Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-17 / 13. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1973. január 17. (Folytatás az 1. oldalról.) Feleki Pál, a pályafenntartás főnöke: — Nemcsak izomerőt, komoly szakképzettséget is kíván a mun­kánk. A kitérők érzékeny szer­kezetek, precizitás, hozzáértés kell kezelésükhöz, karbantartá­sukhoz. öreg pályamunkások szeme milliméteres méretekre hiteles, úgy megtanulták a pon­tosságot. Szabics István főmérnök. — Kényes műszerekkel dolgoz-, nak. Amikor például a sín fék- * vési szintjét szabályozzák, milli­métereknek megfelelőén adagol­ják a zúzalékkövet a vágány alá. A pályamunkásság — szakma. A betanított munkás is vizsgá­zik. Kényelem? Aki csak vonatról ismeri őket, könnyen úgy vélekedik, hogy milyen kényelmesen dolgoznak, hiszen valahányszor látják őket az ablakból, a csákány- meg la­pátnyelet támasztják. Mondják az okosok, akik odáig se gon­dolják végig véleményüket, hogy hiszen nem maradhatnak a sí­nek közt a pályamunkások, míg a vonat elhalad. Kényelem? Eső, fagy, forró­ság — éjjel vagy nappal, — nem számít. A pályát mindig rend­ben kell tartani, biztonságossá, szabaddá kell tenni a forgalom számára. Karácsony este? Szil­veszter? Ha hófúvás van, a ké­szenlétben levő pályamunkás odahaza sem ^zivornyázhat. Bár­mely pillanatban jöhet a behívó. Kényelem? A kecskeméti pá­lyafenntartási főnökség 416 kilo­méter hosszú vasútvonal gazdá­ja. Egy-egy pályamesteri sza­kasz emberei sokszor 40 kilomé­ternyi szakaszon dolgoznak. Eső, hó hull, zimankó süvít, műhe­lyük a szabad ég. Enni se húzód­hatnak fedél alá — nyílt pá­lyán. Szabics István főmérnök: — Télen jó a fagyos szalonna, de az ő kezükben a kenyér is nem egyszer megfagy odakint. Aztán: munkaidő kezdetén ott kell lennie a pályamunkásnak, ahová előző nap vezényelte a pályamester. Vagy odabiciklizik, vagy olyan vonattal utazik be a szakasz-székhelyre, hogy onnét pontosan kiérjen. Például az autóval, amivel odaszállítják. Munka végeztével megint csak vonatjárástól függ, mikor lesz hazafelé alkalmas szerelvény. Dósa Lajos pályamunkás 1950 óta dolgozik a vasútnál. Petőfi- szálláson lakik: — Reggel ötkor kelek, este fél hétkor vagyok ott­hon. Kállai László a fiatalabb ge­nerációhoz tartozik, 6 éve’ pálya­munkás még. Nyárlőrincről jár: — Bizony, sok a holt idő, amit senki se fizet meg, pedig van­nak, akik 3—4 órát veszítenek szabad idejükből... Jó lenne, ha nem ponyvás tehergépkocsival vinnének bennünket a pályára, hanem lenne rajta bódé, ahová esetleg enni is behúzódhatnánk. Nyugdíj? — Szerencsére még messze van — hárítja él a gondolatát is Szőke Imre. 12 esztendeje pá­lyamunkás. — Azelőtt maszek parasztizáltam. Ezt a szakmát azért szerettem meg, mert pon­tosan kell dolgozni. Olyan jól­esik elnézni, hogy „jól megy a vonat”, hibátlanul szabályoztuk be a vágányszintet. Törzsgárdisták, aranyjelvényesek ök, s a szintén 12 éve pálya­munkás Szeleczki István, meg akik most nincsenek itt, mint Ulrich Jenő, Margit Sándor, Ha­lasi István törzsgárdisták annak az aranyjelvényes szocialista brigádnak a tagjai, akik a több­szörös kiváló dolgozó pályames­ter