Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-23 / 18. szám
1973. január 23. • PETŐFI NÉPE • 5 ESTI LÁTOGATÁS három művelődési házban A mai falusi téli esték egyre kevésbé hasonlítanak a régiekhez. A mezőgazdaság is jórészt ■egész éves foglalkoztatást nyújt; „ráérőkről” ezért januárban sem beszélhetünk, legfeljebb a kissé megnövekedett szabad idejüket eltölteni akarókról. Ilyen szempontból is érdemes a falusi művelődési házak vonzóhatását szemügyre venni.: Vajon mennyire képesek kielégíteni a mai lakóközösségi igényeket? Mennyire fedik egymást a szükségletek és a lehetőségek? Gyarapodóban van-e a helyi közművelődés tartalma? Ütban Bajáról hazafelé, ilyen kérdések sarkallnak, hogy három szomszédos helység — Nemesnádudvar, Hajós gs Császár- töltés — művelődési házaiba pillantsak be. Egy pénteki napon, amely „szürke hétköznapnak” számít. Asszonyok összejövetele Délután négy óra körül teljes a csend a nemesnádudvari kul- turotthonban. De ez csak átme-' neti pauza... Pár érával korábban a szomszédos könyvtár- helyiségben az irodalmi színpad tagjai próbáltak: készültek a januáa végi Petőfi-megemléke- zésre. Későbbi program ? — A termelőszövetkezeti asz- szonycjk tartják heti összejövetelüket — tájékoztat Winter Mária, a művelődési otthon vezetője. — Végre sikerült ideszoktatni őket. Hogy miképpen? A, kézimunka-szakkörrel. Most tanulják a kalocsai hímzést. S közben előadásokat hallgatnak, ök maguk választják meg a témát, jó előre. A téma: egészségügyi, politikai, községfejlesztési ... Ami ezen a napon szünetel: az ifjúsági klub. Hetente négyszer találkoznak, majdnem öt- venen. Hétfőnként pedig a nemrég életre hívott nemzetiségi ének- és táncegyüttes teszi zajossá a termeket. Nemcsak egyedülálló fiatalok, hanem házaspárok is megtalálhatók az együttesben^ Winter Mária két és fél éve látja el tisztségét. Mit volt a legnehezebb elérnie? — Azt, hogy ne csak a fiatalok, hanem az idősebbek is szívesen és rendszeresen eljárjanak ... Sör és edénytöredékek Elegáns, modern épület a hajósi művelődési ház — egy mostanában formálódó nagy park közepén. Az előcsarnokban azonban az első pillantásra meghökkentő kép fogad: vattakabátos emberek söröznek állva, beszélgetve. Legalább egy; tucatnyian. Alföldi Albert, a kultúrház igazgatója — aki jelenleg a feleségét helyettesíti a könyvtárban — nem mentegetőzésképpen, csak tájékoztatásként jegyzi meg: — Ez ellen én is berzenkedtem eleinte. Dehát munkából hazatérő emberekről van szó, s betérnek egy kis sörözésre, negyedórára, húsz percre legfeljebb. Később azután kiöltözve térnek vissza. Ma este is, amikon a nemzetiségi együttes1 tart próbát, készül fennálásának tizedik évfordulójára. Az alacsony, hosszú asztalon edénytöredékek. Állítólag a nép- vándorlás idejéből... Vízvezetéknek ástak árkot, akkor kerültek elő. Alföldi Albert karácsonya azzal telt el, hogy a cserépdarabokat szedegette ösz- sze. Aztán megint másra terelődik a szó... Petőfire. Elmondja, ezen a napon betért egy közép- iskolás lány, aki kerekperec kijelentette: „Elegem van Petőfiből!” Erre ő csöndesen megjegyezte: van-e tudomása arról, hogy Quito-ban, Equador fővárosában szobrot állítanak fel a költőnek. Aztán a világtérképen együtt keresték meg az egyenlítő menti várost. S eközben nem is gondolt arra, hogy népművelői hivatását gyakorolja. Csak ünnepi alkalomkor Császártöltésen mintha a köz- művelődést is megdermesztette volna az estével leszálló hideg légtömeg. Az előtérben egynéhány ifjú ténfereg, távolabbról a pingponglabda ütemes pattogása hallatszik. Rausch Menyhért, a helyettes igazgató maga is fiatalember. — Ma este, mint általában hétköznap este csak ez van. Bejönnek a fiatalok sakkozni, pingpongozni. Másra nincs igényük. Csak a hétfő este a mozgalmasabb: ilyenkor jönnek az asszonyok a kézimunka-szakkörre. Nem azért, hogy a pénzkereset újabb forrását leljék meg, hanem csak úgy a maguk szükségletére hímezgessenek. Majd arról beszél, hogy a színházi előadások iránti érdeklődést most próbálják újból életre kelteni. Azzal, hogy a kecskemétieket hívják, a Déryné helyett. Az Ügynök halálá-t igen nívósán adták elő, az a százhetven ember, aki végignézte az előadást, legközelebb már könnyebben „bejön.” Továbbra is inkább csak az ünnepi alkalmak színtere itt a művelődés háza. S nem a naponkénti közösségi művelődési igények kielégítését szolgálja. Ám azt, hogy ezek az igények ténylegesen lé’teznek-e, illetve milyen változáson ■■'tífen- tek át az utóbbi időben, egy másik út alkalmával vesszük szemügyre. Hatvani Dániel A pályaválasztás „időszaka” „Ez a néhány hét a pályaválasztás időszaka” — hallottam a minap ezt a mondatot. Valóban, a január országszerte a továbbtanulás gondjait hofcta a nyolcadikos diákoknak és szüleiknek. Sok családban persze már régen eldőlt a kérdés, milyen munka, tanulási lehetőség várja a gyereket. De talán még több azoknak a családoknak a száma, ahol még minden bizonytalan, ahol még semmiféle döntés sem született. Néha a gyengébb tanulmányi eredmény, vagy a gyakorta tapasztalható tájékozatlanság okoz gondot, máskor a szülő, a gyermek és a pedagógus „összhangjának” hiánya nehezíti a dolgot. S ezek miatt bizony előfordul, hogy tavasz derekán még mindig nem dőlt el néhány diák sorsa. Pedagógus időmből emlékszem, hogy decemberben még teljes volt az egyetértés — vagy ha úgy tetszik, a gyerek belenyugvása apja-anyja akaratába — a jövendő életpályát illetően, aztán januárban, a szülői értekezletek. az üzemi látogatások, a különféle tájékoztatások, pá- lyairányitási „rohamok” felkavarták a nyugodt vizet. A szülők elbizonytalanodtak, a tanulók pedig meglepve látták, menynyi lehetőség áll előttük; olyanok is, amelyekről eddig nem is tudtak. A mostani pályaválasztási „akció” azt mutaja, néhol csak azért tartják fontosnak, időszerűnek a továbbtanulással való foglalkozást, mert ez került újabban „előtérbe”, mert „központi kérdés” lett. Mintha a cikk elején idézett mondat is ezt jelentené. Jóllehet, az utóbbi években egyre erősebb az a törekvés, PETŐFIRŐL KÉPEKBEN Operakedvelők 9 Jánoky Sándor a Történelmi társbérlet jelene'ében. hogy a pályaválasztás ne legyen kampánymunka, mégis e sajátos időszak lázas igyekezete azt sejteti, nem tekintjük még négy, sőt nyolc évre tervezettnek ezt a fontos feladatot. Pedig a döntésre már az első iskolai évektől elő kell készíteni a gyereket. Megismerni őket, minél alaposabban, kitapintani képességeiket, meglesni vágyaikat, megismertetni őket a valósággal, hogy majd ne álljanak tanácstalanul a lehetőségek előtt. A „pályaválasztási időszaknak” igen korán kell elkezdődnie. A nem kellően körültekintő, nem eléggé alapos munka könv- nyen vezet felületes, elhamarkodott választásra. Kár lenne ezzel egész életre szóló sikertelenségnek, keserűségnek kitenni az önálló, felelősségteljes választásra nem eléggé érett tizennégy- éveseket. K. Gy. Kecskemétről indult el Beszélgetés Fazekas Lajossal Kórtünet mostanában. Nincs idejük — a legjobb barátoknak sem — egymás számára. Mindenki rohan, hajszolja a sikert, az elismerést, a pénzt, vagy a boldogságot. Közben nyugtalanul észleli, hogy már önmagával sem tud lépést tartani, valahogy meglódult benne és körülötte minden. „Kizökkent az idő” és őrületesen felgyorsult a régi sebességhez szokott ember számára. Ezért is panaszkodtunk annyit, pedig semmi szabályellenes nem történt. Egy század készül átlépni a következőbe: s a váltás egyben azt is jelenti, hogy lassan biológiailag is átrendeződik az emberi szervezet, de átrendeződnek az emberi kapcsolatok is. Milyen lesz testben, lélekben a jövő század embere? — erről beszélgetünk Fazekas Lajossal, a kecskeméti születésű fiatal filmrendezővel, öt különösen az izgatja, hol tartunk most az emberi kapcsolatok átrendeződésében? Erről szól az a történet is, amelynek forgatókönyvén Kertész Ákossal együtt dolgozik. — Hőse egy tanárnő és egyik tanítványa az esti egyetemen. Kettőjük szerelmében mérhető le a változás: a kapcsolatok régi formája már nem jó, a következő viszont még nincs kitalálva. A film szereplői sem találnak megoldást, de talán éppen ezért érdemes rajta törni a fejünket. A másik készülő filmterv: egy optimista karrier története. Ahogyan meséli — egyre jobban tetszik. Hőse egy végzett bölcsész, aki egy vidéki bányászvárosból felkerül Pestre. Megpróbálja utólérni volt évfolyamtársait, akik azóta már nagy karriert futottak be. Szinte látom magam előtt ezt az értelmes, szimpatikus fiatalembert, romlatlanul megőrzött ambícióval, tisztességes érvényesülési szándékaival az enervált, nagyvárosi entellektüelek között — és aggódom érte. Ha elfogadnák a forgatókönyvet, kinek adná a főszerepet? — Huszti Péternek. Huszti Péter mindegyik filmjében játszik, csakúgy, mint a „hazai” barátok, a kecskeméti színház művészei. Szeret együtt dolgozni azokkal, akiket barátként is jól ismer. Múlt év novemberében tv- iilmet forgatott és abból sem hagyta ki a „kecskemétieket”: Jánoky Sándort. Mojzes Máriát, Major Pált, Mezei Lajost, Sarlay Imrét, Baracsi Ferencet. Természetesen nem maradt ki a szereposztásból Huszti Péter sem. Játszik a filmben Bihari József és Mensáros László, de az igazi főszereplők amatőrök. Négy kamaszgyerek. — Ebből a korosztályból lehetetlen hivatásos színészt találni. A most 16 éves Salamon Andrást, meg 8 éves korából ismerem, akkor ő játszotta A nagy- fülű c. filmem címszerepét. Csizmadia Tibor az Egyetemi Színpadon játszik, Józsi Erika elárusító egy hanglemezboltban. Elisztratov Szergejt nem is kell bemutatni: a „Kisködmönből” és más gyerekfilmekből jól ismerik a nézők. A film címe? — „Történelmi társbérlet”. Műfaja: történelmi krimi. A forgatókönyv Katkó István regényéből ké szült, a történet 1944-ben játszódik, hősei kamaszgyerekek, akik véletlenül bekerülnek az ellenállók közé és véletlenül éppen azok Gjejyére .. . Erre inkább a film válaszoljon, április 3-án és 4-én. Két részben, esti főműsárban mutatják be, mert fiatalokról szól ugyan, de a felnőtteknek is. Fazekas Lajos mostanában sűrű vendég a tv-ben. Rendezője Kállai István jövővel játszó, folytatásos műsorának, címe: „Hogyan képzeli.. .-ban ?” Legkisebb a Vasárnapi vendégségben Pogány Frigyesnél c. zenés összeállítást rendezi. Mi az oka, hogy a „Lássátok feleim” — óta új mozifilmmel nem jelentkezett? — Tizenegy forgatókönyvet írtam. Elutasították. Nem vádol senkit. Azt mondja, komoly átszervezések voltak a filmgyárban és ez nemcsak őt — mindenkit érintett valamilyen formában. A mozifilmrendezésről azonban nem mondott le. hiszen egyszerre két forgatókönyvön is dolgozik, közben tanulja, kóstolgatja a tv-szakmát — A főiskolán ugyanis mi még nem tanultunk tv-technikát, tehát nekem minden új és izgalmas felfedezés. Azt is megtanulom legalább, hogy mi az egyenes adás és mit jelent közvetítő kocsiban rene*yik 9 Elisztratov Szcrgij és Csizmadia Tiboi. mmm •é • lluszti Péter is játszik a filmben. • A rendező. Fazekas Lajos megbeszél egy jelenetet Mensáros Lászlóval. dezni. A Történelmi társbérlet rendezése is alkalmat adott egy kis szakmai kalandozásra. Megpróbáltam eltérni a krimifilmek szabványeszközeitől, új beállításokkal is kísérleteztem, ritmusgyakorlatnak is jó volt ez a feladat. .. Kíváncsian várjuk áprilisban a képernyőn. Vadas Zsuzsa Európai viszonylatban szinte egyedülállóan növekedett a Magyar Állami Operaház nézőtábora, ezen belül örvendetesen az állandó közönség, a bérletesek száma. Az Operaház és az Erkel Színház 88. évadjáról beszámoló — most megjelent — évkönyv végigtekinti az Operaház 1971—72-es eseménvnaptá- rát. lilll • Józsi Erika 17 éves hanglcmezbolti elárusító a • Innét, a leventéktől szöknek a történet k.i- filmbcn. maszhosei. (Fényképezte Csabufi Attila) Sorozatunkban a Petrovics család kiskunfélegyházi éveiről elsősorban Mezősi Károly kutatásai alapján számolunk be. ö dolgozta fel a Hattyú-ház történetét is. A piactéren álló, oromzatán hattyút ábrázoló domborművel díszített épület a város egyik jellegzetessége volt a múlt században, mint — például — Kecskeméten a cserepes vendégfogadó, vagy később a Beretvás. Fischer Ágoston (Augusztin) készítette el az épület rajzolatát 1817-ben. (A kőművesmester Kecskeméten is tevékenykedett). 1819-ben a nádori engedély birtokában kezdték meg nagy hamarsággal g munkát. A következő esztendőben bevégezték az építkezést. „A ház nagyobb részét a Kis Pintze vagy Kis Kortsma néven emlegetett vendéglő helyiségei és a kocsmabérlő lakóháza foglalta el...” A két mészárszék, a hozzátartozó helyiségek — mint Mezősi íraja — a Hattyú-háznak körülbelül egyharmadát foglalták el. Hat évig árendálta a „Szeglet-széket” Petrovics István. Néhány esztendeje teljesen felújították a már-már összedü- léssel fenyegető Hattyú-házat, amely építészeti és irodalomtörténeti emlékeink között jeles helyet foglal el. Ma falai között működik a Városi Könyvtár. (Pásztor Zoltán (elvétele.) NYELVŐR Petőfi Sándor a nyelvművész Nem véletlenül kerüit nagy költőnk neve rovatunk e heti cikkének élére. A mostani évforduló bármelyik előzőnél gazdagabban és teljesebben állítja elénk a nagy költőt és hatalmas életművét. Talán azzal is segíthetjük az igazi Petőfi-kép kialakítását, ha nyelvi szempontból is elemezzük alkotásait. Igaz, ez az elemzés adott lehetőségeink miatt csak vázlatos lehet és csak olvasóinkat akarjuk tájékoztatni, hogy milyen verseket olvassanak el, ha a nyelvművész Petőfit is meg akarják ismerni. (Két alkalommal prózáját is elemezni fogjuk.) Könnyed verselése, gondolat- és formagazdagsága mellett nyelve és előadásmódja egyszerű, közérthető és mégis művészi. Nyelve ma sem veszített erejéből és kifejező képességéből. Ma is modern, maibbnak érezzük, mint sok későbbi küllőnk nyelvét. Az ódon hangnemben is kiválót alkotott. Szeretettel emlékezik meg Gvadónyiról és a régies, csoportrímő tizenkettes sorokban írt versét így kezdi: „Kegyelmednek már rég pihen a pennája. / Kegyelmednek régen megnyílt a sir szája, / Hol békességgel a foltámadást várja, / De még most is kedves nekem a munkája.” (A régi jó Gvadányi) Ma sokszor emlegetjük a művészi eszköztelenséget, pedig ez is műveszi kifejező eszköz. Petőfit is ezzel a szóval jellemezhetjük. Prózában sem lehetne másképpen elmondani például a Kiskunság következő versszakát, és mégis művészi hatású: „Itt vagyok megint a Nagyvárosi élet örökös kajában, /' Oh de képzeletem most is odalenn az Alföld rónáján van; / Testi szemeimet Behunyom, es lelkem szemeivel nezek. / S előttem lebegnek szépen gyunyörűen az / Alföldi vidékek.' A népmese és a népdal közvetlen hangját mindenkinél nagyobb művészettel találja el (János vitéz, Reszket a bokor, mert. . .). A pusztai élet mozgalmassága jut kifejezésre életképeiben (Gyors a madár, gyors a szélvész. . . Kinn a ménes, kinn a pusztán...). Az ökrök lassú cammogásat is nagyszerűen tudja nyelvi eszközökkel értékeltetni (A négy ökrös szekér) Előadásában sok az ötlet, a változatosság. A tintásul eg versszakainak végén a rélrénszr- rű ismétlés adja meg az elbe szélés derűs hangulatát, közvetlenségét. Csokonai c. versét is h refrén. Csokonai teljes nevének ismétlése teszi ötletessé. Ez a refrén nyelvi szempontból is li- gyelemre méltó: a mondatok alanya a versszakok, vagyis a mondatok végére, tehát szokatlan helyre kerül. Futó érzelmet is lehcletfino- man tud kifejezni (Még alig volt reggel . . .). Szerelmi vallomása szinte árad a rövid verssorokban. Illyés Gyula szennt ..a lélegzet, de nem u hév fogyásáig' (Szeretlek, kedvesem) Arany Jánoshoz írt verses levelében változatos tartalom jut kifejezésre, olyan könnyedén, hogy észre sem vesszük a hexameteres formát Kötekedő hanggal kezdi, és sűrű hangváltás után a végén a „százszorsxenl égi szabadság” '..harsány himnuszáig” jut el (Levél Arany Jánoshoz). Kiss István
