Petőfi Népe, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-24 / 303. szám
T átázott Kecskeméten * prózát, operettet, mindent és sokat. Volt drámai hősnő és harsogóan pikáns Osztrigás Mici. Ezekben az években sokat tanult és keményen dolgozott. Azt mondja: ennek köszönheti ma is teherbírását, az erejét. Erőre pedig egy énekestáncos színésznek különösen nagy szüksége van: a tánc, az ének és a színészi mesterség külön-külön is nagy fizikai próbatétel — nem véletlen, hogy sikeres összekapcsolásukra Galambos Erzsit megelőzően szinte alig történt kísérlet magyar színpadon. Oj, friss, nálunk még szokatlanul merész hangok, szinek, mozdulatok áramlása indult meg vele az operettszínpadon. Első, igazán nagy budapesti sikeréta West Side Story Anitája hozta meg. — Szerencsém volt — állapítja meg tömör őszinteséggel —, jó szerepet osztottak rám. A sikerhez az is hozzátartozik, hogy az ember jó feladatokat kapjon és én igazán nem pa- naszkodhatom. A színház úgy találta, hogy a klasz- szikus operettben kevesebb a tánclehetőség, ezért is bíznak rám musicalszerepeket. Vígszínházi öltözőben beszélgetünk. Az öltöztetőnő már feladta rá Muskátné kihívóan tarka ruháját, most a tükör előtt a csiricsáré kalapot illesztgeti a fejére. Az ügyelő Galambos Erzsit szólítja a hangosbemondón. Elindul, kicsit fáradtan, mert a gyerek már hajnalban felébresztette, a tv-ben pedig a szilveszteri műsor felvétele mindennap belenyúlik az éjszakába; kicsit még idegenül a ligeti hin- tásné szerelemcsalogató cifraságaiban ; kicsit még bennefeledkezve a beszélgetés utolsó mondataiban —, de ahogyan távolodik tőlem, úgy közelít Liliomhoz, a Közönséghez és Muskát- néhoz. IAkikre szívesen emlékezünk GALAMBOS ERZSI Németh Amadé — Percnyi Kálmán Simonyl óbester című operettjében Gycride Panna: Galambos Erzsi. Fegyelmezettsége közismert. Színházimádata is. Már Kecskeméten úgy issaját magától is mindig többet és többet követelt. Tulajdonképpen már itt kezdett készülődni és közeledni az olyan bravúrszerepekhez, mint Anita a West Side Storyban, vagy Al- donza-Dulcinea a La Mancha lovagjában. Sokan kérdezték : hogyan, honnan tudja mindazt. — Oda kell figyelni arra, amit csinál az ember — mondja egészen egyszerűen. — Ismerni, érteni és szeretni kell a szakmát, ebben nagyon hiszek. Őszintén szólva én vidéken is ugyanilyen erővel, odaadással dolgoztam, mit ahogyan most. Akkor sem ismertem lehetetlent, amikor a kesztyűgyári lányokat tanítottam táncolni, de így voltam és így vagyok magammal is. Egyetlen dolgot tartok nagyon fontosnak: soha nem adni le abból, amit az ember egyszer már elért Ebben rendkívül megbízható segítőtársa a férje, Petrovics Emil, KossuthA Petrovics család. merték, mint aki bármikor kész hajnalban felmenni a színpadra és estig le sem jönni róla, nem fárasztották a próbák, sem a tájolások, mellesleg koreográfiát is készített s közben díjas zeneszerző, a Zeneművészeti és a Filmművészeti Főiskola tanára. — Az összes szerepgondomat vele beszélem meg, a zenei tanácsadásról nem is beszélve. Az utolsó főpróbákra mindig eljön, hogy megnézzen, és bevallom. ilyenkor vagyok a legidegesebb. Kíméletlenül megmondja, ha rosszul oldok meg valamit. Tíz éve, hogy eljött Kecskemétről. — Szép volt, jó volt hasznos volt az a négy esztendő — emlékezik visz- sza. — Akkor éppen úgy szerettem a kecskeméti színházat, ahogyan szeretem a mostanit. A szerepekkel is így van. Nem tud és nem is akar minősítő különbséget tenni prózai és énekes-táncos szerep között. Jelenleg Mo- liere Ürhatnám polgárának megzenésített változatát készül bemutatni az Operettszínház, ebben játszik. Hosszú szünet után ez lesz az első bemutatója az Operettben. Hét hónapra ugyanis teljesen eltűnt a neve a színlapokról. Kórházban feküdt, eltiltva mozgástól, tánctól, sikertől, ünnepléstől — de megérte. m°rt megszü'°tett Eszterke, és ezzel, ahogy ■'■íszkén-boldogan mondja: .életem legnagyobb vágya eljesült!” Sokat kockáztatott érte. Vmikor hét hónap múlva -lőször felkelt az ágyból, botra támaszkodva tudta csak megtenni az e’ső lépéseket. „Azt hittem, már egyetlen lénésre sem emlékszem. aztán bementem a színházba meghallottam a zenét és már jött is minden magától..." Ismét szólítják. Már ké- -zfti magát a jelenetre, de még azon tűnődik, nem fe- 'ajtett-e el valami nagyon ’énye,geset? ..Hát nersze” — kapja fel a táskáját és egy 'somó fényképet nvom a ’-ezembe. Itt az öltözőben a most 8 hónapos Eszterke a főszereplő. En még a kicsit fáradt, de nagyon boldog Galambos Erzsitől búcsúztam, a nézőtéren felzúgó taps már Muskátnét köszönti... Vadas Zsuzsa Ismeretlen Jókai-Ieyél Kerekegyházán Kirgiz népköltészet Buda Ferenc műfordításaiból Cs ffá így tettél Fönn a hegyen almafa nő, egy gyökérből kihajt kettő. Nekem csak egy almát dobtál, te meg itt hagytál. Fönn a hegyen dzsidafa nő, egy gyökérből kihajt kettő. Nekem csak bogyót vetettél, csúffá így tettél. A menyas zony nagynénjének búcsúdala MEN iEGZÖI DAL Adtunk mi véled vékonyka gyapjút, drága bundát is, rókával prémest, kaptunk mi érted tevecsikócskát, lovat is, hámost, nyeregszerszámost. Adott apósod juhot üszővel, néked is vettünk mi Andizsánban jó három végnyi mintázott selymet, mellé egy végnyi dzsarkenti kelmét. Elhagyod im a szülői házat, új ismeretlen vidékre visznek, leányságodból lépsz asszonysorba, fejed föveggel fölékesíted. Víg dalnak, táncnak végét szakasztván múlt éveidre könnyezve gondolsz. Mi hír felőled — megkérdem mindtől, bárkit találjak tájékotokról. Tőlük felőled jó hírt ha hallok, szívem dobog föl zajló örömben, tőlük felőled rossz hírt ha hallok, menten kicsordul keserű könnyem. Badik RÁOLVASÁS BETEGSÉGRE Téged jószóval igézünk, a rossz igét elfeledjük. Távozz, badik, tetőnk alól, szegényeket ne látogass! Te a csikóst meg ne érintsd, se az ő ménesét. Juhok nyáját meg ne fertőzd, se annak csobánját. Hályogot szemünkön ne hagyj, hisz nekünk látni kell, dugaszt a fülünkben ne hagyj, hisz nekünk hallani kell. Kezünket, badik, ne súrold, családunkat táplálni kell. Lábunkat, badik, ne horzsold, szántani, aratni kell. Szennyed ha szemünkön hagyod, többé mi nem láthatunk, fertőd ha fülünkben hagyod, többé mi nem hallhatunk, kezünkön ha te megtapadsz, családot nem táplálhatunk, lábunkon ha te megragadsz, többé mi nem járhatunk. Téged mi kérni nem fogunk, badik, téged mi örökre elátkozunk, badik. Föld orcájáról letörlünk téged, porba temetünk téged. Borsos István: Borbási tanya A mindmáig legnépszerűbb magyar író kecskeméti kapcsolatairól többször irtunk már e lap hasábjain. Most két érdekes dokumentumra szeretnénk olvasóink figyelmét irányítani. A hajdani jogakadémista szinte haláláig figyelemmel kísérte a homoki szőlő- és gyümölcstermesztést. Kert- gazdasági jegyzeteiből tudjuk, hogy kecskeméti üveg- meggyel is kísérletezett svábhegyi kertjében. Még a képviselőházban is szóba hozta a gyümölcsészeti viszonyokat. Az elsők között népszerűsítette az aranyhomok tüzes nedűjét. Az Üstökös című lap 1859. első január számából idézünk: „A tokaji bor az idén nagyon jó kvalitású lett, mindamellett nem akar rá vevő akadni: a kecskeméti szőlőkben azonban az idén csak kecskeméti bor termett s mégis egy francia társaság húszezer akót foglalt le belőle, nyolc pengő forintjával — hogy abból konyakot és igazi chamnngnet pezsgőt készítsen. Ez nem tréfál’' 1888. október 23-án Feszty és Roskovics festők társaságában jött az író a hírős városba. Beírta nevét a miklóstelepi emlékkönyvbe és a Beret- vásban vacsorázott. Feltehetően ekkor került közelebbi kapcsolatba, a még egészen fiatal Beret vás Pállal, aki kitűnő szőlész, borkereskedő volt. Ö hozta Kecskemétre a Rózsabarack gallyat, ő palackozott először — éppen hetven éve — homoki borokat, készített először cement-, majd üveghordókat és ő alapította az első szikvízüzemet. Érdemeket szerzett a gyümölcs- és főként a borexport fejlesztésben, új piacokat talált az itteni termékeknek. A napokban került a kezembe Jókai Mórnak Beretvás Pálhoz 1893. szeptember 12-én küldött levele. Budapesten, a Király utcai postán adta fel, aiánlva a négyoldalas levélpapírra írt köszönő sorokat. A küldemény címzése: Tekintetes Beretvás Pál úrnak, w-nys- kemét, Nagyvendéglő. A azonban a háborús időkben elvesztek. Ezúton is köszönjük, hogy az értékes dokumentumot megismertethettük lapunk olvasóival. Heltai Nándor levél pontos szövege: Igen tisztelt honfitársam nekem küldött kecskeméti bort annak idején megkaptam; De addig nem akartam megköszönni, a míg meg nem ismerkedtem vele. Mint szőlősgazda jól tudom azt, hogy úttal jött bort előbb pihentetni kell a pincében, mielőtt megkóstolnánk: ezért késtem eddig a köszönettel. Most már mondhatom, hogy az ön állal elküldött bor olyan jó, mint a saját magam termése, a mi nálam a dicséret superlativusa. Fogadja legszívesebb köszönetemet. S ha egyszer Bpestre jön, tiszteljen meg a házamnál látogatásával, akkor aztán majd megbíráljuk az én boromat is. Hazafias üdvözletté1 maradok igaz híve JÓKAI Mólt A levelet Beretvás Pr unokája, dr. Király And rásné legbe-sesebb emlé kei köpött őrzi Kerekegyházán. Üw tudja, hogv több JőVai-'evél volt a család birtokában, ezek
