Petőfi Népe, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-06 / 287. szám

2. «Mal 1972. december <5., szerda Események sorokban Tárgyalt a KGST atomenergia-bizottsága Wroclawban befejező­dött a KGST atomenergia békés felhasználásával fog­lalkozó állandó bizottságá­nak 23. ülésszaka. Ennek napirendjén a gazdasági in­tegráció, a nagy teljesítmé­nyű reaktorok közös kuta­tási, tervezési és üzemel­tetési munkái, valamint az atomerőművek berendezé­seinek gyártása terén meg­valósítandó együttműködés és szakosodás szerepelt Szíriái hadügyminiszter Moszkvában Andrej • Grecsko marsall­nak, a Szovjetunió honvé­delmi miniszterének meg­hívására ma hivatalos lá­togatásra Moszkvába érke­zik Musztafa Tiassz tábor-! nők, szíriai hadügyminisz­ter. A Krasznaja Zvezda, a szovjet fegyveres erők lap­ja a hírhez megjegyzi, hogy Tiassz tábornok eddig két ízben: 1965-ben és 1968- ban járt a Szovjetunióban. Holnap startol az Apollo—17 A Boeing légitársaság al­kalmazottai után a NASA technikusainak egy 80 fős- csoportja is sztrájkba lé­pett a houstoni földi irá­nyító központban, amely az Apollo-repüléseket követi. William Schick, az űrhajó­zási hivatal igazgatóságá­nak tagja közölte, hogy a munkabeszüntetés nem érinti az utolsó Apollo-ex- pedíció előkészületeit; ezek a terv szerint haladnak előre. Az Apollo—17 fel­bocsátására szerdán este 21 óra 53 perckor, közép­európai idő szerint csütör­tökön hajnalban 2 óra 53 perekor kerül sor. Amerikai képviselők Varsóban Piotr Jaroszewicz lengyel kormányfő fogadta a Var­sóban tartózkodó amerikai kongresszusi tagokat, Hu­bert Humphrey szenátort és Henry Reuss kongresz- szusi képviselőt. Az eszme­csere a lengyel—amerikai kapcsolatok, elsősorban a gazdasági együttműködés, időszerű kérdéseire össz­pontosult. Magyar felszólalás az ENSZ jogi bizottságában Az ENSZ-közgyűlés jogi bizottságának hétfő éjsza­kai ülésén közép-európai idő szerint kedden hajnal­ban, szólalt fel Szarka Ká. roly, Magyarország állan­dó ENSZ-képviselője az ENSZ-alapokmány felül­vizsgálatára irányuló ja­vaslatokról folyó vitában. Szarka Károly részlete­sen kifejtette és megindo­kolta a Magyar Népköztár­saság kormányának elvi álláspontját. Megkülönböz­tette az egyes országok önös aspirációit kifejező ja­vaslatokat azoktól a jó­szándékú indítványoktól, amelyek az alapokmány revíziójától az ENSZ műkö­désének megjavítását re­mélik. „Az elsődleges és legfon­tosabb feladat — hangsú­lyozta Szarka Károly — továbbra is a nemzetközi béke és biztonság fenntar­tása. E fő feladat megva­lósításához kapcsolódik az alapokmány egyik alapvető elve, a Biztonsági Tanács állandó tagjai egyhangúsá­gának elve. Éppen ezért — jelentette ki Szarka Károly — a ma­gyar küldöttség nem tartja szükségesnek az alapok­mány módosítását, mert ennek nincsenek meg a tényleges okai, s ezt sem jogi, sem gyakorlati szem­pontok nem indokolják. Magyarország egyébként támogatja a csehszlovák küldöttség által a kérdés­ben benyújtott határozati javaslatot Heves harcok Dél-Vietnamban A dél-vietnami népi fel­szabadító erők hétfőn tü­zérségi előkészítés után rohammal bevették a sai- goni ranger-alakulatok | Pleikutól mintegy 25 kilo- I méterrel északnyugatra le­vő Ly Thai Lo-i támasz­pontját A saigoni katona­ság egységei fejvesztve me­nekültek s kulcsfontosságú bázisról. A tegnap reggeli indokí­nai hadijelentésekből ki­tűnik, hogy a dél-vietnami hadszíntéren az elmúlt 24 órában a leghevesebb har­cok Quang Tri, Hai Lang, Da Nang, Quang Ngai, Pleiku, Kontum körzeté­ben és a főváros, Saigon körüli felszabadított terü­leteken dúltak. A népi erők a déli országrész úgyszólván minden katonai körzetében sikeres össze­hangolt gyalogsági és tü­zérségi támadásokat indí­tottak ellenséges célpontok ellen. Egy saigoni amerikai katonai szóvivő kedd reg­geli tájékoztatója szerint B—52-es amerikai repülő­erődök az elmúlt 18 órá­ban Észak-Vietnamot négy hullámban, Dél-Vietnam felszabadított körzeteket pedig 20 bevetésben tá­madták. Bombaterhüket Észak-Vietnamban első­sorban Dong Hói kikötő­város 40 kilométeres kör­zetében szórták le. (UPI, AFP) Letette az esküt az ausztrál kormányfő Két miniszter — 24 tárca Gough Whitlam, Auszt­rália új munkáspárti mi­niszterelnöke és Lance Barnard, az új miniszter­elnök-helyettes tegnap letet­te a hivatali esküt Paul Hasluck főkormányzó ke­zébe. William Mcmahon, Auszt­rália eddigi kormányfője előzőleg benyújtotta le­mondását, miután pártja vereséget szenvedett a múlt héten tartott általános vá­lasztásokon. Gough Whitlam, Ausztrá­lia 21. miniszterelnöke személyében 23 esztendő óta első ízben kerül mun­káspárti kormányfő az or­szág élére. Ausztráliában egyébként szokatlan helyset alakult ki: az új kormány a követ­kező két hétben csupán két miniszterből — Whitlam- ből és helyetteséből fog áll­ni. Ennek oka az, hogy a december 2-i parlamenti választások végeredménye csak a jövő hét végén vá­lik ismeretessé, és a mun­káspárt vezetősége csak ezután dönthet az új mi­niszterek személyéről, a tel­jes kormány tehát csak de­cember 18-a után alakul­hat meg. Az átmeneti idő­szakban Whitlam minisz­terelnök lát el 13 minisz­teri — köztük a külügyi­tárcával járó feladatokat, míg Lance Barnard mi­niszterelnök-helyettes tölti be a fennmaradó 14 mi­niszteri tisztséget — köz­tük a hadügyminiszterét. (Reuter. AFP) Együtt marad az ellenzéki frakció A CDU és a CSU fenntartja frakciőegységét a parlamentben — erről állapodott meg hétfő dél­utáni négy és fél órás megbeszélésen a két párt­vezér, Rainer Barzel és Franz Josef Strauss. A ta­nácskozásokról Bonnban mindketten nyilatkozatot adtak ki, amely egyúttal közli, hogy a frakció­szövetség részleteit a két uniópárt képviselői dolgoz­zák ki. Maga a CDU—CSU új parlamenti csoportja a jövő héten hétfőn alakult meg, s első ténykedése az lesz, hogy megválasztja a csoport elnökét. Erre a posztra Rainer Barzel az egyetlen jelölt. (DPA) A finn nép ünnepe A testvéri Hnn nép ma ünnepli országa független­ségének 55. évfordulóját. Csaknem hét évszázados idegen elnyomás, svéd és cári orosz uralom után vált lehetővé, hogy 1917. decem­ber 6-a óta Finnország is­mét önálló államisággal rendelkezik. Miután Orosz­országban győzött a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom, a nemzetek önren­delkezéséről szóló lenini politika szellemében a fia­tal szovjet állam haladék­talanul elismerte az önálló Finnországot és a jószom­szédi kapcsolatok kialakítá­sára törekedetté Finnországot — ötvenöt éves fennállása alatt — a reakciós erők — hazaiak és külföldiek — többször is megkísérelték, hogy szov­jetellenes politikai és ka­tonai terveik szolgálatába állítsák. Ezek azonban át­meneti epizódok voltak az ország életében. Azok az erők, amelyek Finnország pozitív történelmi küldeté­se, a Szovjetunióval való barátság és együttműködés mellett szálltak síkra, min­denkor hallatták hangjukat és mint az ország öt és fél évtizedének eseményei igazolják, nekik volt iga­zuk. Az első finn—szovjet meg nem támadási szer­ződést 1934-ben kötötték, 1948-ban pedig barátsági és kölcsönös segélynyújtási egyezmény született a két ország között. A Szovjet­unióval való viszonyának rendezése lehetőséget nyúj­tott Finnországnak, hogy nemzetközi kapcsolatai konszolidálódjanak, gazda­sága pedig gyors fejlődés­nek induljon. A Szovjet­unió hatékony segítségei nyújtott a finn ipar leg­fontosabb ágainak kiépíté­séhez és foglalkoztatásához. A finn nép többsége ezt jól megértette és mind­annyiszor visszautasította a reakció jobboldali kísérle­teit a finn külpolitika alap­vető irányzatának megvál­toztatására. E külpolitikát közkeletű szóval a Paasikivi—Kek- konen-vonal néven ismerik. Paasikivi 1946—1956 között, Kekkonen pedig 1956 óta egyfolytában az ország el­nöke. E vonal érvényesülé­sének egyik legfontosabb eredménye az a kezdemé­nyező magatartás, amelyet a finn kormány az európai biztonsági konferencia elő­készítésében, s a jelenleg folyó nagyköveti tanácsko­zások megrendezésében ta­núsít. E politika nemzet­közi elismerésének jele az is, hogy a világ békéje szempontjából nagy jelen­tőségű szovjet—amerikai SALT-tárgyalások egy ré­szét is Helsinkiben rendez­ték. Mi, magyarok, rokonné­pet üdvözlünk a finn nem­zetben. E rokonság több évezredes keletű, s kap­csolataink igen élénkek és testvériek. A rokoni érzés nemcsak kormányaink szí­vélyes kapcsolataiban nyil­vánul meg, hanem népeink egymás iránti szeretetében és tiszteletében is. Nemzeti ünnepén forró szeretettel köszöntjük északi testvé­reinket és kívánjuk: orszá­guk továbbra is azt az ál­dásos szerepet töltse be kontinensünk életében, amellyel eddig valamennyi ország megbecsülését vívta ki. C. T. B. Patthelyzetben a pártok Julianna holland király­nő hétfőn este a Forrada­lomellenes Párt volt sze­nátorát, a 61 éves Marinus Ruppertet kérte fel, hogy kezdjen tárgyalásokat a november 29-én lezajlott választások eredményeit tükröző új kormány meg­alakításáról. Ruppert, aki 1954-től 1959-ig képviselte pártját a felsőházban, e megbíza­tás elfogadásával nagy fá­ba vágta a fejszéjét. Az alig egy hete megtartott választásokon 48 mandátu­mával a Biésheuvel vezet­te jobb-közép koalíció (Katolikus Néppárt, Ke­resztény Történelmi Unió, Forradalomellenes Párt) alul maradt ugyan, de a baloldali ellenzéki tömb (Munkáspárt Demokraták— 1966, Radikális Politikai Párt) 56 mandátumával szintén csak kisebbségi kormányt tudna létrehoz­ni. (A választások abszo­lút győztese a Munkás­párt, a parlament 150 kép­viselői helyéből 43-at mondhat magáénak.). A közép-amerikai Hondurasban katonai puccsal meg­buktatták Ramon E. Cruz elnököt (balról) és az elnöki mandátum hátralevő öt esztendejére Oswaldo Lopez Arellano tábornokot, a hadsereg eddigi parancsnokát ültették. (Telefotó = AP-MTI-KS' December 4-én újra meg­nyíltak annak a Párizs kül­városában levő villának a kapui, ahol Le Due Tho, a VDK képviselője Kissinger amerikai megbízottal tár­gyal a vietnami fegyver- szünet létrehozásáról. A tárgyalások legújabb szaka­szát megelőző napokban számos kombináció került forgalomba a fegyverszünet aláírásának időpontjáról. Az egyik változás szerint már december első felében létrejönne a megállapodás, a másik változat szerint a legvégső határidő 1973. ja­nuár 20-a, Nixon elnöki beiktatása lenne. Egy sor jel azt mutatja: az Egyesült Államok a Le Dúc Tho—Kissinger tár­gyalássorozat eredménye­ként már gyakorlatilag lét­rejött megegyezésnek alap­jait igyekszik kérdésessé tenni. Emlékezetes, hogy a VDK kormánya október utolsó hetében kilencpontos összefoglalót hozott nyilvá­nosságra a megállapodás lényegéről. Erre azért volt szükség, mert az ameri­kaiak már jelezték, hogy nein tartják be az előre w Uj szakasz megállapított határidőt, ha­nem új tárgyalási menetet kérnek. A hivatalos ameri­kai változat szerint nem a megegyezés lényegét akar­ják kétségessé tenni, csu­pán megfogalmazási és ér­telmezési problémákról óhajtanak tárgyalni. Már ekkor élni lehetett a gya­núperrel, hogy Nixon — túlesvén a választásokon — a megállapodások felülvizs­gálására törekszik. A november végén meg­tartott és 25-én megszakí­tott „tárgyalási menetben” kiderült, hogy Kissinger két döntő ponton a már létre­jött és az amerikaiak által is jóváhagyott egyezmény lényegét támadja. Először: az eredetileg jó­váhagyott megállapodás egyértelműen leszögezte, hogy csakis az Egyesült Ál­lamok és szövetségesei vo­nulnak ki Dél-Vietnamból, a vietnami felszabadító erők természetszerűen he­lyükön maradnak. Volta­képpen ez tette lehetővé megállapodás létrejöttét, miután évekig azért jutott holtpontra minden tárgya­lás, mert az amerikaiak „kölcsönös csapatkivonást” követeltek. A november 25- én véget ért tárgyalási sza­kasz első és döntő nega­tívuma az volt, hogy Kis­singer megpróbálta újra becsempészni ezt az egy­szer már eldobott és zsák­utcába vezető formulát, s ezzel veszélyeztetni magát a megállapodást. Másodszor: az eredeti megállapodás előírta egy „kormányzati struktúra” lé­tesítését „A megbékélés és nemzeti egyetértés országos tanácsa” néven. Abban is megállapodtak, hogy ez a szervezet három egyenlő összetevőből fog állni. Ezek: a jelenlegi saigoni rezsim képviselői, a DIFK meg­bízottai és a dél-vietnami semleges politikai erők szószólói. Kissinger most a semlegesek képviselőit ki akarja szorítani a szerve­zetből — nyilván azért, hogy azok a várható viták során ne fordulhassanak szembe a Thieu-rezsimmel. Ilyen helyzetben nyílt meg december 4-én a tár­gyalások új szakasza. Természetesen ilyen kö­rülmények között a továb­bi tárgyalások időtartamát és a fegyverszüneti egyez­mény aláírását illetően nem lehet helye semmiféle ta­lálgatásnak. Az események azt mindenesetre már be­bizonyították, hogy a Nixon-adminisztráció fon­dorlatos módon megszegte a saját maga által is jóvá­hagyott eredeti megállapo­dást és mindent elkövet egy újfajta „erőpozíció” megteremte, ere. A legutób­bi hat hét eseményeinek legfőbb tanulsága ilyenfor­mán az, hogy a kemény politikai harc folytatására még abban az esetben is számítani kell, ha a fegy­verszüneti egyezményt alá­írják. Arra a feltétlen po­litikai, anyagi és erkölcsi támogatásra tehát, amelyet a szocialista világ nyújtott és nyújt Vietnam harcoló népének, a harc új, meg­változott feltételei között is szükség lesz. — i — e PUCCS HONDURASBAN

Next

/
Thumbnails
Contents