Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-23 / 18. szám

1973. január 23. • PETŐFI NÉPE • 3 A humanizmus jegyében Interjú dr. Losoncz Mihállyal, a Vöröskereszt munkájáról Tanácsok 1973-ban Pár hónappal a Magyar Vö­röskereszt IV. kongresszusa előtt kerestük fel dr. Losoncz Mihály orvos ezredest, a Magyar Vörös­kereszt Országos Elnökségének tagját, a megyei szervezet el­nökhelyettesét. Árra kértük, hogy nyilatkozzék a szervezet előtt álló feladatokról, s a kong­resszus előkészületeiről. — Mindenekelőtt: az alap­szervezetekben milyen, a kong­resszust megelőző tevékenység van soron? — A demokratikus centraliz­mus elve alapján, a kongresszusi előkészületek a szervezet legki­sebb egysegeitől indulnak ki. A helyi vezetőség- és küldöttvá­lasztó gyűléseket rövidesen kö­vetik a városi, járási értekezle­tek. Február utolsó hetében ke­rül sor a megyei értekezletre, s április végén rendezzük a Vö­röskereszt IV. országos kong­resszusát. — Tudjuk, hogy az elmúlt hetekben Losoncz elvtárs jó né­hány gyűlésen részt vett. Mi­lyen volt ezeknek a légköre, hangulata? — Eleven, aktív, lelkes meg­mozdulásoknak bizonyultak. Az érdeklődést már a részvételi arány is tükrözte. Emellett pe­dig valós helyzetfelmérés, a le­hetőségek józan számbavétele jellemezte a gyűléseket és csen­dült ki a felszólalásokból. A magas színvonalhoz nem kis mértékben az is hozzájárult, hogy a vöröskeresztes munkát az üzemek, intézmények, szö­vetkezetek pártvezetésén kívül az MSZMP illetékes végrehaj­tó bizottságai is értékelték. Raj­tuk kívül a munka előkészíté­sében és végrehajtásában a KISZ 'és a szakszervezet is hasz­nos segítséget nyújtott. Mond­juk el még — ami ugyancsak a célratörő, komoly munka zá­loga —, hogy a Vöröskereszt­ben közreműködő kommunis­ták tevékenysége pártmunkának minősül, s azt ennék megfele­lően értékelik minden esetben az alapszervek. — Hogyan látja a Vöröske­reszt szervezet helyét, szerepét t ársadalmunkban ? — A Magyar Vöröskereszt munkájának egyik összetartó, központi gondolata az, hogy az egyének egészségvédelme csakis a közösséggel összhangban kép­zelhető el. Az egészségvédő te- tevékenységből részt kérő em­bereknek meg kell tanulniok mind sajátmagukon, mind má­sokon segíteni (az egészséges életmódra neveléssel, elsősegély­nyújtási ismeretek elsajátításá­val, stb.). Hazánkban egymil­liónál többen vesznek részt eb­ben a munkában. Feladatait a Vöröskereszt, magától értetődő­en, az állami egészségügyi szol­gálat feladataihoz igazítja. Az egészségügy mintegy százezer dolgozója mindennapos (oktató, nevelő, felvilágosító) munkáját a társadalom bevonása, segítsé­ge nélkül aligha végezhetné el. A legutóbbi kongresszus óta eltelt négy évben a Vöröske­reszt fejlődése elválaszthatat­lan a társadalom politikai, gaz­dasági, kulturális fejlődésétől A szervezet tagsága a maga sajá­tos eszközeivel, a vállalt fela­datok végrehajtásával jelentős mértékben veszi ki részét a szocializmus építéséből. Es mi­vel a szocializmus a legemberibb társadalmi forma, hiszen közép­pontjában az ember áll, ezért is szoros az összefonódás és ál­landó a kölcsönhatás ami mély­ségesen humanista célú és tar­talmú mozgalmunkkal. — Milyen a szervezettség me­gyénkben ? — A számok nyelvén szólva: 470 helyi szervezetben 32 ezer tagot számlálunk, s ez a me­gye lakosságának több mint 6 százaléka. Ä Vöröskereszt ki­adványai, ismeretterjesztő, fel- világosító anyagai és a rendez­vények jól szolgálják az egész­ségügyi műveltség emelését. A tagok tekintélyes hányada vál­lal rendszeres, állandó vöröske­resztes munkát a különböző ak­ciók — szűrések, kampányok, véradások — kapcsán. Jól bi­zonyítja a tevékenység eredmé­nyességét, hogy Bács-Kiskun megye tavalyi vérvételi tervét sikerült 100 százalékon felül teljesíteni. Fokozott gondot for­dítunk a társadalmi, politikai szervekkel - való együttműkö­désre is, így például az SZMT- vel kötöttünk ilyen együttmű­ködési szerződést. — Végezetül- miben látja a kongresszus jelentőségét és mit vár annak munkájától? — Minden intézmény életé­ben nagyfontosságúak, jelentő­sek az időnként ismétlődő, s a tagság legjobbjait találkozóra hívó kongresszusok. A Vörös- kereszt küszöbön álló kongresz- szusa mind a helyi szervezetek, mind a központi vezetés számá­ra alapos számadást, helyzet- felmérést, s a feladatok pontos meghatározását jelenti. Az ilyen alkalmakkor egészségesen fel­pezsdül az érdeklődés munkánk iránt, s a kitűzött programok is tartalmasabbakká válnak. A magam részéről kongresszu­sunktól azt várom, hogy a szer­vezet munkáját még inkább a politikai, társadalmi, egészség- ügyi előrehaladáshoz igazítsa, a tevékenységet még tartalma­sabbá, s a széles tömegek szá­mára még vonzóbbá tegye. J. T. Kiemelkedő eredmények a termésnövelő műtrágyákkal A hazai mezőgazdaságban a növények számára legfontosabb anyagokat — nitrogént, foszfort és káliumot — tartalmazó mű­trágyák mellett egyre kereset­tebbek azok a készítmények, amelyek ugyan egészen kis mennyiségben, de tartalmazzák a növényi anyagcseréhez szük­séges egyéb anyagokat, az úgy­nevezett mikroelemeket is. A készítmények közül a gazdasá­gokban a Budapesti Vegyiművek és az AGLUKON cég kooperá­ciójában gyártott Wuxal elne­vezésű folyékony permetező trá­gya terjedt el a legjobban. Be­vált a Peremartoni Vegyimű­vek Peretrix nevű készítménye. A kísérleti cukorrépatáblá­kon például hektáronként csak­nem 20 mázsás termésnöveke­dési sikerült elérni. A 32 kísér­letből 11 olyan kiemelkedő eredményt hozott, amelyre ma­guk a kutatók sem számítottak: 65 mázsás hozamnövekedést mutattak ki. Tizenhat kísérleti telepen ellenőrizték a szakem­berek, hogyan lehetne a mikro­elemekkel fokozni a burgonya- termést, s a Wuxallal több mint Az utolsó levél A falu mögötti Csurgó rég kiszáradt, keskeny medre megrepedezett, összezsugorodott, akár az öregasszonyok arca. Mintha ezzel a hasonlósággal vigasztalni akarná Aranka né­nit, aki már több, mint 60 esz­tendeje itt, a Csurgó csatorna melletti kis kertes házban la­kik. Hetvenkilenc évesen már olyan egyformán telnek, múl­nak a napok, hogy jóformán semmi különbség sincs két hu­szonnégy óra között... Amint a sarki vegyesbolt re­dőnyét felhúzzák, Aranka néni már fogja is a kannát, indul tejért. Éppúgy megszokta ezt a sok évtizedes reggeli kötelessé­get, mint azt, hogy menetköz­ben a postással találkozva meg­kérdezze: „Jött-e levelem, Já­nos?” S már csupán szokás az is, hogy a boltosnak minden reggel elmeséli a Gábor fia tör­ténetét. Másutt talán rögeszmé­nek, vagy szenilitásnak monda­nák a 79 éves özvegyasszony apró dolgait, de errefelé ilyen szavakon nemigen gondolkoz­nak az emberek. Meg aztán mi­ért is tegyenek effajta megjegy­zéseket, hisz ők is nagyon jól tudják, hogy Aranka néni miért meséli folyvást, ami őt bántja. így aztán a postás, . a boltos, s a szomszédok mindig monda­nak nénány jó szót. — Nem olyan gyereknek is­mertem én a Gábort, aki elfe­lejtené Aranka nénit, még ha Amerikába ment is — mondo­gatja reggelenként a postás. — Hisz emlékszik, én olvadtam fel azt a levelet: „Fdesan.vám, ne haragudjon ... hamarosan újra írok...” — De ennek már több mint 15 esztendeje — válaszolta Aranka néni. — Csak a címét írta volna meg legalább, s érte­síthetném, hogy szegény apja öt évvel ezelőtt meghalt. Azóta csak az a hivatalos papír jött, hogy börtönre ítélték a Gábort. — Nyolcvanadik születésnapjára biztos ír néhány sort, azt azért nem felejtheti el — vigasztalt János. — Bár csak úgy lenne, de ak­kor tudod, hogy öt forint üti a markod. De mindig csak két forintot csúsztatott a postás kezébe, ami a nyugdíj kifizetésekor járt ne­ki. Hatszázötven forint nyugdí­jat kapott. 1953-tól a községi tanács irodáit takarította. Hat­vanegy éves volt, amikor éle­tében először állandó havi fize­tésért dolgozott. Azelőtt a fér­jével együtt cselédek, napszá­mosok voltak. A nagygazda egyik cselédkunyhójában nőtt fel Gábor, ö maradt meg a há­rom gyerek közül. Erős, széles vállú fiatalember lett belőle. A pékségbe adták, 49-től ott dolgo­zott. ötvenháromban elvitték katonának, ötvenöt tavaszán szerelt le. S a következő évben a hivatalos papír szerint: „Jog­szabály megszegésével és ki­játszásával külföldre távozott..” AZ 1971 TAVASZÁN megválasztott tanácsok meg­bízatása most kivételesen csak két esztendeig tart, s így rövidesen újabb tanácsválasatásra kerül sor. Most már választ kaphatunk, mennyiben vált be az új tanácstörvény, milyen eredménnyel jártak ren­delkezései, s egyáltalán: kellő céltudatossággal, fo- lyamatasságigal hálad-e az utóbbi évek egyik legje­lentősebb törvényének végrehajtása? A törvény alapelvei kétségtelen helyesnek bizo­nyultak, rendelkezései, a közigazgatás korszerűsíté­sét célzó intézkedései minden eddiginél jobb felté­teleket biztosítanak a különböző szintű tanácsok működéséhez, amit jól példáznak a tanácsok 1972. évi eredményei. Ami a legszembetűnőbb: a párt X. kongresszusa határozatának megfelelően nőtt a ta- náestestületek, a végrehajtó bizottságok meghatáro­zó szerepe a lakosságot legközvetlenebbül érintő vá­ros- és községpolitikában, a területfejlesztésben, de a tanácsi szervek, intézmények irányításában is. Nem hagyható azonban figyelmen kívül az sem, hogy a tanácstörvény által létrehozott, illetve szen­tesített új jogi intézmények is — az időközben még előbukkanó és tisztázásra váró problémák ellenére — kezdenek beérni. Mert ki vonhatná kétségbe, mi­lyen sokat jelentett például a szocialista demokrá­cia .kibontakoztatásában a falugyűlések rendszeresi- tése, vagy a községek felemelésében a nagyközségi kategória és a járási hivatalok .létrehozása? Mindez­zel természetesen kellő anyagi lehetőségnek és jó gazdálkodásnak is kellett párosulnia az eredményes­séghez. ÖRVENDETES JELENSÉG volt az elmúlt eszten­dőben, hogy a tanácsok országosan teljesítették fej­lesztési alapjuk és költségvetésük bevételi előirány­zatát, ami lehetővé tette a kiegyensúlyozottabb, terv­szerűbb gazdálkodást. A tanácsok ily módon 1972- ben az előző évinél 20 százalékkal többet költhettek fejlesztési célokra. Érdemes néhány olyan konkrét eredményt is megemlíteni, amelyek ezekből az ősz- szegekből jöttek létre: például 25 ezer állami lakás — annak ellenére, hogy ez még nem egyezik a teljes előirányzattal —, csaknem 600 általános iskolai tan­terem, 15 ezer óvodai, 2200 bölcsődei és 500 szociális otthoni új férőhely, továbbá több mint 2000 kórházi ágy, noha ezen a téren is, és a szakközépiskolák fé- rőhellyeinek növelésében is még lemaradás mutat­kozik. Persze, a beruházású korlátozások is éreztet­ték némiképp hatásukat. A tanácsok 1972-ben több mint 2 milliárd forintot fordítottak fejlesztési alapjukból elsősorban az épí­tőipari, valamint a sütőipari kapacitás növelésére, a szolgáltatások és a gyermekintézmények férőhely- bővítésére. MI VÁRHATÓ 1973-ban? A tanácsok 1973. évi 'költségvetése megközelítőin 26 milliárd forint, vagyis 8,5 százalék kai több az el­múlt évinél. Vajon mire és mennyi teLi'k ebből? A tanácsi költségvetés 31,6 százalékát — amely 9 szá­zalékkal haiadja meg az előző évit — a szociális és egészségügyi; 36,2 százalékát — amely 9,5 százalék­kal több az 1972. évinél — a kulturális feladatokra, 16,2 százalékát pedig a gazdasági és kommunális el­látásra fordítják. Ezekből az összegekből gondoskod­nak a tanácsok az egészségügyi intézmények fenn­tartásáról — pl. 683 új gyógyintézeti ágyról és 2130 bölcsődei férőhelyről —, a kultúra számtalan terü­letéről, valamint az urbanizációval összefüggő gaz­dasági célkitűzések megvalósításáról. Ugyanakkor a tanácsi fejlesztési alapok 1973. évi előirányzata összes-ín 17,2 milliárd íorin.t, 2,6 mil- Márddal több az előző évinél, s ennék 70 százalékát a célcsoportos, 30 százalékát pedig egyéb beruházá­sokra és feladatokra fordítják. EZEK AZ ÖSSZEGEK bizonyára még növekedni fognak a vállalati koordinációs hozzájárulásokkal. E gazdasági feladatok végrehajtása azonban az ed­diginél feltétlenül hatékonyabb és tervszerűbb tevé­kenységet igényel a tanácsok részéről. N. G. Több pénzből gazdálkodnak a tanácsok 12 mázsás hektáronkénti ter­méstöbblethez jutottak. A sza­badföldi zöldségtermesztők 10 féle permetezőszert próbáltak ki, ezekben eltérő arányokban voltak jelen a mikroelemek. A paradicsomtermesztők a kísérleti üzemekben több mint 20 má­zsával több konzervgyári alap­anyagot szüreteltek hektáron­ként, helyenként azonban 50 százalékos terméstöbbletet is ki­mutattak. A kukorica-, búza-, do­hánytáblákon szintén sikerrel vizsgázott a mikroelemes műtrá­gya. A tavalyinál 8,5 százalékkal több, összesen 25 milliárd 800 millió forinttal gazdálkodhatnak 1973-ban a tanácsok. A kiegyen­súlyozott gazdálkodásnak kellő alapot adó költségvetésből 8.1 milliárd forint a szociális és egészségügyi ellátás előirányza­ta; a pénzt bőven van mire köl­teni, hiszen az idén 683 új gyógyintézeti ágy áll a rászo­rulók rendelkezésére, s az egy- egy ágyra jutó előirányzat 1973- ban már eléri az 52 000 forintot. A bölcsődék fenntartására for­dított pénz 10,6 százalékkal több a tavalyinál, így az idén újabb 2130 apróság részesülhet bölcső­dei gondozásban. A kulturális feladatok ellátá­sára 9.3 milliárd forintot szán­nak, ez 811 millió forinttal ma­gasabb összeg az 1972. évinél. A tanácsok az idén 16 000-rel több gyermek óvodai elhelye­zését tervezik, az általános is­kolai hálózat 508 tanteremmel bővül. A feltételek megteremté­sével 87 újabb tanulószobás csoportot lehet szervezni, s az eddiginél 1460-nal több diák kaphat menzai ellátást. A várt­nál ugyan kisebb mértékben, de növekszik az általános isko­lai diákotthoni helyek száma, s javulás várható a diákszociális ellátás területén, mert a taná­csok 1552-vel több középiskolás diákotthoni elhelyezésével szá­molnak. A népművelési intéz­mények, illetve feladatok céljai­ra 604 millió forint jut. A tanácsi fejlesztési alapok idei bevételi és kiadási elő­irányzata 17,2 milliárd forint. A 'legtöbb pénz, 11,6 milliárd fo­rint, ebből lakásépítésre jut. A tanácsok 1973-ban 28 ezer új, bér- és tanácsi értékesítésű la­kás tető alá hozatalát tervezik. Az „egyeb” címszó alatt el­könyvelt beruházások és kiadá­sok összege 5,1 milliárd forint, a tanácsok ebből fedezik a köz­művesítéssel kapcsolatos kiadá­sokat. Fényképe ott függ a szoba fa­lán. S mint akik megszokták a/, egyedüllétet, az anyóka minden nao vált néhány szót a megsár­gult képpel, ha nem is többet, de — szinte önmagától — mindig , megkérdezi: „Mikor írsz, Gá­bor?” És belülről, nagyon mély­ről valami mindennap azt súg­ja: „Majd a nyolcvanadik szüle­tésnapjára ...” „Majd a nyolc­vanadik születésnapjára...” — mondta a postás is. János átvette a leveleket, szortírozta. Egy fehér borítékon akadt meg a szeme. Csodálkoz­va nézte a furcsa levelet, az ákombákom . betűkkel írt cím­zést, a feladót: Sós Gábor Ame­rika. Aztán a bélyegre pillan­tott. amelyet a helybeli bélyeg­zővel pecsételtek le. — Ej, ez az Aranka néni — csóválta a fejét, s már pattant is a biciklijére, kezében lobog­tatva a levelet. S amint befor­dult a kis utcába, teli torokból kiabálta, hogy a szomszédok is meghallják: — Aranka néni. Aranka né­ni, levelet hozok! Irt a Gabi fia Amerikából! S mire a kapuhoz ért. ' az öregasszony már kint várta. Nagy sietve átvette a levelet, bontotta gyorsan, s nagy izgal­mában el is felejtette az ötfo­rintost a postás markába csúsz­tatni. Hogy mi volt a levélben, mái nem tudhatta meg senki. . Tárnái László KÉPERNYŐ Gyermekműsorok a tv-ben Mit vár a gyerrneknézó a te­levíziótól? Milyen igénnyel ül a képernyő elé? Mindenekelőtt gyönyörködni és szórakozni akar. Mosolyogni, kacagni, felszaba­dultan nevetni, egyszóval örül­ni szeretne a műsornak, amit neki szerkesztettek a Maci két­szeri megjelenése között. Hiszen az esti mese .kizárólag a gyere­kek műsora, mindenféle kötött­ség, mindenfajta életkori korlá­tozás nélkül. S mit nyújt nekik a televízió? Milyen műsorral csillapítja me­seéhségüket? Legtöbbször soro­zatokkal. A sorozat előnye, hogy a me­se vagy történet cselekménye részletesebben kibontható, az epizódok több lehetőséget adnak a sokoldalú ábrázoláshoz, a hő­sök, a szereplők jellemzéséhez. Hátránya pedig — kevés kivé­tellel — az, hogy a szétdara- boltság következtében gyengébb és kidolgozottabb részletek vál­togatják egymást. Ezért a soro­zatok egyes darabjai meglehe­tősen egyenetlen színvonalúak. Jelenleg műsoron van a Moha és Páfrány című csehszlovák rajzfilmsorozat. (Rendszerint a szerda estéket foglalja el.) A két kis törpére emlékeztető figura, Moha cs Páfrány életszagú, szorgos munkálkodással telített jeleneteit behálózza az erőltetett nevelési szándék, a pedagógiai célzatosság. Péntek esténként a Pittiplack című NDK bábfilmsorozatnak örülhetnének a gyerekek, ha nem lenne annyira feltűnően tanmese íze minden darabjá­nak. Az ötletes, szépen formált bábfigurák azonban kevés eszté­tikai élményt nyújtanak, mert Pitti, a csirke, és Hápi, a ka­csa, a naiv kis történetek fősze­replői szinte felszólítanak a jó és okos viselkedésre. Sikerültebb alkotás a szombat estéken bemutatott Frakk, a macskák réme című magyar lajzfilmsorozat. A kutya—macs­ka ellentétre- épített epizódok nem akarnak fnindenáron ta­nulságosak lenni, többre becsü­lik a humort, a jókedvű komé­diazást. Derűs pillanatokat sze­rez a fehér és a fekete macska meg Frakk, a kutya torzsalko­dása, játékos cívódása. Károly bácsi és Irma néni igazságosztó tevékenysége. Vasárnapra maradt a Bará­tom, az elefánt című lengyel rajzfilmsorozat közvetítése. A vitamintablettáklól hatalmasra dagadt porcelánelefánt és gaz­dája, a kisfiú közös kalandjai a mese és valóság határát ösz- szemosó jelenetekben szinesek, érdekesek, szórakoztatónk. Az utóbbi két sorozat monda nivalója, kivitelezése, látványo­sabb rajzos technikája közelebb áll a gyermekek érdeklődéséhez, mint az előbbiek. Feltehetően ezért kerültek ezek a sorozati t, a hét végi mesemüsorba. —ez —a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents