Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-25 / 20. szám

1973. január 25. S BETÖF1 NÉPE § 5

Petőfiről képekben

A hajdan virágzó kun telepet a törökök letarolták. Helyén szaba- dón száguldozott a pusztai szél, végtelen legelőin marhacsordák kóboroltak. A lakatlan rónákra 1737-től szivárogtak jász telepesek, a tulajdonképpeni „megszállók” 1743-ban érkeztek. Mária Terézia a XVIII. század közepén adta vissza a jász-kunok szabadságjogait tetemes megváltási összeg ellenében. Ezt a telepesekre hárították, akik erre hivatkozva elzárkóztak az egyéb terhek elől. A tanács a szegénységre, a jövevényekre rótta ki a nagyösszegű pótadókat. Éles társadalmi ellentétek alakultak ki. Amikor 1824 őszén Petrovi- csék két félegyházi kocsin átköltöztek Kiskőrösről már 15 ezer — túlnyomórészt — magyar élt az önálló kiskun kapitányság székhelyén ' Kiskunfélegyházán. A földszintes házak között sok takaros akadt. Szeles időben igen forogtak a szélmalmok vitorlái, nyáron az ótemplom tornyában vigyázott a tüzőr. Itt töltötte gyermekéveit a kis Sándor.

9 A kun kapitányok egykori rezidenciája ma múzeum. Képünkön a romantikus múzeumudvar.

Petőfi a nagyvilágban

A világ majdnem minden táján megemlékeznek a következő hetekben. hónapokban Petőfi Sándor születésének 150. évfordulójáról.

Finnországban a Finn—Magyar Társaság rendezvényein kívül az év folyamán mintegy -'3500 iskola szervez Petőfi-ün- nepséget. Berlinben januárban a „Stadt Bibliotek" — a városi könyvtár — termeiben nyílik reprezentatív kiállítás. Bécsbén a Collegium Hungaricumban ugyancsak nagyszabású Petőfi- tárlatot nyitnak meg január 25- én.

Külön reprezentatív kiállítást küldünk Moszkvába, amely előreláthatólag februrában a Csehov Múzeumban kerül bemutatásra. Ebből az alkalomból a szovjet írók központi hazában irodami emlékestet is tartanak, amelyen azok a költők vesznek részt, akik a szovjet népek nyelvén tolmácsolták a nagy forradalmár költő műveit. Petőfire emlékeznek a következő hónapokban Grúziában, Észtországban, Ukrajnában is.

Weimarban április 14-től június végéig tartanak, a prágai Kultúra Házában és Bukarestben ősszel kerül sor a Petőfi- megemlékezésekre. A felsoroltakon kívül a világ számos országába küldött a Kulturális Kapcsolatok Intézete Petőfivel kapcsolatos könyveket, hanglemezeket és más dokumentumokat az évforduló méltó köszöntésére.

KISZ-klub

Dunaszentbenedeken

KISZ-klubot kap Dunaszent- benedek. A megyei KISZ-bi- zottság anyagi támogatásával a dunaszentbenedeki KlSZ-fiata- loknak klubot létesítenek. A községi művelődési házhoz csatlakozó új helyiség építési költségei megközelítik a 100 ezer forintot. A megnyitóra — előre láthatóan — május 1-én kerül sor.

Nyelvi botlások

— Jó, jó, az említett helyek kicsiny faluk, el kellene néznünk az ilyen picinyke botlásokat — mondta valaki, araikor legutóbb a fenti címmel aprócska cikkünk megjelent.

Nem az ilyen véleménnyel akarok vitatkozni. Gondolom, ez felesleges is. Am, most már városból véve a példákat, Kiskunhalas központjából, néhány újabb nyelvi botlást felemlítek:

A tanácsháza bejáratánál így olvasható a város neve: Kiskunhalas. Szerencsére, az épület másik oldalán már a rövid u-s Halas szerepel. Ugyancsak a tanácsháza bejáratánál: Útlevél és vizűm ügyintézés. Vizűm: a vízum helyett.

Am lépjünk tovább. A főtéri cukrászdát „nyitva tartják” — és nem nyitva. Pár lépéssel odébb az étterem ablakában „két féle” menüt ígérnek, a kétféle hepyett; fájdalom. És „készítik” — megintcsak rövid i-vel. A szép, új áruház bejáratánál „pressokávé”-t írtak a presszókávé helyett, ki tudja, miért.

Érdekesebb ennél a Mackó bisztró látványos, nagybetűs felirata: lent helyesen BISZTRÓ áll, de fent: BISTRO. Tíz lépéssel távolabb meg ezt olvashatjuk: „csatornaépítés”. Nem kétséges, sajnálják itt Halason a festéket; takarékosságból Írnak pontot a vessző helyett.

A Kossuth utcai fodrászüzlet „bedőrzsölést” hirdet. Itt meg, lám, a pontot nem szeretik. A Köztársasági úton „papírbolt” van, s ugyanott a Cipész Ktsz- nek „javító” részlege —, hogy még a rövid i-nél maradjunk.

Menjünk tovább. Szintén a főtéren: „Elegáncia” áll az elegancia helyett az egyik üzlet előtt, mellette „hímzés” a hímzés helyett. S szemben az üzlettel, a ; hirdetőtáblán „utón” az úton helyett, s felváltva több reklámszövegben a helyes „biztosítás” és á helytelen biztosítás szó. Válasszon a néző, olvasó, melyik tetszik neki jobban.

Apróságok? Igen. S csak Kiskunhalason láthatók?

Sajnos másutt is találunk ilyeneket — s durvább hibákat — nem is kell nagyon keresni.

V. M.

Olvasnak-e a

Országos adat nem áll rendelkezésünkre. Néhány helyi felmérés alapján mégis válaszolhatunk. Debrecenben például 285 általános iskolát végzett szakmunkástanuló közül mindössze négy akadt, akiről többé-kevés- bé bebizonyosodott, hogy semmit sem olvas. A győri 401-es szakmunkásképző intézet 122 megkérdezett fiatalja közül pedig csak 18,8 százalék volt, aki semmilyen könyvtárba sem váltott belépőt. Az idézett adatokkal összhangban 'van: az ország közművelődési könyvtárainak beiratkozott olvasói közül csaknem mindegyik 15—18 éves. Számuk tehát meghaladja az 500 ezret.

Mégsem lehetünk elégedettek.

Az jár a helyes úton, aki a jövővel veti össze az adatokat. Azzal a jövővel, mely a mai 15— 18 évesek számára sokkal közelebbi, mintsem sokan gondolnák. Egy-két évtized' múltán csöppet sem számít különlegesnek az a szakma, amelynek munkásai nem nélkülözhetik a szakkönyvet. Napi munkájukat nem tudják másként elvégezni.

Nem túlzás tehát: az ő kezükben a könyv egyúttal — munkaeszköz lesz! Mépedig nélkülözhetetlen munkaeszköz, hiszen nekik már legalább annyira a fejükkel is kell dolgozniuk, mint a kezükkel.

S az sem véletlen, hogy könyvről, s nem kizárólag szakkönyvről van szó. Magas színvonalú szakkönyvolvasási kultúrát ugyanis nem lehet kialakítani általános olvasási kultúra nélkül. Alapos tévedés azt hinni, hogy az irodalom és a szakirodalom emberformáló hatása között ég és föld a különbség. Mindenekelőtt magának az olvasásnak a hatása alakítja át az ember gondolkozásmódját. S ennek a hatásnak csupán az egyik eszköze az új információk, új tények, s a műszaki-tudományos újszerűségek közlése. A másik eszköz: az élet ismert dolgainak új művészi megvilágítása; rádöbbenteni arra, ami minden korban más-más formában az emberi lélek mélyén rejlik. Ki merné tagadni, hogy az atomkor automatáit irányító

Don Ouijote ükunokája

A barlanglakó neve: Rafael Luis Bermejo, képzettségét tekintve filozófus, öt nyelven beszél, de ért a nyíl és a lándzsa kezeléséhez is. Rafael megunta Madridot, a filozófiai tanszéken végzett munkáját, és ezért zsuptetös falusi kunyhóba költözött, mégpedig La Mancha tartományban — Don Quijote szülőföldjén, a Tinaja és a San Pedro tó között. A kunyhó mögött, a bokrok sűrűjében Rafael rábukkant egy barlang bejáratára — és ott él most. Miután a filozófus barlanglakó lett, levetette a civilizált ember ruháját és állatbőrbe bújt.

Másfél évtized - művészek között

9 Szentiványi István — otthonában

Amikor 1957 nyarán találkoztunk, megörültem. Évek óta nem láttam. Katona bajtársam volt, s íme, a sors kiszámítha- lallan fordulatából újra együtt lehetünk. Én mint „kulturos”, n mint a kecskeméti művésztelep frissen kinevezett gondnoka.

Felelevenítettük a közös emlékeket, s máris terveiről beszelt. Hogyan szeretné a művésztelepet „beépíteni'5 a hírős város kulturális életébe, miként próbálja a telep Kada Elek, s Iványi Grünwald Béla által megalapozott hírnevét feltámasztani.

Akkor bizony többen megmosolyogták. Ugyan kik törődnek itt a művészettel, a művészekkel?

A kétkedőknek nem lett igazuk.

Szentiványi István, a művész- telep gondnoka nem művész, bár festeget, s próbálkozik a tűzzomáccál is, kedvtelésből. Nem tör művészi babérokra. De szereti a művészetet, a művészeket. És érti is. Hány és hány kezdő, s neves alkotóval barátkozott össze . ezekben az években! Mennyi igaz emberi kapcsolat szövődött az alkotóház öreg épületében, az olykor csendes, olykor hangos, sohasem unalmas műtermekben!

Jó hallgatni, mikor a barátokról beszél. Kondor Béláról, a tehetséges festőről, aki „kiváló. szerény segítőkész ember volt”, s akinek a halála mélységesen megdöbbentette őt. Götz János, a szobrász fiatalon halt meg, Olaszországban; őt is szeretettel említi. Pásztor Gábor grafikus jóbarátja lett az itt töltött hónapok alatt. És milyen sokáig lehetne sorolni a neveket. akik hatással voltak rá, s akik neki is sokat köszönhetnek törődést, értést, gondoskodást.

Azt tartja legfőbb feladatának. hogy megértse a művészeket, ismerje őket. És segítse, elsősorban az aikotóház zavartalan körülményeivel. S annyi mással még! Elmondhatja, hogy ez általában sikerül.

Több tucat művésszel volt alkalmam beszélgetni erről az elmúlt évek alatt. Nem akadt olyan, aki ne mondott volna jót róla. Szerénysége is hozzájárul ehhez. S az, hogy nem kívülről nézi az alkotókat, .alkotási lázukban velük lelkesedik, velük izgul.

Mindig szorgalmazta a várossal, Kecskeméttel való együttműködést. Kiállításokat sürgetett, előadásokat tartott. Azon volt, hogy a diákok, üzemi dolgozók minél gyakrabban ellátogathassanak az alkotóházba.

Volt is látogatójuk mindig, szép számmal.

Túl szép ez a kép róla? Ismerje meg őt, aki nem hiszi. S kérdezze azt a félezernél több művészt — magyarokat és külföldieket — akik az általa vezetett művésztelep falai között tizenöt év alatt megfordultak. Nem fog csa]ódni.

Kérdeztem, mielőtt hozzáfogtam e cikk megírásához, mi a legszebb a munkájában? Az, hogy jelen lehet a művek születésénél, ezt válaszolta. Meg az öröm, hogy — munkatársaival közösen — nyugodt körülményeket teremthet a művészek alkotó munkájához.

—íP

Tavaly megkapta a „Művelődésügy kiváló dolgozója’’ kitüntetést. Azt mutatja ez, hogy nemcsak a művészek, barátok, de a felettesei is elégedettek vele.

Szép terve, hogy egyszer, ha ereje, ideje lesz rá, megírja emlékezéseit. Bizonyára sok fontos adalékot, tényanyagot ad ezzel a művészettörténészeknek.

Minek örül legjobban, kérdeztem tőle búcsúzáskor. Ezt felelte: Annak, hogy a városban szaporodik a száma azoknak, akik szeretik és értik a művészetet. Meg, hogy Kecskemét lakói közül egyre többen összebarátkoznak az alkotókkal.

Varga Mihály

szakmunkástanulók?

munkás számára ez nem lesz éppoly nélkülözhetetlen, mint a matematikai képletek és fizikai jellemzők ismerete?

S ha ennek a kérdésnek a kapcsán keresi az ember a választ arra: olvasnak-e az atomkorra készülődő szakmunkástanulók? — akkor még kevésbé nyugtathatnak meg bárkit a cikk bevezetőjében idézett fölmérések: számadatai. Az a jó, hogy az egészséges nyugtalankodók között vannak a legilletékesebbek: a szakmunkásképző-intézeteket irányító Munkaügyi Minisztérium vezetői.

Néhány hónapja jelent meg a Magyar Könyvkiadók és Könyv- terjesztők Egyesülésének jelentése az iskolai könyvtárakról. A többi között 22 szakmunkásképző intézet könyvtárát vizsgálták meg. Csöppet sem rózsás helyzetről adtak számot. Megállapították pédául, hogy az 1969/70-es tanévben a középiskolákban átlagosan 12,5 forint jutott diákonként új könyvek vásárlására — a szakmunkásképzőkben viszont mindössze 3,5.

Érthető, hogy komoly gond a fölöttébb foghíjas könyvtári állomány. Egy tanulóra a középiskolákban átlagosan 1,12 kötet, az általános iskolákban 2,37 kötet, a szakmunkástanulók veszik a legkevésbé igénybe az intézeti könyvtárat. Az általános iskolások 42,7, a középiskolások 56,1, a szakmunkástanulók 34,7 százaléka kölcsönöz könyvet a számára legközelebbi, legkézenfekvőbb könyvtárból.

Megpróbálták felbecsülni,

mennyi időbe telik, amíg a többé kevésbé elfogadhatónak tartott tanulónkénti öt kötettel rendelkezni ^fognak a szakmunkásképző-intézetek. A számítások szerint — ha csak a körülmények számottevően meg nem változnak — ehhez 19 évre van szükség. Ha még a 70-es években nagyjából megfelelő könyv- állományt akarnak kialakítani, meg kell kettőzni a gyarapításra szánt pénzt.

Az elmondottakról még a nyáron sok szó esett a Munkaügyi Minisztériumban. De nemcsak

vitatkoztak, hanem intézkedtek

is:

1. Szakmunkástanulónként 45

— összesen nrfintegy 6,5 millióforintot szavaztak meg az intézeti könyvtárak állományának gazdagítására; ■

2. Október elsejétől mindazokban az intézetekben, ahol legalább ezer fiatalt tanítanak, függetlenített könyvtárost kell munkába állítani;

3. Többé nem épülhet az országban szakmunkásképző intézet, önálló könyvtárhelyiség nélkül.

Elhárultak tehát az útból az akadályok? Szó sincs róla. Csupán sokkal kedvezőbbek a feltételek. Meg lehet például vásárolni az úgynevezett alapkönyveket, amelyeknek minden valamirevaló könyvtárban kéznél kell lenniük. Ez nem is olyan egyszerű. Először: melyek ezek a könyvek? Pillanatnyilag a Könyvtártudományi és Módszertani Központban törik a fejüket a válaszon. S remélhetőleg nemsokára eljut az ajánlott lista a könyvtárosokhoz.

Nem lesz könnyű kiválasztaniuk tanulóik számára a szükséges köteteket. Nemcsak azért, mert a több száz szakma elsajátítására készülő tizenévesek igényét, ízlését, valamint az ezzel kapcsolatos pedagógiai törekvéseket kell egyeztetni a lehetőségekkel. S mindennek alapján kell kialakítaniok a helyi könyvtári koncepciót; az olvasásra nevelés helyi stratégiáját.

Az is sok fejtörést fog okozni, hogy nagyon kevés a leendő szakmunkáshoz szóló könyv. Kevés olyan olvasnivaló., jelenik meg, amely nem pusztán tankönyvszerű ismereteket ad, hanem fölébreszti a kíváncsiságot egy-egy szakma iránt. Kedvet csinál ahhoz, hogy egy — szellemileg rpég korántsem kiteljesedett — tizenéves jó szakemberré akarjon válni. Fölismertesse vele, hogy milyen úton-módon lehet alkotó munkássá, akit nem kizárólag a létfönntartás kényszerít a munkapad mellé, hanem egyéniségének kibontakoztatása is.-i -«

PAJTÁS POSTA

Üttörőknek, kisdobosoknak szánjuk új formában megjelenő lapunkban ezt a rovatot, őket köszöntjük most az első ízben jelentkező Pajtás posta hasábjain.

Szeretnénk, ha a megyében élő valamennyi úttörő és kisdobos ezen a helyen megtalálná a számára érdekes tudósításokat, riportokat, rejtvényeket, képeket.

Ehhez persze szükségünk van valamennyiőtök közreműködésére. Várjuk a beszámolókat, amelyekben a csapat munkájáról, terveiről. a tanulásról és a klubdélutánokról számoltok be. örülünk a legkisebbek írásainak is. Biztosan minden kisdobosnak szívesen segítenek az úttörők.

Minden Pajtás postában hírt adunk a. legjobban sikerült tudósításokról — és megjutalmazzuk íróját. Címünk: Petőfi Népe Szerkesztősége, 6001 Kecskemét, (Pajtás posta).

♦

Hetényegyházáról Balogh Erzsébet csapatvezető küldött levelet. Mint írja, e hónap folyamán házi válogató versenyeket tartanak. majd a legjobban felkészült pajtások részt vehetnék a szaktárgyi versenyeken is. Különösen nagy szorgalommal készülnek a vetélkedőre a kisdobosok. Az idén megrendezik a hagyományos farsangi jelmezes karnevált is. *

Ügyes kis riportot készített csapatánál Ábel Csilla, a kecskeméti 1. számú általános iskola krónikása.

„Osztályunkban két úttörőtanácstaggal beszélgettem. Igyekeztem megtudni, mit terveznek a következő időszakban.

— Tisztában vagytok-e azzal, hogy mi egy úttörőtanácstag feladata? — kérdeztem.

— Természetesen — felelték. — Az úttörőtanács hozza az iskolában folyó úttörőéletre vonatkozó határozatokat. Ezenkívül új feladatokat tűz ki, valósít meg.

— Most például mit terveztek?

— Egy hangszórót szeretnénk elhelyezni az udvaron, hogy a tontos tudnivalókat a csapat valamennyi tagjával egyszerre közölhessük. Foglalkozunk egy csapatújság szerkesztésének gondolatával is.

— Hogyan kívántok példát mulatni a többi úttörőnek?

— Jól tanulunk, ellátjuk a ránk bízott feladatokat. Tudjuk, hogy ha valamennyien összefogunk, az egész csapat munkája jó lesz.1’

REJTVÉNY

Hogy mi van a zsákban ? Azt nyomban megtudhatjátok, ha mind a .12 sói ba vízszintesen beírjátok az alábbi meghatározásokra a helyes választ —, majd a nyíllal jelölt függőleges sort elolvassátok. Meghatározások: 1. Ország a Baltikumban, 2. Ruhát készítő mester. 3. Növénygondozó 4. Kazahsztán fővárosa. 5. Az „így írtok ti” szerzője. 6. Nagyváros Ausztráliában. 7. Űszóbaj- noknőnk. 8. A fekete földrész. 9. Fej alá való. 10 Paprika jelzője is lehet. 11. Borbélyszerszám. 12. Nincs határa.

A megfejtéseket — két szót — a megjelenéstől számított tíz napon belül levelezőlapon küldjétek be címünkre. Úttörők és kisdobosok megfejtéseit várjuk, a helyes megfejtők között könyv- jutalmakat sorsolunk ki.

Virág a magyar népi kultúrában

A debreceni Déry Múzeum baráti körének legújabb kiadványát a virágok dicséretének szentelték. Az Alföldi Nyomdában készült könyvben Üjváry Zoltán tanár írt bevezető tanulmányt „Virág a magyar népi kultúrában” címmel. A kötetben Holló László debreceni

Kossuth-dijas festőművész húsz virágcsendéletének színes reprodukciója látható, ezenkívül húsz debreceni, vagy Debrecen környéki „virágos” népdalt is tartalmaz a kiadvány. Valamennyi dalt kottával együtt jelentették meg. (MTI)