Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-25 / 20. szám

/ 4 0 PETŐFI NÉPE • 1973. január 25. meggondoltad Ilonka, ha A hosszú csévelögépeken csak néha-néha áll meg egy szakadt szálú orsó, 'hogy aztán a lányok, asszonyok ügyes keze nyomán összekötve utolérje a többit. A Pamutnyomóipari Vállalat kis­kunhalasi egységének géptermé­ben alig érteni egymás szavát a gépek zajától. Igaz, beszélgetésre nincs idő, mert állandóan figyelni kell. Bent az irodában brigádnaplót forgat a művezető, s szeme meg­akad egy piros virágokkal díszí­tett bejegyzésen: „Icáinkat ünnepeltük. Köszön­töttük augusztus 18-án névnapjuk alkalmából Váradi Istvánnét és Szécsi Gézánét. A sok jókívánság mellé egy-egy cserép virágot ajándékozott brigádunk az ünne­peiteknek, majd a sok gratuláció után vendégül láttak bennünket.” Szeme megáll a sor végén, az­tán mintha a sorok között keres­né, mi lehet az igazi oka, hogy - azóta többen kiléptek a szocialis­ta brigádból, és már fogytán van a szívből jövő jókívánság is. A 11 tagú brigád ötre csökkent. Volt, aki egészségi okokra, mások a család nehézségeire hivatkozva, vagy sértődöttségből fordítottak hátat a brigádnak. Ez utóbbi nem hagyta nyugod­ni, amikor újra és újra elolvasta Váradi Istvánná nevét. Három és fél évig dolgozott a szocialista brigádban, míg egy napon feldúlt arccal jelentette be, hogy tovább nem hajlandó velük dolgozni. Nem is nagyon marasztalták, pe­dig mindenki tudta, hogy az egyik legjobb munkaerőt veszti el a brigád. Váradiné is hirtelen döntött, s csak napokkal később gondolta végig az együtt töltött éveket, a Hazánkban immár hat éve rendelet teszi lehetővé, hogy a dolgozó nők újszülött gyerme­keik nevelése céljából fizetés­nélküli szabadságot vehetnek igénybe, s több mint félezer fo­rintos segélyt kaphatnak ha­vonta. Az intézkedés beváltotta a hozzá fűzött reményeket: or­szágszerte sok ezer édesanya élt, ,ma is él ezzel a jogával. Bács-Kiskun megyében szin­tén örvendetesen magas a gyer­mekgondozási szabadságon levő nők száma. Sorsukról, gondja­ikról a közelmúltban tájékozód­tunk, amikor is közülük néhá- nyan felkerestek bennünket, s aggodalmuknak adtak hangot. Elmondották, hogy igen prob­lematikusnak ígérkezik a mun­kahelyeikre történő visszatérés. Nemrégen bekopogtattak hoz­zánk olyan anyák is, akiknek már lejárt a szóbanforgó sza­badságuk, vagy megszakították azt, s most, sérelmesnek tart­ják, hogy új beosztásban kény­telenek dolgozni, fizetésük pe­dig lényegesen kevesebb, mint korábban volt. A közöltekből nem nehéz ar­ra következtetni, hogy egyes munkahelyeken hátrányos meg­különböztetésben részesülnek azok a nők, akik anyai köteles­ségük teljesítése után ismét el­foglalják helyüket a termelő, alkotó közösségekben. Elgondol­koztató, visszásságokat feltétele­ző dolgokról van itt szó. De van-e jogi alapjuk az ilyen és hasonló munkaadói állásfoglalá­soknak? Á kérdésre Gottlieb József, a SZOT Társadalombiz­tosítási Főigazgatósága Bács- Kiskun megyei Igazgatóságának vezetője adott választ. Tájékoztatásából a következő­ket tudtuk meg: A 3/1967. (II. Bérelt munkásszálláshelyre szá­mítottunk. amikor a Tanácsköz­társaság tér 1. számú ház első emeletére tartottunk. A 3-as ajtó névtáblájának láttán azonban meglepődtünk. Ez áll ott: „Ba­romfifeldolgozó Vállalat”. Csengetésünkre fekete bőrzakós férfi nyit ajtót, de csak éppen- hogy. Elállva az ajtórést, előbb gyanakodva tudakolja, mi járat­ban vagyunk. Felvilágosítjuk, mi­re kelletlenül beenged bennün­ket. — Igen. az egész kétszobás xla­kás a Baromfifeldolgozó Vállala­té. öt fekhely van itt, de négyen lakunk... A berendezés? Rész­ben a vállalaté, részben a sajá­tunk. A tv például az egyik -lakó­társamé ... — S kik a lakótársai? — Az egyik a közgazdasági és közös kirándulást, a családias névnapokat. Ott dolgozott velük egy gépen továbbra is, de telje­sítményét már nem számították a brigádéhoz. Igaz, nem „kellett” velük néha ott maradni társadalmi munkára, de egyedül hazafelé menve mégis visszafordultak gondolatai. Fél évvel ezelőtt új brigádvezetőt vá­lasztottak a megmaradt brigádta­gok, Szécsi Gézánét — a másik „Icát”. Váradiné egy gépen dol­gozik vele, de mégis külön. A napokban megtelt a műveze­tői iroda. Bent volt a művezető, a .brigádvezető — Szécsi Gézáné — 26.) Mü.M. sz. rendelet előírja, hogy a dolgozó nőt, akinek le­járt a három évi gyermekgorí- dozási szabadsága, vagy előbb megszüntette azt, kérésére visz- sza kell vennie a munkáltató­nak. Ha a régi' munkakörében valamilyen ok miatt nem fog­lalkoztatható az anya, számára olyan beosztást kell biztosítani, amelyben képzettségét és szak­mai gyakorlatát hasznosítani tudja. És még valamit. A dol­gozó asszony új feladatköre el­látásáért nem kaphat keveseb­bet, mint a korábbi fizetése volt. Ezek után önként adódik a kérdés: mit tegyen az az édes­anya, akit sérelem ért üzemé­ben, intézményében, A jogszabály világosan ki­mondja : a gyermekgondozásról visszatért dolgozó nő foglalkoz­tatásával kapcsolatos panaszokat első fokon a munkahelyen levő munkaügyi döntőbizottság köte­les kivizsgálni, orvosolni. Persze előfordulhat, hogy a határozot­tal-nem ért egyet a bejelentő, s ilyenkor fellebbezését a terü­letileg illetékes munkaügyi bí­rósághoz nyújthatja be. Értesüléseink szerint a megyé­ben sajnoa nem egyedi esetek a kisgyermekes ahyák újbóli al­kalmaztatásával kapcsolatos tör­vénysértő intézkedések. A pa­naszok igazságos 'rendezése, meg­oldása nem tűr halasztást. A munkahelyek vezetőinek köte­lességük olyan feltételeket te- * í emteni, hogy a gyermekgondo­zási szabadságról visszatérő édesanyák mielőbb feltalálják magukat a műhelyekben, hiva­talokban, s hogy rövid idő múl­tán ugyanolyan intenzíven és sikeresen végezhessék munkáju­kat, amint azt korábban tették. Velkei Árpád információs osztály helyettes ve­zetője ... — Egyszerűen: üzemszervező! — segíti ki tömören informáto­runkat a konyhából háziköntös­ben előjött társa. — ... A másik szállítási cso­portvezető. a következő anyag­gazdálkodási csoportvezető, á ne­gyedik pedig a mezőgazdasági osztály megbízott vezetője. — Valamennyien nőtlen embe­rek? — Kivéve egyikünket, ö kis­kunhalasi. a családja ott él. — Ebben vajon mi az ésszerű­ség? Hiszen a vállalatnak Hala­son is van egysége... — jegyzem meg, mintegy hangosan gondol­kozva. S a gyanútlan kérdésre csattanós választ kapunk: — Erre a kérdésre nem felelek! — Kérem. S azt lenne szíves és Váradiné is. Odabent már csak az előző beszélgetést fejezték be. — Hát Ilonka, ha meggondol­tad, mi örömmel fogadnánk visz- sza a brigádba, egyébként a ne­vedet ki sem húztuk a brigád­naplóból. Váradiné huncutkásan mosoly­gott, miközben megkönnyebbül­ten válaszolt: tudtam, mert néha belekukkantottam a naplóba. A művezétő gondolatai még ezeket a szavakat idézték, amikor öszecsukta a brigádnaplót. Aztán kisietett a szövőcsarnokba, mert érezte: sok még a tennivaló. Szabó Ferenc „Vizet kerestek — olajat talál­tak” — „Olajmezőt fedeztek fel a vízkutatók!” ilyen és hasonló című cikkek tárták ország-világ elé annak idején a szenzációt, hogy olaj tört fel a tápéi Tisza- táj Tsz termálvízkútjából, el­árasztva gazdasági épületeket, jó­szágokat, a sűrű, fekete naftával. Azóta több mint hét év telt el. Közben kiderült, hogy az ország legnagyobb szénhidrogén-meden­céjét fedezék fel Tápé, illetve Szeged határában, amely végül is „Szegedi olajmező” néven vált közismertté. A Gazdasági Bizott­ság több mint hatmilliárd forin­tos beruházást hagyott jóvá a kitermelést — s részbeni feldol­gozást szolgáló objektumokra. A hatalmas beruházás elérkezett a „félidejéhez”, miközben a mező már megtermeli a végcélként elő­irányzott évi egymillió tonna olajat, s közelítenek a kétmilli­árd köbméteres gáztermeléshez. A Szeged környéki paprikater­melő tsz-gazdák az olajmező bő­vülésének megfelelően új helye­ket keresnek piros ültetvényeik­nek, más részük meg beáll olaj­bányásznak, s nem idegenkedik már a „jószerencsét” köszöntés­től. Nem járnak rosszabbul, hi­szen a föld mélyének „fekete aranya” legalább olyan értékes, mint korábbi termékük, a „pi­ros arany”. így aztán sokan há­lával gondolnak a vízkutatókra, mondván: „Lám, milyen szeren­cse, hogy nem a termálvíznél, hanem az olajat rejtő rétegnél „lőtték be” a kút béléscsövét. Másképp talán örökre rejtve marad a szegedi földek mélyé­nek kincse. S ha valaki ezt gyanútlanul így emlegeti — amint nemrégi­megmondani, mennyi szállásdí­jat fizetnek havonta? — Hatvanöt forintot szemé­lyenként. Ez igen! — állapítjuk meg már a lépcsőházban, s ugyanarra gon. dolva számolni kezdünk: négy­szer hatvanöt, egyenlő kettőszáz- hatvan forint. Ennyi lenne a két- szoba-összkomfort bére? Vagy a különbözeiét a vállalat egyenlí­ti ki? Aztán kis csoportunk egyik tag­ja felveti: hogyan lehet egy vál­lalatnak saját lakása egy bérház­ban? Mégha netán meg is vásá­rolta. A szakszervezet eltűri, hogy például egy többgyermekes mun­káscsalád helyett — mert bizto­san akad ilyen — jó fizetésű le­gényembereket részeltessen a cég ilyen potompénzes összkomfort­ban ?... (Folytatása következik.) Javul a kapcsolat a termelők és a konzervipar között 1973-ban megfelelő konzerv- kínálatra számíthatunk — erre lehet következtetni január má­sodik felében a konzervipari üzemek és a termelők szerződés- kötéseiből. Az elmúlt évben ilyenkor a gyárak a feldolgo­záshoz szükséges zöldségeknek még csak alig kétharmadára ta­láltak termelő partnert, idén már 90 százaléknál tartanak, ami azt jelenti, hogy 55 500 va­gon zöldséget már „elkönyvel­hetnek”. Gyümölcsből tavaly ilyenkor a tervezett mennyiség felére sem volt szállítási szer­ződésük az üzemeknek, idén már 8500 vagon átvételére ír­tak alá megállapodást. A mezőgazdasági termelőknek biztosított kedvezmények köre idén tovább bővül. A növény- védelmi támogatást kiterjesztet­ték a zöldbabra is, s így hol­danként 500 forintot kapnak azok a termelők, akik legalább 30 holdon termesztenek konzerv­gyári alapanyagot. A fűszerpap­rikára holdanként 1000 forintos nagyüzemi növényvédelmi hoz­zájárulást utalnak át az állami gazdaságoknak, tsz-eknek. Az egyéb1 támogatások, kedvezmé­nyek az elmúlt évhez képest nem változtak, így például az 500 holdra vagy 100 vagonra szerződött paradicsomtermesztő gazdaságok holdanként 1000 fo­rintos növényvédelmi költség-' megtérítésben részesülnek. A mezőgazdasági gépi és al­katrész-kereskedelem arra szá­mít, hogy az elmúlt évi kedve­ző tapasztalatok alapján a gaz­daságok nagy számú zöldbab- és zöldborsószedőgépet vásárolnak. ben egy szegedi olajipari tanács­kozáson is megtörtént —, cso­dálkozhat, hogy az „olajos” szak­emberek egyszeriben „papriká­sok” lesznek a méregtől. S ha­marosan megtudhatja, hogy ez nem a szomszédos paprikaföldek hatásának, hanem a szakembe­rek, geológusok presztízsének, igazságérzetének tulajdonítható. Az igazság ugyanis az, hogy a szegedi szénhidrogén-medence felfedezése nem a vízkutatók egyszeri tévedésének, hanem a hazai olajipari, illetve tudomá­nyos kutatók több évtizedes cél­tudatos munkájának eredménye. Kevesen tudják, hogy Szeged környékén maga Eötvös Lóránd kezdte meg a gravitációs méré­seket még az 1909—1911 közötti időben. Később, 1941—1942-ben az Állami Geofizikai Intézet foly­tatott itt méréseket. A felszaba­dulás után a MASZOLAJ szak­embereinek mérései hívták fel a figyelmet újból erre a területre. Nem sokkal később, 1959-ben az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt szeizmikus üzemének ku­tatásai bővítették a terület mé­lyének kincsére utaló ismerete­ket. Ezután kezdődött meg a rész­letező kutatás. Az első felderítő fúrást 1964. decemberében- tűzték ki az Algyő 1. elnevezésű pon­ton, csak ezt követően, 1965. márciusában' kezdték meg a vízkutatók néhány kilométerrel arrébb, a nevezetes „termálvíz­kút” fúrását. Amikor ugyanitt az emlékezetes olajkitörés bekö­vetkezett, a nagy szenzáció kö­zepette szinte senki sem figyelt oda, hogy a terület tulajdonkép­peni első olajkútjának fúrásá­ban már 1500 méter körüli mélységnél tartottak. Csatorna-alagút Szegeden a város mélyén vé­gighúzódó, mintegy kétszázmil­lió .forintos beruházással épülő új nagycsatorna jelentős szaka­szát a budapesti metróépítkezes- hez hasonlóan fúrással alakítja ki a Bányászati Aknamélyítő Vállalat. A Szovjetunióból érke­zett fúrópajzsot és más berende­zéseket külön erre a célra ké­szült aknán engedték a mélybe, s most megkezdték az új techno- lógia_ szerinti csatornakészitést. A fúrópajzsot a már elkészült alagútszakasz falára támaszkodó, hidraulikus sajtolóberendezés tol­ja folyamatosan előre. A kiter­melt földet szállítószalag, illetve akkumulátorral működő kis vil­lanyvasút továbbítja az aknáig, ahoT daruval emelik a felszínre. A módszer nagy előnye, hogy a forgalmas városi útkereszteződé­seknél nem kell az úttestet fel­bontani, emellett gyorsabb is a munka, mint a hagyományos módszerrel. A szegedi tapasztala­tok alapján az ország más nagy­városában is alkalmazzák majd ezt a csatornaépítési módszert. TANKÖNYV KERESTETIK A keceli Arany János Általá­nos Iskola két továbbképző osz­tályának több, mint negyven ta­nulója van. Mindannyian szor­galmasak, ám a szükséges se­gédeszköz, vagyis a Kertészeti alapismeretek című tankönyv hiányában eléggé nehezen sajá­títják el a tudnivalókat. Mondanom sem kell, a köny­veket időben megrendeltük; de az igényelt mennyiségnek alig egynegyedét kaptuk csak meg ta­TUMULTUS A 3-as JÁRATON Hasonló panaszunkat már többször közölte a Petőfi Népe, utána történt, is intézkedés, de örömünk csak tiszavirág életű volt. Szinte rendszeresen késnek Kecskeméten a 3-as buszok, nem ritkák a járatkimaradások, de legtöbb bosszúságot a zsúfoltság okozza. Minden reggel tumul­tus van a műkertvárosi megál­lókban. A várakozó diákoknak és a munkába járóknak csak egy ré­sze juthat fel a kocsikra. A MEDDIG TART A HUZAVONA? Hét, tanyán lakó bácsai család nevében panaszkodom. Nemré­gen elhatároztuk, saját költsé­günkön bevezettetjük lakásaink­ba az áramot. A DEMASZ-szal felvettük a kapcsolatot, meg­egyezni sajnos nem tudtunk, mi­vel borsos-összeget kértek. Ekkor egy kisiparoshoz fordultunk, aki kedvező áron vállalta el meg­bízásunkat és a szükséges enge­délyek birtokában még a múlt év őszén be is fejezte a hálózat- bővítést, illetve a vezetékek épületekbe történő bevezetésének ZENEDÍJ ZENE NÉLKÜL? Baráti társaságban töltöttem nemrég az egyik estét, s úgy döntöttünk, hogy zárqráig a kecskeméti Toronyház étterem bárjában szórakozunk. Koccint- gattunk, csevegtünk, majd öröm­mel fedeztük fel a dobogón levő zenekart. Jólesik egy kis tán­colás, gondoltuk, és már fel is pattantunk asztalunktól. Sajnos korai volt készülődésünk^ mert a zenészeknek eszük ágában sem vqR játszani. Tíz percig hangol­tak, s utána elvonultak. Éjfél­Immár három esztendeje, hogy a dunapataji Uj Élet és a Ka­locsa és Vidéke Sütőipari Vál­lalat megállapodást kötött tész­tafélék gyártására. A közös vál­lalkozás beváltotta a hozzáfűzött reményeket. A tésztaüzem 70 asszonynak, lánynak ad egész évi elfoglaltságot. Tavaly egy­millió forint nyereséget hozott. Az itt készült termékeket szíve­• Egyszerű gép segít az asszo­nyoknak a tészta nyújtásá­ban. valy ősszel. Azóta jó néhány szaküzletben kerestük a kiad­ványokat, de hiába. Ezúton kér­jük az illetékeseket, segítsenek beszerezni az említett — T. 185 raktári számú — tankönyveket, s abból legalább 30 példányt szí­veskedjenek mielőbb eljuttatni címünkre! Udvarhelyi István igazgatóhelyettes Kecel, Általános Iskola következő járat pedig hiába ké­nyelmes, ha utasai késve érkez­nek az iskolába, munkahelyekre. Hogy a tarthatatlan állapot fel­számolására van-e megoldás? Szerintünk igen. Amennyiben a Volán csupán egy járatfordulónyi időre csoportosít át reggelenként csuklós autóbuszt a műkertvá­rosi útvonalra, már lényegesen mérséklődik a tumultus. Dr. Vezekényi Ernő nyugdíjas Kecskemét munkáit. Ezek után követke­zett a műszaki átvétel. Az áram­szolgáltató vállalat kiskőrösi em­berei eddig már háromszor tar­tottak szemlét, de mindig talál­tak valami hibát. Nem vagyunk szakemberek, mégis az a gyanúnk, az áram­bekapcsolás körüli többhetes hu­zavonának nemcsak műszaki hiá­nyosság, de az engedélyező szerv bakafántoskodása is oka. Zsikla Imréné Bocsa, I. kér. 32. tájban végre megjelentek, né­hány percig muzsikáltak, aztán végleg eltávoztak. Mint kiderí­tettük, azért szüntetnék be a munkát, mert kifogásuk volt az egyik vendég jelenléte ellen. Még annyit, hogy a zenedíjat felszámolták a pincérek. Vajon mi a véleménye minderről az egységet fenntartó megyei ven­déglátóipari vállalatnak? Füredi Jenő Kecskemét Leninváros sen keresik a fogyasztók. Kettő, négy, hat tojásos kis- és Nagy­kockákat, rövidremetéi tét készí­tenek itt az ügyes kezek. Na­ponta 12 mázsa terméket szállí­tanak el. Szentgyöfgyi Tibor bri­gádvezető elégedett az asszo­nyok szorgalmával. Elmondja, hogy nyáron sok­szor segítenek a mezőgazdasági munkákban is. 0 A szeletelés, vágás már kéz­zel történik. • Tízdckás zacskókba mérik ki a száraztésztát. (Tóth Sándor felvételei.) A két Ica: Szécsi Gézáné és Váradi Istvánná KÖZÉRDEKŰ TÉMA K Vízkutatók fedezték-e fel Aggódnak a kisgyermekes anyák a szegetli olajmezőt? • • Összkomfortos legényszállás Tésztaüzem Dunapatajon I

Next

/
Thumbnails
Contents