Petőfi Népe, 1973. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-16 / 39. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1973. február 16. HHHHI A munkásbérek emelése • Bács-Kiskun megyében csak­nem 50 ezer dolgozót érint az a március 1-én életbelépő bérintéz­kedés, amelynek végrehajtására az MSZMP 'Központi Bizottságának 1972 novemberi határozata alap­ján kerül sor. A munkásbérek emelésének életszínvonal-politikai jelentősége rendkívül nagy, ami arra int, hogy az intézkedést igen körültekintően kell végrehajtani. Az előírt — minimálisan kötele­ző — mértékű béremelésben kell részesíteni azokat a dolgozókat, akik 1973. március 1-én az adott vállalattal munkaviszonyban áll­nak és a vonatkozó kormányha­tározatban megjelölt csoportok valamelyikébe tartoznak. Az ed­dig szerzett tapasztalatok azt iga­zolják, hogy e kérdés kapcsán még elég sok a téves értelmezés. Az 1001/1973. (I. 24.) számú mi­nisztertanácsi határozat 2/a. és 5. pontjában foglaltak a munkajogi létszámra vonatkoznak. Ebből kö­vetkezik, hogy az érintett körbe tartozó dolgozó személyi alapbé­rét akkor is fel kell emelni, ha az — betegség, szülési szabadság, gyermekgondozási szabadság, vagy más fizetésnélküli szabadság igénybevétele miatt az állományi létszámban nem szerepel; — tényleges katonai szolgálatát tölti, vagy ha olyan szakmai, szakszervezeti iskolán, tanfolya­mon vesz részt, ahol munkabérét az iskola folyósítja; — más vállalathoz időlegesen átrendelték, vagy ha a vállalata megbízása alapján külföldön tel­jesít szolgálatot. A bérintézkedés végrehajtásá­nak szükségességét indokolja, hogy az állami szektorban dolgo­zó ipari és építőipari munkások keresete az utóbbi években vi­szonylag csak kisebb mértékben emelkedett. Ez bizonyos kereseti aránytalanságokhoz vezetett, amit most az állami szerveknek kell korrigálni. A kereseti aránytalan­ságok felszámolása természetesen anyagi eszközöket igényel, ame­lyek nem állnak korlátlanul ren­delkezésre. • Az elmúlt években a bér- és kereseti arányok megváltoztatá­sára központilag több intézkedés történt. 1971. június 1-én például az egészségügyi és oktatásügyi dolgozók bérét rendezték. A tu­datos arányjavító intézkedések közé tartozik a jelenlegi bérkor­rekció is. A béremelésre központilag jut­tatott keretből a vállalatoknak az előírt minimálisan kötelező bér­rendezést teljes egészében végre kell hajtani. Ez a szakmunkások­nál és művezetőknél az iparban 8 százalék, az építőiparban 6.5 százalék, a segéd- és betanított munkásoknál 4. illetve 3 százalék. A béremelési minimumok ki­elégítése után fennmaradó bér­emelési keretet és a saját forrású bérfejlesztést személy szerinti differenciálásra használhatja fel a vállalat. Ily módon lesznek olyan szakmunkások és művezetők, akik nem 8, hanem esetleg 10—12 szá­zalékos béremelést kapnak, vagy olyan betanított és segédmunká­sok, akik nem 4. hanem 6—8 szá­zalékos béremelésben részesülnek. A bérintézkedés vállalaton be­lüli végrehajtására két nagyon fontos elvnek kell érvényesülnie, amelyek mindegyike a gazdasági életben a munka szerinti elosztás elvéhez kapcsolódik. Az egyik az ..egyenlő munkáért egyenlő bért” elv. Tehát ugyanazt a munkát azonos színvonalon ellátó dolgo­zók között a különbségtétel hely­telen. Mindez azonban nem ve­zethet az egyenlősdi szemlélethez, vagyis áttörve a meggyökerese­dett szemléletet, érvényesíteni kell a „különböző munkáért kü­lönböző bér” elvét. A differen­ciált bérezésnél alapvető cél le­gyen a szakmai képzettség, a ne­héz fizikai munka, a munkarend, a