Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-05 / 3. szám
1973. január 5. • PETŐFI NŐT |[ Képernyő KÉT ADÓSSÁG Ügyeim, jegyzeteim év végi leltározásakor két adósságra bukkantam. Egy méltatással és egy, bosszús jegyzettel tartozom. Szeretném most ezeket „kipipálni”, mert mindkettőt j fontosnak tartom. Néhány fiatal riporter igazá- ! ban 1972-ben igazolta képessé! geit. A dicséret részben a televízió vezetőit illeti: bíztak bennük, megfelelő feladatokkal látták el őket. Horváth János, Moldoványi Ákos, riporter vagy Oláh Gábor, Cksánvi Miklós rendező nélkül — és sorolhatnánk a neveket — színtelenebb lenne a műsor. Kíváncsian várjuk, hogy 1973-ban hány tehetséges ifjú „beérkezésének” örvendhetünk. A Játsszunk bábszínházát! sorozat első adása helyenként kínosan ügyetlen volt. No, nem a gyerekeket hibáztatjuk: ők, azt csinálták, ami tőlük tellett, őszintén, kedvesen. A felnőttek szereplése miatt bosszankodtunk, Öcsi Erzsébet riporteri minőségében azt mondta a gyerekeknek: „ A beszéd a mi mesterségünk”. És percenként követett el fogalmazási hibákat, vétett a nyelvhelyesség követelményei ellen. „Bekonferálta” a műsort, a „produkciókat”, a család tulajdonát „képezte” — és így tovább. Kérte riportertársát: „ne kínozzuk a gyerekeket”. Mi a magyar nyelv nevében kérjük esedezve ugyanezt. Különösen a gyerekeknek szóló műsorokban bántóak az efféle hibák, mert a képernyő tekintélye utánzásra csábíthat tíz- és tízezer gyereket, ifjút. JÓL KEZDŐDIK Tetszik a televízió e heti műsora. A félévi bizonyítványosztás előtt, a lehető legjobbkor mutatják be a Fiatalok a válaszúton című, szerfölött hasznos — és érdekes — sorozatot. Erre még visszatérünk. A Fekete-sárga panoptikumot én most láttam először. Frissnek, ötletesnek éreztem, méltóan emlékeztek ezzel Hasek halálának ötvenedik évfordulójára. Milyen jó rendező volt már tíz esztendeje Zsurzs Éva, ezt most, pályája későbbi csúcsairól visszatekintve érzékelhetjük igazán. Mit érezhetett G. Hawkins, a harvardi obszervatórium (Csil-' láfjjyízsgáló). , kutatója -amikor a mozgófilmfelvétel segítségével bizonyítottnak látta elméletét. Örülünk, hogy ilyen 'remek film segítségével ismerkedhettünk meg a 4—5000 esztendővel ezelőtt élt „arcnélküli nép” páratlan alkotásával, a világ — egyesek szerint — nyolcadik csodájával. (A Stonchege rejtélye.) Ileltai Nándor Egyetlen fa megváltoztathat egy pusztaságot „Nem szeretem Budapestet — mondta egy kecskeméti ismerősöm — mert rettenetesen rossz a levegője. Jóformán már nincs is mit belélegeznie az embernek, a füstöt leszámítva.” Nos, ebben sok i^&zság van. Éppen ezért felfokozott kíváncsisággal ültem be a Magyar Urbanisztikai Társaság egyik klubnapjára, ahol hazánk egészségügyi klímatérképéről tartottak előadást — hátha sikerül megtudnom, hol az a hely, ahol ennél még rosszabb, vagy jobb levegő található. Ha egy kívülálló, valamilyen zárt szakmai csoportosulásba keveredik, kissé úgy érzi magát mintha minden nyelvtudás nélkül kellene boldogulnia messzi idegenben. Talán ez az egyik oka annak, hogy szakmai rendezvényeken főleg a szakma képviselteti magát. Pedig ez a klímatérkép — amely most készült először az egész országra kiterjesztve és téli, valamint nyári időszakokra bontva— igen figyelemre méltó; szinte azt mondhatnánk valameny- nyiünk számára. A térkép maga igen szemléletesen ábrázolja, hogy nyáron az Alföld klímája a leg- terhelőbb az emberi szervezetre, mert a fullasztó meleg valósággal ledönti a lábukról az amúgyis gyenge szervezetűeket. Az ország többi részében sem sokkal kedvezőbb a klíma, kivéve a hegyekkel tarkított északi részeket és a Dunántúl nyugati csücskét. Télen az ország déli része sorolható az úgynevezett kímélő klímába, a betegek számára pedig nagyon ajánlatos a Dunántúl, pontosabban a Balaton környékének egészséges, kedvező éghajlata. A terhelő klímába ezúttal egyebek között az Alföld északkeleti részeit sorolták. Mit lehet hasznosítani a kívülállóknak mindezekből? Elsősorban azt, hogy a terhelő klíma főleg azokra ártalmas, akik jobb éghajlathoz szoktak. A hegyvidéki embert feltétlenül megviseli az Alföld levegője, az alföldinek viszont igen ajánlatos, hogy hegyek között, víz mellett töltse a szabadságát. A klímatérképet azonban a környezetvédelmi munkában lehet legjobban hasznosítani. Kiderült ugyanis, hogy egyetlen fa jelenléte egy pusztaságban megváltoztatja a helyi klímát. A városok parkosítása tehát nemcsak azért fontos, -mert kellemes látványt nyújt a szemnek, hanem mert segítségével a legkülönbözőbb helyi klímákat lehet létrehozni. Javítani lehet vele a levegőt. Ilyen célt szolgálna az Alföldön a mesterséges tavak megalkotásé is, mivel a víz jelentősen csökkenti az emberek káros hőterhelését, rendkívül fontos szerepet játszik a biológiai hőteher levezetésében. A térképről jutott eszembe: milyen kár, hogy nem alakult ki gyümölcsözőbb együttműködés a különböző szakmák között. Az építészek bizonyára nem is gondoltak arra, — amit a klubnapon a meteorológusok bizony szóvá- tettek —, hogy Budapesten, a Mártírok útja azóta nem szellőzik, mióta felépítették a Kohó- és Gépipari Minisztérium teret elzáró, hatalmas épületét. Amikor joggal panaszkodunk a levegő túlzott, már-már elviselhetetlen szennyezettségére, nem árt arra gondolni, hogy nem kizárólag az ipari fejlődés, hanem sokszor a rossz, meggondolatlan tervezés következményeit nyögjük. Vagy a rosszul értelmezett takarékosságét, amikor egyes vezetők a fákon, mesterséges víztárolók, strandok valóban tetemes, de nem felesleges kiadásain szeretnék megspórolni azt, amely valahol. más kiadási rovat számláját terheli, ahogy mondani szokták, elmegy; orvosra, , kórházra, patikára. Talán nem ártana az országos térkén példájára elkészíteni a helyi klímatérképeket is, felhívni rá az érdekeltek figyelmét és évről évre egybevetni az adatokat: hol történt, és hol szükséges lényeges körnvezetváltoztatás az emberek érdekében. V. Zs. A zöldséghelyzet egy év után (II.) Ugorjunk most egyet, nézzük meg a kiválasztott harmadik irányt. Ez nem más, mint a kisárutermelés. Magyárországon ma még nagyon sokan termelnek haszonra zöldséget, bérelt földön, egyéni vállalkozásban és egyéni háztájiban, vagy éppen víkend- telken. A friss áruellátásban ennek a szektornak döntő szerepe van. A kormányhatározat számolt e tevékenységnek a fenntartásával, sőt, amennyire lehet, támogatja is. Intézkedések történtek, hogy a kistermelők megfelelő tételben kaphassanak jobb vetőmagot, műtrágyát, sőt korszerű vegyszereket. Az illetékesek feladatul kapták, hogy javítsák meg a kistételben termelt áruk összegyűjtését és forgalmazását. Ez az igyekezet kellő eredményt hozott, a kisárutermelés szerepe elsősorban az önfogyasztásban, de ■. az árutermelésben is megmaradt, némileg talán növe- kediett. A legfontosabb szektor azonban az előbb átugrott második, a nagyüzemi, de még kézi munkára alapozott termelés. Ösztönözve a kertészkedő nagyüzemeket, a kormány évi kétszázmillió forinttal felemelte az átvételi árakat. Ez lehetőséget adott arra, hogy maga a nagyüzem jobban megtalálja számítását, de a közreműködő tagoknak is nagyobb jövedelmet nyújtson a megkapott rész. A kormányhatározat meghozatalának időpontjáig az 1972- re szóló termelési szerződések megkötése alig haladt. Az érdeklődés azonban már januárban felélénkült és márciusra a felvásárlók teljesíteni tudták szerződéskötési terveiket. A nagyüzemek pedig az esztendő során százmillió forintot költöttek arra, hogy a kézi munka feltételeit megjavítsák. Az eredményt szakaszosan kell vizsgálnunk. A szezon eleje javulást még nem mutatott A korai cikkekből kevesebb került piacra, az is drágábban. Sajnos, ez nem véletlen, és nem csupán az időjárás számlájára írandó. Azt a palántát, amelyből a primőr árut nevelik, rendkívül körülményesen, sok kézi munkával kell előkészíteni és akkor sem biztos, hogy a korai áruk megfelelőek lesznek. y.agyis , sok a munka, nagy a kockázat. Ezért a nagyüzemek általában a kül- terjesebb módszerekre térnek át. A szezon maga jó eredményt hozott. Nyáron és ősszel kitűnő volt a zöldségellátás, a konzervipar maradéktalanul kihasználhatta kapacitását és a piaci árak is inkább csökkentek, mint változatlanok maradtak. Biztosítottnak látszik zöldségfélékből a téli ellátás is. Ennek azonban ára volt. Nézzünk először egy konkrét példát. A hagymaellátásban sűrűn zavar támadt. A /makói hagymát kétéves folyamatban, rendkívül sok kézi munkával termesztik. A szakértők azt javasolták, hogy a termelők egy része térjen át a jól gépesíthető egyéves, hagyma termesztésére. Javasolták, mert — bár az egyéves hagyma nem tárolható — jó lehetőségek mutatkoztak mind belföldön, mind külföldön az értékesítésre, sőt a szárított hagymapor forgalmazásában is. A termelők a tanácsot megfogadták, nagy * menyiségű egyéves hagyma termett, de közben a hagymapor konjunktúrája elmúlt, s nem volt elegendő munkaerő sem, hogy a port külföldre, ötkilós zacskókba csomagolják. Végül az államnak kellett felvásárolnia a termés egy részét, nehogy a termelők azt mondják: becsapták őket. A példa, sajnos, nem egyedi. Fellendülta termelési kedv, a szeszélyes időjárás alapjában kedvező volt: nagy lett a termés. Ennek fogadására nem mindenütt készültek fel és bizony a zöldségszűke után egyes vidékeken értékesítési problémák keletkeztek. Mondhatnánk, hogy ez természetes, mert a zöldségszakma mindig is ismerte a nagy — egyes cikkekben és egyes években esetleg ötven százalékos — ingadozásokat, de nem mondjuk. Mert, ha a termelők kedve most elmegy a kertészkedéstől, és jövőre rosszabb lesz az időjárás, akkor a körforgást kezdhetjük Újra. A kormányhatározat jó volt. Gondoskodni kell azonban arról, hogy a zöldségtermesztés fellendülésére ne csak a termelők készüljenek fel, hanem azok is, akik fogadják, forgalmazzák az árut. Magyarán: legyen több láda és zsák, szállítóeszköz és válogató gép, hűtőház és félkésztermék előállító kapacitás. Mivel meglepetés még ezután is érhet bennünket, az intervenciót1 — az egyéves hagymánál leírt, csődelhárító állami beavatkozást — a termelés természetes kísérőjelenségeként kellene tekintenünk és alighanem okos dolog lesz erre a célra megfelelő mértékű állami eszközöket tartalékolni. A termelők érdekében, mert a zöldségellátás elsősorban termelési probléma, de a fogyasztók érdekében is. Mert semmi szükségünk nincs arra, hogy az egyébként nagyon jó ízű és méltán kedvelt lecsó egyszercsak a politikai kérdés alakját öltse. F. B. (Vége) A Svejk írójára emlékeznek Uj telefonkönyv AZ EGYMILLIOMOD1K BELORUSZ Jaroslav Hasek halálának 50. évfordulójáról emlékeznek meg ezekben a napokban Csehszlovákiában. (1883. április 30-án született és 1923. január 3-án halt meg). A Svejk világhírű szerzőjének sírját a Lipnice Nad Saza- vou-i temetőben szerdán megkoszorúzták a cseh írószövetség és az újságíró szövetség képviselői. Az évforduló alkalmából a prágai „U Kalichában”, Svejk törzsvendéglőjében hazai és külföldi újságírók jelenlétében felavatták a Hasek-szalont. A szalonban állandó kiállítást rendeztek Hasek életét bemutató fényképekről és egyéb dokumentumokból. Petőfiről képekben Petrovics István és családja — egy 1872-es, bíróság előtt hitelesített tanúvallomás szerint — „<^yideig a városi fogadóban lakott, hol mint a Kiskőrösi Mészárszék bérlője a váróstul nyert 2 szobát lakásul. Később elment abba a házba lakni, amelyben jelenleg Martinovics Pál köteles lakik.” Ez valamivel tágasabb volt, takarosabb és az udvar is nagyobb, de. erre is illenek a költő szavai: „Alant születtem un, szalmafödél alatt” Jó állapotban lehetett még akkor a XIX. század elején épített ház. Tulajdonosa 1859-ig Makovi- nyi Márton borbélymester, négy évig Makovinyi Klára, majd 1878-ig Martinovics Pál kötelesmester. Az Írók és Művészek Társasága ebben az évben vásárolta meg a „szentelt hajlékot", amelyet 1893-ban a „község közönségének” adományoztak. Képünkön Petőfi szülőháza, amilyennek Pörge Gergely látta. A múlt esztendő végén elkészült a Szegedi Postaigazgatóság területi távbeszélő névsora, amely egy kötetben tartalmazza Csong- rád, Bács-Kiskun és Békés megye távbeszélő előfizetőinek névsorát. Az ízléses kivitelben és tartós borítólappal új telefonkönyv ebben a hónapban jut el az előfizetőkhöz. Ára 25 forint, amelyet a kézbesítést követő havi telefonszámlával együtt kell befizetni. A postaigazgatóságon tájékoztatásul a következőket mondták el: Célszerűnek tartják, ha a vál. lalatok, intézmények, vagyis az 'alközponttal rendelkező előfizetők kellő példányban megrendelik az új telefonkönyvet, mert az igények későbbi kielégítése akadályokba ütközhet és a számítások szerint négy, öt éven belül új kiadásra — nyomdiai kapacitást, s egyéb körülményeket figyelembe véve — aligha kerülhet sor. Mint ismeretes, a posta leutóbb 1968-ban adott ki megyei névsorokat, s azok a megjelenést követően rövid idő alatt elfogytak. Az előzetes információk után felmerült a kérdés: miért szükséges három megyét felölelő névsort kiadni? Erre választ az a gyakorlati tapasztalat ad, miszerint a szomszédos megyék közötti kapcsolat szoros, ezért célszerűnek és praktikusnak tartható ez a megoldás. Meg jegyzendő: a telafonnévsort tartalmas, minden előfizetőt érdeklő útmutatók, praktikus magyarázatok egészítik ki, melyhez távközlési és postai díjszabás is tartozik. A teléfonkönyvben minden megyénél a megyeszékhely adatait lehet először megtalálni, hiszen ezekre van leggyakrabban szükség. Elkészült Minszkben az egymil- liomodik Belorusz traktor. A háború után alapított gyár 1946- ban kezdte meg a KD—35-ös lánctalpas traktorok gyártását. Ezután tért át az univerzális szántótraktorok kibocsátására. Az első ilyen traktor 1953-ban hagyta el a gyárat. Ma a Belorusz traktorokat széles körben használják a szovjet mezőgazdaságban, de,Európa, Ázsia, Afrika, valamint Dél- és Eszak-Amerika 58 állama is vásárol belőlük. A minszki traktorgyár nagy termelékenységű felszereléssel ellátott nagyüzem. Az utóbbi években automata gépsorok, és programozható szerszámgépek jelenték meg itt. Átadták az első automatizált termelésirányító rendszert is. A Belorusz traktorcsalád 20 tagot számlál. A gépek bármely éghajlati és talajviszonyojc között megállják a helyüket és sokrétű mezőgazdasági feladatok ellátására képesek. A gyár dolgozóinak egy csoportja a Belorusz traktorok létrehozásáért és gyártásbavételéért állami díjat kapott. A minszki gépek a'Brüsszelben, Lipcsében, Plovdivban és Moszkvában megrendezett nemzetközi kiállításokon aranyérmet nyertek. \
