Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-18 / 14. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1973. január 18. A KORMÁNYHATÁROZAT UTÁN Részletes tervek az állatállomány növelésére a bácskai körzetben A bácskai körzetben hagyománya van az állattenyésztésnek. Jelenleg is itt van a megye többi körzeteihez viszonyítva a legnagyobb állomány a nagyüzemi és a háztáji gazdaságokban. A zárszámadási előkészületek során végzett összesítések szerint az állattenyésztés az 1971. évhez viszonyítva az elmúlt esztendőben — bár termelőszövetkezetenként differenciáltan — az országos fejlesztési kitűzésekkel összhangban, több vonatkozásban jelentős előrelépést mutat. Nemcsak a létszám emelkedett, hanem korszerűbbé vált a tenyésztés, a tartás, a takarmányozás. • Növekedett az állomány. A kormány szarvasmarha-tenyésztési programjának meghirdetése óta megnőtt az érdeklődés az ágazat iránt. 1972 első negyedévében a termelőszövetkezetekben 4 százalékkal a harmadik negyedév végéig 5 százalékkal növekedett az állomány. Ezen belül a tehénlétszám a harmadik negyedév végére 6 százalékkal lett magasabb. A körzetben jelenleg négy szakosított szarvasmarhatelep van. Ezek a dávodi Augusztus 20., a vaskúti Bácska, a bácsbokodi Aranykalász és a garai Vörös Csillag Termelőszövetkezetben találhatók. Néhány új telep most van kialakulóban. A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésével kapcsolatos kormány- határozat végrehajtására a körzet minden nagyüzemi gazdasága elkészítette a létszámfejlesztési, a tbc-mentesítési. a beruházási, a korszerűsítési és a takarmánytermesztési tervet. Az összesített számok arról tanúskodnak, hogy az állomány éves átlagban 6—7 százalékkal, a tehénlétszám pedig 8 százalékkal növekszik. Az ágazaton belül szakosítási törekvéseket tapasztalunk, a gazdaságok nagyobb része a vegyes hasznosítású tej—hús, illetve hús—tej jellegű állomány kialakítására törekszik. Jelentős anyagi gondot okoz a létszámnöveléssel kapcsolatos beruházás. 1980-ig mintegy 10 ezer jószág számára szükséges férőhelyet építeni, mivel időközben több korszerűtlen istállót kell selejtez- ' ni. A férőhelyek növelésére megtörténtek az előkészületek, az új hitelpolitikai irányélvek nagyóbb kedvezményt kínálnak a szarvasmarhaprogram végrehajtásával összefüggő beruházásokhoz, a korszerűsítésekhez. • Több mint húsz százalékkal. A körzet másik fontos állattenyésztési ágazata a sertéstartás, amely az elmúlt esztendőben szintén számottevően fejlődött. Az első háromnegyed évben 14 százalékkal emelkedett a létszám a közös gazdaságokban. Teljesen, vagy részben korszerű kombináttal jelenleg a körzet 9 termelő- szövetkezete rendelkezik. A telepek kibocsátó képessége fokozható. A hízott sertés értékesítésében számottevő növekedés jelentkezett. Az előző évihez viszonyítva több, mint 20 százalékkal emelkedett a kínálat. Hozzá kell tennünk, hogy ezzel szemben a tervezettnél kevesebb hízómarha került értékesítésre. Az itt jelentkező árbevételi kiesést a hízott sertés értékesítéséből származó magasabb bevétel csak megközelítően egyenlíti ki, mivel ez utóbbi jelentős része a termelőszövetkezet közbejöttével értékesített háztáji állományból adódik. Tovább tanulmányozva a körzet állattenyésztését, megállapítható, hogy a juhtenyésztésben további visszaesés tapasztalható. 1971-hez viszonyítva nőtt ugyan a vágójuh-értékesítés, de ez az állomány utánpótlását akadályozza. A juhlétszám a körzetben 1967-hez viszonyítva csaknem a felére csökkent. Ez kedvezőtlenül hat az állattenyésztés szerkezetére. Hasonlóképpen csökkent a baromfiállomány is. A hízóbaromfikínálat csaknem 20 százalékkal kisebb, mint az előző évi. Hasonlóan mérséklődött a tojástermelés is. • Alapos mérlegeléssel. Az elmúlt évi állatenyésztési tapasztalatokból igyekeznek levonni a tanulságokat a gazdaságok. A zárszámadással egy időben készülnek az idei részletes tervek is. Ezek megvitatása során érdemes foglalkozni alaposabban elsősorban a szarvasmarha-állomány növelésének további lehetőségeivel, a juhtenyésztés fejlesztésével, a takarmánykeverés üzemen belüli megoldásával, a korszerű takarmányozási módszerekkel. Mindezzel összefügg a munka- és üzemszervezés, a szakmai irányítás és éllenőrzés további javítása. K. S. Ahol a fából láda terem Reszket az erdő. a lombsusogással kevert madárdalba vcsztjósló új hangok keverednek. Fűrészsivítás, hangos vezényszavak, recsegés, ropogás, lánccsörgés, fejszecsattogás. Vontató dübörög, teherautó berreg ... s a nemrég még égretörő büszke fák törzsei most méretre darabolva, máglyákba rakva itt várják a feldolgozást. Rövid sétát tettünk a Kiskun- halasi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság jánoshalmi ládaüzemében. Pritz András üzemvezető elégedetten számol be a múlt évi eredményekről. Bár a mérleg még nem készült el, de a főbb adatokból már megállapítható, hogy nem lesz okuk szégyenkezésre. — A múlt esztendőben 15 ezer 800 köbméter fát — a mi szürke szakmai nyelvünkön, alapanyagot — dolgoztunk fel — mondja az üzemvezető. — Ebből a meny- nyiségből 7 ezer 200 köbméter árut gyártottunk. Négy fafajtából, akác, nyár, fűz és fenyőből dolgozunk. — Vásárolják? — Gazdaságunk 11 erdészete szükségleteink 90 százalékát saját maga adja, a többit pedig a megye termelőszövetkezeteiből szerezzük be. Hatalmas ládahegyek között haladunk, szinte vakítanak a téli napsütésben. — A múlt évben 23,5 millió forint volt az árbevételünk, s remélhetőleg az idén eléri a 26 milliót. Termékeink 90 százaléka a hagyományos gyümölcsös láda és rekesz, ezek nagyrészében almát és őszibarackot exportálunk. Így tehát — teszi hozzá —, ha ebből az áruból nem is gyártunk exportra mégis vizsgát tesznek a külföldiek előtt. A minőségükre különben jellemző, hogy erre az évre is — a köbmétereket hirtelen átszámolva — mintegy 400 ezer ládát és rekeszt adunk át. Igen fontos termékünk a rakodólapelem. Ezeket Ausztriába és az NSZK-ba szállítjuk, itt szerelik össze őket. Azt hiszem bizonyítja árunk minőségét, hogy szinte nem is győzünk annyit gyártani, mint amennyire megrendelést kapunk. Gyártunk ezeken felül görög megrendelő részére narancsos ládákat, kikerül az üzemből jelentős mennyiségű parkettfriz, bányadeszka és még sok más termék. — Mit tart a múlt év legjelentősebb eseményének? — Az 1972-es esztendő üzemünk fejlődésében fontos állomásnak számít. Sikerült bővíteni a belső úthálózatot, az iparvágányt és az anyagmozgatás gépesítése is megkezdődött. Egy speciális autódaru és egy homlokvillás targonca emelgeti már a nehéz farönkök nagyrészét. Elkészült az új, mintegy 800 négyzetméteres műhelycsarnokunk. Ez, amellett, hogy jelentősen javítja a munkakörülményeket a régi, ide átszerelt gépek mellett lehetővé teszi négy új szalagfűrész beállítását. Szükség is van ezekre, mert a tavalyi 7 ezer 200 köbméter készáru helyett december végéig 9 ezer köbméternyit szeretnénk gyártani. Opauszky László • Sinhálózat szeli még keresz- tül-kasul az üzemet, csilléken tologatják a fát. A gépesítés fejlesztésével az év végén már nyugdíjba mehetnek ezek a csillék is. • Lányok és asszonyok dolgoznak a szegező- és tűzőgépeken. • Könnyedén emeli a magasba a súlyos rönköket a nemrégen munkába állított szovjet emelővillás targonca. # Sűrűn nyílik a hatalmas műhely ajtaja, kézikocsin tolják ki a tárolóhelyre az elkészült ládákat és rekeszeket. Eleven brigád Előre kell bocsátanom, tisztában vagyok azzal, hogy az igazgatók, vezetők elfoglalt emberek. Más lapra tartozik, hogy a tényleges munkájukon felül vál- lukra tornyosuló értekezletekből, beszámolókból mennyi a valóban elengedhetetlen, értékes, mennyi időrabló, „szappan- buborék-fúvogató." A kötelezettségeket, tennivalókat, hogy ki nyolc, ki tizenhat órába képes csak belesűríteni, az már egyéni készség, a rutin dolga. Mindezt egy titkársági jelenet elöljárójaként írtam le: az üzemben az igazgatót kerestem. Éppen az utazás miatt elhalasztott panasznapot tartotta meg, egy munkásnővel beszélt. Röpke negyedóra múlva azonban egy társadalmi szervezet ülése szólította el. A titkárnő a program ismertetéséhez ingerült mondatot csatolt, fejével az ajtó felé intett: „Ez is ilyenkor tud panaszkodni." Igen ilyenkor. A fogadónap ugyanis egyike annak a kevés és keskeny ösvénynek, amely a tárgyalások, tennivalók dzsunge- lébe zárt igazgatókhoz vezetnek. Nem is beszélve a társadalmi funkciókról. Találkoztam olyannal, aki nem kevesebb, mint hatot tölt be. Hogyan látja el, számomra rejtély. Talán ezért nemegyszer a vezetők maguk torlaszolják el a hozzájuk vezető folyósót, „nem vagyok itt", „tárgyalások" instrukciókkal vonva titkárnőkből, portásokból élő sövényt az iroda bejáratához. Ám, mint a fenti eset is példázza a testőrség időnként kéretlenül és hívatlanul sorakozik fel a párnázott ajtó előtt. „Ne zavarják!" jelszóval teszik meg- közelíthetetlennc a főnököt, aki — mint itt is — tudja, hogy a dolgozókkal való egyénenkénti törődés szintén vezetői kötelesség. Ezért számon tartja — néha kényszerűségből csúsztatja is, — de nem hagyja el a fogadónapot. Tehát senkit nem véd, — fontoskodásával csupán saját parányi hatalmát duzzasztja — az eleven barikád, amely, nem tudni, miben érzi magát különbnek a kintről jövőnél — mert emberségben aligha az. P. M. Élni tudni kell. . . Kívülről szemügyre véve a Mátyás körút 18. számú tetszetős családi házat, megállapítjuk: a Közúti Építő Vállalat igényes volt, amikor dolgozóinak szálláshelyet bérelt. Ami az egyik utcai, világos, egészséges lakószobára esett választását illeti, nem is csalatkoztunk. Ellenben a körülmények odabenn ... Nos, lakályosnak nem mondható, mint ahogyan a szállás lakóinak életformája sem vonzó. A legfeljebb seprűt látott moza- ikparkettás szoba fő bútorzata hét vaságy. Némelyiken kopasz matracok, pokróc, s amelyen van is huzat, bizony nem patyolat... A középső ágyak végénél asztal, az ajtón belépve balra, vaskályha. Rajta másfélliteres lábasban konzerv- székelykáposzta fortyog, a valamivel nagyobbacskában hosz- szabb lére eresztett paprikásétel féle. — Paprikáskrumpli fő vacsorára? — tudakoljuk az otthon tartózkodó három olajosruhás férfitől. — Afféle. Egy kis hazulról hozott tésztával sűrítve. így olcsóbb a koszt — válaszolja egyikük, aki Jászszentlászlóra tér haza hetenként. — Meg ezzel is telik az idő. Főzés, olvasgatás, diskurálás... — kapcsolódik a beszélgetésbe az egyik ágy szélén ülő barna fiatalember. — Más szórakozás? , Hát kérem, az egész napi kinti munka után nemigen marad kedve az embernek a vállalati központba bemenni letisztálkodni, átöltözni. Ha meg egyszer hazaér ide, ugyancsak meggondolja, hogy elbumlizzon-e még- egyszer a városba, moziba, vagy más szórakozóhelyre. Halk kopogtatás után benyit a szállásadó gazda, Fazekas József. — Ez csak az egyik szoba. Hátul, az udvarban van még kettő. Azt nem akarják megnézni? — tudakolja. — Szívesen — feleljük, s nyomába szegődünk. A takaros családi ház mögött, jókora az udvaron épült is. A kis előtérből nyíló két nagy szoba ugyancsak szállás. Gyér világítás, többségükben huzatnélküli ágyak. Otromba, kerek vasalkalmatosság ontja a meleget. Mégis rideg, barátságtalan környezet. Talán ezért sem találunk otthon senkit ... — Mennyit jövedelmeznek ezek a szálláshelyek? — Havi ezerkilencszázat. Ebben persze, benne van a takarítás is ... — Az ágynemű váltásáról, felhúzásáról ki gondoskodik? — Az emberek. Akinek kedve van, hoz a központból és felhúzza. De nem soknak van kedve ... — Szép kis birtokot hozott össze ezen a portán — jegyzem meg elismerően. Mire a gazda: — Ezt az udvari házat a fiamnak csináltam, de lehetek én róla, hogy Szolnokra nősült? Kiadtam hát szállásnak. .. — És ott, ki lakik? — mutatok ugyancsak az udvaron épült másik takaros, kisebb házra, ahonnan erős izzó fénye világít. — Ott? — int nevetve a ház felé Fazekas József. — Nem ház az, nézzenek be! Kétszáz tyúk van ott, mert ez ól... A feleségem ugyanis beteges, ő foglalatoskodik velük. Meg a szállást takarítja. Én pedig nemrég kerültem a MÁV-hoz. Előtte évekig a konzervgyárban dolgoztam... Akaratlanul is kikívánkozik a kérdés: ugyan mennyibe került az építkezés? — A portát 1962-ben vettem huszonháromezerért. Az építkezés pedig volt vagy kétszázezer körül... — S tessék mondani, ha most komoly vevőként tárgyalnánk, félmillióért. ideadná-e? — A, kérem! A szemköztit hatszázezerért akarták eladni, hát akkor az enyém mennyit ér?!... (Folyt, köv) Perny Irén Van elegendő fűtőanyag Automatikus olajgyujto állomások A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szakemberei nagy teljesítményű és korszerű olajgyűjtő állomásokat alakítanak ki a szegedi szénhidrogén-medencében. Valamennyi teljesen automatikusan működik majd. Ezeknek az objektumoknak rendkívül nagy a szerepük abban, hogy a medencében évente kitermelt egymillió tonna olaj eljusson a kutaktól a finomító üzemig. Valamennyi állomás külön-kü- lön sok ezer köbméteres tartályparkkal, az olajat a gáztól elválasztó szeparátorokkal rendelkezik. A következőkben automata berendezések, műszerek százait szerelik fel folyamatosan az állomásokon. Az évszaknak megfelelőre fordult az időjárás, a hőmérséklet több helyütt mínusz 10 fokig süly- lyedt: megnőtt a forgalom az olajtöltő állomásokon és a TÜZÉP-telepekről is egyre többen tolják tartalékaikat. A hidegbetörés első hónapjaiban tájékoztatást kért az MTI munkatársa az energiagazdálkodás kulcsvállalataitól az ellátásról és a tartalékokról. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt illetékesei elmondották, hogy minden egyfokos hőmérséklet-csökkenéskor negyedmillió köbméterrel növekedik a gázfelhasználás. A várható további lehűléssel számoltak, s ez nem zavarhatja az ellátást, nem okozhat fennakadást a jelenlegi fogyasztóknál, hiszen a 16 millió köbméteres napi termelés kielégíti az igényeket. Biztonságos ellátást ígér az « ÁFOR is, amely ezen a télen kibővített kereskedelmi hálózattal juttatja el a fogyasztókhoz a folyékony tüzelőanyagot. Másfél millió olajkályha melegéről gondoskodnak, amelyhez 400 töltőállomáson, 142 kirendeltségen és 2100 viszonteladónál vásárolhat olajat a lakosság. A házhoz szállítást 176 városban és nagyközségben oldották meg és az elmúlt évhez viszonyítva 11 százalékkal növelték a tankautóparkot is. Rendkívüli, mintegy egyhavi fogyasztásnak megfelelő szénkészlet fogadta a hideget a TÜZÉP-eknél. A villamosműveknél és a MÁV-nál kétmillió tonna szenet, 200 ezer tonna brikettet és kokszot halmoztak fel, emellett még 200 ezer tonna külföldi szenet is tárolnak. A számottevő mennyiség szénfajtánkénti aránya is megfelelő, megegyezik az ipar és a kereskedelem igényeivel. i [cl|c]r3fc][c][c][c3fc3[c][c]fc]|c3rc3fcJ|cJfc]fc]fc3fc3fc]fc3fclfElfcl|cj|cJfEirci|cJ[c](c][c][E](c]rcl|cJfclfc]fc3 „Fertőzzük egymást emberek!... ” — Mi az? — meg se csókolsz? — mondom reggel a férjemnek, s csak a liftben mérem fel, utólag és enyhe bűntudattal: lángol a torkom. Az utcán sietős szomszédok köhögik rám lábonhordott influenzájuk veszedelmes kórokozóit. Az autóbusz-megállóban valóságos koncert fogad: ehhez képest szerelmes suttogás a falusi kutyák elszánt vonítása holdfényes nyári éjszakákon. Sehogyan sem értem: „Ha ennyire köhögnek, miért nem maradnak otthon?” Megszólalni azonban nincs erőm: már hordónagyságúra dagadt a torkom. Az autóbuszon aztán szorosan egymásra kenődve, egymás fülébe, orrába, szájába köhögve, tüsszögve szidjuk és fertőzzük egymást. Elgondolni is őrüle- tes: ebben a nagy kavarodásban mi lenne, ha valaki vissza akarná szerezni a saját vírusait? Mellettem egy bulldogképű és két normál méretű ember helyét, betöltő férfi viszont azzal foglalta el magát, hogy aprólékos gonddal arcomba köhögi saját, szintúgy jóltáplált, virulóan életképes ba- cilusait. Körülöttem általános tüsszögés, köhögés, szipo- gás. De nem ám papírzsebkendőbe, ahogyan az a XX. században és száz embernél népesebb helyen illik. Á, dehogy. — Hallottad, influenzajárvány van? — borult két óriáspuszival a nyakamba a kolléganőm. — Mar megkaptam, nem árt, ha vigyázol — próbáltam magamról lefejteni, de ő csak legyintett: — Nem tesz semmit, én is benne vagyok — és mar nyújtotta is felém kávésbögréjét, kortyoljak csak bele és ott egye meg a fene az A—2-eseket. Meg mindent. Délután megérkezett a família: Julcsi néni, Ödön bácsi, Eszterke és a férje, na es természetesen a gyerekek. Már az ajtóban ragyogó arccal közölték, hogy náthásak, ezután megnyugodva sorra csókoltuk egymást annak rendje és módja szerint. Ezek után már azon sem csodálkoznék, ha az újságokban megjelenne a hír, miszerint „Baciluster- jesztőket. tüntettek ki... ” Hiszen, ha nem fertőznénk egymást olyan kitartóan és jobb ügyhöz méltó buzgalommal, esetleg nem is terjedne az influenza, nem lehetne járványról írni es nem volna miről beszélni két tüsszentés közben utcán, munkahelyen. otthon és az autóbuszon ... —s. —a.
