Petőfi Népe, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-30 / 306. szám

& oldal 1972. december SO-, szómba* Események sorokban üdvözlet a Martinlqne-i kommunistáknak A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága táviratban üdvö­zölte a Martinigue-i Kom­munista Párt Központi Bi­zottságát a párt december 30-án kezdődő kongresszu­sa alkalmából. Felszabadító harcok Kelet-Afrikában A Mocambique-i Felsza­badítás! Front képviselői csütörtökön este Dar es-Sa laamban bejelentették, hogy a portugál gyarmatosítók­kal vívott ütközetben az expedíciós hadsereg 200 ka­tonáját tették harcképte­lenné. Lerombolták a por­tugálok kilenc harcállás­pontját, lelőttek öt repülő­gépet és elsüllyesztettek hat hajót a Zambezi folyón. A kínai nép támogatja Vietnamot Pekingben pénteken dél­után több. mint 10 000 fő részvételével nagygyűlést tartottak Nguyen Thi Binh asszony, a DIFK kínai lá­togatáson tartózkodó kül­ügyminisztere tiszteletére. A résztvevők tolmácsolták a kínai nép elhatározását, hogy határozottan támogat­ja a vietnami népnek az amerikai agresszió ellen fo­lyó harcát Halálbüntetés — lopásért A kameruni Doualában csütörtökön huszonegy ha­lálos ítéletet hirdetett ki a helyi törvényszék. Az el­ítéltek valamennyien tol- vajlásért. illetve rablásért kapták a kiszabható legsú­lyosabb büntetést. Ahidjo köztársasági elnök szep­temberben — a banditiz- mus elharapózása nyomán rendkívüli módon megszi- goríttatta a büntető tör­vénykönyv előírásait. Az újabb rendelkezések értel­mében ..súlyos lopásért”, azaz olyanért, amelyet erő­szak, vagy fegyver alkal­mazásával. illetve autón, vagy autólopással követnek el, halál jár. Az említett esetekben nem mérlegelhe­tek „enyhítő körülmények”. Barbár támadók és hősies védekezők Huszonnégy légvédelmi egységet tüntettek ki KAIRÓ Tegnap az éjszakai órák­ban ismét B—52-es köte­lékek támadták a vietna­mi főváros körzetét. A több hullámban megismétlődő bombázás csaknem egy órán át tartott. A főváros védelmi övezetének légvé­delmi egységei hatékony rakétatűzzel fogadták az újabb támadást. Hanoi körzete fölött két B—52-es gépet lőttek le. A lelőtt B—52-esek száma hatvan­ra emelkedett, ezek közül 33-at december 18 óta lőt­tek le, 22-őt Hanoi fölött, Pénteken jelentették, hogy Quang Binh tartomány fö­lött december 27-én lelőt­ték a hétszázadik ameri­kai repülőgépet. A VDK fölött eddig lelőtt ameri­kai repülőgépek száma 4154. Az Egyesült Államokban érthetően aggodalmat vál­tott ki az a tény, hogy a VDK elleni bombatámadá­sok során a légierő mind több B—52-es repülőgépet veszít. Washingtoni kato­nai megfigyelők becslése szerint, ha az Egyesült Ál­lamok továbbra is fenn­tartja a jelenlegi bevetések magas szintjét és a VDK légvédelme az eddigi ha­tékonysággal folytatja a harcot, mintegy három hó­napon belül megsemmisül az amerikai légierő B—52-es állománya. A „hadileltárban” mintegy 200 ilyen típusú óriásbom­bázó szerepel, ezek közül azonban csak 140 áll harci bevetésre készen. A hanoi lapok pénte­ken közölték Ton Duc Thang, a VDK elnöke ren­deletét, amelyben a decem­ber 18-a óta tartó szaka­datlan bombatámadások közepette a támadó ellen­ség fölött aratott győzelem elismeréseként 24 légvédel­mi egységet tüntettek ki a Nagy Győzelem és a Győ­zelem érdemrendjeinek kü­lönböző fokozataival. A kitüntetett egységek több­sége rakéta- és radaregy­ség. Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke pénteken a Kremlben fogadta VoThuc Dong-ot, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság moszkvai nagykövetét. A testvéri szolidaritás szelle­mében lefolyt beszélgetés során a Szovjetunió és a Vietnami Demokratikus Köztársaság közötti kap­csolatok kérdéseiről tár­gyaltak. A dél-vietnami hadszín­térről érkező jelentések szerint csütörtökön délután a felszabadító erők rakéta- tüzet zúdítottak a Da Nang-tól 6 kilométernyire fekvő Hoa Cam-i katonai támaszpontra és kiképző központra. Ugyancsak az északi fronton, Quang Tri térségében a szabadság- harcosok tüzérségi tűz alá vették a saigoni tengerész- gyalogosok egységét. A tüzérségi előkészítés után rajtaütöttek az egységen. SANTIAGO A chilei reakció látha­tóan nem nyugodott bele a novemberi jobboldali sztrájkmozgalom során a népi egység kormányától elszenvedett vereségébe. A márciusi választások előtt a kereszténydemokraták ál­tal vezetett jobboldal újabb kísérleteket tesz a kor­mány politikájának aláásá- sára. Az ellenzék módszere továbbra is az .alkotmá­nyosság. látszatának fenn­tartásával ' övön aluli” üté­sek osztogatása a törvény- hozásban. ahol tudvalévőén a jobboldal van többség­ben. A jobboldal legújabb céltáblája Orlando Millas, a kommunista pénzügymi­niszter. A kormány politi­káját következetesen meg­valósító Millast csütörtö­kön a képviselőhöz felfüg­gesztette állásából, mond­ván; „törvénytelenül” járt el a vállalkozók sztrájkjá­ban részt vett személyek­kel szemben. A-népi egység kabinet tagjai elleni meg­torlás e formája a chilei jobboldal több ízben beve­tett eszköze, s mint emlé­kezetes. a törvényhozás ösz- szetétele miatt eddig be is vált. A képviselőház 75:42 arányban hozott döntése csak a szenátus hozzájáru­lásával lép életbe, de a sze­nátorok egy hónapon belül kinyilvánítandó, véleménye nem kétséges; itt is a jobb­oldal van többségben. (AFP, AP) Lemondott a jemeni miniszterelnök Mohszen El-Aini, a Je­meni Arab Köztársaság mi­niszterelnöke — aki pilla­natnyilag Rómában gyógy­kezelteti magát — lemon­dott tisztéről — adta hírül egy Bejrútban kiadott köz­lemény. A hírt telefonon maga a kormányfő is meg­erősítette libanoni újság­íróknak. A közlemény szerint El- Aini előzőleg három felté­telhez kötötte hivatalban maradását. Egyrészt ahhoz, hogy oszlassák fel a köz- társasági tanácsot, másrészt ahhoz, hogy oszlassák fel a parlamentet, végül pedig ahhoz, hogy szüntessék meg a katonai főparancsnoksá­got és hozzák létre a had­ügyminisztériumot. Követe­léseit nyilvánvalóan nem teljesítették. El-Aini felrótta a parla­mentet ellenőrzésük alatt tartó törzsi előkelőségek­nek, hogy szembeszállnak a Jemeni Arab Köztársaság és a Dél-Jemeni Népi Köz­társaság egységnyilatkoza­tával és „egy szomszéd arab ország kedvéért” — ez az utalás Szaúd-Arábiá- ra vonatkozik — új hábo­rúba próbálják taszítani a két Jement. (Reuter, UPI, AP) Románia ünnepe Románia népei ma ün­neplik köztársasági rend­szerük megteremtésének negyedszázados évforduló­ját. A köztársaság kikiál­tása a román nép történel­mi felemelkedésének útján az egyik legjelentősebb mérföldkő volt. A szovjet hadsereg győzelmes előre­nyomulása talaján kirob­bant 1944. évi fegyveres felkelés teremtette meg a tényleges lehetőséget a fel­szabadulásra. A gazdasági és társadal­mi átalakulást azonban gá­tolta a monarchia rend­szere, amelynek védőpaj­zsa mögött gyülekeztek a még mindig jelentős tarta­lékkal rendelkező elnyomó rétegek. 1946 őszén, az or­szágos választásokon meg­semmisítő vereséget szen­vedtek a reakciós polgári pártok. Napirendre került az elavult monarchia meg­döntése. 1947. december 30- án Cheorahe Gheorghiu- De), az RKP Központi Bi­zottságának főtitkára és Pet.ru Groza miniszterelnök előtt a király aláírta a le­mondó okmányt. A köztársaság kikiáltása, óta eltelt negyedszázad bi­zonyította a szocialista tár­sadalmi rend magasabbren- düségét. Románia Európa egyik leggyorsabban fejlő­dő országa: az ipari terme­lés évi átlagos növekedési üteme 13 százalékot ért el és 1972-ben értékben hu­szonegyszerese volt az 193S. évinek. A • szocialista alapokra helyezett mező- gazdaság megindult a gyors, nagyszabású fejlődés útján. Az elmúlt években létre­jöttek a feltételek ahhoz, hogy átalakuljon a hagyo­mányos román falu. Romá­nia fejlett iparral rendel­kező ipari agrárállammá vált. Nagy nemzeti ünnepén azt kívánjuk Románia né­peinek, hogy érjenek el minél nagyobb sikereket a szocialista építőmunka előt­tük álló jelentős feladatai­nak megoldásában, a szo­cialista országok egysége, barátsága, a proletár nem­zetköziség erősítéséért foly­tatott harcukban. Harci bizottság alakult Egyiptomban Nasszer szellemi hagyatéka Szadat egyiptomi elnök — mint jelentettük — ren­delettel megalakította az az Országos Harci Bizott- i ságot, amely országos szin­ten irányítja és ellenőrzi a felszabadító harc előkészü­leteit. A bizottság élén az államfő áll. Tagjai: a két alélttök, a parlament elnö­ke. a miniszterelnök, az ASZÚ első titkára, a három miniszterelnök-helyettes — köztük a tájékoztatási és kulturális miniszter, a bel­ügyminiszter, valamint a gazdasági és külkereskedel­mi miniszter —. továbbá az elnök nemzetbiztonsági ta­nácsadója, a pénzügymi­niszter. s a hadügyminisz­ter. A bizottság az elnök kezdeményezésére tart ülé­seket és jogában áll bárkit meghívni tanácskozásaira.j Az első ülésre ma kerül sor. Szadat elnök a továb­biakban Szidki kormányfő elnökletével állandó bizott­ságot hozott létre, amely­nek feladata a legfelsőbb harci bizottság határozatai­nak végrehajtása és ellen­őrzése. Végül egy harmadik el­nöki rendelet a kormány­zósági harci bizottságok megalakításáról intézkedik. A bizottságok elnöki tisztét a kormányzók töltik be. Kairói megfigyelők em­lékeztetnek arra. hogy a néhai Nasszer elnök or­szágszerte kiépítette az úgy­nevezett „polgári harci bij zottságok” hálózatát. A bel­ső front mozgósításának ez a népi rendszere később, az elnök halála után feledés- j be merült. Az újonnan lét­rehozott harci bizottságok I sok tekintetben Nasszer 1 koncepcióját idézik. Békegalamb — a tengerentúlról Karácsony táján, év végén évek óta rendszere­sen megérkezik Garsonék jó kívánsága Amerikából. Elegánsan beborítékolt lapok szörnyűségesen ízléstele­nek; arannyal vastagon befújt angyalkák röpdösnek, roskadásig megrakott karácsonyfák és kacskarin­gás aranybetükkel csomagolt üdvözlő szövegek között. Az ilyen tejszínhabos lapok legalább úgy elcsapják a szemét az embernek, mint a születésnapi torták a gyomrát. Garsonékkal három, vagy négy éve váltogat­juk szorgalmasan a levLapokat; mióta itt jártak Ma­gyarországon, hogy turistaként egészen közelről néz­zenek farkasszemet a szocializmus valóságával. A vé­letlen úgy hozta, hogy éppen velük készítettem inter­jút; innét az ismeretség. Mr. Garson, egy nagy, háztartási cikkeket készítő gyárban dolgozott. Felesége háztartásbeli. Felnevelt három fiút és két lányt, egy fényszöv kirakatot meg lehetne tölteni az unokái fényképével. Mr. Garson nem is titkolta, sőt igen büszke volt rá, hogy őt bizony meg­becsülik abban a gyárban, ahol ledolgozta, leélte szin­te az életét. Szépen keres, jól él. Főleg, mióta a gye­rekeire sincs gondja, azóta utazgatnak a feleségével és mindent megvásárolnak, ami megnyeri a tetszésü­ket. „Mert nálunk olyan áruházak vannak — robbant ki a nemzed büszkeség Mrs. Garsonból —, hogy ott minden az égvilágon kapható!” Eldicsekedtek paplan­jukkal, amely gombnyomásra fűthető, vagy hűthető, s azzal is, hogy ők egyszerű emberek, úgynevezett kis­emberek, akik távol tartják magukat a politikától. Ok igazán nem panaszkodhatnak, a munkájukért megkap­ják, ami jár, a többi pedig nem az ő dolguk. Amikor a vietnami háborút szóba hoztam, Garsonék jelentőségteljesen összenéztek. „Na, most jön a vörös propaganda — mondta a pillantásuk —, igaza volt an­nak az úrnak, alti erre külön felhívta a figyelmünket.” Hogy kitérjenek a válasz elől, azt mondták: ez „nem az ő háborújuk”. Olyan értelemben gondolták biztosan, hogy nem az ő gyerekük élete forog veszélyben, nem az ő sok évi, valóban becsületes munkával megszer­zett nyugalmukat, jólétüket, fenyegetik a távoli Ázsiá­ban zajló hadműveletek. Akkor, három éve nem ju­tottunk ennél tovább. Vietnamnál elakadtunk és én éreztem; hiába is érvelek, hiába mondok bármit, Mr. és Mrs. Garson, Amerika e két derék és gyermekien hi­székeny honpolgára nem engedi hallótávolságnyira a világveszély jelzéseit. Boldogan akarnak élni, minden este bebújni a gombnyomással szabályozható paplan­juk alá,"reggel kisimult arccal meginni a narancsle­vet és a kávét, meglátogatni az unokákat, bevásárolni a mindent kínáló óriási áruházban, szép, angyalhajas, aranycsengetyűs lapokat küldözgetni karácsony táján, ahogy már az a rendesen élő, tisztességes emberek kö­zött illik. Az idén valami megváltozhatott náluk. Abból gon­dolom, hogy a szokásos lap ugyan megjött, de a színes virágok között hófehér galamb repült, kiterjesztett szárnyakkal, s a felirat egyetlen szóból állt; Peace! Béke! Amikor a lapot kiszedtem a borítékból éppen akkor közölte a rádió, hogy „minden eddigit fölül­múl az amerikaiak támadása a demokratikus Vietnam ellen”. Most, amikor éppen abban reménykedett a vi­lág, hogy végre elhallgatnak a fegyverek, csend lesz végre és béke azon a földön, ahol nem kakukkos óra kelti és reggelenként nem narancslé, forró kakaó és foszlós kalács várja az iskolába Induló gyerekeket!... Hogyan jutottak idáig Garsonék, nőm tudom, Tény, hogy eljutották. Valami mélyről jövő, nagy nyug­talanság áradt a levelükből. Nem mondták ki, nem írták le, még csak burkoltan sem céloztak rá, de a ga­lamb mindent elmondott helyettük. Vele üzentek. Rá­bízták titkukat: hogy valami nagyon hiányzik a kará­csonyfájuk alól. Valami, amit nem pótolhatnak a leg­szebb ajándékok sem: a lelki ismeret békéje. Ha két olyan szabályosan átlag-amerikai, mint Garsonék el­jutottak idáig, hogy igenis felelősséget éreznek és vál­lalnak azokért az emberekért, akik az általuk jónak mondott társadalom áldozatai, akkor valami megmoz­dult még a kispolgári babaotthonokban is!?... Garsonék, amikor itt jártak nem csukták le udva­riasan szereket a hibák előtt, sőt szakszerűen elma­gyarázták, hogy ők ezt hogyan „nem csinálnák”. Kri­tizálni persze mi is tudunk idegenben, többnyire csak azt nem vesszük észre, amitől az ott élő fulladozik. Garsonékat nagyon meglepte nálunk az, hogy az embe­rek „érdeklődnek”. Egymás iránt, a világpolitikai hely­zet iránt, országos dolgok iránt. Hogy egymás között megvitatják kételyeiket, nyíltan egymás szemébe mondják a véleményüket, szinte nincs is olyan dolog, amelyet szó nélkül hagynának. ..Hát ez bizony nálunk nem így van!” — mondták akkor, meglehetősen fellel­kesülve a látottaktól. Azóta úgy látszik történt egy és más nemcsak a Fe­hér Ház környékén, hanem Garsonék Amerikáiában is. Garsonékat feltehetően nem tette kommunistává a szocializmusban tett kirándulás, de talán segített ki­zökkenteni őket a nyugalmáért szófogadó kisember ké­nyelmes álláspontjáról. Hiszen amit akarnak, az máris ellenkezik saját vezetőik céjaivai, szándékaival. Békét akarnak! Ezért bízták galambra újévi kívánságaikat. Azt , üzenték vele hogy most már az ő vágyuk is ugyanaz, ami a miénk. Peace! Vagyis: Békéi... .Vadas Zsuzsái Nem nyugodtak bele az őszi vereségbe Chilében erősödik a reakció

Next

/
Thumbnails
Contents