiskolájában nagyjából nyolcezer 15—18 éves korú diák tanul. A tankönyvek s az órák anyaga mellett rendekezésükre áll az iskolai könyvtárban összesen mintegy száznyolcvanezer kötet könyv. Ezek összetétele még nem megfelelő, s sok kívánni valót hagy még maga mögött az ésszerű és tervszerű kihasználás is. Helyiség- és könyvtá­ros hiánnyal is küzdenek, több helyen. Cél: az egységesítés A tanterv szerinti iskolai ok­tatás — ha még oly színvonalas is — nem elegendő a diákság műveltséggyarapításához, az életre való igazi felkészítéshez. Rendszeres olvasásra is szükség van. S ezt nem lehet csupán a területi — közművelődési — könyvtárakkal elintézni. Termé­szetesen azok szerepét nem akar­juk kisebbíteni. Ezt ismerte fel a Művelődés­ügyi Minisztérium, amikor ta­valyelőtt decemberben megje­lentette az iskolai könyvtárak javításáról szóló irányelveit, melyben a könyvtári hálózat egyeségesítését tűzték ki célul, s az alapvető normákat, meg a könyvtári munka módszereit adták közre, segítségül a műve­lődési szerveknek és a pedagó­gusoknak. Ebből néhányat meg­említünk. Korszerűsíteni kell — tartalmilag és formailag — a könyvtárakat. El kell érni, hogy minden ötszáz vagy ennél több diákkal rendelkező iskolának legalább egy tanterem nagyságú (ötven négyzetméteres) könyv­társzobája legyen, olvasótermi berendezéssel. Egy középiskolás­ra — átlagban — tíz kötet könyvnél kevesebb ne jusson. Gondolni kell az állománygya­rapításkor a kötelező olvasmá­nyokra. A középiskolákban lehe­tőleg legyen függetlenített könyvtáros, öle szerezzék meg az alapfokú könyvtárosi képzett­séget. A megyei összkép A megyei művelődésügyi osz­tály továbbképzési kabinetje (a középiskolai könyvtárosok mun­kaközösségével közösen) elké­szítette a megye iskolahálózatá­nak könyvtárügy i ellátottságát tartalmazó felmérést. Ennek alapján könnyű megál­lapítani, hogy nem éppen biztató a helyzet. Ugyanis: a megye huszonöt középiskolája közül csak hat olyan található, ahol az irányelvekben előírt követel­ményeknek eleget tudnak ten­ni. A könyvtárhelyiség méretét tekintve legjobb a helyzet Kis­kunhalason, Baján, Kunszent­­miklóson, és a kecskeméti Ka­tona József Gimnáziumban. A könyvállomány ugyanezen a he­lyeken, és a fél egyházi Petőfi­ben kielégítő. Függetlenített könyvtáros csupán hét helyen van. (ök mint könyvtárosi ins­truktorok is dolgoznak a megyé­ben). Több iskolában nincs könyv­társzoba (Kiskunmajsa, Tisza­­kécske), s a rendelkezésre álló kötetek száma néhány helyen bizony kevés. Több iskolában még csak órakedvezményes könyvtáros sincs. Kezdeményezések A továbbképzési kabinet — közösen a megyei könyvtárral — összefogja és irányítja az instruktori hálózatot, s a könyv­tárosi munkaközösséget. Arra törekszenek, hogy a jelenlegi helyzeten közös erővel javítsa­nak. Ezt a célt szolgálja, hogy „módszertani leveleket” adnak ki az iskolai könyvtárak részére. (Erre már más megyében is fel­figyeltek.) örvendetes, hogy a városok, járások úgynevezett „szintjavító keretet” kapnak a jövő évtől kezdve: három év alatt a me­gyei iskolai könyvtárak részére csaknem egymillió forintot. A továbbképzési kabinet mun­katársai azon fáradoznak, hogy a pedagógusok minél inkább megértsék: az ő munkájukat is segíti, ha diákjaik közül többen és többet olvasnak, látogatják az iskolai könyvtárakat. Van igazán jó példa is: a Katona Jó­zsef Gimnáziumban — ahol dr. Orosz László a könyvtáros — a diákok egy része szinte második otthonának érzi a könyvtárszo­bát, ahol eleven, pezsgő élet fo­lyik naponta. Néhány javaslat Vissza kellene állítani a szak­­felügyelői rendszert, vagy, ha ezt nem lehet: több főállású, instruktori munkát végző könyv­tárost beállítani. Amikor új is­kolát építenek, jóelőre gondolni kellene a könyvtárhelyiségre, ol­vasószobára is, már a tervezés­kor. Az igazgatók, s általában a pedagógusok még több gondot fordíthatnának a könyvtárügyre. A teremhiányt, zsúfoltságot va­lamilyen módon mindenütt meg kellene szüntetni, minél előbb. Valamennyi könyvtárostól meg kellene követelni, hogy tegyen — legalább alapfokú — vizsgát. Érdemes lenne alaposan felül­vizsgálni a könyvállományt. Néhol sok a holt anyag, a mú­­zeális értékű könyv. Ezek nagy­része bizony kiesik a forgalom­ból. Varga Mihály FILMJEGYZET Emlékezés Könyvespolc Pándi Pál — Pálmai Kálmán: Petőfi Sándor A könyv a Petőfi-kutatások eredményeinek kitűnő összege­zése. A szerzők a sorozat számá­ra ismeretterjesztő-népszerűsftő céllal Pándi Pál egy korábbi tanulmányát dolgozták át. Az életút adatai, a művek filológiai, esztétikai és világnézeti elemzése, az életművet a kor magyar és európai kultúrájával összekötő szálak megláttatása, nagy nemze­ti költőnknek a mai ember szem­szögéből való értékelése ugyan­úgy a könyv témái közé tartozik, mint a bonyolult költői-emberi egyéniség lélektani hitelességű rajza. Az olvasó nyomon követheti az alkotói karakter fokozatos ki­bontakozását, és az írói életmű kiépítésének folyamatát. A szer­zőpár elsősorban mégis az írói életművet kívánja bemutatni. Meggyőzően és árnyaltan rajzo­lódik ki könyvükből Petőfi írói világa. A könyv értékét növeli a kort és az egyéniséget egy­aránt jól érzékeltető képanyag (Miklós Róbert válogatása), és a terjedelmes, de még könnyen áttekinthető Petőfi-bibliográfia (összeállította Paál Rózsa), amely további tájékozódáshoz segítheti az érdeklődőket. Félévszázados iskola A Türr István Közgazdasági Szakközépiskola fennálásának 50. évfordulója alkalmából ün­nepségsorozat kezdődik március 3-án. Az iskola sportköre me­gyei középiskolai sakkcsapat­versenyt rendez. Március 14-én a KlSZ-szerve­­zet irodalmi színpada Petőfi Sándor emlékére ünnepi műsort mutat be. Április 2-án megren­dezésre kerül az ifjú közgazdász vetélkedő. Április 5-én városi szintű gépírásverseny lesz, ame­lyen a vállalatok és intézmé­nyek dolgozói vesznek majd részt. Az ünnepségsorozat következő része szeptember. 7-én lesz, amellyel az 1972-ben bevezetett új óraterv tapasztalatairól mond­ják el véleményüket a tájegy­ségi közgazdász szaktanári ér­tekezlet résztvevői. Szeptember 8-án iskolánk fennállásának 50. évfordulója alkalmából ünnepi megemléke­zést tartunk az irodalmi színpad közreműködésével. N. F. Jó és veszélyes játék. Megkér­dezni találomra felbukkanó já­rókelőktől és akarattal kiválasz­tott jelentős személyiségektől: mit tud erről és erről a fontos történelmi helyszínről, esemény­ről? Jelen film esetében — a sztálingrádi csatáról? Nem mind­egy hol és kinek teszik fel a kérdést és az sem, hogy ki a kérdező. A kérdező fölényben van: ő tudja a pontos választ, sőt azt is, hogy milyen elbírá­lás alá essen az, aki készült, il­letve nem készült ebből a kü­lönös kérdezz-felek tanjátékból. A kérdező, vagyis a film ren­dezője Grigorij Csuhraj. Érthe­tően, most nem hatalmas film­művészi energiáit, képteremtő fantáziáját mozgósítja, hanem úgy kalandozik a számára is szo­katlan műfajban és témakörben, mint amikor az egykori katona régi emlékeit keresi a megvál­tozott világ, civilizált rengetegé­ben. Csuhraj az első naptól kezd­ve az utolsóig részt vett a sztá­lingrádi ütközetben. Egyike volt a névtelen katonák ezreinek, akik akkor talán még nem is sejtették milyen óriási, világra­szóló győzelmet arattak a fa­sizmuson. De azóta a világ meg­tanulta Sztálingrád nevét. Meg­tanulta, sőt kezdi elfelejteni, vagy el akarja felejteni, holott ez a csata még nincs olyan messze tőlünk, hogy a múlté lehetne. Csuhrajnak tehát az volt a célja, hogy levonja a nagy ütkö­zet napjainkban is érvényes tör­ténelmi tapasztalatait és ezért próbálkozott — életében először — a művészi filmpublicisztika nehéz műfajával. A forgatócso­port csaknem 11 ezer kilométert utazott Franciaországban, Angliá­ban, az NSZK-ban, Nyugat-Ber­­linben és az NDK-ban, ahol in­terjút készítettek utcai járókelők­kel, politikusokkal, történészek­kel, ellenállókkal és a legyőzött ellenség életbenmaradt katonái­val, akik egykor a Volgánál har­coltak, német és orosz anyákkal, akiknek ebben az ütközetben esett el egyetlen fiuk. A filmben végig érezhetően jelen van Csuhraj, az egykori frontharcos, de hiányzik Csuh­raj, a Ballada a katonáról és más filmek rendezője. Csuhraj alkotó, teremtő típus, hatalmas erő árad belőle, de ez a műfaj amellyel most kísérletezett, olyan mint a diplomácia. Hatást azzal érhet el, hogy szinte szenvtelenül visszafogott és nem fellármázni akarja a néző lelkiismeretét, vagy emlékezetét, hanem észrevétlenül bevonja az eseményekbe, sőt elő­zékenyen hagyja: hadd jöjjenek rá előbb és maguktól is arra, amire felhívták figyelmüket. Ennek a műfajnak utolérhetet­len remekműve volt Mihail Romm Hétköznapi fasizmusa. Nem lehetett szabadulni a hatása alól — fojtogatott, lázított és magasba emelt, emlékeztetett és megtisztított, gyűlölni és szeretni tanított — mert a rendező egy­szerűen úgy fűzte össze a néme­tek titkos archívumaiból előbá­nyászott dokumentumokat, hogy látszólag kész helyzet elé állí­totta a nézőit. Az összefűzés és az adagolás módjának, mértéké­nek eltalálása egyébként a legne­hezebb. Ezt hiányoltam Csuhraj filmjéből is, amelyet mégis ér­dekesnek, sőt fontosnak tartok: hiszen nemcsak a film „szerep­lőinek”, sokszor nekünk is gyenge oldalunk az „emlékezés”. V. Zs. IFJÚSÁG IFJÚSÁG Az ifjúsági klubok működési irányelvei A Minisztertanács határozata alapján az Országos Ifjúságpoli­tikai és Oktatási Tanács — a Minisztertanács Tanácsi Hivata­lával és a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságá­val közösen — kiadta az ifjú­sági klubok működésének irány­elveit. Az irányelvek egyebek között hangsúlyozzák: az ifjúsági klub a hasonló, vagy azonos érdeklő­désű fiatalok