Petőfi Népe, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-18 / 14. szám
1973. január 18. • PETŐFI NÉPE • 3 1 Tervek, amelyekből valóság lesz Idegenforgalmi gyorsmérleg A tervezőirodákban már „felépültek’ vetkező évek új épületei. Képeinken: Jobbra: Üjpest beépítési tervének makettje a LAKÓTERV grafikai osztályán. Tervezője: Spiró Éva építész. Lent: A Finommechanikai Vállalat új üzemrészének tervei az IPARTERV-nél készültek. Tervezője: Elekes Zoltán Ybl-díjas építész. (MTI-fotók — KS) Elkészült a Központi Statisztikai Hivatal gyorsmérlege a tavalyi idegenforgalomról. Az eredmények rekordot jeleznek. A. számadatok szerint 6 millió 400 ezer látogató kereste fel hazánkat, 320 ezerrel több mint egy évvel korábban. A vendégek többsége a szocialista országokból érkezett. de az 1971. évinél 100 ezerrel több tőkés állambeli turista is megfordult hazánkban, összesen mintegy 1 millióan. Határátkelőhelyeink élénkülő forgalmához a magyarok is hozzájárultak: 1 millió 400 ezer turista utazott tavaly külföldre, 350 ezerrel több, mint 1971-ben. A forgalom további növekedése érdekében idén még több lehetőséget kínál az IBUSZ is az érdeklődőknek. Újdonság például a négy országot bemutató balkáni utazás, a Koppenhága—London— Hamburg—München európai körút vagy üdülés a Kis-Tát- rában. A nyugdíjasok jelentős kedvezménnyel kereshetik fel az iroda szervezésében Ausztriát, Franciaországot, Spanyol- vagy Görögországot, az autós turisták- í nak pedig tízféle útvonalat is ■ szerveznek. Olcsó tengerparti üdülést ígér az ötnapos opatijai i pihenés 1700 forintért. Miniszteri rendelet a szocialista munkaversenyről A szocialista munkaverseny továbbfejlesztésével foglalkozó kormányhatározat végrehajtására a belkereskedelmi miniszter — a kereskedelmi, pénzügyi és ven- déglátőipari dolgozók szakszervezetével egyetértésben — rendeletet adott ki. A rendeletben néhány olyan új elv kapott helyet, amely eddig nem érvényesült a belkereskedelemben. Az első alkalom például, hogy — hangsúlyozva az ellátás fontosságát — a kormányhatározat nemcsak az iparban, hanem a kereskedelemben is megjelölte a munkaverseny célját, s ezt a miniszteri rendelet is rögzíti. Eszerint a kereskedelemben is a munka hatékonyságát, a gazdálkodás eredményességét kell szolgálnia a versenynek. Hasonlóan fontos versenycél a fogyasztók mennyiségi és minőségi igényeinek választékos kielégítése, az optimális készletgazdálkodás, amelyekhez fel kell használni a korszerű munka- és üzemszervezést. A munkaversennyel növelni kell a kiszolgálás kulturáltságát, javítani a vásárlási körülményeket, valamint a kereskedelmi dolgozók élet- és munkakörülményeit. Újszerű, hogy ,a versenymozga- lomban is érvényesül az ágazati elv. Ezentúl a belkereskedelmi miniszter tünteti ki nemcsak a minisztérium, hanem a tanácsok és a szövetkezeti szervek felügyelete alá tartozó kereskedelmi vállalatokat, ÁFÉSZ-eket is, s a miniszter irányítja és értékeli a más népgazdasági ágazathoz tartozó kereskedelmi vállalatok munka- verseny-mozgalmát. A rendelet kimondja, hogy az idényjellegű feladatokat, például idegenforgalom, zöldség-, gyümölcsellátás stb. segítő versenycélok teljesítését a szezonzárás után kell értékelni. Növekvő forgalom Nyolcmilliárdos árukészlet talált gazdára Megyénk kiskereskedelme 1972- ben az előző évinél csaknem tíz százalékkal nagyobb áruforgalmat bonyolított le. Ez a dinamikus fejlődés bizonyos fokig az országost is meghaladja. A növekedés bolti élelmiszerekből, ruházati cikkekből és a vendég-' látó ágazatban megfelel az előirányzottnak, míg a vegyes iparcikkek forgalmát tekintve attól kissé elmarad. Az összességében több mint 8 milliárd forintos megyei áruforgalommal — amely tetemes munka árán valósult meg — az ellátási színvonal javulása is együtt jár. Általában kielégítőnek bizonyult az ellátás tavaly húsból, tejből, gyümölcsből és ruházati cikkekből. Meglehetősen hiányos és akadozó voit ezzel szemben az olajellátás és a helyzet 1973- ban csak úgy javulhat, ha a felhasználók minden lehetőséget megragadnak a saját szükséglet minél nagyobb részének a tárolására. Ha nem is az elmondottakkal arányosan, s nem teljesen a kellő mértékben, de kétségkívül fejlődött a kereskedelmi hálózat is. A megye városaiban és községeiben a napi fogyasztási cikkek beszerzését több új kis- és középméretű bolt segíti elő. Így Kecskeméten a BEK műkertvárosi ÁBC-üzlete, Kiskunfélegyházán a BIK műszaki kisáruháza, Kiskunhalason az ÁFÉSZ ruházati- és ÁBC- áruháza, Baján a TÜZÉP mintaboltja és az ÁFÉSZ bajaszentistváni ÁBC-üzlete, továbbá ÁBC-áruház Bácsalmáson, iparcikkbolt Orgoványon stb. Számos nagyobb kereskedelmi egység épül ezenkívül, a többi között Lajosmizsén, Hajóson, Baján, Kiskunfélegyházán és a BRK bajai általános áruházának az építése is megkezdődött. A kereskedelem némelyik munkahelyén, általában az előnytelen munkafeltételek közt működő kis üzletekben gondot okoz a létszámhiány, bár a kereskedelemben foglalkoztatottak száma megyénkben összességében 1972-ben is emelkedett. A szakmunkásképző-iskolák — olykor mostoha technikai feltételekkel küszködve is — kielégítő mértékben és jó színvonalon nevelik a szakma utánpótlását. Ide kívánkozik annak a megemlítése — mert az említett problémák orvoslását segíti elő —, hogy rövidesen hozzáfognak Kecskeméten egy nyolctantermes, száz személyes, kollégiummal is ellátott kereskedelmi és vendéglátó szakmunkásképző-iskola építéséhez. Kereskedelmünk idei feladatainak körvonalazásánál, a tavalyi tapasztalatok mellett az MSZMP KB novemberi határozata jelenti a kiindulópontot. A határozat megállapítása szerint is sarkallatos kérdés az ipar és a kereskedelem kapcsolatainak javítása. Az elmúlt évben jelentős volt az előrehaladás a hús- húskészítmény, valamint a tej- tejtermék ellátásban. A korszerű táplálkozás alapelveit is szem előtt tartva, az 1972 évi javulás csupán kezdeti lépésnek tekinthető. A továbbhaladás feltétele egyebek közt a termelő üzemek és a kereskedelem kapcsolatainak szorosabbra fűzése, illetve a hűtőgépállománynak a lehetőség szerinti növelése. A ruházati választék örvendetes cserélődése, a konfekciókínálat bővülése mellett az idén is fokozott figyelmet érdemel néhány kellemetlen „kísérőjelenség”, mint példáuL a hagyományos cikkek esetenkénti hiánya, vagy az árszínvonalnak a választékbővülést olykor követő emelkedése. Ami a vegyes iparcikkeket — elsősorban a tartós fogyasztási cikkeket — illeti, még a jó minőségű termékeknél is gyakoriak a sok bosszúságot kiváltó, apró szerelési hibák. Ez ugyancsak az ipar és a kereskedelem jobb együttműködésére figyelmeztet a jövőben. Vállalataink, szövetkezeteink most alakítják ki kereskedelmi üzletpolitikájuk ez évre szóló „taktikai” elképzeléseit. A cél, hogy a népgazdaság által nyújtott lehetőségek keretein belül hozzájáruljanak az ellátás színvonalának emeléséhez. A kiskereskedelem egyébként — hasonlóan a tavalyi évhez — 1973ban is mintegy tíz százalékkal magasabb forgalomra számít, így a lakosság vásárlásainak összege a idén előreláthatólag eléri a 9 milliárd forintot. J. T. e]e3öDe13eI3é]S3e]e]e]33e]33e]e]333Síh]3e]3333e133S3í33í33Se]e]33p10333e]é] Piri siess haza... Lépten-nyomon hallani, hogy a mai szülők szinte egymással versenyeznek, kinek a gyereke járjon szebb ruhában. A gyermekért hozott anyagi áldozat sokszor meghaladja a család teherbíró képességét. Vannak még — szerencsére egyre kisebb számban —, ahol nem a gyerekkacaj, nem a családi béke tölti be a lakást, ahol a keserűség, a lelki betegség sokszor helyrehozhatatlan nyomot hagy az emberekben. Az alábbi eset erről a kivételről szól. Riadt tekintettel, meglepődve lépett be a nevelőotthon igazgatói szobájába. Szeméből ki lehetett olvasni, hogy elég már a keserű meglepetésekből, hagyják végre megnyugodni. — Piroska vagyok, nyolcadik általánosba járok — mutatkozik be udvariasan. Kezében még szorongatja a délelőtt kapott félévi értesítőt, melyben ez áll: általános osztályzata: 3,2. Nem a legjobb, de már egy egésszel jobb, mint a tavalyi. Erről indul a beszélgetés, amely évekre vissza- nyúiik egy Táborfalvától 3 kilométerre fekvő tanyába. Sok a kérdés, sok a felelet, s amint érzi a kislány a jóindulatot, eltűnik szeméből a' félelem és mondja-mondja, mint akinek jól esik megszabadulni egy szí- vettépő, fájó érzéstől. — Kilencen vagyunk testvérek. Édesapám 37 éves, segédmunkás, édesanyám 34, ő háztartást vezet. Apu fizetése 1600 forint, és még 2300-at kap családi pótlékként. Most már csak kétezret, mert én „itt” vagyok. Elég lenne ez is, de apu sokat iszik és ilyenkor üt-ver engem és anyut is. A kisebbeket nem bántja. Egyszer hozzámvágott valamit, kék zöld lett a lábafn. Az iskolában azt kellett mondanom, hogy a testvérem lelökött a padlásról. Mikor apu kijózanodik, azt mondja, el ne áruljam, hogy megvert, mert agyonüt. Anyukám titokban jár el napszámba, hogy legyen elég ennivalónk, de erről nem szabad tudni apunak, mért akkor nagyon megverné anyut. Már tízéves korom óta önállóan főzök mindent, én látom el /a testvéreimet, hogy amire apu hazajön, kész legyen az ebéd és azt higyje, hogy anyu főzte. Ritkán kapunk egy zacskó cukrot, de én mindig odaadtam a testvéreimnek, mert ők még kicsik. A súlyos szavak után megáll egy lélegzetnyi pihenőre és aztán nagyot sóhajtva folytatja. — Amikor fizetés van, sok minden van az asztalon, jókat eszünk, de hónap közepén már kölcsön kgll kérnünk. Anyunak nem egyszer kosarat kellett fonni, hogy délelőtt eladhassam. Ha délig nem tudtam eladni, nem ebédeltünk. A szomszéd tanyáról hordtuk a tejet, de volt úgy, hogy kéthavi tej árával is adósak maradtunk. Aputól mindig nagyon féltem, mert ha ivott, nagyon megvert. Egyszer elutaztak anyuval, s ezalatt nekem kellett nyulat vágni, megnyúzni és megfőzni. Amikor hazajöttek, nagyon sírtam. Apu megkérdezte, hogy miért sírok. Azt mondtam, hogy elestem és megütöttem magam. Anyu félrehívott és csak neki mertem megmondani, hogy mikor megpucoltam a nyulat, nem találtam meg a zúzáját, amit mindig apu szokott megenni. Anyu velem együtt sírt, s ekkor tudtam meg tőle, hogy a nyúlnak nincs is zúzája. — Mióta itt vagyok, most voltam odahaza először, karácsonykor. Már folytatná is, de sehogy sem jön hang a torkából. Egyet- kettőt nyel, s aztán lehajtott fejjel folytatja: — Mi soha sem szoktunk karácsonyi ajándékot kapni, legfeljebb néhány szem szaloncukrot. Játékunk csak akkor volt, ha valamelyik iskolatársam odaadta a régit. Karácsonykor megint berúgott apu. Anyut elzavarta otthonról. Mielőtt visszajöttem a nevelőotthonba. Anyu haza akart jönni, hogy elbúcsúzzon tőlem, de apu fejszével betámasztotta az ajtót és nem engedte be. Mikor eljöttem csak a két kisebbik testvérem kiáltott utánam az ajtóból: Piri, siess haza! Pirikéből kifogyott a szó, vagy talán maga is úgy érezte, eny- nyi elég volt. Amikor visszament a többiek közé, azok éppen játszottak. Rengeteg társasjátékból lehetett választani. Piriké elment mellettük, oda sem nézett, ö még most sem ismeri a játék örömét. Leült a sarokba és olvasott. Itt a nevelőotthonban már egyre inkább érzi és talán a könyvből is megtudhatta, hogy másképpen élnek az emberek ezrei ... Szabó Ferenc Felelősség a termelésért EGÉSZ társadalmi fejlődésünk szempontjából nagy jelentőségű döntéseket hozott novemberi ülésén a Központi Bizottság. E határozat valóra váltása az elkövetkező időszakban minden pártszervezettől, kommunistától nagyobb aktivitást, határozottabb cselekvést igényel. A párt vezető szerepét természetesen ezúttal sem elvontan, hanem a konkrét kérdések megoldása során kell érvényesítenünk. S ezek közül alapvető továbbra is a termelés, a gazdálkodás fejlesztése. Elmondható, hogy a munkahelyi pártszervezetek — felismerve a gazdasági tevékenység elsőrendű fontosságát — általában törekednek is arra, hogy minél jobban megfeleljenek ez irányú kötelességeiknek. Munkájuk színvonalában természetesen vannak eltérések, amelyek az alapszervezeteknek a gazdaságban elfoglalt helyzetével (önálló gazdasági egységben működik-e vagy nem), a párttagság, a vezetőség összetételével, felkészültségével, az alapszervezetet irányító pártszerv munkájával függnek össze. A pártszervezetek vezetőségi ülésein, taggyűlésein viszonylag sokat foglalkoznak a termelés kérdéseivel. Ennek ellenére nemcsak a pártonkívüliek, de a párttagság nem csekély hányadánál is a gaz- daságpolitika iránti érdeklődés jelenleg még erőteljes fogyasztói szemléletet tükröz. Jóllehet a termelés és a fogyasztás szorosan ösz- szetartozik, de ez az összefüggő folyamat mégis csak a termeléssel kezdődik. Elvileg ezt nem is vitatja senki. Mégsem hatotta még át kellően a közgondolkodást az a felismerés, hogy csak a megtermelt javak oszthatók el. S ez a pártmunka gyakorlatára is kihat. A pártszervezeteknek természetesen törődniük kell az elosztás és a fogyasztás kérdéseivel, de figyelmük középpontjában mégis ä javak előállításának kell állnia. Sok pártszervezetben, ahol az összefüggést értik, a gyakorlatban elsősorban az okoz gondot, hogyan foglalkozzanak a termeléssel,. Nem mindig látják világosan, nekik kell-e eldönteniük a felmerülő problémákat, szükséges-e operatív intézkedést tenniük, vagy pedig a felelős gazdasági vezetőktől igényeljék azt. Előfordul, hogy egyes alapszervezetek némelykor nem a saját működési területükön jelentkező problémák megoldásával foglalkoznak, hanem ezekért a felelősséget kizárólag a felsőbb szervekre hárítva, csupán azok bírálga- tásával töltik idejüket. Egyes esetekben a csoportérdek torzítja el a szemléletet, másoknál a kényelmesség játszik közre. Más pártszervezetek viszont az ellenkező utat választva abban látják feladatukat, hogy közvetlenül segédkezzenek a hiányzó anyagok beszerzésében, hitelek kijárásában, a szükséges munkaerő toborzásában. KÖNNYEN BELÁTHATÓ, hogy egyik véglet sem helyes. Nehezebb viszont a célszerű módszereket megtalálni. Itt a kiindulópont, az alapkövetelmény csak az lehet, hogy a termelés területén, a gazdálkodásban, az ezzel kapcsolatos döntésekben a párt gazdaságpolitikája fejeződjön ki. Ha ez így van, ha az adott gazdasági egységben érvényesül a párt politikája, akkor ott biztosított ia párt vezető szerepe. Amennyiben viszont az adott termelési egység tevékenysége nem felel meg a párt gazdaságpolitikájának, akkor ott nem beszélhetünk a párt irányító, vezető szerepének tényleges érvényre jutta-~ tásáról. A pártszervezeték mindenekelőtt a saját területükön tudnak segíteni. tágabb értelemben a gazdaságpolitikai célok megvalósításában, szűkebb értelemben a termelési feladatok megoldásában. S ez a megkülönböztetés nem felesleges. Ne akarjon ugyanis minden alapszervezet „gazdaságpolitikát csinálni”, ha azon a területen ennek csak részlegesen adottak a feltételei! Mivel az üzemi alapszervezetek többsége nem önálló gazdasági egységben tevékenykedik így a döntésben való részvétel alapjaiban az őket irányító pártszerv —- pártbizottság vagy csúcsvezetőség — hatáskörébe tartozik. Ebből pedig az következik, hogy ezek az alapszervezetek elsősorban a konkrét végrehajtásból tudnak részt vállalni, ott képesek a legeredményesebben tevékenykedni. Itt viszont rendkívül sokat tehetnek. Ehhez megvannak a szükséges ismereteik információik is. Hiszen valamennyi alapszervezet képes felmérni, hogy működési területén milyen a munka szervezettsége, az anyagellátás, hogyan alakul az erkölcsi-anyagi megbecsülés, a dolgozók és a vezetők viszonya, milyen mértékben van a kifizetett bér mögött termelés, hol vannak még tartalékok és így tovább. S ha ezeket jól ismeri, akkor az érdemleges segítségnyújtásra is képes. VANNAK KÉRDÉSEK, amelyek a dolog természetéből fakadóan senki másra nem tartozhatnak, csak a pártszervezetre. S vannak olyanok, amelyeket a gazdasági vezetésnek, illetve az egyéb mozgalmi szerveknek, tömegszervezetéknek kell megoldaniok. Itt is érvényes, ami minden normális emberi munkamegosztásnál: ha mindenki ismeri a maga kötelességét, tudja a felelősségét, akkor működik jól az egész gépezet. A párt elsősorban politikai eszközökkel vezet, s a gazdálkodásra is politikai ráhatást kell gyakorolnia. A rendelkezésre álló politikai eszközökkel élve a pártszervezet képes összehangolni a társadalmi, a csoport- és az egyéni érdekeket. Ha egy adott üzemben, termelő- egységben a párt gazdaságpolitikájával ellentétes folyamat játszódik le, a pártszervezetnek először politikai eszközökkel kell fellépnie. De ha ez hatástalan, nem riadhat vissza az adminisztratív eszközöktől sem. Mire gondolunk a politikai eszközökről szólva? A pártszervezetnek mindenekelőtt ki kell alakítania a pártpolitika helyes és egységes értelmezését, amelynek legfőbb fórumai, eszközei a taggyűlések, pártcsoport-értekezletek, pártnapok, a politikai oktatás tanfolyamai, ék nem utolsósorban az agitáció különböző formái. Ide tartozik, hogy az alapszervezet megköveteli a párttagok példamutatását a politika képviseletében és aktivitásukat annak végrehajtásában. Ennek során figyelembe veszi az egyes kommunistáknak a munka szervezetében elfoglalt helyét is. Ezenkívül számon is kell kérnie az elfogadott határozatok teljesítését, végrehajtását. Ez gyakran nem is olyan egyszerű. Harcot jelent a gondolkodásban mutatkozó téves nézetek, szemléletek, olykor a helytelen gyakorlat ellen is. így például nem szabad, hogy a kommunisták együtt „sírjanak” *a gazdasági vezetéssel, hanem nehézségek esetén mutassák meg a kiutat, támasszanak igényeket és segítsék a megoldást. Tegyenek javaslatokat, de a döntést bízzák a gazdasági vezetésre, mert annak kell megválasztania, melyik úton haladjanak. AZ ALAPSZERVEZETEK felelőssége tehát elsősorban eboen a tekintetben jelentkezik. E felelősség viselése egyszerre jog és köte? lesség, amit a párt vezető szerepének biztosítása céljából érvényesíteni, illetve teljesíteni kell. Mindenekelőtt annak a gondolatnak a folyamatos képviselésével, hogy semmilyen kérdés, így a termelési problémák eldöntésénél sem szabad soha szem elől téveszteni a politikai összefüggéseket. Így érvényesülhet állandóan a politika elsődlegességének lenini elve — és ennek biztosításában az adott munkahelyen az alapszervezet legyen az élő lelkiismeret. Dr. Szabó Imre az MSZMP KB alosztályvezetője z“* \ Plusz 4 fok alatt tilos az utcai árusítás A KPVDSZ munkavédelmi osztálya a kereskedelmi és vendéglátóipari dolgozók egészségének védelméért már korábban intézkedéseket hozott, melyek szerint plusz 4 fok alatti hőmérsékleten tilos az utcai élelmiszer-árusítás, és a zöldség-, gyümölcspavilondk működését is csak megfelelő fűtés mellett engedélyezik. Már jó néhány napja a hőmérő higanyszála plusz 4 fok alatt van, mégis a folyamatos ellenőrzéseken azt tapasztalták, hogy sok az olyan üzlet, amely nem tartja be a ren deleteket. A szakszervezet felelősségre vonja a rendéleteket megszegő vállalatok vezetőit; az elmúlt hetekben már pénzbírságolásra is sor került. A KPVDSZ munkavédelmi ellenőrei hasonlóképpen ellenőrzik a pavilonok, üzlethelyiségek megfelelő fűtését is.
