Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-06 / 4. szám
1973. január 6. • PETŐFI NEPE • 3 2850 hektár erdőt telepítenek A legkényelmesebb hónap .A felszabadulás óta eltelt két és fél évtizedben 24 ezer hektár fenyvest telepített a Kiskunsági Erdő- és Fáfeldolgozó Gazdaság, olyan talajba, amelyet ebben az évszázadban nem borított erdő. Hazánk más vidékeivel összehasonlítva szokatlanul nagynak tűnik a tűlevelű fákkal újonnan beültetett terület. A Duna-Tisza közének szélsőséges éghajlatán, gyengén termő homoktalaján azonban két fajta, a fekete- és az erdei fenyő díszük a legjobban. A két világháború közötti erdőültetésekre még a jobb minőségű talajokat jelölhették ki. Az utódoknak csupán a terméketlen homokbucka maradt beültetésre váró területként. Ebből következik, hogy a negyedik ötéves terv időszakára előirányzott erdősítések zöme a fenyőfélékkel történik. A Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságban jelenleg 40 millió fenyőcsemetét nevelnek erre a célra. Ennek 60 százaléka fekete-, 40 százaléka erdei fenyő. Az erdőgazdaság tavasszal kezdi az 1973-as esztendőre tervezett több mint 1800 hektár erdő telepítését. Ebből ezer hektárnyi az a terület, amelyet a legutóbb kitermelt erdők pótlására ültetnek el az erdőgazdaság dolgozói. A mezőgazdasági szövetkezetek ebben az évben 860 hektár erdősítésére vállalkoznak. Ehhez az állam megfelelő anyagi támogatással járul hozzá. A megye állami gazdaságai összesen 110 hektár erdőt ültetnek. Kecskeméten és a Szelidi tó környékén folytatódik az úgynevezett közjóléti erdő ültetése, s megkezdődik a zöldövezet telepítése Kiskunhalason is. Erre a célra összesen 60 hektár erdősítésre kapnak állami támogatást az érdekelt városi és községi tanácsok. Az B—5-ös országút Bács-Kis- kun megyét átszelő szakaszán 20 hektárnyi területet elfoglaló fasort telepít a KPM Közúti Igazgatósága. Mindezeket együttvéve 1973-ban 2853 hektárnyi erdőt ültetnek el Bács-Kiskun megyében. • Néhány év múlva facsemeték növekednek a Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság nyárlőrinci erdészetében, ahol most vágják ki a pár évtizede elültetett fákat. (Kovács János felvétele.) Méreteiben valamivel kisebb, de az erdősítéshez hasonló jelentőségű .a cellulóznyár-ültetés, elsősorban a mezőgazdasági üzemekben. A másként nem hasznosítható homokbuckákon, terméketlen talajokon 1966-ban kezdődött el a nyártelepítés. Azóta több ezer hektár papírfát ültettek el az állami gazdaságok és a mezőgazdasági szövetkezetek. Ebben az esztendőben 1014 hektár cellulóznyárt telepítenek Bács-Kiskun megyében. Ennek kétharmadát a szövetkezetek, a többit az állami gazdaságok ültetik. K. A. A legkényelrflesebb hónap a legszorgosabb után következik, így alakították ki ezt a szokáspk, s néhány szükséges pénzügyi szabály is. A legkényelmesebb hónap állítólag a január, csak úgy „tedd ide — tedd oda” kell dolgozni; a legszorgosabb a december, amikoris nem ritka a majdnem dupla műszak. Igaztalan lenne nem leszögezni tüstént a cikk elején, hogy ezért az utóbbi két évben már nem mutatkozott akkora különbség a decemberi és a januári ipari teljesítmények között, mint tíz évvel ezelőtt; és az is a teljes valósághoz tartozik, hogy az egyenetlen termelés — amiből ezek a különbségek adódnak — nem jellemző az egész iparra. Természetesen nem lehet az éves termelést négy egyenlő részre elosztani. Ilyen megoldás kialakítása egyszerűen elképzelhetetlen. Az ingadozásoknak tehát létezik elfogadható, és létezik, kivált hosz- szú távon, kifejezetten káros aránya. Az ipar értékesítése 1971 januárjában több, mint 20 milliárd forinttal volt kisebb az 1971 decemberinél. Ez 100 ezer munkás egyhónapi termelési értékének felel meg. Tehát ugyanaz a technikai és emberi kapacitás adott 20 milliárddal többet decemberben. Mit „csinált” ez a kapacitás januárban? Aztán mit „csinált” ugyanez a kapacitás 1972 júliusában? Ugyanis az idén júniusról júliusra az ipari termelés 108 százalékról 94-re csúszott vissza. A gépipar termelése pedig még ennél is nagyobbat zökkent: 120- ról 87 százalékra. A belső tartalékok feltárásáért folyik a munka. A Központi Bizottság novemberi állásfoglalása — a többi közt — a munka meggyorsítását is kívánatosnak tartja, hogy a X. kongresszus határozatai a gazdasági építőmunkáról, a megjelölt időre teljesíthetőek legyenek. Nos, ha van belső tartalék, akkor ebben, a termelés hullámhegye és hullámvölgye közötti különbség csökkentésében óriási lehetőségek rejlenek. Nem könnyű úrrá lenni az egyenetlenségen. Van ebben megszokás is, így a főkönyvek zárásához való igazodás: december 31-ig ki kell „seperni” a gyárat, aztán januárban erőt gyűjtünk, az már nem látszik a mérlegben. A számvitel valóban megkívánja a munka szakaszos összegezését, de ettől még nem kellene kifosztani a nyersanyag- és félkészáruraktárt. Azaz, ugyanúgy lehetne gondoskodni a feltöltésükről decemberben is, mint októberben. Akkor januárban simán kezdődhet a munka. A kereskedelemtől érkező megrendeléseket nem januárban kellene összegezni, hanem már ősszel, a következő év első negyedére. (Ebben persze a kereskedelemnek is lenne tennivalója.) Azután az is igaz, hogy sok múlik a kooperáción: az anyag- és alkatrész- szállítókon. Ha tartalékokat képezhetnénk! — sóhajtotta a gazdasági igazgató, amikor a témáról beszélgettünk, arról, mi múlik a gyáron, és mi nem, az ütemesebb munka megszervezésében. A készletek azonban az indokoltak, a jogosak is terhelik a gyárakat. A Központi Bizottság novemberi állásfoglalása ezért nem véletlenül írja elő az eszközlekötési járulék rendszerének felülvizsgálatát... Az eszközlekötési járulék megszüntetéséig, vagy módosításáig azonban még egy-két év eltelik. Ez természetes is. Viszont itt van máris 1973. január. A „legkényelmesebb” hónap? Ha nem figyelünk oda, most is kényelmes lesz, s ezzel elindul a lavina, végig az éven: dagad a hátralék, míg decemberben majd, erőfeszítéssel, túlórákkal, újból mindent rendezünk ... G. F. Húszezer lányt várnak a szakmunkásképző intézetek Százéves a Sok nehéz küzdelem, a munkásosztály ügyének sikeres szolgálata jelzi a Népszava évszázados útját. Igazán akkor váltotta be az elnyomott tömegek hozzáfűzött reményeit, amikor a társadalmi haladásért, a munkásemberek igazi érdekeiért szállt megalkuvás nélkül síkra. Ez a szerepe talán kiváltképpen a második világháború idején domborodott ki, amikor a kormány egyre súlyosabban ránehezedő nyomása ellenére sem volt hajlandó a Szovjetunió elleni háborúba lépés mellett egyetlen sort sem megjelentetni. Az ellenállás oldalán, a társadalmi igazságtalanságokkal, a félrehúzódással, a gerinctelen megalkuvással szemben emelte fel szavát és bátor állásfoglaláNépszava sainak mintegy betetőzése volt a Népszava 1941 karácsonyi számának megjelenése. Ebben a lapban az akkori társadalom leghaladóbb, legértékesebb képviselői hallatták hangjukat, tettek hitet a nemzeti függetlenség mellett, a fasizmus népellenes, igazságtalan háborút folytató politikája ellen. A felszabadulás utáni időkben válhatott a Népszava valójában a munkásosztály szószólójává, igazi érdekei képviselőjévé. 1948 óta a szakszervezetek központi lapjaként szolgálja hűséggel azt az ügyet, amelynek szolgálatára száz évvel ezelőtt életre hívták. Százéves fennállása alkalmából szeretettel köszöntjük laptársunkat. A szakmunkásképzés és továbbképzés eredményes esztendőt zárt 1972-ben: teljesítette összes előirt feladatát. A szakmunkásképzés feltételeinek idei alakulásáról Pápai Béla, a Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetője a következő tájékoztatást adta: — Legfontosabb feladatunk, hogy a lehetőségekhez képest elégséges számban biztosítsuk a szakmunkás-utánpótlást a termelés és a szolgáltatás számára. Az 1973—74-es tanévre 65 000 fiatal felvételét tervezzük olyképpen, hogy mintegy 20 000 legyen a leányok száma. Ezt figyelembe véve az 1973— 74-es tanévben a három évfolyamon együttesen várhatóan mintegy 185 000-en tanulnak majd. Feltehetően továbbra is súlyos gondjaink lesznek egyes szakmák benépesítésével. Mint. ismeretes, a gazdasági bizottság 1972-ben 43 szakmára vonatkozóan hozott a beiskolázást elősegítő, ösztönző intézkedéseket a társadalmi ösztöndíj mértékének növeléséről; húsz szakmában az ösztöndíjat havi 200 forinttal emelte fel, s intézkedett arról, hogy a megjelölt szakmák harmadéves tanulói tanulmányaik utolsó esztendejében teljesítménybérezéssel foglalkoztathatók. — Az intézkedések már a jelen tanévben is gyümölcsözőek voltak, jóllehet még mindig nem elég a\ jelentkező. Reméljük, hogy az idén az eddiginél is több tanuló kap kedvet egyebek között az öntő, a vasbeton-szerelő, az esztergályos, a hegesztő, a fonó és a többi, ma még az érdeklődés háttérbe szorult szakmákhoz. — Ebben az esztendőben tovább folytatjuk a képzés 1970- ben megkezdett korszerűsítését. A szakmák 73 százalékában már új tantervek és tankönyvek alapján történik a képzés ' (ez az összes tanulók 68 százalékát érinti), 1973-ben mintegy 70 új tankönyvet jelentetünk még, s még az idén valamennyi szakma számára rendelkezésre állnak majd az új tantervek. A negyedik ötéves tervidőszakban több, mint 1.4 milliárd forintot fordítunk beruházásokra, ebből 34 iskola, 30 iskolai tanműhely, 34 kollégium ,létrehozását. tervezzük, és a korábbi időszakban keletkezett elmaradás felszámolására 37 tornatermet is létesítünk. — A munkaerőhelyzet, a hatékonyabb termelési igények, a mind korszerűbbé váló technikai, technológiai feltételek nemcsak a leendő szakmunkások korszerű képzését teszik szükségessé, hanem mindinkább azt is, hogy a mar dolgozó szakmunkások számára is biztosítsuk tudásuk megújítását, korszerűsítését, az új ismeretek megszerzését. 1972 végén egy sor vállalatnál 14 szakmában megkezdődtek a továbbképző tanfolyamok, amelyek befejezése 1973. júniusára várhatók. — Ebben az esztendőben további vállalatoknál indítunk ilyen tanfolyamokat, s újabb szakmákban is megkezdjük a továbbképzést. Az a tervünk, hogy a negyedik ötéves tervidőszak végére már valamennyi szakmában • rendelkezésre álljanak azok a dokumentumok — tematikai, tananyag —, amelyek alapján biztosítható a szakmunkások szervezett továbbképzése. — Ez év elején megjelentetjük a középfokú végzettségű szakemberek továbbképzését szabályozó rendeletet is és megkezdjük szervezett továbbképzésük tervszerű előkészítését az ilyen munkakörökben dolgozók új rendszerű továbbképzése 1974-ben veszi majd kezdetét. n T • A Népszava megjelenésének 100. évfordulója, alkalmából a SZOT Elnöksége fogadást tartott, melyen Gáspár Sáiidoj, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke, a SZOT főtitkára kormány- és SZOT-kitüntetéseket adott át a Népszava dolgozóinak. Képünkön; Gáspár Sándor kitüntetést nyújt át Wollák Ignácné nyugdíjasnak. (MTI fotó — Vigovszki Ferenc felv. — KS.) VÉDŐRUHA — MUNKÁSOKNAK Segélyhívó telefonok • Még a kemény, zord idő beköszönte előtt hozzáfogtak a vattával bélelt munkaruhák készítéséhez a Szegedi Ruhagyár bácsalmási üzemében. A nagy mennyiségű sorozatgyártás egészen tavaszig tart, hogy ellássák v>attakabátokkal a vasutasokat, gépkocsivezeíőket, traktorosokat, illetve akiket nem a szabod ég alatt, hanem például a hűtő házakban ér a hideg. (Tóth Sándor felvétele.) Rövidesen megkezdődnek az első hazai országúti segélyhívó rendszer szerelési munkái. Az Elektroimpex és a Philips cég megállapodásának eredményeként még ez év végén működésbe lépnek az M—7-es autópálya mentén a segélyhívó telefonok. Az első ütemben Budapest és Kápolnásnyék között kiépülő rendszer készülékeit egymástól 2 kilométer távolságra az út mindkét oldalán helyezik majd el. Minden készüléken két hívógomb lesz, egyikkel a baleseteket, másikkal az esetleges műszaki hibát lehet a Marton- vásárban létesülő központnak jelezni. A martonvásári központban hatalmas táblán fényjelzés adja tudtul, hogy a pálya melyik szakaszán történt baleset, vagy akadt el valaki műszaki hiba miatt. A központból riasztják majd Budapesten vagy Székes- fehérváron a mentőket és a műszaki segélyszolgálat kocsijait. Énekesek hét faluhói „Félegyházi utca ligetös, lige- tös...” — ezúttal nem a televízióban hangzott el a kedvelt népdal. A felső-orgoványi hatéves Atkári Ildikó énekelte a tegnapi népdalverseny első számaként Kecskeméten, a Czollner téri párthelyiségben. A vetélkedőt a kecskeméti járási úttörőelnökség rendezte. Hét faluból érkeztek nevezések. Érkeztek pajtások Izsákról, Kerekegyházáról, Bugáéról, Ladánybe- néről. Képviseltették magukat á ballószögi, nyárlőrinci, orgoványi úttörők is. A szólisták és a kisegyüttesek hatvanhat magyar népdalt adtak elő. — Meglepően magas színvonalú volt a verseny — állapította meg a Kodály Zoltán énekes iskola tanáraiból alakított bíráló bizottság. — Sok olyan dalt énekeltek a pajtások, kisdobosok, amelyek alig ismertek. A szólisták közül a nyárlőrinci Börönte Márta bizonyult a legjobbnak. Jutalmul hanglemezeket kapott. A kamarakórusok kategóriagyőztese az izsáki együttes. Őket is értékes lemezekkel jutalmazták. A rendezőséget dicséret illeti a kitűnő előkészítésért, szervezésért és egy figyelmességért: a gyerekekkel foglalkozó pedagógusoknak ajándékkönyveket adtak át, kedves szavak kíséretében. FILMJEGYZET A fekete farmer # Jelenet a filmből. V- A cím ne tévesszen meg senkit: A fekete farmer nem szabályos cowboy film, tehát nem arra való, hogy a serdülő ifjúságot egy kis izgalommal, fűszerezett vadnyugati romantikával elszórakoztassa. Mondanivalója bátor: arról szól, hogy az amerikai polgárháborút követő időszakban egy színes bőrű farmer, hogyan akar a „fehérek földjén”, a fehérek között boldogulni. Még csak történelmi jártasság sem kell hozzá — elég ismerni a jelenlegi állapotokat Amerikában —, hogy a néző megsejtse: a film angol készítői nem hagyják unatkozni. Ez az igyekezetük a nyilvánvaló jó szándék mellett is túl „jól” sikerült, a fehérek gyűlöletével konok-magá- nyosan szembeszálló fekete farmer annyi verést kap és megkí- noztatása annyira naturális, hogy az ember már nem is a főhőst, hanem saját magát kezdi sajnálni a nézőtéren. Kár volt a kalandosság és a sex, vagyis a látvány kedvéért feláldozni a film mondanivalójának elevenbevágó maiságát. Hiszen, aki látja a fehér telepesek engesztelhetetlen, elállatiasodott és minden okot nélkülöző gyűlöletét egy derék és szorgalmas fiatal férfi ellen, csak azért, mert nem fehérnek született, megérti azt is, miért nem szólal meg az Egyesült Államok mai vezetőinek lelkiismerete, ha az általuk nem emberszámba vett kis népek irtására szánják el magukat. A szemléletbeli hasonlóság — még ebben a szabvány eszközökkel készített filmben is! — kísérteties. Azoknak az amerikaiaknak, -akik elkergették földjeikről a filmben is megjelenő indiánokat, s akik lincseléssel válaszoltak a néger rabszolgák felszabadítására, azoknak az utódai ma, ezen az áron megszerzett hatalmukat hasonló célok szolgálatába állítják. Az utóbbi években Amerika szinte naponta szállított; i filmre kívánkozó tragikus ,,.úory”-kat Már nemcsák védtelen kis farmerek, hanem világhírű, köztiszteletnek örvendő „fekete” politikusok, művészek és az őket pártoló államférfiak élete ellen szövetkezett a leggonoszabb és legostobább indulat: a fajgyűlölet. A film főhőse végül is nem hal meg. A mai, valóságos történetek hőseinek viszont életébe került az. hoav tisztábban, világosabban akartak és mertek látni társadal műk vezető erőinél. De míg a filmbeli farmer végül ,teljesen magáramarad, a valóságban egyre jobban közelednek egymáshoz azok az amerikaiak, akiknek elege volt az esztelen gyűlöletből, vérontásból, akik minden színű és rendű ember számára békét, nyugalmat szeretnének és tudják, hogy ezt csak együtt, közös erővel lehet valóraváltani. V. ES.
