Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-04 / 2. szám

1913. január 4. • PETŐFI NÉPI • 5 Jobb feltételek a kertész szakemberek képzéséhez A megyei tárlatról Új épületbe költözik a kecskeméti főiskolai kar Két esztendő telt el azóta, hogy a Kecskeméti Mezőgazdasági Tech­nikum a „felsőbb osztályba lé­pett” és a Kertészeti Egyetem fő­iskolai kara lett. Az átszervezés­sel egyetlen intézet keretein be­lül, egységes elvek szerint való­sult meg a kétfokozatú oktatás. Ennek előnyét nem kell különö­sebben hangsúlyozni. Budapesten jelenleg az egye­tem' tanszékein a kertészet négy ágazatában a fejlesztő és kutató­munkához szükséges ismereteket szerezhetik meg a mérnök hall­gatók'öt esztendő alatt. Az egye­tem gyöngyösi és kecskeméti fő­iskolai karán viszont három év alatt szőlő-, gyümölcs-, zöldség-, 'illetve dísznövénytermesztő és kerttervező üzemmérnököket ké­peznek ki az élelmiszer-gazdaság számára. Kecskeméten az intézet átszer­vezése után a felsőfokú techni­kum régi épületeiben kezdődött el az üzemmérnök-jelöltek oktatá­sa. Akkor úgy tűnt, hogy az 1972-es tanévnyitót már az új épü­letben tarthatják meg. Az épít­kezés elhúzódása azonban ke­resztülhúzta ezt a számítást. Csupán a közelmúltban készült el a húsz tantermes oktatási épü­let, ahová a téli szünetet követő vizsgaidőszakban költözködik át a főiskolai kar. A második fél­évet azonban az intézet rang­jához méltó helyen kezdhetik el az oktatók és a hallgatók. Az építkezés' ezzel még korántsem, zárult le. A háromszáz személyes kollégiumot, a tornacsarnokot és a főiskolai kar gépműhelyét 1973 nyarán vagy közvetlenül az új tanév előtt adja át rendeltetésé­nek a Bács megyei Állami Építő­ipari Vállalat. Az új épületekben a kertész szakemberek magasabb színvona­lú oktatásához a tárgyi feltétele­ket is megkapja az intézet. Ezt hangsúlyozta dr. Filius István, a főiskolai kar igazgatója. Lehetővé válik többek között a kabinet rendszerű oktatás. Az egyes tantermeket a tanszékek kapják és rendezik be a korsze­rű követelményeknek megfele­lően. Minden szaknak lesz szak­köri helyisége, ahol a hallgatók a legjobban ki tudják használni a szorgalmi időt a felkészülésre. Biológiai, növényvédelmi, ké­miai és talajtani, borászat-tech­nológiai, számítás- és oktatás- technikai, valamint nyelvi labo­ratórium segíti a hallgatók kép­zését és kutatólaboratórium az oktatók munkáját. Felállít az in­tézet egy szaktanácsadási labora­tóriumot is, amelyben a mező- gazdasági üzemeknek végez kü­lönböző vizsgálatokat. Külföldi tapasztalatok felhasz­nálásával az intézet gépműhelyé­ben készítik el a különböző ker­tészeti munkagépek leglényege­sebb szerkezeti elemeit és azo­kat működés közben, mozgó te­repen mutatják be a hallgatók­nak. A gyakorlati képzést segíti az a bemutatókert, amelyet a fő­iskolai kar a közelmúltban szer­zett meg a Zöldségtermesztési Kutató Intézettől, és a kisfái ker­tészeti szakmunkásképző iskolá­val megosztva használ. Ezzel a lépéssel a megyeszékhely két tan­intézetében a szakemberképzést és a kutatást függetleníteni lehe­tett a mezőgazdasági üzemek ter­melő tevékenységétől, amelyek eddig gyakorlási területet enged­tek át az iskoláknak. A kecskeméti kertészeti főis­kolai kar három évfolyamán je­lenleg háromszáznegyven hallga­tó tanul a nappali tagozaton. Az intézet a végzett szakemberek továbbképzését is megkezdi, mi­után az új épületben erre meg­felelő hely van. Hazánkban hat­ezer agrárszakember tevékenyke­dik, akiknek ötévenkénti átkép­zését mindenképpen meg kell ol­dani. Ebből a nagy feladatból a főiskolai kar az üzemegység- és ágazatvezető kertészek okta­tását vállalta magára. 1973 már­ciusában ezért megnyitja a több hetes tanfolyamokat. Ugyancsak az új esztendőben kezdi meg a felsőfokú technikumban végzet­tek üzemmérnökké átképzését. Erre az oktatási formára eddig csaknem négyszázan jelentkeztek a mezőgazdasági üzemekben, in­tézményekben dolgozó szakem­berek közül. E két- és három­éves levelező tagozatú oktatás tantervét már ki is dolgozták a főiskolán. A kertészeti főiskolai kar a szőlő-, gyümölcs-, a zöldség- és dísznövénytermesztő szakon tan­anyagfejlesztő kutatást végez, ezenkívül hét mezőgazdasági szövetkezettel kötött szerződést termelésfejlesztési munkára, fel­használva ehhez az intézeti la­boratóriumok kutatási eredmé­nyeit, lehetőségeit. Az intézet számítástechnikai laboratóriumá­nak korszerű berendezése pedig az alapját teremti meg Bács- Kiskun megye kertészeti terme­léstechnológiai adattárának. K. A. Petőfiről képekben Hruz Máriáról írta Petőfi Sándor „István öcséméhez: „S anyánkat, ezt az édes jo anyát, fÖ Pistikém, szeresd, tiszteld, imádd!” A költő édesanyja egyidős volt férjével — és Katona Józseffel. Mindhárman 1791-ben születtek. Hruz Mária augusztus 26-án, a Turóc megyei Nec- pálon jegyeztetett be az anyakönyvbe. Tízen voltak testvérek Édes­apja Hruz János, édesanyja Jerabek Zsuzsanna. A rokonság egy része már korábban az Alföldre költözött. Képünk Orlay Petries Soma: Petrovics Istvánná .4 festmény a Nemzeti Galéria tulajdona. Dóm téri tervek Tucatnyi újévi jókívánságot ka­pott művelődési rovatunk. Leg­jobban a Szegedről érkezett ízlé­ses nyomtatványnak örültünk. A szabadtéri játékok igazgatósága az 1973. évi műsor kó/.lésévol kedveskedett. Július 20-án Madách: Mózes című drámai költeményével kez­dődik az idei program. Ebben az évben emlékezünk Kacsóh Pong- rácz születésének századik, halá­lának ötvenedik évfordulójára. A János vitéz című daljátékot — aligha tévedünk — nemcsak emi­att tűzték műsorra. A külföldi együttesek közül előbb az Ukrán Állami Táncegyüttes mutatkozik be- augusztus 3-án. Űk kétszer, míg a Belgrádi Opera Társulat négy alkalommal lép a Dóm tér hatalmas színpadára. A jugoszláv főváros kitűnő együttese előbb Borogyin: Igor hercegét, majd augusztus 18-án Bellini Norma című operáját adja elő. Munkásmozgalom Történeti Lexikon A közérdeklődés fejlődését, a látóhatár tágulását sokféle tény bizonyítja, s érzékeltetheti egy — lexikon is. Ebben az .esetben a Párttörténeti Intézetben készült, s a Kossuth Könyvkiadó gondozá­sában megjelenít, oemzetköaüeg is figyelmet érdemlő munka. Az Aalito szócikkéi kezdődő, s a Zsu- kov-val befejeződő lexikon több mint száz év munkásmozgalom;- történeti eseményeit, szereplőit, szervezeteit fogija át, bizonyítván egy új igény megfogalmazódását, a politika e legfontosabb tényező­jének lexikális megismertetését. Sem magyar, sem idegen nyelven hasonló célú összeállítás még nem készült, s minden bizonnyal az át­törés buktatókkal is jár, ám ma­ga az a tény, hogy a könyvben 3200 szócikk lelhető, hasznosságát kétségtelenné teszi. Mi volt az Egyesült Államokban 1932-ben lezajlott bonusmenet célja; kik voltak a legális marxis­ták; miként alakult Molotov pá­lyafutása ;. milyen szerepet lát el az Amszterdamban székelő Nem­zetközi Társadalomtörténeti Inté­zet; ki volt Szvoboda Lajos — íze­lítőül kiragadott példák arra, hogy a tudományos igénnyel, de isme­retterjesztő jelleggel összeállított lexikon hatósugara tág. Egyebek mellett igazolja ezt az is, hogy a címszavak több, mint fele a nem­zetközi munkásmozgalom esemé­nyeit, szervezeteit, kiemelkedő szereplőit tárgyalja, egyiharmada pedig a hazai munkásmozgalom­mal foglalkozik. Fontos szerepet vállal a kiadvány a munkásmoz­galom jelentős egyéniségeinek megismertetésében, hiszen ezer külföldi, 750 magyar kapott he­lyet az életutakat tömörítő szó- oikfcek csoportjában, függetlenül munlkáisságuk pozitív vagy nega­tív előjelétől. S ami szorosan ide tartozik: a szerzők, a szerkesztők a tényközlésre, s nem az értéke­lésre tették a hangsúlyt, sokkal inkább a frissességre, mint a mi­nősítésre törekedve. Hasznos, hiányt megszüntető munkát vehet kézbe a lexikon forgatója, s a kezelhetőség sem okoz gondot, mert a szerkesztési és formai elvek a más lexikonok­nál már megszokott gyakorlatot követték. (M) Az idei megyei téli tárlat — a tavalyihoz és a budapesti Ernst Múzeumban rendezett kiállításhoz viszonyítva is — új vonásokat, figyelemre méltó jegyeket mutat. A grafikai anyag megszaporodása a leginkább örvendetes és szembetűnő. Korábhan néhány rajz és alig egy tucatnyi sokszorosított lap szerepelt, most egy egész terem képviseli a grafi kát A téli tárlaton pályázatra készült munkák is lát­hatók. A megyei tanács művelődésügyi osztálya, a képzőművészek közép-magyarországi területi szer­vezete közösen hirdetett pályázatot — az évfordu­lók kapcsán — Petőfi, Dózsa és Kodály alakjának megjelenítésére, valamint mai életünk ábrázolására. „íjroór Imre III. díjas Petőfi-illusztrációi egy-egy ismert vershez (Szeptember végén, A csárda rom­jai stb.) készültek. A metszetek gondos megmun­kálása, a részletező, de soha nem aprólékos elő­adásmód, a magyar népművészet kincsestárából táplálkozó motívumkíncs nemcsak a Versek világát : kelti életre, de a kollektív műfajokra — népdalok, népballadák — is emlékeztet. (Ahogyan népdallá vált sok Petőfi-vers is.) Bodor Miklós, a Bács-Kis- kun megyei Petőfi-emtékhelyeket örökítette meg. Egy felületen belül, más-más nézetben mutat épü­letrészeket, szobabelsőket, tárgyakat — ezzel átfo­góbb képet adva róluk. Más lapjain Petőfi Kis kunság képének összetevőit keresi, a költő (és a saját) tájélményeit fogalmazza. A Dózsa-témában pályázók közül Kalmár Sándorné monotípiái a meglepő képzettársítások miatt igen emlékezetesek. A pályázat negyedik tétele (mai életünk ábrázo­lása) talált a legnagyobb visszhangra a művekben. De kell-e. ehhez ilyen biztatás? Hiszen minden al­kotó igyekszik sajátos, egyéni módján — a má­ról, életünk alakulásáról, más-más arculatáról val­lani. Széles skálán, változatosan, különféle felfo­gásban szólnak a művészek mai életünkről. Ba- loghné Boros Ilona I. díjas munkája (textil-falikép) egy szüretelő jelenetet örökít meg ötletesen, kultu­ráltan. B. Mikii Ferenc az alföldi táj egyéni meg­• Bodor Miklós: A kút, amely tejet adott. Kalmár Sándorné: Dózsa-legenda. jelenítéséért részesült a díj II. fokozatában. Üj ké­pein egyre inkább a színek a főszereplők. A táj változékony arcát, költői hangulatait, kü lönös karakterjegyeit, egy-egy épület vagy utcasor jellegzetességeit rögzítik Bozsó János, Noel ö Gá­bor festményei, ifj. Éber Sándor pasztelljei, Palkó József metszetmontázsai, Bagi Béla pasztellképei avagy Weintrager Adolf olajképei — szín- és fo­kozatbeli eltérésekkel. Bozsó János például a fény és árnyék finom játékát követi ecsetjével a „Czoll- ner téri kistemplom” című képén. Weintrager Adolf érett vörösei — ikonsorozatának festői tanulságait is felmutatják —, de az ősz telt színeit, dús hangu­latait is megidézik. Diószegi Balázs pedig, szándé­kosan leegyszerűsítő felfogáshan készített Krúdy Gyula varázsos világát felidéző képet is kiállít. (Fiákeresek.). És sorolhatnánk tovább. Szólhatnánk még részletesebben Bodri Ferenc meghitt csend­életéről. Bényi László őszi tanyájáról, Szappanos István igazán emlékezetes Van Gogh-fejéről, Kiss J. Zoltán eleven színeiről vagy Tóth Menyhért Ko vács című munkájáról. i E beszámolónak azonban nem célja a kiállításon szereplő alkotók, művek teljes fel pásztázó sa, de nem célja a minősítés sem. Ez utóbbi már elvégez­tetett a díjmegállapításoknál és a tárlathoz készült katalógus bevezetőjében. E híradást a tájékoztatás és a figyelemfelkeltés igénye szülte. De azért folytassuk a sort. Emlékezetes még Klossy Irén nagyvonalúan rajzolt présgépe, mely­nek árnyéka egyúttal emberi alakot sejtet. Túri Endre zománcképei közül, szép rajzkultúrájával a mestere, Pór Bertalan emlékét és szellemét idéző emelkedik ki. Egy nagyobb vállalkozásának, ké­szülő nagyméretű zománc triptichonjának szénraj­zait is kiállítja, melyeken általános érvénnyel fo­galmaz háborúról, békéről. Pálfy Gusztáv munkái egy nagyobb sorozatnak szerves tagiai. Az egyiken a tegnapok holnappá sarjadását, a régiböl-új szü­letését ünnepli. Bemutatott domborművei nemcsak külső megjelenésükben újszerűek, de alkalmasak arra is, hogy a művész gondolati, de érzelmek­kel is átitatott tartalmú mondanivalójának korsze­rű hordozói legyenek. A műfajilag is változatos, a megye képzőművé­szeti életében újabb évgyűrűt, előrehaladást jelző tárlat 1973. január 14-ig látogatható a kecskeméti Katona József Múzeumban. Sümegi György Palkó József: Tó. wnu-kú Paprikamúzeum Kétszáz éves rendelkezések Újabb idegenforgalmi neveze- w tességekkel gyarapodik a közel­jövőben Kalocsa. A városi tanács elhatározta, hogy paprikamúze­umot létesít, ahol bemutatják a „pirosarany” termelésének és feldolgozásának emlékeit. Tervbe vették még, hogy a várost át­szelő Vajas patakon felépítik egy paprika-vízimalom mását is. t Mária Terézia korabeli pénz­ügyi rendelkezéseket közöl a Nu­mizmatikai Közlöny legújabb szá­mában Kőhegyi Mihály, bajai mu­zeológus. A királynő 1759—1770 között Kecskemétre küldött pénzügyi le­iratait a sízolgabíró összegezte, ki­vonatolta, s néha személyes uta- ításával is megtoldotta a levele­ket. Ezeket, az esetleges viták, félremagyarázások elkerülése vé­gett a kiküldés előtt lemásolták és megőrizték a kecskeméti levéltár­ban — szerencsére mind a mai napig. A XVIII. századi magyar törté­nelem forrásait kutató Kőhegyi Mihály így jutott az értékes pénz- történeti adatokhoz.

Next

/
Thumbnails
Contents