Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-20 / 16. szám

1973. január 20. • PETŐFI NÉPE • 3 a Fűszerpaprikát nagyobb területen vért Vietnamnak ► akció résztvevőihez Az „Adjunk vért Vietnamnak” jelszóval elindított (elhívás nyo­mán megmozdult a megye: egyre több lelkes, a segítség jelentősé­gét átérző, véradásra vállalkozó keresi fel a kecskeméti véradó- állomást. A kecskeméti véradóállomás most arra kéri az akcióban ez­után részt venni szándékozókat, — hogy egyéni és kisebb csopor­tokban történő jelentkezés esetén — minden előzetes bejelentés nél­kül, január 30-án és 31-én, illetve február 1-én és 2-án 8—Í1 óra és 14—16 óra között a kecskeméti véradó állomáson (Móricz Zsig- mond utca 6.) megjelenni szíves­kedjenek. (A vidékről érkezők útiköltségét megtérítik.) Évekkel ezelőtt még több mint 9 ezer holdról gyűjtötte össze a feldolgozáshoz szükséges nyersanyagot a Kalocsavidéki Fűszerpaprika- és Konzervipari Vállalat. A termőterület ' jelen­leg alig több mint 6 ezer hold. Nem különb a helyzet a válla­lat sükösdi telepének körzetében sem. Tavaly csupán 360 holdon termett a jelentős fűszernövény — fele annyin, mint az előző években. A sükösdi paprikama­lom telepvezető-helyettesével, Bánkuti Dezsővel és Kovács Ferenc molnárral beszélgettünk a fűszerpaprika-termesztés gond­jairól és a telep munkájáról. — Hagyománya van a kör­nyéken a fűszerpaprika-termesz­tésének. Mégis, miért csökkent a termőterület? — Az elmúlt év kedvezőtlen időjárása miatt kevesebb volt a termés, és a minősége is rosz- szabb volt — mondta Bánkuti Dezső —. A magántermelők úgy vélekednek, hogy nagy ké­zimunka-igénye miatt a fűszer­paprika termesztése nem kifize­tő. A gazdaságoknál még nem honosodott meg az új termesz­tési technológia és nem minde­nütt rendelkeznek azokkal a gé­pekkel, amelyek segítségével a termesztés folyamata teljesen gépesített lehetne. A régi fűszer­paprika-termelők így inkább ma­joránnát, bazsalikomot termel­nek. Ez nagyobb kereseti lehe­tőséget nyújt. — Mit tesznek azért, hogy több paprikát tudjanak felvásá­rolni? X — Űj területeket próbálunk meghódítani.' Az idén Bácsbo- kod, Bácsalmás, Gara környé­kén is termesztenek majd ne­künk fűszerpaprikát. Így csak­nem 700 holdra növekszik a} termőterület, — rrtondta a te­lepvezető-helyettes. Végigjártuk a paprikamalmot. — Nagy változások voltak az elmúlt években — újságolta Kovács Ferenc — modernebb lett az üzem. Az új gépek se­gítségével már a nehéz fizikai munka nem ^terheli a dolgozó­kat Az idén megszűnik a munka idényjellege is. Kilencvenen dolgoznak majd itt állandóan. A „holt idény’’-ben, áprilisban- májusban egy idetelepített mel­léküzemág keretében a konzer- ves üvegekhez lapkákat és le­záró gyűrűket készítenek. Az asszonyok a téli hónapok­ban hagymát tisztítanak. Ebből több mint 200 mázsát a modern szárítógépeken tartósítottak. Nyáron és ősszel feladatuk még a barackpulp-készítés is. A termék nagyrésze exportra ke­rül. A kedvezőtlen körülmények ellenére 13 millió forint terme­lési értéket állítottak elő, túl­teljesítve több mint 3 millióval a tervet. Az idén még többet szeretnének és azt várják, hogy a fűszerpaprika-termelők és a gazdaságok nagyobb területen termeljék ezt a nálunk is nagy hagyományokkal rendelkező fű­szernövényt. Csabai István Kalocsa foltjai Keserítő, zord időben bakta­tok Kalocsa utcáin, látszólag céltalanul, de mégis azzal a szándékkal, hogy jobban megis­merjem a várost igy szemtől- szembe is. Közkeletű jelszó új­ságíró berkekben, hogy a téma az utcán hever, csak meg kell látni, csupán le kell hajolni ér­té. Most is így történt, azzal a különbséggel, hogy a