Petőfi Népe, 1973. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-16 / 39. szám
1973. február 16. • PETŐFI NÉPE • 5 Hagyaték a múzeumban Először a Dunamenti Folklórfesztivál alkalmával — augusztusban — Kalocsán tekinthetik meg a látogatók dr. Matus Gyula, volt szabadszállási belgyógyász főorvos néprajzi gyűjteményét. A Kecskeméti Katona József Múzeum munkatársai, a 700 tételből — több ezer darabból — álló hagyatékban különösen nagyra értékelik a népi cserép, üveg, csont és fa használati tárgyakat. A mintegy két évtizedes gyűjtőmunka során dr. Matus Gyulának, a Szabadszállás—Kunszállás—Fülöpszállás határolta területen sikerült felkutatni a kun paraszti viselet jellegzetes darabjait is. Pitykés mellények, óraláncok, amelynek végén néhány centiméteres fémből készült ló függ, illetve évszámos, faragott, karcolt fa- és csont, borotvatokok, sótartók, butellák, székek, szuszékok, bokályok, botok, fokosok kerülnek majd kiállításra. Gondos elrendezésben a nézők elé kerülnek, azok a régészeti leletek is, amelyek ezen a környéken építkezések( kor, vagy szántás alkalmával ’ kerültek elő. S. K. Napraforgó Már nem emlékszem a régi mondás teljesen pontos szövegére, valahogy így hangzott: „összefogtak a hegyek — és szültek egy egeret.” Most is ez történt. A rendező: Vittorio De Sica, a szövegkönyv egyik írója; Cesare Zavattini, mindketten „szent öregjei” a modern olasz filmművészet klasszikussá vált elődjének, a neorealizmusnak. A színészek sem kisebb nagyságok: Sophia Loren, Marcello Mastroianni és a szovjet Ludmilla Szaveljeva. A történet a napfényes Itáliában kezdődik és a távoli, szovjet földön nyer befejezést. A film eleje úgy is indul, ahogyan azt már a legjobb olasz filmhagyományok alapján elvárhattuk: egészséges erotikával, szenvedélyes komédiázással, amelynek a cálja: hogyan f tudná égy jóvágású és szerelmes természetű olasz katona messziről elkerülni az egyre közeledő háborút? Kibúvó természetesen nincs, sőt Antóniát egyenest az orosz frontra küldik újdonsült és tüzes ifjú felesége mellől. És itt mintha kettévágták volna a történetet, s ezáltal a film stílusát is: szenvelgő szomorúságba, könnyáztatta hamis játékba fúl az alkotók kísérlete, hogy szétválaszszák, aztán újból összehozzák, majd most már igazán, örökre eltávolítsák egymástól Giovannát és Antóniát. Az asszony ugyanis nem hiszi el, hogy a férje halott. Képes nekivágni a nagy és kevés reménnyel kecsegtető útnak: elutazik a Szovjetunióba, s addig nem nyugszik, amíg valóban rá nem lel a férfira, akit már erős érzelmi szálak kötnek új hazájához — orosz nőt vett feleségül, s gyerekük is van. A film azzal a jelenettel, hogy az olasz asszony sírva menekül hűsége diadalának és asszonyi élete legnagyobb , háborús” kudarcának színhelyéről — valójában véget is ér. Érthetetlen tehát, hogy az alkotók miért melegítik fel újra és újra a rég ellobbant érzelmeket, miért teszik ki a 'szereplőket olyan mesterkélten megrendezett és ízléstelenül érzelgős találkozásoknak, ahol nem tudnak mit kezdeni magukkal. Szinte látni a két kitűnő színészen, hogy szenvednek, nem érzik szükségét ezeknek a ráadásul kínosan el• Ludmilla Szaveljeva nyújtott jeleneteknek. Csak ülnek, nézik egymást és csodálkoznak. Akárcsak a nézők: hogyan lehet ilyen messzire eltávolodni a neorealizmustól? Annak a De Sicánalc, aki az elsők között mutatott igazi szomorúságot, igazi könnyet a filmvásznon. És aki ebben a filmben csak műkönnyet használ. Igaz, egész tengernyit... V. Zs. örömmel írjuk le, hogy a februári irodalmi folyóiratok mindegyikében találtunk szép számmal művészi s eszmei szempontból egyaránt érdekes írásokat. Tiszatáj A súlyos mondanivaló, az elmélyültség és alaposság jellemzi