Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-05 / 3. szám

• PETŐFI NÉPE ® 1973. .január 5. ESEMÉNYEK SOROKBAN Támad a reakció A chilei reakció ismét fokozza aknamunkáját, amely az ország politikai helyzetének kiélezésé­re, a népi egység kormánya munkájának megnehezítésére irá­nyul. Az ország különböző ré­szeiből érkező jelentések szerint a jobboldali ellenzék irányítása alatt álló kereskedői egyesülések a kiskereskedelem megbénítását tervezik februárra. A törvényte­len sztrájkot a márciusi parla­menti választások előtti hetekre akarják-időzíteni. Ez alkalommal a ‘reakció azt tervezi, hogy „kol­lektív szabadságolás” keretében a kereskedelmi dolgozók otthon­marasztalásával valósítja meg a sztrájkot. Válaszra sem méltatják Mitchell Sharp kanadai kül­ügyminiszter szerdai sajtóérte­kezletén arról tájékoztatta az új­ságírókat, hogy kormánya az el­múlt hetekben „több üzenetet” intézett a washingtoni kormány­hoz, s ezekben mélységes sajnál­kozását fejezte ki a VDK elleni amerikai bombatámadások miatt. A külügyminiszter utalt arra is, hogy kormánya semmiféle vá­laszt sem kapott az üzenetekre, amelyeket a legkülönbözőbb szinteken intézett a Nixőfr-ádmi- nisztrációhoz. Alapjában véve helytálló Nagy-Britannia és Szíria egy hónapon belül ismét diplomáciái kapcsolatra lép — jelentette az A1 Havadesz című bejrúti hír­magazin. A két ország kapcsola­tai 1967-ben szakadtak meg, és most, hogy a libanoni lap értesü­lése napvilágot látott, a bejrúti brit nagykövetség „alapjában vé­ve helytállónak” minősítette a küszöbön álló nagykövetcsere hírét. Mennyibe kerül a háború? Izrael 2 milliárd dollár érték­ben vásárolt fegyvereket és ka­tonai felszereléseket az elmúlt két évben — közölte Pinhasz Szapir pénzügyminiszter szerdán este az izraeli polgármesterek egy találkozóján. • Magyar—VDK gazdasági tárgyalások. A Parlament dclegációs termében megkezdődött a magyar—vietnami gazdasági és müsza- ki=tudományos együttműködési bizottság 3. ülésszaka. A találkozón a magyar delegációt Fehér Lajos a Minisztertanács elnökhelyette­se, a vietnami delegációt Le Thanh Nghi, a VDK Minisztertanácsá­nak elnökhelyettese vezeti. Képünk a tanácskozásról készült. (MTI fotó — Tormai A. felv. — KS.) T ámadnak a népi erők PHNOM PENH A kambodzsai hazafiak újév napján indított offenzívája Phnom Penh felé közeledik. A Lón Nol-rendszer csapatai képte­lenek feltartóztatni a szabadság­harcosok előrenyomulását. Az éjszaka folyamán a népi erők 122 milliméteres rakétákkal lőtték Phnom Penh nemzetközi •repülőterét, megsemmisítettek egy vadászgépet és megrongáltak három másikat. A kormány szóvivője szerint ugyancsak az éjszaka folyamán a népi erők harcosai behatoltak Tram Khnar tartományi szék­helyre és utcai harcokat vívtak a várost védő csapatokkal. Hajnalig tartó harcok folytak a 2. számú főútvonal több pont­ján, s ennek következtében ismét megszakadt a főváros összekötte­tése a déli tengerparttal. A népi erők ostromolják a fővárostól nyugatra levő dombon kiépített katonai állásokat is. ■ ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■'■■■■■a ■■■■■■■■■■■■■■■■■■a ■■■■■■■■■■■■■■■■■■a Készülődnek a párizsi találkozóra Aknák a VDK kikötőiben 'PÁRIZS, WASHINGTON Le Due Tho, a Vietnami Dol­gozók Pártja Politikai Bizottsá­gának tagja, a VDK Párizsban tárgyaló küldöttségének különle­ges tanácsadója csütörtökön reg­gel Pekingből folytatta útját a francia fővárosba, ahol január 8-án találkozik Kissinger ameri­kai nemzetbiztonsági főtanács­adóval. Le Dúc Tho ezúttal is Peking és Moszkva érintésével utazik Párizsba. Kedden érkezeit a kínai fővárosba. ahol többek között megbeszélést tartott Csou En-lajjal, a Kínai Népköztársa- , ság államtanácsának elnökével. ' Henry Kissinger amerikai nem­zetbiztonsági főtanácsadó, a Pá­rizsban tartandó újabb bizalmas megbeszélésének előkészítésére szerda délután két nap alatt már harmadik alkalommal találkozott Nixon elnökkel Washingtonban. A megbeszélés