lehajlást mellőzhettem, inkább felfelé vonzotta tekintetemet a téma. Hosszú, széles utca a Petőfi Sándor utca. Egyik oldalából a másikba átlátni, ■ csak különle­gesen tiszta időben lehet. Most nem tiszta az idő, így tehát be­érem az egyik oldal szem (élé­sével. Tiszta, jól karbantartott házak sorakoznak, s érthető, ha megáll az ember ott, ahol ki­tört ablaküvegekkel, erősen hámló vakolattal találkozik. Még jobban megdöbbentem, amikor ennek a háznak a fa­lán fényesre csiszolt, aranybetűs márványtáblát fedeztem fel, raj­ta a felírás, miszerint ebben a házban alakult meg 1918-ban a Kommunisták Magyarországi Pártjának kalocsai szervezete. Méltatlan környezet! szögez­tem le abban a pillanatban, ott a helyszínen és tűnődni kezd­tem, hogy vajon a kommunisták csupán annyit tettek a városért, amivel mindössze a táblát érde­melték ki, de azt -már nem, hogy a házat is rendbe hozzák: üveget tegyenek az ablakokba, maltert a falakra? Nem hiszem. Itt mindössze hanyagságról be­szélhetünk, de olyanról, amely nem csupán „karbantartási mu­lasztás” hanem annál jóval több. ♦ Január, február — itt a nyár! — tartja a népi bölcsesség. Ha nem is a nyár, de a tavasz két­ségtelenül közeledik. Ennek egyik legbiztosabb jele főbbek között, hogy Kalocsán, a kórház felé vezető úton lenyakazták a fákat. De annyira, hogy mind­össze a törzse maradt meg mindegyiknek, s kétséges, ki­hajtanak-e egyáltalán ezek a vastag törzsek valamikor. Az utca olyan most, mintha torná­dó söpört volna végig az ötven­hatvan éves fák között. Miért szükséges ez az otrom­ba nyakazás, minek kell cson­kig lefosztani a növényzetet ak­kor, amikor lépten-nyomon a fákat, a füvet, a bokrokat s ál­talában a zöld területeket hiá­nyoljuk? Emeljük tekintetünket az ég felé, s megkapjuk a vá­laszt: villanyvezeték húzódik a fák fölött mintegy öt-hat méter magasan. Már hallom is az il­letékesek védekezését (bizonyára a DEMASZ-tól), hogy a fák ágai esetleg hozzá érnek a ve­zetékhoz, zárlatot okoznak, meg­szűnik a világítás, a kórház el­látása stb. Ez kétségtelenül ko­moly indok, de talán mégsem a tatárjárásszerű pusztítás a legjobb megoldás. Hallottunk már olyan megol­dásról, amely a villamos veze­téket a föld alá teszi, s onnan csatlakoztatja a fogyasztókhoz. Persze ezt sem lehet máról-hol­napra megcsinálni, s talán költ­ségesebb is, mint az úgynevezett légvezeték. De ez is városibb kinézetet adna Kalocsának, meg­maradhatnának a fák. Vagy ta­lán így akarja bizonyítani a DEM ÁSZ a közmondás igazsá­gát, miszerint a fák nem nőnek az égig? Ha lenyakazzák őket, persze, hogy nem. Még: a veze­tékig sem. —dorgál— • Százhúszezer cigarettahüvely megtöltve egy közepes dohányosnak is másfél évtizedre fedezné a cigarettaszükségletét. Balogh István­ná, a Petőfi Nyomda kiskunmajsai Il-es telepének dolgozója ennyi cigarettahüvelyt készít egy műszakban. Balogh Istvánná három éve végzi ezt a munkát kifogástalanul, jó minőséggel. • (Szabó Ferenc felvétele) Kommunisták az ifjú kommunistákért CSAKNEM HÁROM ÉV telt el azóta, hogy pártunk Központi Bi­zottsága a legfontosabb társadalmi, politikai kérdések sorában napi­rendre tűzte az ifjúságpolitika időszerű kérdéseit. Ezt követően a mer gyei pártbizottság is meghatározta a konkrét megyei feladatokat, amelynek nyomán az állami, társadalmi és tömegszervezetek kialakí­tották az ifjúság nevelését szolgáló önálló tennivalókat. Ha képet akarunk adni az elmúlt, közel három év munkájáról amely a párthatározat megjelenését követte —, úgy kell fogalmaz­nunk, hogy teljes, gyökeres változást természetesen nern hozott, nem is hozhatott. Ez az idő kevés volt ahhoz, hogy mondanivalója és an­nak minden gyakorlati formája megvalósuljon, az ifjúsági szövet­ségben pedig teljesen érett, jól alkalmazott programmá váljon. Azt azonban mindenképpen állíthatjuk — és számunkra ez a lényeges , hogy egészséges, jó irányú fejlődés bontakozott ki a párthatározat megjelenése óta Bács-Kiskun megyében is. Ennek eredményeképpen reálisabb, kiegyensúlyozottabb lett az ifjúság megítélése, többet tö­rődnek az ifjúság ügyeivel, sokféle gondoskodás tapasztalható a fia­talokkal kapcsolatban. AZ IFJÚSÁG NEVELÉSE érdekében kibontakoztatott korszerű tár­sadalmi munkamegosztás kialakításában nagy szerepet játszott az, hogy a megyei pártbizottság mellett megalakult az ifjúsági bizottság. Feladatának megfelelően az elmúlt két évben folyamatosan ellenőriz­te, koordinálta a párt-, állami és társadalmi szerveknek az ifjúság ne­velésével kapcsolatos feladatait. Kezdeményezéseket tett az ifjúság nevelését szolgáló anyagi-tárgyi feltételek javítására. Jelentős szere­pük van azoknak az ifjúsági bizottságoknak is, amelyek a különböző tömegszervezetek, a szakszervezet, a tsz-szövetségek a MÉSZÖV megyei bizottsága mellett jöttek létre. Az ifjúsági bizottságok tevékeny­ségében minden területen a tenniakarás nyilvánul meg. Az eredmé­nyes ifjúságpolitikai tevékenységhez keresik a legjobb formákat, módszereket. . A megye ötéves oktatási, művelődési terve a párt ifjúságpolitikái határozatát figyelembe véve készült el. Megszerveztük a megyei pá­lyaválasztási tanácsadó testületet. Nemes célkitűzés, egyben az ifjú­ság érdekeit szolgálja, a konkrét eredményeket felmutató kollégiumi építési akció, a tanyai iskolák villamosítása, amely az elmúlt év no­vemberében befejeződött. A megyei tanács s a városi tanácsok költség- vetésében is ifjúsági célokat szolgáló külön pénzügyi rovatot nyi­tottak. AZ IFJÚSÁGI ALAPBÓL az elmúlt három év során sok ifjúsági klub kapott támogatást, segítettük a fizikai dolgozók gyermekeinek^ ered­ményesebb tanulását, felkészülését. Az ifjúsági alapból hozzájárul­tunk az ifjúsági színházlátogatáshoz. Az országos ifjúságpolitikai alapból, kezdeményezésünkre, a Szelidi-tó melletti ifjúsági túrista- szálló és camping felszerelésének kiegészítésére, a bajai ifjúsági szi­get előkészítő munkálatainak megkezdésére 300 ezer forintot kapott Bács-Kiskun megye. Ugyancsak központi ifjúsági alapból 1972-ben 7 ezer Bács-Kiskun megyei fiatal, főként tanuló nyári üdültetését tá­mogattuk, ami azt jelentette, hogy 100 forintért 50 százalékos utazási kedvezménnyel, 7,50-es ebéd-hozzájárulással több ezer fiatal tölthe- tett 10—12 napot az ország legszebb tájain, ifjúsági campingekben. Igen jelentős az az intézkedés, amelynek nyomán 1973-ban központi pénzügyi keretekből egymillió hatszázezer forintot kaptunk középis­kolai ösztöndíjak létesítésére. 1973 nyarán rendelkezésünkre áll 1400 diáküdülő, táborozási utalvány, 14 ezer étkezési utalvány és 9 ezer campingutalvány. Azt gondolom, ezek a lehetőségek önmagukért be­szélnek. Ma már közel 300 ifjúsági klub működik a megyében, ahová szí­vesen járnak a fiatalok, programjaik színesek és vonzóak. Az ered­mények azonban gondot is szülnek. A gond most már nem az ifjú­sági klubok megalakításában, hanem fenntartásukban jelentkezik, ami nem kevés anyagi erőfeszítést kíván, mindenekelőtt a tanácsi szervektől, üzemektől, termelőszövetkezetektől. A KÖZPONTI BIZOTTSÁG határozata előírja az állami művelő­dési házak jellegének olyan megváltoztatását, hogy azok az ifjúság otthonaivá is váljanak. Ennek érintenie kell a programot épp úgy, mint a művelődési házak igénybevételeinek formáit. Kötelességünk jelezni, hogy ez rendkívül lassan halad a megyében, pedig meggyő­ződésünk, nemcsak a fiatalok, hanem a közművelődés számára is haszonnal jár. A párthatározat megjelenése óta jelentős intézkedések történtek a fiatalok munka- és életkörülményeinek javítására. Hadd említsem meg ezek között a kezdőbérek korlátozásának eltörlését, a gyakorno­ki bér megszüntetését, és azt a tényt, hogy folyamatban van a fiata­lok lakáshelyzetének javításához alapvetően szükséges kedvezmények kidolgozása. A FELSOROLTAK mellett a Kommunista Ifjúsági Szövetség ber­keiben is megindult a pezsgés, felélénkült a töpYengés, a céltudatos cselekvés arra, hogyan tegyük vonzóbbá a KISZ-alapszervezeteket? Mindezt jól tükrözi az 1972. évi program végrehajtása is. Terbe Dezső, a KISZ megyei bizottságának első titkára Téli randevú t az útépítőkkel A reklamációnak általában senki nem örül. Az újságíró sem. Az útépítők neheztelésének híre mégis kapóra jött. Jó ürügy a velük való találkozásra. Télen szünetel az útépítés, bizonyos, hogy könnyebben elérhető az egész brigád. A találkozót a közúti igazga­tóság kecskeméti útmestersége vezetőjével, Róza Imrével reggel 9 órára beszéltük meg. Számos munkahelyen egy órával ezelőtt kezdődött meg a munka. S lám, ezek az időjárástól, a szabadég alatti munkától cserzett arcú, meglett korú férfiak túl vannak már a napi szolgálati idejük ja­varészén. Kora hajnalban kezdik a gondozásukra bízott útszaka­szokon a kanyarok, s a távolsá­gi buszmegállóhelyek homokozá­sát, sózását. Ahogyan egymás­után betérnek az útmesterség készenléti szálláshelyiségébe, ar­cuk derűs, a nyomát sem fe­dezem fel rajtuk a neheztelés­nek. Kemény kézszorításukból is kiérzem. barátként üdvözölnek. Tisztázzuk gyorsan, mi is volt sérelmük oka? Egyszerre hárman is sorolni Kezdik: a pár hete megjelent, Ismét a Szeleit'aluban című ri­portban az állt, hogy a válasz­tók megköszönték a városi ta­nácsnak, amiért a járda-, víz­hálózat- és az út építésével a peremkerület lakosainak régi, s legégetőbb gondjait orvosolta. Pedig a Kiskőrösi út építéséről nem a tanács, hanem a Közúti Igazgatóság gondoskodott, s ők, a jelenlevők építették. Erről nem tett említést a cikk. — Hej, pedig engem is meny­nyit ostromoltak éveken át ami­att az út miatt! — folytatja a meglett korú Szomolai János brigádvezető, aki a Kiskőrösi út építését irányította. — Ami azt illeti, én 30 éve va­gyok útépítő, de ilyen nehéz te­repen még nem dolgoztam. Ret­tenetesen iszapos volt' — csat­lakozik 'a nyugdíjkorhatárhoz ugyancsak közel járó Kovács János brigádvezető, s nyomban megtoldja: — Különben azt a munkát az éves tervünkön felül végeztük el. — Ügy volt, ahogy Jani bácsi mondja — veszi át a szót a barv na kordbársony zakós Szabó Jó­zsef. — A mi brigádunk felada­ta a fekete munka. Ne tessék félreérteni, csak a színe fekete, különben nagyon is tisztességes munka. Mi húzzuk rá az útra a fekete bitument. Valahogy úgy kezdődött, hogy Szomolai Jani bácsi megpendítette Róza kar­társnak: meg kellene építeni azt . az utat, hiszen az igazgatósághoz tartozik. Róza kartárs meg tő­lünk is giegkérdezte, elvállal­nánk-e terven felül. Persze, hogy vállaltuk. Nem azért vagyunk szocialista brigád! Benne van a jelszavunkban is: szocialista mó­don dolgozni, élni, tanulni. Ko­vács Jani bácsiék brigádja a gé­pesített földmunkák utáni csi­nosítást vállalta. És mindenki végezte is a feladatát. — Keményen dolgoztunk, de húsz munkanap alatt nagyon szépen megcsináltuk. Az árkot is. Hogy abban mennyi szemét volt! De már újra tele van. Én szerintem amit olyan sokáig nél­külöztek, jobban megbecsülhet­nék az emberek. Van ott a kör­nyéken például egy csatornás mester, hogy az mennyi bádog­hulladékot kihord az, árokbal Nem is értem, az ilyet miért nem bünteti a tanács? — magya­rázza Kovács János. Azután egy-két mondattal va­lamennyien megtoldják a Kis­kőrösi útépítés történetét, Meg­említik például, hogy nem 500, hanem pontosan 615 folyóméter lett a hossza, és, hogy az építés­sel nyújtott munkaidőben azért is nagyon igyekeztek, mert szin­tén terven felül elvállalták La- josmizsén a gyepesített útpadka­építést, ami sürgető feladat volt a nagy forgalmú település köz­pontjában. Közben egyikük sem mulasz­totta el megemlíteni, hogy a Köz­úti Igazgatóság törzsgárdájához tartozik. Tóth István záróbrigád vezető 1947, Kulima Antal 1956, Kiss János 1950, Kakulya István 1959 óta dolgozik a kecskeméti útmesterségnél. És alighanem itt éri meg a nyugdíjba menetelt Gyurkovics János is, aki 27 évi folyamatos munkaviszony után 1970-ben került Tóth István bri­gádjába, de mintha már évtize­dek óta közöttük lenne. Kerek­egyházi ember, mint ahogyan kettejük kivételével valameny- nyien odavalósiak. Gyurkovics Jánost is a brigád hívta, s akit maguk választanak — bárki el­hiheti — az aztán igazán közi­bük való! , — Nincs miközöttünk vándor­madár! — állapítja meg büszkén Kakulya István, s kis szünet után hozzáfűzi: — Bár ahogy vesszük, a mi munkánk örökös vándorlás... — Nagyon szép, mégha nem is könnyű! Csuda jó ám arra gondolni, hogy 1938 óta mennyi utat építettem! — teszi hozzá Szomolai János. Róza Imre pe­dig fontosnak tartja megemlíte­ni, hogy Szomolai János és Ko­vács János kiváló dolgozók. — Én meg mint szakszervezeti bizalmi hadd tegyem hozzá — folytatja Szomolai János —, ha jutalmat- osztunk, nincs valami könnyű dolgunk. Akármelyik embert nézem, mind nagyon dol­gos, rendes. De azért differenciá­lás nélkül csak egyszer volt osz­tás az árok szélén. — Igenám, mert mi sem va­gyunk mindig angyalok! A mun­kánkban nemigen van hiba, de azért az már .megesett — mert az útépítő sűrűn megszomjazik —, hogy valamelyikünk nem bír­ta ki a munkaidő végéig és a jutalomosztáskor száz forintja bánta az egy üveg sört. Ilyenkor egyet se szól a vétkes, mert igazságosnak tartja a keveseb­bet. A miénk veszélyes munka­hely, nagyon kell vigyázni az itallal — magyarázza társainak egyetértésétől kísérve Szabó Jó­zsef. Aztán valaki felemlíti, milyen nagyszerű volt a háromnapos ta­pasztalatcsere látogatás Pécsett, ahová jutalomból mehettek az éves terv túlteljesítéséért. — Hát Aszódi Pista és Gaty- tyán Józsi, akik most betegek! Jut eszébe Tóth Istvánnak. — ök is végigcsinálták a ráadás­munkát. Máris szinte egymás szavába vágva sorolják: — És a gépko­csivezetők, meg a gépkezelők! A rakodógéppel Farkas Pál, a há­rom billencskocsival a két Gri- novics testvér és Kökény Ferenc, a földgyaluval Csuz Mihály, a hengerrel pedig Rózsavölgyi Já­nos vett részt a többletmunká­ban. Hogy nézne ki, ha őket ki­hagynánk?... Derék útépítők! — gondolom — miközben agyondolgozott, eres kezükre esik a tekintetem. Hir­telen megkérdem: mi a titka en­nek a szinte családias együvé tartozásuknak? Szabó József pe­dig megmagyarázza: — Szeretjük a munkánkat és becsüljük egymást. Jó érzés így összetartozni. Amikor építkez­tem, nálam is ott volt a brigád, Gattyán Józsinál is. Amikor hosszabb ideig kórházban voltam Kiskunfélegyházán, egyszer azt irta a feleségem: papa, itt volt a brigád, megmetszette a szőlőt Kétszáz négyszögölem van Ennek jó pár éve már. de soha nem felejtem el. Meg aztán az sem egy utolsó, hogy a vezető­ink nem felülről, hanem mint közülünk valók beszélnek velühR. Csak ennyi az egész... P. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents