Petőfi Népe, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-24 / 303. szám

ttn. december ti. VMftrnap 11. oldal n történél« lapjai Egy régmúlt kongresszusról Nem bővelkedünk olyan munkákban, amelyek a megye Ipari és földmun­kád mozgalmának múltjá­val foglalkoznak. Előfordul­nak ugyan kisebb írások, cikkek, utalások monográ­fiákban, de a múlt átfogó és egységes feldolgozása még várat magára. Ezt a megjegyzést csak azért bo­csátottuk előre, hogy ne felejtődjék el és ne váras­son sokáig magára törté­nelmünk ebből a szempont­ból való összegezése, meg azért is, hogy az olvasót, a megye közvéleményét egy 75 évvel előbbi érdekes ese­ményre emlékeztessük. Mi történt 1897 karácso­nyán? December 25., 26., 27-én a Szociáldemokrata Párt Budapestre összehívta az országos földművelő szakkongresszust, amelyen nyolc napirendet tárgyaltak meg. A kongresszuson 130 község képviseltette magát. A megyéből közöttük talál­juk Bácsalmást, Soltot, Ke­celt, Akasztót, Szent-Ist- vánt, Baját, Bács-Vaskutat, Dunavecsét, Kunbaját, Ta­taházát, Mélykutat, Sze- remlét, Kiskőröst, Hajóst, Szabadszállást és Tiszaugot. A dunapataji küldött — Dobor István — a buda­pesti kórházak egyikéből, ahol betegen feküdt, üdvö­zölte a kongresszust A földművelő szakkong- re.-.zuson számos földink érú-kes felszólalását je­gyezzük fel, amelyek jól érzékeltetik az akkori idők tá i(. .Imi és gazdasági vi­sz lyait I napirend első pont­ja ami az úgynevezett tizenegyes bizottság jelen­tése volt, felszólalt Váczi Pái kiskőrösi földműves. „F’őadja, hogy a hatalom célja az, hogy a gyékényt a munkások alól kirántsa. A munkásoknak kenyere nincsen. Negyven kr. napi munkabérért dolgoznak, de ezt sem használhatják fel, mert osztozkodók vannak; urak, kik lakkcipőben és cilinderkalapban járnak. 100—135 forintot keres egy munkás évenként abból fi­zeti a sokmindenféle adót. Ha a munkás többet kér, a csendőrséget uszítják rá. Ha panaszra megy, a szol­gabíró kiküldi a csendőrsé­get, letartóztatják, 5—6 na­pig bilincsben tartják és a törvényszékre hurcolják.” Amint elmondotta, öt napig ő is szenvedett a bilincsek között, s több mint 3000 poloskával lett tele a ru­hája. Sztraka Ferenc mélykúti földműves előadja, „hogy a mezei munkások sorsa sa­nyarú, Bácska leggazdagabb földjén tengődik a mezei munkás. Náluk van egy 8n00 lánc kiterjedésű föld, az úgynevezett Tinó-járás, oca járnak ki részt fogni. Reggel 3 órától este fél 10 óráig kell dolgozni, 30 na­pig tart az ingyenes mun­ka, ami kis haszon marad­na a munkából, azt a ma­rokszedő veszi el. A nyá­ron a mérnök kihirdette, hoev zabkaszálásra munká­sokra volna szükség, ajánl. koztak 125-en, akik 1 fo­rint 50 korona napszámot kértek. Ezt nem adták meg, hát elmentek 1 forintért. Az egyik munkás, Farkas Pál, azt mondta, ennyiért ne dolgozzanak, menjenek haza, ezért őt a csendőrök éjnek idején az almási szol­gabírósághoz kísérték meg­láncolva. Jobb munkafelté­telek helyett kapott lánco­kat. Ezt a ferdén berende­zett világrendet halom­ra kell dönteni, hogy a rabláncok lehullja­nak, s a szociáldemokrá­cia eszméje megvalósítható legyen.” Sarok Balázs tataházi földműves előadja, hogy „azon visszaemlékezéseket akarja felsorakoztatni, me­lyeket velük szemben a hatóságok elkövettek. Van a községükben egy pásztor­fiúból lett jegyző, aki vál- j lalkozott arra, hogy a szo- ' cializmust kiirtja, de mert ez nem sikerült neki, csend­őröket hozatott, kik őket a munkára akarták erősza­kolni, ők azonban kijelen­tették, hogy ők dolgozni akarnak, de nem ingyen. Végre megegyeztek, kivív­ták a 10. részt, a kukoricát pedig feléből. Azért vannak a munkások a tőkének ki­szolgáltatva, mert nincse­nek szervezve. Azért java­solja, hogy ha a munkások gyermekei az abc-t megis­merték, azonnal a szocializ­mus igéjére tanítsák meg, oltsák bele a gyermekbe a szocializmust, hogy ha majd eljön a 21 év és a fiút katonának viszik, az fegyverét már használni tudja.” fl harmadik napirend­hez, amely a munkásviszo­nyok rendezésével foglal­kozott, Kerti Mária solti asszony szólalt fel. „A kongresszust a solti 300 női elvtársak nevében üdvözli, akik tiltakoznak az aratás törvényjavaslata ellen. A szónok a solti viszonyokról S anyika öntudatos kis kobold. öt- esztendös még csupán, és idejét nem arra használja, hogy úgy készülj un föl az életre, ahogy szülei azt sze­relnék. Az istennek se számol el százig egy­folytában. Baj van az evéssel is. Ha m-ogma- kacsolja magát, töl­csérrel se lehet bele­pumpálni egy kanál főzeléket. Viszont ön­álló véleménye van a tv összes programjá­ról. A Delta műsorát kívülről fűi ja, sőt, a fórum adásainak is lelkes nézője. Ha az esti mese után ágyba parancsolják, olyan bömbölést csap, hogy összeszalad a ház. A szülők — elfoglalt em­berek — mosolyogva, bosszankodva veszik tudomásul, hogy Sanyi nehezen kezelhető. A családfő a minap az újságban olvasta, hogy a Tempó Kísz-nél tél-' apók bérelhetők. A hirdetés adta az ötle­tet, mely a régi gye­rekkori emlékekből kúszott elő: a Télapó­val kívánják megregu- Lázni az akaratos sü- völvényt. A gon dolatot tett követte, felbérel­ték a tekintélyes kül­sejű (és tekintélyes órabérű Télapót) „egyéni beszélgetés­re”. Természetesen gondosan kioktatták az alkalmi Télapót, hogyan próbálja sín­re rakni Sanyika élet­rendjét. Csak semmi Ezek a mai öregek!... beszélt, s ezt hozza fel, hogy nem tudjáK megii- zeuii adójukat, mert miKor a piacra mentek munka vál­lalás céljából, a katonaság és a csenuorség a tooa Ker­gette őket.” A rendőrségi jelentés még a következettet jegyezte lei: „Varga György bajai lakos arról beszél, nogy a mun­kások nem érteitek egyet, az egyes községek nem is­merőt egymás munkaviszo­nyait. Arra buzdítja társult, tiogy a munkasviszonyoltrói egymást szaklap útján ér­tesítsek, s hogy addig ne vállaljanak munkát idegen községben, amíg azon köz­ségben munkások közül munka nélkül vannak, mert különben egymás kezeuől kiveszik a kenyeret. Végül a munkásolt sanyarú hely­zetéért