Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-23 / 18. szám
i • PETŐFI NÉPE • 1973. január 23. Azonos ÖTSZÖR KORULÉRNF A FÖLDET? hullámhosszon £gy alatt 1420 vagon fonal napokban — mint hírül ■* adtuk — a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint a megye vezetői megvitatták az élelmiszer-gazdaság fejlesztésével kapcsolatos gondokat, tennivalókat. A tanácskozáson Kazareczki Kálmán miniszterhelyettes képletesen úgy .fogalmazta meg a terv, elgondolás és a megvalósulás is „azonos hullámhosszon” történik, vagyis a megye vezetőinek elképzelései jól illeszkednek az országos feladatkörbe. Ilyenkor, év elején szinte egész esztendőre szóló programot, mun- kapcsolatot határoznak meg. így volt ez az elmúlt év elején is. Az ott elhangzott megállapítások, állásfoglalások, ígéretek most ismét napirendre kerültek. Értékelték, miként sikerült megvalósítani mindazt, amit akkor elhatároztak. A tanácskozáson kitűnt, hogy megtörténtek a szükséges intézkedések és számos. lassan mozduló helyzetben történt előrelépés. Vannak évről éltre visszatérő gondjaink. C zámos más olyan tenniva- lónk is van, amely egyúttal országos érdekű is. Többek között ide tartozik a húsellátás további javítása, a szarvasmarha- és zöldségprogram megvalósítása, A minisztérium képviselői a tanácskozáson elismerően nyilatkoztak a megye élelmiszer-gazdaságának eredményeiről. Több hasznos kezdeményezés történt az elmúlt esztendőben. Néhány esetben az erőfeszítés azért nem hozta magával a kívánt eredményt. mert nem volt meg az anyagi fedezet. A minisztérium támogat minden ésszerű, megvalósítható kezdeményezést. A miniszterhelyettes elismerően szólt arról, hogy a tiszakécskei mezőgazdasági nagyüzemek a zöldségtermesztés fejlesztésére kidolgozták a termálvíz, hasznosításának lehetőségeit. Külön kiemelte a megye állami gazdaságainak eredményeit. Ezek fölötte állnak az országos eredményeknek A Bajai Állami Gazdaság zárt rendszerű kukoricatermesztési módszere az egész Alföldön terjed. Példamutató a Szikrai Állami Gazdaság kezdeményezése a zárt rendszerű paradicsomtermesztés megvalósítására. Az úgynevezett komplex géprendszerek alkalmazására me- gyeszerte tapasztalhatók törekvések. JDiztatást kapott a megye ez alkalommal is további kooperációk szorgalmazására, a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésében annak a mozgalomnak a segítésére, amely azt igyekszik elérni, hogy minden tanyán legyen tehén — emellett egyes fontos növények, például a napraforgó. szójabab termesztésének fokozására. A januári megbeszélést még bizonyára sok követi, ha nem is ilyen személyi összetételben. Az ét' folyamán szükséges lesz számos részletkérdést megvitatni. Az ilyen fajta tanácskozások pedig mindig meghozzák a maguk hasznát. K. S. • Csévclönő munka közben. Négy évvel ezelőtt, 1968. január első napjaiban kezdte mag működését Kiskunhalason a Pamutnyomóipari Vállalat. Tizenöt csévélőnö kilenc géppel látott hozzá a halasi textilipar megteremtéséhez. Bár a négy év nem kerek évforduló, mégis megkértük Karácsonyi György üzemvezetőt, értékelje az elmúlt időszakot. — Telepünk fejlődése — a kásebb-nagyobto nehézségeket nem számítva — meglehetősen egyenletes volt — mondta Karácsonyi György. — Létszámúink jelenleg mér meghaladja a háromszázat, az üzem termelése pedig még ennél is nagyobb arányban növekedett. Az első év márciusában, amikor már „belejöttek” dolgozóink a munkáiba, három műszak alatt átlag 4,5 tonna fonalat csévéltek. Ma már ez a mennyiség 20,6 tonnára növekedett. Milyen hosszú a három műszak alaitt csévélt fonal? Ötször körülérné Földünk egyenlítőjét. A múlt évi teljesítményünk 5 ezer tonna, s ezt 1420 vagonban lehetne elszállítani. Üzemünk 1971 szeptemberében szövődével bővült, amelybe 48 szövőgépet állítottunk be. Ezeken har- minchatan dolgoznak három műszakban. Az első év végén 24 óra alatt 4200, jelenleg pedig átlagban 5800 méter flaneHt szőnek. A múlt évi eredményünkre jellemző, hogy tovább növekedett a tarmelékenység. Termékeink minősége ellen nem volt kifogás, ami nem utolsósorban annak köszönhető, hogy dolgozóink a szakma fogásaiban egyre gyakorlottabbak. Az üzem alapító tagjai közül hárman már művezetők és sok segítségeit nyújtanak a fiatalabb, képzetlenebb dolgozóknak. Hatvanki- lene ipari tanuló képezi jelenleg a szakmunkás- utánpótlás gerincét, s bízunk abban, ha majd ők is munkához faltnak, eredményeink tovább növekednek. A szocialista brigádmozgálom egyre erőteljesebb, három brigádunk már tulaj dánosa a megtisztelő cím- nék, öt fiatall kollektíva pedig egyelőre még csak várományosa. Az üziemi párt-, KISZ- és szakszervezet sokat fogftalkozik a dolgozók politikai nevelésével és érdekeik védelmével. Qpauszky László CIKKÜNK NYOMÁN Kopasz akácok A Petőfi Népe hasábjain január 13-án napvilágot látott „Meddig nőhetnek a fák?” című írás kapcsán néhány dolgot szeretnénk megemlíteni. A Katona József parkban levő akácfák a gömbakácok fajtájához tartoznak. A szakemberek tudják, hogy a gömbakácot a magas törzsbe oltják, így alakulhat ki a gömb formájú korona. Amilyen különös ez a módszer, annyira természetellenesnek tűnik a fa koronájának nyesése, „lekopaszí- tása”. A gömbakácra jellemző, hogy koronája idővel elsűrűsödik, s így hajlamos az idő előtti öregedésre, kiszáradásra. Példa erre a piactéri fák esete. Mi a gömbakácok nyesésével a kiöregedő fákat igyekeztünk meg- ifjítani, azért, hogy élettartamukat ezzel hosszabbítsuk. Annak ellenére, hogy ágaikat levágtuk, tavasszal szép koronát fognak növeszteni. Megjegyezném, hogy a Fővárosi Kertészeti Vállalat is hasonlóan kezeli az ilyen fákat 3—5 évenként. Ügy érzem a szándékunk célszerű és jó volt, még ha a kivitelezésben esetleg hibáztunk is. Éppen ezért a cikk hasznos segítőkészsége mellett kissé igazságtalannak tartom a túlzott bírálatot. Figyelembe kellene venni, hogy munkánkat kedvezőtlen szakmai, anyagi és személyi körülmények között folytatjuk. Idős, hatvan-hatvanöt év körüli dolgozóink végzik ezt a nehéz munkát, ami bizony sokszor még védőfelszereléssel is balesetveszélyes. Ugyanakkor el kell mondanunk, hogy fásítási törekvéseink nem egy esetben éredménytelennek bizonyulnak. Gondolok a facsemeték „erőfitogtató” tördelésére, a széchenyivárosi vadgesztenyefák hajtásainak elpusztítására vagy a városszerte elültetett cserjék kiirtására. A szakmai segítség és a bírálat mellett nemegyszer több megértésre és emberségre lenne szükség, hogy elérjük mindannyiunk közös célját, a minél nagyobb zöldfelület kialakítását, a város „tüdejének” növelését. Darida József, > a Városi Tanács Kommunális Költségvetési Üzeme parkrészlegének vezetője Tanulás nélkül mit ér? A varos peremen, a Thököly ut 34. szám alatt, szürke barakk-épület. Évekkel azelőtt tel vonulási épületéül szolgált a Vízügyi Építő Vállalatnak. Most: hatvanszemélyes munkásszállás. A hosszú folyosóról jobbról és balról háromágyas szobák. Ezekbe térnek „haza” esténként a vállalat Kecskemét környéki munkahelyein dolgozók. Barakk-szállás. Megtalálható benne a tusoló, az esti tv-né- zésre, és különböző összejövetelekre is szolgáló nagyobb terem, főzési lehetőség. / Találomra bekopogtatunk a baloldalról nyíló egyik szobába. Friss borotvaszappan-illat, s tü- riüközővel a kezében egv derűs arcú. fiatalember. Inge kigombolva, s rajta még a csizma és pufajkanadrág. — Gondoltam, rendbe hozom magam és benézek egy kicsit a városba. Helyes lányok járnak a Gyenesbe ... Ma. nem tanulok. — Különben mit tanul? — Az általános hetedik- nyolcadik osztályát. Ügy általában kilencig-tízig szoktam bújni a könyveket. Mert most segédmunkás, jobban mondva kubikus vagyok és csak tizennyolcéves. — S mit szerelne elérni? — Külföldre elmenni, dolgozni az NDK-ba, úgy mint sok más fiatal. Meg természetesen valami szakmái tanulni. Például a gépekkel szimpatizálok nagyon! — A legkedvesebb tantárgya? — Olyan tulajdonképpen nincs. Vagyis végső soron minden érdekes. És hát tanulás nélkül mit ér az ember?... Derék, jóképű legény. Olyan, akire mondani szokás: megél a jég hátán is. öt, oúcsúzásunkkor a vízügyi építők szálláshelyéről, külön is szóba hozza a gondnok. — Itt van például a Szolnok megyébe való Nagy Pál Jancsi. Sok mindent, megtud itt az ember. Nos, ez a fiú gyerekember még, szülei, sajnos, nem jól élnek. Mindig vidám, de tulajdonképpen nagyon magányos fiú, a saját erejéből küszködik. A dolgozók iskolájában fejezi be az általánost. Nagyon tudom tisztelni! Különben ahány ember, annyifére sors. Sokuké bizony... A kapuban már tisztába öltözötten, egy sovány, jó középkorú férfi szegődik mellénk és félszegen megemlíti: — Én a hétvégeken is itt lakok. Már több éve, hogy elváltunk ... — Gyerekei? — Egy van. Lány. — Mennyi idős? — Tizenhárom... De az is lehet, hogy már tizenhét. Mostanában készülök elmenni, meglátogatni. .. (Folytatása következik.) Perny Irén (Pásztor Zoltán felvétele.) Hol intézik el a panaszokat? Két hatalmas statisztikai lapot tanulmányoz elmélyülten Laczy Endre, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének megyebizottsági titkára, amikor benyitok irodája ajtaján — Kapóra jön az újságiró — néz fel a statisztikákból. — Nemcsak az utcán hever a téma, itt is lehet találni ezek között a számok között... Csodálkozásom látva azonnal magyarázatba kezd, s ennek tényleg levonhatják a tanulságát — a szakszervezeti tagok, aktivisták és a munkahelyi gazdasági vezetők is. — Elkészültünk a múlt évi panaszos ügyek elintézésének értékelésével, s azonnal össze is hasonlítottuk az előző évi hasonló statisztikával. Megyebizottságunkhoz 1971-ben 26 panaszos levél érkezett, tizenkettőt dolgozók írtak, 14 levelet pedig a tv—rádió továbbított hozzánk. Kecskemétről és a megyéből a leveleken kívül húszán keresték fel a megyebizottságot különböző panaszokkal. Volt ezek között segélykérelem, munkaruha-tartozási ügy, nyereségrészesedés ki nem fizetése és még sok más. Jogügyi bizottságunk azonnal megtette a szükséges intézkedéseket és a panaszt tevők ügyét általában néhány napon belül el is intézte. A huszonhat levélben írt panasz közül 12-nek igaza volt, 14 esetben pedig a munkahely javára kellett dönteni. A múlt évben a tv-t és rádiót már 22-en keresték fel. 10-en nekünk írtak. 25-en pedig személyesen jöttek. Két panaszos levelet felsőbb szerveink juttattak vissza hozzánk. Az elintézésnél kiderült, hogy ismét több mint a fele ügyet lenn, a munkahelyeken el lehetett volna intézni. Az ügyek tanulmányozása és a számok vizsgálata után a tanulság kézenfekvő, mind a megyebizottság, mind az érdekelt tisztség- viselők, munkahelyi gazdasági vezetők és a jövendő panaszosok részére is. Szó sincs arról, hogy lebeszélnék bárkit is arról, hogy írjon a rádiónak. De. A panaszosok miért nem győződnek meg arról, hogy ügyüket a rádió, vagy felsőbb szervek nélkül is orvosolni lehetne? Nem egy esetben a szakszervezeti illetékesek, vagy gazdasági vezetők csak tőlünk tudták meg, hogy X. Y. dolgozójuknak milyen panasza van. Ha lenn, a munkahelyeken, a dolgozók és a szakszervezeti, valamint a gazdasági középvezetők között szorosabb lenne a kapcsolat, valószínűleg ritkább esetben választanák az ügyintézésük rádión keresztül vezető útját. A megyebizottság februári ülésén részletesen elemzi ezt a statisztikát, majd titkári értekezleten is megbeszéljük a tennivalókat. Bízunk abban, hogy az 1973-as év végén kevesebb lesz a hosszú utat bejáró panasz, a munkahelyeken intézik el a dolgozók ügyesbajos dolgait. O. L. Mindennap kénytelen tapasztalni az ember, hogy a téli időjárás mennyire megnehezíti a közlekedést. A hideg és havas évszak egyaránt újításra ösztönözte a gépkocsik, valamint a hómezőkön sikló járművek szakembereit. Gyújtószikra, hidegben Erős Hidegben még a legjobb akkumulátorral is nehéz a reggeli indítás, különösen nagy fordulatszámú motorok esetében, amelyekből pedig egyre több van az utóbbi időben. Az indítómotor működtetéséhez nagy áramerősség szükséges, s ez a hidegtől is legyengült akkumulátort különösen igénybe veszi, olyannyira, hogy nem marad elég „ereje” a megfelelő gyújtószikra képzéséhez. A Bosch gyár kutatói úgy segítettek ezen a problémán, hogy új fajta, a szekunder tekercsen különlegesen nagy feszültséget adó — tehát erőteljesebb gyúj- tószikrat eredményező — transzformátort szerkesztettek. Erre a nagyfeszültségű szikrára csak a motor megindulásának első pillanataiban van szükség, ezt követően egy relé előtétéi lenállást iktat a gyújtótrafó áramkörébe, amely meggátolja, hogy a feszültség túllépje -a 30 000 voltot,. A motor néhány perces járása után helyreáll az egyensúly: az áramszolgáltatást a dinamó látja el, az akkumulátor lassan kezd „magához térni”, miközben még utántöltést is kap. Motorral a hómezőkön A tartós, nagy havazások területén az utóbbi években gyorsan terjedtek el a motoroshajtású „hómobilok”. Ezek a motoros szánok ma már nélkülözhetetlen közlekedési eszközök a kiterjedt hóborította vidékeken. Segítségükkel olyan helyre is el lehet jutni, ahová azelőtt csupán kutya, vagy rénszarvas szánok szállíthatták el az embert. Az USA, Kanada és Alaszka hómobil-állományát több mint két és félmillióra becsülik, de rendkívül népszerűek a motorszánok a Szovjetunióban és az észak-európai országokban is. A motorszánoknak különösen az erdészek cs a vadászok, a távvezetékek karbantartói, a mentőszolgálatok alkalmazottai veszik jó hasznát. Ugyanakkor, ahol azelőtt csak csendesen sikló síelőket látott az ember, ma már a zajos „hórobogókkal’ száguldó sportolók is megjelentek. A képen látható „Lynx—10” típusu hórobogó, finn szakemberek konstrukciója. \i. egy- vagy kétszemélyes jármű 20 lóerős motorjával nagy teher vontatására is alkalmas. A gumihevederes lánctalpak talajnyomása mindössze 28—30 gramm/im2, kevesebb mint egy síelő emberé, figyelembe véve a jármű 160 kilogrammos önsúlyát. így a „hómobil” vastag hórétegen is a bcsüppedés veszélye nélkül siklik, maximálisan óránkénti 65 kilométeres sebességgel. A gyártásellenőrzés során a „Lynx—40” minden egyes alkatrészét mínusz 40 Celsius-fokos hőmérsékleten próbálják ki. • Ez az új fajta jármű ugyancsak magas hóréteg felett siklik anélkül. hogy abba mélyen bclesüppedne. De természetesen vékony hórétegen, sőt jégen is folytathatja az útját. Elől kormányozható sítalpakon siklik, hátul gumi hernyótalpak szolgálják a jó kapaszkodást és a gyors előrehaladást biztosító erőátvitelt. A motoros szán általában óránkénti 50—60 kilométeres sebességgel haladhat, de kedvező körülmények között a 100 km/óra sebességet is elérheti.
