Petőfi Népe, 1973. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-21 / 43. szám

1973. február 21. • PETŐFI NÉPE • 3 Eredmények és feladatok Életre szóló barátság • Kilátás a livadiai borkombinát udvaráról. (Tóth Sándor felvétele) (Folytatás az 1. oldalról.) bi munkát illetően vonta le a következtetéseket. Mint mondot­ta: az eddiginél is pontosabban kell értékelni a különböző tár­sadalmi osztályok és rétegek helyzetét, megkülönböztetett fi­gyelmet szükséges fordítanunk a munkások érdekeire, a mun­kásosztály helyzetének alakulá­sára, és ebben nem elhanyagol­ható a városok szerepe. A város kihat környezetére, vonzásterü­letén a színvonalas ellátást gaz­daságosan biztosítja. Tudnunk kell azonban, hogy számos vá­rosunk — különösen a Homok­hátság területén — még távol­ról sem rendelkezik mindazzal, aminek alapján igazán város­nak tekinthetnénk. Viszont azt is tudjuk, hogy valamennyi vá­rosban ma már — még a leg­fiatalabb Kiskőrösön is — meg­határozó a munkások jelenléte, a munkások hangulata, a mun­kások élete. Kötelessége ezért valamennyi városi szervnek nagy figyelemmel foglalkozni a mun­kásosztály mindennapi gondjai­val, amelyben a piaci ellátás, a helyi közlekedés — adott eset­ben — épp olyan fontos, mint egy-egy gyár, vagy munkáskol­lektíva egészére kiható gazdasá­gi és társadalmi kérdés Szólott a megye társadalmá­nak közel egyharmadát képvi­selő tanyai lakosság problémá­járól is. A látóhatár széléről — mondotta — közelebb kell hoz­ni a mindennapi munkánkban a politikai, a művelődési, de a gazdasági munkában is a tanyai embereket. Nincsenek, nem lehetnek olyan illúzióink, hogy a felnőtt nemzedéknél lé­nyeges változást tudjunk elérni, de lehet és kell arra töreked­nünk, hogy a tanyai fiatalokat, az ifjúságot, a gyerekeket már a szocializmus normáinak, a jö­vő igényeinek megfelelően ne­veljük és alakítsuk. Beszédének ebben a részében tett említést a tanácsok munká­járól is. Lakosságunk — mon­dotta — a közeljövőben ismét véleményt mond szavazataival is a tanácsok tevékenységéről. Ügy látjuk, minden okunk megvan arra, hogy higgyük: ez a vélemény pozitív lesz, erős igen lesz, mert tanácsi testüle­­teink ellátták azokat a felada­tokat. amelyekre megbízást kap­tak. Amit a lakosság ezután is vár tőlük: legyenek jobb szer­vezői, minden tekintetben gon­dos gazdái területük valameny­­nyi kérdésének És ehhez nem elegendő csak a végrehajtó bi­zottság szándéka, hanem a la­kosság támogatása is kell, és ami nagyon fontos, a tanácsi dolgozók, a szakértő apparátus lelkiismeretes munkája. A gazdasági élet fejlődése Beszéde további részében a megyei pártbizottság első titkára gazdaságpolitikai kérdésekről szólott. Mint mondotta: Gazda­ságunkban kezdenek érvénye­sülni a hatékonyabb gazdálko­dás erősítésére, fejlesztésére ho­zott határozatok, bár itt is a teljes kibontakozáshoz még hosz­­szabb idő szükséges. A gazda­sági életben az elmúlt évek eredményes munkája során si­került számos feszültséget meg­oldani, ugyanakkor újabb prob­lémák is jelentkeztek. A gaz­daságban felmerülő problé­mák többsége, véleményünk szerint, főképpen szubjektív ere­detű. amelyek a szemléletre, a felkészültség hiányára és maga­tartásbeli dolgokra vezethetők vissza, s mint ilyenek állandó intézkedést kívánnak és megfe­lelően vissza is szoríthatók. A megye ipara — mint a be­számoló- megállapította — az el­múlt években dinamikusan fej­lődött. A fejlesztés fő céljai többségükben megimlósultak. Az iparban dolgozók száma jelen­tősen növekedett. Városaink mellett a nagyközségek iparosí­tása is számottevő. Ez a fejlő­dés alapvetően extenzív jellegű volt. A bevezetőben is említett széles skálájú, elaprózott és technikailag viszonylag elmara­dott ipar kialakulására vissza­térve, megállapította, hogy szá­mos helyen konzerválódott az elavult technika. Nem alakult ki egymáshoz kapcsolódó, egy­mással kooperáló iparágak kon­centrált települése, így a specia­lizált termelési körzetek előnyei sem jelentkezhetnek gazdasá­gunk ipari ágazatában. A szocialista brigádmozgalom­mal kapcsolatosan említette, hogy a termelésben jelentős sze­repükön túl, nagy feladatokat vállalnak a társadalmi munká­ban, környezetük kulturálásá­­ban. Követendő példaként emlí­tette a tiszakécskei Vegyigép­gyár Ady és Április 4. szocia­lista brigádjait, amelyek 4970 óra társadalmi munkát teljesí­tettek az úttörő vasút és a gyer­mekjátszótér létrehozatala érde­kében. A felsoroltak között volt a MEZŐGÉP Katona József bri­gádja is, amelynek tagjai nagy segítséget adtak Guba József tanyájának villamosításához és rendbehozatalához. A mezőgazdaság eredményei­ről szólva elmondotta, hogy en­nek alakulásában elsősorban a nagyüzemi gazdaságok hozam­növelő, eredményes törekvései jutnak kifejezésre. Mezőgazdasá­gi nagyüzemeink jelenlegi fej­lődésére a termelés korszerűsí­tése a jellemző, jelentős terme­lőeszköz-fejlesztéssel — amely­ben a gépi fejlesztésnek na­gyobb súlyt kell még adni — és csökkenő munkaerő-foglal­koztatással. örvendetes, hogy az 1971. évi 34-gyel szemben az 1972. évi gazdálkodás alapján megyénk­ben ll-re csökkent a veszteség­gel záró szövetkezetek száma. Számos mezőgazdasági termelő­­szövetkezetben a tagság szor­galmas munkája ellenére — kül­ső tényezők hatására — nehéz gazdasági helyzet alakult ki. Ezeknél az állami és társadalmi szervek hathatós segítségére, a tartós fejlődés megalapozására van szükség. Megemlítette, hogy a mezőgazdasági kisüzemi, ház­táji termelés növelésére tett erő­feszítések nem minden területen eredményesek. Tapasztalhatók a kisüzemi termeléssel kapcsolatos helytelen nézetek is. A munka emberi vonatkozásairól A feladatok között a gazdasá­gi munka emberi vonatkozásai is igen jelentős hangsúlyt kaptak a beszámolóban. Mint az előadó mondotta: — a termelés fej­lesztésében magunk elé tűzött feladatokat a legkitűnőbb mér­nökök, szervezők és vezetők sem oldhatják meg a kétkezi dolgo­zók, a munkások, a mezőgazda­ság dolgozóinak tevőleges, értő részvétele nélkül. Éppen ezért a munkások, a fizikai dolgozók problémai iránti érzéketlenség, javaslataik, jogos, indokolt ké­relmeik figyelmen kívül hagyá­sa, vagy nem kellő módon való kezelése nem tűrhető sehol sem! Nincs „tiszta” gazdasági mun­ka, s a gazdasági vezetésben egy percig sem élhet olyan munka­­megosztás, hogy a termelés csak vezetői, a- szociális ügy csak szakszervezeti, a politika pedig csak pártszervezeti kérdés. Üze­meink vezetőitől pedig elvárjuk, hogy az eddiginél is nagyobb gondot fordítsanak a műszaki fejlesztésre, termékeik minősé­gére. Bács-Kiskun gazdasága nemcsak egy-két termékről le­gyen ismert az országban. Le­gyen neve és rangja a kalocsai paprikának, a LAMPART Zo­máncipari Művek gyártmányai­nak, a szikrai bornak, a népmű­vészet és más jóhírű termékünk mellett minden arra érdemes megyénkbeli árunak, munkánk eredményeinek. Legyen neve, híre az Alföldi Cipőgyárnak, a Bajai Posztónak és minden más olyan üzemi terméknek is, ami itt készül, az itteni munkások, mezőgazdasági dolgozók, mérnö­kök és tudósok alkotó erejét, te­hetségét és képességét hirdetik. Az adott lehetőségekkel kap­csolatosan arról is szólott, hogy gazdasági egységeink jobban használják ki az együttműködés lehetőségeit, éljenek jobban a szocialista gazdaság előnyeivel. Aknázzák ki a közös fejlesztés, a kooperáció, a belső integráció lehetőségeit. Vissza kell szorítani a még tapasztalható bizalmatlan­ságot. amely helyenként a titko­lózásig is vezet. Előfordul olyan, hogy két szomszédos gyár, két szomszédos gazdaság egymást nem ismeri, a vezetők legfeljebb telefonon érintkeznek egymással, holott sokat tanulhatnának egy­más tapasztalataiból. A külföldi tanulmányutak hasznosak lehet­nek — mondotta dr. Romány Pál —, de néha át kellene men­ni képletesen szólva, az utca má­sik oldalára is. Röviden azt mondhatnánk üzemeinknek, gyá­raink vezetőinek, hogy „nyitás kifelé, nyitás egymás felé” a jobb eredmények, a kedvezőbb fejlesztés érdekében. Gazdasági fejlődésünkben na­gyon fontosak a jelenlegi ötéves terv hátralevő évei, hiszen még csak a felénél tartunk. Mégis már most gondolni kell a követ­kező tervidőszak előkészítésére. Végrehajtó bizottságunk megtár­gyalta a következő középtávú tervidőszak, az V. ötéves terv fejlesztési koncepcióját és ebben az évben a megyei tanács meg­kezdi a különböző országos szer­vekkel való egyeztetés előmun­kálatait. Ezekben a tárgyalások­ban számítunk az országos szer­vekkel kialakult jó kapcsolata­inkra. Az életszínvonal javításának összefüggései Az életszínvonal-politikáról is részletesen beszélt az előadó. Mint. mondotta: — A X. kong­resszus vonatkozó határozatai a gyakorlatban folyamatosan meg­valósulnak. Emelkedik a lakos­ság életszínvonala, növekszik jö­vedelme és fogyasztása, javul ■> egészségügyi, szociális és kultu­rális ellátottsága. A kongresszus óta több központi intézkedés tör­tént egyes munkakörökben dol­gozók jövedelmének növelésére és a társadalmi juttatás színvo­nalának emelésére. Külön szólott Romány elvtárs a lakáshelyzetről is. A lakás­ügyek ma a legfontosabb társa­dalmi problémák közé tartoznak megyénkben. Ennek okai az avult lakásállományban, a népesség belső mozgásában, a megye tele­pülési viszonyaiban is keresendő. Változatlanul lehetségesnek tart­juk a pártértekezleten megfogal­mazott 20 ezer lakás felépítését 1975-ig, de ma már látható, hogy az összlakásszámban a tervezett­nél nagyobb lesz a földszintes, családiházas megoldás, mint a többszintes épületeké. Mindennek hosszú évekre szóló terhes kö­vetkezményei lesznek a települé­sek fejlesztésében, a közmű ellá­tottságában. Nagy jelentősége van a magánszervezésü lakásépítés korszerűsítésének, a szervezettség fokozásának. A legutóbb hozott országos intézkedések számotte­vően segítik a munkások lakás­­helyzetének javítását, a lakásál­lomány növelését, ha tanácsaink, s vállalataink megfelelő erőt lor­dítanak azok szervezésére. Az életszínvonal alakulása nem szűkíthető le kizárólag a fizetések alakulására. Ennél több, széle­sebb értelmű szó ez, s fejlődést csak úgy lehet elérni, ha az élet­­színvonal körébe tartozó más te­rületen is változik a helyzet. Ele­gendő utalni az óvodai ellátott­ságra, vagy más szociális, kultu­rális feladatainkra. Romány elv­társ felhívta a figyelmet a keres­kedelmi ellátás, a kereskedelem kulturáltságának, mozgékonysá­gának fokozására, a vezetési szín­vonal, a munkamorál, a szolgál­tatások javítására. A nők helyzetének megítélésé­ben nemcsak egyszerűen a köz­életi szereplésről, a vezető posz­tokon levő nők számából — bár ezek nagyon fontosak — kell kö­vetkeztetéseket levonnunk, ha­nem éppen a kereskedelem, az általános ellátási gondoskodás helyzetéből, az ennek érdekében tett intézkedésekből is. És itt olyan „csekély” dolgokról van szó, mint a házhozszállítás, a ház­tartási munka és a családellátás könnyítése, vagy a gyermekek is­kolatejjel való ellátása — amit külön agitációval kellett szorgal­mazni — és más hasonlókról. Végül hangsúlyozni kell az élet­színvonal-politikai kérdéseknél is a megfelelő tájékoztató, felvilá­gosító munka fontosságát — hangsúlyozta az előadó. A közművelődés helyzetét ele­mezve azt emelhetjük ki, a me­gyei pártbizottsági beszámolóból, amit így fogalmazott meg a me­gyei pártbizottság első titkára: Vannak szép eredményeink, de az egész közművelődési munka a megye igényeihez, lehetőségei­hez képest tulajdonképpen még elmaradott. Ezt a munkát igazán akkor lehet jól végezni, ha szin­te missziószerűen fogják fel azok, akik erre vállalkoznak és ehhez megfelelő támogatást is élveznek. Pártszervezeteink jobban értékel­jék a szellemi haladásért dolgo­zó, lendületes tennivágyással megáldott kultúrmunkásokat! Kiállni a jó ügyek mellett A továbbiakban a pártélet kér­déseit, a pártmunka stílusát ele­mezte a beszámoló, s ennek kap­csán kitért a Központi Bizottság novemberi ülésén elhangzottakra. Fel kell lépnünk a pártmunka stílusában, a politikai életben is jelentkező rosszul értelmezett hi­vatalnoki szemlélet, s az olyan felfogás ellen — mondotta Ro­mány elvtárs —, amely nem az ügyek elintézését, hanem meg­magyarázását, „leadminisztrálá­­sát” tekinti — nem bevallottan, hanem gyakorlatilag — a leg­fontosabbnak. A kommunisták­nak kell a legérzékenyebbeknek lenniük az emberi viszonyokra, pártunk tagjainak kell a legha­tározottabban kiállni a jó ügyek mellett és szembeszállni minden ezt hátráltató törekvéssel, kedve­zőtlen jelenséggel. Végezetül a végrehajtó bizott­ság nevében annak a meggyőző­désének adott kifejezést, hogy a beterjesztett határozattervezet a megye kommunistáinak megfele­lő cselekvési programjává válik és jól hasznosítható ez évi fel­adataink és a negyedik ötéves tervben kitűzött céljaink eléré­séhez. Nagy erőt jelent, hogy párttagságunk és megyénk lakos­sága egyetértéssel fogadta Köz­ponti Bizottságunk állásfoglalását, időszerűnek és szükségesnek tar­totta az eredmények értékelését, a mulasztások megnevezését, az ellenőrzés fokozását. A végrehaj­tó bizottság nevében arra kérte a megyei bizottságot, hogy a be­terjesztett javaslatokat vitassa meg és fogadja el. A délelőtti nap a pártirodának éppen arra a falára süt, ahol a bekeretezett oklevél függ. Nagy — piros és fekete betűi­ből már az ajtóból kiolvasható: a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság itteni tagcsoportja kapta. — A gazdaság teljes tagsága — az MSZBT tagcsoport — je­lenti ki magától értetődő termé­szetességgel dr. Gulyás János párttitkár, aki — Bús János igaz­gatóval együtt az MSZBT arany­koszorús jelvényének tulajdo­nosa. — Mikor alakult a tagcsoport? — Ezerkilencszázhetvenegy ta­vaszán érlelődött bennünk a gondolat. Eközben vettük fel a kapcsolatot a Krím testvérme­gyei ... És mondja is az ottani gazda­ság nevét. Ám olyan gyorsan és tiszta orosz kiejtéssel, hogy meg­kérem, írja be ő noteszomba. Szívesen teszi. De vagy kétszer elnevetjük magunkat, mert míg leírja — Vinszovhoz, Nyizsnye­­gorszkij rajon, Krím terület, legalább ötször „oroszra” vált a toll. Hol az r-ből lesz cirill p, hol meg a latin v-ből b. Mikor az igazgató, Alexandr Ivánovics Sopolov nevére kerül a sor, tel­jes a „visszaállás” a hazai be­tűkre. Hamarosan megértem, miért volt, hogy az orosz neveket, sza­vakat inkább „saját” írásmódju­kon vitte volna a nyomóstoll. Mert miután elmesélte Gulyás elvtárs, hogy amikor 1971 nya­rán meg is érkezett hozzájuk vendégségbe a Vinszovhoz párt­titkára, Zoja Ivanovna Geriszo­­va, s Ivan Vasziljevics gépész­­mérnök —. és ezt a találkozót kötötték egybe az MSZBT-tag­­csoport megalakulásával, — megkérdezem. — A barátság biztosan régeb­bi keletű, nem ehhez a dátum­hoz kötött? A párttitkár bazsalyog. — Elkezdődött az már a fel­­szabaduláskor . .. Szinte gyerek voltam, tizenhat esztendős. Sze­geden. a nagvnénéméknél lak­tunk. Oda — nekik volt házuk — szállásoltak be három szovjet tisztet. Bennük ismertem meg először a .szovjet embert. Hang­súlyozom : az embert... A barátság 1950-től vált egész szorossá. A huszonegy éves fia­talember akkor kezdte meg ta­nulmányait Harkovban, mint magyar ösztöndíjas. 1955-ben végzett — agronómusként. — Mielőtt én befejeztem, 1954-Véget ért a hpsszabb idő óta tartó „csend” a hazai búzane­mesítésben: az Országos Fajta­minősítő Tanácstól két év alatt már a második martonvásári bú­zafajta kapta meg az előzetes el­ismerést. Martonvásáron. az MTA Me­zőgazdasági Kutatóintézetben be­érett annak a másfél évtizedes munkának a gyümölcse, amelyet az új, a régi Tisza-vidéki ma­gyar búzákhoz hasonló minősé­gű fajták előállítása érdekében Rövidesen új sorozat közlését kezdi meg a Petőfi Népe. A harminc folytatásból álló anyag­ban az úriszéki bíráskodást mu­tatjuk be korabeli jegyzőköny­vek, perszövegek, tanúvallomá­sok és egyéb levéltári dokumen­tumok felhasználásával. Az úri­szék előtt című sorozatunk köz­lésével elsődleges célunk, hogy bepillantást engedjünk olvasó­inknak abba a világba, ahol az „úriszék, dézsma, bot” volt a jobbágy sorsa, hogy reális ké­pet fessünk a földesúr—jobbágy viszonyról. A sorozatban föltárulnak az úri­székek kegyetlenkedései, az el­­borzasztó kivégzési módok, a megalázó, szándékosan megszé­gyenítő büntetések. Ezenkívül azonban találkozni fogunk Kecs­kemét és környéke betyárvilágá­val, a ló- birka- és marhalopá­sokkal, illetve ezek elkövetőinek megbüntetésével, továbbá isten­­káromlókkal, gyilkosokkal, bo­szorkányokkal, gyermeküket megölő leányanyákkal stb. Leír­ben Bus elvtárs, az igazgatónk kezdte Harkovban — szintén ösztöndíjasként, ö 1959-ben vég­zett ; állattenyésztő ... — És most mindketten a gaz­daság első emberei. Mondja valaki, hogy a mi tör­ténelmünkből hiányoznak a ro­mantikus fordulatok. — A feleségem is ott szerzett diplomát — 1958-ban ... S hogy ne legyen időm a cso­dálkozásra. — Rajtunk kívül még két szov­jet ösztöndíjas dolgozik a gazda­ságban: Baráti Péter és Kene­­dics Károly — a kunfehértói ke­rületben. Mindkettő élelmiszer­­ipari gépészmérnök. Csöng a telefon, a párttitkár felveszi, lebeszél. Míg visszaül, kicsit korholó hangsúllyal told még egy pár szót a telefonon ab­bahagyott rövid párbeszédhez. — Nem. barátocskám! Az ösz­­szevont taggyűlésről nem ma­radhatsz távol. Ez fontosabb, mint, hogy „tárgyalni valód” van pont akkor ... Még mit nem gon­dolsz . . . Visszatérünk krími barátaink látogatásához. Megírták még ak­kor, milyen szép két hetet töl­töttek itt. A házigazdák nemcsak folytatnak a kutatók. Az MV—2 búzafajta háromévi fajtakísérlet után, az idén kapott előzetes el­ismerést. A fajtakísérletek sze­rint ez az a magyar búzafajta, amely egyesíti magában a Be- 7osztája—1 és a régi magyar búzák jó tulajdonságait. Az MV—2 eredményesen egészíti ki a fajtaválasztékot. Az MV—2 a búza 11 