Petőfi Népe, 1973. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-18 / 41. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1973. február 18.

Jelenünk és jövőnk nagy gondja: A KÖRNYEZETVÉDELEM

Beszélgetés az „Öngyilkos civilizáció „ írójával

Egy ember létfenntartásának átlagos napi szükséglete:

élelmiszerből 1,8 kg, vízből 2 liter, levegőből 13 kg.

★

Az elmúlt évtized közepén a sarki tengerek fókáinak, pingvinéinek szervezetében klórozott szénhidrogének nyomaira bukkantak.

Egyetlen konzervgyár, annyi szennyvizet termel, mint egy 25 ezer lakosú város.

Legutóbb CÍszaka forgalmas főútvonalain egymástól szabályos közökben frisslevegő-automatákat állítottak fel, amelyekből egy yen bedobására egy percen át 'szívható a tiszta, oxigéndús levegő.

*

Csak mostanában kezdünk odafigyelni mind jobban veszélyeztetett emberi környezetünkre. A környezetszennyeződés nálunk is nyugtalanítóan divatos téma lett. Dr. Jócsik Lajos tavaly megjelent könyve, az öngyilkos civilizáció órák alatt elfogyott. A szerző — „civilben” az Országos Talajerőgazdálkodási Vállalat nyugalmazott igazgatója — a környezetvédelem legismertebb hazai szaktekintélye. A kunszentmiklósi értelmiségi klubban megtartott előadása módot nyújtott arra, hogy beszélgetést folytassunk erről a szó szerinti értelemben vett, húsbavérbe vágó problémáról.

KÉRDÉS: — A környezetszennyeződés miért csak most érte el a „veszélyszintet”, amikor az emberi civilizáció 8—10 ezer éves múltra tekint' vissza?

VÁLASZ: — Való igaz, hogy__a természeti világ folyamataiba való kártékony beavatkozás egyidős a civilizációval. Az ókori Babilont a homok alól kellett a régészeknek kikaparniuk. Mezopotámia termékeny területe, az öntözés folytán, elszikesedett. A római birodalom letarolta az itáliai, majd a hispániai félszigetet; töméntelen fa kellett a hajóhadak építéséhez, s a fegyverkovács-műhelyek is hatalmas mennyiségű faszenet igényeltek. A terméketlenné vált Vidékek elnéptelenedtek, az addig ott élő népek vagy elpusztultak, vagy elmenekültek. Mert volt hová ...Sä megsarcolt természeti környezetnek volt ideje önmagát regenerálnia. Ma már azonban erre nincs mód. Földünk benépesült, a modern ipar új. fajta, korábban soha nem ismert méretekben és választékban szennyezi a környezetünket, s az egyensúly felborulása reális veszélyt jelent.

KÉRDÉS: — Mivel magyarázza, hogy korábban az emberiség legjelesebb gondolkodói sem figyeltek fel a természet kiuzsorázásából származó veszélyekre?

VÁLASZ: — A környezetünkről alkotott képünk változott meg gyökeresen. Korábban a világ, természeti gazdagságában és szépségében kimeríthetetlennek, végtelennek tűnt. Ma már tudjuk, hogy mindez nem így van, a természet törékeny és elpusztítható.

KÉRDÉS: — E felismerésekhez milyen tapasztalatok árán jutott el?

VÁLASZ: — Huszonkét évet töltöttem el a Talajerőgazdálkodási Vállalatnál, előbb mint főmérnök, később mint igazgató. A vállalat eleve azzal a feladattal jött létre, hogy a városokat, elsősorban Budapestet, megszabadítsa a bomló szerves hulladékoktól, s azokat visszajuttassa az „éhes” talajoknak. De a talajok étvágya kielégíthetetlen. Üjabb és újabb tőzegkitermelő helyeket kellett felkutatnunk. Itt, Bács-Kiskunban is — Izsákon, Helvécián, Szikrában — ezervagonos tételekben bányásztuk a szerves anyagot. Hogy visszaadjuk a „kifáradó” talajok humusztartalmát, vagy éppen a humusz nélküli homoknak kölcsönözzünk termőerőt. Mert tény, hogy az intenzív termesztés a humusz intenzív elhasználódásához vezet. Ha csak nem sikerül pótolni.

KÉRDÉS: — Az öntözés is az intenzív termesztész módszere, főleg itt, a csapadékszegény Alföldön. Mi erről a véleménye?