Szalai Márton, s közvetlen vezetőjük, a 19 éve vasutas Pintér Tibor előmunkás keze alatt tanulták, szerették meg ezt a nehéz szakmát. „Rájuk mindig lehet számítani” — jellemezte őket Feleki Pál. Áznak-fáznak, ha kell éjsza­ka, s 24, sót több órán át is állják a sarat. Sokszor élnek száraz koszton. Mire bentjárnak a korban reumatikus bántal- mak, gyomorbajok érik el őket. Tűrő, fegyelmezett, kemény em­berek. Ha munkájuk nehézsé­geit, a különleges körülményeket egybevesszük, igénybevételük fo­ka — mondták el csendesen — igencsak a bányászokéhoz mér­hető. Keresetük mégis alatta jár az építőipariaknak. (Kivéve a GMPSZ-eseket, a gépesített, mozgó pályamesteri szakaszon dolgozókat, akik kiemelt óra­bért, s egyéb pótlékot, prémi­umot, díjat kapnak, s az ún. új felvéfelisak is megkeresnek 2700 forintot, míg a régebbiek a 3000 3200-at is elérik. Nem beszélve egyéb kedvezményekről, mint díjmentes szállás a szinte kom­fortos lakókocsikban. (Termé­szetesen az „átlag” pálvamesteri szakaszokon dolgozó munkások is számos kedvezmény — 5 na­pos munkahét, védőruha- (téli, nyári), bakancsjuttatás, kerék­párhasználati díj, utazási ked­vezmény — részesei, de kerese­tük még nem áll arányban meg­terhelésükkel. A gép még minden Márpedig munkájuk nélkülöz­hetetlen. Óriási segítsége a pá­lyafenntartásnak a gépesítés fo­kozódása, hogy például 10, va­sutas szaknyelven — felépít­mény-karbantartó ' gépjáncscxr működik már az országban, amelyek mindegyike napi 3 ki­lométernyi pálya beszabályozá­sára képes, — amit a pálya­munkásoknak kell elvégezniük a még nem korszerű vonalakon, s a géplánc visszatéréséig, — sen­ki más nem csinálja meg he­lyettük. — Emberek! — szól kicsit emeltebb hangon az előmunkás, s ők'nyomban kilépdelnek a sí­nek közül. Szerelvény húz be. Alinak, csakugyan szerszámukra támaszkodva, de szemük a síne­ken. — Ott meg kell húzni a geo­csavart! — int egyikük oda, ahol a csengőkemény acél be-behaj- lik az átgördülő kerekek alatt. Tóth István A várakozásnak Újjávarázsolt kemencék megfelelően CIKKÜNK NYOMÁN Az álom valósággá válik ügy évvel ezelőtt, 1972 ja- nuárjában a kiskunfélegy­házi Egyesült Lenin—Rákóczi, valamint a Bem József és a Zöld­mező Termelőszövetkezet tagsága elhatározta, hogy egyesíti erőit. A három közös gazdaságból jött létre Egyesült Lenin Termelőszö­vetkezet néven egy új mezőgaz­dasági nagyüzem. Területe több mint 8 ezer hektár, a dolgozó ta­gok és alkalmazottak száma el­éri az 1100-at. Laczkó Gyulával, a szövetke­zet elnökével az egyesülés óta el­telt időszakról, az eredményekről, a gondokról és a további elkép­zelésekről beszélgetünk. — A három szövetkezet tagsá­ga egyöntetűen határozta el a há­rom üzem egyesítését. Talán ezért nem volt különösebb zökkenő az üzem- és munkaszervezésben. A gazdák alkalmazkodtak az új helyzethez, jobban tudtuk szako­sítani a termelést, magasabb ho­zamokat értünk el. Segítette ezt, hogy a szellemi erőket is egyesí­tettük. Tizenöt egyetemet és ki­lenc felsőfokú technikumot vég­zett szakember van jelenleg a ve­zetésben. Készülünk a zárszámadásra és megállapíthatjuk, hogy a gondok ellenére sikeres évet hagytunk magunk mögött. A tervezettnél magasabb volt a termés étkezési borsóból, kalászosokból. Kukori­cából 51 mázsa hektáronkénti májusi morzsolt volt a hozam. Több mint 800 hektáron termel­tük ezt a fontos növényt, csatla­koztunk a Bábolnai Állami Gaz­daság által kezdeményezett ame­rikai rendszerű termesztéshez. Az idén 230 hektárral növeljük a kukorica vetésterületét. Tavaly még vásárolnunk kel­lett a lucernaszénát. Az idén nem lesz takarmánygondunk, mert elegendőt termesztettünk növekvő állatállományunk számára. Nagy mennyiségben termett többek kö­zött a másodvetésű silókukorica is, hektáronként 220 mázsa volt a hozam. Az állattenyésztésben az‘elmúlt esztendőben egyik legfontosabb feladat volt a fertőzésmentes szarvasmarha-állomány kialakí­tása. Sikerült a terv. most már az a legfontosabb, miként lehet­ne továbbfejleszteni az ágazatot. Az elnök erről a következőket mondja: — Építjük a korszerű szakosí­tott telepet. Kettőezer-egyszáz szarvasmarhánk van. Az idén, fi­gyelembe véve a kormányhatá­rozat alapján járó állami támo­gatást is, tovább növeljük a lét­számot, s a következő években elérjük a 3 ezret. Az elmúlt évben nem sikerült a libahizlalás. Legalább is nem úgy, ahogy terveztük. Szakembe­reink egy része elhagyott ben­nünket. Tömőasszonyaink közül többen szakcsoportba tömörültek, szívesebben dolgoztak otthon, mert jobban be tudták osztani idejüket. A Kecskeméti Baromfi- feldolgozó Vállalattal szorosabb­ra fűztük a kapcsolatot és bí­zunk abban, hogy az idén sikerül 80 ezer májlibát saját települi - kön kihizlalni Szólni kell arról, ho'gy az idén először pecsenyecsirkével foglal­kozik a termelőszövetkezet. Ja­nuárban 15 ezer darabbal kezdik és mintegy 60 ezret akarnak fel­nevelni. A termelőszövetkezet a Város­földi Állami Gazdasággal és a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezettel összefogva elhatározta, hogy egy, évente 40 ezer hízót kibocsátó kombinátot építenek. A munka néhány hó­nap múlva befejeződik. Arról faggatom az elnököt, hogy miként váltak bei az egye­süléshez fűzött remények, vára­kozások: — Talán elég, ha megemlítem, hogy a tavalyi viszontagságos nyáron és őszön sikerült idejé­ben elvégezni a munkát, ami an­nak köszönhető, hogy az üzemen belül át tudtuk csoportosítani az embereket és gépeket. Ezt a régi gazdaságokban ilyen módon nem tudtuk volna megoldani. Az át­csoportosítással elértük, hogy nemcsak hamarabb végeztük el a betakarítást, mint a környező gazdaságok, hanem segítséget is tudtunk adni. A gazdák is elégedettek, hiszen előreláthatóan 8—10 munkanap keresetének megfelelő ’nyereség- részesedést tudunk adni. A jöve­delem emelkedett, a 10 órás mun­kanapra jutó kereset 108 forint volt az elmúlt esztendőben. A szövetkezet eredménye az előze­tes mérlegadatok szerint több mint 2 és fél millió forinttal ma­gasabb a tervezettnél — jegyezte meg végezetül Laczkó Gyula. K. S. A Lampart Zománcipari Művek kecskeméti gyáregységében rend­kívül körültekintően készültek az új esztendő kezdetére. Az ün­nepek alatt a karbantartók ügyeletet tartottak és hősugárzókkal óvták'a hidegtől a kényes hidraulikus és pneumatikus szelepe­ket. A zománcozó kemencéket is átvizsgálták, kicserélték a meg­kopott alkatrészeket és kijavították a hőálló bélés «érüléseit. A képen látható kemence teljes karbantartás után megifjodva fo­gadta az 1973-as évet. Lapunk november 10-i számá­ban Másfél szoba álma címmel írtunk Somlyai Miklósné lakás­ügyéről. Somlyainé levélben tő­lünk kért segítséget a kátyúba ra­gadt építkezés kimozdításához. Az egyedülálló asszony két gyerekkel, az édesanyjánál lakik egyetlen szobában. Az OTP-től 1970-ben részletre vásárolt 100 négyszög- öles telken az alapozásig jutott, deákkor pénzhiányában megre­kedt a munka. Az OTP-től to­vábbi hitelt csak 30 ezer forint­nyi készpénz, vagy ezzel egyen­értékű építőanyag bemutatása mellett kaphatott volna. A ked­vezményes lakásépítési kölcsönért benyújtott kérvényét a Kalocsai Városi Tanács elutasította, bár senki nem hihetett abban komo­lyan, hogy Somlyainé 1500 forin­tos fizetéséből belátható időn be­lül összegyűjtheti a kölcsön fel­tételeként kért összeget. Munkahelyén, a Bács-Kiskun megyei Cementipari Vállalat ka­locsai telepén sem tudtak sok biztatót mondani. Csak az ottani telepen két — Somlyainénál alig különb körülmények között élő — dolgozó jelentkezett az egész vállalat e célra fordítható 30 ezer forintjára, amit a törlesztések is legfeljebb 50—60 ezerre duzzasz­tottak. Akkor a lehetőségek szám­bavétele után — felvetve ugyan a segítség lehetőségét — mégis a hepiend reménye nélkül zártuk a riportot. Hamarosan értesítést kaptunk az Országos Takarékpénztár Bács-Kiskun megyei Igazgatósá­gától az ügy kivizsgálásáról. A levélből fény derül a Kalocsai Városi Tanács ' elutasító határo­zatának hátterére is: Somlyaiék lakása, amit házasságuk felbon­tásakor értékesítettek egy fel­számolásra ítélt telepen volt. Somlyainé a telep szanálására fenntartott hitelkeretből kért, ám a tanács első indoklása szerint — ez igaz — nem volt telepi lakos. A másik indok: „Lakásproblémá­ja megoldódott. „Hogy hogyan? Feleletül a levelet idézem: „A szülői ház két családnak, össze­sen kilenc embernek szolgál ott­honul." Ami a tények rögzítésénél fon­tosabb, az OTP levele kiutat is kínál: a megyei tanács elnökének jogában áll az 1973. évi keret ter­hére kedvezményes kölcsönt en­gedélyezni. .Erre egyébként — az OTP véleménye szerint — Som­lyainé szociális helyzetét alapul véve jogosult. A fenti javaslat alapján 95 ezer forint kedvezmé­nyes hitelt folyósíthatnak az asz- szonynak. A levéllel felkerestem dr. Gaj- dócsi Istvánt, a megyei tanács el­nökét, aki a kölcsön engedélye­zéséhez szükséges javaslatot alá­írta. Így Somlyai Miklósné még ebben a hónapban megkaphatja az említett összeget — és a Más­fél szoba álma valóra, válhat. Pulai Miklós 3 3 3 Él Él 3 3 3 e! 3 3 Él É] ffl 3 Él e] 3 Él 3 3 e] Él 3 3 É3 ül e! 3 3 3 3 3 3 3 S e) 3 53 ül e! 3 3 Él 3 3 3 S 3 ED e! 3 A ellen r“8arak PÁLYAMUNKÁSOK A radomi műszaki* főiskolán (Lengyelország) új fajta módszert dolgoztak ki a neutronok és a gammasugarak elleni védőernyő létesítésére. Eszerint bórkarbid- port juttatnak egy 15 ezer fo­kos plazmasugárba. A por meg­olvad és leülepszik a reaktor szerkezeti