Petőfi Népe, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-10 / 265. szám
4. oldat 1972. novemner 10., péntek Eredményes két év Kiskőrösön Exportra, ko Önmagában is sokatmondó tény, hogy a MEZŐGÉP Vállalat kiskőrösi gyáregysége két esztendő alatt megkétszerezte termelési értékét anélkül, hogy a foglalkoztatottak száma emelkedett volna. Az 1970-es évet 30 millió forinttal zárták, az idei év végéig pedig már mintegy 67 millió forintos tervet teljesítenek. A termelési érték növekedése változatlan létszám mellett eleve hatékonyabb gazdálkodásra utal. A mutató kedvező alakulása több összetevő eredménye. Mindenekelőtt hozzáláttak a sok és Változatos cikkből álló gyártmányszerkezet szűkítéséhez. Az egyszerűsítés során olyan termékeket kerestek, amelyek önmagukban is gazdaságosak és elkészítésük folyamata összehangolható. A fenti szempontokat figyelembe véve négy berendezés lett a termelés magva: az olaj- és széntüzelésre egyaránt alkalmas UK kazáncsalád, a szem es termény-tárolókhoz tartozó serleges felvonó, a feltalajlazító ZK kultivátor, s az állattartó épületekbe szerelhető ventillátor, amelyekkel szinte az ország ösz- szes sertéstelepét ellátják. Mind a négy termék hosz- szútávon is vevőre talál. A kész berendezések gyárt'"a kitölti a kapacitás több mint 50 százalékát, emellett kooperációs tevékenységet is folytatnak. amely három állandó partnerre épül. A Csepeli Autógyár például különböző forgácsolt alkatrészeket, laka- ‘ tosszerkezeteket, a Csepeli j Transzformátorgyár acélvázakat kap Kiskőrösről. A Győri Vagongyárban a közelmúltban írtak alá egy 20 millió forintos megállapodást, amelynek alapján az Irán számára szállítandó 500 vasúti kocsi felépítményét készítik el. Ebből kétmillió forint értékű alkatrészt még az év végéig elSzőlő: ermeszíés és reloislrukció A kiskőrösi körzet mező- gazdasági szakszövetkezeteinek területi szövetsége tegnap megbeszélésre hívta össze a tagsági gazdagsági bizottságok elnökeit, a háztájival foglalkozó agronó- musokat és főagronómuso- kat. Megtárgyalták a szőlőtermesztés, a telepítés és a rekonstrukció gondjait, feladatait A körzet 16 ezer hektáros szőlőterületéből mindössze 2200 hektár nagyüzemi telepítésű. A negyedik ötéves terv végéig az ültetvények 25—30 százalékos kipusztulásával számolnak és a tervezett 1000 hektár új telepítést állami támogatás hiányában nem tudják elvégezni. Néhány szövetkezetben azonban megállapodás jött létre a tagság és a közös gazdaság között a szőlőrekonstrukciók megvalósítására. A szövetkezet által biztosított szántóföldeken több gazda összefogásával új, gépi művelésre alkalmas ültetvényt alakítottak ki. Először a keceli Békében ültettek szőlőt 12 holdon 1968-ban A módszer bevált, az idén újabb területeket készítettek elő. Kezdeményezésüknek követői is akadtak, az ugyancsak keceli Űj Élet és a csengődi Aranyhomok Szakszövetkezetben. Az eaésznapos megbeszélésen részt vevő szakemberek délplatt a keceli, dél után pedig a csengődi szak- szövetkezetek szőlőtermesz tési eredményeivel ismerkedtek meg az előadások alapján, illetve az ezt követő gyakorlati bemutatók sorár tolt kiválasztása és a munka menetének ésszerű megszervezése mellett felfrissítették a gépparkot is. Elsősorban szereldéket kiszolgáló üzemek fejlesztésére fordítottak gondot. Az új daraboló és sajtoló gépekkel most már szinte minden anyagféleség előkészítő megmunkálására mód van, amely a termékekhez szükséges. A forgácsoló műhelybe hét új berendezés került. A targoncák, a hidraulikus kisgépek beszerzése Másfél szob álma Csernus Andor, Boldoczki István és Magyar József a Győri Vagongyárnak készülő vasúti kocsik oldallemezeit sajtolja az idén vásárolt gépeken. (Tóth Sándor felvétele) küldnenek a Rába-parti városba. Jóformán szalagrendszerű a szolgáltató tevékenység, amit a környék mező- gazdasági üzemeinek végeznek. Ezek közé tartozik az S 100-as traktorok felújítása. Az idén 6 millió forintnyi javítást végeztek. A gyártmányok megfonnemcsak a termelékenységre volt jótékony hatással, hanem csökkentette a dolgozók fizikai igénybevételét is. Ugyancsak a munkakörülmények javítását szolgálta a festőüzem korszerűsítése, s végül, de nem utolsósorban a tavaly átadott modern szociális létesítmény. —i —s A borítékból kibukó papír egymás alá kényszerí- tett sorain látszik, nem betűformáláshoz szokott kéz vezette a tollat. Ha tehát mégis levélírásra szánta magát, erre nyomós okok késztették. A másfél oldal végére jutva sejtésem igazolódik. Kilátástalan lakáshelyzetének megoldásáért kilincselve Somiyai Miklósné meg csupán szerkesztőségünkig jutott el, de találkoztam már munkáscsaláddal, amely hasonló ügyben Kádár Jánoshoz folyamodott. VegyűK számba a tényékét: Üomiyai Miklósné egyedül álló, két gyermeket nevel loOU forintos fizetésűül. Jelenleg az anyai ház ad fedelet hármuknak egy szoba erejéig, itt mos, loz. A leírtakhoz — bármennyire is erőltetem a fantáziám — nem sikerül barátságos otthont képzelni. Természetes, ha emberibb viszonyokat szeretne Leremtem. Első lépésként — nyilván nem csekély áldozattal — 1970-ben az ÜTP-től részletre megvásárolta a telkit az úgynevezett Rokkant-telepen. Azóta is ezen a ponton vesztegel, mert 19 i 1-ben a kamatmentes kölcsön- nozzájárulásért beadott kérvényét elutasította a Kalocsai Városi Tanács építési osztálya. Az OTP pedig csupán 30 ezer forint készpénz, vagy ennek megfelelő értékű építőanyag felmutatása mellett hajlandó hitelt folyósítani a másfél szobás ház felépítéséhez. A fenti összeg mintegy három év alatt halmozódna fel akkor, ha a takarékosság mértékét önkényesen havi ezer forintban szabom meg. Ez viszont tarthatatlan ellenszegülés a létminimum diktálta követelményekkel. Érthető, hogy Somlyainé is járhatatlannak látta ezt az utat. A vállalati támogatásra Vezető beosztás — rangon alul A termelőszövetkezeti törvény végrehajtási rendeletének 31/0 §-ának (1) bekezdése kimondja: „A termelőszövetkezetben magasabb vezetői munkakört betöltő dolgozó: az elnök, az elnökhelyettes, a főmezőgazdász, a főkönyvelő, az állatorvos és a jogtanácsos.” Miért érdemes citálni szó szerint a látszatra csak a szervezeti felépítést meghatározó rendelkezési? — kérdezheti a gyanútlan olvasó. A hierarchia, a személyes függőség „behatárolásán” túl mi jelentősége van mindennek? Ha azt látjuk, hogy — a rendelkezés értelmében — a gépészmérnöki és a fö- kertészi beosztás nem számít „magasabb vezetői munkakörnek”, a felvetés értelme rögtön megvilágosodik. Szakirányítási szempontból mindkét, a rendelkezésben nem említett szakember a főmezögazdász, illetve pénzügyi vonatkozásban a főkönyvelő beosztottja. Messzemenően nem arról van szó, hogy ezáltal a szóban forgó szakemberek rangja, tekintélye kisebb a kelleténél. Bár vannak körülmények, amikor ez a szempont sem hanyagolható el. De a dolog igazán érzékeny pontja ott van, hogy az irányítás mechanizmusába beiktatódik egy felesleges áttétel. Amelynek eseteként a gazdálkodás egészére nézve káros kihatásai vannak. A főkertész esetében még viszonylag kisebb a gond, egyrészt mert a gazdaságok nagyobb hányadában — még a megyében is — nem ez a legjelentősebb üzemág, másrészt a nagy kertészeti felülettel rendelkező szövetkezetekben maga a föagro- nómus is erre a területre „orientált”, többnyire már az alapképzettségét tekintve is. Ám ott, ahol a gazdaság gépészmérnököt alkalmaz — és ezek száma egyre több —, a helyzet kimondottan visszássá válik. A személykocsi vezetője közvetlenül az elnök beosztottja, a legalább félszáz traktort dirigáló gépészmérnök a főmezögazdász alárendeltje. Noha a dologban nem ez a leglényegesebb, groteszk voltánál fogva ez sem hallgatható el. A lényeges gyakorlati konzekvencia az, hogy a gépészmérnök — aki az esetek zömében fiatal — a nála majd mindig idősebb fő- agronómus konzervativizmusának kiszolgáltatottja, ami gátat szab a gépesítés hatékonyságának, s ezt áttörni nincs is módjában, mert pénzügyileg a főkönyvelő beosztottja. Márpedig nagy különbség van ate- kintetben, hogy a főkönyvelő annyi pénzt utal-e ki alkatrészekre, amennyi kell, vagy annyit, amennyi marad. S ha meggondoljuk, hogy például egy valamire való szakosított sertéstelepen ezernél több villany- motor működik, s természetszerű, hogy ezekből naponta leég kettő-három, világossá válik, hogy pótlásuk gyors és zökkenő- mentes, amellett gazdaságos megszervezése, de még ellenőrzése sem tartozhat főagronómusi hatáskörbe. Ez minden szempontból gépészeti feladat! A törvény végrehajtási utasításának idézett része már nem felel meg a szövetkezeti gazdálkodás mai gépesítettségi fokának, még kevésbé a holnapinak. Épp izért időszerű a változirtá' H.D. mindenekelőtt a törzsgár- datagok formálhatnak jogot, őt ebből kirekeszti, hogy munkakönyvében csupán május óta szerepel a Bács-Kiskun megyei Cementipari Vállalat kalocsai telepének neve. Az aránylag kicsi, szokatlanul egyszerűen berendezett irodában kiderül, hiába jöttem: Somlyainé éppen nincs bent — csúsztat. Így Szigeti József üzemvezetőnek mutatom a levelet, tőle várva javaslatokat a megoldásra. Velünk eddig nem beszélt ebben az ügyben, de sok jóval nem is kecsegtethettük volna. Mint mindenütt, nálunk is a törzsgárda élvez elsőbbséget, ráadásul a vállalat teljes kerete 30 ezer forint. Az idén ezt három egyenlő részre osztották, nekem is jutott 10 ezer forint. Tavaly én sem adtam be kérvényt, hogy ne rontsam az adminisztá torunk esélyeit. Ö a kölcsönt meg is kapta, de közben elment a vállalattól. Mit lehet tenni? Somlyainé jövőre beadhatja a kérelmét, de még a mi üzemünkben is ketten állnak előtte a sorban. Az alapot gyarapítja ugyan törlesztés, ez azonban legfeljebb további egy embernek elég. — Nem indokolná Somlyainé szociális helyzete, hogy előbbre kerüljön a listán ? Sajnos, a két szóban forgó dolgozó körülményei egy árnyalattal sem különbek, mint az övé, azonos feltételek mellett pedig a vállalatnál eltöltött évek billentik a mérleget. ■ ■ ■ ■ Pénzre láthatólag kevés a remény. Létezne« a vállalatnál természetbeni juttatások is — építőanyag- ipari üzemről van szó. A legfontosabb termek éppen a családi házak anyagául szolgáló salakblokk. A sérült, úgynevezett 40 százalékos blokk darabját 5,20 forintért adják a dolgozóknak — az első osztályú 13 forintba kerül. Kedvezményesen vásárolhatnak betontörmeléket, ami az alapozáshoz használható. Ebből már kapott Somíyainé is. — Blokk most 10 darab ha van. Legutóbb az igazgató kiutalta a dolgozóknak a 650 darabnyi készletet — tévedésből még azt is, ami a műhely falazásához volt félretéve. Nem szóltam, az a 200—300 tégla a szükséglet felét sem fedezte volna. Egyébként 0,76 százalékos selejt mellett egész évben nem jön össze 2 ezernél több a 40 százalékos blokkból — hibás tégla gyártása pedig nem lehet a célunk. A törmeléket viszont a mi dolgozóinknak ingyen adnám, idegeneknek pedig 15 —20 forintért mázsáját, hasznunk így nincs belőle, sőt elszállítása, betemetése csak viszi a pénzt — vélekedik az üzemvezető. — Nem tudom, hogy mer egyedül belevágni, én tisztában vagyok vele, mit jelent építkezni, hiszen most érek csak a végére. Még kerítésem sincs és már benne fekszik körülbelül 200 ezer forint. Pedig én elvégzem az asztalos| munkát, a bátyám szerelte I a vízvezetéket, az aknát. Fuvarra sem kellett köl- i tenem, apámnak kocsija, lova van. Állandóan azt számoltam, hol lehet egy kis pénzt megspórolni. Akinek nincs szakmája, hozzáértő barátai, ismerősei, annak méreg drága az építkezés. Somlyainé helyében én valami kész lakásra fizetnék be — vonja le a következtetést Szigeti József saját tapasztalatait összegezve. ■ ■ ■ ■ Az asszony azonban —, akivel a második alkalommal már sikerült találkoznom — kitart a családi ház mellett. Ragaszkodása mögött nem annyira a falusi életforma iránti vonzalom húzódik meg, mint a szerény keretű háztartás józan gazdasági megfontolásai: ott hizlalhat malacot, tarthat néhány csirkét, a kertből előteremtheti a zöldséget, így olcsóbb, mintha a piacon venné. Munkaerőnek, segítségnek nem lenne híján, a hét fivérből és a kőműves unokatestvérből verbuválódó kaláka felhúzná a másfél szobás épületet, ha lenne miből, őszig még csak az alap áll ki a földből, a folytatáshoz legalább 70 ezer forint kell, az építési határidő pedig az idén júniusban lejárt. — Itt nem is számítottam pénzre — sóhajt fel, — csak most jöttem, s az előző munkahelyemen a Bács-Kiskun megyei Műanyag és Gumifeldolgozó Vállalatnál sem jutott mindenkinek. — Miért lépett ki onnan tíz év után? — szakítom félbe. — Először a papírmasé üzemben dolgoztam. Szülési szabadságom után a helyette létesített poliészter műhelybe kerültem, betanított munkásként. Kértem, hogy a két gyerekre való tekintettel helyezzenek olyan részlegbe, ahol többet kereshetek — a fröccsüzem betanított munkásai 1900—2000 forintot visznek haza —, de azt felelték, hogy nem lehet. Elkeseredésemben kiléptem, bár itt sem több a bérem, mint ott volt. Tíz év után annyit sem kérdeztek, hogy miért... A lakásügyben jártam a városi tanács építési osztályán, azt mondták, hogy ősszel adjak be kérvényt és ők javaslattal továbbítják az OTP-nek. A héten küldöm be. Az említett tanácsi osztályt én is felkerestem. Az eladónő biztat: „Ha befut a kérelem, támogatjuk, de a döntés az OTP-é”. Az utolsó feltétel tehát még nyitott. A levél két sorára gondolok: „Így mondjak le szerény tervemről és éljem tovább mostoha életem családommal. Kérésem talán elemi dolog.” Ezzel nem lehet vitába szállni. Pulai Miklós
