Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-28 / 23. szám

1973. január 28. • PETŐFI NÉPE • 3 HETI VILÁGHÍRADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: Willy Brandt és Pompidou tárgyalásai Párizsban. Portugál ügynökók meggyilkolták Cabralt, Bissau-Guinea népének vezető­jét. KEDD: Kissinger és Le Dúc Tho Párizsban parafálta a fegyverszü­neti megállapodást — Nixon tévébeszédében jelentette be a megegyezés hírét. SZERDA: A NATO-országok jegyzékben válaszoltak a magyar kor­mánynak az európai haderő-csökkentés ügyében. Magyar felszó­lalás Helsinkiben a biztonsági konferenciát előkészítő tanácsko­záson. CSÜTÖRTÖK: Magyar kormánynyilatkozat a vietnami fegyverszü­neti ellenőrző bizottságban való részvételről. Közös piaci meg­állapodás a „kilencek” közös mezőgazdasági politikájáról. PÉNTEK: Megalakult, az új belga kormány — Agnew, amerikai al- elnök távol-keleti körútra indult. SZOMBAT: A vietnami béke-megállapodás aláírása Párizsban. Az arab védelmi tanács összeült Kairóban. így látja a hetet hírmagyarázónk, Pálfy József Evekig várta a világ és várta Vietnam: mikor hallgatnak el vegre a fegyverek, mikor lesz vége a népirtásnak? Az utolsó hónapokban, 1972 októberétől az elmúlt napokig, már arra mó­dosult a kérdés, hogy mikor ír­ják alá az amerikaiak a béke­megállapodást ’ Most pedig — érthető módon — új kérdések és fél milliárd dollárral többet vásárolt az USA külföldön, mint amennyit exportált. Ugyané icor, amikor Japánnál éppen fordított a helyzet: óriási plusszal zárta külkereskedelme az 1972-es esztendőt. A japán tőkések szintén rohamra indul­nak a délkelet-ázsiai piac meg­szerzéséért, Indokínában a ja­• Szombaton délelőtt a Kiéber sugárúti palota előtt tüntetők a Dél-vietnami Felszabadítási Front zászlaival a kezükben ün­nepük az egyezmény aláírását. lépnek .előtérbe: mi lesz a tűz szünet után? Meghozza-e az igazi békét? Nem ünneprontás, ha a béke­megállapodás aláírása után számba vesszük azokat a veszé­lyeket is, amelyek a „törékeny békét” fenyegetik. Az Egyesült Államok elkötelezte magát, hogy 80 napon belül kivonja csapa­tait Dél-Vietnamból de nem jellemző-e a tény, hogy azt a főhadiszállást, amely Saigonban volt és még van is, nem oszlat­ják fel, hanem egyszerűen csak — átköltöztetik Thaiföldre, pon­tosan Nakom-Phanom városá­ba... Vagy egy másik aggasztó jelenség: Thieu elnök börtönei tele vannak dél-vietnami haza­fiakkal, ellenzékiekkel. Egyes források szerint 300 000 embert tartanak fogva! Az USA roppant arányú gaz­dasági segítséget helyezett kilá­tásba Vietnamnak (a VDK-nak is!) az újjáépítés céljaira. Amel­lett, hogy a gazdasági-politikai pozíciók megerősítése a cél, nyilvánvaló az is, hogy ezzel a nixoni adminisztráció az ameri­kai monopoltőke egy részének kíván kedvezni. Pontosan azok­nak, akik eddig — a háború éve­iben — kevesebbet kaptak az államtól, mint a fegyverkezési ipar és más hadiszállító cégek. Most a békésebb iparágak nagy­jai jönnek sorra! Meglehet, hogy ez ad új, más­fajta lökést az amerikai gazda­ságnak. Nem akarjuk azt bi­zonygatni, hogy az USA válság­ban Van (a bruttó