Petőfi Népe, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-24 / 303. szám
Petőfi a Forrás-ban Vallomások magnószalagon Az alföldi rádió — az Alföld költőjéről 1972-es évfolyamának utolsó —soronkívüli — számát a Kecskeméten megjelenő Forrás című folyóirat Petőfi ünneplésének szentelte. Szándékosan nem úgy írjuk, hogy „emléké- mert hiszen nem a kolto ébresztgetéséről van szó hanem életműve né- "á"y fontos tanulságának feltérképezéséről. Jelen- valoságának és hatásának a tudatosításáról. J?®' illő> hogy a legna- gyobo magyar Költő immár másfél évszázados halha- tatlansag előtt ma élő fiatal kolto verse tiszteleg- J®tl- . A, Balmazúj városban e ° és igen tehetséges poéta, Oszabó István nasv- sodrású lírai verse áll a lap elén. A vers mottó ja- kent, eredeti módon, a kolto, eltűnését elsőként hirulado újsághírt válasz- u c : t .»Koszorús költőnk, t*. o. hír szerint elveszett.’1 Huffy Péter Két nap a végtelenben című, művé- szien megírt irodalmi forgatókönyvében az idő két síkján bonyolódik a cselekmény: egyrészt Petőfi korában, a róla készült egyetlen hiteles fénykép ^es^té»ekor — Strelisky r,1?.®*, íenyképíró műterme tájékán —, másrészt az 50-es évek közepén, ami- S*iegy idős fényképész hallatlan leleményességgel és szorgalommal kutatja fel a daguerreotyp- 1 emezt.. Hogy ne csak elképzelésünk, de pontos tudomásunk is legyen a költő arcvonásairól... Vallomásos lírai esszét ad közre Gál Farkas. Mondandójáról minden ismertetésnél többet árul el az aiábbi idézet: „Lobogónk Petőfi! Akkor miért nem igyekszünk hozzá hasonlatosnak lenni? Miért, hogy gerincet hajtunk olyan szóra is, amelytől öklünknek kellene elfehéredni? Miért, hogy amikor korbácsot kellene ragadnunk, mi virágcsokorral kezünkben toporogjunk?... Lobogónk Petőfi! Miért nem emeljük tehát kellő magasságba, s miért tesszük időnként pókhálós padlásra ezt a lobogót? Ne lobogónk: kardunk legyen Petőfi. A lobogó ünnepi alkalmak dísze, csupán jelkép. A kard harcaink mindennapi kezebelije: éle, ereje, suhogása, ragyogása van.. Perújrafelvétel a szülőhely-vita ügyében? F. Tóth Pál írásának már a címe — Az elnapolt vita is jelzi hogy nem erről van szó. Pontosan, higgadtan, s dicséretes tárgyilagossággal foglalta össze a legalább 80 esztendeje zajló, a hivatalosan — de korántsem közmegelégedésre — lezárt szülőhely-vita történetét. Mi mással zárhatta volna írását, mint azzal, hogy Petőfi valóságos szülőhelye Kiskőrös, a szellemi szülőhelye — a Kiskunság. A költő és a Kiskunság című szociográfikus írásában Hatvani Dániel azt a kérdést taglalja, hogy a si- roa, egyhangú, az urbanizációs fejlődésnek máig is csak a kezdeti jeleit felvillantó kiskunsági táj miképpen válhatott ültetőjévé a világviszonylatban is egyik legeredetibb tájköltészetnek. Ezzel kapcsolatban a szerző a költészet és a realitás-érzék szoros egymásrautaltságát bizonygatja. A nemrég elhunyt dr. Mezősi Károly könyvalakban is megjelenő hagyatékának izgalmas részletei kapnak helyet a folyóirat oldalain. Egyebek között méltatja az első országos Petőfi-ünnepséget, amelyet Kiskunfélegyházán rendeztek, a kiegyezés évében. Ez a demonstráció akkor „valóságos pártütés, ellenzéki zászlóbontás” volt. Emlékezés-jellegű Sütő József írása is, Petőfi legrégibb szobra létrejöttének körülményeit ismerteti. A szobor ma is megvan kiskőrösi múzeumban őrzik, mint művészi alkotás, jelentéktelen, ám megfaragásának históriája ma is felemelő: 1860-ban néhány kiskőrösi szőlősgazda, iparos ember, értelmiségi közadakozása nyomán készült eL Kőhegyi Mihály és Vo- rák József pedig a költő házasságának korabeli tanúját és elbeszélőjét, Sass Károlyt idézi fel. A hagyományőrzéshez kapcsolódik még Gál István cikke is, amelyben Hatvány Lajos így élt Petőfi című monográfiája megszületésének körülményeit ismerteti. A monográfia létrejöttét több évtizedes gyűjtőmunka előzte meg, s a gyűjtemény végigjárta Európát, a több ízben is emigrációba vonuló Hatvany-val együtt. Néhány színvonalas, értő verselemzés is helyet kap a folyóiratban. Ezek közül leginkább Gyergyai Albert esszéje tarthat érdeklődésre számot. A költőnek A négyökrös szekér című versét elemzi, sok tekintetben teljesen új megvilágításban. Egyebek között ezt írja „ ... elmerül az élet mélyebb áramaiban, minthogyha örökös lázának ellenszerét, vagy forrását keresgélné... A legszerényebb, a legsi- várabb lélekben is ott alszik tán éveken át egy elfelejtett félig átélt, hamvába holt élménytöredék, amelyet egy ilyen költemény támaszt fel halottaiból, kiegészíti, megszólaltatja, valósággal megzenésíti, s egyszerre oly szomjúságot és enyhülést fakaszt bennünk, hogy végre nemcsak megértjük, hanem minden ízünkben átérezAZ EZERÉVES fennállását ünneplő Székesfehérvárról küldöm ezeket a keresetlen sorokat... Kiskőröshöz köt az ott végzett munka tizenegy emlékezetes esztendeje. 1955 szeptemberétől voltam a tiszti klub parancsnoka. Egy évvel később az ellenforradalom vihara következett. testközelből láthattuk az emberekben lezajló drámát, a felzaklatott idegek, a megtévesztett fékeveszett indulat dühöngését. De az egymásra vi- gyázás, az összekovácso- lódás napjai is voltak ezek. Szabó Gyulával, a tanácselnökkel naponta találkoztam. estéinket gyakran töltöttük együtt, hasonlóan Ágoston András, Farkas István párttitkár elvtársakkal. A sötét napokra a szak- szövetkezetek lendületes szervezése következett. A KLUB dolgozóival és a katonafeleségek lelkes zük: a költészet nemcsak szépség, hanem megváltás és jótétemény ... Vadas Zsuzsa Gáldi Lászlóval, a háromkötetes Petőfi-szótár szerkesztőjével készített interjút. Megtudjuk belőle— egyebek között —, hogy csupán a címszavak meghaladják a húszezret, s a szótár kiterjed Petőfi prózájára, drámáira sőt levelezéseire is. Szekér Endre rövid írása gyakorlatias indítékból fakadt. Petőfi tanítására vonatkozó pedagógiai módszereket összegez, amelyek summázata az, hogy a költő és az életmű együttes bemutatása lehet hiteles és épp azért hatásos. Petőfi szelleme nemcsak nálunk, de a szomszédos országokban is termékenyítőén eleven. Ennek tanúbizonysága a három romániai író cikke a folyóiratban. Gavril Scridon Petőfi román nyelvre fordításainak történetét dolgozta fel. Balogh Edgár kolozsvári magyar író Petőfi és Balcescu kapcsolatát — nem valóságos, hanem eszmei találkozását — elemzi. Mihail Beniuc lírai hangvételű vallomásában méltatja Petőfit. csoportjaival agitáltunk a közös gazdaságért és nem eredménytelenül: a Toldi, a Rákóczi és a Petőfi szak- szövetkezetekbe látogatva, boldog büszkeség tölt el a szép eredmények láttán. Amiért akkor mi is tettünk egy keveset: Cséke Lajosné, Sümegi Miháiyné, Keresztes Jánosné, Simon Ferencné és ki tudná már megmondani, még mennyien ... Az .indulás éveiben még nem volt helyiségük a szövetkezeteknek. A klubban adtunk otthont közgyűléseik és műsoros estéik lebonyolítására ... Harminc gyermek részére óvodát nyitottunk — mivel nem volt más helyiség akkor — a klub épületében. A községi tanács teremtette elő a berendezést, s küldött képzett óvónőt, kisegítő személyzetet. Ugyancsak a község segítségével oldottuk meg Solt- vadkerten a Büdös-tó partján évente 40—50 gyermek „Szent küszöb, melyen . beléptem én ...” — most különösen sokan idézik a Palota és kunyhó című versnek ezt a sorát, amelyet a Petőfi-ház látogatói a bejáratnál olvashatnak. Egyre többen lépik ugyanis át ezt a küszöböt a valóságban és a képzeletben is. A televízió, rádió és írott sajtó riportjai százezreket, milliókat invitálnak egy kis körülnézésre és nagy-nagy tisztelgésre. Ezt teszi a Magyar Rádió szolnoki stúdiója is, amely az Alföld — az először Petőfi által fölfedezett, megfigyelt és olyan szépen megénekelt Alföld — hat megyéjébe sugározza nap mint nap a műsorát. Szabó Margit hírszerkesztő és — a Petőfi Népe munkatársa, Halász Ferenc ez esetben csak mint „külsős” ember — vállalkozott arra, hogy felkeresi a jeles emlékhelyeket, s megszólaltatja a háziasszonyokat és múzeológusokat, a költő szobrának fiatal készítőjét és a kecskeméti vándor- színész hónapokról szóló színdarab rendezőjét, népzene- kutatókat és pedanyári táborozását 1958-tól. Mindig érdeklődéssel kísértem, s legutóbb örömmel hallottam, hogy az 1959-ben újjászervezett „Petőfi Sándor” Énekkar kiállta az idők próbáját és lázasan készül e nagy ünnepre. Fekete Sándor karnagy fáradozásai nyomán szép sikereink születtek. Évente utazott különböző fellépésekre a kórus. Kirándult többek között Kalocsára. Hódmezővásárhelyre, Kiskunfélegyházára, Gyöngyösre, Veszprémbe ... Mintha csak tegnap lett volna, olyan élénken emlékszem a kórus tagjaira: a Bürgés, Pozsgai, a Keresztes házaspárra, Láli- tyékra, Románékra, a felejthetetlen humorú Laakó Toncsi bácsira és mindnyájunk által tisztelt Zsó- fika nénire. Nem. nem tévedés, szoktam mondani fehérvári látogatóimnak, amikor magyarázatot várnak sokszor csak kérdő tekintettel, az irodám falán látható kiskőrösi emlékekre. Megmutatok egy érmet, melyen gógusokat. Elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy miként él tovább az az ember, aki olyan zseniális egyszerűséggel megalkotta önnön maradandóságát. S amikor az egymásra tornyosuló magnótekercseken előttük magasodott az egész nyersanyag, és a vágóasztal elé álltak, jobbnak és tanácsosabbnak látták, ha a riporter tisztes távolságban marad. Kinyesték bevezetőiket. a közbevetett kérdéseket, hogy még ez se zavarja a vallomásokat a költőről. S írásban bizony nehéz visszaadni a beszédnek azokat a kifejező változásait, amelyek akár egy elmerengő hanghordozásban nyilvánulnak meg, vagy éppen egy felcsattanó védekezésben csúcsosodnak ki, amikor a riportalany az ő Petőfijéről szól. S ezt az újságírónak még akkor is el kell ismernie, ha saját kudarcát ismerné be vele. A versíró Petőfi talán éppen Kiskőröshöz, a szülőhelyhez volt a „legmostohább”, aminek persze megvannak a külön okai. Sokkal több költeménye született Kiskunfélegyházákét tervezőmérnök alakja látható, háttérben modern épületekkel: körülöttük a felírat: „A község fejlesztéséért — Bács-Kiskun megyei Tanács”. És egy másikat: egy bronzplakettet, amelyen a következő szó olvasható: „Kiskőrösért”. Mert mitagadás, az odaadással végzett munka elismerése nemcsak jólesik, de további kötődést is teremt. Pedig lassan hét évet kell átlépnem, hét Fehérváron eltöltött esztendőt, amikor Kiskőröst megyek látogatni. MEGYEK családommal, munkatársaimmal, mintha bazamennék. Évente olykor kétszer is. Nemcsak az emlékezésért, a népművelésért, a tapasztalatok átvételéért, átadásáért — a munkáért —. Volt miről beszélni Kiskőrös vezetőivel — régi munkatársaimmal, Juhász István. Szabó Gyula, Kelemen Sándor. Csermák József, Vidék János elvtársakkal — itt Székesfehérváron is. amikor a mil- leneumi ünnepségek alkalval, Szalkszentmártonnal, vagy akár Kecskeméttel kapcsolatban. — Petőfi Sándor szülei három évig éltek Kiskőrösön. A kis Sándor alig két esztendős volt. amikor tovább költöztek Félegyházára. Innen valóban nincsenek gyermekkori benyomásai. hiszen ennyi idős korára nem emlékszik visz- sza senki — adott magyarázatot nyomban a kérdésre Istenes József, kiskőrösi múzeumigazgató. De sokkal fontosabb ennél, hogy a költő hogyan él és gondolkodik tovább az utókor embereiben. A szülőház látogatóinak bejegyzéseit vaskos könyvek őrzik, amelyekből kiderül, hogy mennyi mindenkinek tud adni önmagából — és nem is akármit — egy zseni. A felszabadító Vörös Hadsereg egyik kapitánya például így írt 1945 elején: Meglátogattam a híres magyar szabadsághős házát. Láttam életének emlékeit, és fejet hajtottam előttük amikor Magyarországon harcoltunk a német fasisztákkal”. A külföldiek is a saját — a maguk nyelvére fordított — Petőfit keresik. S ha nem találják meg, akkor hoznak, vagy küldenek belőle. Így gazdagodott a gyűjtemény legutóbb a világforradalmár költő újabb szovjet, valamint holland fordítású, vagy vietnámi nyelven kiadott műveivel. S így maradt Petőfi örök kiváncsiságú témája az embernek most — és majd túl a születési évfordulón. Ezzel keresztelték mával látogattak meg bennünket. Kiskőrös nagy ünnepére pedig a mi újbóli viszontlátogatásainkat várják... Ott leszünk! KISKÖRÖS ... Eltűnődtem a minap: milyen sokan fordulnak meg nálam kiskőrösiek. Kiszámítottam: arányosan elosztva szinte az év minden egyes napjára esik egy látogatás ___ „ Ez a város születésem helye” — dalolta Petőfi. Én csak annyit mondhatok — s talán nem túlzás ez — szellemi születésemé. Ide köt a gimnázium négy éve, itt érettségiztem, s tanultam meg a kémia képleteit és a fizikát Takács István tanár barátomtól. A Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemre járva ismerkedtem meg a mozgás törvényeivel, a fejlődés fogalmával, világnézetünk tudományos alapjaival. És innen látogattam négy éven át az MSZMP Pártfőiskola előadásait is ... Ugye, most már tudod Kiskőrös, miért szeretlek? Rápolti Gyula alezredes helyőrségi klubparancsnok Az eredeti anyakönyv, benne a perdöntő adat Nem szakadtam el