körülbelül egy óra hosszat tartott. Saigonban az amerikai katonai szóvivő csütörtökön cáfolta azo­kat a híreket, hogy a 20. szé­lességi körtől északra folytatott bombázások leállításával az ame­rikaiak hatástalanították az észak-vietnami kikötőkbe, illetve folyótorkolatokhoz leszórt akná­kat is. A szóvivő arról viszont nem volt hajlandó nyilatkozni, hogy folyamatban van-e újabb aknák telepítése, vagy a régiek felszedése. Sorsdöntő Kuba számára Tanaka fegyveréi • Leállt a forgalom Sidney ki­kötőjében. Bérkövetelésük alátámasztására beszüntették a munkát a Sidney kikötő munkásai. A sztrájk miatt a hajók nem tudtak a kikötőbe befutni, hanem a nyílt vízen voltak kénytelenek horgonyt vetni. Képünkön: A Monterey nevű hajó utasait rendőrségi segédlet mellett mentöcsóna- kokon szállítják partra a nyílt vízen horgonyzó hajóról. (Telefotó — AP-MTI-KS.) HAVANNA Fidel Castro, a kubai forradal­mi kormány miniszterelnöke szer­da este rádió- és tv-beszédben méltatta a Szovjetunió és Kuba között 1972. december 23-án alá­írt együttműködési okmányok je­lentőségét. A világ első szocialista állama a Kubához fűződő kapcsolataival az igazán internacionalista és ön­zetlen segítség példáját nyújtja. A Moszkvában kötött öt megállapo­dás egy vezető ipari hatalom és egy gyengén fejlett kis ország kapcsolatának kimagasló példaké­pe — mondotta Castro. Az első megállapodás értelmé­ben Kuba 1985-ig haladékot kap a Szovjetuniótól az 1973. január 1-én esedékes hitelvisszafizetések­re. A második azokról a hitelek­ről szól, amelyeket Kuba a kö­vetkező, három évben kap és gsu- pán 25 év múlva kell törlesztenie,, a harmadik dokumentum az 1973 —75 közötti hosszú lejáratú áru­csereforgalomról, a negyedik az ez idő alatti gazdasági és műszaki együttműködésről rendelkezik. Az ötödik megállapodás a szovjet cukor- és nikkel-vásárlásokkal foglalkozik az 1973—80-ig terjedő időszakban. A Kubai Kommunista Párt el­ső titkára a szigetország történel­mében páratlannak nevezte a megállapodásokat és hangsúlyoz­ta, hogy ezek szilárd alapokat je­lentenek a kubai gazdaság továb­bi fejlesztéséhez. Castro rámuta­tott: a segítségnek arra kell ser­kenteni a kubai dolgozókat, hogy kettőzött erővel dolgozzanak to­vább és emeljék munkájuk ter­melékenységét iés hatékonyságát. (ADN) A japán hadsereg vezetői elké­szítették azt a tervezetet, amely meghatározza a fegyverkezés „bé­kebeli szintjét”. A tervezet, ame­lyet Tanaka miniszterelnök a par­lament január 29-én folytatódó ülésszakán kíván ismertetni, vá­lasz az ellenzéki pártok azon kö­vetelésére, hogy a kormány szab­jon korlátot az újrafelfegyverke- zés mértékének. A tervezet szerint a japán fegy­verkezés maximális szintje „béke­időben” a következő: 1. Száraz­földi erők 180 000 fő, tizenhárom hadosztály. 2. Légierők 900 repü­lőgép, köztük 375 vadászgép. 3. Haditengerészet öt flottáegység, 320 000 tonna űrtartalommal. Mindez meghaladja azt a szintet, amelyét a nemrég jóváhagyott ti­zenhat milliárd dolláros ötéves hadseregfejlesztési program irá­nyozott elő. A megfigyelők rendkívül éles vitára számítanak a parlament­ben. Új fejezet Európában 1972. „nagy esztendő volt” Európa életében.* 1973. pedig a „nagy várakozások éve”. A Központi Sajtószolgálat földrészünk sorsának alakulásá­val kapcsolatos kérdéseket intézett — részben személyesen, részben levélben — az európai szocialista országok politikai és társadalmi életének néhány jelentős képviselőjéhez. * Bulgária Dimitr C. Bratanov, az euró­pai biztonság bolgár nemzeti bizottságának elnöke, a Brüsszel­ben székelő nemzeti bizottság tagja nyilatkozik az európai bé­kéről és biztonságról, a balkáni országok közötti jószomszédi vi­szony fejlődéséről: — Az 1972. évet az össz-euró- pai értekezlet előkészítése és ösz- szehívása folyamatának elmélyü­lése jellemzi. Az egész év folya­mán több esemény azt mutatta: törvényszerűen érlelődnek az ob­jektív és a szubjektív feltételek ahhoz, hogy Európát a háborús konfliktusok szférájából a meg­értés. a biztonság és az együtt­működés felé vezessük. — A Szovjetunió és a Varsói Szerződésben részt vevő szocia­lista országok már 1972 január­jában, in-ágai nyilatkozatukban meghatározták az európai álla­mok közötti békés egymás mel­le» , élés, a ; gazdasági,, lis együttműködés fejlesztesenek elveit. — Az NSZK-ban a . Szovjet­unióval és Lengyelországgal meg­kötött szerződést éles politikai harcok közepette ratifikálták, s ez a folyamat a revansizmustól fűtött reakciós erők bázisának szűkülésére vallott. A Nyugat- Berlinre vonatkozó négyoldalú megállapodás, az NDK és az NSZK* kqzötti alapszerződés, va­lamint az NDK nemzetközi te­kintélyének növekedése az euró­pai változások újabb momentu­mai. Fontos esemény volt a re- vansista és neonáci erőknek 'az NSZK-ban lezajlott választáso­kon elszenvedett veresége is. Le­hetőségek tárultak fel az NSZK és az NDK közötti normális kap­csolatokra, valamint a békés együttműködés politikájának megvalósítására egyrészt az NSZK, másrészt a Szovjetunió és a szocialista országok között. — Az európai biztonság és együttműködés ügyének nagy po­litikai sikereként könyvelhető el, hogy Helsinkiben 1972 végén megkezdődtek a sokoldalú kon­zultációk európai országok, vala­mint az Egyesült Államok és Kanada részvételével. Ennek a gyakorlati eredménynek az el­éréséhez történelmi jelentőséggel járult hozzá a Szovjetunió és a szocialista országok állandó ilyen irányú tévékenysége; alkotó, a békére, irányuló kezdeményezé­seik sora. Az európai szocialista országok állhatatossága, elvsze­rűsége és realizmusa nem csu­pán szétzúzta az európai bizton­ság és együttműködés ügyével szemben táplált bizalmatlanság és a tagadás gátjait. Ezen túlme­nően olyan konstruktív javasla­tokat eredményezett, amelyek a helsinki konzultációkon pozitív jelentőségűeknek bizonyultak. Ki kell emelni a béke ügyéhez nyúj­tott ama hagy pozitív hozzájáru­lást. amelyet Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára által vezetett szovjet párt- és kormányküldött­sége nemrégiben Magyarországon tett látogatása jelentett, valamint a Todor Zsivkov elvtárs vezette bolgár párt- és kormányküldött­ségnek a Szovjetunióban tett lá­togatását. • — Meg kell. említeni, hogy az európai népek képviselőinek brüsszeli értekezlete 1972. júniu­sában a legszélesebb tömegeket tette érdekeltté a kollektív biz­tonság kialakításában, valamint a gyümölcsöző együttműködésre irányuló intézkedések kidolgozá­sában. — Az 1973-as évet az össz­európai értekezletről fogják elne­vezni,; összekapcsolják azzal az eseménnyel, amely újabb távla­tokat tár majd fel a földrészünk népei közötti békés fejlődés, és együttműködés számára. Nem le­het kétséges, hogy 1973-ban, a Helsinkiben összeülő értekezle­ten reális alapot fektetnek majd le az európai kollektív biztonság és együttműködés kialakítására. Az össz-európai értekezlet hatá­rozatai gyakorlati távlatokat tár­nak majd fel Európában, s ezek új történelmi jelentőségű válto­zásokhoz vezethetnek a _ béke, a biztonság és az együttműködés jegyében. Az általános európai enyhülés pozitív hatást gyakorol a balkáni népek közötti barátság és együttműködés légkörének megteremtésére. Meggyőződé­sünk, hogy az 1973-as esztendő­ben sokoldalú tevékenység bon­takozik majd ki a balkáni álla­mok és népek között ennek a fo­lyamatnak az erősítésére. IN GYEN EGYÉVES művezetőképző tanfolyamra jelentkezhetnek kőműves, vagy ács-állványozó szakmunkások, legalább négyéves szakmunkás-bizonyítvánnyal. TÍZHÓNAPOS szakmunkásképző tanfolyamra kőműves, ács-állvanyozó, szobafestő, központifűtés-szerelő, épületbádogos, vagy gázvezetékszerelő, 20—45 éves betanított munkások, legalább hároméves szakmai gyakorlattal. HATHÓNAPOS gépkezelőképző vagy központi kazánfűtő-képző tanfolyamra 18—45 éves férfi segédmunkások, kubikosok, esetleg építőipari szakmunkások is jelentkezhetnek. A tanfolyam helye: KECSKEMÉT CEGLÉD KISKUNHALAS vagy BAJA A tanfolyam ideje alatt jó kereseti tehetőséget, munkásszállást és ebédet biztosítunk. Külön él ési pótlékot és utazási hozzájárulást fizetünk. Minden héten szabad szombat. / A tanfolyam befejezése után kötelező szakmai gyakorlat nincs. Az érdeklődők levelezőlapon kérjenek részletes tájékoztatót. BAGS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT ÜZEMI AKADÉMIÁJA, 6000 Kecskemét, Klapka utca 34. 20 »Kínai mandarinizmus« Az indiai fővárosban megjelent Dharamvir Szirígh Tjaga ismert indiai közéleti személyiségnek és politikusnak „Kínai mandariniz­mus” című könyve, amelyben elemzi a pekingi vezetésnek a fejlődő országokkal kapcsolatos politikáját. A szerző rámutat: „A maoista vezetés valóságos Célja fékezni a fiatal, független államokban a forradalmi mozgálom kibontako­zását, elszigetelni a fiatal, függet­len államokat a Szovjetuniótól és a többi szocialista országtól”. Peking abban a szerepben tetsze­legve, hogy a fejlődő országok érdekeinek védelmezője, valójá­ban teljesen más célokat követ, amelyeknek semmi közük . az ázsiai, afrikai és latin-amerikai forradalmi mozgalmak problé­máihoz, s e célokat demagóg jelszavakkal leplezi. A pekingi vezetők jelenlegi külpolitikáját nagyhatalmi sovinizmus, hegemó- nikus törekvések jellemzik leg­inkább — írja a szerző. A továbbiakban- a könyv meg­állapítja: bár kórunk fő tartal­ma az imperializmus és a szo­cializmus közötti kérlelhetetlen ideológiai harc, a pekingi vezetők mégis azt a jelszót röppentették fel, hogy a „két szuperhatalom”, vagyis a Szovjetunió és az Egye­sült Államok ellen kell harcolni. A Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok egy kalap alá vétele a szocialista világrendszer, minde­nekelőtt a Szovjetunió, a harma­dik világ megbízható szövetsége­se ellen irányul. A fejlődő orszá­gokat az imperializmus felől fe­nyegető veszély, és a Szovjet­unióról ugyanolyan hangnemben beszélni, mint az Egyesült Ál­lamokról. annyi, mint eszközt adni az imperializmus kezébe a szocializmus és a nemzeti felsza­badító mozgalmak elleni küzdel­mében — hangoztatja a szerző. Fejtegetéseit a maoista veze­tőknek a Bangla Desh-i esemé­nyekkel kapcsolatos magatartá­sával illusztrálja. Pekingnek az az állítása, hogy szolidáris min­den nemzeti felszabadító mozga­lommal és támogatja azokat, semmivé foszlott azáltal, hogy leplezetlenül fegyverrel és pénz­zel segítette a nyugat-pakisztáni katonai juntát Bangla Desh 75 millió lakosának nemzeti fel­szabadító mozgalmával szemben. A könyv írója kitér a Vietnam­mal kapcsolatos pekingi politi­kára is. Megállapítja: Peking vietnami politikájában minden­képpen igyekszik elkerülni a kockázatot, hogy kegyvesztetté váljon az Egyesült Államok sze­mében, ezért a maoisták megta­gadták az együttműködést a Szovjetunióval a VDKT-t támo­gató egységfront megteremtésé­ben. Azokról a határmódosítási ige nyékről szólva, amelyeket Kína szomszédjaival, köztük Indiával és a Szovjetunióval szemben tá­maszt, a szerző hangsúlyozza: „Peking ezekkel az igényekkel igyekszik elvonni a kínai lakos­ság széles rétegeinek figyelmét hazája nehézségeinek valódi okai­ról”. Fejtegetéseinek befejező részé­ben az indiai politikus arról ír, hogy Kína, mint óriási lehetősé­gekkel' rendelkező hatalom, nagy befolyást képes gyakorolni a nemzetközi fejlődésre. A forrada­lom győzelmének eredményeként Kína az antiimperialista harc fontos tényezőjévé vált, és nagy nemzetközi tekintélyt szerzett. A szocialista országokkal való együttműködés folytatása helyett azonban a kínai vezetők az el­múlt évtized kezdetén a kalan­dorkodás útjára léptek. Orszá­gukat a mai világ alapvető forra­dalmi erőivel szembenálló tábor­ba vitték, elszigetelték a szocia­lista közösségtől és a nemzeti felszabadító mozgalmaktól. Ily módon erősödött Kínának az Egyesült Államoktól és más nyu­gati hatalmaktól való függősége — hangoztatja a könyv szerzője.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents