Petőfi Népe, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-28 / 304. szám
4 oldal 1972. december 28. csütörtök Célok, teendők az állattenyésztésben 1973 január Utol Változások a nyugdíjszabályokban Az esztendő végén meglehetősen vegyes, némileg ellentmondásos az állat- tenyésztési helyzetkép: a korábbi erőfeszítések eredményeként már az idén több volt a sertés, mint amennyit a IV. ötéves terv 197o-re irányzott elő — a becslések szerint jövőre már százezer tonna sertéshússal haladjuk meg azt —, de a másik legfontosabb területen, a szarvasmarha-tenyésztésben most gyürkőzünk csak neki igazán az új kormányhatározat végrehajtásának. Mindez egyszersmind any- nyit tesz, hogy összességében a tervezettnél korábban valósul meg a X. pártkongresszusnak a hústermelés emeléséről szóló, s a Központi Bizottság novemberi ülésén ugyancsak megkülönböztetett figyelmet élvező határozata, ám ez korántsem rejti el a sokirányú teendőket. IS százalékkal több húst fogyasztunk A felszínen, a statisztikai adatok szerint húsellátási gondjaink lényegében megoldódtak, hiszen az 1965. évi 53-ról 1971-re 15 százalékkal nőtt, s elérte a 61 kilót az egy főre jutó húsfogyasztás. Mindez azonban a baromfitenyésztés korábbi, s a sertéstenyésztésnek a legutóbbi egy-két esztendőben végbement fejlődésével magyarázható, annak köszönhető. Régi keletű dilemmát sikerült voltaképpen — reméljük tartósan — legyűrni sertésügyben. Az úgynevezett sertésciklus, a termelés szakaszos hullámzása mind nálunk, mind a világ legtöbb országában súlyos gondokat okozott. Igaz, hagyományosan tartózkodtunk a marhahústól, az egy főre jutó évi tízkilós marhahúsfogyasztás roppant kevésnek mondható. Ugyancsak elmaradtunk tejivás dolgában: az évi 110 liter fejenkénti fogyasztással valahol az eurónai országok rangsorának végén vagyunk. Kétszáz szakosított telep Most tehát, az új esztendő küszöbén kettős tennivaló nehezedik a gazdaságokra. Helyesebben, fie beszéljünk erről ilyen komoran: nem ívelt volna föl a sertéstenyésztés, ha nem lett volna érdemes, kifizetődő foglalkozni ezzel az állattal. Ugyanakkor a most már végrehajtási rendelkezésekben is napvilágot látott kormány- határozat egyértelműen jövedelmezővé teszi a szarvasmarha-tenyésztést, annak minden fázisát. A sertések esetében lényegében a háztáji gazdaságok gyors reagálásának köszönhető a siker. Jövőre mintegy 200 szakosított sertéstelep kezd működni, vagyis tekintélyes szerephez jut immár a nagyüzem. Igaz, itt-ott tekintélyes gondokkal jár mindez, főként pénzügyi természetűekkel. Magyarán: ezek a beruházások jóval többe kerültek a tervezettnél, s akadnak hangok, amelyek megkérdőjelezik a jövedelmezőséget. Kazareczki Kálmán mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes a megvel tanácsok illetékeseivel tartott decemberi tanácskozáson erre az aggályra célozva szögezte le: oemm!féle áremeléssel ne számol innak a gazdaságok, önmaguknak kell megoldaniuk e modern, inarsze- rű telepek működtetését. ÍTTeT-rátette azonban a rm - p íc'rtor1'' bn«V el“ icmsssn^ő itt is az iparban szokásos nrőkpüzeme- lés megannyi buktatóin továbbá való igaz- olvkor pejip.7°i->b dolgozni ez°ken a telepeken, mint valamely ipari üzemben, lévén itt a „megmunkálandó anyag” nem más, mint élő szervezet.) A szakértelem, valamint a szakosodás terjedése van most napirenden, így eldöntendő a termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban, hogy mire helyezzék a hangsúlyt. Vannak már szakosodott gazdaságok; egyiküket, az Agárdi Állami Gazdaságot, éppen a közelmúltban mutatták meg a hazánkban járt szovjet párt- és kormányküldöttségnek, amelynek tagjai nagy elismeréssel szóltak a negyven gazdaságot sertéstenyésztés dolgában összehangoló agárdiak munkálkodásáról. A termelőszövetkezetek eddig kevésbé szakosodtak, de a legjobban szervezettek és legnagyobb teriiletűek előbb- utóbb rálépnek erre az útra, amejyen a mezőgazda- sági termelésnek, így az állattenyésztésnek jelentős tartalékai vannak még. Mi határozza meg azt, vajon melyik állattal a legcélszerűbb valamely gazdaságnak foglalkoznia? Receptet adni erre aligha lehetne: a hagyományok, a munkaerő-kínálat, a természeti adottságok, a pénzügyi teherbíróképesség mind-mind olyan szempont, amelyek belejátszanak a vezetőség döntéseibe. Biztató elő;elek Szarvasmarha-ügyben tej- é? hústermelésre várható bizonyos szakosodás. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium szakemberei 1973 első hónapjaiban felkeresik a megyék tanácsait, területi tsz-szövetségeit, s helyben igyekeznek a gazdaságokkal egyeztetni az elképzeléseket. Van a tenyésztőkben készség, kedv, jó reagálás a kormányhatározatra. Csak egyetlen példát említve: az egyik tsz-szö- vetség tagszövetkezetei jövőre 450, 1974-ben 308, 1975-ben 708 szarvasmarha-férőhely megépítését tervezik, állományukat 60 százalékkal gyarapítván a tervidőszak végére. Jelentős aktivitással találkozunk a tejfeldolgozásban is: sorra-rendre alakulnak termelőszövetkezeti közös vállalkozások erre. Megannyi részletkérdés egybehangolásától függ, vajon miként sikeredik a program végrehajtása egy- egy tájban, s az egész országban. Egyvalami bizonyos: úgy lenne kívánatos, ha a célszerű szakosodás ellenére nem apadna a sertésállomány, de gyarapodna a szarvasmarhák száma. Van-e vajon valamiféle varázsszer e célkitűzés elérésére? Természetesen nincsen, nem lehet, ám az előjelekből ítélve opti- mi-fák lehetünk: a kötelező tervmutatók helyébe lénett közgazdasági szabályozók olvkémen vezérlik a helyi döntéseket, hosy a népgazdaság érdekeivel eaybeeső harmón!'i teremtődik a következő esztendőkben. K. N. A KORKEDVEZMÉNYRE JOGOSULT DOLGOZO MIKORTÓL KAPHAT ÖSZTÖNZŐ NYUGDÍJPÓTLÉKOT? megy nyugdíjba, hanem tovább dolgozik, az 52. életévének a betöltését követően — akár szövő, akár más munkakörben — munkában töltött minden teljes év (minden 365 naptári nap) után a nyugdíjkiegészítésen kívül ösztönző nyugdíjpótlék is megilleti. HOGYAN KELL a munkabératlagot KISZÁMÍTANI? öregségi és rokkantsági nyugdíjának összegét a nyugdíjazás évét megelőző 5 naptári év közül a munkabér szempontjából legkedvezőbb 3 naptári év és a nyugdíjazás évének tört része alatt elért munkabérátlaga alapján kell megállapítani, ha az igénylő számára előnyösebb, a 4 év és a tört év átlagánál. Ezt az új szabályt azonban csak annál a dolgozónál lehuj alkalmazni, akinek az említett 5 év alatt van olyan 3 éve, amelyben legalább 181—181 napra és az ilyen 3 év alatt összesen legalább 24 hónapra (730 naptári napra) bért kapott. Ha van ilyen 3 év, de a régi szabály alkalmazása az előnyösebb a dolgozóra, akkor 1972. utáni nyugdíjazásnál is aszerint kell a nyugdíját, illetve a munkabérát- lagot megállapítani. Tehát a dolgozóra nézve kedvezően bővült a „választási” lehetőség. Felhívjuk a figyelmet, hogy a legkedvezőbb 3 évet nem a dolgozónak kell kiválasztani. illetve kiszámítani, hanem az hivatalból történik. Az új szabály alkalmazására akkor is sor kerülhet, ha az igénylő nem a nyugdíjazást közvetlenül megelőzően elért, hanem az öregségi korhatár elérését, illetőleg ennél 5 évvel alacsonyabb életkor betöltését megelőzően elért munkabér figyelembevételével kéri nyugdíjának a megállapítását. Az erre irányuló kérelemben csak azt kell megjelölni, hogy a nyugdíjazást megelőzően elért kereset helyett, a nyugdíjra jogosító, vagy az ennél 5 évvel alacsonyabb életkor betöltését megelőző keresetet vegyék-e alanul a nyugdíj megállapításánál. A választott életkort megelőző 5 év közül a legkedvezőbb 3 év kiválasztása már ebben az esetben is hivatalból történik. A nyugdíjra jogosító életkort vagy annál 5 évvel alacsonyabb életkort megelőző kereset alapján csak akkor kerülhet sor a nyugdíj megállapítására, ha az ehhez szükséges béradatokat az igénylő, illetőleg a munkáltató a nyugdíjmegállapító szerv rendelkezésére tudja bocsátani és a dolgozó a választott életkorig szerzett legalább 19 évi szolgálati időt. (Folytatása következik.) A jelenlegi szabályozás szerint az öregségi és a rokkantsági teljes, vagy résznyugdíj összegének alapjául szolgáló munkabérátlagot a nyugdíjazás évében a nyugdíj megállapításáig, valamint a közvetlenül megelőző négy naptári év alatt elért munkabér havi átlaga alapján kell kiszámítani, A most még érvényes szabály szerint az a dolgozó, aki a nyugdíjkorhatár elérésénél (férfi a 60., nő az 55.. illetőleg korkedvezmény esetén férfi az 55., nő az 50, életévénél) később megy nyugdíjba, kérheti, hogy nyugdíját ne az előbbi bekezdés szerint, hanem az öregségi korhatár betöltését, vagy ennél 5 évvel alacsonyabb életkor be- j töltését megelőzően elért átlagkereset alapján állapítsák meg, ha a választott időpontig már szerzett legalább 10 évi szolgálati időt. Háromféle lehetőség között választhat tehát a nyugdíj előtt álló dolgozó, ha nem megy nyugdíjba altkor, amikor a korhatárt eléri, hanem tovább dolgozik, mert kérheti, hogy nyugdíját — a nyugdíjazás évében a nyugdíj megállapításáig és az ezt közvetlenül megelőző négy nantári évben elért kereset alapján, vagy ha ránézve kedvezőbb, — az öregségi nyugdíjra jogosító életkor betöltésének évében az életkor eléréséig és az ezt közvetlenül megelőző négy naptári évben elért kereset alapján, vagy, ha kedvezőbb — az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárnál 5 évvel alacsonyabb életkor betöltésének az évében ennek az életkornak az eléréséig és az azt közvetlenül megelőző 4 naptári évben elért keresete alapján állapítsák meg. Az új szabály szerint az 1972, december 31-e után nyugdíjba menő dolgozók Január l-én esedékes a kSte'ezö géjijámi-Silzlositás díja Képünkén a Gorkij-br'gáű tagjai míg a régi típu ú háti permetezőket eile, z'k a próba a len. ~ (Tóth Sándor felvétele) Minden magyar gépjárműre — mint ismeretes — kötelező a felelősségbiztosítás, amelynek 1973. évi dija január 1-én esedékes. A személygépkocsik évi biztosítási díja változatlanul 460 forint —, amely két egyenlő részletben, januárban és júliusban fizethető — a motorkerékpároké 100 forint, s ej január 1-én egy összegben esedékes. Az Állami Biztosító a tavalyi kedvező tapasztalatok alapján valamennyi magángépkocsi- és motorkerékpár-tulajdonosnak meg- üldi a biztosítási díj rendezésére szolgáló postautalványt. Aki valamely oknál fogva esetleg január 10-ig nem kapná meg a befizetésről szóló értesítést és az utalványt, azt az állandó lakhely szerint illetékes ÁB igazgatóságon vagy fiókban átveheti. Ugyanott kell jelenteni 30 napon belül — az utalványhoz mellékelt űrlapon — a járművekkel kapcsolatos esetleges változásokat, például azt, ha a gépkocsit nem üzemeltetik, eladták vagy a közlekedésrendészet kivonta a forgalomból. A biztosítási díj kifizetését a postautalvány feladóvevénye igazolja. Ezt egyébként a különféle ellenőrzések alkalmával is megkövetelhetik, s hiányában a kocsi üzemeltetését megtiltják* A korkedvezmény új szabályai kihatnak az ösztönző nyugdíjpótlékra is. A jelenlegi szabályok szerint ugyanis korkedvezmény alapján igen kevesen igénylik az ösztönző nyugdíjpótlékot,- mivel ahhoz férfiaknál 25 évi korkedvezményes munkakörben eltöltött idő, és az 55. életév betöltése, nőknél pedig 20 évi ilyen munkakörben eltöltött idő. és az 50. életév betöltése utáni továbbdol- gozás szükséges. Azok a dolgozók, akik ennyi időt nehéz munkával eltöltöttek, általában ösztönző nyugdíj- pótlékra nem tartanak számot, hanem igénybe veszik a korkedvezményes nyugdíjat. AZ ÜJ SZABÁLYOK SZERINT minden olyan dolgozó, aki bármikor legalább 10 évet (nő 8 évet) korkedvezményre jogosító munkakörben eltöltött és nem veszi igénybe a korkedvezményes nyugdíjat, hanem tovább dolgozik, a korkedvezményes korhatára elérése után munkában töltött évei után ösztönző nyugdíjpótlék illeti meg. Az ösztönző nyugdíjpótlék az ilyen dolgozót akkor is megilleti, ha a korkedvezményes nyugdíjra való jogosultságának a megszerzése után — a nyugdíj igénybevétele nélkül — már nem korkedvezményes munkakörben dolgozik. így például: nő dolgozó, aki jelenleg (tehát 1972- ben) 51 éves és — mund- juk — 20 éve dolgozik a text'lioarbnn. E 20 év alatt 12 évig szövő volt. Az új szabályok szerint 3 évi kor- kedvezmény illeti meg, tehát 1973-ban (52. életévének az elérésekor) nvug- díjba mehetne. Ha nem Eégi, új kön fősben hetővé alakított — „Permike”, amelyből 8500 darabot szállítanak a kereskedelemnek. sárlók a „Lepke” névre I hallgató kerti permetező- géppel. Utóda — egy újítással egyszerűbben kezel- I Az elmúlt évek során sokat változott küllemében a Vegyiműveket Építő és Szerelő Vállalat tiszakécskei gyáregységének hagyományos terméke, a háti permetezőgép. A réztartályt például műanyag váltotta fel. A háztáji gazdaságok e nélkülözhetetlen munkaeszközét most a kényelmesebb használat érdekében tovább tökéletesítették. A képünkön látható D—2 és a TM típusokról elmarad a csőváz, rövidebb lesz a dugattyú, s azonos teljesítmény mellett több mint egy kilóval csökken a gép összsúlya. A végrehajtott módosításokban tükröződnek a vásárlók, a felhasználók észrevételei is. A gyár ugyanis több gazdasággal kötött szerződést a kísérleti készülékek kipróbálására. Ezek a gazdaságok kérdőíveken számoltak be üzemeltetési tapasztalataikról, Emellett az új konstrukció prototípusát a gyár dolgozói is nyúzópróbának vetették alá. A korszerűsített permetező- gép sorozatgyártását a jövő év második felében kezdik meg. Ennek forgalomba ho zá«a n“m okoz fennakadó" a réei készülékek pótalkat ”és7-el1út,A'!<ban, mert '"afouto^nbb e1°m°k: sző’’* fej. dugattyú stb. mindkét -*<5nhe beszerelhetők. A jövő év elejétől más formában találkoznak a vá»
