Petőfi Népe, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-06 / 287. szám
2. «Mal 1972. december <5., szerda Események sorokban Tárgyalt a KGST atomenergia-bizottsága Wroclawban befejeződött a KGST atomenergia békés felhasználásával foglalkozó állandó bizottságának 23. ülésszaka. Ennek napirendjén a gazdasági integráció, a nagy teljesítményű reaktorok közös kutatási, tervezési és üzemeltetési munkái, valamint az atomerőművek berendezéseinek gyártása terén megvalósítandó együttműködés és szakosodás szerepelt Szíriái hadügyminiszter Moszkvában Andrej • Grecsko marsallnak, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének meghívására ma hivatalos látogatásra Moszkvába érkezik Musztafa Tiassz tábor-! nők, szíriai hadügyminiszter. A Krasznaja Zvezda, a szovjet fegyveres erők lapja a hírhez megjegyzi, hogy Tiassz tábornok eddig két ízben: 1965-ben és 1968- ban járt a Szovjetunióban. Holnap startol az Apollo—17 A Boeing légitársaság alkalmazottai után a NASA technikusainak egy 80 fős- csoportja is sztrájkba lépett a houstoni földi irányító központban, amely az Apollo-repüléseket követi. William Schick, az űrhajózási hivatal igazgatóságának tagja közölte, hogy a munkabeszüntetés nem érinti az utolsó Apollo-ex- pedíció előkészületeit; ezek a terv szerint haladnak előre. Az Apollo—17 felbocsátására szerdán este 21 óra 53 perckor, középeurópai idő szerint csütörtökön hajnalban 2 óra 53 perekor kerül sor. Amerikai képviselők Varsóban Piotr Jaroszewicz lengyel kormányfő fogadta a Varsóban tartózkodó amerikai kongresszusi tagokat, Hubert Humphrey szenátort és Henry Reuss kongresz- szusi képviselőt. Az eszmecsere a lengyel—amerikai kapcsolatok, elsősorban a gazdasági együttműködés, időszerű kérdéseire összpontosult. Magyar felszólalás az ENSZ jogi bizottságában Az ENSZ-közgyűlés jogi bizottságának hétfő éjszakai ülésén közép-európai idő szerint kedden hajnalban, szólalt fel Szarka Ká. roly, Magyarország állandó ENSZ-képviselője az ENSZ-alapokmány felülvizsgálatára irányuló javaslatokról folyó vitában. Szarka Károly részletesen kifejtette és megindokolta a Magyar Népköztársaság kormányának elvi álláspontját. Megkülönböztette az egyes országok önös aspirációit kifejező javaslatokat azoktól a jószándékú indítványoktól, amelyek az alapokmány revíziójától az ENSZ működésének megjavítását remélik. „Az elsődleges és legfontosabb feladat — hangsúlyozta Szarka Károly — továbbra is a nemzetközi béke és biztonság fenntartása. E fő feladat megvalósításához kapcsolódik az alapokmány egyik alapvető elve, a Biztonsági Tanács állandó tagjai egyhangúságának elve. Éppen ezért — jelentette ki Szarka Károly — a magyar küldöttség nem tartja szükségesnek az alapokmány módosítását, mert ennek nincsenek meg a tényleges okai, s ezt sem jogi, sem gyakorlati szempontok nem indokolják. Magyarország egyébként támogatja a csehszlovák küldöttség által a kérdésben benyújtott határozati javaslatot Heves harcok Dél-Vietnamban A dél-vietnami népi felszabadító erők hétfőn tüzérségi előkészítés után rohammal bevették a sai- goni ranger-alakulatok | Pleikutól mintegy 25 kilo- I méterrel északnyugatra levő Ly Thai Lo-i támaszpontját A saigoni katonaság egységei fejvesztve menekültek s kulcsfontosságú bázisról. A tegnap reggeli indokínai hadijelentésekből kitűnik, hogy a dél-vietnami hadszíntéren az elmúlt 24 órában a leghevesebb harcok Quang Tri, Hai Lang, Da Nang, Quang Ngai, Pleiku, Kontum körzetében és a főváros, Saigon körüli felszabadított területeken dúltak. A népi erők a déli országrész úgyszólván minden katonai körzetében sikeres összehangolt gyalogsági és tüzérségi támadásokat indítottak ellenséges célpontok ellen. Egy saigoni amerikai katonai szóvivő kedd reggeli tájékoztatója szerint B—52-es amerikai repülőerődök az elmúlt 18 órában Észak-Vietnamot négy hullámban, Dél-Vietnam felszabadított körzeteket pedig 20 bevetésben támadták. Bombaterhüket Észak-Vietnamban elsősorban Dong Hói kikötőváros 40 kilométeres körzetében szórták le. (UPI, AFP) Letette az esküt az ausztrál kormányfő Két miniszter — 24 tárca Gough Whitlam, Ausztrália új munkáspárti miniszterelnöke és Lance Barnard, az új miniszterelnök-helyettes tegnap letette a hivatali esküt Paul Hasluck főkormányzó kezébe. William Mcmahon, Ausztrália eddigi kormányfője előzőleg benyújtotta lemondását, miután pártja vereséget szenvedett a múlt héten tartott általános választásokon. Gough Whitlam, Ausztrália 21. miniszterelnöke személyében 23 esztendő óta első ízben kerül munkáspárti kormányfő az ország élére. Ausztráliában egyébként szokatlan helyset alakult ki: az új kormány a következő két hétben csupán két miniszterből — Whitlam- ből és helyetteséből fog állni. Ennek oka az, hogy a december 2-i parlamenti választások végeredménye csak a jövő hét végén válik ismeretessé, és a munkáspárt vezetősége csak ezután dönthet az új miniszterek személyéről, a teljes kormány tehát csak december 18-a után alakulhat meg. Az átmeneti időszakban Whitlam miniszterelnök lát el 13 miniszteri — köztük a külügyitárcával járó feladatokat, míg Lance Barnard miniszterelnök-helyettes tölti be a fennmaradó 14 miniszteri tisztséget — köztük a hadügyminiszterét. (Reuter. AFP) Együtt marad az ellenzéki frakció A CDU és a CSU fenntartja frakciőegységét a parlamentben — erről állapodott meg hétfő délutáni négy és fél órás megbeszélésen a két pártvezér, Rainer Barzel és Franz Josef Strauss. A tanácskozásokról Bonnban mindketten nyilatkozatot adtak ki, amely egyúttal közli, hogy a frakciószövetség részleteit a két uniópárt képviselői dolgozzák ki. Maga a CDU—CSU új parlamenti csoportja a jövő héten hétfőn alakult meg, s első ténykedése az lesz, hogy megválasztja a csoport elnökét. Erre a posztra Rainer Barzel az egyetlen jelölt. (DPA) A finn nép ünnepe A testvéri Hnn nép ma ünnepli országa függetlenségének 55. évfordulóját. Csaknem hét évszázados idegen elnyomás, svéd és cári orosz uralom után vált lehetővé, hogy 1917. december 6-a óta Finnország ismét önálló államisággal rendelkezik. Miután Oroszországban győzött a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a nemzetek önrendelkezéséről szóló lenini politika szellemében a fiatal szovjet állam haladéktalanul elismerte az önálló Finnországot és a jószomszédi kapcsolatok kialakítására törekedetté Finnországot — ötvenöt éves fennállása alatt — a reakciós erők — hazaiak és külföldiek — többször is megkísérelték, hogy szovjetellenes politikai és katonai terveik szolgálatába állítsák. Ezek azonban átmeneti epizódok voltak az ország életében. Azok az erők, amelyek Finnország pozitív történelmi küldetése, a Szovjetunióval való barátság és együttműködés mellett szálltak síkra, mindenkor hallatták hangjukat és mint az ország öt és fél évtizedének eseményei igazolják, nekik volt igazuk. Az első finn—szovjet meg nem támadási szerződést 1934-ben kötötték, 1948-ban pedig barátsági és kölcsönös segélynyújtási egyezmény született a két ország között. A Szovjetunióval való viszonyának rendezése lehetőséget nyújtott Finnországnak, hogy nemzetközi kapcsolatai konszolidálódjanak, gazdasága pedig gyors fejlődésnek induljon. A Szovjetunió hatékony segítségei nyújtott a finn ipar legfontosabb ágainak kiépítéséhez és foglalkoztatásához. A finn nép többsége ezt jól megértette és mindannyiszor visszautasította a reakció jobboldali kísérleteit a finn külpolitika alapvető irányzatának megváltoztatására. E külpolitikát közkeletű szóval a Paasikivi—Kek- konen-vonal néven ismerik. Paasikivi 1946—1956 között, Kekkonen pedig 1956 óta egyfolytában az ország elnöke. E vonal érvényesülésének egyik legfontosabb eredménye az a kezdeményező magatartás, amelyet a finn kormány az európai biztonsági konferencia előkészítésében, s a jelenleg folyó nagyköveti tanácskozások megrendezésében tanúsít. E politika nemzetközi elismerésének jele az is, hogy a világ békéje szempontjából nagy jelentőségű szovjet—amerikai SALT-tárgyalások egy részét is Helsinkiben rendezték. Mi, magyarok, rokonnépet üdvözlünk a finn nemzetben. E rokonság több évezredes keletű, s kapcsolataink igen élénkek és testvériek. A rokoni érzés nemcsak kormányaink szívélyes kapcsolataiban nyilvánul meg, hanem népeink egymás iránti szeretetében és tiszteletében is. Nemzeti ünnepén forró szeretettel köszöntjük északi testvéreinket és kívánjuk: országuk továbbra is azt az áldásos szerepet töltse be kontinensünk életében, amellyel eddig valamennyi ország megbecsülését vívta ki. C. T. B. Patthelyzetben a pártok Julianna holland királynő hétfőn este a Forradalomellenes Párt volt szenátorát, a 61 éves Marinus Ruppertet kérte fel, hogy kezdjen tárgyalásokat a november 29-én lezajlott választások eredményeit tükröző új kormány megalakításáról. Ruppert, aki 1954-től 1959-ig képviselte pártját a felsőházban, e megbízatás elfogadásával nagy fába vágta a fejszéjét. Az alig egy hete megtartott választásokon 48 mandátumával a Biésheuvel vezette jobb-közép koalíció (Katolikus Néppárt, Keresztény Történelmi Unió, Forradalomellenes Párt) alul maradt ugyan, de a baloldali ellenzéki tömb (Munkáspárt Demokraták— 1966, Radikális Politikai Párt) 56 mandátumával szintén csak kisebbségi kormányt tudna létrehozni. (A választások abszolút győztese a Munkáspárt, a parlament 150 képviselői helyéből 43-at mondhat magáénak.). A közép-amerikai Hondurasban katonai puccsal megbuktatták Ramon E. Cruz elnököt (balról) és az elnöki mandátum hátralevő öt esztendejére Oswaldo Lopez Arellano tábornokot, a hadsereg eddigi parancsnokát ültették. (Telefotó = AP-MTI-KS' December 4-én újra megnyíltak annak a Párizs külvárosában levő villának a kapui, ahol Le Due Tho, a VDK képviselője Kissinger amerikai megbízottal tárgyal a vietnami fegyver- szünet létrehozásáról. A tárgyalások legújabb szakaszát megelőző napokban számos kombináció került forgalomba a fegyverszünet aláírásának időpontjáról. Az egyik változás szerint már december első felében létrejönne a megállapodás, a másik változat szerint a legvégső határidő 1973. január 20-a, Nixon elnöki beiktatása lenne. Egy sor jel azt mutatja: az Egyesült Államok a Le Dúc Tho—Kissinger tárgyalássorozat eredményeként már gyakorlatilag létrejött megegyezésnek alapjait igyekszik kérdésessé tenni. Emlékezetes, hogy a VDK kormánya október utolsó hetében kilencpontos összefoglalót hozott nyilvánosságra a megállapodás lényegéről. Erre azért volt szükség, mert az amerikaiak már jelezték, hogy nein tartják be az előre w Uj szakasz megállapított határidőt, hanem új tárgyalási menetet kérnek. A hivatalos amerikai változat szerint nem a megegyezés lényegét akarják kétségessé tenni, csupán megfogalmazási és értelmezési problémákról óhajtanak tárgyalni. Már ekkor élni lehetett a gyanúperrel, hogy Nixon — túlesvén a választásokon — a megállapodások felülvizsgálására törekszik. A november végén megtartott és 25-én megszakított „tárgyalási menetben” kiderült, hogy Kissinger két döntő ponton a már létrejött és az amerikaiak által is jóváhagyott egyezmény lényegét támadja. Először: az eredetileg jóváhagyott megállapodás egyértelműen leszögezte, hogy csakis az Egyesült Államok és szövetségesei vonulnak ki Dél-Vietnamból, a vietnami felszabadító erők természetszerűen helyükön maradnak. Voltaképpen ez tette lehetővé megállapodás létrejöttét, miután évekig azért jutott holtpontra minden tárgyalás, mert az amerikaiak „kölcsönös csapatkivonást” követeltek. A november 25- én véget ért tárgyalási szakasz első és döntő negatívuma az volt, hogy Kissinger megpróbálta újra becsempészni ezt az egyszer már eldobott és zsákutcába vezető formulát, s ezzel veszélyeztetni magát a megállapodást. Másodszor: az eredeti megállapodás előírta egy „kormányzati struktúra” létesítését „A megbékélés és nemzeti egyetértés országos tanácsa” néven. Abban is megállapodtak, hogy ez a szervezet három egyenlő összetevőből fog állni. Ezek: a jelenlegi saigoni rezsim képviselői, a DIFK megbízottai és a dél-vietnami semleges politikai erők szószólói. Kissinger most a semlegesek képviselőit ki akarja szorítani a szervezetből — nyilván azért, hogy azok a várható viták során ne fordulhassanak szembe a Thieu-rezsimmel. Ilyen helyzetben nyílt meg december 4-én a tárgyalások új szakasza. Természetesen ilyen körülmények között a további tárgyalások időtartamát és a fegyverszüneti egyezmény aláírását illetően nem lehet helye semmiféle találgatásnak. Az események azt mindenesetre már bebizonyították, hogy a Nixon-adminisztráció fondorlatos módon megszegte a saját maga által is jóváhagyott eredeti megállapodást és mindent elkövet egy újfajta „erőpozíció” megteremte, ere. A legutóbbi hat hét eseményeinek legfőbb tanulsága ilyenformán az, hogy a kemény politikai harc folytatására még abban az esetben is számítani kell, ha a fegyverszüneti egyezményt aláírják. Arra a feltétlen politikai, anyagi és erkölcsi támogatásra tehát, amelyet a szocialista világ nyújtott és nyújt Vietnam harcoló népének, a harc új, megváltozott feltételei között is szükség lesz. — i — e PUCCS HONDURASBAN
