Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-20 / 16. szám
1 • PETŐFI NÉPE • 1973. január 20. Tovább gyarapodnak Hartán • Oláh Pál elnök és Czibere Vilmos közgazdasági csoportvezető a géppark bővítésének költségeit vitatja. (Tóth Sándor felvétele) A hartai Lenin Termelőszövetkezetben is most összesítik az elmúlt év termelési eredményeit. Az előzetes számítások azt bizonyítják, hogy a 4800 hektáros gazdaság * az elmúlt esztendőben is szép eredményeket ért el. A zárszámadással egyidőben most készülnek az idei részletes tervek is. Oláh Pál elnökkel arról beszélgetünk, miként vészelte át a tavalyi nehéz esztendőt a gazdaság. Ismeretes, hogy a Duna mentén hetekig esett az eső nyáron és ősszel, ami nehezítette a betakarítást. — Ennek ellenére a legnagyobb termést takarítottuk be búzából és kukoricából, sőt valamennyi főnövényünkből. A 18. zárszámadásra készülök, mint elnök, de még soha nem értünk el hektáronként 42 mázsa búzatermést, 60 mázsa kukoricahozamot májusi morzsoltban számítva. Cukorrépából közel 500 mázsa az átlagunk. A lucerna szénatermése 89 mázsa volt. A szakosítás során ezek a főnövények maradtak meg a termelésszerkezetben. Gépesítésük megoldott és 1972-ben főként ennek köszönhettük, hogy időben betakarítottuk a termést. Az ágazatok általában „hozták a tervet” — ahogy szoktuk mondani —, sőt túlteljesítést is értünk el. Mintegy 10—12 százalékkal növeltük eredményeinket az előző évhez viszonyítva. A termelőszövetkezet vezetősége vallja, hogy egyesülésben az erő. Jelentősebb beruházásokat csak közös erővel lehet megvalósítani. Példa erre az a sertés- kombinát, amelyet a helyi Erdei Ferenc és a solti Kossuth Termelőszövetkezettel összefogva építettek. Kivitelezője a Lenin építőbrigádja volt. A tenyésztés, hizlalás már megkezdődött, még a járulékos beruházások megvalósítása van részben hátra. Az idén 13 ezer hízót bocsát ki a kombinát, jövőre, ha véglegesen elkészül — 15 ezret. Érdemes megjegyezni, hogy a Lenin Termelőszövetkezet tovább folytatja a hagyományos ólakban is a sertéstenyésztést. Évente mintegy 2 ezer hízót ad ezentúl is a közösből és ugyanennyit a háztájiból. A gazdák ugyanis hízóik nagyobb részét a szövetkezet útján értékesítik. — A szarvasmarha-program megvalósításának elősegítését szolgálja egy másik összefogásunk — folytatja az elnök. — Solton már állnak a Dunatej nevű termelőszövetkezeti társu- ' lás épületei, most folynak a belső szerelések. Célunk a környező közös gazdaságokból származó tej feldolgozása és értékesítése. Egyébként a szarvasmarha-állományt mi is növeljük, 1975-ig százzal emeljük a tehcnlétszámot. Az idén először osztanak tagsági pótlékot. Az elnök szerint ez az egyik legjelentősebb előrelépés, amelyet az eddigi gazdálkodási eredmények tettek lehetővé. Az alapszabályban rögzítették, milyen feltételekhez kötik kifizetését. — Tíz évi tagság után az évi átlagkereset 6, 15 évi után 9, húsz esztendő ütán pedig 12 százalékát kapja a gazda. Ez a kiegészítés jár a nyugdíjasoknak is. A szövetkezeti törvény lehetővé tette ezt a juttatást, mi már eddig is fizettünk hűségjutalmat tagjainknak. A gazdálkodás fejlődését bizonyítja az is, hogy szükségesnek látták egy közgazdasági csoportlétrehozását. Kapóra jön Czibere Vilmos mezőgazdasági mérnök, a csoport vezetője, akinek éppen rövid megbeszélnivalója akad az elnökkeli. Elmondja, hogy mi is a csoport feladata. — Állandóan figyelemmel kísérjük a költségek alakulását az egyes ágazatokban. Mivel csak január 1-től működik a csoport, az idei zárszámadásba még nem tudtunk bekapcsolódni, de a következőbe már közreműködünk. Az elemző munka közben figyelmeztetjük az ágazatvezetőket a gazdaságossági tényezőkre. Ajánlásokat adunk a költségek csökkentésére, a termelékenység növelésére. Javasoljuk a hozamokat növelő módszerek bevezetését. Íme dióhéjban összefoglalva az új csoport számos tennivalója. A tervekről szólva Oláh Pál még a következőket mondja: — Többek között idén befejezzük vágóhidunk építését. Több, mint egymillió forintba kerül. Másfél millió forintot költünk a géppark korszerűsítésére. Ilyenkor, év elején a gazdaság vezetői elbeszélgetnek a tagokkal külön-külön is. Szinte egyenként értékelik az emberek elmúlt évi munkáját, és vitatják meg velük a további terveket. Jó módszer. .A munkacsapat- és brigádgyűléseken élénk viták alakuljak ki, s a szövetkezet minden gazdája, alkalmazottja alkotó módon vesz részt a közös gazdaság gyarapításában. K. S. A törődésnek kevés jele Benyit az ember a Klapka utca 22. számú ház udvarába, s az első benyomását akaratlanul is így fogalmazza meg: hű, mekkora porta! Micsoda lehetősége a sokszintes, városias ' beépítésnek Kecskemét központján! — Valahol itt kell lennie a sütőipari vállalat munkásszállásának — bizonytalankodunk a sötét udvaron, amelyet derék-* szögben féltetős épületrészek szegélyeznek. — A pékek? Ott, az udvar végiben ... az a szállásuk — szegődik a segítségünkre egy férfi, aki alighanem valamelyik lakásból jött ki a neszre. Az épületrész bejáratához közel, a sarokban különböző edényekben, jól felgyülemlett szemét. A legtetején fél kenyér... Odabenn pedig. Hm ... Egyelőre kis előszoba, amely szemközt keskeny foyosóba szűkül. Balra ajtó, mögötte parányi, nehéz levegőjű szoba, három pár emeletes ággyal. Kényelmesen leülni a középütt elhelyezett asztal mellett — ez már aligha megy. Talán azért is falatozza állva a felvágottvacsoráját — a rajta levő nagykabátról ítélve vagy mo?t érkezett, vagy éppen távozni készülő fiatalember. öreg este van, a vacsorázó férfi két társa lepihent már, de még diskurálnak. Elnézésüket kérjük az alkalmatlankodásért. Egyikükről, amint féloldalt könyököl az ágyban, így is könnyű megállapítani: erős fizikumú, alighanem nehéz munkát végző ember. — Zsákoló vagyok, egész nap a lisztet cipelem. Ilyenkorra, ha nem is álmos, de nagyon elfárad az ember — mondja. — Kitől bérli, s vajon menynyit fizet ezért a szállásért a sütőipar? — tudakoljuk. — Az IKV-től bérli a cég, nem tudom mennyiért. Mi havi százhúszat fizetünk fejenként és magunk takarítunk... — Nagyon zsúfoltan vannak ... — Ez van — állapítja meg tömören a vacsorázó férfi. Majd lenyelve az utolsó falatot, így folytatja: — A zsúfoltságot még csak kibírjuk. Hanem a tisztálkodás! Hetek óta kérjük, hogy a mosdóban csinálják már meg a vízcsapot vagy a lefolyót. A fene tudja, mi a rossz, de használhatatlan. És hiába kérjük ... A keskeny folyosó a négyágyas női szállásra vezet. A lakók közül ketten vannak otthon. Deák Erzsi lászlófalvi. Büszkén mondja, hogy péklány és „már” 19 éves. — Szereti a szakmáját? — kérdem, s ő megütközve, önérzetesen feleli: — Ha nem szeretném, nem ezt választottam volna. S főleg nem képezném magam benne tovább. Pedig most éppen érettségire készülök! — Szép is az Erzsiké munkája. ܧy szeretem nézni a gépi dagasztást — jegyzi meg a másik lány, a kunszállási Pólyák Zsuzsa. — Én beszámoló vagyok, mármint a kiszállítandó péksüteményt számolom, rendszerint éjszakás műszakban... A nők szálláshelye elfogadható. Tágasabb, levegősebb, mint a férfiaké, ök is magúk takarítanak, az ágyneműt kéthetenként hazahordják kimosni. Azt mondják: egyszerűbb ez, mint a távoli raktárba menni cseréért. Hibátlannak a női mosdó sem mondható, de azért a villany- bojler segítségével meleg vízhez is hozzájutnak. (Folyt, köv.) Perny Irén (Pásztói Zoltán felvétel«') Akik otthagyták a várost Amikor öt évvel ezelőtt Nagy- pál Erzsiké átlépte á kiskunfél' egyházi. Kiskunsági Ruhaipari Vállalat kapuját és megkezdte a tanulást, valószínű nem gorylolta volna, hogy alig öt esztendő múlva felelős beosztást bíznak rá. Valószínű azt sem tudta, hogy öt év múlva már a „neve sem lesz a régi”. — A múlt év áprilisában esküdtünk — mondja —, férjem ott dolgozott az üzemben, mint műszerész és most itt van velem .... Bugacorj, a község szélén levő, neonfényes új üzemben beszélgetünk Szondi Lászlónéval, az egyik szalag vezetőjével. Kislánynak nézhetné az idegen, a hosszú hajú, törékeny kis asszonykát, harminc, nálánál jórészt jóval idősebb (dolgozó irányítóját. — Két évvel ezelőtt tettem szakmunkásvizsgát, s utána alig másfél év múlva már szalagve- zető-helyettes lettem — válaszolja faggatásomra. — Nagyon szeretem a munkám, s valószínű sokkal eredményesebben tudok majd dolgozni iskoláim elvégzése után. — Tanul? — A ruhapiari technikum harmadéves tanulója vagyok. Még egy évem van hátra... — A városiak általában nem szívesen mennek falura. — Mi pedig igen jól érezzük magunkat — válaszolja meggyőződéssel. — Amikor szó esett arról, hogy férjemmel együtt idekerülünk. illetve kerülhetnénk, nem sokáig gondolkodtunk. És egyelőre nem is vágyunk el innen. Nagyon jó lakást sikerült találnunk, a gazda még legalább két évig tanyán lakik, s addig még ráérünk gondolkodni a jövőn. Hetenként bejárok a technikumba Félegyházára, azután akad munkám a ház körül is. Van már egy kis fekete kutyánk és hat csirkénk is. Persze van a jövőre vonatkozóan más tervünk is — teszi hozzá kissé zavartan —, ha elvégzem a technikumot, „jöhet kicsi”. Míg beszélgetünk, Szondiné oda-odanéz a szalagra, s egy hívő pillantást elkapva, néhány percre magamra hagy. Retkes József- né gépéhez lép, s az alig két hete dolgozó asszonynak magyaráz valamit. A terem másik sarkában idős néni, Tajti Istvánná, a gépe mellett állva figyeli, hogy Szondi László műszerész rendbe hozza a makacskodó masinát. ö a szalagvezető férje, vele is váltok néhány szót. — Én sem bántam meg, hogy otthagytuk a várost — mondja. — Anyagilag is jobban járunk és — mutat kprül — öröm ebben a szép üzemben dolgozni. Azt hiszem, ha az itt dolgozó nők nagyobb gyakorlatot szereznek a gépek kezelésében, sokkal kevesebb lesz a munkám is. — Ahol a feleség tanul, a férj többet vállal a házimunkából? — Természetesen elvégzem, ami kell, de szerencsére ketten vagyunk, s nincs olyan sok munka a ház körül. Jut időm kedvenc időtöltésemre, a barkácsolásra. Magam készítettem a lakásunkba az előszobafalat, lámpát és más dísztárgyat. Sokszor hívnak a szomszédok is, javítsam meg a varrógépüket, mosógépet, vagy éppen az olajkályhót. Nincs a községben műszerész és az egyre szaporodó — háztartásban használatos gépeket — nehezen tudják megjavíttatni. Éppen ezért elhatároztam, hogy működési engedélyt kérek és másodállásként, a szabad időmben elvállalom a javításokat. Bízom abban, hogy megkapom a megfelelő hozzájárulást mind az üzemtől, mind pedig a községi tanácstól. Nehezen várom a tavaszt, feleségemmel együtt, mert reméljük, hogy hétvégeken lesz alkalmunk a motoros kirándulásokra is. Szeretnénk körülnézni a környéken is, itt lakunk már néhány hónapja, de még nem jártunk a bugaci pusztán. Pedig — teszi hozzá mosolyogva —, amíg ezt nem látjuk, nem lehetünk > igazi bugaciak ... Opauszky László OLVASÓINKÉ A SZÓ CÍMZETT: A VOLÁN Gyakorta utazom a Helvécia és Kecskemét között közlekedő au- tóbuszon, amelyen már többször voltam szemtanúja elgondolkoztató jelenetnek. A legutóbbi eset azonban megdöbbentett. Az egyik decemberi vasárnap este úgy 6 óra körül érkezett a járat a Jusztin-tanyai megállóban. A várakozók sorában utolsóként akart felszállni egy tíz év körüli lány. Már a lépcsőn állt, amikor a hirtelen becsukódó ajtó meglökte, s háttal zuhant a földre. Szerencsére nem sérült meg. Ez viszont nem ok arra, hogy a busz vezetője közönyös maradjon. Mert azt tette. Sőt, a diákot még az utasok kérésére sem volt hajlandó felvenni, mondván, rövidesen jön a kisegítő járat, s azon bőven lesz hely számára. Hogy ez a gyereklány még elfért volna a kocsiban, úgy vélem nem kell különösebben bizonygatni. De azt sem, hogy a Volán 9-es számú Vállalat érintett dolgozója ugyancsak hadilábon áll a balesetvédelmi szabályok és az emberség íratlan törvényeinek' betartásával... B. Tóth Tibor Ballószög 144. Több édesanya nevében panaszkodom. Megengedhetetlen, ahogy a Bocsa—Soltvadkert és Kiskőrös között közlekedő iskolásokat szállító autóbusz személyzete végzi munkáját. Nem egy reggel történik meg, hogy a megállókból — leggyakrabban az Abonyi-majori megállóból — 10 perccel korábban indul a járat, mint ahogy a menetrend előírja. Azt mondanom sem kell, hogy hogy ilyenkor lemaradnak a környék tanyáiról bejáró, olykor 3—4 kilométert gyalogoló kisgyermekek, akik néha félóráig is didereghetnek a szabad ég alatt, míg megérkezik a következő járat. De nemcsak a pontatlan közlekedés Okoz kellemetlenséget. A sofőrök és a kalauzok udvariatlansága is rémiszti a kicsiny utasokat. Faragó Gyuláné Bocsa, IV. kér. 162. MEGYEI ELSŐ? Ottörők a határon címmel közölt beszámolót a Petőfi Népe egyik tudósítója. (Az írásra most hívták fel a figyelmemet, megjelenésekor nem tartózkodtam Kecskeméten.) A madarasi fúvószenekar tagjai vezetőjük lelki- ismeretes munkája következtében valóban kiválóan szerepelnek. Farkas Antal zeneszerző-karnagy, a Kiskunhalason rendezett megyei fesztivál* bíráló bizottságának a vezetője szerint: „az örvendetesen szaporodó fúvószenekarok közül kiemelkedik a kecskeméti, a madarasi és a kiskőrösi együttes teljesítménye”. Tehát a cikknek az a megállapítása, hogy a ma- darasiak megyei elsők, téves. Az úttörő kulturális zenei rendezvényeken általában nem döntik el a sorrendet, mert ez felesleges ellentéteket okozhatna. Mindez nem von le semmit Geiger István zenekar- vezető tanár és a kis madaras! fúvósok érdemeiből. Háry Péter megyei fúvószenekari felügyelő jót Aelás nélkül Kecskeméten, az Alföld Áruházban vásároltam nemrég egy „Bakony” típusú kerékoárdina* mót. Odahaza kiderült, hogy üzemképtelen, vagyis nem fejleszt áramot. Visszavittem az áruházba, ahol tudomásul vették használhatatlanságát, de a cserére vonatkozó kérésemet elutasították, mivel nem tudtam felmutatni a jótállási papírt. Hogy ezt meg sem kaptam, az kevésbé érdekelte az eladókat. Bár nekem sincs ablakon kidobni való pénzem, ez esetben új dinamót kell vásárolnom, mert a kivilágítatlan kerékpárral történő közlekedés drágább. Kovács József Kecskemét, Szélmalom u. 18. SE PÉNZ, SE NYUGTA Hivatalos ügyben kellett nemrég Kiskőrösre mennem. Az utazási papírt hajnali 4 óra körül adtam át lebélyegzés céljából a jánoshalmi vasútállomás pénztárában. Az ügyeletes néhány másodperc múlva nyújtotta is visz- sza „jegyemet”, amelyet zsebbe tettem, s már siettem is a közben befutott személyvonathoz. Nemsokára jött a kalauz, s amint kézbe vette az utazási okmányt, máris közölte, hogy érvénytelen, mert nincs lebélyegezve. Próbáltam bizonygatni, hogy engem nem terhel felelősség, de hiába érveltem, megbüntetett 20 forintra. Igazságtalan bűnhődésemet levélbe foglaltam — ahhoz csatoltam a pénz kifizetését igazoló 032 sorozatú 003596 sorszámú nyugtát is — és soraimat a MÁV Szegedi Igazgatóságához továbbítottam. A nyugta nélkül érkezett válasz kioktatott a bírság jogosságáról. Az igazgatóság álláspontjával nem értek egyet. Véleményem szerint sántít az a vasúti szabályzat, amely lehetővé teszi, hogy a MÁV-dolgozó mulasztása esetén is az utas hátán csattanjon az ostor ... Kocsis Sándor Jánoshalma, Móricz Zs. u. BOKÁIG A SÁRBAN Kecskeméten, a Szolnoki úton nemrég nyílt meg egy új kenyérbolt. A mindig friss, ízletes árut kínáló egységet, sajnos csak sárban, vízben gázolva lehet elérni. Nagyobb baj azonban, hogy az útvonal korábban felbontott szakaszán pocsolya húzódik, amit szerteszét fröcskölnek a száguldó járművek. Aki errefelé gyalogol, biciklivel, vagy motorkerékpáron közlekedik, aligha úsz- sza meg száraz ruhával. Jómagam is nem egyszer kaptam már pocsolyazuhanyt. Reméljük a városi tanács mielőbb megszünteti a fejlődésben elmaradt falusi környezetre emlékeztető állapotokat. Szekér Sándor né Kecskemét, Szolnoki hegy 6/c.
