Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-25 / 20. szám
1973. január 25. • PETŐFI NÉPE • I Országos agitációs, propaganda- és művelődési tanácskozás kezdődött A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának szervezésében szerdán országos .agitációs, propaganda- és művelődési tanácskozás kezdődött. A tanácskozás napirendjén az ideológiai és kultürális élet időszerű kérdései, valamint az agitációs . és propagandamunka feladatai szerepelnek. (MTI). Tanulmányi ösztöndíj középiskolásoknak Űtmutatót adott ki a középis- I kólái tanulmányi ösztöndíjak juttatásáról rendelkező irányelvek végrehajtására a Művelődésügyi Minisztérium, valamint az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács ifjúságpolitikai titkársága. A fizikai dolgozók tehetségesés szorgalmas gyermekei középiskolai továbbtanulásának ösztöndíjjal — tanulmányi segéllyel — való támogatásáról egy korábban kiadott kormányhatározat rendelkezik, ennek alapján az ösztöndíjakat 1973. szeptember elsejétől adják. A középiskolai ösztöndíjpályázatok nyilvános meghirdetéséről — minden év január 3l-ig —- az általános iskolák és a középiskolák igazgatói útján a megyei (fővárosi) diák szociális bizottság gondoskodik, A pályázati kérelmeket minden esztendő február 15-ig annak az általános. illetve középiskola igazgatójának kell benyújtani, ahol a pályázó nappali tagozatos tanuló. A vállalatok, szövetkezetek — amennyiben hozzájárulásukkal növelik az ösztöndíjalap összegét — név szerinti javaslatot tehetnek ösztöndíjjuttatásra, ha jelöltjük megfelel a feltételeknek, s pályázati kérelmét javas- ' latokkal ellátják. Az általános iskola 8. osztályos tanulóinak pályázati kérelmét lehetőleg a továbbtanulási lappal együtt kell benyújtani. Az általános, illetve középiskolai diák szociális bizottságok minden pályázatot elbírálnak. Tanulmányi ösztöndíj adható annak a 8. osztályos tanulónak, aki gimnáziumban, vagy szakközépiskolában kíván továbbtanulni legalább egyik szülője fizikai dolgozó: családjában az egy személyre jutó havi jövedelem nem haladja meg a 900 forintot, s akinek az általános iskola 8, osztályában a félévi tanulmányi átlaga legalább 4-es. Kivételesen ösztöndíj adható abban az esetben is, ha a feltételek valamelyike ugyan hiányzik, de a körülmények indokolják az ösztöndíj juttatását. (Az odaítélésnél ebben az esetben sem lehet eltekinteni a tanulmányi szintre vonatkozó követelményektől.) Nem részesíthetők tanulmányi segélyben középiskolai kollégiumban lakók, illetve társadalmi ösztöndíjas tanulók. Ügyek és ügyfelek A rongyrázó és az engedély nélküli építkezők Éppen távozóban van a délelőtti utolsó ügyfél, amikor bekopogtatok a Kecskeméti Városi Tanács szabálysértési főelőadójához, dr. Csereklyei Ilonához és megkérdem: — • Mi volt a mai délelőttön a legérdekesebb ügye? — Egy szokatlan eset: rongy- rózás. Nem a szó képletes értelmében vett, hanem a porrongynak az erkélyről történő rázásáról volt szó. A földszinten lakó nyugdíjas bácsi emiatt jelentette fel az emeleten, felette élőket. És nemcsak emiatt. Hanem: biztosan búvárcsizmában jár az emeleti szomszéd, azért, hogy őt szándékosan bosszantsa. És reggel hét és fél nyolc között a rádiót is ezért bömbölteti... Ez utóbbi két állítás gyorsan összeomlott. Nemcsak azért, mert a bepanaszolt — aki egyébként szinte csak aludni jár haza — felelősségteljesen közölte, hogy nincs búvárcsizmája, sőt, facipője sem; a fellakkozott padlóját egyébként is szőnyeg borítja, és hogy a rádióját a legnagyobb hangerőre véve is alig hallani, mert hónapok óta javításra szorul. Hanem mert a bácsi - is visszakozott. Maradt a rongyrázás ténye. Ezt a bepanaszolt nem is tagadta. Csakugyan szokta rázni a porróngyot az erkélyen. — És ez tilos? — A szabályrendelet szerint igen. Az ugyanis kimondja, hogy port csak reggel 7 és 10 óra között és csakis a bérlemény udvarán szabad rázni. Ugyanennek a szabályrendeletnek egy másik bekezdése viszont úgy szól, hogy szőnyeget csak 6 és 10 óra között lehet rázni az udvaron erre kijelölt helyen... Hirtelen felvetődik bennem: ugyan hol rázzák a rongyot ott, ahol nincs udvari rész? Például a leninvárosi pontházak 9. emeletéről vajon a földszintre ereszkednek alá, valahányszor a portörül getés közben kirázásra szorul a rongy? De inkább azt tudakolom, milyen döntéssel zárult ez a — szabálysértési hatóság számára legalábbis — szokatlan ügy? — A feljelentő egy tanút nevezett meg igazának bizonyítására, a bepanaszolt négyet... Hiszem azonban, hogy nem lesz szükség .a tanúk beidézésére, a munkából való kivonásukra és újabb tárgyalásra. A feljelentő ugyanis láthatóan egy kissé nyugtalan természetű bácsi, de hajlamos a jó szóval való megbékélésre. Szinte bizonyosra veszem, hogy visszavonja a feljelentését. — Milyen szabályszegésekkel találkozik a munkája során a leggyakrabban ? — Az engedély nélküli építkezők az én leggyakoribb ügyfeleim. A feljelentést a műszaki osztály teszi, az eljárás pedig itt folytatódik le, szinte sablonosán egyformán. Az ügyfelek kivétel nélkül egy-, két-, háromgyermekes, kispénzű emberek, akik a szabályszegés előtt a lakásigénylők sorát szaporították. Mindig megkérdezem, mennyiért vették a telket, rendszerint a városszéli öregszőlőkből kihasított parcellát. És tipikus a válasz Is: sajnos, a gyöt- relmes lakásgondjukat nem tudták másképpen megoldani. A húszezer forintot nem , haladja meg az ily módon, magánkézből vásárolt porta. A két-három- ezer forintos bírságot pedig rendszerint eleve bekalkulálják a lakásépítés költségeibe. Így végül is roppant egyszerű a szabálysértési hatóság dolga ... — magyarázza lehangoltan a főelőadó, akitől közbevetőleg megtudom: 1970-ben 38 volt az engedélynélküli építkezés miatt megbírságoltak száma, s összesen 60 ezer forint a kiszabott bírság. 1971-ben 220-ra ugrott fel az ugyanilyen szabályszegések száma, s a kirótt bírság együttes összege elérte a 176 ezer forintot. Tavaly pedig 310 esetben, együttesen mintegy 400 ezer forint büntetés megfizetésére kötelezték az engedély nélküli, zömmel lakásépítőket. Dr. Csereklyei Ilona azonban így folytatja: — Tulajdonképpen jól megértjük egymást ezekkel az ügyfelekkel. A szabálysértési hatóság a törvény szerint jár el, az ügyfelek pedig eleve számolnak a következménnyel, a bírsággal. De vajon jól van-e ez így? Hol itt a bírságolás visszatartó ereje? Nagyon fonák helyzet, amely szerintem sürgős rendezésre szorul. Ezzel a véleménnyel a magunk részéről messzemenően egyetértünk. Annál is inkább, mert a fentebb említett adatokból kitűnik: az utóbbi 3 évben 668 — tehát egy egész köz- ségnyi — ház épült fel a megyeszékhely peremrészein — engedély nélkül. Hogy ez milyen újabb, súlyos gondok kútforrá- sa, elegendő csupán egyetlenre, például a városfejlesztés távolabbi terveire utalni. Ha ugyanis az engedély nélküli építkező az előállt kényszerhelyzetben - meg is kapta a visszavonásig érvényes fennmaradási engedélyt, nyugta mégsem lehet. Előbb, vagy utóbb számolnia kell a visszavonással, s a bontás elrendelésével. A napokban hírül adtuk, hogy az alsószéktói területen mintegy 200 telket alakíttat ki a tanács, s közülük 60 házhely ez év első felében lesz megvásárolható. Ez már valami. Szükséges azonban, hogy a folytatása következzék a város más területein is. Hiszen csakis a megfelelő telek- kínálat mellett akadályozható meg az engedély nélküli építkezés, csakis ez teremthet alapot a törvénysértőkkel szembeni következetes, visszatartó hatású fellépésre. Oktalanul ugyanis aligha teszi ki magát az állampolgár a bontás elrendelésének és végrehajtásának. Perny Irén Első ülését tartotta a kerületi népfrontbizottság Megalakulása — 1972. december 14-e óta első ízben ülésezett tegnap délelőtt Kecskeméten a széchenyivárosi—máriavárosi kerületi népfrontbizottság elnöksége. Jóllehet, az első loglal- kozás részint ismerkedés volt, részint a bizottság elé terjesztendő 1973. évi munkaprogram körvonalazása, — igen élénk munka- megbeszéléssé alakult/ a tanácskozás. A „házigazdák”, dr. Csűri Fe- rencné városi népfronttitkár és Fehér Sándor elnök buzdító és útnak indító szavai után sorban mondották el elképzeléseiket, s a programra vonatkozó konstruktív javaslataikat a kerületi bizottság tisztségviselői: Terecskei Jánosné titkár. Újvári Lajos elnök, Köpö- czi Lajos. Medgyesi Pál alelnö- kök, Ambrus László. Nagy Gábor, Vörös László. Bokor Pál elnökségi tagok. Segített a kezdő lépés megtételében, s erre a jövőre nézve is ígéretet tett Hudák Olivér, a III. kerületi pártalapszervezet titkára. A kerületi népfrontbizottság tevékenységének sajátosságát az adja, hogy a megyeszékhely legmodernebb és legrégibb városnegyedében fejti ki munkásságát. Fontos feladatának tartja, hogy minél több barátot nyerjen meg a népfrontpolitikának. amely az országos politikába ágyazódik. Annak tudatában hívja kezdeményezésre, minél több jó javaslat megtételére az itt lakókat, hogy életrehívását az élet tette szükségessé: a városi népfrontbizottság egymaga már nem tudta átfogni ezt a folyton nagyobbodó, fejlődő városrészt. Az elnökség azt is elhatározta, hogy az első népfrontbizottsági ülés elé terjeszti elfogadásra a következő javaslatot: a bizottság tevékenysége terjedjen ki a III. kerület egész területére. BESZELIK. HOGY JÁRVÁNY VAN \lost már az újság is azt Ifi irja> hogy van influenza- járvány, pedig eddig tagadta, hogy járvány lett volna, pedig járvány volt. Mégis, igazán tessék elhinni, hogy ha valóban járvány van senki nem akarja az emberek elől eltitkolni. Bizonyíték? Hát éppen az, hogy most már közölték a híreket . a járványról, mert az van. Más kérdés, hogy valóban sokan betegedtek meg ebben a bizonyos újmódi betegségben, az A—2-ben (amely az idén az előző esztendőkhöz képest megváltoztatta illetékességét és hongkongiból londonivá vedlett) akkor is, még mielőtt a megbetegedések járványos méreteket öltöttek volna. Az országos adatok különbözőek — a járvány egyébként még mindig csak néhány megyére és Budapestre terjed ki, hat megye pedig influenza mentes —, az A—2 hazánk különböző tájain nem egyforma időben és arányban támadott, s a KUJAL, amely 1959 óta hi-, vatalosan figyelemmel kíséri a megbetegedések számszerű alakulását,- csak bizonyos nagyobb arányok esetében beszél már járványról. Tavaly például járványról beszélt, mert a dolgozók 20—30 százaléka is táppénzre kényszerült, tehát messze túlléptük a „járványszintet”. Az idén — szerencsére — még nincs eny- nyi beteg, de hát kis járvány is járvány. Hogy önnek, kedves olvasó, az egész családja átesett már az idén az influenzán? Sőt, a munkahelyén, s a szomszédságában is ismert influenzásokat? Ez meglehet, de nem mond ellent annak, hogy felesleges járványról beszélni, amíg nincs. Épp úgy nem sokat jelent, mint például az én esetem, akinek egyetlen egy kollégája sem volt még az idén influenzás, s — hol szokás lekopogtatni, bal kézzel, alulról a fán? —, még egyetlen egy családtagja sem lázasodott be. Azt persze én is tudom, hogy eléq s^k az influenzás, jóval több például, mint júniusban— júliusban volt, s még több az olyan náthás ember, aki azt hiszi magáról, hogy influenzája van. Nincs is ezzel a tévhittel sem baj, amíg valaki nem kezdi önmagát gyógyítani, s a hipo- chondriát terjeszteni. Moliére Képzelt beteg-e óta a hipochond- ria is „társadalmasodott”: sokan akadnak, akik nemcsak saját egészségükért (vagy inkább betegségükért?) aggódnak, hanem embertársaik állapotáért is. S akik rigorózusabbak, mint a KÖJÁL, amely intézmény pedig inkább szőrszálhasogatásáról nevezetes, mint nagyvonalú felületességéről. A Közegészségügyi és Járványügyi Állomások — benne van a nevükben is — a köz- egészségügyet szolgálják, s a járványok megelőzését, terjedésük megakadályozását tekintik feladatuknak. Jól szervezett, az egész országra kiterjedő szolgálat ez — sok-sok különböző egészséget veszélyeztető felületességért megbüntetett bolt- és munkahelyi vezető a saját bőrén is tapasztalhatta ezt. Ez a KÖJÁL, amely oly fontosnak tartja például a vendéglőkben, italboltokban a higiénikus mosogatást. A KÖJÁL az, aki kórházba parancsol szándékuk ellenére, de saját gyógyulásuk és a környezet védelme érdekében fertőző betegeket, s ha kell, rendőri segítséget vesz ezért igénybe. A KÖJÁL ügyel arra, hogy egyetlen gyerek se maradjon ki a kötelező védőoltásokból, azok pedig, akik az élelmiszer- iparban dolgoznak, időről időre kontrollra menjenek. Ha tetszik, ha nem, végre kell hajtsuk a KÖJÁL utasításait, s jó, hogy ez így van, mert ezzel lehet elejét venni a fertőzéseknek, a járványoknak. Beszélték, hogy járvány van, pedig még nem volt: az illetékes egészségügyi szerveknek esze ágában sincs fogalmazásbeli bravúrokkal elejét venni az ilyesminek. Sokkal jobb, s hathatósabb eszközök állnak rendelkezésére. Igaz, a szavakat is eszköztárakba sorolják. A figyelmeztető, oktató szavakat. így csak unos-untalan ismételni lehet, hogy mindenki zsebkendőbe köhögjön és tüsszögjön. Fogyasz- szunk sok C-vitamint, például citromot, teában. S kevés alkohollal harcoljunk a járványveszély ellen, mert minden ellenkező híreszteléssel szemben a „kalapkúra” nem ellensége az influenzának. Legfeljebb arra jó, hogy a kicsiny, még mikroszkóppal sem látható vírust óriásnak nézzük, az egy beteget kettőnek, s másnap, amikor jelentkezünk táppénzrevétel végett az orvosnál, magunk sem tudjuk, hogy tulajdonképpen az influenzától fáj-e d gyomrunk (vagy a „másnaptól”. Ami pedig a táppénzt illeti, az arra való, hogy beteg ember vegye igénybe. Tehát aki beteg, az ne hősködjön és ne spóroljon, hanem annak rendje-módja szerint dőljön ágynak. Aki pedig egészséges, de szívesen ágynak dőlne a lustaságtól, az csak a statisztikát és a pénzügyi helyzetet rontja. Mondjuk, hogy egy iskolai osztályban 40-ből 15-en hiányoznak, de bizonyára nemcsak influenzás gyerekek akadnak közöttük, hanem jó néhány iskolakerülő is. Ha egy munkahelyen, mondjuk szintén magas a hiányzók száma, abból sem mindenki az A—2 kárvallottja. Persze, ez nem a KÖJAL-ra tartozik. Az viszont igen, hogy figyelje a betegségek alakulását, megtegye a szükséges intézkedéseket, felelősséggel tájékoztassa a közvéleményt. > P. 1. A szolgáltatóipar és napjaink követelménye A FEJLŐDÉSSEL a gondok egy része is újratermelődhet, legfeljebb a jellegük változik meg. Ezt a többi között a szolgáltatóipar helyzete is igázolja. Az életszínvonal emelkedésével, az életkörülmények —, viszonyok változásával rendkívül gyorsan gyarapodtak azok az igények, amelyeket kiszolgálni ez az ágazat hivatott. Csupán az utóbbi hat-hét esztendőben megszokottá vált hazánkban is a hűtőgép, a mosógép, százezerszám találtak vevőre a kisebb gépek: a turmixtól a villanyborotváig. (A rézmozsárhoz, a zsilettpengéhez nem kellett szervizhálózat.) Rendkívül jelentős a keresletnövekedés a gépkocsik szervizszolgáltatásában, hiszen 1960-ban még csupán 18 ezer magánautó futott az országban, napjainkban pedig már több, mint 300 ezer. Az életszínvonal gyoriä és tartós emelkedése, az életvitel, a szokások, a hagyományos háztartásvezetés átalakulása már1 a 60-as évek végére kiélezte a különféle szolgáltatások iránti kereslet és a rendelkezésre álló kínálat közötti feszültséget. Ezért az utóbbi években kormányhatározatok és rendeletek születtek a szolgáltatások fejlesztésének meggyorsítására. így egy sor pénzügyi, fedezeti, elszámolási kedvezményt kaptak a szolgáltató vállalatok, hogy ez is serkentse gazdálkodásukat. ELÉGSÉGESEK voltak-e ezek a kedvezmények a fejlesztés hirtelen meggyorsításához, elégségesek-e a fejlesztési alapok, ezen lehet vitatkozni. 1971 végéig ugyanis a szolgáltatóipar teljesítménye — szövetkezeti, tanácsi, minisztériumi együttvéve — csak kis mértékben növekedett. Szinte csak az autójavítás fejlődött gyorsabban a többinél. 1972-ben már valamelyest egyértelműbb a haladás. A szövetkezeti szektorban — amely egymagában nagyobb kapacitású, mint a tanácsi és a minisztériumi együttvéve, s így ennek fejlődése igazán sokat nyom a latban — tavaly, a tavalyelőttihez képest 15—20 százalékkal növekedett a teljesítmény. Igaz, a lakáskarbantartó kapacitás csak 6—7 százalékkal, noha ez a munka évtizedek óta a legkeresettebb szolgáltatás rangját vívta ki összegezésképpen tehát, a 60-as évek végén hozott intézkedések csak ahhoz voltak elegendők, hogv a helyzet ne rosszabbodjon. A szolgáltató nagyiparhoz persze gépek kellenek, szervezettség, hatékonyság és ipari háttér, "ahonnan folyamatosan érkezik az alkatrész. Valamennyi szolgáltatóágazatban szükséges megszervezni — ennek értelmében — azt a technikát, amelynek bevezetése a vegytisztító ágazatban már megkezdődött, a nagy termelékenységű, programozható berendezések beállításával. A lakáskarbantartást, takarítást rengeteg kisgép, célgép teheti gyorssá, egyszerűbbé és kisebb létszám-szükségletűvé. Megvalósítható az is, hogy a lakatos ne javítsa a zárat, hanem csak cserélje. Az elektromos háztartási gépek javítását is lehetséges a mai, általános gyakorlatnál termelékenyebbre szervezni. Az ipari szolgáltató szervizeket fel kell szerelni gyors, pontos, diagnosztáló műszerekkel, hogy a hibakeresés, behatárolás percekig tartó rutinmunkává váljon..: AZ ANYAGI erők szűkösek, egy ilyen „iparosítási” program természetszerűen két ötéves tervet is igényel. A szolgáltatóiparban is létezik azonban belső tartalék. A szervezettség javításával itt is lehet — kevés pénzből — gyorsan, megnyugtatóbb eredményeket elérni. A negyedik ötéves tervnek ma már része — kiemelt része — az infrastruktúra fejlesztése, ennek pedig nem kis fejezte a szolgáltatóágazatnak napjaink követelményeihez illő korszerűsítési programja. Vas és rafia • Vasból és rafiából egyszerű tervezésű, ám mégis tetszetős használati tárgyakat készítenek a Kunszentmiklósi Háziipari Szövetkezetben. Elsősorban a modern lakások apró, kiegészítő bútorai születnek a két alapanyag összeállításából: lámpabűra, folyóirattartó, térválasztó rács, előszobafal. Űj kombináció a rafiafonatos zsúrkocsi. Józsa Antalné képünkön éppen egy zsúrkocsi díszítését fonja. (Tóth Sándor felvétele) KÉPERNYŐ Régi ismerőseink Gondolom, sokan vagyunk úgy vele, hogy szívesen látjuk viszont filmen, képernyőn azokat a színészeket akiket városunk színpadán már megszerettünk. Ezért is ültünk • le a szokottnál izgatottabban kedden este a tévé elé. Németh László miatt is — akinek gondolatisága, éles társadalomlátása, kritikája mindig megörvendeztet —, és a két főszereplő miatt is. Igen, mert Göndör Klára (Sántháné) és Dobák Lajos (Sántha Endre.) éveken át a kecskeméti színházban „lopta be magát" a szívünkbe. Most a veszprémi színház jóvoltából kopogtattak be hozzánk régi ismerőseink. Németh László, Győzelem című kétrészes színmüvében (rendezte: La- tinovits Zoltán) bizonyították: tehetségükből, művészi hitelükből nem vesztettek az évek alatt. A Győzelem az elrontott élet miatti önvád, a ki-kitörő ön- marcangolás, a sokáig lefojtott belső lázadás drámája. Sántha professzor, a népből jött értelmiségi, valamikor behódolt a polgári kényelemnek. A szűk horizontú családi békesség és nyugalom útját állta ifjúkori, világot és népet megváltó álmai megvalósulásának. Élete végén, amikor magaemészlő kínjában már-már kilátástalannak — és végleg értelmetlennek, ' elron- tottnak — ítéli meg életét, legigazabb énjének megmaradását, akkor kerül szoros kapcsolatba a szociális eszmékért lelkesedő fiatalok egy maroknyi csoportjával, hogy legutoljára még fellángoljon benne az immár halottnak vélt régi eszme. S milyen megelégedés — felér egy győzelemmel —, hogy kisebbik lánya, akinek szemében ő lesz a minta, példakép, az igazi „súlyos” ember, életének iggz értelmet talált. Győztesnek érezheti magát Sántha professzor, mielőtt végleg kialszik élete tüze, mert családjának egy tagja — a minden emberiért, igazért lelkesülő leány — azokhoz állt, akikért valamikor ő egész életét akarta áldozni. Dobák Lajos szépen formálta meg Sántha Endre ellentmondásos, bonyolult jellemét, egyéniségét. S Göndör Klára remekelt szerepében: elhittük neki, hogy- jót akart, hogy szerétéiből csinált mindent, amivel — végül maga is áldozatként — lehúzta egykor nagyra hivatott férjét a polgári élet „sarába". Igazi örömei okozott a játékos-komoly Ágnes szerepében Dobos Ildikó, és megrendítően játszotta el — élte át — rövid szerepét az öreg Acsnél alakító Majczen Mária. Varga Mihály
