Petőfi Népe, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-16 / 296. szám
T9«. december 16. szombat S. oldal Elismerés az építőknek A megyeház ünnepélyes átadása Kecskeméten A közélet hírei Szovjet belügyi ' delegáció Kecskeméten Pénteken délelőtt a megyei rendőrfőkapitányságra magas rangú szovjet belügyi delegáció érkezett Andrej Fjodorovics Szmo- Ith tábornok, a Szovjetunió Belügyminisztériuma főcsöportfőnök-helyettesé- nék vezetésével. Dr. Szaló- ki László rendőr ezredes, a megyei rendőrfőkapitányság vezetője és Jakab Sándor rendőr őrnagy, a BM szervek pártbizottságának. titkára fogadta a vendégeket. Dr. Szalóki László tájékoztatta a küldöttséget a megye általános helyzetéről, majd a főkapitányság munkájáról. A szovjet belügyi küldöttség délután Budapestre utazott. Tegnap délután Kecskeméten, az új megyeház — a megyei pártbizottság és a megyei tanács székháza — ünnepélyes átadására került sor. A meghívottakat: a tervező, a beruházó és a kivitelező vállalatok vezetőit, dolgozóit dr. Csen- ki Ferenc, a megyei tanács vb-titkára köszöntötte, majd dr. Kőrös Gáspár méltatta azt a több, mint kétéves munkát, amelynek révén gazdagodott Kecskemét és a megye is. Az ünnepség további részében Padányi Mihály építési és városfejlesztési miniszterhelyettes „Az Építőipar Kiváló dolgozója” kitüntetést adott át tervezőknek, mérnököknek, kőműveseknek, burkotoknak, segédmunkásoknak. Vállalati kitüntetést nyújtott át az építésben jó munkával élenjáró dolgozóknak Dörner Henrik, a Báes megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója. Többen pénzjutalomban, miniszteri dicséretben és elismerő oklevélben részesültek. A rövid ünnepség végén dr. Rornány Pál, a megyei pártbizottság első titkára — a megyei pártbizottság és a megeyi tanács nevében — köszöntötte a kitüntetetteket és mindazokat, akik részt vettek az építési munkálatokban. Jubileumi megemlékezés a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója alkalmából A Magyar—Szovjet Baráti Társaság, az MSZMP KB Politikai Főiskolája és a Magyar Tudományos Akadémia pénteken ünnepi tudományos ülést rendezett a Szovjetunió megalakulásának félévszázados évfordulója tiszteletére a Tudományos Akadémia nagytermében. Az elnökségben foglalt helyet Nemes Dezső akadémikus, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Politikai Főiskola rektora, Nagy Miklós, az MSZMP KB tudományos és kulturális osztályának vezetője. Erdey-Grúz Tibor akadémikus, az MTA elnöke, Nagy Mária, az MSZBT főtitkára. Katona Imre, a budapesti pártbizottság titEbben az évben a Kecskeméti Városi Tanács elhatározta, hogy „Kodály Zoltán-emlékérem” kitüntetést alapít azok részére, akik a zeneszerzői hagyaték feldolgozásában, a tanár úr zenepedagógiájának gyakorlati megvalósításában. elméleti továbbfejlesztésében és a város zenei életének gazdagításában kiemelkedő eredményeket érnek el. Az emlékérmet minden évben Kodály Zoltán születésének évfordulóján adják át. kára. továbbá VÍ J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete és J. V. Brom- lej, az SZMBT hazánkban tartózkodó delegációjának vezetője. Jelen voltak az ünnepségen az MSZBT országos elnökségének tagjai, a tagcsoportok képviselői, a párt-, a társadalmi és a tömegszervezetek budapesti és megyei képviselői. Az ünnepi ülésen Nemes Dezső mondott elnöki megnyitó beszédet. Ezt követően Erdev-Grúz Tibor lépett a mikrofonhoz, és a Szovjetunió tudományos fejlődéséről tartott ^ló- adást. Ezután J. V.' Brom- lej, a Szovjet Tudományos Akadémia tagja, a A városi tanács végrehajtó bizottságának határozata alapján a kitüntetést első ízben Nemesszeghy Lajosné, a kecskeméti Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola és Gimnázium igazgatója kapta kimagasló zenepedagógiai, szervezői és tankönyvírói munkásságáért. Az emlékérmet a végrehajtó bizottság december 15-i ülésén ünnepélyes keretek közt nyújtotta át dr. Mező Mihály, a Kecskeméti Városi Tanács elnökhelyettese. szovjet—magyar történész bizottság elnökhelyettese mondott beszédet „Jelenkori nemzeti folyamatok a Szovjetunióban” címmel. Ezt követően László Aladár, a szovjet hatalom megteremtéséért vívott forradalmi harcok egyik magyar résztvevője szólalt fel, majd Szabó József kandidátus, az MSZMP KB Politikai Főiskolájának rektorhelyettese tartott előadást a Szovjetunió gazdasági fejlődésének nemzetközi jelentőségéről. Végül Berecz János kandidátus, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője a magyar és a szovjet nép kapcsolatainak fejlődéséről beszélt. Az ünnepi ülés Nemes Dezső zárszavával ért véget. . , . . , Megemlékezés a GÁ \Z-ban A Ganz Villamossági Művek bajai készülékgyárának dolgozói ünnepélyes keretek között megemlékeztek a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulójáról. A nemrég felavatott munkásklubban kiállítást rendeztek, amely képeken és grafikonokon mutatja be a Szovjetunió fejlődését, a Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól napjainkig. A decemberi bérlizelési napot A decemberi és januári munkaszüneti napokra való tekintettel megváltozott a bérfizetési napok rendje. A Magyar Nemzeti Bank — a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben — úgy határozott, hogy a december 21-én, 22- én és 23-án esedékes béreket december. 20-án, a december 24-én, 25-én esedékes béreket pedig december 21-én kell kifizetni. December 22-én fizetik a december 26-án és 27-én esedékes béreket, a december 30-1, 31-i és január 1-i bérek kifizetésére december 29-én kerül sor. (MTI} Kodály Zoltán-emlékérem (Tóth Sándor felvétele) • • Ünnepi közgyűlés írta: dr. Rornány Pál A Hartai Petőfi Sán- ** dór Művelődési Házat ma ünnepi közgyűlésre érkező szövetkezeti emberek népesítik be. A közgyűlési meghívó egy napirendről tudósít: „A hartai Béke Termelőszövetkezet tagsága a magyar termelőszövetkezeti mozgalom és általában a magyar parasztság érdekében végzett kiemelkedő munkásságának elismeréseként felveszi Erdei Ferenc nevét.” A szövetkezet tagsága már régebben így döntött, megkapták elhatározásukhoz az Erdei család és a hatóságok hozzájárulását is. A közgyűlés tehát valóban ünnepi, megemlékező aktus lesz. Tisztelgés Erdei Ferenc emléke előtt, akit ismertek, akivel többször tanácskoztak ebben a szövetkezetben. Ha úgy hozta, vitába is szálltak — amiben Erdei mindig különös örömét lelte — a gazdálkodás, a szövetkezeti élet, vagy éppen a hagymatermesztés kérdéseiről. S a látogatások emléke még él, mert mindig maradt utána valami felhasználható tapasztalat ebben a kis közösségben. De él tágabb közösségünkben, az országban, így a Duna—Tisza táján i*. I# uionosen ottnon érezte magát Erdei Ferenc a két folyó közti világban. A Kecskeméti Lapok 1945. szeptember 23-i száma joggal hivatkozik arra a kijelentésére, hogy makói szülőföldje után ez a vidék nőtt leginkább szívéhez, mint a magyar szorgalomnak és élniakarásnak, a homokon virágzó kultúrát teremtő akaratnak jellegzetes alföldi t<?ja. Es ki írt olyan szép sorokat városainkról, mint Erdei, a harmincas évek végén a Futóhomokban: „Sziget az Alföldön — írja Kecskemétről —, mely a megoldatlanság, kínlódás, elégedetlenség, feszültség és kirobbanni készülő lázongás tengeréből éppen annyira emelkedik ki, hogy meg lehet támaszkodni rajta: pihenni, felüdülni és reménykedni.” Erdei Ferenc gazdag életútjának nincs egyetlen szakasza sem, amely ne kapcsolódna valamilyen módon a Duna— Tisza közéhez és a megye életéhez. Könyveinek, tanulmányainak hosszú sorában alig található olyan, amelyben ne szerepelne a történelmi Három Város valamelyike — leginkább Kecskemét —, vagy a Kiskunság embere, kertje, kultúrája. Az író, a politikus, a " tudós egyaránt merít az itt szerzett tapasztalatokból, idézi embereit, hivatkozik e tájra. Állandó segítőkészséggel, lobogó tenniakarással járja városait és tanyáit — fiatal. korától haláláig. A hartai szövetkezettel együtt tehát méltán emlékezik Makó fiára a Duna—Tisza köze földje és népe, s benne Bács- Kiskvn megye is. Erdei Ferenc életművének összegezése még hátravan. Most lenne csak 62 éves. Gazdag élet volt« Erdei Ferenc mellszobra, Pálfy Gusztáv alkotása. adósság nélküli, maradandóan teljes. Amikoj a Futóhomok megjelenik, 27 éves, a Város és vidéke kéziratát 60 éves korában adja le. A Futóhomok megjelenésekor frissen végzett jogász, a makói hagymakertészek szövetkezetének ügyvezető elnöke. A Város és vidéke megírásakor a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, kétszeres Kossuth-díjas, az Országos Szövetkezeti Tanács elnöke. A két határkő között mennyi, s milyen állomás! A felszabadulás előtt — 1937-től kezdve — évenként új könyvvel, súlyos mondanivalóval jelentkezik, Foaházbünte. tést is kap értük. A német megszállás idején nagykőrösi, majd kecskeméti barátainál húzódik meg, s elindul a szovjet csapatok felé. Kiskunhalas közelében, Pir- tón jut a felszabadult területre. Elérkezik az idő, hogy gyakorlatba ültesse át, a politikai küzdelemben érvényesítse — a kommunistákkal együtt — amire nem volt módja azelőtt. Lázas igyekezettel, a kor kívánta ütemmel. Alig jut haza Makóra, máris útra kel és 1944. decemberében már ott van a szabad Kiskunhalason, s Révai Józseffel együtt népgyűlést tart. A 34 éves Erdei a debreceni ideiglenes kormány belügyminisztere, s attól kezdve egyfolytában felelős posztokon szolgálja népét. S okszor jön Bács- Kiskunba is. Három választási ciklusban országgyűlési képviselője a megyének. Szívesen jött mindig, Kecskemétre különösen. Ismerte a város életét régtől. Egyedül az 1939-ben mesielent Magyar város című könyvében húsz esetben hivatkozik Kecskemétre, s állítja példának valamilyen összefüggésben. Nem protokollból jött soha, ahogy a termelőszövetkezetbe sem. Egyszerűen, őszintén beszélgetni, természetes emberi közvetlenséggel. Bármilyen beosztásban hű maradt fiatalkori elkötelezettségéhez. A Parasztok utószóiában írja; „Amikor fölsőiskolás koromban gyakorta együtt szorgoskodtam apámmal a mezei munkában, urak és parasztok egyformán megütközve kérdezték tőlem: — Mi akarsz hát lenni tulajdonképpen? — Én nem akarok úr lenni — tagadtam és állítottam akképpen. — Szóval paraszt — vették tudomásul a kérdezők és értetlenül mentek tovább. Akkor nem értettem még: a világot tagadtam, amely úr és paraszt, s embernek törekedtem, aki túl van ezeken.” C zeket, a sorokat 1939c ben írja le. S a fiatal Erdeivel egy hullámhosszon szól a Város és vidéke írója is. Utolsó, 1970-ben írt könyve végén úgy summázza életét „parasztpolitikusként kezdtem és végzem, de eközben sokféle fronton harcoltam.” Igen, az ország is így ismerte. Otthon volt az értelmiség körében, de ott volt a földreformnál, a közigazgatás demokratizálásánál, a tudománypolitika kialakításánál éppúgy, mint a szövetkezetek formálásánál. S itt a megyében is. Volt tanácsa a településfejlesztéshez — ezt a bemutatót látta utolsó látogatásán, 1970. novemberében — és volt a népi alkotások megőrzéséhez is. Ahol megfordult — légyen az a bajai főtér, egy nyüzsgő piaci „fórum”, vagy kerekasztal- konferencia — oldott eszmecserék indultak, amit kutató, igazságot kereső kérdéseivel, vitázó kedvével inspirált. Ezeket a találkozásokat sohasem érezte terhesnek. A kérdésre, hogy mindezt hogyan gvőzi, így válaszolt: „Ügy, hogy erős és erőt adó családi közösség van a hátam mögött... A családot életbevágóan fontos társadalmi egységnek tartom, ahol az ember legbensőbb élete zajlik.” pz volt az élete, így “ volt teljes élei. Joggal mondta róla a Magyar Tudományos Akadémia emlékülésén 1972. december 6-án Or* tutay Gyula: „Szenvedélye volt a társadalom formálása. Nemcsak a törvényeinek meaértése — a társadalom alakítása is." S azt is, hogy életében, egyéniségében összefonódott „a lírai elkötelezettség hűsége, a tudományos kutató pontosságra törése és a politikus, a marxista politikus változtatni, jobbítani akaró cselekvése... Ezt a hármas egységet nem rontotta meg semmi, ez az egység hordozza életének minden eredményét, az alkotásokat is, a politikai cselekvéseit is. Nemzete ebben az egységben őrzi meg emlékezetét, gazdag életének summáját.” S tegyük hozzá: így őrzi Bács-Kiskun, és mától kezdve — nevével Is jelezve — a hartai Erdei Ferenc Szövetkezet.