magukat a munká­sokat, azok hanyagságát, tudatlanságát és butaságát okolja.” A következő szónok Fa­zekas Gábor halasi lakos j volt: „ki szabad bérmunka rendszere mellett érvelt, s mivel azt mondta, hogy a múlt évben őt és húsz ha­lasi társát az ágyból zsan- dárok által kihurcoltatták, s illetve a tárgyról eltért, a hatósági biztos elnök út­ján figyelmeztette, hogy a tárgynál maradjon. Ezután a szónok az egységes mun­kabér létrehozatal mellett érvelt, amely szerinte sajtó útján való közlés által el­érhető volna.” Tapoly Vince Kecelről és Soblocher József Bácsal­másról szólaltak még fel ezután. Az utóbbi német nyelven jelentette ki, hogy a mezőgazdasági munkások nem engedik magukat meg­kötni. * Ezelic! a sorokat tulaj- j donképpen a történelem írta. Rájuk lelve, az újság­író csupán feljegyezte. W. D. DERŰS PERCEK Modern Télapó Karácsonykor Alig néhány nap múlva ünnepeljük Petőfi Sándor születésének 150. évfordu­lóját. A Petőfi-év, és a so­ron következő ünnepek al­kalmából a költő 1846-ban Pesten írt, fenti című ver­séből idézünk egy verssza­kot a vízszintes 2., függő­leges 14., vízszintes 41„ füg­gőleges 10. és függőleges 1. számú sorokban. VÍZSZINTES: 12. Női név. 13. Tisztelő. 15. Nem hasz­nál. 1)6. Hegyekben gazdag indonéz sziget. 18. Lám. 39. Hörpintette. 20. Táv kevert betűi. 22. Fiatal szerelmest játszó férfi színész. 25. Pil­langó. 27. össze-vissza mar! 28. Thorium és szén vegy- jele. 30. Római 551. 31. Rag,-re párja. 33. Pontosítás. 36. Indíték. 37. Valaha. 39. Ket­tőzve: kislányok játéka. 40. Irodai kapocs. 43. Kifogás­talanul. 44. Bors közepe! 46. Gondoskodik róla. 47. A tetejére. 48. ... az újév, hamarosan itt lesz. 52. Liszt minőségét jelzi. 53. Jelábé­cé. 54. VLZ. 55. Nitrogén és nátrium vegyjele. 57. A ko­ordináta-rendszer kezdő pontja. 59. Diktálnak. 62. Kockán forog. 63. Olasz pénz. 65 Szeptember része! 67. Elektromos feszültség egy­sége. 70. Kerti szerszám. 71. Előre elárul. 74. Az egyik Tolsztoj személyneve. FÜGGŐLEGES: 2. Arra a hely­re. 3. Az MTK játékosa volt 4. Karinthy Frigyes. 5. Ideírt, egynemű betűi. 6. Elüldöz. 7. Nyél közepe! 8. Fekete keres­kedő. 9. Növény része. 11. Mint a vízszintes 15. szám alatti. 17. Irodalomtörténeti közlemények rövidítése. 19. Aroma. 21. Ez i« madár. 23. Oxigén és az ezüst vegyjele. 24. Fél osztás! 26. Nem akar velem találkozni. 29. Morajlik, hullámzik a ten­ger. 32. Ruhadísz, névelő.el. 34. Összetételek előtagjaként az az / M íj 2 3 n r 3 3 7 O 9 /o TT /a SS r V* r 15 /« /7 /e ÉH 24 /9 2i 22 23 W H 25 26 8sr 20 29 —r­5o 3/ ■” tip fess 33 J4 35 34 •ő,.W 37 36 m Bt* w 39 Éj 4/ . 4 2 1*3 ■r?: 44. m i 1*7 4*. 49 5o 57 gí 53 53 Ltq H 35­M j 57 50 Ai 39 Go 5/ fi ki* Síé 62 w?. T 53 64 a 65 46 6? 