nemzeti ter­mék 1972-ben majdnem elérte az 1 billió 200 milliárd dollárt!), de az mindenesetre elgondolkoz­tathatja a New York-! és wa­shingtoni pénzügyi hatalmassá­gokat meg korrriányférfiakat, hogy a múlt évben rekordma­gasságot ért el az amerikai kül­kereskedelmi mérleg hiánya! G . pán befolyás megteremtéséért Vágy megnöveléséért. Tokióban azt mondják, hogy legalább egy­milliárd dollárt lennének haj­landók beruházni a vietnami új­jáépítésbe. A japán—amerikai konkurrencia-harcnak ez az újabb szakasza jelzi, milyen kö­vetkezményei lehetnek a viet­nami válság megoldásának. Tévedés ne essék, nem kíván­juk csökkenteni a vietnami bé­kemegállapodás aláírásának je­lentőségét, csupán arra szeret­nénk felhívni a figyelmet, hogy az igazi béke még messze van! Ugyanakkor világos, hogy pél­dául 1954-hez képest, a genfi egyezmények utáni helyzethez hasonlítva sokkal kedvezőbbek a feltételek a vietnami nép vá­gyainak, akaratának teljesítésé­hez. Akkor Dulles Amerikája nem volt hajlandó elkötelezni magát semmiféle rendezés mel­lett. Akkor Dél-Vietnamban viszonylag gyönge volt a népi felszabadító mozgalom, hiszen fő erőit északra szorították vissza. Most az USA is kényter len aláírni a rendezésre vonat­kozó előírásokat, a saigoni re­zsimmel szemben most a Dél­vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány áll, amelyet széles kö­rű nemzetközi elismerés övez, s amely Dél-Vietnam területének nagyobbik felén korlátlan úr Bizonyos, hogy a tűzszüneti előírások megtartása, a Párizs­ban aláírt békemegállapodás va- lóraváltása a vietnami nép ér­dekében all. Semmi esetre sem a dél-vietnami szabadságharco­sok fogják az előírásokat meg­szegni. A nemzetközi jogi ok­mányok előírásainak és teltéte­leinek betartására felügyel a? a négyes, nemzetközi ellenőrző bizottság, amely hétfőtől kezd­ve működik Saigonban. Ennek a bizottságnak tagja a Magyar Népköztársaság. • Esztergályos Ferenc rendkívüli és meghatalmazott nagykövet vezetésével pénteken este Budapestről útnak indult Vietnamba a nemzetközi ellenőrző bizottságban részt vevő magyar küldött­ség. Kép: Fehér Lajos búcsúzik az indulóktól. (MTI Foto, Vigovszki Ferenc felv. —KS) Szemtől szembe az erdővel Téli esték A téli évszak jellegzetes szín­■**- joltjai — különösen fa­lun és kisebb településeken — a társas összejövetelek, a kö­zös megmozdulások. Most nem a családi eseményekre, lakodal­makra, disznótorokra és névna­pokra gondolunk, habár ezek jelentőségét, közvéleményfor- máló erejét sem szabad lebe­csülni. Ilyenkor jönnek össze a tá­voli rokonok és ismerősök, ré­gen nem látott barátok, híreket hoznak és visznek, gondolatokat cserélnek, vetnek össze, meg­mérik ki mire vitte, hogyan boldogulnak a gyerekek az élet­ben. Meghányják és vetik a szü- kebb közösségek örömeit és gondjait, a tsz gyarapodását, a vezetők jó és rossz tulajdonsá­gait, s a világ dolgairól is gyakran szó esik, hiszen ma már nincsenek elzárt otthonok. D eszédtéma ezeken a ta- lálkozásokon a rádió, a televízió műsora épp úgy, mint valamikor a nagy vásárok és. búcsúk .sok-sok eseménye volt. És ki tagadná, politizálgatnak is az emberek ilyenkor, sokkal jobban mint régen, és hozzáér­tőbben is. A vietnami háború befejezésének nagy eseménye és az amerikai elnök beiktatásá­nak ceremóniája — ha úgy tet­szik — ugyanúgy lehet téma itt, mint volt hajdan a nem­zetközi élet a diplomáciai szalo­nokban. A modern hírközlő eszközök elterjedése kitágította a világot, közel hozta mindazt, amiről egykor csak megkésve szerez­hettünk tudomást. S ez meg­gyorsította a véleményalkotás jgényét is. Mert jól vagy rosz- szul, hozzáértően vagy laikus módjára de a legtöbb ember azonnal véleményt is mond, s ezt el is várják tőle. A téli esték természetesen nemcsak az alkalmi ta­lálkozások lehetőségét teremtik meg, hanem a tervszerű önmű­velését is. Sokféle formája léte­zik ma már a téli tanulásnak. Számos termelőszövetkezetben és állami gazdaságban szerveznek, szakmai tanfolyamot, de a poli­tikai előadások sem ritkák. A párt- és .tömegszervezeti okta­tás változatos, a hallgatóság igényeihez igazodó témaköre év­ről évre sok embert vonz. Ilyen­kor különösen látogatottak a TIT-előadások, a Hazafias Nép- froiit falusi, tanyai összejövete­lei. a belpolitika és a nemzet­közi élet különböző eseményei­ről tartott tájékoztatók, kötetlen beszélgetések. A művelődési otthonokban szervezett téli megmozdulások ma már nélkülözhetetlen forrá­sai az ismeretszerzésnek. Nagy kár, hogy még sok helyen in­kább csak a bálák és táncos összejövetelek jelentik az életet a művelődési házak falai kö­zött. Találkozunk az összehan­golás, a tervszerűség hiányával is, amikor a különböző szervek, gazdasági egységek nem készíte­nek közös programot, szétapróz­zák anyagi és egyéb lehetősé­geiket. Néhol mindent „felülről” várnak, s nem veszik észre, hogy ma már ott helyben is megtalálhatók azok a személyek, akik képesek érdekes, vonzó előadások tartására. A falusi értelmiség soraiban található ag­rármérnökök, pedagógusok, or­vosok, jogászok, a párt és a ta­nács helyi szerveinek vezetői bizonyára szívesen teszik köz­kinccsé tapasztalataikat, ha er­re felkérik őket. Hiszen a tele­vízió, a rádió nem pótolhatja az élő szót, a kialakuló párbe­szédet, azt a lehetőséget, hogy a hallgatóság kérdéseket tehet fel és mindjárt választ is kap­hat kérdéseire. az unalmas téli esték ' egyre inkább a feledés homályába tűnnek, hogy átad­ják helyüket a mozgalmas, szel­lemi élményekben gazdag ösz- szejövelelekvr’,. az embereket, közösségeket • m tin összeková­csoló megmozdulásoknak. Az idei tél java még hátra van. Ne hagyjuk elveszni, elszaladni a nagy lehetőséget önmagunk és környezetük művelődésére, tu­dásának gyarapítására. Legyünk kézdernényezöi, segítői a téli es­ték hasznos eltöltésének. T P. LAKASKARBANTAR- TAST építő- és szakipari jelleggel, kedvezményesen RÖVID HATÁRIDŐVEL VÁLLAL a Kiskunfélegy házi Építőipari Szövetkezet. Szabadság tér 7. l.’t A télben szunnyadó erdő fá- i, s az avart vékonyan hintette he az első hó. Alszik itt min­den? Terepjáró gépkocsikkal döcögünk a kacskaringós. hepe­hupás ösvényeken, nyiladéko­kon. Távolabb előttünk őzek ugranak ... aztán szarvasborja­kat pillantunk meg a sűrű­ben ... látjuk, amint egy vad­disznó beletúr a hóba élelem után kutatva- Kora tavasztól őszig a megszokott madárcsi­csergéstől hangos erdő csak az első pillanatban látszott ki­haltnak, élettelennek. Most téli palástjában nyugalmas, zajtalan, s elbűvöli csodálóját, mint templomok orgonáinak néma síprengetege. A Gemenci Erdő- és Vadgaz­daság panduri erdészetének fa- csonortjait kerülgeti a gépkocsi Több kilométert haladtunk már, mire rátaláltunk a munkások­ra, akiket régen így hívtunk: favágók. Ebédszünetben érkez­tünk. Pataki Istvánnal a pan­duri erdészet vezetőjével és Gulyás Jenővel, a fahasználati osztály vezetőjével mi is oda- állunk a lobogó tűz mellé, hogy együtt melegedjünk a dolgo- zókal. Mihálovics József és Pó- ta József egy elromlott fűrész­gépet javít, mások előhúzzák táskájuk zugából ebédjüket: ke­nyeret, kolbászt, szalonnát. Az erdészet vezetője közben elmondja hová szállítsák a fá­kat minőségük szerint, milyen teherautókat küldenek a 'köz­pontból, mennyi méretes gömb- fára van szükség. — Most jó a piac — szól közbe Gulyás Jenő — minden mennyiséget megvesznek tőlünk, nem úgy mint tavaly. Egyéb­ként néha előfordul, ho"" érté­kesítési gondjaink vannak, erő­sen ingadozik a kereslet. — Ha ilyen kemény marad az idő, nem lesz baj a fakiter­meléssel — mondja az egvik munkás, s a megjavított fűrész- gémmel elindul. A visongó masi­na a gyakorlott szakmunkás kezében Dercek alatt elvégzi a régen nehéz favágói munkát, s a hosszú szál nyárfa nagy ro­bajjal zúdul a hóra. Az erdőgazdaság 36 ezer hek­tárnyi területről tavaly 230 ezer köbméter fát, vágtak ki. Az or­szág erdőgazdaságai közül a leg­többet innen szállították. Az évi növedékkel arányos mennyi­ségű fát vágnak ki, így bizto­sítják az évenkénti folyamatos kitermelést. Természetesen új telepítésről sem feledkeznek meg.­Dr- Csontos Gyula igazgató­tól tudtam meg, hogy a gyufa, amivel naponta cigarettámat gyújtom a gazdaságban termel! fából készül. Tizenkétezer köb méter nyárfát szállítanak a gyu­faiparnak évente. Elmondta még az igazgató, hogy nemesnvár- ból a Szegedi Falemezm/árnak a Mohácsi Farostlemezgyárnak, a papíripari vállalatoknak szál­lítottak tavaly összesen 70 ezer köbmétert. Exportra 25 ezer köbmétert raktak vagonba. Sokan vélekednek úpv: a ge­menci gazdaságban teremnek az ország legszebb és legjobb mi­nőségű kőrisfái. Büszkék még az értékes fekete diófára. Ebből l'unérlemez készül. Az olasz fa­faragók szívesen vásárolják az itt termő nyárfát vagy a füzet. A nörbölyi fűrészüzemükben tavaly 30 ezer köbméter fát Komolyzenei tervék Kalocsán — Elkészült a kalocsai Ko­molyzene-barátok Körének első félévi programja. A tervek kö­zött neves előadók — Kocsis Zol­tán és Ránki Dezső zongoramű­vészek, Drahos Béla fuvolamű­vész — meghívása, valamint fő­városi koncertprogramok látoga­tása szerepel. Ebben az évben várhatóan félezer új lemezzel gyarapodik a kör lemezgyűjtemé­nye. í * I A Kiskőrisi MEZÖTER- MEK Vállalat értesíti a I körzetébe tartozó termelő- I két, hogy A TÉLIALMA- FELVASARLASAT ismét I MEGKEZDTE. ; 112 I I __________..... • Csomoros nyárból vájt kagyló fotelek és asztal Petőfiről képekben 0 A tűz körül dolgoztak fel. Parkett-friz bú­torléc, rakodólapelem készült. Az idén hulladékból aprítékot csinálnak, s ragasztóanyaggal összepréselve panelokat gyárta nak. Újszerű bútorokat is készítet­tek. A panduri vadászkastély­ban láttam azokat az asztalo kát és kagylófoteleket, amelye két csomoros gyárból ügyes kezű cigányok vájtak — régi hagyomá-' n"Os módszerükkel, mini a tek- nőket. Az idei BNV egyik pa­vilonjába kiállítja a gazdaság Nagyon szépek bizonyára sike­rük lesz . . A gondokról is beszélgettünk dr. Csontos Gyulával- Az erdő­területek nagy része ugyanis Duna menti árterületeken van, ahol az egyenlőtlen terepviszo­nyok, valamint az időnkénti belvizek vagy a Duna áradasai nehezítik a munkát. Legna­gyobb gondjuk a szállítás és a rakodás. — Tavaly többnyire úgy ra­kodtunk, mint 100 évvel ezelőtt — mondotta az igazgató. — Az uszályok gyomrában nehéz fi­zikai munka becipelni a több 10 kilós vastag törzseket. Van már gépünk, de kevés. Egy szovjet' lánctalpas csörlős trak­tor vontatja egy kupacba áron köket, s használunk olyan gép­kocsit, amely „önállóan" rako­dik, de több kellene. Tavaly a kaukázusi erdészetekben jártam,' s láttam modern gépeket, ame­lyek a Harkovi Traktorgyárban készültek és nagyszerűen alkal­mazhatók lennének nálunk is. Ebből akarunk vásárolni. Sze­• Munkában a fűrészgéppel retnénk dolgozóink munkáját megkönnyíteni­Hideg van a hóhintette,* ujjai- kai égnék meresztő fák alatt. Egész nap kinnt dolgozni nem irigyelni való. Az erdő munkásai mostoha körülmények között termelik a milliókat- Nyáron a szúnyog zaklatja, té­len a hideg cserzi lilára arcu­kat. Mégsem panaszkodnak, azt mondják: — Valakinek ezt is kell csi­nálni, mi'‘ már’' 'rfíégszokUrtC*.“ Aki több év;et,eltölt jtt,.,jnindgn „rossza” ellenére megszereti az effajta munkát és a mindig szép, csodálatos erdőt. Csabai István Félegyháza város tekinte­tes tanácsa megkövetelte a mészárszékek bérlőitől, hogy gondoskodja­nak a lakos­ság ellátásáról. „Egész eszten­dőben, a böjti napokat kivé- vén mind a kél széket nyitva elegendő egész­séges marha, juh és annak üdéjében bá- i ányhússal pro- videálván, ak­kor két szék álló és egyéb ahhoz tartozó cselédeket tar­tani kötelesek lesznek.” A hatóságok megszabták az árakat is, dr. Mezősi Károly hív­ta fel a figyelmet arra, hogy eppen 1822-ben Kiskunfélegyhá­zán a „Jász és Két Kun Megyék” közgyűlése járult hozzá a hús­árak emeléséhez. Eszerint a mar­hahús fontja 10 krajcár, a bá­rányhúsé nyolc, a borjúhúsé 12 krajcár. A fennmaradt számlák­ból megállapítható, hogy Petro- vics István a húst olcsóbban mérte a megszabottnál. A további árendások csődbe jutottak, Petőfi szülei pontosan fizették a részösszegeket, az an- gáriát, sőt a család itt szedte meg magát. A székek forgalmára jellemző, hogy 1822-ben nem egészen kilenc hónap alatt 214 marhát vágtak le. Petrovicsék idejében az üzletkör bővült. Képünkön: Petrovics István húsvágó bárdja és késfenő acél ja. (A Kiskun Múzeum tulajdo­nában.) (Tóth Sándor felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents