Petőfi Népe, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-13 / 293. szám

1 oldal 191%. december 13, szerda Megkezdte munkáját az országgyűlés téli ülésszaka A pénzügyminiszter nagy tapssal fogadott expozéja után szünet következett. Ezt követően az elnök, Béresztóczy Miklós, az or­szággyűlés terv- és költ­ségvetési bizottsága előa­dójának Varga Gyulának adta meg a szót, majd dr. Gajdócsi István, Bács­Kiskun megye 13. válasz­tókerületének képviselője, a Bács-Kiskun megyei Ta­nács elnöke emelkedett szólásra. Dr. Gajdócsi István felszólalása Választóim megbizásából is egyetértek az előterjesz­téssel, mert a X. kongresz- szus által meghatározott gazdaságpolitikánk töretlen vonalát követi és érvénye­síti. Úgy vélem, gondjaink­kal küzdve is derűlátóak lehetünk, mert a Központi Bizottság határozata me­gyénk lakosságában pozitív, alkotó visszhangot váltott ki. A továbbiakban a me­zőgazdaság megyei fejlődé­séről. a húsprogram bajai járásban elért eredményei­ről szólt Gajdócsi elvtárs, majd így folytatta: — Megyénk fejlesztési céljai ilyen szempontból két irányúak: Folytatjuk a nagyüzemi állomány fej­lesztését, szakosított tele­pek építését és itt évi 3—4 százalékos növekedéssel számolunk. A megye adott­ságai azonban speciálisak. Jelenleg a tehénállomány 54 százaléka a háztájiban, ennek döntő többsége a ta­nyán található. A nagy vo­lumenű árutermelés lehető­ségeit, a tanyán élők hasz­nos foglalkoztatását és a minimális beruházási igényt figyelembe véve hirdettük meg a „Legyen minden ta­nyán tehén” mozgalmat, hogy megállítsuk a tehén- állomány csökkenését a háztájiban, sőt belátható időn belül 2—3 ezerrel nö­veljük. E célok megvalósí­tására — különösen a ház­tájiban — az előfeltétele­ket a termelési kedvet át­gondoltan, tervszerűen kell megteremteni és megóvni. Ezért szeretném felhívni a figyelmet egy — szerintem nagyon fontos — feltételre: a biztonságos piacra, amely képes megküzdeni a bőség gondjaival is. Mi a háztáji termelést ál­talában a közös gazdaságon keresztül szervezzük, ezál­tal biztosítjuk a takar­mányellátást és az áru ér­tékesítését is. Azért mon­dom, hogy általában, mert más a helyzet a kiterjedt tanya világban, ahol a nagy távolság, szétszórtság miatt a tej összegyűjtését, szállí­tását is szervezni kell. Ezt követően a lakossági igények kielégítéséről be­szélt Gajdócsi István: — Példának említem az óvodai napközi otthonokat. Szinte elementáris erejű az igény de az áldozatkészség is az üzemektől a tanácso­kig, a/szocialista brigádok­tól a lakóközösségekig. Mi a negvedik ötéves tervre előirányzott helyszámot két év alatt megépítettük Ösz- szefogással, társadalmi munkával. De még sok szü­lő és gyermek kér, követel új helyet és épülnek új óvodák. Gond viszont a fenntartás, a működtetés. Gazdasági szerveink, üze­meink szívesen dolgoznak, szívesen adnak fejlesztési alapjukból, de a működést, a fenntartást részesedési alap terhére nem tudják támogatni. Javasoljuk a Pénzügymi­nisztériumnak és az Orszá­gos Tervhivatalnak, vizs­gálják meg ezt a kérdést és tegyék lehetővé bizonyos időn belül, hogy a gazdasá­gi szervek adózatlan nyere­ségük terhére segítsék e fontos intézmények fenn­tartását. Szeretnék néhány szót szólni lakáshelyzetünkről, amely megyénkben éppen­úgy, mint országosan, poli­tikai súlyú gond és feladat. Lakásépítési terveinket mi időarányosan 1972-ben is teljesítjük. Bács-Kiskun- ban a negyedik ötéves terv­ben 20 ezer lakás épül, mert az élet erre kényszerít bennünket és mert meg akarjuk építeni. A lakás­szám alig egyhatoda cél- csoportos (állami erőből lé­tesül). Magánerőből épül 17 ezer lakás, részben mint társasház, de közte 12 ezer családi ház is. Mivel „fel­húztuk a sorompót” a csa­ládi ház építése előtt (és nem tehettünk mást), tele­püléseink méginkább szét­terülnek, nő a kommunális ellátás költsége éppen an­nál az építési formánál, amelyhez nem kapunk kap­csolódó és járulékos beru­házást, a kevés célcsoport­ból pedig ide nem adha­tunk eleget. Azt kérnénk, Vizsgálja meg a kormány a magán­erős építkezés közmű támo­gatásának lehetőségeit — akár a későbbi években is. A felszólalás további ré­szében Gajdócsi elvtárs a megye tanyagondjairól be­szélt, vázolva azt a szere­pet. amelyet a tanya betölt a mezőgazdasági termelés­ben, elemezve azokat a tö­rekvéseket, amelyeket az utóbbi időkben tettünk a tanyai emberek, iskolák körülményeinek javítása érdekében. Beszélt a nem­régiben befejeződött iskola­villamosítási programról, a körzetesítésről, a kollégiu­mok építéséről. Felszólalá­sát így fejezte be: — Kérjük, hogy e két, országos visszhangot kivál­tó akciót — a tanyák villa­mosítását és a kollégiumok építését — ne csak a köz­vélemény ismerje el, de se­gítsék az illetékes miniszté­riumok is az eddigieken túl. az aránytalanság csökken­tését célzó kulturális, egész­ségügyi többletkeretből. Tudjuk, szerények a lehe­tőségeink, éppen ezért sze­rényebb segítséget kérünk ebben az ötéves tervben és rangosabbat az ötödik öt­éves terv folyamán. Dr. Gajdócsi István be­széde után Szurgyi István­ná Békés megyei és Ma­gyar Sándor Pest megyei képviselő kapott szót. Ezután ebédszünet kö­vetkezett Ebédszünet után Apró Antal elnökletével folytatta munkáját az or­szággyűlés. Pullai Árpád az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára emel­kedett szólásra. Thieu nem enged SAIGON Nguyen Van Thieu sai- goni elnök kedden délelőtt beszédet tartott a dél-viet­nami parlament két házá­nak együttes ülésén. Jottá­nyit sem engedve eddigi merev álláspontjából, is­mét azt hangoztatta, hogy kormánya nem fogad el semmiféle olyan megálla­podást, melyet „kívülről erőltetnének rá”. Ellenke­ző esetben — jelentette ki az elnök — Dél-Vietnam „végsőkig folytatja a har­cot”. A nyilatkozat. egyetlen új elemként — nyilvánvalóan a VDK—amerikai tűzszü- neti megállapodás megtor­pedózásának céljával — Thieu javasolta: a konflik­tusban részt vevő három vietnami fél — Dél-Viet­nam (Saigon), a felszabadí­tó erők és a VDK — ka­rácsony első napja és új­év között szüntessenek be minden harci tevékenysé­get, s a közbenlevő időben a hadifoglyok kölcsönös szabadonbocsátásával egy­idejűleg kezdjenek konzul­tációkat a rendezésre váró problémákról. Az ideigle­nes fegyverszünet ellenőr­zésére Thieu az Egyesült Nemzetek Szervezetét kér­né fel. A képviselőház és a sze­nátus délelőtti együttes ülésén jelen voltak a kor­mány tagjai, a diplomáciai testület képviselői, köztük Ellsworth Bunker, az Egye­sült Államok saigoni nagy­követe is. (Reuter) A DIFK válasza Pullai Árpád beszéde Tisztelt országgyűlés! Eseményekben gazdag időszakban ülésezik parla­mentünk. Közvéleményünk belpolitikai életünket fo­kozott figyelemben része­síti. Ez nemcsak vitánkra termékenyítő, hanem az ország előtt álló jövő évi munkára is. Most itt közösen és fe­lelősen állást kell foglal­nunk : megfelel-e költség- vetésünk azoknak a gaz­daságpolitikai törekvések­nek, amelyeket Központi Bizottságunk állásfoglalása meghatározott. Pártunk Központi Bi­zottsága arra a következ­tetésre jutott, hogy nép­gazdaságunk alapvetően a X. kongresszus által meg­szabott követelmények sze­rint lendületesen fejlődik. Irányítási rendszerünk eredményesen szolgálja a szocialista építést. A Központi Bizottság no­vemberi állásfoglalása egy­értelművé és nyilvánvaló­vá teszi, hogy alaptalanok voltak azok a híresztelé­sek, amelyek „súlyos prob­lémákat” esetleges „gazda­ságpolitikai fordulatot” je­leztek. Mai gondjaink más ter­mészetűek, mint 5-^-10 év­vel ezelőtt, vagy szocia­lista fejlődésünk kezdetén. Nagyok az önmagunk elé állított követelmények. Az iparilag közepesen fejlett országok sorából a fejlet­tek közé akarunk felemel­kedni. Ezáltal emelkedhet dolgozó népünk jóléte, kul­túrája, javulhat élete. Tisztelt képviselőtársaim! A Központi Bizottság no­vemberi ülésén megtár­gyalta az 1973. évi népgaz­dasági terv irányelveit és kialakította álláspontját. Pártunk nevében kérem az országgyűlést, hogy a terv irányelveit a költségvetés érdemi elbírálásánál ve­gye figyelembe. Az új költségvetési esz­tendőben biztosítani kell: — a népgazdaság terv­szerű, arányos fejlesztését, I a hatékonyság emelését a termelési szerkezet korsze­rűsítése útján; — a gazdasági egyensúly további javítását; — a magyar ' gazdaság aktív részvételét a nem­zetközi munkamegosztás­ban és külföldi kötelezett­ségünk teljesítését, miköz­ben kielégítjük a hazai igényeket is; , — életszínvonal-politi­kánk folytatását. Tisztelt országgyűlés! Most a fejlődés olyan szakaszában vagyunk, ami­kor a tervszerűség továb­bi erősítésével és fejlesz­tésével különösen sokat tehetünk a gazdasági épí­tésben. A nagyobb terv- szerűségnek ma elsősorban az eredményesebb gazdál­kodásban kell testet ölte­nie. Az eredményesebb gazdálkodás pedig minde­nekelőtt a javuló haté­konysággal azonos. A közgazdasági szabályo­zást illetően ésszerű ru­galmasságot tanúsítanunk. Szocialista államunk olyan helyzetben van, hogy ezt kockázatok nélkül megte­heti. Pártunk nagy figyelmet fordít az életkörülmények rendszeres javítására. Mun­kásosztályunk, népünk te­remtő munkájának ered­ményeként hazánkban minden dolgozó osztály és alapvető réteg életszínvo­nala rendszeresen emelke­dik. Az állami iparban és építőiparban az elhatáro­zott béremelés megfelel pártunk általános politi­kájának, amely megkülön­böztetett figyelmet fordít társadalmunk vezető osztó, lya, a munkásosztály hely­zetének javítására. A bér­emelések végrehajtásánál a Központi Bizottság kü­lön is felhívta a figyel­met arra, hogy a bérek el­osztásánál következeteseb­ben kell alkalmazni a szo­cialista bérezés alapelvét: „Mindenkinek munkája szerint.” Az 1973. évi költségve­tés számol a jövő évre ter­vezett és most első ízben meghirdetett árintézkedé­sekkel. A Központi Bizott­ság úgy foglalt állást, hogy a realitások határain belül törekedni kell az értékará­nyos árak kialakítására, az árak lehető legnagyobb stabilitására. Ezután Pullai elvtárs a nők és az ifjúság helyze­téről, majd a végrehajtási munka javításának szük­ségességéről és fontosságá­ról, a vezetők felelősségé­ről szólt. Végezetül el­mondta, hogy „Pártunk a kongresszusi határozatok megvalósításában a legszé­lesebb társadalmi ellenőr­zésre tart igényt. Ezt azért teheti meg, mert a X. kong­resszus irányvonala talál­kozik munkásosztályunk, népünk cselekvő támogatá­sával.” Az 1973. évi állami költ­ségvetést elfogadta és el­fogadásra ajánlotta. Pullai elvtársat követő­en Fekszi István Szabolcs megyei, Mráz Tibor Borsod megyei és Fegyveres Ist­ván Vas megyei képvise­lők kaptak szót, majd szü­net következett. A szünetet követően dr Beresztóczy Miklós elnök­letével folytatódott a ta­nácskozás. Tóth István bu­dapesti, Tiliczki József He­ves megyei, Sebesi László- né Békés megyei és Fábián Márton Szolnok megyei képviselő hozzászólása után az országgyűlés keddi ta­nácskozása befejeződött. Az ülésszak szerdán dél­előtt tíz órakor folytatja munkáját. PÁRIZS A Dél-vietnami Ideigle­nes Forradalmi Kormány Párizsban tárgyaló kül­döttségének szóvivője ked­den délelőtt kemény sza­vakkal utasította vissza Thieu dél-vietnami elnök „abszurd” javaslatát arra, hogy csupán karácsonykor hirdessenek ki ideiglenes fegyvernyugvást Dél-Viet- namban. Ez az indítvány —hang­súlyozta a DIFK szóvivő­je — ismételten bebizo­nyította, hogy Thieu a bé­ke és a nemzeti megbéké­lés egyik legnagyobb aka­dálya. Ha az Egyesült Ál­lamok valóban mihama­rabb véget akar vetni a háborúnak — folytatta a továbbiakban a szóvivő — nem talál egyetlen érvet sem a VDK és az Egye­sült Államok között létre­jött megállapodás aláírá­sát késleltető Thieu-féle javaslat figyelembevételé­re. (AFP, UPI) Kuba ünnepli flliendét HAVANNA Szűnni nem akaró lelkes ünneplésben részesíti Kuba népe a Havannában tartóz­kodó dr. Salvador Allende, chilei elnököt. Bármerre jelenik meg a mindig mo­solygó Allende, mindenütt a lakosság ujjongása kíséri. „Köszöntünk chilei testvé­rünk !” „Allende elvtárs, Kuba melletted áll!” Ilyen és hasonló jelmondatok láthatók a forradalmi szi­getország fővárosának ut­cáin e napokban. A Kubai Kommunista Párt lapja, a Granma, tel­jes címoldalát betöltik a repülőtéri fogadtatás meg­ható pillanatait megörökí­tő fényképek, amint Fidel Castro és a többi kubai vezető az első Kubába lá­togató latin-amerikai elnö­köt köszönti. Hz első munkanap a Holdon HOUSTON Kedden, közép-európai idő szerint hajnali egy óra­kor nyílt ki először a Hold­ra érkezett „Challenger” ajtaja. Elsőnek Eugene Cér­nán parancsnok lépkedett lefelé a létrán; őt követte Schmitt, az expedíció geo­lógusa. Mintegy kilencven kilométerrel fölöttük egy magányos űrhajós keringett eközben: Ronald Evans, aki az „America” nevű parancs­noki kabinban maradt, hogy kísérleteket végezzen és felvételeket készítsen, míg társai a Holdon járnak. Ceman jelentette Hous­tonnak, hogy a leszállás si­ma volt. Sőt, nemcsak si­ma, rendkívül pontos is, hiszen a Holdra szálló egy­ség a kijelölt célponttól alig 100 méterre érte el földünk útitársának felszínét, ami az Apollo-missziók hasonló manővereiből ítélve szép teljesítmény. Meglepte az űrhajósokat, hogy a vártnál több az el­szórt kőzet, s hogy puha a „holdtalaj”. Cernannak pél­dául 20—25 centiméterre süllyed a holdporba a lába. Az első terepszemlét a holdautó eloldása követte. Míg dolgoztak, Cérnán is, Schmitt is lelkesült hangon tájékoztatta Houstont be­nyomásairól. „Hihetetlen I” — mondta Ceman. ,.A geo­lógusok paradicsoma” — replikázott Schmitt. Miközben ide-oda hajla­doztak, Schmitt űrhajósru­hájának hűtővize átmeneti­leg felmelegedett. „Én már csak ilyen vagyok: egy for­róvérű geológus” — tréfál­kozott az élményeitől ala­posan izgalomba * jött Schmitt. Körülbelül 70 perccel az­után, hogy kiszálltak, az űrhajósok elhelyeztek egy kamerát, amely tiszta képet továbbított a Földre. Könnyen és szépen ment a legfontosabbnak mondott kísérlet! Cérnán két, peron­ként 2 és fél méter mély lyukat fúrt a talajba, elher lyezett bennük két hőmé­rőt, ámelyek azután adato­kat szolgáltatnak a felszín alatti réteg hőviszonyairól. Körülbelül két és fél ki­lométerre a holdkomptól, az úgynevezett Emory-krá- ternél az űrhajósok kőzet­mintákat vettek. A két űrhajós 8 óra 5 Derekor tért vissza a hold­kompba. Cérnán és Schmitt még két ízben kirándul a Holdon; arról, hogy mit tesznek, a holdautó oldalá­ra szerelt színes tv-kamera tudósítja a földi nyilvános­ságot. (Reuter).

Next

/
Thumbnails
Contents