társas együttlétét, szocialista nevelését, művelődé­sét, kulturált szórakozását segíti olyan tevékenységi forma, amely programjainak kialakítását és azok végrehajtását a klubtagság öntevékenységével és aktív köz­reműködésével valósítja meg. Az ifjúsági klubok tevékeny­sége igen sokrétű lehet. Három alapvető típus különböztethető meg: általános jellegű, szakirá­nyú és rétegklub. Ifjúsági klub létesülhet a lakóterületen, köz­­művelődési intézményben, poli­tikai és társadalmi szervezetek, illetve egyesületek területén, a munkahelyi szervezetek mellett, s a fegyveres erők alakulatainál. Ezek létesítéséhez működtető szerv — jogi képviselő — szüksé­ges. A működtető szerv feladatait is egyértelműen tisztázzák az irány­elvek. Ezek közé tartozik a klub erkölcsi, politikai, szakmai és anyagi felelősségének vállalása, működési szabályzatának jóvá­hagyása, a klub jogi képviselete, az ifjúságpolitikai és művelődés­­poliltikai célok érvényre jut­tatása, a klubvezető megbízása, a munkáltatói jogkör gyakor­lása, a rendeltetésszerű műkö­dés feltételeinek biztosítása. A klubok módszertani irányításában közreműködőnek a megyei klub­tanácsok. Az irányelvek — 12 megye eddigi tapasztalatai alap­ján — valamennyi megyében szorgalmazzák a klubtanács megalakítását. Az ifjúsági klubok vezetői —, akár főfoglalkozásúak, akár tár­sadalmi munkások — az ifjúság nevelésével hivatásszerűen fog­lalkozó személyek, erre tekintet­tel minden ifjúsági klubvezető­nek erkölcsi bizonyítvánnyal rendelkező, feddhetetlen sze­mélynek kell lennie. A klubvezető munkáját a tag­ság által választott vezetőség — önkormányzat — segíti. Felada­tuk a program kialakítása, meg­szervezése és lebonyolítása. A klub éves, vagy féléves prog­ramját a működtető intézmény vezetője hagyja jóvá, és gon­doskodik a működés anyagi fel­tételeinek biztosításáról. Az anyagi források egyike a klub­tagok társadalmi munkája is. Az irányelvek végrehajtása, va­lamint ennek ellenőrzése érde­kében rendelkezés jelent meg az ifjúsági klubok nyilvántartásba vételéről. Ebből a célból az OIOT nyilvántartólapokat bo­csátott ki. A nyilvántartott ifjú­sági klubok működési engedélyt kapnak. 1973 májusától csak ez­zel rendelkező ifjúsági klubok működhetnek. Az irányelvek, illetve a végre­hajtásukhoz segítséget nyújtó út­mutató a Művelődésügyi Köz­löny és a Tanácsok Közlönye, valamint a Népművelés című folyóirat januári számában je­lent meg. Czár Agnes öt éve a Kalocsai Műanyag és Gumifeldolgozó Válla­lat fröccsöntő üzemében dolgozik. A Komarov szocialista brigád tagja. Mint mondta, az idei munkaverseny-vállalásakkal a selejt mi­nimális csökkentésére, a jobb minőségű termékek gyártására és új eljárások bevezetésére törekednek. Egyik problémájuk: az úgyneve­zett fröccsfejek mindig befagynak, s emiatt egy-egy műszak alatt többször is le kell állítani a gépet. Gyűjtik az ötleteiket, javaslatai­kat hogyan lehetne ezen segíteni... A tizenöt tagú brigád minden tagja 20 óra társadalmi munkát vál­lalt. A gyárnak van egy kézilabdacsapata, s most a Május 1. parkban egy pályát alakítanak ki. A vállalat dolgozóinak gyermekeire gon­dolva pedig rendbehozzák a parkban levő hintákat, csúszdákat.

Next

/
Thumbnails
Contents