Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-17 / 13. szám

1973. január 17. • PETŐFI NÉPE • 3 MSZBT az iskolában • A nagy sikerű „Fáklya-vetélke dó” résztvevői és közönsége. (Pál Gyula felvétele) Az év első hangversenye Kecskeméten Maczelka Noémi és a Kecske­méti Fúvósötös lépett közönség elé hétfőn este a művelődési központ rendezésében. Azon túl, hogy a hangverseny jól szolgál­ta a helyi zenei élet kibontako­zását és elmélyítését, a művek társítása is szerencsés volt. Maczelka Noémit két évvel ezelőtt hallottuk utoljára Kecs­keméten. Azóta leérettségizett a szegedi zeneművészeti szakközép- iskolában, ahol jelenleg Szabó Orsolya tanítványaként képezi magát tovább, készül egy orszá­gos versenyre és a főiskolai fel­vételi vizsgára. Tehetségét, a zene iránti elkötelezettségét most is rokonszenvesen bizonyította. Legutóbb Debussy-tolmácsolása keltette a legjobb benyomást, nem lehet véletlen, hogy ez al­kalommal a másik nagy francia mester: Ravel Jeux d’eau című művének színgazdag előadása je­lentette műsorának csúcspontját. Tetszett Chopin: g-moll balladá­jának dinamikus, technikailag biztos megszólaltatása is. A nyi­tó számként hallott Beethoven- szonáta (c-moll, Op. 13.) karak­terét kevésbé sikerült megragad­nia. (Nehéz feladat is ennyire közismert, sokat hallott müvek­ben felvennie ■a versenyt a „na­gyokkal”.) A Kecskeméti Fúvósötösnek tulajdonképpen ez volt első, na­gyobb jelentőségű bemutatkozá­sa, bár valamennyi tagja évek óta igen aktív munkát végez a megye és székhelye zenei életé­ben. önmagában az a tény is elismerést érdemel, hogy ez az öt zenész — Maczelka Ferenc, Lxikács János, Kovács Sándor, Kovács János, Sipos Károly — sokoldalú pedagógiai és zeneka­ri munkája, számos elfoglaltsága mellett m,ég akar és tud időt szakítani az igényes kamaramu­zsikálásra. A hétfői hangverseny azonban ennél többet is bizonyí­tott: eredményeik mellett azokat a lehetőségeket is felvillantotta, melyek e jó irányban fejlődő együttes előtt állnak. Bár Haydn: A-dur fúvósötösének differenci­ált szólamszövése, záró tételének könnyed játékossága még e pil­lanatban erejüket meghaladó feladatnak tűnt, az elsőként elő­adott Mozart: Divertimento tar­talmi lényegének jó megérzése és visszaadása, s különösen Farkas régi magyar táncfeldolgozásai­nak érett, Színeiben is csaknem hibátlanul szép tolmácsolása a fúvós kamarazenélésnek máris magasabb szférájába vezette el a hallgatóságot. Körber Tivadar Egyévi munka eredményeit, ta­pasztalatait, gondjait összegezte Leviczky József tanár — az MSZBT-tagcsoport elnöke — a kecskeméti 607. sz. Ipari Szak­munkásképző Intézet pártszerve­zetének közelmúltban megtartott taggyűlésén. Bár a magyar—szovjet barátság ápolásának komoly hagyományai voltak az intézetben, a tagcsoport megalakulása mégis újat jelen­tett. A pártszervezet irányításá­val rövid idő alatt széles körű mozgalommá fejlődött és áthatja iskolánk egész oktató-nevelő munkáját. Az iskolában működő tömeg­szervezetek vezetőinek közremű­ködésével elkészült munkaterv következetes végrehajtása kedve­zően fejleszti tanulóink szocialista tudatát, segíti internacionalizmus­ra és igaz hazafiságra nevelését. Szép példák bizonyítják, ho­gyan