Petőfi Népe, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-01 / 283. szám
december 1„ péntek 5. oldal H MEMÓRIÁM WILLY LOMAA.. Gondolatok a kecskeméti Miller-bemutatóra zínházunk idei mű- rvezésének egyik lele- re, hogy a hosszú iét-rabsagból a reális e zuhanó Segismundo ;g („Az éiet áiom”) a reális életben is >s álmodozásban cset- tló Willy Loman ügy- elenik meg színpadun. Ki ez az ember? Mierényekkel rendelke- amelyeket meg kell :lni tanulságul? Sem- ■nekkel. Egy kisember illiók közül, ügynök, ő gyenge ember, akit lehet dobni, mert ha- ílmok közt téníergett. más arra. hogy Milenne és körülötte raj- meg „az amerikai ilom” keserves való- . az illúziókban élő lgár életének reménységét. gyan élt az ügynök? t utazott, ügynökölt és ;et pihent. Futott és írté magát a standardelem birtoklásáért, a a reklám, a komíort- sz rabságában azért, a világ tudomására i: ö is megcsinálta a i karrierjét. És a vé- annyi hajsza, autó és vonat után. annyi alku után, maga is rádöbben, hogy az ember többet ér kiterítve — mint élve. „Willy Loman nappali álmok közben pusztul el.” Persze a mű megírása óta eltelt több mint két évtizedben ez az úgynevezett „amerikai álom” is alaposan átalakult, amely átalakulásáról az amerikai Har- ward-egyetem világhírű szociológusa, Dávid Ries- man tájékoztat bennünket. Szerinte ez az álom a sikercentrikus gondolkodás és az individualizmus öntudatának terméke, azaz: a jövőbeli siker biztosan az enyém lesz! Másrészt Amerika a siker országa (csakhogy az Ügynök és a többi millió ügynök nem veszi észre, hogy a siker csak lehetőség, ami közvetlenül kisajátíthatatlan; legfeljebb motívum csupán —• sarkall a megvalósításra). Az utóbbi évtized azonban e felfogást szétzúzta: Vietnam árnyékában nem lehet már így álmodozni a privát boldogságáról. Az ügynök fölött elszálltak az évek. Hajdani, talán csak maga vélte siNyelvi botlások tóval: kultur” — irta kémét halhatatlan fia: ily Zoltán egy másfél eddel ezelőtt a Kis- ágban megjelent cik- n, amikor nyelvi el- yedéseinket tette szó- - jogosan. újainkban is — hiába ncze Lajos, Karinthy ne és mások nyelvhe- égi, nyelvművelői te- ‘mysége —, sajnos, gya- a nyelvi vétség, szédben, írásban egy- t. minap egy megyei kör- ísom során (csupán tlen nap alatt) tucat- „nyelvi bűnt” láttam, n eket: „Kultur Büfé” z áll a kunpeszéri mű- tdési otthon bejárata :t. „Kultur”? — kér- ük Kodály után jogo- És végül: mi az, hogy (buffet), büfé — „kul- ? Van ilyen? És leg'll: nem is büfé ez a túr büfé”, — hanem: :szó. zután: Kunszentmikló- a főtéri vendéglő lkában ezt a szöveget attuk: „Hétfőn szünap”. i, egy n-nel!) ".erekegyházán: „Preszszós Étterem" —, s jó rutgy betűkkel a cégtáblára kifestve. Mi ez? Talán presz- szó — és étterem; vagy nem? És ugyancsak Kerekegyházán: „Megyei Kórház 36 körzeti orvos”. Talán harminchatodik? Nem? Lehetetlen, hogy harminchat orvos legyen abban az épületben. De volt ott furcsább grammatikai csoda is: két italboltban is ez áll egy- egy táblán: „az üvegek be- tétdíjja”. így, két j-vel, bármilyen furcsának hangzik is. És még egyet, elrettentő példának, a súlyos — és cseppet sem nevetséges — „nyelvi bukfencek” közül: a kerekegyházi művelődési otthon frissen elkészült nagy plakátján ezt olvashattuk: „barátsági naggyű- lés” — a nagygyűlés helyett. Pedagógusok, népművelők, kulturális vezetők! Nem kellens-e jobban odafigyelni a nyilvánosság elé kerülő szövegekre, a magyar nyelv ápolása, szépítése érdekében? Varga Mihály Decemberi rövidfilmek izennégy új kisfilmet tat be jövő hónapban a KÉP. . mártírhalált halt imunista festőművész- Kondor Györgynek t emléket Kis József dező és Zöldi István otása. A festő. !antata profana a címe iák a színes román film- :, amelyből a világhírű rvátiusz szobrászdinasz. munkásságát ismerhetik g a nézők. Nagy érdekésre tarthat számot a sort. és Dokumentum- n Stúdió legújabb film- Kodály Zoltán életműről. \z állatvilág rejtelmei ulnak fel a Gímszarvas, Állatidomítók. a Kroko, vadászat és Az őserdő érmékéi a drezdai állatkereire már senki se em lékszik. összeomlása előtt szeretné legalább megkeresni azt, hogy hol rontotta el életét. De még e szám. vetésben is álmodozó, magateremtette illúziókat kergető, önmagának is hazudó. Mást nem tud hagyni egy munkában összetört élet eredményeként, csak néhány elvetett magot a felhőkarcolókkal árnyékolt kertjében és a család számára az életbiztosítás ösz- szegét Miller írói vallomásában azt állítja, hogy művei arra a meggyőződésre, illetve feltevésre támaszkodnak, hogy az életnek van értelme. Ebből a néző. pontból kerestük a próbák során a szerep szimbolikus értelmét: miféle megalkuvásokat tesz az életnek, vagy utasít el; miféle kihívásokat fogad el, és mifélék azok, amelyek elől félreálL A mindnyájunkban többé- kevésbé lappangó önáltatás veszélyére, s az ellene való küzdelemre sarkall bennünket Willy Loman tragikus példája. Az ő útját járva az az újabb élményünk erősödött meg, hogy Miller az a drámaíró, aki képes a személyes szenvedélyek eredőiben és következményeiben feltárni az ember sorsát formáló társadalmi erőket Udvaros Béla Látogatóban Kisszáláson Jáspismező a Mátrában A Mátrában, Gyöngyös- oroszi környékén az ércbányászok jáspismezőre bukkantak. A ritka ásványt az úgynevezett féldrágakövek sorában tartják számon. Csiszolva az ékszerészek díszítőkőként használják. Amikor a napokban egy régebbi meghívásnak eleget tenni Kisszállásra tartottam, felidéztem magamnak dr. Kővári Gáborné, a Hazafias Népfront helyi bizottsága elnökének az augusztus 20—i ünnepségükről beszámoló sorait: „ ... Húsz éve lakom a községben, kilencedik éve vagyok népfrontelnök, de hasonló sikerünk csak két alkalommal volt. Egyszer az úgynevezett esztétikai év megnyitásán és egyszer egy nagyon jól sikerüli Arany János-esten... A tavasszal újonnan megválasztott népfrontbizottság mellett megalakítottunk egy művelődési munkaközösséget, amelynek máris sok aktivistája van. Azt lehet mondani, hogy ugrásra készen állunk sok új programmal és ugyanakkor folytatjuk a régi mozgalmakat. Irodalmi együttesünk is van. Tehát nagyon várjuk, hogy elkészüljön az új kultúrház. De nemcsak ez a problémánk, kultúrotthon-vezetőnk sincs.. Aztán, alighogy letelepedtünk a rokonszenves, önzetlen közéleti asszony otthonában, legelőször is a november 7-i kultúrház- avatóról hallgathattam jól- esőn: — Szerintem méltó nyitány volt. Igazi sikerélményt nyújtott a mintegy nyolcvaníőnyi szereplő- gárdának, hiszen pár nappal utána ezzel a kérdéssel találtam magam szemben: „Zsuzsi néni, mikor folytatjuk? ...” A művelődési munkaközösségünknek tulajdonképpen ez volt az első közös, nagy akciója. A megnyitó sikere szinte feledtetni tudta mindany- nyiunkkal azt a tömérdek huzavonát, amely 1968 óta a kultúrház tető alá hozását végigkísérte. A lényeg, hogy megvan! Most már csak a vezetésének a gondja is oldódjék meg. Addig — segítségként a tanácsnak — művelődési munka- közösségünk vállalta a havi programok összeállítását, tartalommal telítését... A művelődési munkaközösség Művelődési munkaközösség — ismétlődőn és olyan magától értetődően említi ezt az egyelőre még újszerűén csengő fogalmat, hogy — a példa terjesztésének kedvéért — minden érdekel, ami e munkabizottság lényegéhez tartozik. S az elnökasszony nem fukarkodik a felvilágosítással. — Az ilyen munkaközösség létrehozása egyik nagyon hasznos ajánlása volt a Hazafias Népfront V. kongresszusának. Jómagam, aki küldöttként vehettem ott részt, külön is sokat merítettem a vitából, s a szekcióülésekből. A mi művelődési munkabizottságunk júniusban alakult. Tagjai között megtalálhatók a pedagógusok, például mindkét iskolánk igazgatója is, az agrárszakember, az orvos és gyógyszerész, a könyvtáros, az óvónő, tehát a helyi értelmiségiek, akik hatni tudnak és irányítani. Amikor munkához láttunk, elmondtam, hogy A zánkai úttörővárosban kertben című magyar, szovjet, kubai és NDK filmekben. A Katonai Filmstúdió rendezőjének, Glósz Ró- bertnek alkotása az Átkelés, amely egy hadgyakorlatot bemutatva „elárulja”, ml a tökéletes szervezettség és a kiváló irányítás titka. A vírusok, e mikroszkó- pikus méretű „szörnyetegek” birodalmába vezeti a1 nézőket Takács Gábor filmje, s tájékoztat egy új tudományág rohamos fejlődéséről. A Tíz perc a Szovjetunióban című sorozat új darabjait is láthatjuk a mozikban decemberben, címük: Kirándulás lett földre. Moszkva és Tíz perc Gorkijban. A zánkai úttörővárosban, első alkalommal, a téli szezonban is indítottak őrsvezetőképző tábort. Az október közepétől májusig nyítvatartó „téli táborban” egyhónapos váltásokkal, elsősorban tanyán és kisközségekben tanuló tehetséges paraszt- és munkásgyerekek vesznek részt. A táborozó VI. osztályos úttörők az őrsvezetőképző foglalkozások mellett korszerű eszközök alkalmazásával tanulják az iskolai tananyagot, tanulmányi kirándulásokon megismerik a Balaton környékét. A képen: örsi foglalkozás (MTI-fotó; Benkő Imre felvétele — &S)_ nekünk elsősorban művelődéspolitikát kell folytatnunk, mégpedig együtt, összehangoltan a többi tömegszervezettel. Ezért is eleven a kapcsolatunk a tanácsi bizottságok elnökeivel, kölcsönösen meghívjuk egymást, vagy például a Radnóti nevét viselő községi KISZ-alapszervezettel. Erről még feltétlenül érdemes megemlíteni, hogy nagyon életrevaló, tagjai rendkívül agilis, lelkes fiatalok. Gondolatot gondolat követ, csak győzzem jegyezni... Mint kitűnik, tennivalója tömérdek kínálkozik a munkaközösségnek. Létrehozni, s gondosan összeállított programokkal működtetni például az öregek klubját, amit Prohászka Szilveszter vöröskeresztes titkár vállalt magára. Nem hiányzik az érdeklődés az esztétikai mozgalom, az irodalmi műsorok, vagy éppen a vetítettképes külföldi útibeszámolók iránt sem. A november 7-én bemutatkozott asszonykórus a korábbi kézimunka-szakkör tagjaiból alakult. Egy idős néni, Üveges Ferencné szervezte, Miskolczi József - né pedagógus, a helyi népfrontelnökség tagja pedig vezeti nagy ügyszeretettel. Máris büszkeségük a Petőfi Tsz tagjai sorából létrejött citerazenekar. A hangszereket a közös gazdaság vásárolta, s jólesően tapasztalták, hogy a meglettebb korosztályúak közül milyen sokan értenek a citerához! A négyestelepi tanyákon éppúgy, mint a Torma-tanyai részen élők műsoros rendezvényeket kérnek minél gyakrabban. A legíri- sebb példa pedig: a fiatalok kamarakórus létrehozását indítványozták. — Minden termelőmunkához alapvető feltétel az általános és a szakmai műveltség. A szabad idó hasznos kitöltésével ebben segíteni, a legváltozatosabb formákban a műveltséget gyarapítani nagyon hálás feladat! Ha nem is mindig könnyű... — fejezte be a gondolatsort dr. Kőváriné. Mielőtt azonban a nehézségek felől tudakozódhattam volna, beszélgető partnerem máris újabb témát pendített meg. Hová kerüljön a virág — Nagyon életrevaló a Rasztik András, technikumot végzett tsz-tag vezetésével működő mezőgazda- sági munkaközösségünk is Amikor elnökségünk e bizottság programjáról tárgyalt, kiegészítésként javasoltuk: hozza létre a kertbarátok klubját. Az ötletet az adta, hogy községünk egészen megújult, sok kertes családi ház épült és épül, a kér tapólósnak pedig nálunk nincsenek hagyományai. Jó szolgálatot tehet egy kertbarátklub olyan szaktanácsokkal, hogy hová kerüljön a virág és hová, milyen összetételű földbe például a zöldség. Vagy éppen a gyümölcstermesztéshez nyújthat hasznos útbaigazításokat. Szakértőkből nálunk nincs hiány, hiszen ugyancsak e munkaközösség a gazdája a jól működő agrárklubunknak is. Es elmondhatom: sok segítséget kapunk az agrárértelmiségtől! Ott van például Vigh Miklós, a Búzakalász elnöke, vagy dr. Sándi Ottó, a Petőfi Tsz-é. Nem kérhetünk tőlük olyan segítséget, hogy valaha is elzárkóznának. Miután a kertbarátklubról még azt is megtudom, hogy nyárra gyakorlati bemutatókat tervez, mert akadnak a községben mintául szolgáló kiskertek, az ötletekből kifogyhatatlan, a megbízatást nagy odaadással végző elnökasszony személyére terelem a szót. Mikori és hogyan kapcsolódott be a mozgalmi tevékenységbe? Válasza kissé meglepő: „Csak” 70 százalékos munkabírással... — Tulajdonképpen magam ajánlkoztam. Jobban mondva, a férjemmel — aki állatorvos — protezsál- tattam be magam. Az egészségemmel sajnos, mindig baj volt, állást emiatt nem vállalhattam. Valamilyen módon viszont hasznára akartam válni a közösségnek. Művészettörténésznek készültem, talán ezért is a közművelődés állt hozzám közel. Egyébként soha nem éltem elszigetelten, a férjemnek szóló, bejelentéseket rendszerint én veszem fel. Ilyenkor magától értetődő a baráti eszmecsere a család öröméről, gondjáról, vagy éppen a községet érintő kérdésekről. Mondhatom, hogy igencsak mindenkit ismerek. Valahogy ÚUí^keiKiödattit. Háziasszony — és fáradhatatlan közéleti ember! — jut eszembe ismételten, a személye iránti nagy tisztelettel. S újra előveszem az augusztusban kapott beszámolóját. „... Az említett művelődési közösséget ugyan szerény személyem vezeti, de ez természetesen nem elegendő. Tavaly volt ugyanis egy súlyos szívműtétem, s így az én munkabírásom is csak körülbelül 70 százalékos ...” Majd erre gondolok: ha az egészsége engedné, vajon mennyit jelentene ennek a nagyszerű asszonynak a száz százalékos munkabírása?... Perny Irén