jó néhány írását. Kiss Ferenc Kritikánk tagozódása című tanulmánya nyilván sok ellenvetésre, vitára ad majd alkalmat. A szerző a kritikusok csoportba szerveződését, s egy-egy csoport eszmei-művészi arculatának kirajzolódását tagolja nagy felkészültséggel és hatalmas mennyiségű bizonyítási anyaggal. Illyés Gyula Petőfiről, s Vekerdi László Illyésről közölt tanulmányt. Mocsár Gábor Keskenyvágányon címmel az úgynevezett „madzagvasútak” történetét és jelen, s jövőbeli sorsát elemzi élvezetes szociográfiai tanulmányában. Kortárs Több „nehezen megemészthető” írásra bukkanunk benne. Király István Móricz Zsigmond életművének néhány ma is ható jellemző vonását elemzi, a korszerű elkötelezettség szempontjá|b|ól. Szauder József egy itáliai útinaplóba „csomagolva” idézi Janus Pannonius . életének egy darabját. Hernádi Gyula Falanszter címmel drámát, Balogh Edgár és Jókai Anna novellát, Csoóri Sándor és Raffai Sarolta — többek között — verset nyújt át a Kortárs februári számában az olvasóknak. Jelenkor A folyóirat új száma Nagy László költői s emberi arcát igyekszik megrajzolni, nem is sikertelenül. Bertha Bulcsu interjúja — amint azt már tőle megszoktuk — őszinte, közvetlen, markánsan lírai és mindvégig lebilincselően izgalmas. Czine Mihály „Versben bújdosó” címmel Nagy László újabb lírájáról ad elemzést, értően és sokoldalúan. Móser Zoltán fotói tovább erősítik bennük a költőről kialakult képet. Illyés Gyula két versére és Bajomi Lázár Endre párizsi naplójára hívjuk még fel a figyelmet. Üj írás 7 Juhász Ferenc Szívemben bűntelenül összefoglaló címmel tette közzé újabb költeményeit, melyek megrázóak, mélyek és emberiek. Elfárasztják az olvasókat, igaz, terjedelmüknél és súlyos jelzőrendszerüknél, meg mély szimbolikájuknál fogva, de ha veszi a fáradságot az olvasó, kitartó szorgalma nem marad jutalom nélkül: hatalmas költői világ, lenyűgöző „lírai csatatér” tárul a szeme elé. A közelmúltban fiatalon meghalt Kondor Bélát szoros szálak fűzték Kecskeméthez. A sokoldalú művész (fotózott, zenélt, festett, verset írt) legutolsó verseit közli a folyóirat, Nagy László meleg hangú bevezetőjének kíséretében. Bizonyára sokakat érdekel majd közvetlenebbül is Mesterházi Lajos tanulmánya, amelyet a máig is meglevő kispolgáriság ellen írt a szerző. Igazat adunk neki abban, hogy mai társadalmunkban is tovább élő, visszahúzó erő ez, mely ellen küzdenünk kell. V. M. Raktárosi munkakör n betöltésére raktárost valamint épületburkoló, asztalos és központifűtés-szerelő SZAKMUNKASOKAT azonnal felveszünk. Munkásszállást és ebédet biztosítunk, különélési pótlékot és utazási hozzájárulást térítünk. Bács megyei Állami Építőipari V. 6001, Kecskemét, Klapka u. 34. munkaügyi osztály 229 Nem művész, csak segédeszköz: a zeneszerző gép A szovjet szakemberek által szerkesztett ANSZ, fotóelektromos hangszíntetizáló gép. Nevét Alekszander Nyikolajevics Skrjabin orosz zeneszerző nevének kezdőbetűitől kapta. Külsőleg zongorához és esztergapadhoz is hasonlít; nyomógombok jelzőlámpák, emelőkarok sorakoznak a felületén. Közepe a fényt át nem eresztő, fekete festékkel bevont hatalmas üveglap. Ahhoz, hogy a gép zenét komponáljon, elegendő, ha egy különleges vésővel különböző alakzatokban elhelyezett pontokból és vesszőkből Az úttörőújságokról Az úttörőújságokról Pajtások! Tudjátok-e, hogy a megyében kevéssel több, mint 250 úttörőcsapat működik? Mintegy 30 csapatnál pedig önálló úttörőújságot adnak ki. Az elmúlt napokban két ilyen lapot juttattak el szerkesztőségünkbe a csapattitkárok; a bácsalmásiak a Kukkantót küldték, a kunszállásiak pedig a Dózsa György unokái című kiadványuk első példányát. Szeretnénk megismertetni veletek a két lapot, hiszen a nyolcadik évfolyamot készítő bácsalmási pajtások a megye legrégibb úttörőújságját szerkesztik — a kunszállásiak pedig most bocsátották útjára híradójukat, tehát ők a legfiatalabb lapot készítik. Vezércikkben számolnak be az úttörőcsapat üléséről a Kukkantó szerkesztői. Mint írják, a nagyközségi tanács dísztermében tartották meg a nyilvános beszámolót, amelyen — ezt büszkén említik — megjelent a csapat hajdani tagja, a nagyközségi tanács titkára. Kollár József is. A beszámolót és a vitaindítót Konkoly Kati tartotta. Szólt az első félév eredményeiről, a raj- és őrsvezetők hozzászólása után pedig szót kaptak a felnőtt vendégek is. A pajtások örömmel hallották, hogy a régi terv megvalósul, elkészül a játszótér és a mesterséges tó, ahol csónakázni is lehet. Ezen az ülésen határozatok születtek, amelyek közül csak egyet emelünk ki: a csapat tagjai védnökséget vállaltak az iskola környékének tisztasága és az elkészülő játszótér felett. A Kukkantó megdicséri az úttörőbolt eladóit. Hónig Magdit, Skribanek Anikót és Molnár Hellát. akik három esztendeje kínálják társaiknak a kiflit, tejet cukorkát, csokoládét. A csapat bajai tudósítója Schwicker Ildikó a szaktárgyi vetélkedők jelentőségéről írt a Kukkantónak ügyes cikket. Csatakiáltást írtak, azt közölték lapjuk első oldalán a kunszállásiak: A mi lapunk csuda jó/ Programja ragyogó/ olvasd pajtás ! A tíztagú szerkesztő bizottság Havonta kívánja a csapat tagjait tájékoztatni a soron következő munkákról, feladatokról. Lapjukban beszámolnak arról is. hogy a közelmúltban a csapat névadójának szobra előtt tisztelegtek Kiskunfélegyházán. Beszámolnak egy jól sikerült szánkózásról — igaz a hó sajnos nagyon hamar elolvadt —, klubdélutánokról és a szaktárgyi versenyekről is. Nem is olyan butácska álló sajátságos partitúrát vésnek a fekete felületre. Minden jel bizonyos hangot vált ki a gépből és e hangokból már szokatlan, sőt olykor fantasztikus hangzású dallamokat lehet szil-' keszteni. A fotóelektromos „zeneszerző” hatszor annyi különböző magasságú hangot képes reprodukálni, mint a korábbi eszközök és berendezések. Az ANSZ segítségével 12 film kísérőzenéjének részleteit írták meg. Most a „Solaris” című új film zenéjét „szerzi”. (BÜDAPRESS—APN) — Neve? — Sári. — Ja, akiről széltébenhosszában dalolják, hogy egy kissé b u, tácska? — Engem ez ügyben még senki nem kérdezett meg. ön az első. Egyébként: sok sza-r márságot dalolnak össze az emberek. — Kora? — Tizenhat esztendő. — Legszebb lánykakor. — Ne hízelegjen ... Hol van az már! Mármint a lányságom. Látja ezt a füstbarna csacsit? ö a fiam, a Kacér. Gyere csak, dugd ide a pofikád, hadd fényképezzenek le együtt bennünket a riporter bácsik. Megtörtént. — Lesz szíves. Sárika, most egymagában idébb állni. Szólóképet is szeretnénk... — Jaj, ne így tessék. Akkora most a derekam, tetszik tudni, megint családi örömök elé nézünk. Üljön fel rám Lacika, a gazdám, Janotíits Sándor kisfia, így ni, mindjárt nem látszom akkorának, mint egy kemence. — Ha már közvetlen feletteséi említette; munkahelye? — A Kunbábonyi Termelőszövetkezet juhászata. Gazdáimmal, — a másik Janovits. csak ő László — 550 birlca felügyeletét A négyoldalas újság első száma igazán jól sikerült, csak így tovább pajtások! Természetesen szívesen adunk hírt valamennyi úttörőújságról, ha küldtök 1—1 példányt a lapokból a szerkesztőség címére. Rejtvényfejtők, figyelem! Amint a múlt héten már megírtuk, több fordulós rejtvényt közlünk részetekre. ígéretünket beváltjuk, hatrészes rejtvényt állítottunk össze, melynek első darabját most tesszük közzé. Március utolsó hetében azoknak, akik mind a hat alkalommal helyes megfejtést küldtek, könyvjutalmat postázunk. Ezzel a