Petőfi Népe, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-10 / 265. szám
1972. november 10., péntek b. oldal Az elmúlt színházi évad egyik legnagyobb kecskeméti sikere Kocsis István Bolyai János estéje című monodrámájának bemutatása volt. A „hogyan él„Nem akartam én megsérteni az emlékedet, apám.” .Neki volt igaza, úgy keleti volna élnem, ahogyan i élt, a matematikából és nem a matematikáért,” „A következőt kérem! No, hadd lám, ki lesz a következő.” „Megalázni csak azt lehet, aki legyözetett...” (Heltai—Pásztor) jünk’’ nagy kérdésivel viaskodó tudóst Piróth Gyula alakította, hitelesen, nagy drámai erővel. A Katona József Színház igazgatósága a közönség kívánságára ez évben ismét a Stúdiószínház műsorára tűzte az erdélyi író alkotását. A múlt ,ieti felújítást is a tavaszihoz hasonló elismeréssel fogadták a nézők. A további előadások időpontjai: november 14-én 6, 16-án V28, 20-án 8 és 23-án V27 óra. A Bolyai János estéjét a hónap közepén a budapesti Egyetemi Színpadon is bemutatják. A felújítás alkalmából megörökítettük az előadás kimagasló pillanatait, egy remek színészi teljesítmény emlékezetes mozzanatait. A teljesebb emberi élet lépései a dunavecsei Virágzó 1 ermelőszövetkezetben Évek óta jó híreket hallani a 4000 holdon gazdálkodó dunavecsei Virágzó Termelőszövetkezetről. Szinte állandóan emelkednek a termésátlagok, javulnak az eredményességi mutatók. 1955-ben zárták utoljára mérleghiánnyal. A sikerek nyilván a jó munkaszervezésnek, a korszerű technikának, a tagok lelkes munkájának, a hosz- szú távra tervező és állandó vezetésnek köszönhetők elsősorban. Csőke István elnök 15 esztendeje, Várhelyi Pál főagronómus és Horváth Ernőné főkönyvelő több mint egy évtizede A zenei nevelés nemcsak a „céhen belüliek” ügye Az elmúlt évek során sokszor esett szó az országos (szakmai és nem szakmai) sajtóban, a rádióban elhangzott viták során zenei nevelésünk eredményeiről, gondjairól. E viták, eszmecserék során alapvető és fontos kérdésként vetődött fel: eleget teszünk-e azért, hogy az ifjúság — úgy is mint a leendő felnőtt, valamikor ország-világ gondját viselő nemzedék — minden rétegéhez eljusson az értékes művészet, régmúlt idők és korunk művészi zenéje, a komoly zene. Hogy lényegében a zenei műveltség terjesztése, idejekorán való megalapozása nemcsak a „céhen belüliek” sokszor egészen köznapi megélhetési és szakmaihivatásbeli gondja, az eléggé köztudott. Mégsem kap- j nak talán elég nagy hangsúlyt azok a megnyilvánulások, melyek arról vallanak, hogy művelődéspolitikánk felelős irányítói is fontos kérdésnek tartják általában a művészetek, köztük a zene oktatását, az azokra való nevelést. Itt csak egy példát tidézünk: Aczél György, az MSZMP Közponi Bizottságának titkára két évvel ezelőtti rádiós vitában mondotta: .. .„meggyőződésünk, hogy szocialista ember, teljes, kibontakozott, harmonikus ember nem képzelhető el a művészetek — a zene — bensőséges átélése nélkül." A nevelés és oktatás szempontjából a kérdés akkor merül fel különös élességgel, amikor a fiatalok az értelmi és érzelmi fejlődésük szempontjából oly fontos korba, a tizenéves kor közepére jutnak. Az általános iskola után csak a szakintézetekbe és a gimnáziumi általános tagozatba járók kapnak zenei nevelést. A szak- középiskolák, szakmunkás- képzők növendékei csak akkor részesülhetnek zenei nevelésben, ha zeneiskolába is járnak, vagy ha intézetük vezetősége erre valamilyen módon — nagyon bölcsen — lehetőséget ad. Az előző tanévben szép példáját láthattunk a szakmunkástanulók kórus- találkozóján, hogy ezek a fiatalok is meg tudnak szólaltatni értékes, szép műveket (minden különösebb zenei képzettség nélkül is), maguk és mások örömére az énekkarokban. A Bács-Kiskun megyei intézetek közül a 607-es számú kecskeméti szakmunkásképző iskola mutatott követendő példát. Ugyancsak a zeneművészet megszerettetését és megismertetését tűzte ki feladatául a Zenepedagógus Szakszervezet ifjúsági bizottsága. Az akcióba bekapcsolódó iskolákat, diákotthonokat a tanév folyamán felkeresik néhány alkalommal, hogy ismertetőkkel, beszélgetésekkel egybekötött hangversenyeken vigyék közelebb az ifjúságot a művekhez és a műveket az ifjúsághoz. Az Ifjú Zenebarátok Szervezetének — jórészt a fiatalok szervező öntevékenységére alapozva — egyik legfontosabb hivatása, hogy a közép- és főiskolás korúak zenei tájékozódását segítse. Bács-Kiskun megyében jelenleg a bajai, Bányai Júlia szak- középiskolában, Kiskunhalason a Petőfi utcai iskolában, Dunapatajon a zeneiskolában és a kecskeméti Kodály iskolában működik Ifjú Zenebarát csoport. Kívánatos lenne, ha ez a szép múltú, nemzetközi rangú magyar if júsági szervezet a megyében más városokban és községekben is dicsekedhetne egy-egy — vagy méginkább több — jól működő csoporttal. A felnőtt társadalom elismerésével, elvi és gyakorlati támogatásával felvirágozhatna, valóban értékes, a társadalom egészére kiható mozgalommá válhatna, méltóan Kodály Zoltánnak az egész népre vonatkozó, demokratikus szellemű tanításához. I. M. tevékenykedik jelenlegi beosztásában. Kovács János, az alapszervezet párttitkára is régóta bírja a közös gazdaság kommunistáinak bizalmát. Hasonló adottságokkal, feltételekkel, magas színvonalú gazdálkodással másutt is találkoztam; ezek a tényezők önmagukban nem magyarázzák a dunavecsei termelőszövetkezetben kialakult viszonyokat. Mi az a többlet amitől valóban virágzik a Virágzó Termelő- szövetkezet? A válasz megtalálásában a véletlen is segítségemre sietett. Éppen a napokban számolt be Horváth Ernőné főkönyvelő a pártalap- szervezet gyűlésén a szociális és kulturális bizottság munkájáról. A külső szemlélő számára is nyilvánvalóvá vált: itt nemcsak a termelés csavarjainak, munkaerőnek tekintik az embereket. Törődnek velük, akkor is ha már kidőltek a munkából, sőt tervszerűen gondoskodnak a fiatalok bevonásáról. Közösen döntenek A hallottak fellelkesítették az újságírót, aki tapasztalatból tudja, hogy a szociális és kulturális bizottságok többsége csak „papíron” létezik. Sok helyütt a vezetők döntenek az e célokra felhasználható összegről és ők határozzák meg: mire költik a pénzt. A bizottságok csak a kész tényeket regisztrálják. Dunavecsén követendő gyakorlat alakult ki. Az öttagú bizottság rendszeresen tanácskozik és tevékenykedik. Valóban a szövetkezet 350 tagjának az érdekeit képviselik. Boros Lászlóné és Bodizs Ká- rolyné a növénytermesztésijén dolgozik, Boloda Imre az irodán. Reményi Lajost a KISZ szervezet „delegálta.” Vezetőjüket, Horváth Ernőnét, a tsz főkönyvelőjét kérdezem, hogy az utóbbi években mennyit költöttek szociális és kulturális célokra. — Évről évre többet. 1970-ben a bruttó jövedelem 3,5 százalékát, 1972- ben már 7,5 százalékát. Forintban kifejezve: a két év előtti 500 000 forint csaknem megháromszorozódott 1972-re, mert most 1 360 000 forint elosztásáról, felhasználásáról gondoskodhatunk. Növekedett ugyanis a közös gazdaság jövedelme is. Gondoskodás az öregekről — Mivel magyarázható, hogy a nyugdíjasok most is figyelemmel kísérik a gazdaság munkáját és elismeréssel beszélnek a mostani tagságról? — Igyekszünk gondoskodni az öregekről. Ezt természetes kötelességünknek tartjuk, hiszen nekik is köszönhetjük, hogy itt tartunk. Ök a kezdet-kezdetén, a legnehezebb időben álltak helyt és akkori jövedelmük bizony nem állt arányban munkájukkal. Valamennyi nyugdíjas 20 mázsa csövestengerit kap térítésmentesen, 70 ezer forint segélyt osztottunk ki az özvegyek, vagy valamilyen okból megszorultak között. Karácsonyra vala- mennyiüket megajándékozzuk, hogy mivel, ne írja meg, hadd legyen nagyobb a meglepetésük. Mert tudja nemcsak az számít, hogy mennyit kapnak, a hogyan is fontos. Azok a szavak, amelyekkel kézbe adjuk a kis csomagokat, utalványokat. Jó szóra is várnak, figyelemre. Ezért látogatjuk őket rendszeresen, érdeklődünk, segíthetünk-e valamiben. Nem várjuk meg, amíg hozzánk jönnek. — Mit szólnak ehhez a mai fiatalok? Ne haragudjanak a feltételezésért, de meg kell kérdeznem: egyetértenek azzal, hogy a közösből ennyit juttatnak az idősebbeknek. — A legmesszebbmenőkig. Talán ezért is dolgoznak nálunk szívesen, mert tudják, hogy a közös gazdaságra majd ők is számíthatnak. Kevés olyan termelőszövetkezet van az országban, mint a mienk: az átlagos életkor 35 év. Üdülő parasztok — A jelen is minket igazol. Valamikor csak sematikus írásokban olvashattunk üdülő parasztokról. Kérem, nálunk rendszeressé vált a szerezett pihenés. Ebben az évben már 71 dolgozó töltött egy-egy hetet Harkányban. A KISZ szervezet tagjai két napos országjáró kiránduláson vettek részt. Rendszeresen jutalmazzuk a törzsgárdát. Sok olyan tagunk van, aki öt, tíz, tizenöt vagy húsz esztendeje dolgozik a közösben. Erre a célra 1972-ben 130 000 forintot költöttünk. — Feltűnt, hogy a férfiak kétrészes munkaruhában, a nők „mackóban” dolgoznak a „mezei gyárban”. Ki rendelkezett így? — A tagok javasolták az egységes munkaruhákat. A formát is ők választották. Ezentúl — évente — járandóságként — mindenki kap egy garnitúrát. Bekapcsolódott a beszélgetésbe Nagy Lajos tsz-tag, az aiapszervezet párttitkárának a helyettese. Érdekes adalékokkal egészítette ki Horváth Ernőné rögtönzött beszámolóját. Jut kulturális célokra is — Az alapszervezet is elismeri a szociális és kulturális bizottság lelkes munkáját. A tsz vezetősége támogatja törekvéseiket. Mindezen eredményeknek a feltétele a gazdaság stabilitása. Jól keresnek a tagok. Dolgozóink az utóbbi években 45 családi házat építettek a gazdaság hathatós segítségével. Rádiója minden családnak van és egyre több a televíziós készülék. Jövőre megkezdjük az üzemi konyha építését. Ezzel a nők második műszakját könnyítjük, olcsón vásárolhatnak ebédet és vacsorát a korszerű étkezdében. Január óta autóbusszal szállítjuk legtöbb dolgozónkat a munkahelyére, mert elkészült a bekötőút. — A kulturális tevékenység támogatására is gondoltak? — Néhány adattal ’válaszolok. 35 000 forint áll rendelkezésünkre, ösztöndíjakra. Mert arról sem feledkezhetünk meg, hogy múlik az idő és lassan mi is átadjuk a stafétabotot. A gazdák rátermett fiainak továbbtanulását rendszeresen segítjük. Ha végeznek, itt dolgoznak közöttünk és később helyettünk. 5000 forint jutott a kollégiumi alapra és 6000- et közös színházlátogatásokra, 9000-et a helyi sportkör támogatására. * Köszönjük a szíves fel-’ világosítást. Ez a termelő- szövetkezet valóban rászól-; gált a nevére. H. N. Donáth György (1912-1942) Éppen ma lenne hatvan éves. S már harminc éve halott! Végzett vele a kegyetlen fasizmus, a háború. Kommunista újságíró volt, jogász, pszichológus, aki érdeklődött a, filozófia, a társadalomtudományok iránt. Mint író, pályázaton díjat is nyert. Tóth László írta róla, hogy Molnár Eriknél ismerkedtek össze, ott, az ö lakásán lettek jó barátok. Cikkeket, elmélyült tanulmányokat írt, és verseket, melyek megragadnak őszinteségükkel. A hangja közvetlenül egyszerű, s minden sorából az élet szeretete és a jövőbe vetett hit szólal mer Amikor Kecskemétről Budapestre került, aktívan vett részt az illegális mozgalomban. Külföldi futár- szolgálatokat is vállalt. Közben állandóan irt, dolgozott. Egyik legjobb tanulmányának a címe: „A mágikus és logikus világkép társadalmi alapjai”. Szerény, művelt, szorgosan munkálkodó és sokoldalú volt; korszerű látású, haladó szemléletű. Sokra vihette volna, ha oly korán nem végez vele a könyörtelen halál. Mint munkaszolgálatos halt meg a. második világháború alatt. Kecskemét városa méltán jixzj, emlékét. Pályázati felhívás A Kórusok Országos Tanácsa és a Hazafias Népfront Honismereti Bizottsága pályázatot hirdet magyar és nemzetiségi népdalok kórusfeldolgozására. Pályázni olyan könnyű két- és háromszólamos feldolgozásokkal lehet, amelyek egynemű és vegyes- karra is megszólaltathatók. A nemzetiségi népdal- feldolgozások dallamanyagát a pályázóknak a magyarországi nemzetiségek népdalai közül kell választaniuk. E két kategóriában a bíráló bizottság a 7000,— Ft- os első, az 5000,— Ft-os második és a 3000,— Ft- os harmadik díjon kívül a különösen színvonalas alkotásokat még 3000,— 2000,—, illetve 1000,— Ft- os nívódíjjal is jutalmazza. A népdalcsokor-összeállí- tással pályázóknak tematikus egységbe (pl. lakodalmasok, betyárdalok, katonadalok) összefűzött, változatos lejtésű és ritmikájú népdalcsokrokkal lehet résztvenniük E kategória első, második és harmadik helyezettjének a bíráló bizottság 2000,—, 1500,—, illetve 1000,— forintos díjakat tűzött ki. A jeligés pályaműveket a Kórusok Országos Tanácsa titkársága címére (Budapest, V., Vörösmarty tér 1.) kell beküldeni 1973. január 10-ig, Bolyai János: Pirófh Gyu'a