munkakörülmények figyelembe vétele, valamint a keresetben el­maradt női dolgozók átlagbérének javítása. • 1972-ben az iparban foglal­koztatott munkások átlagos havi jövedelme Bács-Kiskun megyé­ben 2226 forint volt. a nők pedig 1826 forintot kerestek. A félreér­tések elkerülése végett hangsú­lyozom, hogy ez a körülmény ön­magában még nem bizonyítja a női dolgozók béremelésének jo­gosultságát. Amennyire hiba len­ne azonban a nők keresetének növelése — csak azért, mert nő­­dolgozókról van szó — éppen úgy súlyos hiba. ha az azonos értékű és mennyiségű munkáért csak azért fizetnének kevesebbet, mert nő végzi. Azonos területen célszerű az át­lagosnál nagyobb mértékű bér­emelésben részesíteni az értéke­sebb. jobb munkaeredményeket nyújtó dolgozókat. Fontos ugyan­akkor figyelembe venni az azo­nos munkakört betöltők teljesít­ményét, kezdeményezőkészségét, és egyéni felelősségüket. A központi bérkeret vállalaton belüli felosztását a gazdasági ve­zetésnek az illetékes szakszerve­zeti szervekkel egyetértésben le­het csak végrehajtani, az üzemi demokrácia érvényesítése útján. Ez egyben azt is jelenti, hogy a felhasználás elveit és módszereit a differenciálás konkrét rendsze­rét — még döntés előtt az érin­tett munkás- és művezető — kol­lektívákkal is meg kell vitatni. Ehhez az is szükséges, hogy a vállalati vezetés a dolgozókat egyértelműen tájékoztassa arról, kiket érint náluk a béremelés. A Központi Bizottság, valamint a Minisztertanács határozatában rögzített elvek megvalósítása a határozatokban foglalt feladatok végrehajtása jelentős erőfeszíté­seket követel a megyei párt-, szakszervezeti, valamint a szak­­igazgatási felügyeleti szervek­től is. • Az előkészületek már meg­kezdődtek. A gyors és hatékony végrehajtás érdekében a megyei szakszervezeti szervek és a me­gyei tanács szakigazgatási szervei értekezletet tartottak a tanácsi vállalatok igazgatói, szb-titkárai részére. A Vállalatok a keretek belső felosztásához felügyeleti szerveiktől irányelveket kaptak, sőt azok folyamatosan segítő- és ellenőrző jellegű vizsgálatokat tartanak majd a béremelések megfelelő végrehajtására. Pernyés Istvánná közgazdász M. V. Szenyin: Szocialista integráció (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó) Szenyin műve azokkal az el­vi kérdésekkel foglalkozik, ame­lyeket a KGST-országok XXlll. ülésszakán (1969 április) meg­tárgyaltak és amelyek a szocia­lista integráció gyakorlati meg­valósításának, a Komplex Prog­ram kidolgozásának alapjaivá i'áltak. A könyv annál figye­lemre méltóbb, mert Szenyin az ■egyik legjelentősebb szovjet köz­gazdász, s legutóbb a szocialis­ta országok közgazdaság-tudo­mányi intézetének a (Szocialista Világrendszer Gazdasági Kérdé­seivel Foglalkozó Nemzetközi Intézet) igazgatójává nevezték ki. A könyv célja, hogy elvi szempontból elemezze a szoci­alista országok közötti gazdasá­gi kapcsolatok természetét és meghatározza e kapcsolatokra jellemző objektív feltételeket és törvényszerűségeket, valamint elméletileg közelítse meg a szo­cialista világrendszer jelenlegi szakaszában napirenden szerep­lő fő problémákat, különös te­kintettel az integrációra. A könyv egyes fejezetei rész­letesen elemzik a szocialista in­tegráció alapvető kérdéseit. így: az integráció mint történelmi folyamat, a szocialista világgaz­daság fejlődéstörvényeinek ob­jektív jellege, a külgazdasági kapcsolatok mint a szocialista bővített újratermelés szükség­­szerű feltételei, a két- és több­oldalú kapcsolatok az integráció szervezetében, a koordináció fej­lődése, a gazdasági reformok és szerepük az integráció fejlődé­sében, a szocialista integráció az áru-pénz kapcsolatok szem­pontjából. A szerző szerint a gazdasági integráció szervezési — terve­zési tevékenységének középpont­jában szükségszerűen a terme­lés szerkezetének minőségi meg­javítása áll. Enélkül lehetetlen helyesen megszervezni az áru — pénz kapcsolatokat a KGST-or­­szágokban. A könyv felöleli az egyes nemzeti gazdaságok szer­kezetének elemzését, a kölcsö­nös kereskedelem és a munka­tartalékok problémáit, s érdekes javaslatokat tesz a szocialista világpiac, az árképzés, a hitelr és bankrendszer tökéletesítésére A lakásépítés új pénzügyi és hitelfeltételei OTP saját beruházású társasházi lakások Az OTP saját beruházású te­lepszerű. többszintes társasházi lakások értékesítésénél — ha a vevőket a tanács jelöli ki — a bérből és fizetésből élőknek, a rendszeres munkát végző szö­vetkezeti tagoknak, valamint a nyugdíjasoknak a szociálpoliti­kai kedvezménnyel csökkentett eladási ár 25 százalékát kell elő­törlesztésként befizetniök. Szá­mukra a kérelemnek megfelelő mértékű legfeljebb azonban 75 százalékos kölcsön nyújtható a 250 ezer forint összegű hitel fel­eső határáig. A törlesztési idő itt 30 év, a kamat mértéke pedig a kölcsönösszeg 80 százalékúig évi 2, efellett évi 6 százalék. A szabadfoglalkozásúaknak és önállóknak a szociálpolitikai kedvezménnyel csökkentett el­adási ár legalább 30 százalékát szükséges előtörlesztésként meg­fizetniük. Hitelt legfeljebb a vé­telár 70 százaléka erejéig — 170 ezer ^forint felső határig — kaphatnak. Indokolt esetben a százalékos mértéken belül 180 ezer forint összegű hitel nyújt­ható. A törlesztési idő a szabad­íoglalkozásúaknál is legfeljebb 30 év, a kamat mértéke a köl­csönösszeg 80 százalékáig évi 2, e felett pedig évi 6 százalék. Üj szempont a lakások odaí­télésénél, — tanácsi vevőkijelö­lésnél —, hogy az összes értéke­sítésre kerülő lakások mintegy 25—30 százalékát a fiatal háza­soknak kell értékesíteni. Az OTP beruházású, többszin­tes lakásokra is érvényes a la­kásépítő szövetkezeteknél is­mertetett szociálpolitikai ked­vezmények közül az eltartottak­nál a havi jövedelemhatár 600 forintra módosulása, valamint a kölcsönszerződés megkötése után született gyermek utáni utóla­gos kedvezmény. Végül röviden az egyéb szer­vezésben megvalósuló telepsze­rű, többszintes lakóházépítés, (ide értve az OTP telepszerű la­kások szabad értékesítésű ré­szét is) hitelfeltételeiről. E for­máknál a lakáshoz jutóknak a szociálpolitikai kedvezménnyel csökkentett térítési költség (el­adási ár) legalább 30 százalékát kell előtörlesztésként megfizet­ni. Hitelt legfeljebb 70 százalék erejéig — 170 ezer forint felső határig kaphatnak. Indokolt eset­ben a százalékos mértéken belül 180 ezer forint összegű hitel is fo­lyósítható. A törlesztési idő itt is legfeljebb 30 év, s a kamat mértéke a kölcsönösszeg 80 szá­zalékáig évi 2, e határ lelett pe­dig évi 6 százalék. Az egyedi, többszintes lakóház építése esetén a pénzügyi fel­tételek — tekintet nélkül az épittetőre, a szervezőre, a kivi­telezőre, továbbá a lebonyolítás módjára — a következők: a szo­ciálpolitikai kedvezménnyel csökkentett építési költség (el­adási ár) legalább 30 százalékát kell előtörlesztésként megfizet­ni; legfeljebb 70 százaléka ere­jéig nyújtható kölcsön a 160 ezer forint összegű hitel felső határig. Indokolt esetben a szá­zalékos mértéken belül 175 ezer forint összegű hitel is folyósít­ható. A törlesztési idő legfel­jebb 30 év, a kamat mértéke pedig a kölcsönösszeg 80 száza­lékáig évi 3, e határ felett évi 6 százalék. P. I. Jó reggelt, bicikliken kerekezők. Jó reggelt kemény öklök, nyíljatok ki. Jó reggelt! Kik motorral dörögtök, intsetek felemelt kezetekkel — Jó reggelt! (Váci Mihály: Jó reggelt) Tejkihordók Éjjel kettőkor ébreszt a csör­gőóra. Felkapcsolom az olvasó­lámpát, felkelek, bedugom a ká­véfőző zsinórját az elosztóba, megmosdom, felöltözöm, meg­iszom a kávét és indulok a vá­rosba, találkozni hajnali embe­rekkel. Az E—5-ös úton jugoszláv kamion rohan tova az éjszaká­ba. Ismét felülkerekedik a csend. Sehol egy lélek a kecs­keméti utcákon. A szalagház egyik ötödik emeleti ablakában látok csak világosságot. A Sza­badság téren egy kerékpáros ha­lad a Rákóczi út felé. Arra me­gyek én is. Nézem a kirakato­kat. Egy-kettő maradt csak ki­világítva. Pár perc múlva teherautó kö­zeledik és megáll a Rákóczi úti tejbolt előtt. Meghallom a tejes­kannák jól ismert csörömpölé­sét, odasietek. Fél három múlt. Az alvó emberek számára az időpont az éjszaka dereka, mi jó reggelt köszönünk egymás­nak. Kéri Lajos rakodó és Vágó József gépkocsivezető — egyi­kük 21 éve, másikuk 3 éve — éjjel egy órakor kelnek, kettő­kor kezdik a munkát. Az FJ 05—55 rendszámú gépkocsira 54 kanna tejet és 140 láda zacskós tejet raktak. Kilenc központi boltnak viszik az árut. Legtöb­bet ma is a tejbár elé raknak le: 24 kannás és 35 láda zacs­kós tejet. — Hogy tudnak felébredni? — kérdezem. — Megszoktuk már. — A család még alszik, ami­kor munkába indulnak. Nem éb­rednek fel a készülődésre? * — Nem, megszokták már ők is — mondja Kéri Lajos. — Reggeliztek ma? — Még nem, de majd beka­punk valamit. — Hánykor kell lefeküdni, hogy kipihenjék magukat? — Korán. A híradó lemegy a tévében, már alszom is. — Nem tudnak moziba sem elmenni? — Csak nagyritkán — veszi át a szót Vágó József. Naponta átlagban 120 mázsát mozgatnak meg. Ha végeztek a központi üzletekkel, mennek vissza a tejüzembe, ismét rako­dás és irány négy órakor Kis­kunfélegyháza. ötvenhárom üz­letet „terítenek” — ahogy ők mondják. — Nem lopják a zacskós te­jet az isten szent ege alól? — Dehogynem — mondja Vá­gó József — egy-két zacskóval mindig hiányzik, de volt már olyan is, hogy elvittek egy egész ládával. — Fontosnak tartják a mun­kájukat? — Annak — vágják rá egy­öntetűen. Kéri Lajos még hoz­záfűzi: — A tej kell. Képzelje el, ha nincs a boltban? Mit en­nének a gyerekek, a munkások, meg mindenki? A tej minden reggel kell! Tejesemberek. A hajnalban munkába sietők így hívják őket. Az élet indulásának kiszolgálói, a hajnali emberek közül az el­sők. Csató Károly HAJNALI EMBEREK Tapasztalatcsere a szomszédban A tapasztalatcsere nem mai ke­letű fogalom, maga a szó régen polgárjogot szerzett a magyar nyelvben. Az ipar cs a mezőgaz­daság felszabadulás utáni gyors tejlödése pedig szükségszerűvé is tette, hogy üzemek gazdasági, műszaki vpzetői. munkáskollektí­vái ellátogassanak az azonos pro­filú vállalatokhoz, gazdaságokba, hasznos tapasztalatszerzés céljá­ból. Ám, már valahogyan kezdettől fogva úgy alakult, hogy nem a legközelebbi hasonló jellegű üze­mekbe szervezték a tanulmány­­ulakat. hanem lehetőleg ' minél távolabb. Sőt az elmúlt 5—6 év­ben divatossá vált — főleg a ve­zető beosztásúak körében — a külföldi tapasztalatcsere, vagy szebben fogalmazva, tanulmány­út. Tévedés ne essék, távol áll tőlem, hogy a valóban szükséges és hasznos ilyen jellegű külföldi utakat kifogásoljam, hiszen jó, ha tudjuk, látjuk, mi van a nagy­világban és ami jót csak lehet, azt ültessük át a hazai gyakor­latba. Hangsúlyozom, hogy amit csak lehet, mert máskülönben súlyos torzulásokhoz vezethet a külföl­dön már bevált dolgok átvétele. A megyében is többször előfor­dult, hogy egy-egy ipari, mező­­gazdasági vezető fellelkesülve a nálunknál fejlettebb országban látott gépek nagyszerűségén, gyorsan vásárolt is belőlük. „Csu­pán” az a fontos tényező maradt számításukban figyelmen kívül, hogy e berendezések mellé az új gyártási technológiákhoz értő szakemberekre és még sok egyéb másra is szükség van. Ily módon a drága gépek még hosszú ideig mozdulatlanságra ítélve hevertek és semmiféle hasznot nem hajtott­­tak sem az üzemnek, sem a nép­gazdaságnak. Bács-Kiskun megyében az el­múlt másfél évtized alatt sok ipa­ri üzem települt, s létrejöttek a korszerű mezőgazdasági nagyüze­mek. Ezek között jó néhány azo­nos profilú vállalat, gyáregység, ipari szövetkezet és gazdaság mű­ködik. Sőt ez a megállapítás nem­csak a megyére, hanem városaira is vonatkozik. Azt hihetnők, hogy a lehetőségeket és adottságokat kihasználják egymás közötti ta­pasztalatszerzésre. üzemeink, gaz­daságaink. Sajnos, ez csak részben van így. A vállalatok, szövetkezetek, gaz­dasági. műszaki vezetőinek tekin­télyes része — köztük olyanok is, akiket csak egy kerítés választ cl egymástól — még nem is lát­ták belülről a tőlük alig kőhají­­tásnyira levő másik üzemet. Kár,^ mert tehet, hogy sokkal haszno-' sabb lenne a szomszédvár meg­látogatása, mint akár egy külföl­di tanulmányút. Természetesen e tekintetben jo példák is akadnak. Baján például „kis KGST”-nek nevezik a vas­ipari üzemek együttműködését, melynek keretében még a gépka­pacitás kihasználását, az iparita­­nuló-képzést, az újítások gazdag tárházának hasznosítását is össze­hangolják. Vannak vállalatok, amelyek termékeik egyes alkat­részeit — amelyet maguk kellő felszereltség hiányában csak gaz­daságtalanul tudnának gyártani — olyan megyebeli üzemmel ké­szíttetik el, amely ugyanazon a terméken még nyereséget is ér el. Van viszont olyan vállalat is, amely a számára szükséges esz­közöket megrendelhetné ugyan­abban a városban levő üzemben, ahol saját székhelye van, de mert nem ismeri a lehetőségeket, az ország másik részéből szállíttatja e termékeket. Helyes lenne, ha végre nemcsak azt látnák meg egyes vezetők, ami a megyén kívül, vagy mégr inkább távoli országokban ta­pasztalható. hanem szűkebb ha­zánkon belül — Bács-Kiskunban, sőt saját városukban, mondjuk a szomszédban is — tennének egy kis tanulmányutat. Nagy Ottó / Cellulóznyár 5000 hektáron Papírfatermesztéssel hasznosítják Kecskemét szennyvizét Tovább bővülnek a Bács-Kiskun megyei nyárfaültetvények. Az utóbbi években itt alakult ki az ország leg­nagyobb. 5000 hektárnyi cellulóz-nyár­fa ültetvénye. Jelenleg újabb 660 hek­táron végeznek telepítéseket. Ebből a múlt ősszel 300 hektáron már állandó helyükre kerültek a kisfák. A kecskeméti Magyar—Szovjet Ba­rátság Tsz-ben a megyeszékhely szennyvizét hasznosítják a papírfa­­termesztésre. A múlt évben elkészült szennyvíztisztító és öntözőtelep a töb­bi között 129 hektáron gyorsan növő fa csapadékigéuyét szolgálja. A kije­lölt terület egy részén már elültették a nyárfát, s tavasszal fejezik be a te­lepítést. Ugyancsak újabb ültetvény kialakításához kezd a harkakötönyl Egyesülés Tsz. amely már évek óta fásitja, erdősíti a mezőgazdasági mű­velésre alkalmatlan területeit. Most 47 hektáron zárt rendszerben nemes­nyárfát ültet. 1,975-ig tovább' 2000 hek­tárnyi területet nyárfásítanak a Bács- Kiskun megyei mezőgazdasági üze­mek. i

Next

/
Thumbnails
Contents