Petőfi Népe, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-06 / 263. szám
T#7S. november 8- hétfő 5. oldal Hét esztendő ja az elnököt. A postabontást is 6 végzi. próbája Seres Imre mindennap öt órakor már talpon van. Fél hatra kiérkezik a központi majorba. Itt találkozik a termelőszövetkezeti szakvezetőkkel, megbeszéli az aznapi tennivalókat. Nyolcra ér a székházba, közben időt szakít a reggelizésre. A termelőszövetkezet irodájában számos teendő vár— Ez egyúttal információszerzés is — magyarázza —, áttekintést ad a kapcsolatainkról. Ismeret- szerzés arról, hogy egyes vállalatok, intézmények, üzemek mit várnak tőlünk, milyen együttműködést alakíthatunk ki. Egy munkanap A délelőtt rendszerint tárgyalásokkal telik el. A gazdaság további tevékenységét meghatározó tanácskozások folynak a különböző intézmények, vállalatok képviselőivel. — Ha csendes nap van, akkor délután ki tudok menni a határba — mondja enyhe mosollyal. — Ezt ugyan könnyű így kimondani, de valójában azt jelenti, hogy 20 kilométert kell utaznom, mert a szövetkezet két szélső táblája ilyen távolságra esik egymástól. Különösen ezekben a napokban van sok gondunk. Az időjárás miatt szinte minden munka egyszerre zúdult a nyakunkba. Órányi pontossággal kell megszervezni a betakarítást, a szántást, vetést. Vasárnap sem pihenünk. Az elnök több társadalmi feladatot is hordoz a vállán. A község tanácstagja, elnöke a sportkörnek, elnökhelyettese a Homokhátsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetségének. Este hét óra mire hazaér. Ilyenkor van idő foglalkozni egy kicsit a családdal, két kisfia már alig várja az apukát. Így megy tavasztól egészen az őszi munkák befejezéséig, csak télen rövidül egy kicsit a munkanap. Fiatal segítőtársak — 1965. december elsején választottak meg az alpári Búzakalász Termelő- szövetkezet elnökének, akkor 28 éves voltam. A hét esztendő gyorsan eltelt és a legnagyobb öröm számomra, hogy a szövetkezet sokat fejlődött. A terméshozamok megtöbbszöröződtek. Az állattenyésztésből származó bevétel 2,5 millió forintról 10 millióra emelkedett. Felépült egy új, korszerű központi major. Az 1965-ös esztendőt még mérleghiánnyal zárta a termelőszövetkezet. Azóta évről évre nőttek a bevételek. Most már tartalékolni I is tudnak. A termelési ér- j ték csaknem háromszorosára emelkedett. A gazdaság arról neveze- j tes, hogy az irányításban \ bátran alkalmaznak fiatal szakembereket. Magyar lm- ■ re párttitkárt is az el- j nőkkel együtt választották. 27 éves volt 1965-ben. A l következő esztendőkben egymás után jöttek az ifjú , szakemberek. Nagy részük a í szövetkezetben töltötte gya- 1 korló idejét. Mellettük természetesen megmaradtak a régi tapasztalt szakvezetők is. Törődni az emberekkel — Mi az, amit nagyon fontosnak tart a vezetésben? — kérdezem az elnököt. —■ Az emberekkel való törődést. A gazdasági mutatók mögött őket látom, akik szorgos munkájukkal elősegítették, hogy idáig eljutottunk. Állandósultak eredményeink, bátran tervezhetünk. Nem mindegy, hogy a tagság milyen kedvvel dolgozik. Arra törekszünk, hogy jó munkahelyi közérzetet alakítsunk ki. Sok minden kell ehhez, törődés, figyelmesség. A tagság régi kívánsága teljesül a központi majorban megépülő üzemi étkezdével és fürdővel, amelvet. mint mindent a szövetkezetben, saját építőbrigád létesít. — A fiatal szakemberek egvik legnagyobb gondja a lakás. Négy családi házat építettünk. kettőt pedig vettünk számukra, Gondos- kodunk az idősekről is. A rászorultaknak anvagi segítséget nvűltunk. támogatást a háztáji megművelésében, terménvt juttatunk, térítés nélkül haza is szállítjuk. Idősebb tagjaink tanyáját megvásároltuk és lakást adtunk nekik a községben. Eltartási szerződést is kötöttünk a leg- rászorultabbakkaL — A tagokat csak úgy lehet bevonni a közös tervek megvalósításába, ha tudják, hogy van értelme munkájuknak, ismerik tennivalóikat — vélekedik az elnök. Mikor beszélgetésünk elején Seres Imrét a vezetés gondjairól, a gazdálkodás. eredményeiről faggattam így válaszolt: — Mit lehet rólunk mondani: 3500 hektár, hatszázharmincöt tag, közepes gazdálkodás. Nem vagyunk elégedettek az eddigiekkel. A gyorsabb fejlesztés módszerein törjük a fejünket. Néhány órát töltöttünk evvütt. Közben sikerült bepillantanom a termelőszövetkezet mozgalmas életébe. Jöttek-mentek az emberek. Az elnök végtelen türelemmel tárgyalt. A kölcsönös bizalmat éreztem ki szavaikból. Kereskedő Sándor Bozsó János kiállítása Solton Bozsó János munkásságát eddig csak az újságokból ismerték a Soltiak Most a Vécsey Károly Művelődési Ház vezetői kérték meg a Kecskeméten élő művészt, hogy mutatkozzon be a nagyközségben. A kiskunsági tájak megörökí- tője szívesen találkozik a falusi közönséggel és vállalkozott arra, hogv művei bői kiválogat egy kiállítás ra valót. Szabó István, a községi tanács végrehajtó bizottságának titkára nyitotta meg tegnap délután a tárlatot, majd a művelődési ház nagytermében elhelyezett 39 festményt dr. Te- lepy Katalin, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főmunkatársa ismertette a megjelentekkel. A kiállítás november 19-ig tekinthető meg. fi színek élni kezdenek A feladat fölöttébb köny- nyűnek látszott, hiszen minden végtelenül egyszerűvé válik a kalocsai és a környékbeli asszonyok számára, ha virágok festéséről, rajzolásáról van szó. Álmukban is pillanatok alatt fölskiccelik az őszirózsát, margarétát, a nefelejcset, az orgonát, szekfűt, vagy a tulipánt. Mégis fárasztó volt kezdetben a munka, hiszen gyakorolni, másolni kellett, a Magyar Finomkerámiaipari Művek kalocsai porcelánfestő üzemében. A fehér köpenybe bújt asszonyok előtt falra akasztható dísztányérok, kerek hasú kulacsok és karcsú butéliák támaszkodtak csaknem 90 fokos szögben a munkapadok falához. Körbefutó levélszirom- fűzért kellett átmásolni a fehér színű porcelánokra. Ki is színezték azokat a pingált falakról és hímzett térítőkről ismert 16 színelőrehajolva ültek, mint a csínyen kapott gyerekek az iskolapadban. A természetes szépérzéket nem tudta elnyomni az iskolás feladat. Így támadt az ötlet, ami azóta is szebbnél szebb darabokat segít világrajönni: hagyták tervezni azokat, akiknek van hozzá kedvük és képzeletük. Ma már ötven elfogadott tervük van. A műhelynek csaknem a végében egy 32 éves asz- szony hajol a bal kezébe fogott dísztányérja fölé. Elmúlt két óra. a műszak végeztével üres a terem, pedig az előbb még hetvenkét nő rajzolta és festette a motívumokat a porcelán kulacsokra, étkészletekre. A művészet és az ipar találkozik nap mint nap, s a randevúkból tartós együttlét alakult ki Kalocsán. Egymásra találtak az ősi és világhírű tájjellegű motívumok a finom porceNckiiramodik a toll a porcelánon; Bolvári Andrásáé tervez. nel: a pirossal, bordóval, lilával, kékkel, permetkék- kel, feketével, sárgával és ezek sok-sok árnyalatával. Eleinte, mielőtt letették volna a tollat és ecsetet, még egy halványpiros, ki- feslő rózsát illesztettek gyorsan a tányér fehéren maradt közepébe, hogy ne legyen olyan üres. A feladat viszont egészen más volt, így hát — mikor az üzemvezetőnő szemlézni indult. — eltüntették a porcelánra rácsempészett idegen motívumot, s kicsit lánnal: a festék 750—850 Celsius-fokon ráég az alapanyagra a villanykemencékben, míg a minta maga is porcelánná válik. Bolvári Andrásné csoportvezető — aki itt maradt — rajzol. Az írótollat az üveglapon kikevert festékhez érinti, megindul a keze a halványfehér, szinte áttetsző felületen. Űj terv formálódik — nem a húsvéti tojás héján, nem valamelyik drágszéli pingált szobafalon, és nem is a vázlatfüzetben Majd csak D. Smelev: Garázdaság Alighogy Iván Ignatye- vics az udvarról kiért az utcára•, máris erős ütést érzett az oldalbordái között. Megtántorodott, és csak homályosan hallotta egy fémtárgy csörömpölését az aszfalton. Mikor valamennyire magához tért, látta, hogy az aszfalton össze-vissza hajolva egy kerékpár feküdt, mellette pedig ijedt szemeket meresztve rá, fenékre huppanva ott ült egy fiúcska. ( — Ej, te drdögfajzat! — kezdte félelmetes hangján Iván Ignatyevics. — Te, alávaló gazemberi Hogy merészelsz ilyet csinál ni? Elütni egy békés felnőttet?! — Bácsi kérem, én véletlenül . . rebegte a bűntudattól reszkető fiúcska. — Még hogy véletlenül'. — dörögte még félelmetesebben, amikor észrevette, hogy oly nagy becsben tartott nadrágján hosszú szakadás éktelenkedik, két másik helyen pedig erős olajfolt terjeng. — Nem véletlen ez, hanem készakarva tetted! Ez garázdaság! Majd ellátom én most a bajodat. Fogod te tisztelni a járókelőket! Ivan Ignatyevics, mint haladó gondolkodású férfi, elvből ellene volt a testi fenyítésnek. Így hát nekiesett a kerékpárnak és elkezdte 1 taposni, földhöz verni. Most már nem sajnálta saját cipőjét sem. Kitaposta a küllőket, roncs- csá hajlítva a kerékabroncsot, kezébe vette a kormányt, és azt kezdte idom- talan idommá hajlítgatni. — Parancsolj — mondta megelégedéssel szemlélve saját lába és keze munkáját. — Most pedig menj haza és édesapád is hadd osszon ki két nyaklevest a kerékpárért. A fiúcska meg sem mert Az ügyes rajzoló és festő lányok munka közben. akkor teszi át papírra, a mintát, és helyezi el emlékeztetőül a többi közé, ha a gyári zsűri ezt is elfogadta, az eddigiek mellett. Honnan tör fel ez a mindig kiújuló teremtési láz? Talán még a nagyanyjától öröklődött át a rajztudás és színérzék, aki híres pin- gálóasszony volt? De Bolvári Andrásné mellett helyet foglal a többi kiváló tervező is: Kühner János- né, Balázs Ferencné, Filkó Andrásné. Itt úgy mondják, hogy „ebbe bele kell születni”. Nagyon sok gyakorlással természetesen elsajátítható a népművészeti motívumok' porcelánra való rajzolása és festése. A kalocsai I. István Gimnáziumban és a szakmári általános iskolában erre egyébként törekszenek is. Szakmáror. alsó- és felsőtagozatos lányok egyaránt megpróbálkoznak a „kócos krizantém”, vagy a nefelejcs ábrázolásával a rajzlapokon, majd a cseréptánvérokor és köcsögökön, S tervezni valami újat létrehozni, végül is ilyen alapról, csak a nagy-nagy formabiztonsággal lehet. A rajzoló toll mintha elszabadult volna, csak akkor áll meg, amikor mártani kell. Szív alakú levelek, kehelyszerű szirmok fűződnek fel egy növényi szárra, s végül sokszínű virágindák fonják be a két tenyér nagyságú tányért. A hátlapra fölkerül a rajzolófestőasszony gyári száma: mukkanni, csak szörnyülködve nézte hol az összevissza hajlított, taposott kerékpárt, mely ott feküdt az aszfalton, hol pedig a távolodó Iván lgna- tyevicset. — Huligánkodás — dör- mögte a még mindig le- csillapodatlan Iván Ignatyevics. — Hogy elkanász- kodnak a gyerekek! És a rendőrség ezt is eltűri! Dúlt-fúlt még egy kis ideig magában, azután pedig betért az üzletbe, megvásárolta a napi szükségletet. Közben egészen felderült, és jó hangulatban, mintha mi sem történt volna, elindult haza. Amikor a kulcsot megfordította a zárban, és kinyitotta a lakása ajtaját, azonnal megütötte a fülét kislánya keserves sírása és felesége mérges hangja. „Na, mégcsak ez hiányzott a boldogságomhoz” — gondolta bosszúsan Ivan Ignatyevics. — Itt biztos történt valami. Hogy az ember még szabad napján az F/16, és ezzel aláírta a munkáját. — Ugyanezt mégegy- szer ugyanígy nem tudnám megcsinálni — pillant végig a mintákon. — A következő már más lesz. A tányért — a többivel együtt — a villanykemen- | cébe fektetik, fölizzanak a vastag hősugárzó spirálok. Aztán tessék, meg lehet nézni Az ablakon ferdén beeső novemberi napsugarakban fölcsillannak az asztalra fektetett mű pirosai, bordói és permetkék- jei, a színek élni kezdenek. Halász Ferenc A minőségi ellenőr. Katona Mihályné is elégedett. (Tóth Sándor felvételei) sem lehet nyugodt. Még akkor sem pihenheti ki magát nyugodtan!” — Mi van már veletek megint? — kérdezte jó hangosan még át sem lépve a küszöböt — Miért itatjátok az egereket? — Képzeld, Ványuska, — panaszolta a szobából elősiető felesége —, Verácska odaadta a kerékpárját egy kisfiúnak a szomszéd házból, hadd kerélzpározzon egy keveset. És képzeld: az utcán valami huligán izzé- porrá zúzta a kerékpárt. — Mivé zúzta? — Izzé-porrá, de szó szerint, — sírta a felesége. — Micsoda vandál erő kellett hozzá. De győződj meg magad a dologról — mutatott a padlón heverő roncshalmazra. És Iván Ignatyevics látta, hogy neje igazat mondott. — Felháborító. — 'dör- mögte, nem túlságosan meggyőző hangon. — És a rendőrség ezt is eltűri? ForcK+otta- Sigér Imre
