Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-17 / 13. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1973. január 17.

(Folytatás az 1. oldalról.)

Feleki Pál, a pályafenntartás főnöke:

— Nemcsak izomerőt, komoly szakképzettséget is kíván a munkánk. A kitérők érzékeny szerkezetek, precizitás, hozzáértés kell kezelésükhöz, karbantartásukhoz. öreg pályamunkások szeme milliméteres méretekre hiteles, úgy megtanulták a pontosságot.

Szabics István főmérnök.

— Kényes műszerekkel dolgoz-, nak. Amikor például a sín fék- * vési szintjét szabályozzák, millimétereknek megfelelőén adagolják a zúzalékkövet a vágány alá.

A pályamunkásság — szakma. A betanított munkás is vizsgázik.

Kényelem?

Aki csak vonatról ismeri őket, könnyen úgy vélekedik, hogy milyen kényelmesen dolgoznak, hiszen valahányszor látják őket az ablakból, a csákány- meg lapátnyelet támasztják. Mondják az okosok, akik odáig se gondolják végig véleményüket, hogy hiszen nem maradhatnak a sínek közt a pályamunkások, míg a vonat elhalad.

Kényelem? Eső, fagy, forróság — éjjel vagy nappal, — nem számít. A pályát mindig rendben kell tartani, biztonságossá, szabaddá kell tenni a forgalom számára. Karácsony este? Szilveszter? Ha hófúvás van, a készenlétben levő pályamunkás odahaza sem ^zivornyázhat. Bármely pillanatban jöhet a behívó.

Kényelem? A kecskeméti pályafenntartási főnökség 416 kilométer hosszú vasútvonal gazdája. Egy-egy pályamesteri szakasz emberei sokszor 40 kilométernyi szakaszon dolgoznak. Eső, hó hull, zimankó süvít, műhelyük a szabad ég. Enni se húzódhatnak fedél alá — nyílt pályán.

Szabics István főmérnök:

— Télen jó a fagyos szalonna, de az ő kezükben a kenyér is nem egyszer megfagy odakint.

Aztán: munkaidő kezdetén ott kell lennie a pályamunkásnak, ahová előző nap vezényelte a pályamester. Vagy odabiciklizik, vagy olyan vonattal utazik be a szakasz-székhelyre, hogy onnét pontosan kiérjen. Például az autóval, amivel odaszállítják. Munka végeztével megint csak vonatjárástól függ, mikor lesz hazafelé alkalmas szerelvény.

Dósa Lajos pályamunkás 1950 óta dolgozik a vasútnál. Petőfi- szálláson lakik: — Reggel ötkor kelek, este fél hétkor vagyok otthon.

Kállai László a fiatalabb generációhoz tartozik, 6 éve’ pályamunkás még. Nyárlőrincről jár: — Bizony, sok a holt idő, amit senki se fizet meg, pedig vannak, akik 3—4 órát veszítenek szabad idejükből... Jó lenne, ha nem ponyvás tehergépkocsival vinnének bennünket a pályára, hanem lenne rajta bódé, ahová esetleg enni is behúzódhatnánk.

Nyugdíj?

— Szerencsére még messze van — hárítja él a gondolatát is Szőke Imre. 12 esztendeje pályamunkás. — Azelőtt maszek parasztizáltam. Ezt a szakmát azért szerettem meg, mert pontosan kell dolgozni. Olyan jólesik elnézni, hogy „jól megy a vonat”, hibátlanul szabályoztuk be a vágányszintet.

Törzsgárdisták,

aranyjelvényesek

ök, s a szintén 12 éve pályamunkás Szeleczki István, meg akik most nincsenek itt, mint Ulrich Jenő, Margit Sándor, Halasi István törzsgárdisták annak az aranyjelvényes szocialista brigádnak a tagjai, akik a többszörös kiváló dolgozó pályamester Szalai Márton, s közvetlen vezetőjük, a 19 éve vasutas Pintér Tibor előmunkás keze alatt tanulták, szerették meg ezt a nehéz szakmát. „Rájuk mindig lehet számítani” — jellemezte őket Feleki Pál.

Áznak-fáznak, ha kell éjszaka, s 24, sót több órán át is állják a sarat. Sokszor élnek

száraz koszton. Mire bentjárnak a korban reumatikus bántal- mak, gyomorbajok érik el őket. Tűrő, fegyelmezett, kemény emberek. Ha munkájuk nehézségeit, a különleges körülményeket egybevesszük, igénybevételük foka — mondták el csendesen — igencsak a bányászokéhoz mérhető. Keresetük mégis alatta jár az építőipariaknak. (Kivéve a GMPSZ-eseket, a gépesített, mozgó pályamesteri szakaszon dolgozókat, akik kiemelt órabért, s egyéb pótlékot, prémiumot, díjat kapnak, s az ún. új felvéfelisak is megkeresnek 2700 forintot, míg a régebbiek a 3000 3200-at is elérik. Nem beszélve egyéb kedvezményekről, mint díjmentes szállás a szinte komfortos lakókocsikban. (Természetesen az „átlag” pálvamesteri szakaszokon dolgozó munkások is számos kedvezmény — 5 napos munkahét, védőruha- (téli, nyári), bakancsjuttatás, kerékpárhasználati díj, utazási kedvezmény — részesei, de keresetük még nem áll arányban megterhelésükkel.

A gép még minden

Márpedig munkájuk nélkülözhetetlen. Óriási segítsége a pályafenntartásnak a gépesítés fokozódása, hogy például 10, vasutas szaknyelven — felépítmény-karbantartó ' gépjáncscxr működik már az országban, amelyek mindegyike napi 3 kilométernyi pálya beszabályozására képes, — amit a pályamunkásoknak kell elvégezniük a még nem korszerű vonalakon, s a géplánc visszatéréséig, — senki más nem csinálja meg helyettük.

— Emberek! — szól kicsit emeltebb hangon az előmunkás, s ők'nyomban kilépdelnek a sínek közül. Szerelvény húz be. Alinak, csakugyan szerszámukra támaszkodva, de szemük a síneken.

— Ott meg kell húzni a geocsavart! — int egyikük oda, ahol a csengőkemény acél be-behaj- lik az átgördülő kerekek alatt.

Tóth István

A várakozásnak Újjávarázsolt kemencék

megfelelően

CIKKÜNK NYOMÁN

Az álom valósággá válik

ügy évvel ezelőtt, 1972 ja- nuárjában a kiskunfélegyházi Egyesült Lenin—Rákóczi, valamint a Bem József és a Zöldmező Termelőszövetkezet tagsága elhatározta, hogy egyesíti erőit. A három közös gazdaságból jött létre Egyesült Lenin Termelőszövetkezet néven egy új mezőgazdasági nagyüzem. Területe több mint 8 ezer hektár, a dolgozó tagok és alkalmazottak száma eléri az 1100-at.

Laczkó Gyulával, a szövetkezet elnökével az egyesülés óta eltelt időszakról, az eredményekről, a gondokról és a további elképzelésekről beszélgetünk.

— A három szövetkezet tagsága egyöntetűen határozta el a három üzem egyesítését. Talán ezért nem volt különösebb zökkenő az üzem- és munkaszervezésben. A gazdák alkalmazkodtak az új helyzethez, jobban tudtuk szakosítani a termelést, magasabb hozamokat értünk el. Segítette ezt, hogy a szellemi erőket is egyesítettük. Tizenöt egyetemet és kilenc felsőfokú technikumot végzett szakember van jelenleg a vezetésben.

Készülünk a zárszámadásra és megállapíthatjuk, hogy a gondok ellenére sikeres évet hagytunk magunk mögött. A tervezettnél magasabb volt a termés étkezési borsóból, kalászosokból. Kukoricából 51 mázsa hektáronkénti májusi morzsolt volt a hozam. Több mint 800 hektáron termeltük ezt a fontos növényt, csatlakoztunk a Bábolnai Állami Gazdaság által kezdeményezett amerikai rendszerű termesztéshez. Az idén 230 hektárral növeljük a kukorica vetésterületét.

Tavaly még vásárolnunk kellett a lucernaszénát. Az idén nem lesz takarmánygondunk, mert elegendőt termesztettünk növekvő állatállományunk számára. Nagy mennyiségben termett többek között a másodvetésű silókukorica is, hektáronként 220 mázsa volt a hozam.

Az állattenyésztésben az‘elmúlt esztendőben egyik legfontosabb feladat volt a fertőzésmentes szarvasmarha-állomány kialakítása. Sikerült a terv. most már az a legfontosabb, miként lehetne továbbfejleszteni az ágazatot. Az elnök erről a következőket mondja:

— Építjük a korszerű szakosított telepet. Kettőezer-egyszáz szarvasmarhánk van. Az idén, figyelembe véve a kormányhatározat alapján járó állami támogatást is, tovább növeljük a létszámot, s a következő években elérjük a 3 ezret.

Az elmúlt évben nem sikerült a libahizlalás. Legalább is nem úgy, ahogy terveztük. Szakembereink egy része elhagyott bennünket. Tömőasszonyaink közül többen szakcsoportba tömörültek, szívesebben dolgoztak otthon, mert jobban be tudták osztani idejüket. A Kecskeméti Baromfi- feldolgozó Vállalattal szorosabbra fűztük a kapcsolatot és bízunk abban, hogy az idén sikerül 80 ezer májlibát saját települi - kön kihizlalni

Szólni kell arról, ho'gy az idén először pecsenyecsirkével foglalkozik a termelőszövetkezet. Januárban 15 ezer darabbal kezdik és mintegy 60 ezret akarnak felnevelni.

A termelőszövetkezet a Városföldi Állami Gazdasággal és a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezettel összefogva elhatározta, hogy egy, évente 40 ezer hízót kibocsátó kombinátot építenek. A munka néhány hónap múlva befejeződik.

Arról faggatom az elnököt, hogy miként váltak bei az egyesüléshez fűzött remények, várakozások:

— Talán elég, ha megemlítem, hogy a tavalyi viszontagságos nyáron és őszön sikerült idejében elvégezni a munkát, ami annak köszönhető, hogy az üzemen belül át tudtuk csoportosítani az embereket és gépeket. Ezt a régi gazdaságokban ilyen módon nem tudtuk volna megoldani. Az átcsoportosítással elértük, hogy nemcsak hamarabb végeztük el a betakarítást, mint a környező gazdaságok, hanem segítséget is tudtunk adni.

A gazdák is elégedettek, hiszen előreláthatóan 8—10 munkanap keresetének megfelelő ’nyereség- részesedést tudunk adni. A jövedelem emelkedett, a 10 órás munkanapra jutó kereset 108 forint volt az elmúlt esztendőben. A szövetkezet eredménye az előzetes mérlegadatok szerint több mint 2 és fél millió forinttal magasabb a tervezettnél — jegyezte meg végezetül Laczkó Gyula.

K. S.

A Lampart Zománcipari Művek kecskeméti gyáregységében rendkívül körültekintően készültek az új esztendő kezdetére. Az ünnepek alatt a karbantartók ügyeletet tartottak és hősugárzókkal óvták'a hidegtől a kényes hidraulikus és pneumatikus szelepeket. A zománcozó kemencéket is átvizsgálták, kicserélték a megkopott alkatrészeket és kijavították a hőálló bélés «érüléseit. A képen látható kemence teljes karbantartás után megifjodva fogadta az 1973-as évet.

Lapunk november 10-i számában Másfél szoba álma címmel írtunk Somlyai Miklósné lakásügyéről. Somlyainé levélben tőlünk kért segítséget a kátyúba ragadt építkezés kimozdításához. Az egyedülálló asszony két gyerekkel, az édesanyjánál lakik egyetlen szobában. Az OTP-től 1970-ben részletre vásárolt 100 négyszög- öles telken az alapozásig jutott, deákkor pénzhiányában megrekedt a munka. Az OTP-től további hitelt csak 30 ezer forintnyi készpénz, vagy ezzel egyenértékű építőanyag bemutatása mellett kaphatott volna. A kedvezményes lakásépítési kölcsönért benyújtott kérvényét a Kalocsai Városi Tanács elutasította, bár senki nem hihetett abban komolyan, hogy Somlyainé 1500 forintos fizetéséből belátható időn belül összegyűjtheti a kölcsön feltételeként kért összeget.

Munkahelyén, a Bács-Kiskun megyei Cementipari Vállalat kalocsai telepén sem tudtak sok biztatót mondani. Csak az ottani telepen két — Somlyainénál alig különb körülmények között élő — dolgozó jelentkezett az egész vállalat e célra fordítható 30 ezer forintjára, amit a törlesztések is legfeljebb 50—60 ezerre duzzasztottak. Akkor a lehetőségek számbavétele után — felvetve ugyan a segítség lehetőségét — mégis a hepiend reménye nélkül zártuk a riportot.

Hamarosan értesítést kaptunk

az Országos Takarékpénztár Bács-Kiskun megyei Igazgatóságától az ügy kivizsgálásáról. A levélből fény derül a Kalocsai Városi Tanács ' elutasító határozatának hátterére is: Somlyaiék lakása, amit házasságuk felbontásakor értékesítettek egy felszámolásra ítélt telepen volt. Somlyainé a telep szanálására fenntartott hitelkeretből kért, ám a tanács első indoklása szerint — ez igaz — nem volt telepi lakos. A másik indok: „Lakásproblémája megoldódott. „Hogy hogyan? Feleletül a levelet idézem: „A szülői ház két családnak, összesen kilenc embernek szolgál otthonul."

Ami a tények rögzítésénél fontosabb, az OTP levele kiutat is kínál: a megyei tanács elnökének jogában áll az 1973. évi keret terhére kedvezményes kölcsönt engedélyezni. .Erre egyébként — az OTP véleménye szerint — Somlyainé szociális helyzetét alapul véve jogosult. A fenti javaslat alapján 95 ezer forint kedvezményes hitelt folyósíthatnak az asz- szonynak.

A levéllel felkerestem dr. Gaj- dócsi Istvánt, a megyei tanács elnökét, aki a kölcsön engedélyezéséhez szükséges javaslatot aláírta. Így Somlyai Miklósné még ebben a hónapban megkaphatja az említett összeget — és a Másfél szoba álma valóra, válhat.

Pulai Miklós

3 3 3 Él Él 3 3 3 e! 3 3 Él É] ffl 3 Él e] 3 Él 3 3 e] Él 3 3 É3 ül e! 3 3 3 3 3 3 3 S e) 3 53 ül e! 3 3 Él 3 3 3 S 3 ED e! 3

A ellen

r“8arak PÁLYAMUNKÁSOK

A radomi műszaki* főiskolán (Lengyelország) új fajta módszert dolgoztak ki a neutronok és a gammasugarak elleni védőernyő létesítésére. Eszerint bórkarbid- port juttatnak egy 15 ezer fokos plazmasugárba. A por megolvad és leülepszik a reaktor szerkezeti elemeire. Énnek során bármely, kívánt vastagságú védőhártya képezhető. Az ilyen anyagból való, mindössze 5 mi- liméter vastagságú, egynemű réteg védőtulajdonságai tekintetében megfelel egy 2 méter vastag betonfalnak.

ígéretes munkásnemzedék

Ady Endre utca 3. Jókora, régi villaépület. Mintegy a felerészét munkásszállás céljára bérli a Fémmunkás kecskeméti üzeme. Két hálóterem, emeletes, tiszta huzatú ágyakkal. Az előtérben szekrények sorakoznak. Fele-fele részük jut egy-egy lakónak. Amott, oldalt a mosdóhelyiség: egymás mellett vasállványon sorakozó mosdótálak.

Húszán laknak itt. Ifjú szakmunkások, akik nemrég tanulók voltak még. Itt laktak akkor is. Maraatak.

A szállásadó háziasszony, Verseghy Jánosné, mint egy igazi pótmama, már az előszobában magyarázza:

— Csupa rendes gyerek. Igazi munkásfiatalok! Legkésőbb féltizenegyre valamennyien itthon vannak. Igaz, meg is követelem, ez házirend nálunk. De ők maguktól is tudják: a munka kipihent, teljes értékű embereket követel. Akiknek éppen nincs mozi-, színház-, vagy egyéb programjuk, magnóznak, olvasnak esténként.

A külső, tágasabbik hálóteremben négyen ülik körül a viaszosvászon borítású asztalt. Ötödik cimborájuk a közeli ágyon kibicel. Izgalmas ulticsatát zavarunk meg éppen.

Jól öltözött, . nyílt tekintetű, rokonszenves fiatalemberek. — Pusztán látni őket is kellemes. Beszélgetni velük méginkább az. A szóvivőjük egy kékpulóve- res, csupa értelem és derű fiú.

— Én izsáki vagyok, de a me- gyénkbelieken kívül akadnak közöttünk nyírségiek és talán nyolcán Hajdú-Biharba valósiak. A szabad idő? Tetszik látni, hogyan telik... Most éppen kártyázunk, de eljárunk a Fémmunkás klubba, meg az uszodába is...

— Az ám, az uszodába! Hehe- he... — jegyzi meg az egyik huncut, kisdiákos külsejű társa.

Kérdő tekintetünkre a kék ingpullóveres fiú világosít fel kedélyesen:

— Mert nem tud úszni, azért kuncog...

fezen valamennyien derülnek. Közben a házinéni anyáskodva

— Szakmunkástanulónak jelentkeztem, s akkor aláírtam a három évet, amit« szakma megszerzése után a vállalatnál kell tölteni. Különben visszafizethetném az ösztöndíjat. Dehát van becsület is!.

— Ami azt illeti — avatkozik közbe ismét a kékpulóveres —, sokkal könnyebb nekünk, akik közelebb élünk. Én hetenként hazajárok, Izsákra. De jó is az a vasárnap! Más ám a hétvégi koszt. — simogatja a gyomra táját és nagy komo' 'an hozzáteszi: — Tetszik tud i, a mi szervezetünk még fiatal, többet kíván ...

(Folyt, köv.)

Perny Irén

megsimogatja az önmagát leleplező legény kobakját és megjegyzi : *

— Ez a kedvenc. De ő is, meg 6 is ... Mindannyian — járatja körbe a tekintetét a fiúkon. S ismét a szóvivő magyaráz:

— Néha meg jókat magnózunk, olvasunk. Például az Ifjúsági Magazin, a Petőfi Népe, és a Népsport körbejár köztünk. A könyvek is, az olcsó könyvtársorozat. Elég sokan vásároljuk és :serélgetjük egymás között...

Közben két hazatérővel gyarapodott a szoba létszáma. Egyikük — Győri Mihály — kállósemjé- ni. Tőle tudakolom: hogy-hogy a szépen iparosodó Szabolcs- Szatmár megyéből ilyen távolra került?