elemeire. Énnek so­rán bármely, kívánt vastagságú védőhártya képezhető. Az ilyen anyagból való, mindössze 5 mi- liméter vastagságú, egynemű réteg védőtulajdonságai tekinte­tében megfelel egy 2 méter vas­tag betonfalnak. ígéretes munkásnemzedék Ady Endre utca 3. Jókora, ré­gi villaépület. Mintegy a fele­részét munkásszállás céljára bérli a Fémmunkás kecskeméti üzeme. Két hálóterem, emeletes, tiszta huzatú ágyakkal. Az elő­térben szekrények sorakoznak. Fele-fele részük jut egy-egy la­kónak. Amott, oldalt a mosdó­helyiség: egymás mellett vasáll­ványon sorakozó mosdótálak. Húszán laknak itt. Ifjú szak­munkások, akik nemrég tanulók voltak még. Itt laktak akkor is. Maraatak. A szállásadó háziasszony, Ver­seghy Jánosné, mint egy igazi pótmama, már az előszobában magyarázza: — Csupa rendes gyerek. Igazi munkásfiatalok! Legkésőbb fél­tizenegyre valamennyien itthon vannak. Igaz, meg is követelem, ez házirend nálunk. De ők ma­guktól is tudják: a munka kipi­hent, teljes értékű embereket követel. Akiknek éppen nincs mozi-, színház-, vagy egyéb prog­ramjuk, magnóznak, olvasnak esténként. A külső, tágasabbik hálóte­remben négyen ülik körül a viaszosvászon borítású asztalt. Ötödik cimborájuk a közeli ágyon kibicel. Izgalmas ulticsa­tát zavarunk meg éppen. Jól öltözött, . nyílt tekintetű, rokonszenves fiatalemberek. — Pusztán látni őket is kellemes. Beszélgetni velük méginkább az. A szóvivőjük egy kékpulóve- res, csupa értelem és derű fiú. — Én izsáki vagyok, de a me- gyénkbelieken kívül akadnak közöttünk nyírségiek és talán nyolcán Hajdú-Biharba valósiak. A szabad idő? Tetszik látni, ho­gyan telik... Most éppen kár­tyázunk, de eljárunk a Fém­munkás klubba, meg az uszodá­ba is... — Az ám, az uszodába! Hehe- he... — jegyzi meg az egyik huncut, kisdiákos külsejű társa. Kérdő tekintetünkre a kék ingpullóveres fiú világosít fel kedélyesen: — Mert nem tud úszni, azért kuncog... fezen valamennyien derülnek. Közben a házinéni anyáskodva — Szakmunkástanulónak je­lentkeztem, s akkor aláírtam a három évet, amit« szakma meg­szerzése után a vállalatnál kell tölteni. Különben visszafizethet­ném az ösztöndíjat. Dehát van becsület is!. — Ami azt illeti — avatkozik közbe ismét a kékpulóveres —, sokkal könnyebb nekünk, akik közelebb élünk. Én hetenként hazajárok, Izsákra. De jó is az a vasárnap! Más ám a hétvégi koszt. — simogatja a gyomra tá­ját és nagy komo' 'an hozzáte­szi: — Tetszik tud i, a mi szer­vezetünk még fiatal, többet kí­ván ... (Folyt, köv.) Perny Irén megsimogatja az önmagát lelep­lező legény kobakját és meg­jegyzi : * — Ez a kedvenc. De ő is, meg 6 is ... Mindannyian — járatja körbe a tekintetét a fiúkon. S ismét a szóvivő magyaráz: — Néha meg jókat magnó­zunk, olvasunk. Például az Ifjú­sági Magazin, a Petőfi Népe, és a Népsport körbejár köztünk. A könyvek is, az olcsó könyvtár­sorozat. Elég sokan vásároljuk és :serélgetjük egymás között... Közben két hazatérővel gyara­podott a szoba létszáma. Egyikük — Győri Mihály — kállósemjé- ni. Tőle tudakolom: hogy-hogy a szépen iparosodó Szabolcs- Szatmár megyéből ilyen távolra került?

Next

/
Thumbnails
Contents