Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-07 / 5. szám

1973. január 7. • PETŐFI NÉPE « 3

Egy villanásnyi ideig tartott. Nem egészen egy percig. Atro- bogtunk a Duna alatt. A kollégák tréfálkoztak: „Nemcsak mélységében, hanem úgy látszik széliében is kisebb lesz a folyó.” „Próbáld csak ki, ússz át rajta!” — javasolták a többiek. Nekem az járt a fejemben, hogyan is fogadták az emberek annak idején a hirt: „Átvezetik a metrót a Duna alatt!” Összesúgtak, komoran jósolgatták, hogy úgyis az építőkre szakad a víz, vagy ha nem rájuk, majd később az utasokra.

És most itt ülünk a szép, kényelmes, villámgyors kocsikban, felettünk a Duna és senki sem érez sem félelmet, sőt még meghatottságot sem. Mindenki természetesnek tartja, hogy végre jobban, korszerűbben közlekedünk. Na, nem mindenütt, egyelőre a kelet—nyugati metróvonal teljes hosszában, az Örs vezér tértől a Déli pályaudvarig. A vonal első részével már rég megbarátkoztak az utasok, a Deák tértől a Déli pályaudvarig kígyózó szakasz pedig a főváros karácsonyi ajándéka volt az utasoknak.

Kik az új tulajdonosok? Köny- nyű, de megtévesztő gondolkodás nélkül rávágni: a budapestiek. Újságíró kollégáimmal arról beszélgettünk, hogy ha kiszámolnánk: a mostani budapestiek közül hányán „vándoroltak be” hazánk legkülönfélébb tájairól, kiderülne, hogy a fél ország él itt,

»Hát a

lludapesten. A másik fele pedig lcl-felruccan értekezni, bevásárolni, nagyvárosi színházat látni, rokont látogatni. A metró éppen úgy szalad a messziről jöttek lába elé, alá, mint a varázsszőnyeg: az egyik állomástól — a Keletitől —, a másikig, vagyis a Déliig röpíti őket. Aztán itt vannak azok, akik építették. Az ország minden tájszólását hallották ezek a csillogó kővel, fémmel, jó ég tudja milyen anyaggal bevont oszlopok, falak, álomszerűén suhanó állomások, lábkimélő mozgólépcsők ...

A mozgólépcső! Bevallom, még nem tudtam vele megbarátkozni. Először csak attól félek, hogy rosszul jön ki a rálépés és végigvágódom a méltóságteljesen magasba emelkedő mozgószónye- gen, aztán meg akkor érzek valami szédülésfélét, amikor lefelé szállít és a nagy mélység láttán elszédülök!

Pedig nincs benne semmi ör- döngős. Csak rá kell lépni, bátran, határozottan. így, ahogyan az idős bácsi teszi, aki a kisuno- kájának szeretne imponálni. A gyerek oda se figyel, úgy ugrál vörös bundájában a ritmikusan kinyíló és összezáródó fokokon, mint egy kis piros ördög, így csak én látom, hogy a nagypapái nagytitokban kiverte a verejték. De amikor visszafelé jövet összetalálkozunk, már majdnem ugyanolyan önfeledten ugrál, mint az unokája. Már megbarátkozott a mozgólépcsővel.

Ügy hiszem, a metró még sokáig beszédtéma marad Budapesten és másutt is. A Pestet járt kollégáktól, férjtől, gyerektől elsők között kérdezik majd az otthoniak: „Hát a metrót láttad-e?”

Ha pedig látta, utazott rajta, akkor azt is elmondhatja, hogy végre van egy vonal a fővárosban, ahol gyorsan és kényelmesen lehet utazni. Naponta ugyanis 100 kocsi robog a föld alatt és csúcsforgalomban két és negyed percenként követik egymást. A szerelvények naponta több mint félmillió utast szállítanak. A menetidő az egész vonalon 18 perc...

Vadas Zsuzsa

metrót láttad-e?«

0 A pesti Kossuth Iái jós térről a Duna alatt ide, a budai Batthyány tér alá futnak be a szerelvények. Itt két mozgólépcső készült, az egyiken a HÉV-re lehet átszállni, a másik a Battliány térre viszi fel az utasokat.

0 Csillogó kerámiaburkolat, nyugodt, modern formák —, íme egy állomás a sok közül.

0 A következő megálló a Moszkva tér. Az itteni állomás a régi gomba helyén épült, merészen korszerű vonalaival máris a tér egyik legvonzóbb látványossága.

0 A Kossuth Lajos téri állomás — a. legmélyebb: a szerelvények itt 36 méterrel robognak a felszín alatt, s az itteni lépcsősor a leghosszabb: 75 méter 60 centi. (Fotó: Konrády Attila.)

A munkások béremeléséről

A cím nem egészen pontos. Az állami ipar és építőipar munkásainak és művezetőinek idei béremeléséről lesz szó. Méginkább arról, ami a szokásostól eltérő most ebben. Tehát: hogyan hajtják végre az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi határozatát, amely az évek során létrejött kereseti aránytalanságok felszámolására hivatott. A március 1-től esedékes központi béremelés részleteiről ugyan a Minisztertanács még nem döntött, sok kérdés azonban máris megválaszolható.

0 Amit mindenki megkap. Érthető módon a munkások és a művezetők kalkulálnak, terveznek. Mire számíthatnak? Többféle átlagszámot hallhattunk, olvashattunk a különböző megnyilatkozásokban, de minden alkalommal így, vagy úgy a differenciálás is szóba került. A differenciálás pedig kizárja annak lehetőségét, hogy valamennyi érdekelt egységesen megkapja az átlagos összeget.

A külön központi béremelésnél kétirányú differenciálás is eltéríti majd a személyre szóló konkrét bérjavítás arányát az átlagtól.

1. Mivel az utóbbi években a segéd- és betanított munkások bére gyorsabban emelkedett, ezért most a szakképzettség megszerzésére jobban ösztönző kereseti arányok kialakítása a kívánatos. Így az állami iparban és építőinarban dolgozó szakmunkások és művezetők bére átlagosan 10, illetve 8 százalékkal emelkedik, míg a segéd- és betanított munkásoké — ugyancsak átlagosan — csupán 5, illetve 4 százalékkal.

2. Ez azonban még nem az egységesen megadott béremelési arány, hiszen a vállalatok között is további differenciálás lesz. A Központi Bizottság határozata értelmében ugyanis az átlagosnál nagyobb mértékben szükséges növelni a béreket ott, ahol nehéz fizikai munkát végeznek, ahol sok nőt foglalkoztatnak, illetve több műszakban dolgoznak. Így nyilvánvalóan az átlagosnál nagyobb központi béremelésben részesülnek a több műszakban dolgozó fonó- és szövőnők.

Mire számíthatnak ugyanakkor egy olyan finommechanikai vállalatnál, ahol á munka nem kimondottan nehéz és nagyobb részt férfiak dolgoznak — egy műszakban? Az átlagnál 20 százalékkal kevesebbre. Vagyis az állami iparban dolgozó szakmunkások és művezetők legalább 8, a segéd- és betanított munkások pedig legalább 4 százalékos központi béremelésben részesülnek. (Az építőiparban ez a garantált arány természetszerűleg valamivel kisebb.) A fennmaradó 20 százalék kerül a vállalatok között differenciáltan felosztásra a munka nehézsége, a foglalkoztatott nők, illetve a műszakszám arányában.

0 A saját bérfejlesztés — ösztönzésre. A központi béremelés vállalaton belüli további differenciálása — mondjuk ki nyíltan — nem kívánatos, mivel csökkentené az országos intézkedés általános érvényét. Az ösztönző és differenciált bérfejlesztésre a vállalat saját erőforrása, részesedési alapja szolgál. Ez átlagosan 4—5 százalék, a gazdálkodás eredményéitől függően néhol kisebb, másutt nagyobb ennél. A központi béremelésen felüli biztos többletről tehát nem beszélhetünk. Egyrészt, mert a saját erő maga sem garantált, másrészt annak fel- használása is erősen differenciált, a jó munkára, a béremelések fedezetének előteremtésére kell, hogy ösztönözzön.

Két dolgot még a saját erőre alapított bérfejlesztéssel kapcsolatban érdemes megjegyezni:

1. A munkások és művezetők részarányuknak megfelelően kell, hogy részesedjenek a vállalat saját bérfejlesztéséből. Vagyis a központi béremeléseket nem vehetik figyelembe a helyi bérfejlesztéseknél. Ellenőrizni fogják, hogy az alkalmazottakat nem részesítik-e előnyben a munkások rovására, azzal, hogy ők „úgyis eleget kaptak”.

2. Az 1973. évi saját erőből történő bérfejlesztéseket célszerű koncentráltan, március 1-től hatályba léptetni. Ez az időzítés lehetővé teszi, hogy egyszerre nagyobb összegű, s ezáltal is ösztönzőbb béremelés kerüljön kifizetésre. Tehát január 1-től csak az elkerülhetetlen béremeléseket hajtják végre. (Előfordulhat például, hogy az ez év elejétől általánosan kötelezővé vált bértarifa- rendszer keretében néhány dolgozó bérét fel kell emelni a most már kötelező minimumra.)

0 Ki viseli a terhet? A központi béremelés végrehajtásával kapcsolatban célszerű még elmondani, hogy annak mértékével módosítják a vállalatok átlagbérszínvonalát. Az intézkedés tehát a vállalat részesedési alapját nem terheli. A bérköltségeket azonban elkerülhetetlenül növeli, s így arányosan a nyereség tömegét is csökkenti. Ha például a központi béremelések egy vállalatnál egymillió forinttal növelik a költségeket, akkor egymillió forinttal csökkentik a változatlannak feltételezett nyereséget. De mint ismeretes, átlagosan a nyereség 60 százalékát adók formájában a költségvetésbe befizetik a vállalatok. Ezért a központi béremelések anyagi terheinek nagyobb részét — példánknál maradva a 600 ezer forintot, az állam viseli. Jó gazdálkodással, egyebek közt ösztönző bérezéssel, e többletkiadások sokszorosan megtérülhetnek.

A központi béremelések is félreérthetetlenül bizonyítják: az MSZMP politikája határozott munkáspolitika. Szocialista rendünk megkülönböztetett figyelmet szentel arra, hogyan él a társadalom vezető politikai ereje, a nemzeti jövedelem nagyobb részének megteremtője, a munkásosztály. Felelősségvállalása, hatékony munkája egész társadalmunk fel- emelkedésének legfőbb záloga.

K. J.

[felemelő egybeesése az ese- ményeknek. Az új megjelenésű Petőfi Népe első, január 3-i számában arról a felejthetetlen demonstrációról számolhattunk be, amikor az ország legfiatalabb városát, Kiskőröst az ifjúság vette birtokába. A várossá avató ünnepség másnapján tartotta jubileumi seregszemléjét a fiatalság.

Ezer fáklya fénye világította meg a fehérre meszelt, nádfede- les házat, ahol Petőfi született, ötezren vonultak a szülőház előtti térre, ahol a Bem-szobron kívül a 48-as honvédruhába öltözött mai fiatalok díszsorfala, a két negyvennyolcas zászló, s a nemzeti lobogó is a szabadság- harcra emlékeztetett.

Szabad ország ifjúsága tisztelgett a háznál, amelyből a mi rendszerünkben lett immár nemcsak a nemzet, hanem más népek fiainak is zarándokhelye ... Ahogy lelkes dédapáink akarták... A ház élettörténete sem mindennapi.

Czana Tamás, a 80-as évek neves írója írta az általa szerkesztett „Koszorú” című budapesti lapban: „Petőfi sírját évekig kerestük, hogy emléket állítsunk áldott porai fölé, s eközben omladozásnak indul a kiskőrösi kétablakos szerény házikó, melynek alacsony utcai szobájában a költő először pillantotta meg a napvilágot. Falairól darabokban hullt le a vakolat, tetőzetét, a gyenge nádfödelet megtépázta a szél és már csak az hiányzott, hogy a dudva

A Ház 3 ünnepe

és gyom verje fel omladozó küszöbét. Félni lehetett, hogy ha az idő továbbra is hasonló eréllyel végzi rombolásait, néhány év múlva már csak a helyét találjuk a szerény házacskának, hol a század egyik legnagyobb lírikusának bölcsőjét ringatták.”

Miként a kiskőrösi központi Petőfi iskolában 1943-ig tanított Kiss Béla (1887—1955) „Petőfi- emlékek Kiskőrösön’' című tanulmányából megtudjuk, az előbb idézett Szana Tamás említi ugyanott, hogy Rónai István a 60-as évek elején felhívta Petőfi tisztelőit és rajongóit: közadakozásból vásárolják meg a költő szülőházát, és avassák azt nemzeti zarándokhellyé. A Bach- korszak azonban erre nem volt alkalmas. A 67-es kiegyezés után is évek múltak el, míg végre 1872_ben Pest vármegye közgyűlésén Rakovszky István indítványára és Dalmady Győző lelkes felszólítására a vármegye elhatározta a ház megvásárlását.

isebb bizottság kapja a feladatot, hogy szerezze meg a Petőfi születési helyére vonatkozó hiteles adatokat. Ennek jelentését „Pest-Pilis-Solt t. e. megyének 1874. évi mártius hó 20. folytatólagosan Budapesten tartott évnegyedes bizottsági közgyűlésén” olvasták fel.

Mellékelik a költő szülclcshelyét igazoló 8 db okmányt. Ugyanígy a volt tulajdonosokkal, Martinovics Pál és neje Varga Te- rézzel kötött szerződést jóváhagyás végett, a ház fekvését feltüntető „térrajzot”, valamint Kiskőrös elöljáróságának azon kijelentését, hogy a házat „csak a kegyeletnek megfelelő célra” fogják használni. A ház vételára 2400 Ft volt.

A megvétel után még 6 esztendeig gondolkodtak azon, mi történjék „a magyar nemzet zarándokhelyével”. Mert az a veszély is fenyegetett, hogy hagyják összeomolni a drága emléket. Halász Bálint megyei aljegyzőnek ugyanis volt egy írásban lerögzített véleménye. Hogy mivel a sárból épített ház úgysem tartható fenn sokáig, azért Petőfi születéshelyén „megfelelő egyéb emlék Kiskőrös községgel egyetértőleg fogván fönntartatni”.

Szerencse, hogy e vélemény papiroson maradt csak, és nem volt, aki végrehajtani merte volna. Egy akaratát mégis végbevitte a megyei kisgyűlés és Halász Bálint. Megsemmisítette a kiküldött bizottság ama javaslatát, hogy a piacteret nagyobbít- sák meg,' s ezért sajátítsák ki a Petőfi szülőháza előtti üres telket. Később Lábos Ferenc gyógyszerész szerezte meg a portál,

és 1879-ben építette rá elterpeszkedő házát.

így szoruH a Petőfi-szülőház abba az eldugott, szűk kis utcába, ahonnét csak a legutóbbi időben szabadította ki az új városrendezés .. De még nem tartunk itt.

Petőfi szülőházának átvéte1 lét és ünnepélyes átadását Kiskőrös község tulajdonába 1880. október 17-re tűzték ki. Jókai Mór, a Petőfi Társaság akkori elnöke vezetésével indult el Pestbudáról a Magyar írók és Művészek Társaságának küldötteiből is álló delegáció a megtisztelő aktus lebonyolítására. Akkor még vasút nem volt, aki tehát a fővárosból Kiskőrösre

akart lejutni, két-húrom napig kocsikázhatotí, míg úticélját elérte, vagy pedig a Dunán leha- jókázott Hartáig, s onnan 4—5 órás kocsikázással érkezett a községbe. Jókaiék ezt a kényelmesebb utat választották. Október 16-án kötöttek ki a hartai hajóállomáson, ahol kiskőrösi hintók sokasága várta őket.

A környék birtokosai legszebb és legjobb lovaikat fogták be, s azok röpítették céljuk felé a vendégeket. Kiskőrös határában, az akasztói úton lovasbandérium s nagyszámú érdeklődő fogadta Jókaiékat, akik valóságos diadalmenetben vonultak be a községbe. Élen a bandérium gyolcsinges-gatyás tagjai lovagoltak, karikásostoraikat pattogtatva. A községháza melletti szűkebb térségen a kijelölt házigazdák rögtön karonfogták vendégeiket, hogy vacsorára, éjjeli pihenésre lakásukra vezessék őket.

Másnap éppen vásár volt. Az ünenpélyes átadást-átvételt délelőttre tűzték ki. A Pelőfi-szülő- háznál Kemény János helybeli evangélikus lelkész mondta el üdvözlő beszédét, majd „Jókai Mór lépett az emelvényre, aki szívhez szóló, nagyhatású beszédben tett eleget küldetésének”. Átvette a kis házat az eladóktól, és rögtön át is adta Kiskőrös község elöljáróságának gondozás, megőrzés végett. „A költői szárnyalásé beszéd hallatán alig maradt szem szárazon ..

A krónikás — Kiss Béla — mesél az ünnepséget követő vendégelésről, ahol „a község legjobb gazdasszonyai segédkeztek a kitűnő ebéd felszolgálásánál. A fehér asztal mellett megoldódott az ünneplők nyelve. Egymást érték a szellemes felköszöntők ... Benedicty Andor kiskőrösi ügyvéd elbeszélése szerint másnap kora reggel utaztak vissza, igen jó hangulatban”.

''Történetének két nagy ün•*- népségét érte már meg a ház. A legnagyobb mégis a harmadik esemény volt: 1823. január 1-én, azon a szerdai napon, amikor Petrovics Sándor megszületett.

Kiss Béla tanulmánya alapján: Tóth István