válhat 'a barátság ápolása az iskolai munka szerves részévé. Nevelési tervünkben szerepel, többek között, a Varsói Szerződés szerepének, jelentőségének tuda­tosítása. E téma feldolgozását egyeztettük a szovjet hadsereg és hadiflotta napja alkalmából ren­dezett ünnepségünkkel, ahol ta­nulóink szovjet fiatalokkal ta­lálkoztak, majd együtt nézték meg a szovjet hadsereg hadgya­korlatáról készült filmet. A művészien összeállított kép­sorok, a film orosz nyelvű kísérő­szövegének megfelelő fordítása biztosították, hogy a fiatalok ér­telmileg és érzelmileg is felfog­ják, milyen hatalmas erő áll ké­szen szocialista vívmányaink vé­delmében. Az ünnepséget követő osztály- főnöki órákon csak hivatkozni kellett a baráti találkozóra, a filmre és tanulóinkból ömlött a szó, a vitákhoz volt tényanyaguk és érzelmi indítékuk. A Katona József Múzeumban megrendezett Petrov—Vodkin ki­állítás csoportos meglátogatása jól illeszkedett esztétikai nevelé­sünkbe. Tagcsoportunk munkáját hatá­sosan segíti a Szovjet—Magyar Baráti Társaság magyar nyelven megjelenő képes folyóirata, a Fáklya. Az egyes osztálykollektí­vák 3—4 példányt fizetnek elő, így jóformán minden tanulónk kezébe eljut a lap. A Fáklya tar­talmi sokoldalúsága révén a vi­lágnézeti nevelés mellett a szak- elméleti oktatáshoz is nyújt tény­anyagot.. A szerkesztőséggel ki­alakult baráti kapcsolatunk ered­ményeként MSZBT-falitábláin- kpn gyakran váltakoznak a Szov­jetunió életét bemutató képek. Mi sem bizonyítja meggyőzőb­ben, milyen hasznos olvasmánya fiataljainknak a Fáklya, mint a tavaly megrendezett Fáklya-ve­télkedő, melyet a Petőfi Népe és a Fáklya szerkesztőségének segít­ségével, tevékeny közreműködé­sével szerveztünk. Az elődöntő­kön 620. fiatal — tanulólétszá­munk fele — vett részt. A döntő az egész iskola érdeklődésétől kí­sérve zajlott le és sokáig volt be­szédtéma a fiatalok között. A fel­készülés során olyan sok isme­retet gyűjtöttek a Szovjetunióról, melyhez egyébként aligha jutot­tak volna hozzá. Párttaggyűlésünk megállapítot­ta, hogy a magyar—szovjet ba­rátsági munka segítette tantestü­letünk felelősségteljes nevelő te­vékenységét, melyet a tanulók meggyőződésén alapuló aktív er­kölcsi—politikai magatartásának kialakításáért folytat. A tagcsoport vezetősége tovább keresi a barátság elmélyítésének lehetőségeit. E törekvésünkben a mozgalom irányítóinak segítségé­re is számítunk. Ügy látjuk, hasz­nos lenne találkoznunk más is­kolai MSZBT-tagcsoportok veze­tőivel, hogy kicserélhessük ta­pasztalatainkat, összehangoljuk tevékenységünket. Segíthetnénk egymást propagandaanyagokkal, kidolgozott foglalkozási témákkal, irodalmi, művészeti összeállítá­sokkal. Intézetünk szívesen nyúj­tana otthont egy ilyen találkozó­nak, biztosítaná a feltételeket. Sávolt Béla Pályaválasztás reálisan A SZÜLŐKNEK, a pátya- vagy iskolaválasztás előtt álló fiatalok­nak, a pedagógusoknak, osztályfőnököknek, iskolai pályaválasztási felelősöknek, szülői munkaközösségek tagjainak komoly gondot jelent, hogy az általános iskola nyolcadik osztályos tanulóinak hogyan, mi­ként segítsenek a jelentkezési lapok kitöltésében. Mit célszerű figyelembe venni a választás, a döntés előtt a szülők­nek, a pedagógusoknak és a fiataloknak? A legnagyobb nehézséget az okozza, hogy jelentős mértékben eltérhetnek az érdekek, a törekvések a szülők, a pedagógusok és a fiatalok között. Gyakori jelenség, hogy a szülők a lehetőséget hiányosan ismerik és ötletszerű tanács alapján kényszerítik gyermekeiket, valamifele szak­ma vagy iskolatípus választására, a szülők kizárólagos döntése érvé­nyesül, s kívánságának megfelelően töltik ki a jelentkezési lapot. Az sem ritka jelenség, hogy a szülők korábbi, álmaikat, egykori terveiket akarják gyermekeikkel megvalósíttatni, vagy saját foglalkozásukat kényszerítik a gyermekre anélkül, hogy az adottságát, a képességét, az érdeklődését figyelembe vennék. Nem ritkán hatást gyakorol a választás tényére a divatos szakmák iránti vonzalom, s a szakmák jelenlegi presztízse. A FIATALOKAT a „merre”, a „hová” kérdése legtöbbször kialakulat­lan érzések, vágyak közepette éri. Vagy nem kellő komolysággal fog­lalkoztatja őket a pályaválasztás, vagy keveset tudnak azokról a.szak­máikról, pályákról, amiket választani szeretnének. Vannak persze, ha­tározott elképzeléssel és nagy akaraterővel rendelkező fiatalok, akik korábban döntöttek és tudják, mit akarnak, de vannak olyanok is, akik túl sok iránt érdeklődnek, gyorsan változtatják szándékukat és bizonytalanná válnak, amikor pályát kell választaniuk. A szülők és pedagógusok, osztályfőnökök közös tevékenységével a fiatalok időben történő felkészítésével lehet csak eredményes pálya- vagy iskolavá­lasztást biztosítani. Célszerű, ha a szülők már most érdeklődnek az,iskolában az osz­tályfőnöktől, szaktanároktól, a pályaválasztási felelősöktől, hogy nyol­cadik oszályos fiaik, leányaik elképzeléseit, törekvéseit milyen mér­tékben indokolja a gyermek adottsága, képessége, tanulmányi ered­ménye. Célszerű, ha a szülők, a pedagógusok már a hetedik osztályban kez­denek tájékozódni a gyermek konkrét érdeklődési köréről, kialakuló képességeiről, készségeiről. Segíteni kell a fiatalokat abban, hogy a pályaválasztási lehetőségek megismerése mellett felismerjék önmaguk képességét, hogy legyen idő az irreális elképzelések megváltoztatá­sára, az újabb ismeretek, tapasztalatok megszerzésére, s maguk is részt tudjanak venni saját jövőjük, életútjuk megalapozásában, megválasz­tásában, magában a döntésben. A PEDAGÓGUS, a szülők közös erőfeszítése, tudatos előrelátása a választási döntésben sok^fiatalt megóvhat a kerülő utaktól, „évyesz- tésektől”, a keserűségtől,* az elégedetlenségtől. Sok esetben előfordulhat, hogy gondos előkészítés ellenére sem tud­nak megnyugtatóan iskolát, illetve pályát — szakmát választani. Ilyen esetekben nyújthatnak segítséget az országban már minden me­gyében ‘és a fővárosban működő tanácsadó intézetek, ahol szakkép­zett pszichológusok, pedagógusok, anyagi térítés nélkül, adnak taná­csot azoknak a fiataloknak és szüleiknek, akik ezt az iskola ajánlá­sára kérik. A szülők és a fiatalok a továbbtanulási iskolatípusok megválasztá­sánál néni veszik kellőképpen figyelembe, hogy bizonyos mértékig az is, pályaválasztás, ha szakközépiskolába, vagy gimnáziumba jelent­keznek továbbtanulás céljából. Mindkét iskolatípusban elég nagy­számú a lemorzsolódás, egyéb okok mellett