Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-17 / 13. szám
1973. január 17. • PETŐFI NÉPE • 5 Sükösdi tapasztalatok — Szeretsz-e könyvtárba járni?— kérdem a tízéves forma szőke kislánytól, akivel együtt várakoztam a sükösdi művelődési ház előtt a könyvtár nyitására. — Már másodszor vagyok itt a héten — feleli a kis olvasó.— Magamnak meséket viszek, apukának pedig izgalmas könyveket, mert ő azokat kedveli. — Jó az első benyomásom — mondom Albert Istvánnénak, a könyvtár vezetőjének. — Ez az egyetlen fűtött hely az épületben ... > De túl a tréfás hangon, való^ ban kellemes látványt nyújt á helyiség. ízlésesen berendezett, hangulatos. A falakon képek, köztük a bajai Klossy Irén festőművész munkái. — A nyár elején költöztünk ide — tájékoztat a könyvtáros. — Gondoltuk, ez a környezet is segít abban, hogy nagyobb legyen az olvasási kedv. De nem sok változás történt. A gyerekek sokat olvasnak, de a felnőttek közül mindössze százan iratkoztak be. Igaz, gyakran látom, egyik-másik iskolás nem éppen neki való könyvet választ — ebből tudom, szüleinek vagy idősebb testvérének viszi az olvasnivalót. Megértem, hiszen ők fáradtak munka után, nincs már kedvük eljönni, de azért jobb lenne, ha közülük is többen iratkoznának be. — Milyen elképzeléseik vannak, hogy a felnőtteket is a könyvtárhoz „szoktassák”, minél nagyobb számban? — kérdem. — Megkértük az ifjabb olvasókat, hogy az év folyamán mindegyikük „szervezzen be” egy felnőttet a családból. És a gyerekek ezentúl csak ifjúsági irodalmat kölcsönözhetnek... — Az író-olvasó találkozók rendezése nem vonzaná a felnőtteket? A könyvtáros válaszképpen elém tesz egy műsorajánlatot, - amelyben többek között Soós Zoltán és Baranyi Ferenc estet hirdetnek. — Egy ilyen találkozóért ezernégyszáz forintot kérnek. Tulajdonképpen n^m sok, de a mi lehetőségeinkhez képest mégis az. Több mint másfél éve láttuk vendégül Berkesi Andrást és Vadász Ferencet, de akkor a költségeket más szervek fedezték. Sajnos, az anyagi körülményeink ... Akárhányszor hallok ehhez hasonló érvet, sohasem hagy nyugodni: vajon egy három- négyezres község nem tud évente ezernégyszáz forintot költeni arra, hogy az érdeklődők — biztosan sokan lennének — személyesen találkozhassanak egy íróval, költővel? Pedig ez mindenképpen „megtérülő befektetés” lenne ... Kontra György Folyoiratszemle Az új kiállítás második — középső — térmének egy részlete látható Kiss Béla felvételén. A falon: Orlay Petries Soma festménye. A címe: Petőfi dolgozószobájában. Mellette, a faliszekrényben Szendrey Júlia selyemkabátja, tarsolya és Barabás Miklós róla készített metszete. Tudott, hogy a nem egészen kétéves házas fiatalok rokonaiknál töltötték 1849 júliusának első felét. A mezőberényi vendéglátók lakásából származik a most Kiskőrösön őrzött kanúpé. Kiss Béla felvétele FILMJEGYZET Kezed melegével Szép, kifejező cím, bár nem a legszerencsésebb. Túl érzelmesnek tűnik ahhoz, hogy igazán odafigyeljenek rá az emberek. Pedig rászolgál a figyelemre. A film a grúz hegyek között játszódik, s egy család, még pontosabban egy asszony sorsán keresztül* mondja el a nézőknek, hogyan formálódott, épülgetett a szovjet hatalom, hogyan változtatta meg az egyszerű emberek életét. Célzatos film. nem.is titkolta senki, hogy a szovjet hatalom ötven évének állít emléket, de nem sablonokkal, nem a ^régi szemináriumok és filmek „megagitállak” eszközeivel. Grúzok készítették a filmet, magukat mintázták meg benne, a maguk szenvedélyes, a tényekkel hol ravaszul, hol hősies elszántsággal, de mindig nyíltan szembenéző módján. A téma és az alkalom szinte tálcán kínálta az ünnepélyességet, de az alkotók tudtak olyan bensőséges, hol ízes népi humortól, hol pedig őszinte emberi fájdalomtól átitatott légkört teremteni, amelyben feloldódott, életszerűvé vált a történet, hőseit együttérző szorongással, örömmel és megrendüléssel tudtuk követni kiteljesülő életútjukon. A film égy sokgyerekes grúz asszonyról, {Szidóniáról szól, az ő magatartásán, gyermeinek szerteágazó sorsán méretnek meg a történelem súlyos igazságai, amelyet helyesen ismer fel és fogalmaz meg, amikor arról beszél, hogy neki ki sem kellett mozdulni a házából: „minden fontos dolog, ami a világon történt, átment ezen a házon és megérintette őket is! Legidősebb fiát akkor öli meg egy orgyilkos golyója, amikor már sikerült a szovjet hatalmat megszilárdítani, s megindulhatott a békés munka, .az első szövetkezetek szervezése. Aztán a hegyek közé is eljutott a hír: kitört a háború, s a gyász, a halál megint csak nem kerüli el a békés kis portát. Lányai férjhez mennek, vagy messzi városokban tanulnak, már csak vendégségbe járnak haza férjükkel, gyerekeikkel a megöregedett, megfáradt Szidóniához. Kitűnő . színésznő — Szofiko Csiaureli — játssza a nehéz szerepet:- vonzó fiatal asszony a történet elején és olyan szépen, olyan természetességgel öregszik meg, hogy az évszakok fordulnak át egymásba, virágzó tavaszból, gyümölcsérlelő nyárból az elmúlással csendesen megbékélő ősz hangulatába. Szép, igaz alkotás ez a film. Ritka ünnep a lírai hangoktól mostanában meglehetősen elszoktatott nézőtéren. V. Zs. Petőfi emléke előtt tisztelegnek a folyóiratok. Legutóbb a Kortárs és a Tiszatáj Petófi- számát ismertettük. Azóta újabb folyóiratok szentelték teljes terjedelmüket a nagy évfordulónak. ALFÖLD A Debrecenben megjelenő fo-, lyóirat januári számában több értékes írást találtunk. Bata Imre, Martinkó András tanulmányát, Bihari Sándor, Kiss Tamás versét, s Juhász Géza drámarészletét említjük mindenek, előtt. E számnak több helytörténeti vonatkozására is érdemes felhíy- ni a figyelmet. Molnár Mátyás a szatmári Petőfi-hagyományo- kat, Bényei Miklós pedig a nagy költő debreceni kapcsolatait ismerteti, elemzi. Amint az időnként folyóiratainknál előfordul, az örömbe üröm is vegyült: Boda István lírai hangvételű, publicisztikai igényű „vezércikkét” homályos fogalmazású mondatok szeplősí- tik. Ennek, s még cgy-két gyengébben sikerült írásnak ellenére is az Alföld Petőfi-száma igaz értékekkel szaporítja az egyre gazdagodó emlékezés- és vallomás-irodalmat. JELÉNKOR Szintén halhatatlan költőnk emlékének szenteli teljes terjedelmét. Am — úgy tűnik — jóval egyenletesebb színvonalon, mint az Alföld. Illyés Gyula írásának a címe: Petőfiről emlékezve, jó példája annak, hogyan lehet röviden — nem egészen négy oldalon —, nagyon sokat elmondani. < Simon István a költő nyomán komédiát írt a Helység kalapácsa című vígeposzból. Óriási színházi siker lett. A Jelenkor közli.a darab szövegét. Még néhány írás, melyre örömmel hívjuk fel a figyelmet: Pomogáts Béla: Petőfi és a romániai magyarság, Csányi László: * Petőfi sárszentlőrinci koszorúi, Kolta Ferenc: Kortársak Petőfiről. S végül, aminek