Petőfi Népe, 1973. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-20 / 42. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1973. február 20. ESEMÉNYEK SOROKBAN ’ Angol kommunisták Moszkvában Az SZKP KB meghívására va­sárnap Moszkvába érkezett Nagy- Britannia Kommunista Pártjának küldöttsége, amelyet Gordon Maclennard, a párt politikai bi­zottsága végrehajtó bizottságának tagja vezet. A delegációt a Sere­­metyevói repülőtéren Ivan Kapi­tonov, az SZKP KB titkára fo­gadta. Szovjet—indiai egyezmény Üj-Delhiben aláírták a szovjet —indiai kormányközi gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési bizottság első üléssza­kának jegyzőkönyvét. A jegyző­könyv értelmében tovább bővül­nek a szovjet—indiai gazdasági együttműködési kapcsolatok. Véget ért Waldheim körútja Kurt Waldheim, az ENSZ főtit­kára vasárnap visszaérkezett New Yorkba két és fél hetes ázsiai kör­útjáról. Az ENSZ-főtitkár körútja során többek között megbeszélé­seket tartott Indira Gandhi indiai miniszterelnökkel és Zulfikar Ali Bhutto pakisztáni elnökkel, vala­mint Tokióban ,is tárgyalt. Diáktüntetés Koppenhágában • A tandíjak emelése ellen til­takozó tüntetést tartottak a dán diákok Koppenhágában. KépUnk a diáktüntetésről készült. (Telefo­­to — AP—MTI—KS) Szovjet segítség Algériának A szovjet szakemberek 18 gát tervét készítették el Algéria szá­mára, s kettő ezek közül már felépült. A Szovjetunió, állan­dó segítséget nyújt Algériának, öntöző rendszerek építésében és a víztartalékok felkutatásában. Az ország számos körzetében segítettek a szovjet szakembe­rek a föld alatti víztartalékok feltárásában, sőt, vizet találtak az algériai Szaharában is! A munkálatokhoz a Szovjetunió megfelelő technikát szállít Al­gériának. Hasonló segítséget kapnak a Szovjetuniótól más fejlődő országok, például Egyip­tom, Szíria, Afganisztán. KORUNK EMBERE A világ filozófusai a század­­forduló óta rendszeresen tarta­nak kongresszusokat, de a mű­velt közvélemény soha nem lá­tott érdeklődéssel fordul a soron következő, a XV. Filozófus Vi­lágkongresszus felé. Házigazdá­ja: Várna lesz — környezete te­hát a tengerpart —, védnöke Todor Zsivkov, a bolgár állam­tanács vezetője. Az előkészüle­teket a Filozófiai Társaságok Nemzetközi Szövetsége Ausztri­ában és Svájcban székelő elnök­sége és a bolgár rendezőbizott­ság együttes erővel végzi. Jellemző, hogy az év szep­temberében nyíló kongresszusra máris több száz dolgozat érke­zett. Az előadók kiválasztásakor két szempontot érvényesítettek. Mindenekelőtt, hogy a nemzet­közi élmezőnyből válasszák őket; lesz köztük Nobel-díjas is. Ezenkívül, hogy minden szek­cióban a legkülönbözőbb irány­zatokat és iskolákat képvisel­jék; ilyen formán a központi témát rendkipül sokoldalúan tárgyalhatják. Valamennyien a tudomány, a technika és az em­ber kapcsolatáról beszélnek majd; arról a rohamos válto­zásról, amely századunkat jel­lemzi. De lesz, aki etikai szem­pontból, vagy a személyiség szabadsága jegyében; mások az ismereteink és az értékekről al­kotott fogalmak közti összefüg­gésen keresztül; megint mások korunk művészete szempontjá­ból próbálják áttekinteni a kér­dést: milyen — és milyen le­gyen — korunk embere? ... Kissinger Tokióban tárgyalt Henry Kissinger, aki kimon­dottan amerikai kezdeményezés­re érkezett a japán fővárosba, sem megérkezésekor, sem a Ta­­nakával folytatott tárgyalások után nem volt hajlandó nyilat­kozni. Sőt, az Egyesült Államok tokiói nagykövetsége a nap fo­lyamán közölte a sajtóval, hogy Kissingernek kedd délelőtti ha­zautazásáig sem lesz „mondani­valója” tokiói látogatásáról. Ohira japán külügyminiszter a sajtónak adott rövid nyilatkoza­tában annak leszögezésére szo­rítkozott csupán, hogy a