68 «9 70-4 7/ 72 74 E L j SZEIZMIKUS ITAL 1 A színészt, valahol Ázsiában, vendéglátói megkínálták egy islyi italkülönlegességgel. Ami­kor egy hajtásra felhörpintette, íz az érzése támadt, hogy szé­dül, táncolnak körülötte a fa- ’ 'k, még a padló is remeg a ,ába alatt. — Finom! — kiáltott feL — Csak túlságosan erős! — Épp ellenkezőleg — mond­ták a helybéliek nagyon is gyenge ital. De nyugodjék meg uram, a földrengésnek vége. Egy skót, akinek testvéré több mint tíz évvel ezelőtt ki­vándorolt, találkozik a barát­jával. Már messziről kiabálja: — Képzeld csak öregem, ma végre írt a testvérem! — Nagyszerű! És hogy van? — Fogalmam sincs. Vissza kellett küldenem a levelet, mert nem volt rajta elég bé­lyeg! Az Ür a hatodik naoon mag­teremtette Svájcot égbenyúló hegyeivel, majd megterem tat ta az első svájci embert is, ét megkérdezte: — Mondd fiam, mit tehetnék; még érted? — Adj Uram tágas legelőket és a legelőkre teheneket, ame­lyek sok tejet adnak. Az Ür teljesítette a kívánsá­got és megkérdezte: — Jó-e a teheneid teje? — Igen Uram kóstolj meg ta is egy pohárral. Az Ür megitta a pohár tetet, nagvon ízlett neki, majd újbői odafordult a svájcihoz és meg­kérdezte : — Mit akarsz még? — Egy frankot Uram. A po­hár tejért — hangzott a válasz. Részeg fiatal költő jelentke­zik verseivel a kiadónál. A ki­adó méltatlankodva mordul fel: — Rémes kézírása van, ké­rem! Alig tudom olvasni! Nem tudna inkább géppel írni? — De uram, ha nekem írógé­pem lenne, gondolja, hogy ver­seket Írnék? utótag angolokkal való kapcso­latát jelenti. 35. Ró. 38 Tova 42. Állatlak. 45. Szabó ' Magda regénye. 49. Virág része. 50. aaaaal 51. Zúdít. 53. Kitaszító. 5C. Hivatalos iratok. 58. Folya­mi átkelő, eo. Mint a vízszintes 31. szám alatti. 61. önt. 64. Is­kola, röv. 66. Princípium. 68. Ipari növény. 69. Tiszai Vegvi Kombinát. 71. Kiejtett betű. 72. Egymást előző betűk. 73. Ket­tőzve: Dunántúli városunk. Beküldendő, a vízszintes 2., függőleges 14., vízszintes 4L, függőleges 19. és fücgűleges 1. számú sorok megfejtése. A dec. J- n rejtvény helyes megfejtése: (Vízszintes 1.:) A merészség jő dolog, de a szívósság (Függő­leges 13.:) még jobb. (Függőle­ges 14.:) Fontane A december 17-én közölt ke­resztrejtvény megfejtéséért könyvjutalmat nyertek: Gábor Andor, Kecskemét, Lenin tér 14 B II 19. Mihály Lászlóné, Kecel, Nap u. n. SziUirtl. Gyu- láné Kiskőrös, Kossuth L. u. 58. Pongő Gyula Rém. iskola. Komáromi László Apostag Damjanich u. 1. Lisztik Zorán­ná Kunfehértő. Rákóczi u. 29. A kensztrejtvény me^féttését péntek délig lehet bokü’deni szerkesz'fs-g-jok címére: Kecs­kemét, Kossuth tér l. Karácsonyfadísz-vásár — Helyjegyet 1s kérek — mondja az egyik jtas a vasúti pénztárnál. — Menetiránnyal szemben levő helyet kérek és ne a kerekek fölé, viszont kö­zel a mosdóhoz . . — Ha szabadna egy közbeve­tö kérdést uram — szakítja fél­be a pénztáros: — a vészféket I vállmagasságban, vagy fejma- 1 gasságban helyezzük el| liberalizmus, kérlelte a papa. A »mama pe­dig arra figyelmeztet­te télapóságát, nehogy gyermekmesével pró­bálja a kisfiút szóra­koztatni, mert akkor csatát veszít. Az öreg tehát bőséges tudniva­lókkal és csokoládék­kal a tarsolyában öb­lös hangon meg is kezdte a fejmosást. Az erélyes intelmek azon­ban hiábavalónak tűn­tek. A szemüveges ap­róság hol kibámult az ablakon, hol pedig ásítozva „unta a szö­veget”. A Télapó bele­adott minden energiát, ám egyetlen közömbös reflektálást sem tudott kipréselni Sanyiból. Apja, ho$y mentse a he\vzetet. ígv kérlelte: szegény Télapó, hiába beszéli ki a tüdejét. Miért nem teszel ígé­retet, hogy megválto­zol és szótíogadsz? — És megeszed a snenótot is, ezt is ígérd meg — folytatta a ma­ma. — Ha mindenben követed Téiaoó intel­meit . . akkor derék ember leszel. Okos, bölcs . . . olyan mint, mmt a Télanó . . . Sanyika vrgi gmust­rálta a leendő példa­kép silány ruházatát, őszi>ecsava’’odott pisz­kos, szürke szakállát és megszólalt: — Akkor pláne nem fogadok szót és nem is eszek. Nem akarok Télapó lenni. — Miért nem, kis­fiamI * * * * * 7 8 — Mert az számom­ra nem egy perspektí­va .. . Télapó legszíveseb­ben megcsókolta volna a kis mufurcot, és ahogy a téli estében úiabb címek felé bal­lagott. azon gondolko­dott, hol is rontotta el ő az életét?! • Karácsony este a körút sok ablaka fé­nyesen világított. A legfényesebb talán Szabadoséké. Az arany négyszögekben ragyo­gó karácsonyfa csilla­gokkal. ezüsthajói és díszekkel roskadozott, látszott hogy itt na­gyon készültek. Érthe­tő ez, hiszen Szabado­sék egész családjában egyetlen trónkövetelő, a nyolc esztendős Ká­roly — uralkodik. Ilyen komolyra hang­szerelten viseli nevét. Ez is jellemző rá, hogy ő másképp van húrozva mint a többi gyerek, nem Karcsi, Karesz, hanem Károly. Az ajándékozás is gondot okozott az e<zész családnak. Prak­tikus dolognak nem örül. Játéknak sem. Mit vegyünk hát a gyereknek? — dugta össze fejét a család. Nagy nehezen született meg a döntés: egy vil­lanyvonatot vásárol­nak sorompókkal, vas­útállomással, váltókkal és sok szerelvénnyel. Meg is vették és -a karácsony esti ajándé­kozás középpontjában a villanyvonat próba­úti a állt. A családta­gok össze is vesztek, miközben a távirányí­tó berendezéssel pá­lyára bocsátották a szerelvényt. Ne gyor­san, ne lassan, bizto- gatták egymást. A ma­ma áhítattal igazgatta a vonat útja mentén sorakozó gipsz figurá­kat. váltóőröket és le­gelésző csordákat. Sze­mafor jelezte, hogvan robog a hosszú kocsi- 3o*\ Na sív élménv volt, kitűnő játék. Kitűnően szórakoztak vele — a felnőttek. Nagy buz­galmukban észre sem vették, hogy Károly már az első menet után félrevonult, hóna alatt egy vaskos könyvvel. Amikor a felnőttek ámuló sze­mekkel, sikítozva kö­vetnék a kígyózó vonat útját, 6 Is felriadt. Ilvenko-r megbocsá- tóan, fejcsóválva és megértő mosoly köze­pette ezt mormolta maga elé: — Ki érti meg őket? Ezek a mai öregek!... Abai Pál Vidéken nyaral a család. Egyik reggel a hatéves kislány meg­kérdi : e — Mondd papa, miért kuko­rékolnak olyan korán a kaka­sok? — Tudod kislányom — vála­szolja az apa, gondosan kerül­ve felesége tekintetét — siet­niük kell, ha van valami mon­danivalójuk. mert azután feléb­rednek a tyúkok ku I

Next

/
Thumbnails
Contents