külön is örültünk: Tüskés Tibor bírálja a felszabadulás utáni általános iskolás irodalomkönyveket azzal a céllal, hogy kutassa: melyik hogyan, mennyire segítette az ifjúság tudatában az igazi Petőfi- kép kialakítását. A folyóirat emlékszámát Mar- tyn Ferenc festőművész Petőfi- illusztrációi teszik még gazdagabbá. V. M. KÖNYVESPOLC GYÉKÉNYBŐL SZŐTT FALU Elindul egy újságírónő a gyékény nyomában. Tápén köt ki, Szeged szomszédságában, és izgalmas riportok sorozatában írja meg, amit látott. Hűen beszámol Tápé életéről, á gyékényszövőkről, a népi művészetről, egy falu sajátosan zárt világáról, az emberi közösség eleven, felemelő erejéről. Tápé, ahol Kollár Mária járt, a legrégibb magyar falvak egyike és zárt világa a népszokások és hagyományok csodás, gazdag világát őrizte meg. Ezekből merített a riportemő, de ugyanakkor meglátta és hűen feljegyezte a mai életet is. A riportkönyv a Natura kiadásában jelent meg. Vallanak a madarasi sírok A Kárpát-medence egyik legnagyobb hun kori, úgynevezett halmos temetője terül el Bacs- Kiskun megye déli részén, Madaras határában. Sok ötletet kívánó és igen^ kitartó munkába került, amíg a 80 ezer négyzetméteren föltárt sírok fölfedték titkukat Kőhegyi Mihálj régésznek, a bajai Türr István Múzeum tudományos munkatársának. A népvándorlás korából, a szarmaták harmadik csoportjába tartozó roxolán törzsnek ez ^ a legnagyobb temetője egész Európában. A kutatást — épp a teljesség miatt — nemzetközi figyelem kíséri. Ezzel egyidejűleg a szovjet régészek is értékes leletekre bukkantak a szarmata törzsek életével kapcsolatban. • Feltáró munka a köznépi temetőben. A háttérben már a talajt egyengetik. • Íme, egy halomsír keresztmetszete az árokkal és a bejárattal. . (Pásztor Zoltán felvételei) A falu mellett összesen hetvenkét, 30—40 méter átmérőjű, 4—5 méter magas, hatalmas halom húzódik. Kiderült azonban, hogy mindegyiket kirabolták, némelyiket többször is. A roxolán törzs tagjai 1—2 méter mélyen ásták ki a nagy alakú sírkamrát, amelybe a koporsót fektették, majd földhalommal borították be. Közben tort ültek, amire az utal, hogy bizonyos szinten szétvert, kormos, füstös edények, a pörkölés nyomát viselő állati csontok maradtak. Egy évtizede, az ásatások első esztendőben ezekre a halmokra irányult 'a figyelem. A viszonylag gyér leletanyagból is meg lehetett állapítani, hogy az időszámítás utáni II—IV. század között a roxolánok temetkeztek ide. A régész és munkatársai ezt követően abban reménykedtek, hogy az északra levő kisebb halmok érintetlenül maradtak. Ismét csalódniuk kellett (de ez alkalommal csak „félig”). A rablók nem ismertek kivételt, ám miután tudták, hol keressék a nemesfémeket, célirányosan csak deréktól fölfelé próbálkoztak, ezen a részen törték át a koporsó fedelét. Edények, koporsókapcsok sora, gyöngyök tömege maradt így a tudomány hasznára. 1965-ben előkerült az első pénzdarab is, amelyet a rómaiak verettek a IV. század elején. A halomsírokat árkok keretezik. A koporsóhoz vezető bejárat minden esetben délkelet felé néz. Hasonló árokrendszerből több tucat is akad orosz földön. A roxolánok tehát az alsó Don és a Volga vidékéről érkeztek. Négyévnyi t munka kellett ahhoz, hogy kiderüljön: a halmok közötti területeken a lapos sírok végeláthatatlan sokasága rejtőzik. Egymástól egy méter szélességben kutatóárkokat mélyítettek, hogy mindenképpen érinthessék a keresett sírokat. Egészen az utóbbi esztendőkig viszont csak női és gyermek csontvázakra bukkantak. A férfiakat külön temették a roxolánok, az első férfisírokat a temető délnyugati szélén lelték meg. Kőhegyi Mihály és segítőtársai végre feltárhatták a ma már jeltelen köznépi sírokat is. Alapos és hosszú munkával felfedezték azt a • népcsoportot, amelyet a tudomány réges-rég keresett. A tárgyak tízezrei — orsógombok, fibulák, nyolcszögletűre csiszolt gyöngyök, borostyánkövek, csontmaradványok — jjtottak napvilágra, hatalmas erejű bizonyító anyagot szolgáltatva a tudománynak. Izgalmas mozzanat volt, amikor 1967-ben rábukkantak a fegyverekre is: egy széles pengéjű vaskardra és egy nyílhegyre, amely az első hazai lelet ebből a korból. Egy esztendőre rá pedig XII—XIII. századbeli lakott helybe, egy Árpád-kori település maradványaiba futott a kutatóárok. Az még eldöntetlen,,hogy' a nagyobb halmok alatt a gazdasági, politikai vagy vallási hatalom korabeli képviselői nyugodtak-e. De az biztos, hogy nem ok tartották fönn a társadalmat, hanem azok, akik a többi 640 köznépi sírba kerültek haláluk után. Az elhunytakat — kegytárgyaikkal együtt — rönkfa- koporsókba helyezték, amelyeket aztán nagy kapcsokkal zártak le. Az ásatások egy-két év múlva befejeződnek. A feltárás teljessége lehetővé teszi a népvándorlás olyan korai korszakának társadalmi-történelmi értelmezését, ami másképp nem sikerült! Bizonyos például, hogy a hunok megjelenése nem váltott ki egyben határváltozást a szarmatáknál, akik a kelet felől gyűrűző nagy népvándorlás hullámaként érkeztek a Kárpát-medencébe, s akik később Attila birodalmának állattenyésztő, földművelő alapnépességét alkották. Halász Ferenc Asztrahányi régészeti leletek Az utóbbi években az asztrahányi régészek ásatásokat folytattak a Volga alsó folyása és a Don bal parti mellékága, az Akszaj folyó mentén. A feltárások során értékes leletek — ősi szekéren vándorló harcosokat ábrázoló arany fülbevaló, nyakláncok, karperecek, borostyán és szardonix gyöngyök, 160 arany övcsat, 145 bronz nyílhegy — kerültek napvilágra. A leletek az időszámításunk előtti 5. századból származnak, amikor azon a vidéken szarmata törzsek éltek. Egy másik helyen, az ásatások során lószerszámelemeket találtak, melyeket domborműves csatajelenetek, fantasztikus állatok díszítenek. Ugyanott a képünkön látható nagy ezüsttál alatt kisebb ezüstedényekre bukkantak a kutatók. Az edénykék füleit különlegesen szépen munkálták meg az egykori alkotók. E leletek az I. századból származnak. A légkör szennyezése ellen Vénusz a butikban A Szovjetunióban végrehajtásra kerülő szociális intézkedések sorából is kiemelkedik a levegő tisztaságáért folytatott küzdelem. A cementiparban már több mint két és félezer porfogó berendezést állítottak üzembe, amelyek évente 15 millió tonna cementport és más mellékterméket tartanak vissza. A beruházási költségek gyorsan megtérülnek. Egy $or kutatóintézet és laboratórium foglalkozik újrendszerű füstszűrő berendezések kialakításával. Jelentős munkálatok folynak az üzemek és gyárak parkosítása terén. A párizsi Louvre mellett butikot nyitottak, ahol természetes nagyságban kapható a Milói Vénusz (körülbelül 350 000 lira), valamint a Szambtrakei Niké szobor (körülbelül 500 000 lira) tökéletes mása. A szállítást külön kell megfizetni, tekintettel fél tonnányi súlyukra.