VÁLASZ: — Éppen a kalocsai öntözőfürt üzembeállításakor figyeltem fel erre a jelenségre. A hét és fél ezer holdas terület humusztartalma másfél százalékos. Némely országban, ha az arány három százalékra esik vissza, már nemzeti katasztrófát emlegetnek. Kalocsától délre a talaj végletes és jóvátehetetlen kizsigerelése, azaz elszikesedése közvetlen veszélynek látszott. Az egyensúly helyreállítása érdekében új szervestrágya-telepet kellett létesítenünk, s az olcsó vízi úton, a Dunán történő szállítást kellett megszerveznünk.

KÉRDÉS: — A megyében, s általában a Duna— Tisza közén a szőlő- és gyümölcstermesztést épp a magas talajvízszint teszi lehetővé. Milyen szennyezettség fenyegeti a talajvizet, s ez m,ilyen további veszedelmek forrását rejti magában?

VÁLASZ: — Elsősorban a mezőgazdaság által használt, s a csak sokára, vagy egyáltalán nem bomló vegyi anyagok jelentenek veszélyt. Ezek ugyanis felszívódnak a növényi szervezetekbe, s ezáltal egy megállíthatatlan körforgás veszi kezdetét. De hozzáteszem, hogy a folyók álltai is történik szennyeződés; a talajvizek a folyók vízgyűjtő rendszeréhez tartoznak. S amellett, hogy a Duna már szennyezetten érkezik országunkba, a hazai ipar is évente 400 millió köbméter szennyvizet zúdít a természetbe. S ennek egyelőre csak 17 százalékát tisztítják.

KÉRDÉS: — Eléggé hatékonynak tartja-e a nemrégiben életbe léptetett környezetvédelmi intézkedéseket? ,

VÁLASZ: — Ha az illetékesek komolyan veszik a rendelkezéseket, s a kilátásba helyezett szankciókat szükség esetén alkalmazzák is, a hatás nyilván nem marad el. Bizonyos, hogy javulásra számíthatunk. De a mind szigorúbb rendelkezések csak a hevenytünetek mérséklésére alkalmasak, s nem pedig világméretű probléma megszüntetésére. A létszámában is növekvő emberiség egyre nagyobb mértékben igényli az anyagi javakat, s ezek csak a termelés további fokozásával teremthetők elő.

KÉRDÉS: — Az ellentmondás tehát feloldhatatlan?

VÁLASZ: — Azt hiszem, nem. A rekordok hajszolása helyett életünket, a természeti világ egyensúlyát tiszteletben tartó ökológiai alapokon kell berendeznünk. Személy szerint én itt nagy jelentőséget tulajdonítok a szovjet—amerikai együttműködésnek, amely, mint köztudott, a környezetvédelemre is kiterjed. Ha sikerül elérni, hogy a két világhatalom a közgazdasági szempontokat alárendelje a természetvédelmi megfontolásoknak, a példa a kisebb országok részéről is követésre talál. Másrészt, ami a jövőt illeti, a biológiától várjuk a legtöbbet. A napsugárzás energiájának egy százalékát hasznosítja mindössze a fotoszintézis, tehát maga a növénytermesztés is. Ha ezt sikerülne megkétszerezni, máris lemondhatnánk a hagyományos termésnövelő módszerekről. De amíg idáig eljutunk, addig az emberi társadalomnak kell kivédenie a környezetben tett károkozásokat. Saját ellentmondásos magatartásunkat is felül kell bírálnunk. Az autós horgász minden lelkiismeretfurdalás nélkül engedi ki motorjából a fáradt olajat, s aztán boszszankodik, ha nem akad hal a horgára. Ma az emberiség egy kicsit ehhez a horgászhoz hasonlít.

H. D.

Pékek

— Huszonegy éve vagyok a szakmában. Mint tanuló 1935- ben kezdtem. Én őszintén megmondom magának, hogy nagyon nehéz a hajnali kelés, mert amire megszoknám, már megint délutános vagyok. Minél öregebb, fáradtabb az ember, annál nehezebb felkelni. Ma is, ha nem csörög az óra, bizony elalszom. A tíz százalékos éjszakai pótlék sem rtagy pénz, hogy különösebben ösztönözné az embert. Meg arról van szó, hogy aki pék, az nem tud igazán szórakozni, még tévét nézni sem.

Buzsik Béla bácsi beszélgetés közben sem hagyja abba a munkát. A háromkerekű dagasztóedénybe lisztet tölt. beállítja a vizet, majd a dagasztógéphez tolja a súlyos öntöttvasedényt.

— Van családja? — kérdezem.

— Van egy fiam. Az nem pék, villanyszerelő. Ez a szakma tetszett neki.

— Szerette volna ha pék lesz?

— Hát persze, de nem akart az' lenni. Nehéz munka ez, még így gépesítve is, meg az állandó koránkelés ... _ Nem szeretik az ilyent a fiatalók.

Drózdik István üzemvezető is Buzsik bácsi keze alatt tanulta meg a szakmát.

— Én 4 órára jövök be kismotorral a kertvárosból. Ötvennyolc óta dolgozom itt. Vannak öreg pékek, akik azt mondják: „Megszoktam a hajnali kelést”. Hát tudja mit? Nem lehet megszokni! Ebben a szakmában ez a legnépszerűtlenebb vonás. Annak idején például és hetedmagammal szabadultam fel — ketten maradtunk. Nem kelek többet korán — mondták — inkább kevesebbet keresek és elmentek más szakmába, betanított meg segédmunkásnak. Most több fiatal jön

• Buzsik Béla 21 éve dagasztja a kenyeret.

hozzánk, mert rendezték a fizetéseket,a pénz vonz.

Hajnali fél négy. A kenyérgyárban teljes ütemben folyik a munka. Dübörögnek a gépek, a háromkerekű dagasztóedények, feszülnek a vállak, az izmok; kemencébe kerül a megfelelő súlyra kiszaggatott kenyértészta. Mindenütt forróság. A pékek nagy pohárral isszák a szódavizet, hogy pótolják szervezetükben a folyadékveszteséget. Akrobatikus ügyességgel kezelik a hosszúnyelű sütőlapátokat,

amelyekkel illatos, pirosra sült kenyeret varázsolnak elő a kemencék gyomrából.

Drozdik István üzemvezető: — Ma hajnalban 180 mázsa kenyeret kell termelni Kecskemét részére. A nyáron ez a mennyiség eléri a 240 mázsát is. Ennyit fogyasztunk. Az első „terítéssel” fél óra múlva startolnak a gépkocsik az üzletekhez. Kerekegyháza és Bugac reggeli kenyerével már úton vannak az autóink. Csató Károly

(Folytatjuk)

Traktoros tanfolyam Tompán

• Tompán, a Kossuth Termelőszövetkezetben 43 résztvevővel traktoros tanfolyam indult a múlt év végén. A környező falvakból való fiatalok szorgalmasan tanulják az elméletet és ismerkednek a gyakorlattal. Kovács István műhelyvezető éppen a markológép szerkezetét magyarázza a jövendő traktorosok egy csoportjának.

(Pásztor Zoltán felvétele)

Mit kell tudni

a változékony időjárás egészségügyi hatásáról

Az idei február már eddig is tqbtjszörösen bebizonyította, hogy a tipikusan változékony időjárás hónapja: a hűvös időt enyhülés követi és fordítva, a napsütés esővel váltakozik.

A hűvös és a derültebb napok ilyen gyakori váltakozásait sok ember szervezete nehezen viseli élj s ez különböző veszélyeket rejt magában. Az egészségügyi szakemberek szerint, amikor hirtelen melegre fordul az idő, gyakran jelentkeznek idegrendszeri panaszok. Ingerlékenyek, nyugtalanok leszünk, de ugyanezt tapasztaljuk környezetünkben is. Csökken a figyelem és romlik a munkateljesítő képesség. Sokan levertek, rosszkedvűek lesznek," mások fejfájásra panaszkodnak.

Különösen nehezen bírják a gyakori időjárásváltozást a betegek. A meleg betörése elsősorban szívbetegség és magas vérnyomás esetén hátrányos.

Amikor a meleget hirtelen hideg idő váltja fel, a szervezet ingerlékenysége csökken, lassúbb lesz a gondolkodás, gyakoribbá válnak a görcsös állapotok. A túlérzékeny emberek ilyenkor kábultak, aluszékonyak lesznek; lelassul a szívműködés és a vérkeringés, csökken a vérnyomás.

Az említett jelenségek ellensúlyozására ajánlatos némi testmozgás, séta, torna, de jót tesz a feketekávé is. A leglényegesebb tanács: a frontbetörésekre, hirtelen időjárásváltozásokra különösen érzékeny emberek lehetőleg kíméljék magukat, ne végezzenek megerőltető munkát, forduljanak orvoshoz és minden tekintetben kövessék utasítását.

Az egészségügyi szakemberek arra is felhívják a figyelmet, hogy a változékony időjárás napjaiban mind a gyalogosok, mind a járművezetők fokozott óvatossággal közlekedjenek, mert a tapasztalatok szerint ilyenkor könnyebben fordulnak elő balesetek is. (MTI)

Hiányoznak-e a bedolgozók?

• Két éve dolgozik ezzel a korszerű automata kefekötó géppel Süveges Józsefné. Egy műszak alatt keze, illetve gépe alól átlag 500 kefe kerül ki.

A lajosmizsei Háziipari Szövetkezet talán egyetlen a hasonló nevű szövetkezetek között, amelynek nincsenek bedolgozói. Termékeit viszonylag jól berendezett műhelyekben készítik, s ami a legfőbb — egyre több automata gép segítségével.

— Profiljaink olyanok — tájékoztat Sipos . Mihály elnök, — hogy áruink gyártásának gépesítését csak itt tudjuk megoldani.

A múlt évi 65 millió forintos árbevételünkből 26 milliót kaptunk kefékért. Mű- és hagyományos anyagból gyártott keféink igen kéresettek Irakban, Szaud- Arábiában, de jut belőlük Libanonba, az NSZK-ba és Angliába is. A múlt évben 3 milliót készítettünk, s ebből természetesen jutott a hazai vásárlók részére is.

Rövid sétát tettünk a kefekészítő műhelyben, ahol jórészt nők dolgoztak az automata gépek mellett.

— Az otthon kézzel dolgozók nem bírnák felvenni a versenyt ezekkel a gépekkel — mondja az elnök. — Kezelésüket, irányításukat sokkal könnyebben és gyorsabban megtanulták az aszszonyok, mintha a kézi kefekötést kellet volna elsajátítaniok. Szövetkezetünk 500 dolgozójából több mint kétszázan lányok, aszszonyok. ..

— A másik fő profilunk a háztartási cirokseprő. Tavaly 850 ezer darabot készítettünk: 400 ezret hazai megrendelésre, míg 450 ezret külföldre szállítottunk. Jutott belőlük Libanonba, az NSZK-ba és új megrendelőink közé sorolhatjuk Elefántcsontpartot is.

— A múlt évben néha hiánycikk volt a cirokseprő!

— Ennek is megvan az oka. Néhány évvel ezelőtt termelőszövetkezetek, kisebb üzemek egyre-másra kezdték meg a cirokseprű gyártását. Mikor telítődött a piac, az eredetileg seprűt gyártók mellől „elfogytak” ezek a mini-seprő gyárak, áttértek más, kifizetődőbb hiánycikk készítésére. Nos, mi az ezt követő hirtelen megnövekedett keresletet nem tudtuk azonnal kielégíteni. Az idén már nem lesz gond, bár most is „csak” 400 ezret adunk a hazai kereskedelemnek. A külföldre szállított áru menynyisége viszont növekszik, mert a tavalyi 450 ezerrel szemben az év végéig 600 ezret exportálunk.

— A harmadik fő profilunk a fatömegcikk. Tavaly 14 ezer köbméter bükk és kőrisfából 18 millió forint értékű készárut állítottunk elő. A külföldi megrendelők igényeinek kielégítése mellett ebből a mennyiségből mintegy 6 millió forint értékű áru jutott a belföldi vásárlóknak.

Nem hiánycikk már a gyermekjáróka, álló fregoli, ülőke, nyújtófa és a többi gyártmányunk sem.

Március 3-án tartjuk mérlegzáró közgyűlésünket — mondja befejezésül az elnök. — Részletesen számot adunk a tagságnak múlt évi eredményeinkről, s előreláthatóan mintegy két heti keresetnek megfelelő összeget fizetünk nyereségrészesedésként. Minden dolgozónk megérdemli a neki járó összeget, de különösen a 9 szocialista brigád 117 tagja, akik a leglelkesebben vettek részt a közös eredményeinket növelő munkában.

Opauszky László

• Márton Tiborné már 14 éve dolgozik a szövetkezetben és két éve kezeli ezt az olasz gyártmányú korszerű seprűvarrógépet. Egy műszak alatt 360 seprűt készít.

• Tíz éve dolgozik a szövetkezetben Varga Jássef, aki éppen egy gyermekjáróka összeállítását végzi.

(Kovács János felvitelei)