legfonto­sabb gazdasági tulajdonsága kö­zül ötben felülmúlja a Bezosz­juk 'a korabeli börtönviszonyo­kat, továbbá ismertetünk — ugyancsak eredeti jegyzőkönyv alapján — egy kivégzést is. A mindvégig érdekes, izgal­mas és sok tanulsággal szolgáló fejezetek leírásánál — mint pél­dául a Tisztító eskü, Házasság­törők, A többnejűség vétke. Bo­gár Imre és a Hóhér pallosán — megtartottuk a perszövegek eredeti nyelvezetét, de úgy, hogy az ma is olvasható, közérthető legyen. Az Üriszék előtt című doku­mentum sorozatunk közlésével eddig egyedülálló vállalkozást valósítunk meg a magyar sajtó történetében, hiszen egy több, mint ötszáz évig működő bíró­ság eseteivel mutatjuk be ma­gát a kort, annak uralkodóit, s az elnyomottakat, az „istenadta népet”. Az anyagot dr. Gál Sán­dor lapunk rovatvezetője készí­tette a Bács-Kiskun megyei Le­véltárban található 17—18 és 19. századi jegyzőkönyvekből és egyéb forrásanyagokból. a gazdaságot ismertették meg velük. Bejárták az ország más tájait is. „Alig aludtunk, olyan zsúfolt programot csináltunk” — emlékezik mosolyogva Gulyás elvtárs, és még nagyobbat somo­lyog, mikor felidézi, hogy viszo­nozták „tetejésen” a krímiek a rákövetkező nyáron. Virágcsok­rokkal várták őket a reptéren, ahonnan meg sem álltak az ot­tani SZMBT-ig, hogy este 11 órakor kössenek ki a szimfero­­poli „Kecskemét” étteremben ... Ez volt a bevezető ... A kapcsolat állandó. Egymás életéről, eredményeiről kölcsönö­sen, rendszeresen tájékozódnak. S nincs a szovjet barátok törté­nelmével kapcsolatos évforduló, mozgalmi esemény, amelyről itt, a halasi tagcsoport kis birodal­mában meg ne emlékeznének. Kiskunhalason rendezték meg pár éve a megyében dolgozó volt szovjet ösztöndíjasok találkozó­ját. — Volt-e azóta Harkovban? — Nem ... De egy-két éven belül autóstúrát teszünk arrafe­lé a családdal — kislányaink 9 és 14 évesek —. és akkor be­járjuk a régi kedves helyeket... Tóth István táját, de a többiben sem marad el a kiváló szovjet fajtától. Gépi aratásra kiválóan alkalmas, jó minőségű, termőképessége, fuzá­­riumellenállósága és tenyészide­­je felülmúlja a szovjet búzáét. A kísérletek során hektáronként 54—56 mázsa termést hozott. A búza a Bezosztája—1 és a fertődi 29.3-as keresztezéséből származik. Az új martonvásári búzából elegendő vetőmag áll a terme­lők rendelkezésére. Válaszol az illetékes Elromlott a hősugárzó „Fáznak az iskolaigazgatók” címmel lapunk 1973. január 5-i számában közöltük egyik olva­sónk bíráló levelét. Dr. Teleki András, a Kalocsai Városi Tanács titkárságának a vezetője a tör­téntek miatt a megjelentektől utólag elnézést kér. „Díszter­münkben levő központi fűtésünk gyenge mivolta miatt, 2 db nagy teljesítményű elektromos mele­gítőt állítottunk be. Sajnálattal kell közölnünk, hogy az iskola­­igazgatók továbbképzésekor a hősugárzóban elektromos zava­rok álltak elő. amit azonnal el­hárítani nem állt módunkban.” ♦ Köszönjük a tájékoztatást, a magyarázat teljesen kielégítő. Mégis megemlítjük — általános tanulságként —, hogy viszonylag kis létszámú tanfolyamokat, munkaértekezleteket célszerűt­len díszes nagytermekben ren­dezni. Nem a külsőségek adják meg az efféle tanácskozások, elő­adások rangját, jelentőségét, ha­nem az ott elhangzottak színvo­nala. Természetesen megjegyzé­sünket nemcsak a kalocsaiaknak szánjuk. Másutt is tapasztalni, hogy hideg, rossz akusztikájú, kényelmetlen helyiségben szer­veznek összejöveteleket, noha ki­sebb szobák is rendelkezésre áll­nak. ÚJ KIVÁLÓ MAGYAR BÚZAFAJTA GÁL SÁNDOR:

Next

/
Thumbnails
Contents