módszerrel azt szeretnénk elérni, hogy ne a szerencse kedvezzen a megfejtőknek, hanem a szorgalmasak nyerjék el jutalmukat. A beküldési határidő minden esetben a megjelenéstől számított nyolcadik nap. A megfejtéseket levelezőlapon küldjék be címünkre (Petőfi Népe Szerkesztőség, 6001. Kecskemét, Kossuth tér 1.). A levelezőlap címoldalára mindig írjátok rá: Üttörőrejtvény. Nobel-díjas író írjátok be az alább felsorolt hét utónevet az ábra vízszintes soraiba úgy, hogy a körökkel megjelölt mezőbe került betűk függőlegesen olvasva egy Nobeldíjas szovjet író vezetéknevét adják eredményül. 'Megfejtésül ezt a nevet küldjétek be. Az utónevek: Arnold, Elvira, Kálmán, Károly, László, Mihály, Rudolf. A nevek helyes sorrendjét válasszátok meg. összeállította: Seimeci Katalin látjuk el. Persze, nagy segítség a puli is. — Mint beosztott, elégedett-e a bánásmóddal? — Csak a legjobbakat mondhatom. Tetszik látni, munkaidő van, amoda a nyáj, én meg itt téblábolok a szénarakodók körül. Ugye, az én állapotomban kívánás a szamár is. Csipegetek, mikor hozzájutok. Meg jó egy kis kikapcsolódás, elhaverkodunk a gyerekekkel meg a pulival. — Már megbocsásson a kérdésért, de ilyen fehér szamár, mint ön, ritka, mint a fehér holló... Izé ... Milyen családból tetszik származni? — Fehérszőrűségem ne téveszsze meg, egyszerű, dolgos szamár minden ősöm, rokonom. Lehet, hogy egyikük színvak volt éppen akkor, s én fehérre sikerültem. Félfüllel hallottam, hogy tán Kunszentmiklóson is „üzemel” egy fehér atyámfia. Istenem, ki tudja, merre legénykedett Plég atyám, bár inkább nagypapámról mondogatják: „Nagy kujon a csibész, pedig már elég vén szamár.” — Na és a család? Hogy viselkedik a Kacér gyerek? — Ö, nagyon ragaszkodó. Borzasztóan szeretem a kis büdöst ... A múltkor nélkülem ment munkába a gazdámmal. Bizisten hullott a könnyem utána. Gazdasszonyom megértett. Meg is mosta az ura fejét. „Volt szíved elszákítani az anyjától? Láttad volna, hogy sírt! — Köszönjük a beszélgetést. Ennyi okos szamárságot régen jegyzeteltünk. További jó étvágyat. Szia, Sárika! Sz—lA! Az interjút készítette: Tóth István és Tóth Sándor Rózsa Sándor nyomában Rózsa Sándor Szeged-Alsóvárosban született 1813. július 13- án. A mai Balotaszállás területén lévő Halász Darabos tanyán történt marhalopásért került először összeütközésbe a törvénnyel 1836 februárjában. Büntetése másfél évi börtön, s negyedévenként 25 botütés. Háromnegyed-év letöltése után megszökik, üldözött vadbetyár lesz. Az 1848-as szabadságharcban ostoros legényei élén részt vesz a haza védelmében a császári csapatok ellen. Kossuth Lajos kétszer is menlevelet ad neki. A szabadságharc bukása után elfogják s 9 évet tölt a péterváradi kazamatákban, csak az J867-es kiegyezés hozza meg számára is a szabadulást. Nem sokáig élvezheti szabadságát, mert 1869-ben ismét lakat alá kerül, s több mint három évi vallatás után hoznak ítéletet ügyében. Az ítélet kötél általi halál. Nem végzik ki, hanem 1873 májusában az Erdélyben levő szamosújvári börtönbe szállítják, ahol 1874. november 7-én kegyelmet kap. Büntetése életfogytiglani börtön. Négy esztendőt tölt még ez után a várbörtön falai között, s 1878. november 22-én meghalt. Ott temették el a vár rabtemetőjében, szülővárosától s az általa oly nagyon szeretett Alföldtől távol. Sírját a volt rabtársak gondozták évtizedeken át. A világhírűvé vált alföldi betyár sírját az elmúlt esztendőben a szamosújvári városi nép tanács szépen rendbehozatta, melyet a turisták százai látogatnak. Napjainkban is árvácskák virítanak a legendás hírű betyár sírján a városi néptanács kertészeinek gondozásában. Képünkön Rózsa Sándor sírja. Kép és szöveg: Czakó Ferenc 7^ Q 0 ^ N , á s / Ű
