Petőfi Népe, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-13 / 293. szám
I oldal 1972. december 13. szerda Több mint 2 millió termék Javult a gazdasági eredmény és a minőség Ebben az évben nagy| fejlődés volt tapasztalható a Férfi Fehérneműgyár bajai gyárában. Több mint 2 millió terméket — ingeket, nadrágokat ruhákat — készítettek eddig. Nem éppen gondtalan körűimé-! nyék között, mintegy 140 millió forint termelési ér" téket értek el, év végéig tervük szerint ez 195 millió forint lesz. Csaknem 21 millió forinttal szeretnék túlteljesíteni tervüket, s ha ez megvalósul, akkor a kollektív szerződésben rögzített nyereségrészesedést tudják kifizetni dolgozóiknak. Eredményeikről és gondjaikról beszélgettünk Bállá János üzemgazdasági csoportvezetővel. — Gondjainkról szólnék először, ami elsősorban1 munkaerőhiányban jelentkezik. Százhatvanöt dolgozónk lépett ki az idén a gyárból, igaz kétszáznegyvennyolc új dolgozót vettünk fel. A garai üzemegységünkben legnagyobb a munkaerőhiány, itt mintegy ötven dolgozó munkájára lenne még szükség. A dolgozóink átlagéletkora 28 év, ami azt is jelenti, hogy sok a fiatal, a kezdő szakmunkás. A fehérneműgyár vezetősége mindent megtesz azért, hogy a dolgozóik megfelelő körülmények között dogozzanak és segítik a gyermekes anvákat, valamint a nagvcsaládosokah Az üzem mellett felépítettek egy óvodát, ahol nyolcvan kisgyermeket gondolnak, amíg szüleik dolgoznak. A nagycsaládosoknak a harkányi és a balatonföldvári üdülőinkbe ingven beutaló* biztosítanak. Az idén a nagyobb termelés érdekében jelentős beruházások történtek. — Több mint 1 millió 300 ezer forinttal növekedett állóeszköz-állomámánvunk. A legnagyobb beruházás Garán történt, ahol másfél millió forintos költséggel varrodát létesítettünk. Új gépeink segítSeries „zsáraszlai” Jövőre kapható Akkumulátoros sertés- élelem-adagoló kocsi mintapéldánya készült el a Mosonmagyaróvári Mező- gazdasági Gépgyár szentgotthárdi gyáregységében. Az üzem szakemberei ezzel a konstrukciójukkal meg akarják kímélni a sertéseket azoktól a stresszhatásoktól, amelyeket a korábbi zajos, benzinszagos benzinmotoros tápszállító kocsik váltottak ki. Bárhatóan jobb étvággyal fogyasztják napi adagjukat a hízók, javul takarmányértékesítésük. A kísérleti sertés „zsúr- asztalt” — amelyet száraz és nedves takarmánvkeve rővel, adagolóval láttak el — bemutatták az állattenyésztő szakembereknek. Gyártását a jövő évben kezdik. (MTI) ségével, dolgozóink intenzívebb munkájával az idén már arról számolhatunk be, hogy eddig termelékenységi tervünket 103,5 százalékra teljesítettük. A dolgozók teljesítménye, így a fizetése is mintegy 10 százalékkal emelkedett. A központi programozás segítségével szervezettebbé vált a munka, minden dolgozónk két héttel előre tudja, hogy milyen feladatai lesznek. Legfontosabbnak tekintjük, hogy a belkereskedelemnek megfelelő mennyiségű és jó minőségű árut készítsünk, és teljesítsük exportfeladatainkat. Férfiingekből és autós kabátokból szállítottak a legtöbbet, mintegy 700 ezret a szocialista országokba. Angol és NSZK meg" rendeésre 130 ezer férfi - és fiúinge*! készítettek. Arról érdeklődtünk még Balia Jánostól, hogy az úgynevezett olcsó árukból van-e megrendelésük és gyártanak-e elegendőt? — Elég keveset készítettünk ilyen áruféleségekből az idén, mivel a kereskedelem nem rendelt. Termelésünk 1—2 százalékát teszi ki az olyan termék, amelyik kisebb szö- vési vagy munkahiba miatt nem első osztályú, ezeket olcsóbban vásárolhatják a bajai üzletekben. A jobb gazdasági eredmények mellett termékeik minősége is javult. Ehhez az is hozzájárult, hogy új módszereket vezettek be. — Igyekszünk lépést tartani a legújabb technológiával — mondta befejezésül Bállá János —, ezért az ingek nagy részét ragasztott nyakkal készítjük, így nemcsak tartósabbak. hanem szebbek is és mintegy 30 mosást elbírnak úcv, hogy megtartják eredeti formájukat, örömmel mondhatom, hogy export- termékeinkkel kapcsolatban sem volt az idén minőségi kifogás. Csabai István Romániai utazások L Készülődés a nagy évfordulóra Huszonöt évvel ezelőtt, 1947 december 30-án kiáltották ki Romániában a népköztársaságot, ezzel végleg felszámolták a monarchiát. A negyedszázados évfordulót országszerte újabb munkasikerekkel ünnepük. Nemrég egy három tagú újságíró delegáció tagjaként alkalmam volt személyesen is meggyőződni arról, hogyan készülnek az ünnepségekre. Küldöttségünk a Magyar és a Román Újságíró Szövetség megállapodásának alapján járta be a szomszédos baráti ország déli vidékeit, amely Románia élelmiszer-gazdasági termelésének nagyobb részét adta. Éppen azokban a napokban tartotta a Román Kommunista Párt plenáris ülését, amelyen elhatározták az ötéves terv határidő előtti teljesítését. Ni- colae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtiktára, az Államtanács elnöke ezzel csaknem egy- időben fogadta az egyik külföldi lap főszerkesztőjét. Az újságírónak adott nyilatkozatában többek között foglalkozott a mezőgazdaságban elért fejlődéssel is. Érdemes idézni megállapításaiból: „1938ban körülbelül 5 ezer traktor dolgozott a mezőgazdaságban, ma több mint 100 ezer traktorunk van, évente több mint 30 ezret gyártunk. Ehhez természetesen hozá kell számítani a* mezőgazdasági munkához szükséges összes gépeket. Széles körű öntözési programot valósítunk meg. A háború előtt gyakorlatilag pár ezer hektárnyi volt az ország öntözéses területe, az idén több mint 1 millió hektárt öntöztünk, 1975-re országával vannak kapcsolatai. többek között hazánkkal is. Rendszeres diákcserét bonyolítanak le a Budapesti Kertészeti Egyetemmel és a Gödöllői Agrártudományi Egyetemmel. Mivel Romániában is a termelőszövetkezetek adják az élelmiszer-gazdaság termékeinek nagyobb részét, érdeklődéssel hallgattuk Cseresznyés Béla információit. A Romániai Termelőszövetkezetek Országos Szövetségének alelnöke elmondta: — Négyezer-hatszáz köElsőrendű feltétel Közgondolkodásunkban, szóhasználatunkban látványos karriert futott be ez a gazdasági szak- kifejezés: szabályozó. Bíráljuk és dicsérjük, egyetértünk vele és tökéletesítését javasoljuk valahányszor gazdasági eredményeink és hibáink, fejlődésünk és fejlődési akadályaink napirendre kerülnek. Ä szabályozók dicséretének és bírálatának már- már közmegegyezéses vállalati modora is kialakult: illik egyetérteni hatásaikkal általában, és módosításukat javasolni a helyi feladatok esetében. Ez a kövesedé séma, a szabályozásnak ez a mind szélesebb körben érzékelhető értelmezése indokolja, hogy átgondoljuk: végeredményben mi a gazdasági szabályozás? Vajon indokolt a feltevés, amely az avatatlan közvéleményben, de olykor még szakkörökben is előbukkan, s amely a gazdálkodást gépies automatizmusnak fogja fel? Indokolt a hiedelem, amely szerint csupán pontos vezérlésre. jó szabályozásra van szükség ahhoz, hogy a gazdaság gépezete minden részletében eredményesen működjék? Ha így lenne, akkor természetesen semmilyen terep nem jutna például a beruházások jó, vagy rossz előkészítéséből, a készlet- gazdálkodás eredményeiből, vagy gyengéiből, a vállalati korszerűsítés sikereiből, vagy kudarcaiból származó következményeknek. Ha így lenne, akkor a gazdálkodásból teljességgel hiányoznék a személyes, tudati tényezők hatása, ez pedig a gazdaság- irányítási rendszer lényegét kérdőjelezné meg. Ténylegesen a gazdaságpolitika — és megvalósításának eszközrendszere. az irányítás — nem lép fel ilyen min- denttudó orákulumként, ellenkezőleg: éppen lényegi vonásai közé tartozik, hogy | tág teret nyújt a kocká! zatra és következményeire I alapozott helyi döntések- ! hez. E gondolatsorból viszont az következik, hogy a gazdálkodás nem gépies szabályok, merev törvények megvalósítási terepe, hanem etikai mozgástér is, amelyben az előnyt és a hátrányt, a jót, vagy a rosszat nemcsak a forint tükrében, az árbevétel, a nyereség segítségével, hanem íratlan etikai szabályok alapján is mérlegelni kell. Talán nem árt mindjárt az elsőszámú, legfontosabb etikai szabállyal kezdenünk; azzal, amelyet a szocializmus építésének egyetlen szakaszában, egyetlen pillanatra sem he. lyeztünk hatályon kívül, s amely a gazdálkodás felelősei, a vállalatok-szövet- kezetek vezetői számára a közérdek képviseletét, a szocializmus teljességéért érzett, a részérdekeken felülemelkedő felelősséget írja elő. Ha tárgyilagosan vizsgáljuk ezt az általánosan érvényes felelősséget, hozzátehetjük: korántsem egyszerű ezt a mindennapok gazdasági valóságában következetesen képviselni. A gyakorlat, a gazdálkodás nem kevés érdekütközése rendkívül sűrűn állítja etikailag is bonyolult döntések elé a vállalatok vezetőit. Elvont ráolvasás lenne ugyanis azt állítani, hogy könnyűszerrel áthidalható konfliktus a csoportérdek, illetve a népgazdasági, az országos követelmények olykor millió forintokban kifejezhető szembenállása. A szocializmus etikai, tehát lelkiismereti, belülről j fakadó követelményei elő- j írják, hogy a vállalati ve- j zető — néha még az át-! meneti népszerűtlenséget isi vállalva messzibb lássonI a pillanatnyi érdeknél, képes legyen jól értelmezni az összefüggést, hogy a népgazdaság terhének növelése, végül a csoport, a vállalat számára is hátrányos, más szóval: a helyi érdek nem szigetelődhet el az egésztől, az összességtől. Ha például a vállalat — árbevételét, nyereségét és részesedését növelve — indokolatlanul emeli termékeinek árát. akkor ez gyűrűző hatásaival végtére a „saját” dolgozóját is sújtja: ha a vállalatnál önérdekből nem korszerűsítik a gyártmányszerkezetet és elavult termékeket állítanak elő, az esetleg mérsékli a népgazdaság devizabevételeit, kevesebb jut tehát az adott gyárnak is újabb, korszerűbb gépek vásárlására. és a kör itt lezárul; a kapcsolat ilyen módon is nyilvánvaló. Az következnék ebből, hogy a vállalati döntések kidolgozásakor etikai előírásokkal, megfontolásokkal kell pótolni a nyereségességet; a közérdek általános igényével helyettesíteni a helyi érdeket? Olykor — jelentsük ki nyíltan —, ezt is jelentheti, általában azonban nem egyszerűen ezt. A két követelmény bonyolult egyeztetéséről, más szóval: a rövid lejáratú és a távlati érdekek összekapcsolásáról van szó. A Központi Bizottság novemberi határozata is magas etikai mércét állít minden gazdasági vezető elé. Igaz, kimondja azt is, hogy célszerű elemezni, felülvizsgálni a szabályozás hatásait, de egyszersmind rámutat: nem várható minden eredmény ettől — az előrehaladás elsőrendű fel. tétele, a felelős, jól végzet' hatékony munka! T. A. Slobozla, az egyik gyorsan fejlődő megyeszékhely. meg akarjuk haladni a 2 millió hektárt.” Ez a néhány adat is jól bizonyítja a gyors fejlődést. Országjáró kőrútunk előtt több tájékoztatóban összefoglaló képet kaptunk a mezőgazdasági termelés általános helyzetéről. Dr. Teodor Marian, a Mező- gazdasági és Ellátási Minisztérium tájékoztatási főigazgatója így határozta meg a legfőbb tennivalókat: — Feladatunk az állat- tenyésztés fejlesztése, az öntözött területek növelése és a növénytermesztés gépesítése. Hazánkban a foglalkoztatottak fele még mindig a mezőgazdaságban dolgozik. 1938-ban az arány 75 százalék volt. A gépesítéssel. általában a termelés korszerűsítésével évről évre több munkaerő szabadul fel az ipar számára. Az elképzelések szerint 1971—75-ig mintegy 400 ezerrel csökken a mező- gazdaságban foglalkoztatottak száma. A korszerű termelési módszerek gyakorlatban történő alkalmazása érdekében sokat tettünk. Ezt segíti, hogy a kutató intézetek, oktatási intézmények szoros kapcsolatot teremtettek a termelő üzemekkel. Meggyorsult az információk áramlása, az ismeretek átadása, vagyis a tudomány termelő erővé válása. Erről magunk is tapasztalatot nyerhettünk, amikor a beszélgetést követően ellátogattunk a Bukaresti Agrártudomány Egye- j temre. A tanszékeken a tu- , domány legújabb eredmé- J nyeit adják tovább a diá- [ koknak, akik a gyakorlati j munkában találkoznak a legkorszerűbb termelési módszerekkel és maguk is igyekeznek alkalmazni azokat. A 120 esztendős egyetemnek a világ száz zös gazdaságunk van. Egy termelőszövetkezet átlagterülete 1800 hektár, de vannak 6—7 ezer hektáros gazdaságaink is. Említésre méltó, hogy a termelőszövetkezetek adják az ország búzatermésének 73, kukorica termésének 60, napraforgó termésének 71 százalékát A cukorgyártás alapanyagát, a cukorrépát kizárólag a közös gazdaságokban termeljük. A burgonyatermés 42 százalékát szintén a termelőszövetkezetek szolgáltatják. Az állati termékek termelésében 30 százalékos a részesedésük. A háztáji gazdaságok nálunk is jelentős szerepet töltenek be az ellátásban. Romániában megvan még a gépállomások hálózata. Hétszázhetvenhét traktorállomás működik egy-egy körzetéhez 6—7 termelő- szövetkezet tartozik. A munkák jobb összehangolására termelőszövetkezeti tanácsokat hoztak létre, amelyek egy-egy gépállomás körzetében működnek és a közös gazdaságok, valamint a községek vezetőiből állnak. Az országos szövetség irányító, érdekképviseleti szerv javaslattevő szerepe is van. Többek között betölti a nyugdíjintézet hatáskörét is. Egymillió-négyszázezer termelőszövetkezeti nyugdíjas van az országban. A nagyobb beruházásokat a termelőszövetkezetek csak összefogással tudják megoldani. Az együttműködés szép példájával találkoztunk a Prahova megyei termelőszövetkezetek közös vállalkozásá- sának megtekintésekor. Kereskedő Sándor (Folytatjuk)