a helytelen választás mi­att is. De az elégedetlenek és tanácstalanok száma az iskola négy évének elvégzése után is meglehetősen nagy, s kezdődik elölről a töp­rengés. A TUDATOS, az előrelátóbb pályaválasztás érdeke a szülőnek, a fiatalnak, a pedagógusnak és a társadalomnak egyaránt. Nagy László a MüM. Országos Pályaválasztási Tanácsadó Intézet igazgatója t Jelenetek Petőfi életéből • Fiatalok ... Petőfi és, a fiata­labb primadonna. (Úri István és Szabó Éva.) I • Vargánc szobájában összefut a társaság. Elképzelhető, hogy mennyit töprengtek a kecskeméti Katona József Színház vezetői, amíg él- döntötték, hogy miként emlékez­zenek a hajdani pályatársra, a költő-színész Petőfi Sándorra. A nagy évfordulókon illik érdeke­set, újszerűt, felejthetetlent, a- szokványostól eltérőt adni. Így tartja a közvélemény. Ezzel tar­tozik az intézmény önmagának, az ünnepeknek és a közönségnek — mondják. Tapasztalatból tudjuk, hogy az efféle vállalkozás ritkán teremt maradandó értéket; az igyekeze­tei, az erőfeszítést nem követi automatikusan a siker. Az oko­kat hagyjuk, a tanulságot sum­mázzuk: nehéz „alkalomra” ma­radandó erényekkel ékes művet alkotni, különösen ha a téma adott. És talán még nehezebb az ünnepre — uram bocsá —, meg­rendelésre készült filmet, regényt (most) színdarabot minősíteni. Arra gondoltam először, hogy „szembesítem” Fekete Sándort, a jeles kritikust, drámatörténészt, a Petőfi a vándorszínész című re­mek tanulmány szerzőjét a Bo­rostyán, a vándorszínész alkotó­jával. Csábító a párbeszédes for­ma, hiszen Fekete is szívesen al­kalmazza a dolgok bonyolultsá­gának, a véleményalkotás sokféle, lehetséges szempontjának az ér­zékeltetésére. Sajnos, ehhez a ter­jedelme túlságosan szűkre sza- batott. A „Jelenetek Petőfi életéből” alcímű játék szerzője elszomorod­va látja, hogy az utókor a jele­sekből többnyire idealizált, hús­vér elevenségüktől megfosztott szobrot csinál és éppen így hatás­talanítja életművüket, gondolatai­kat. Így voltunk — és részben így vagyunk — Petőfi Sándorral is. Fekete Sándor arra törekedett, hogy „minden hamis regényesség nélkül” idézze meg a fiatal Petőfi alakját. Dicsérjük a szándékot és a le­leményesen választott témát: „Kecskemét volt a vándorszínész Petőfi legfontosabb állomása, a legtermészetesebbnek látszott hát, hogy épp a mai kecskeméti szín­ház adjon történelmi elégtételt a színészsége miatt annyit csúfolt lángésznek” — olvasható a mű­sorfüzetben. Elsősorban Fekete Sándor tanulmányából tudjuk, hogy milyen jó, az újat, a kor­szerűt képviselő színész volt Bo­rostyán. A színdarabban mindez inkább csak elmondatik, csak sejthető a látottakból-hallottak- ból. Hangsúlyozzuk, hogy nem a felglóriázott költőt hiányoljuk: a valóságban nyersebb, érdesebb, keményebb ifjú volt. Lila és sár­ga ruházatban járta a várost, kül­sejével is „kirítt” az emberek közül. S ha már a kritikai meg­jegyzéseknél tartunk: kicsit se­matikus a kecskeméti háttér. A közöny itt is kedvetlenítette a művészeket. (Ellenpélda is akad: Balog társulata Moliére 'és Shakespeare műveivel érte el leg­nagyobb kasszasikereit.) A Becs- kerekihez hasonló táblabírófigu­rákat innen kinézték, lehetetlenné tették. A város 1838-ban kifizette az utolsó földesurat is, személyi jobbágyi függőség — amiről szó esik a darabban — itt századok óta ismeretlen. Tetszett a mű könnyed, derűs hangvétele. Ügy érezzük, hogy a játék helyenként lehetne még vi­dámabb is. Érezhető, hogy a ren­dező visszafogta például a Grisel- dis próbáit bemutató jeleneteket — talán a mű „komolyságát”, hi­telességét féltve. Kár volt. Ha­sonló szituációt néhány hete egy szegedi együttestől láttunk: köny- nyesre kacagtuk magunkat. Ne­vettünk a hajdani komédiásokon, de kicsit sajnáltuk és csodáltuk őket. Több alkalommal is bizonyítot­ta Fekete, hogy mind jártasabb a színpadon. Helyenként lelemé­nyesen építkezett, hozta be a fi­gurákat, komponált jeleneteket. Szálláskeresés ürügyével ötlete­sen mutatta be a Vargáné szobá­jában a társulat tagjait. Sajnos, maradtak megoldalan részletek. Amikor ötödször jött be a kisbí­ró, ugyanazzal a szöveggel, szinte, ugyanúgy...; hol maradt a kö­zönség a színpadi, színházi elő­adásról, soknak, olcsónak éreztük a népszínműves „beütéseket”, hangokat. Reméljük, hogy minél többen megtekintik a Borostyánt a kecs­keméti kőteátrumban. Kellemes szórakozást ígérhetünk és azt, hogy a nézők többet tudnak majd az egykori vándorló társulatokról, Petőfi kecskeméti vendégszerep­léseiről. Bízunk abban is, nogy valamennyi tájhelyen szeretettel fogadják a költő születésének 150. évfordulója tiszteletére írt és be­mutatott színművet. Túr ián György rendező mun­kájának erényeiről, hibáiról a „sorok között” már szóltunk. A népes szereplőgárda jókedvűen játszott, de részben alkati, rész­ben értelmezési problémák miatt nem mindenki „hozta” a figurát. Úri István nagyon rokonszenve­sen játszotta Petőfit, bár kicsit lágyabb, líraibb volt, mint aho­gyan vártuk. „Kócosabb” lehetett volna, szertelenebb. Alakítása így is hatásos, kulturált, csak éppen nem az „igazi”. Kitűnően érezte a darab hangulatát Székhelyi Jó­zsef (Harapa Gáspár), Perényi László (Deésy Zsigmond), De Cau (egyesek szerint Caux), Mimi (Szabó Éva). Jól illeszkedett az együttesbe Baranyi László (Sza­bó direktor) és neje (Gyólay Viktória), Mezey Lajos (Almásshy rendező). Tetszettek a „főváro­siak”: Major Pál és Gyulai An­tal. A helybéliek szerepeit túlsá­gosan harsogóra formálta az író, a rendező és többször a színész szándéka. Igazán nem akarunk ünneprontók lenni, de a legsú­lyosabb szereposztási tévedést meg kell említenünk: Hetényi Páltól idegen „Jókai Móricz” egyénisége. Csinády István megint bizonyí­totta. hogy a legjobb díszletter­vezők közé tartozik és Poós Éva is rengeteg ötlettel alkotta meg a jelmezeket. Ilcltai Nándor • Borostyán és a direktor összecsapása a főpróbán. Szabó József (Baranyi László),. Eőszhy Armand színitudosiló (Juhász Tibor), Jókai Móricz (Hetényi Pál), Petőfi (Úri István) és Harapa Gáspár (Székhelyi József). , t (Pásztor Zoltán felvételei) • Lesz-e előadás? Vargáné (Moj- zes Mária), a költő (Űri Ist­ván) és Almásshy Hugó (Me­zey Lajos). 0 Ilarapa Gáspár és Amálka a — jól — nevelt lány. (Székhe­lyi József és Bende Ildikó.) V • Szabónc, azaz Szofi, azaz a di­rektor felesége, azaz prima donna (Gyólay Viktória) és a költő (Úri István).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents