Petőfi Népe, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-28 / 304. szám

WT2. December 28. csütörtök 3. oldal Január 2-án megkezdődik a választók összeírása A kitöltés határideje: január 12. A Magyar Közlönyben közzétett minisztertanácsi rendelet már rendelkezik a tanácstagok 1973-ban ese­dékes általános választásá­nak előkészítéséről. Esze­rint a választók névjegyzé­kének elkészítése céljából összeírják azokat a magyar állampolgárokat, akik 1956. január 1-e előtt születtek, vagy házasságkötésükkel váltak nagykorúvá. Az összeírás megkezdésé­ről, szabályairól egyébként a helyi tanácsok végrehajtó bizottságai január 2-án hirdetményt adnak ki. Az összeírást most is biztosok végzik, akik körzetükben Január 2-a és 6-a között osztják ki az íveket. A ki­töltés határideje január 12. Az összeírólapon a pontos névre, a bejelentett állan­dó lakásra, s foglalkozásra, a személyi igazolvány szá­mára, a születési helyre és időre, illetve az esetleges választójogi korlátozásra vonatkozó kérdések van­nak. (Mint ismeretes, nin­csen választójoga annak, aki a közügyektől, illető­leg a választójog gyakor­lásától eltiltó ítélet hatá­lya alatt áll, szabadság- vesztés büntetését tölti, vagy előzetes letartóztatás­ban van, rendőrhatósági felügyelet alatt áll, elme­beteg, tekintet nélkül arra, hogy gondnokság alatt van vagy sem.) Az összeírólapot a vá­laszadónak kézjegyével kell ellátnia, ám ha valaki távolléte (kórházi ápolás, üdülés, munkavégzés stb.) vagy testi fogyatékossága miatt a lapot nem töltheti ki személyesen, azt helyet­te hozzátartozója, szom­szédja vagy az összeíróbiz­tos is megteheti. Ilyen eset­ben az akadályozó körül­ményt az összeírólapon meg kell jelölni. Köszönet a szorgos munkáért Régi, de jelentőségében nem csökkenő hagyomány, hogy mielőtt átlépjük az újév küszöbét, az óeszten­dő végén rövid számadást készítünk. Ügy érzem, élel­miszer- és fagazdaságunk 1972. évi munkája és ered­ménye feljogosít bennün­ket arra, hogy őszinte bi­zalommal tekintsünk a jö­vő esztendő elé. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a most lezáruló esztendőben még szorosabb­ra fűződött az együttmű­ködés tárcánk különböző szakterületei, ezen belül gazdaságok, üzemek, válla­latok, intézmények között. Jórészt a kapcsolatok egész­séges megerősödésének kö­szönhető, hogy sikerült úr­rá lenni olyan nehézsége­ken, mint amilyeneket a szeszélyes időjárás okozott a mezőgazdaságban. Sőt, a gyakran kedvezőtlen kö­rülmények ellenére számos termény kimagasló hozam­mal hálálta meg a szorgal­mas, hozzáértő munkát, azt Karácsonyi bőségmenü KÉPZELEM, hogy meg­rökönyödtek a televízió műsorszerkesztőségének a vezetői, amikor a téli ter­veket készítve észrevették, hogy decemberben három ünnepnap piroslik egymás mellett. A rovatok, osztályok megkapták az utasításokat: legyen ünnepi a menü, de azért hétköznapi falatokat is tálaljanak karácsonykor. És ahogyan múltak a he­tek kiderült, hogy a szük­ségesnél kétszerte több anyag gyűlt össze. DECEMBER 24-én, 09.58- kor az ügyeletes bemondó ismertette az első ünnep­nap 15 műsorát. És kétórás déli szünettel megállás nél­kül énekeltek, táncoltak, szép tájakat, izmos sport­embereket mutogattak majd éjfélig. Hétfőn és kedden hasonlóképpen. A kritikus — emlékezete szerint — sohasem hivat­kozott tisztének nehézsé­geire. Most bevallja, hogy sokáig töprengett miként fogjon feladatához. Hogyan — bocsánat — eméssze meg, elemezze a háromna­pos műsormasszát. A kü­lönféle műfajok arányáról, a szerkesztési elvekről, az összeállítások jellegéről mondja el a véleményét? Vagy az élményekről és a bosszúságokról beszéljen? Vétkeit töredelmesen megbánva azt is elárulja, hogv bizony nem ült állan­dóan a képernyő előtt. Mindhárom délelőtt jót sé­tált a friss levegőn. Kará­csony első nanján meg el­nyomta az álom, kedden két sakkpartiért cserben hagyta Apollóniát. Bárho­gyan töri fejét nem tud számot adni arról, hogy mit c=’nált, a Flúsos futam és__a Nótaszó alatt. Annyira megsajnálta a bárgyú sze­retekre kénvszerített Tony Curtlst és Ro«er Moore-t, hn«v kikapcsolta a készü­léket. AZ ÜNNEP tiszteletére a televízió illetékesei nem sajnálva a költséget és a fáradságot tucatnyi előke­Hétfőn Pomponius, kedden Patterson: Bárdy György. lőséget invitáltak a képer­nyőre. (A Góthai alma­nachban is bizonyára elő­kelő hely illetné meg ka­rácsonyi vendégeinket.) A milliós nézősereg találkoz­hatott VII. Emánuellel és VI. Ivánnal (Heltai: Kis­királyok), Edward herceg­gel, az angol trón váromá­nyosával (Mark Twain: Koldus és királyfi), Bob trónörökössel, az angol trón másik várományosá­val (Huszka: Bob herceg), V. Kristóf őfenségével (Anatole France: Az ing) és megszámlálhatatlan gróf­fal, több márkival, a pénz­világ fejedelmeivel. Igazán nem panaszkodhattunk. Egyenest mérgelődtünk, ha valamelyik műsorban nem volt legalább egy ici-pici báró, úgy megszoktuk őket a három nap alatt... UTAZTUNK is eleget, legalább gondolatban. 81 nap alatt, — hogy egészen pontosak legyünk — körül­jártuk Verne Gyula se­gítségével az öreg földgo­lyóbist, és megtapasztal­hattuk, hogy Michael An­derson rendező mindenütt képes észrevenni a közhe­lyeket, sablonokat, de azért jól szórakoztunk. Tavasszal ifjaink bizo­nyították, hogy „Ki mit tud?”, most a televízió stábja; mit nem tudnak. Például a győztesek juta- lomútjáról hangulatos fil­met készíteni. Hosszan so­rolhatnám, hogy miért nem tetszett ez az indokolatla­nul elnyújtott túrafilm. De ne legyünk ünneprontók. (A tenger változatlanul szép, meg jól mutattak a lányok is.) ANNAK idején sokat töprengtem, hogy honnan ismeri Róbert László olyan jól az olaszokat? Máig sem találtam meg a feleletet és máris újabb talányt kel­lene megfejtenem: a fran­ciákat mikor figyelte meg ilyen alaposan? Várjuk az Edelényi Jánossal közösen készített — Milyenek a franciák című — remek ] dokumentumfilm folytatá­sait. Kifogyott előlem a papír és ezért a továbbiakban csak tőmondatokban. Tet­szett: Hőstett a jégtáblá­kon. A karácsonyi műsor egyik csúcspontja volt. — | Bob herceg. Nem akart ez az operett másnak mutat­kozni, mint ami. De: jól énekeltek, akiknek ez volt a dolguk, elegánsak voltak a fiúk, kívánatosak a lá­nyok. — Külön cikket ér­demelne a Koldus és ki­rályfi, a vasárnapi Papír- sárkány, A tűz balladája és a sok zene. Szépen emlékezett meg — népművészettel, zenével, költői alkotásokkal, kifeje­ző tájképekkel — a Szov­jetunió ötvenéves fennállá­sáról a televízió, örömmel hallottuk Dzsuban Mulda- galijev versét. A kazah költő néhány hónapja járt Kecskeméten. MINDENT összevetve: igazán emlékezetes jó fa­lat a bő'égmenüben nem sok akadt De azért mindenki talált m"náo!>k. ízlésének megfelelő foeásokat. Heltai Nándor a gondoskodást, amelyben az állami gazdaságok, ter­melőszövetkezetek, a ke­reskedelmi és ipari szövet­kezetek dolgozóinak, tag­jainak együttes szorgalma, szakértelme jutott kifeje­zésre. Az országgyűlés a közel­múltban értékelte az élelmi­szergazdaság és a fagazda­ság helyzetét és elismeréssel nyugtázta eredményeit. Az előttünk álló feladatokat amelyek mielőbbi megoldás­ra várnak, egyértelműen ha­tározta meg pártunk Köz­ponti Bizottságának novem­beri ülése. Ilyen feladat — többek között — a kormá­nyunk által elhatározott szarvasmarha-program tel­jesítése, a kézimunkaigé­nyes növények vetésterüle­tének és termésátlagának növelése, a termelés gaz­dasági mutatóinak követ­kezetes javítása is, ennek nyomán lakosságunk ki­egyensúlyozott, nyugodt élelmiszerellátása és az élelmiszerexport lehetősé­geinek még jobb kihaszná­lása. A felsorolt feladatok meg­szabják a jövő év fő teen­dőit. Ezenkívül még szá­mos munka vár ránk, de valamennyi tárcánk egé­szét érinti. Annál is in­kább, mivel tevékenysé­günk mindinkább össze­hangoltan, szervezetten, egyre egységesebb folya­matban jut kifejezésre. Az új esztendő küszöbén megköszönöm az élelmi­szergazdaság és a fagazda­ság valamennyi dolgozójá­nak az 1972. évben végzett szorgalmas és hozzáértő munkát. Kérem, vegyék ki részüket szívvel-lélekkel csakúgy mint eddig, közös erőfeszítéseinkből. Fejlesz- szék tovább a helyes kez­deményezéseket, váltsák valóra a kibontakozó jó el­képzeléseket. Ne feledjék, hogy együttműködésünk Iáhat egész lakosságunk, mindannyiunk helyzetére, az életszínvonal alakulásá­ra és elválaszthatatlan a szocializmus építésének tö­rekvéseitől. Ezekkel a gondolatokkal köszöntőm a termelőszö­vetkezetek tagjait, az álla­mi gazdaságok, az élelmi­szeripar. az erdőgazdaság, az elsődleges faipar, az irányító szervek, a földügy és térképészet dolgozóit. Kívánok valamennyiüknek sok sikert jó egészséget, boldog új esztendőt. Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Számadásra készülnek Számadásra készül­nek a párt alapszervezetei. Olyan kötelességük ez, me­lyet a szervezeti szabályzat ír elő számukra kimond­va: „A vezetőség köteles évenként beszámoló tag­gyűlést tartani, ahol a párt­tagság értékeli a párt veze­tőség, a pártszervezet éves tevékenységét.” Lényegé­ben tehát a vezetőség be­számolója kerül sorra rö­videsen, valójában azon­ban az egész pártalapszer- vezet számadásaként fog­hatjuk fel az egész eszten­dő munkájáról adott érté­kelést.” Kifejezésre jut a munka kollektív jellege már az előkészületekben, amikor a nagyobb pártszervezetek­ben előbb a pártcsoportok jönnek össze és vitatják meg a tagság tevékenysé­gét. A kisebb alapszerve­zetekben pedig a vezetőség feladata, hogy egyéni és csoportos beszélgetések so­rán kérjen véleményt a beszámoló elkészítéséhez. Nem mulaszthatja el a ve­zetőség a termelőegységek, műhelyek irányítóival való konzultációt sem, hiszen csak így alkothat tárgyila­gos képet az elért eredmé­nyekről, a kommunisták helytállásáról, példamuta­tásáról. Természetesen nagy hiba lenne, ha valamiféle ter­melési beszámoló készülne a taggyűlésekre, de a gaz­dálkodás tényezőit, sikereit és kudarcait egyaránt, nem lehet kiiktatni semmiféle politikai beszámolóból. Énei­kül az élettől elszakadt, vértelen felsorolás szület­hetne csak, mely nélkülözi a legfontosabb összefüggé­seket. A pártvezetőség évenkénti beszámolója ab­ban különbözik minden más számvetéstől, hogy el­sősorban a kommunisták munkáját, tevékenységét teszi mérlegre, ebből a szemoontból vizsgálja és közelíti meg az eredménye­ket és fogyatékosságokat egyaránt. Arra ad választ, hosv mit tett a pártveze­tőség és a tagság egész évben a határozatok végre­hajtásáért, a társadalmi, politikai célok eléréséért. Naayon bonyolult és sokrétű ez, de mint min­den tennivaló az életben, rendszerint egészen konk­rét, naponkénti gyakorlati feladatok formájában je­lentkezik, ezért az összege­zése sem olyan nehéz, mint első pillanatban látszik. Azok a pártvezetőségek vannak ilyenkor előnyös helyzetben, melyek egész éven át nem mulasztották el a rendszeres szervezeti életet, és erről gondosan feljegyzéseket is készítet­tek. Hiszen az ismétlődő taggyűlések, vezetőségi ülé­sek tükrözik az egész év­ben végzett munkát, s el­árulják azt is, mire fordí­tott nagyobb gondot, s mi­vel törődött kevésbé a vá­lasztott vezetőség. Tájékoz­tatta-e a tagságot — a gaz­dasági vezetők beszámolta­tása révén — a gazdálko­dás gondjairól, s kérte-e azok megoldásához a kom­munisták segítségét? Meg­szervezte-e időben és sike­resen folytatta-, ellenőriz­te-e a pártoktatást? Gon­doskodott-e pártmegbízatá­sok adásáról és azok el­végzését figyelemmel kí­sérte-e? Sikerült-e az el­telt egy év alatt ismét rá­termett és arra érdemes új erőkkel gyarapítani a tag­ság létszámát, ügyelve ar­ra, hogy nem a számszerű fejlesztésen, hanem a tény­leges erősödésen és az ösz- szetétel javításán van a hangsúly... Olyan kérdésekezek, melyekre gondos mérlege­lés után nem nehéz választ adni, s az őszinte válaszok alkalmasak arra is, hogy felkeltsék majd a tagság vitakedvét és fokozzák bí­ráló készségét. Különösen akkor várható ez, ha a be­számoló nemcsak általá­ban és elvileg beszél mind­erről, hanem névreszólóan említi mind a dicsérendő, mind pedig a bírálandó je­lenségeket. A mostani számadást megkönnyíti, hogy a közel­múltban értékelte az MSZMP Központi Bizott­sága a X. kongresszus óta eltelt időszak munká­ját, a kongresszusi határo­zatok végrehajtását, s az erről kiadott közlemény és a Társadalmi Szemlében megjelent előadói beszédek is nagyon sok útmutatást adnak a helyes elvi állás- foglaláshoz. A célok tisz­ták, a feladatok világosak, a pártalapszervezetek szá­madásai bizonyára alkal­masak lesznek arra. hogy a kommunisták ezek tük­rében nagyon sok tapasz­talattal gazdagodva kezd­hessenek hozzá az 1973-as esztendő tennivalói, a nép- gazdasági. társadalmi, po­litikai feladatok elvégzésé­hez. T. P. Megszűnik vasútvonal Január elsején éjféltől a Baja—Kalocsa—Ordas— Dunapataj autóbuszvonal vasútpótló jellege megszű­nik és a buszközlekedés díjszabása lép érvénybe. Ez alól kivételt képeznek azok a munkahelyükre járó dol­gozók, iskolába járó tanu­lók, akik bérlettel rendel­keznek, illetve hét végén járnak haza. Ezek még há­rom évig a MÁV-díjszabás szerinti díjtételekkel utaz­hatnak. A többi utas a tel­jesáru autóbusz-menetje­gyet köteles megfizetni. Az említett vasúti díjsza­bás szerinti kedvezméryre egyébiránt nemcsak azok a dolgozók és tanulók jogo­sultak, akik 1972. december 31-ig a vasútpótló járaton a baja—hercegszántói Menetdíjváltozás a vasútpótló járatoknál utaztak, hanem azok is, akik az elkövetkező három év alatt (vagyis az átmene­ti kedvezménynyújtás idő­szakában) lépnek munka- viszonyba, illetve kezdik meg tanulmányaikat. A ja­nuár elseje előtt megvál­tott egyéb menet- és bér­letjegyek — érvényességük lejártáig — 1973 január 1. után is felhasználhatók az utazásra. Miután a vas­útpótló jelleg megszűnik, az új esztendőben a vasúti díjszabás szerint kiszolgál­tatott menet- és bérlet­jeggyel (a vonalon közleke­dő valamennyi autóbusz- járaton — a nemzetközi buszok kivételével — utaz­ni lehet. Ugyancsak január 1-től Dunapataj—Kalocsa között a zsúfoltság csökkentésére munkanapokon nyolc új buszjárat indul Mint isme­retes Baja—Hercegszántó között december 31-én köz­lekedik utoljára vonat. A személy- és áruforgalmat újév napjától kezdve a VOLÁN 9. sz. Vállalata bo­nyolítja le, A várható utas­létszám megnövekedése miátt Baja—Hercegszántó, illetve Baja—Dávod között tíz új buszjáratot indíta­nak. Ezeken a járatokon is még három évig érvényes a vasúti díjszabás, vagyis kedvezményben részesülnek a munkahéhre iáró dol­gozók és az iskolába járó tanulók N. O,

Next

/
Thumbnails
Contents