Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-16 / 12. szám
2 • PETŐFI NÉPÉ • 1973. január 16. Beszüntették a bombázásokat (Folytatás az 1. oldalról) nyéki 102 faluból 70 volt amerikai támadások célpontja, 2800 hektárnyi rizsvetésből 1500 hektárnyi részt bombatölcsérek szántották fel. Az amerikai hadvezetés lélektani terrorral próbált hatni a VDK lakosságára. Meg akarták fosztani az országot a közigazgatási irányító központjától azzal, hogy megrongálják a városba vezető fő közlekedési szárazföldi és vízi útvonalakat, s hogy a VDK-t elvágják a külvilágtól, az amerikai légierő szétbombázta Hanoi polgári repülőterét és rádióállomását. — Hanoi lakossága azonban már megtanult alkalmazkodni a háborús viszonyokhoz — mondta a tanácselnök. A decemberi bombázások idején csaknem félmillió embert — köztük 300 ezer gyereket telepítettek ki a városból veszélytelen körzetekbe. Tárgyalások Helsinkiben HELSINKI (MTI) Harminckét európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada képviselőinek részvételével hétfőn délelőtt Helsinkiben megkezdődött az európai biztonsági értekezletet előkészítő konzultáció második fordulója. A többoldalú előzetes megbeszélések november 22-én indultak a finn fővárosban, s a megszakításra a karácsonyi és újévi ünnepek miatt került sor. A tanácskozáson az egyes országokat a helsinki diplomáciai missziók vezetői képviselik, s köztük immár diplomata rangban foglalnak helyet az NDK és az NSZK küldöttei, akik a Finnországgal fennállt korábbi kapcsolatoknak megfelelően a kereskedelmi képviseletek élén álltak, s a diplomáciai kapcsolatok felvétele óta nagykövetségeket vezetnek. A konzultáció jelenleg az előkészítő munka első szakaszában van, hiszen jóllehet az előrehaladásra való jó szándékot a NATO- országok képviselői több ízben hangsúlyozták, ügyrendi és formai nehézségeket gördítettek az operatív előkészítés útjába. Szovjet vélemények a helsinki konferenciáról A szovjet sajtó nagy teret szentel a helsinki konzultáció eddigi menete elemzésének. A moszkvai kommentárok kiinduló tétele az, hogy az előkészítő tanácskozások első szakaszában lényegében mind a 34 résztvevő megerősítette: a biztonsági konferencia összehívására szükség van. Ovcsinnyikov, a Pravda hírmagyarázója és más szovjet kommentátorok is a brüsszeli NATO- főhadiszállásról érkező jelentésekre hivatkoznak, amikor felhívják a figyelmet arra a veszélyre, hogy a jó kezdet ellenére a konferencia ellenfelei nem tették le a fegyvert, s zsarolni próbálják majd a Szovjetuniót és szövetségeseit, engedményeket akarnak szerezni a konferencia összehívása fejében. A Novoje Vremja című- moszkvai külpolitikai hetilap szerint a sokoldalú előkészítő tanácskozások aktívája formálisan még elég szerény: „Eddig csupán maguknak a konzultációknak az ügyrendi szabályait fogadták el. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tanácskozás egy helyben topog”. A hetilap emlékeztet, hogy a Szovjetunió előterjesztette javaslatát a napirendre, Lengyelország a munkarendre, Magyarország a résztvevők összetételére vonatkozóan. Franciaország fontos szervezési kérdésekben foglalt állást, Svájc ugyancsak a napirenddel kapcsolatban tett indítványokat. A felsorolt eredmények még nem jelentik azt, hogy a siker biztosítottnak tekinthető. A moszkvai kommentátorok szerint az enyhülés ellenfelei Helsinkiben kétféle taktikával próbálkoznak majd. Egyes NATO-országok arra törekednek, hogy több hónapra elhúzzák a végeredményben másodrangú procédurális kérdések vitáját. Másrészt megpróbálják a konzultáció résztvevőit olyan lényegi kérdések vitájába belekényszeríteni, amelyek megoldására ez a tanácskozás már szintjénél fogva sem alkalmas. (MTI) A Szocialista Intcrnacionálé vezetői vasárnap befejezték tanácskozásukat Párizsban. Francois Mitterrand, a Francia Szocialista Párt első titkára, a Szocialista Internacionálé alelniike (balról harmadik) a tanácskozás után sajtóértekezletet tartott. Kép: (balról jobbra) Bruno Kreisky, osztrák kancellár. Bruno Pittermann, a Szocialista Internacionálé elnöke, Francois Mitterrand és Robert Pontiiion, a Francia Szocialista Párt titkára a sajtótájékoztatón. (Telefoto—AP—MTI—KS) Tanaka fogadta a JKP vezetőjét Nem szűnik a rendőri felügyelet Éliás Béla, az MTI tudósítója jelenti: Az ellenzéki pártok vezetőivel megtartott csúcstalálkozók keretében Tanaka miniszterelnök és liberális demokrata pártelnök a hét végén találkozott No- szaka Szanzóval, a Japán Kommunista Párt, Központi Bizottságának elnökével és a JKP más vezetőivel. Japán politikai körökben az idők változása jeleként értékelik a találkozót. A háború utáni Japán történetében ugyanis először fordult elő, hogy a hatalmon levő párt elnöke személyes tárgyalást folytatott kommunista vezetőkkel. Értesülések szerint a ' Tanaka —Noszaka találkozón a Japán Kommunista Párt elnöke követelte, hogy a kormány hivatalosan tiltakozzék a Vietnami Demokratikus Köztársaság amerikai terrorbombázása ellen és ne tűrje el, hogy a Japánban levő amerikai támaszpontokat a vietnami háború céljaira használják fel. A kommunista vezető síkra- szállt azért, hogy az új költség- vetésben a kormány hatékonyan gondoskodjék az infláció megnézéséről, az áremelkedések megszüntetéséről és a környezetszennyeződés megállításáról. Követelte, hogy a Tanaka-kor- mány tekintse elsőszámú feladatának a nép élet- és munka- körülményeinek megjavítását. A JKP elnöke végezetül felszólította a miniszterelnököt, gondoskodjék róla, hogy vonják ki a Japán Kommunista Pártot annak az 1952 óta érvényben levő „felforgatásellenes” törvénynek a hatálya alól, amely mindmáig lehetővé teszi a rendőrség számára, hogy állandó megfigyelés alatt tartsa a JKP Központi Bizottságának székhazát és általában a kommunista párt tevékenységét. Röviddel a Tanaka—Noszaka találkozó után a japán igazságügy-minisztérium és a belbiztonsági hivatal közölte, nem lát lehetőséget arra, hogy megszüntessék a rendőri felügyeletet a Japán Kommunista Párt felett, minthogy a párt nem törölte programjából a „bolsevik típusú forradalom” megvalósításának célkitűzését. Átfogó tervet dolgoznak ki az arab országok felszabadítására Egyiptom, Szíria és Líbia szakértői hozzáfogtak annak az átfogó arab tervnek a kidolgozásához, amely a megszállt területek felszabadítását célozza, s amelyet január 27-én terjesztenek az Arab Liga védelmi tanácsa elé jóváhagyás végett. Az arab államok legmagasabb katonai fóruma ezenkívül megismerkedik a palesztinai ellenállási mozgalom javaslataival is. Mahmud Riad, az Arab Liga főtitkára kiterjedt konzultációkat folytat a tanácsülés előkészítése céljából. Amennyiben a védelmi tanácsnak sikerül kidolgoznia és jóváhagynia egy átfogó stratégiai tervet, akkor azt az arab kormányok elé kell terjeszteni* azzal a kiegészítő javaslattal, hogy járuljanak hozzá egy arab csúcsértekezlet mielőbbi összehívásához. Kairói politikai körök szerint kevés a remény olyan egységes álláspont kialakítására, amely alkalmas lenne a csúcstalálkozó gondolatának elfogadtatására. A szíriai kormány a legutóbbi izraeli támadássorozat nyomán’ nagy intenzitással szorgalmazza az arab országok összefogását. E célból indult arab körútra Abdel Halim Khaddam miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter, akit szombaton Szadat elnök fogadott Kairóban, vasárnap pedig Khadafi elnök Tripo- liban. A szíriai politikus a továbbiakban Tunéziába, Algériába, Marokkóba és Szudánba látogat. Koreai hétköznapok A 38-as szélességi foknál 9 Húszezer fiatal tüntetett vasárnap Bonnban az amerikaiak vietnami háborúja ellen. A hatóságok, a kormányhivatalok és az amerikai nagykövetség védelmére ezer rendőrt mozgósítottak. (Telefoto—AP—MTI—KS) Amerikai fajvédők Ki gondolná, hogy kívülről ártatlannak látszó tudós fejekben is tenyészik a fajelmélet csírája. Amely, ha megfelelő körülmények napja melengeti, ki is hajt. Néha elképesztően álcázva. Az ember hajlott arra, hogy hóbortos tréfának, afféle tudományos hobbynak vegye, amikor néhány éve — lapunkban is — olvasott Petrakis professzornak, a San Franciscó-i egyetem tanárának elméletéről. Kollégáival együtt — enyhén szólva furcsa kutatási céllal — 483 különböző észak-amerikai törzshöz tartozó indián fülében vizsgálódott. Ne tessék viszolyogni, se nevetni: a fülzsír milyenségét tanulmányozták. Előttük néhány esztendővel dr. Macunaga japán orvos törte a tudományos ugart ebben a témában. Felfedezte ugyanis, hogy az emberi füleknek ez az óvó, karbantartó anyaga fajtánként különböző, bizonyos néprajzi adottságoknak megfelelően. Így például a kínaiak, mongolok és japánok többségének fülében száraz, szemcsés, mig a kaukázusiak — a fehérek és a négerek — hallószervében „viszkózus", nedves, ugyanakkor a Fülöpszigetekhez közel eső szigetvilág, tehát Délkelet-Azsia és Mikronézia lakóinál mindkét típus megfigyelhető. Miért száraz a mongoloidoknál? — tette fel önmagának a keresztkérdést Macunaga doktor, s felelt is rá. Azért, mert a kaukázusiak — fehérek és négerek — viszkózus, nedves fülük miatt elviselhetetlen izzadtság- szagot árasztanak, ami elejét vette minden kereszteződésnek. Ezért maradtak meg a „száraz- fülűek", a mongoloidok tiszta állapotban. Mikor aztán Petrakis profesz- szorélc verejtékes munkával lenyomozták. hogy az amerikai indiánok „szárazfülüek”, mongoloidok — egyúttal bizonyítottnak . élték az indiánok ázsiai eredetét is. Akkor azonban, nyilván számukra is elviselhetetlen a né- aer de horribile dictu! a fehér, yenki szaga is. Csak nem mondják ki. Inkább fenyegetően hallgatnak generációk óta, s az észak-amerikai indiánok vállalják a kipusztulást is, de nem kereszteződnek. Lám, csak erőlködni kell, s egy olyan ártatlan anyag, mint a hallójáratot puhán megőrző, idegen anyagokat kirekesztő fülzsír a származás titkait is elárulja. Sőt, ennek milyensége alapján felosztható az emberiség kellemes illatú, és elviselhetetlen szagú fajtákra. Nemcsak ilyen „mázba” vonva hintenek szét’ fajvédő eszméket. „Hordozógazda” még Nobel-díjas tudós is lehet, mint az amerikai fizikaprofesszor, William Shockley. 0 javasolja: sterilizálják a gyengeelméjűe- ket (hátborzongatóan ismerős idea!), hogy ily módon emeljék az amerikai nép szellemi színvonalát. Hogy ki a gyengeelméjű, különböző tesztek segítségével állapítanák meg, amelynek eredményeként kijönne az úgynevezett intelligencia- hányados. Egyetértünk a francia Le Nouvelle Observateur megállapításával, miszerint a Nobel-di- jas professzor javaslata néger- ellenes, fajvédő. Szerinte ugyanis az egyén intelligenciája nagymértékben örökletes, tehát faji tényezők határozzák meg. Mint Petrakisék elmélete a japán dr. Macunagáéhoz, úgy a Shockleyé is kapcsolódik egy ugyancsak amerikai pszichológus, Arthur Jensen tételéhez, amely szerint az amerikai négerek intelligencia-hányadosa általában jóval alacsonyabb a fehérekénél. Mibe se kerül a fajvédőknek, hogy pillanatnyi érdekeiknek megfelelően, eszméik térhódítása szerint „akkorában” szabják meg ezt a hányadost, ami mellett ki lehessen jelenteni: „Aki ez alatt van. sterilizálni kell!” ... Egyfelől: az elnökgyilkosságok, a néger forró nyarakat, ifjúsági és béketüntetéseket vér- befojtó terror, s egyéb megrázkódtatások, de főként a vietnami háború Amerikája. Másfelől: a tudomány egyes ottani képviselőinek felelőssége, lelkiismerete. Tóth István „A tárgyaló felek támogatják, a Koreai Munkáspárt és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának konstruktív lépéseit, amelyek az ország békés, demokratikus újraegyesítését célozzák az imperialista erők beavatkozása nélkül” — (A Szovjetunió párt- és kormány- küldöttségének magyarországi látogatásáról kiadott közös közleményből.) • Két évtizede már, hogy a 38. szélességi fok fogalomként vonult be a nemzetközi politikai életbe, s egyben történelmi nevezetességűvé vált. Ha ezt halljuk, akkor azonnal Koreára gondolunk, erre az imperialista agresszió folytán oly szerencsétlenül ketté szakított országra, amelynek északi és déli része között húzódik a 38. szélességi fok mentén a demarkációs vonal. Nem határ, csak fegyverszüneti vonal, mert az 1950 októberében megkezdődött háborúra 1953. július 27-én csak fegyverszüneti megállapodás és nem békekötés tett pontot. Ám talán éppen ezért —, s hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy nem az észak-koreaiak hibájából — ugyancsak két évtizeden át minden határnál átléphetetlenebb volt ez a demarkációs vonal. Olyan elválasztó, hogy Észak- és Dél-Korea között még a madár sem járt! Azaz csak a madár... Phenjanba, Von Hong Szu világhírű botanikus professzorhoz szállt az a madár, amelynek történetét néhány évvel ezelőtt számos újság megírta. A professzornak egy napon gyűrűzött vándormadárra hívták föl a figyelmét. A gyűrűről japán jelzést olvastak le., de ott az a fajta nem él. Végül is kiderült, hogy valóban csupán a gyűrű japán, á kis vándor Dél-Koreából röpült át: ott jelölte meg Von Bjung Ok biológiai kutató. Aki nem más, mint a phenjani professzor édes fia. így kapott hírt róla 17 év elteltével, miután azt sem tudta: él-e. vagy meghalt. Mint ahogyan anyák, testvérek, sokasága ma sem tudja Északon, de Délen sem, hogy mi van a fiukkal, hozzátartozójukkal, s a kél országrészben élő rokonok, barátok, ismerősök több mint két évtizede mitsem hallanak egymásról. A dél-koreai hatóságok szigorúan tiltanak mindenféle kapcsolatot. A közelmúltban, koreai látogatásom alkalmával elmondták barátaink a KNDK-ban, hogy megkísérelték: Japánon át küldjenek levelet. Néhány esetben sikerült, ám akiket a dél-koreai rezsim ilyen kapcsolatokon ért, azokat mind megtorlásban részesítette, közülük sokakat pedig — kommunistagyanúsként — elítélt, börtönbe záratott. Érthető talán, hogy némi elfogódottság vett erőt rajunk, a négytagú magyar újságíró-delegáció tagjain, amikor a közelmúlt hetekben Panmindzsonnál beléptünk a 38. szélességi foknál húzódó fegyvermentes övezetbe. Kísérőnk: egy rokonszenves észak-koreai őrnagy sárga karszalagot húzott egyenruhájára, s autónkra is sárga zászló került. Ez a fegyverszüneti bizottság megkülönböztető jelzése. A biztonsági szolgálat tagjai, akik 'e kÖ2ösen ellenőrzött területen a szükséges rendfenntartási feladatokat látják el, vörös jelzést viselnek. A demarkációs vonal mintegy 250 kilométer hosszan húzódik Korea közepe táján, a Sárgatengertől a Japán-tengerig, s Panmindzsonnál északra és délre két-két kilométeres mélységben terül el a fegyvermentes övezet, ahová csak kézifegyvert szabad bevinni. Az amerikaiak ezt a tilalmat sorozatosan durván megszegték. Egy időben még nehéz géppuskákat és harckocsikat is bevitték. Az övezet elején még semmi különöset nem láttunk. Hacsak azt nem, hogy mindenütt kévékbe rakva a rizs, megművelt gondozott földek: az övezetnek a KNDK-hoz tartozó részén ugyanis minden talpalatnyi földet kihasználnak, szorgos, békés munka folyik. Beljebb haladva különféle épületek, barakkok tűntek a szemünk elé, kissé távolabb jellegzetes rohamsisakos amerikai katonák, öt őrhelyük van ezen a területen, s ugyancsak öt a koreaiaknak is. Ezenkívül itt állomásoznak a semlett Ahol a fegyverszünet 1953. július 27-én megszületett. ges fegyverszüneti bizottság — Csehszlovákia, Lengyelország, Svájc, Svédország — képviselői. Az egyik nagy barakk a fegyverszüneti bizottság tanácskozó terme. Ma már történelminek mondható két épületnél álltunk meg. Az egyik csupán egy tárgyalóteremből áll: itt kezdődtek meg a Szovjetunió kezdeményezésére létrejött tárgyalások 1951. július 10-én az észak-koreaiak és az agresszorok között a háború beszüntetésére. Közben folytak a harcok, s az amerikaiak — az ENSZ zászlaját kalózlobogónak használva — dobták bombáikat békés településekre. Végül is 1953. július 23-án egyeztek meg a fegyverszünet aláírásában. Egy másik, sokkal nagyobb, szebb épületben került sor 1953. július 27-én a fegyverszünet aláírására. Az amerikaiak ugyan nem akartak ilyen „reprezentatív” helyet, hiszen vereségüket — ha már elkerülhetetlen volt — csendesebb, szerényebb körülmények között szerették volna megpecsételni. Az észak-koreaiak viszont öt nap alatt felépítették ezt a házat, amelyben jelenleg is minden ugyanúgy áll, mint azon a napon, amikor William K. Harrison altábornagy kénytelen volt aláírni a megegyezést. Amikor az okmányt végső hitelesítésre az ENSZ-erők főparancsnokához, Mark W. Clark tábornokhoz terjesztették föl, keserűen jelentette ki: „Elértem azt az egyáltalán nem irigylésre méltó megkülönböztetést, hogy az Egyesült Államok hadseregéből én vagyok az első parancsnok a történelemben, aki fegyvernyugvást ír alá győzelem nélkül”. Az aláírás színhelyéül szolgáló csarnokban megtekinthettük a zöld posztóval bevont egymás melletti három asztalt. Az egyiknél ült Nam ír tábornok, a másiknál az USA hadsereg képviselője. Harrison, az ENSZ zászlaja mellett. A közöttük levő üres asztalra tették le, illetve vették föl az okmányokat. Nem adták egymás kezébe, s az aláírás után a kézfogás is elmaradt, hiszen nem békeszerződést kötöttek, hanem csak fegyverszünetet. Az elkövetkező évek azonban azt is megmutatták, hogy az US Army képviselőinek szava milyen keveset ér... Lőküs Zoltán (Következik: Tárgyalóasztal a határon)