Tana­ka—Kissinger tárgyalások során érintették a japán—amerikai gazdasági kapcsolatokat és a nemzetközi pénzügyi válság problémáit. Kissinger tájékoztatta a japán felet Hanoiban és Pe­­kingben folytatott megbeszélései­ről. Szó esett Vietnam háború utáni megsegítésének kérdésé£Ől és megvitatták a kínai—amerikai, illetve a japán—kínai kapcsola­tok kérdéseit. A japán külügy­miniszter hangoztatta, hogy Kis­singer „számos ötlettel” szolgált számára Japán jövőbeni ázsiai diplomáciájának kialakításához. Demokrácia Messmer módra A francia kormánykoalíció párt­jai arra törekszenek} hogy Pompi­dou elnök iránti bizalmi szavazás­sá alakítsák át a márciusi képvi­selőválasztásokat. Messmer mi­niszterelnök a hét végén az AFP- nek arott nyilatkozatában hang­súlyozta: ha a baloldal többséget szerezne a választáson, az elnök és a nemzetgyűlés között olyan ellentét támadna, amelyet csak újabb „általános választással” le­hetne megoldani. A jelenlegi kormánytöbbség taktikája nyilvánvalóan arra irá­nyul, hogy azt az érzést keltse a választókban: a baloldal győzel­me esetén bizonytalan, zűrzava­ros helyzet támadna. Georges Marchais, a FKP fő­titkára vasárnap egy választási gyűlésen válaszolt Messmer mi­niszterelnöknek, s kijelentette: ha a franciák többsége a nemzet­­gyűlési választásokon a baloldal közös programja mellett foglal állást, felesleges újabb szavazást rendezni. A Combat vezércikkében hang­súlyozza: a demokrácia játéksza­bályainak megcsúfolása az, ami­vel most a miniszterelnök fe­nyegetőzik. Ha a franciák többsége bal­oldali többséget küld a nemzet­­gyűlésbe, ezzel világosan meg­vonja bizalmát a jelenlegi kor­mánytöbbségtől, amelyre ma a köztársasági elnök támaszkodik. A nemzet nem fogadhatná el, hogy az elnök megtagadja a vá­lasztás világos eredményének el­ismerését. Helyszíni szemlét tart a négyoldalú katonai vegyesbizottság A VDK, a DIFK, az Egyesült Államok és a saigoni rendszer képviselőiből álló négyoldalú katonai vegyesbizottság hétfőn úgy döntött, hogy megfigyelő­csoportot küld Ngai tartomány­ba, ahonnan a tűzszüneti meg­állapodás sorozatos megsértésé­ről érkezett jelentés. Ez lesz az első eset, hogy a bizottság hely­színi szemlét tart. A színhely Sa Huynh telepü­lés, Saigontól mintegy 290 kilo­méterrel északra. Esztergályos Ferenc nagykö­vet, a Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság magyar ta­gozatának vezetője vasárnap Saigonban fogadta Le Quang Hoa vezérőrnagyot, a négyolda­lú katonai vegyesbizottságban részt vevő VDK-küldöttség ve­zetőjét, tíztagú kíséretét. * Miközben a saigoni rendszer csapatai sorozatosan megsértik a vietnami tűzszünetet, Thieu elnök, a rendszer vezetője nyi­latkozatában a tűzszüneti felté­telek betartásától tette függővé a VDK és a Saigon közötti prob­lémák politikai rendezését. Az ABC amerikai televíziós társaság által sugárzott filmin­terjúban Thieu ismét a VDK és a DIFK képviselőit vádolta a fegyvernyugvás megsértésével. Közelgő washingtoni látogatásá­val kapcsolatban rámutatott, hogy ezúttal először tárgyal amerikai elnökkel másról, mint a vietnami háború folytatásáról. Ennek utána azonban rögtön „több pénzt, több munkát, több repülőgépet” követelt rendszere számára. * Az elfogott kalózpilóták sza­badon bocsátásának menetrendje szerint egy hét múlva került volna sor újabb csoport átadá­sára Hanoiban. Ennek ellenére vasárnap délután húsz újabb amerikai hadifoglyot bocsátottak szabadon. A csoport hétfőn meg­érkezett a Fülöp-szigeteki Clak légitámaszpontra. A csoportban olyanok vannak, akik 1966-ban és 1967-ben estek a demokrati­kus Vietnam fogságába. * William Fulbright, az ameri­kai szenátus külügyi bizottságá­nak elnöke az NBC tévétársa­ságnak adott nyilatkozatában követelte, hogy az Egyesült Ál­lamok csökkentse külföldi kato­nai kötelezettségeit és minden vonatkozásban teljes mértékben távozzék Délkelet-Ázsiáből. A szenátor rámutatott, hogy szerte a világon több mint két­ezer kisebb-nagyobb támaszpon­ton állomásoznak amerikai kato­nák és csupán ezeknek a bázi­soknak fenntartására a Nixon kormány évi 25—30 milliárd dollárt fordít. Fulbright szerint a törvényhozás csak a katonai költségvetés csökkentése esetén lesz hajlandó megszavazni pél­dául a vietnami újjáépítésre szánt kormánysegély összegét. Kuba és az Egyesült Államok egyezménye a légi és tengeri kalózkodás ellen A február 15-én aláírt kubai—amerikai megálla­podás az első egyezmény a két ország között 1961 óta, amikor az Egyesült Államok egyoldalúan meg­szakította a diplomáciai kapcsolatokat. Ez a tény önmagában is mutatja, az okmány nemzetközi poli­tikai jelentőségét. Rogers külügyminiszter aláírása az egyezményen egyben azt is jelenti, hogy a wa­shingtoni kormány végül is kénytelen volt elismerni a szocialista Kuba létét, kénytelen volt — ha közve­títők útján is — egyenlő partnerként tárgyalóasz­talhoz ülni egy olyan kormány megbízottaival, amelynek megdöntéséért 12 éven át mindent meg­tett. Az egyezmény a kétoldalú kapcsolatok egyetlen részletét, a repülőgép- és hajórablók elleni fellépést szabályozza. De az amerikaiaknak ezen a speciális területen is változtatniok kellett korábbi álláspont­jukon. Kevesen emlékeznek már rá, hogy a modern repülőgép- és hajórablások az Egyesült Államokból indultak ki Kuba ellen. Észak-amerikai állampolgá­rok — kubai hajókat és repülőgépeket — mégpedig nem is keveset: 1960 és 1964 között 33 kubai repü­lőgépet és 264 hajót vittek a szigetországból az Egyesült Államokba, és ezek a járművek soha nem kerültek vissza Kubába. Olyan, a diplomácia törté­netében hallatlan dolgok is történtek, mint 1960 szeptemberében, amikor az amerikai hatóságok el­kobozták azt a négymotoros Britannia—670-es és DC—4-es gépet, amely Fidel Castrót és a kubai kül­döttség több tagját vitte az ENSZ közgyűlésére. 1959-ben a kubai népi felszabadító háború győ­zelme után az észak-amerikaiak még azt hitték, hogy Kubában egyszerű személycsere történt, és majd csak szót értenénk Fidel Castróval. De rögtön megkezdődött a földreform, ezenbelül az észak-ame­rikai ültetvények kisajátítása és párhuzamosan az első amerikai megtorló intézkedések. 1960-ban pe­­djg, amikor Kuba bejelentette, hogy ezentúl nem a tőkés olajmonopóliumoktól, hanem a Szovjetuniótól vásárol olajat, a Shell-társaság tulajdonában levő kubai olajfinomítók megtagadták, hogy feldolgoz­zák a bakui olajat. Válaszul a kubai kormány álla­mosította az észak-amerikai olajfinomítót. Megkez­dődött az észak-amerikaiak gazdasági és propaganda­háborúja Kuba ellen, majd a nyílt fegyveres be­avatkozás: az 1961. évi Disznó-öbölbeli kudarcba fulladt partraszállási kísérlet. Közben az Egyesült Államok megszakította diplomáciai kapcsolatait Ku­bával. ugyanerre kötelezte az Amerikai Államok Szervezetében részt vevő többi országot, nemzetközi méretű Kuba-ellenes rágalomhadjáratot indított, és ezrével szöktette el a kubai szakembereket. Ennek a kampánynak volt része a repülőgép- és hajórab­lás, ami nem egy esetben halálos áldozatokat kö­vetelő, véres lövöldözések kíséretében zajlott le. Egy idő múlva azonban megfordult a kocka. Elté­rített észak-amerikai gépek landoltak a havannai Jósé Marti repülőtéren. A kubai kormány minden alkalommal visszaadta ezeket — 1960 és 1970 között összesen 112 — gondoskodott az utasokról, és csak azoknak a személyeknek adott menedékjogot, akik bizonyították, hogy hazájukban politikai magatartá­suk miatt életveszély fenyegeti őket. 1969-ben Ku­bában törvényt fogadtak el a légikalózok megbün­tetéséről. Ennek alapján minden gépeltérítőt bíró­ság elé állítottak és megbüntettek. — Erre már csak azért is szükség volt, mert kiderült, hogy a géprab­lóknak csak minimális része politikai menekült. Többségük közönséges bűnöző, kalandra éhes fiatal­ember és nem egy esetben az amerikai hírszerző ügynökség, a CIA kéme, akit ilyen úton próbáltak átdobni Kubába. Kuba a 60-as évek eleje óta számtalanszor java­solta, más országokhoz hasonlóan az Egyesült Álla­moknak is, hogy kössenek kétoldalú egyezményt a légikalózkodás ellen. Washington nem is válaszolt egészen tavaly novemberig. Akkor ugyanis közönsé­ges bűnözők 40 órán át tartották izgalomban egész Amerikát. Elrabolt gépükkel több észak-amerikai repülőtéren le- és felszálltak, millió dolláros vált­ságdíjat követeltek, majd rálőttek a másodpilótára, megsebesítettek egy utast. Utolsó állomásukon, a floridai Orlandó repülőtéren tűzharcba bonyolódtak a szövetségi nyomozó iroda, az FBI embereivel, akik szétlőtték a DC—9-es futóművét. Kubában pontosan tudták, miről van • szó Mégis habréteget terítettek a havannai nemzetközi repülőtér beton­jára, hogy a gép biztonságosan leszállhasson, és megmeneküljön 34 utasa. Első ténykedésük is az volt, hogy mentőkocsin kórházba vitték azt a 80 éves férfi utast, aki az izgalomtól szívrohamot ka­pott. Azután letartóztatták az észak-amerikai gép­rablókat, bejelentették, hogy életfogytiglani börtön­­büntetésre ítélik őket. és ismételt ajánlatot tettek az Egyesült Államoknak az egyezmény megköté­sére. Az Egyesült Államok ezt a javaslatot elfogadta, és — diplomáciai kapcsolatok híján — a havannai svájci nagyköveten keresztül megkezdődtek a tár­gyalások. Az aláírt és azonnal érvénybe lépett meg­állapodás kimondja, hogy a repülőgép-, illetve ha­jórablókat kölcsönösen ki kell adni, vagy súlyos ítéletet kell kiszabni rájuk abban az országban, amelybe menekültek. Vályi Zsuzsa HÍREK HÍREK NAPTAR 1973. február 20., kedd Névnap: Aladár Napkelte: 6 óra 43 perc. Napnyugta: 17 óra 14 perc. Holdkelte: 21 óra 11 perc. Holdnyugta: 7 óra 28 perc. KECSKEMÉTI KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ MOSÓRA Február 20, kedd du. 3 óra A SZTÁR IS MEZTELEN Ifjúsági A-bérlet moziműsor Február 20. KECSKEMÉT VÁROSI fél 4, háromnegyed 6 és 8 órakor! NAPROFORGÓ KECSKEMÉT ÁRPÁD fél 4 órakor! A KÉTÉLTŰ EMBER háromnegyed 6 és 8 órakor! JEFFERSON UTOLSÓ MENETE 14 éven aluliaknak nem ajánlott! IDŐJÁRÁS Várható időjárás kedd estig: nyugat felől fokozatosan növekvő felhőzet, északkeleten változóan felhős idő, nyugaton szórványos kisebb havazással. Élénk, helyen­ként erős nyugati, északnyugati, később délnyugati szél. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmér­séklet: 0, mínusz 5, legmagasabb nappali hőmérséklet kedden 1—6 fok között. A Kecskeméti Agrometeorológiai Obszervatórium jelenti: február 18-án a középhőmérséklet 1,4 (az 50 éves át­lag 0,2), a legmagasabb hőmérséklet 4,9 Celsius-fok volt. A napsütéses órák száma; 5. Február 19-én a reg­gel 7 órakor mért hőmérséklet mínusz 1,6, 13 órakor 5,1, a legalacsonyabb hőmérséklet mínusz 0,7 Celsius-fok volt. Csapadék nem volt. — Az Országos Természetvé­delmi Hivatal elnökének láto­gatása. Rakonczai Zoltán, az országos Természetvédelmi Hi­vatal elnöke dr. Tóth Károlynak, a kecskeméti erdőfelügyelőség vezetőjének kíséretében tanul­mányozta a megye természetvé­delmi területeit. Eszmecserét folytatott a megye vezetőivel, dr. Romány Pállal, a megyei pártbizottság első titkárával, dr. Glied Károllyal, a megyei ta­nács elnökhelyettesével. Megvi­tatták a természetvédelmi teen­dőket, a további fejlesztés lehe­tőségeit. — Tragikus hirtelenséggel va­sárnap elhunyt Ambrus Tibor új­ságíró, a Magyar Rádió munka­társa. 54 éves volt. Műsorai sok rádióhallgatóval Szerettették meg a képzőművészetet. Hivatása tel­jesítése közben érte a halál, ami­kor egy kiállítás megnyitására készült. Temetéséről később tör­ténik intézkedés. — A JÁNOS VITÉZ, az űr­hajós, a tündérszép királylány — s több mint 200 egyéb fi­gura szerepel az Állami Báb­színház fennállásának 25. év­fordulója alkalmából a Liszt Fe­renc téri könyvklubban meg­rendezett kiállításon. A jubileu­mi bemutató megnyitóján dr. Malonyai Dezső, a Művelődés­­ügyi Minisztérium színházi fő­osztályának vezetője mondott beszédet. — Filmbemutató. A Bácsfilm Stúdió február 20-án. kedden dél­előtt 11 órakor Kecskeméten, a Városi Moziban mutatja be új alkotásait. Az érdeklődők ez al­kalommal a Forrás, az így ké­szül a litográfia, a Teljes érték­kel, a Képek a Bajái Állami Gaz­daság életéből és a Város a ho­mokon című filmeket láthatják. • Fagyejev-szobor Moszkvában. Alekszandr Fagyejev, szovjet író emlékére készült szoborcsoport a szovjet főváros egyik terén. — Légiszerencsétlenség Prágá­ban. A prágai Ruzyne repülőté­ren hétfőn a délelőtti órákban le­szállás közben súlyos szerencsét­lenség érte az AEROFLOT szov­jet légiforgalmi vállalat Moszkva és Prága közötti rendszeres légi­járatának TU—141-es jelzésű utasszállító repülőgépét. Ä sze­mélyzetnek és az utasoknak egy része megmenekült. A katasztrófa színhelyére vizsgálóbizottság szállt ki, amelyet dr. Stefan Sutka, a Csehszlovák Szövetségi Kormány közlekedésügyi minisztere vezet. BARÁTI TALÁLKOZÓ. Szom­baton délután a Magyar Honvédel­mi Szövetség megyei és kecskeméti vezetősége, valamint a MÁV tartalékos klubjának tanácsa a szovjet hadsereg fennállásának 55. évfordulója tiszteletére ba­ráti találkozót rendezett. A ba­ráti hangulatú találkozón részt vettek a hazánkban ideiglenesen állomásozó egyik szovjet alaku­lat tisztjei, katonái, a Magyar Néphadsereg több tisztje, tarta­lékos tisztje és MHSZ-aktivis­­ták. ünnepi beszédet Szemők György alezredes, az MHSZ me­gyei titkára mondott, majd I^ama-rov ezredes szólalt fel. — Élménybeszámoló. A megyei kórház . klubjában február 22-én este 7 órakor franciaországi élmé­nyeiről tart beszámolót dr. Fri­­gyesi Ferenc, a kecskeméti Zöld­ségtermesztési Kutató Intézet munkatársa. — Ipari tanulók az iskoláért. A Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalat dolgozói épí­tik Kecskeméten a hunyadivárosi 12 tantermes általános iskolát. Tizennégy csőszerelő ipari tanuló elvállalta, hogy Germán Sándor oktató felügyelete mellett elkészí­tik az egész épület vízvezeték- és csatornázási munkájáig­— Konténer. A Kecskeméti Vá­rosi Tanács költségvetési és kom­munális üzeme tavasszal beveze­ti a konténeres szemétszállítást. Üzemekben, iskolákban, tereken nagy méretű, 3,5—4 köbméteres szemétgyűjtő tartályokat helyez­nek el és ezt ürítés nélkül egy er­re rendszeresített Csepel teher­autóval szállítják el —• üres, fer­tőtlenített tartályt hagyva ott, az elszállított helyében. • Még mindig nagy siker a bu­dapesti Közlekedési Múzeum prágai vendégkiállítása. A nagy érdeklődésre való te­kintettel az „így utaztunk hajdanában” c. kiállítást feb­ruár végéig lehet megtekin­teni. — HELYESBÍTÉS. A nyomda ördö­ge buzgólkodott vasárnapi számunk­ban. Az Értelmiségi ankét című írá­sunkban pontatlanul jelent meg a TIT megyei elnökének, dr. Szodfridt Istvánnak a neve. Továbbá: a jó elő­készítésért nemcsak a MTESZ, hanem a TIT megyei szervezetét is dicséret Illeti, mint ahogyan az az eredeti kéziratban is szerepelt. A bácsalmási színesdia-bemutatóra küldött képeket pedig a szakemberek nem „élvezték”, hanem véleményezték.

Next

/
Thumbnails
Contents