Petőfi Népe, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-05 / 262. szám

19TB. november 8., vasárnap 5. oldal A legfontosabb beruházás „Kaszálják a szentmiklósi rét alját” Porfelhőt húz maga után a pótkocsis traktor, s ki­fordul a kunszentmiklósi Egyetértés Tsz kukorica­táblájáról. A pöfögő hang egyre jobban erősödik, amint az országutat eléri a traktor, s ahogy távo­lodik, úgy vész el a hang­ja a végeláthatatlan róna- ságon. Aztán újabb han­gok a kukoricatábla felöl, de már nem a traktoré, hanem a jókedvűen nó- tázó kukoricatörő férfiaké. A szél odaveri az or­szágút menti ház falához, szinte onnan visszhangzik: Kaszálják a szentmiklósi rét alját. Az arra járók meg-megállnak, egy idő­sebb néni még a fejken­dőjét is meglazítja, hogy jobban alákússzon a nóta. Híre van ennek a nótá­nak, de még a többinek is. Ha már négyen-öten összegyűlnek egy munka­helyen, csakhamar rázen­dítenek. Három éve bizo­nyítják, hogy nótaszóval vígabban, jobban megy a munka. Három éve, hogy Kunszentmiklósra is „el­repült a páva’’. A hosszú esték megtel­tek dalokkal. Negyven férfi Röpülj páva-kórusa minden községi gyűlésen, vagy ünnepségen szebbnél szebb nótacsokorral szó­rakoztatja a vendégeket. Tóth Béla köztük a leg­idősebb, ő gyűjtötte a leg­több környékbeli népdalt. Tavaly Lakiteleken első díjat nyert az énekkar. Dunavecsén a Röpülj pá­va országos döntőjére, is kivívták a helyet. Legna­gyobb élményük a tv-sze- replésük volt, s azóta ugyancsak megnőtt a te­kintélyük odahaza is. A szépén zengő dalok az asszonyokban is feléb­resztették a nótás kedvet, s egy évvel ezelőtt tizen­hat tagú női énekkar is alakult Kunszentmiklóson — s ahogy mondják — si­kerük nem marad el a férfi énekkarétól. Az idén a mostoha idő­járás ellenére is szép ter­mést takarítottak be cu­korrépából és kukoricából is. Búcsúzik a határtól az őszi napfény, s néhol már deresedik a reggeli har­mat, de még nem ért vé­get a betakarítás. A határból még gyakran viszi a szél a község felé a felkapott dallamokat: Kaszálják a szentmiklósi rét alját. Szabó Ferenc Ma már világszerte el­ismert, tudományos vizs­gálatokkal bizonyított tény: a szakképzés a gaz­dasági növekedés legfon­tosabb feltétele. Hazánk­ban a felszabadulás óta 754 ezer szakmunkást ké­peztek ki, a különböző szakmai középiskolákban 577 ezer ember végzett, a felsőfokú oktatás 254 ezer főnek adott diplomát. En­nek eredményeként a né­pességen belül az 1945 előtti 15 százalékról 52-re növekedett a nyolc általá­nosnak megfelelő képzett­ségűek aránya, az érettsé­gizettekké négyről 16-ra, a felsőfokú végzettségűeké pedig 1,6-ról 4,3 százalék­ra emelkedett. Mindezek nélkül elképzelhetetlen lett volna, hogy a nemzeti jövedelem 1950 és 1971 kö­zött a -3,2-szeresére, az ipari termelés az 5,5-szere- sére bővüljön. Irányok, igények A szakképzés — mind egyénileg, mind társadal­milag — felelősségválla­lás. Itt ugyanis nem egy­szerű a korrekció, a rossz pályaválasztást lehetetlen egyik hónapról a másikra helyrehozni, ahogy az el­vándorlókat is nehéz pó­tolni. Tavaly például a kö­zépiskolai tanári diplomát szerzők 53 százaléka már első munkahelyként sem az oktatási intézményeket választotta... A gimná­ziumban érettségizettek 30—35 százaléka tanul to­vább felsőfokú képzés ke­retében, a többiek viszont nehezen kezdhetnek vala­mit csupán bizonyítványuk alapján. Továbbá: az egye­temekre, főiskolákra felvé­telt kérők . szakonkénti megoszlása erősen altér a tényleges társadalmi. igé­nyektől. Van, ahol pótló­lag is helyet lehet kapni, mert oly’ kevés volt a je­lentkező, másutt a pályá­zók száma tízszeresen ha­ladja meg a felvehető­két ... Bonyolult, szerteágazó teendő tehát a szakképzés, a jövőre döntő mértékben kiható legfontosabb beru­házás. Péttx és... Tavaly a nemzeti jö­vedelem 4,3 százalékát for­dították oktatási célokra, de ez — nemzetközi ösz- szehasonlításban is — ma már kevés, nem fedezi a szükséges szint elérését. Holott hatalmas összegek­ről van szó, például a ne­gyedik ötéves tervben 11,5 milliárd forint szolgálja a képzést, több, mint bármi­kor. Számítások szerint — s változatlan áron — 1985-ig legkevesebb 50 milliárd forintot kell be­fektetni az oktatásba, hogy az a minimális követelmé­nyeknek megfelelhessen. A pénz azonban még nem minden. Korszerűbb szakképzés­re, a változó követelmé­nyekkel való szorosabb lé­péstartásra van szükség, s bátor szembenézésre gond­jainkkal. Igaz, ma már el­tűntek a szélsőségek — pél­dául 1951-ben 6900 főt vet­tek fel a műszaki egye­temek első évfolyamaira, 1957-ben meg csupán 2200-at — mind a felső, mind a középfokú oktatás­ban, de az egészséges ará­nyok még nem alakultak ki. Különösen a szakmun­kásképzésben nem. Holott az Országos Tervhivatalban készített prognózis szerint 1980-ig az összes foglal­koztatottakon belül a szak­munkások aránya 24,9 szá­zalék lesz, szemben az 1965. évi 18,7-tel. Joggal állapí­totta meg tehát Aczél György, a párt Központi Bizottsága június 14—15-i ülésén elmondott zársza­vában, hogy: „...adjunk sokkal nagyobb anyagi és társadalmi megbecsülést a szakmunkás hivatásnak, különösen az úgynevezett nehéz szakmáknak és ma­gának a szakmunkáskép­zésnek is”. S ez valóban elengedhetetlen. Az üzemeknek alig fű­ződik érdekeltsége a kép­zés, a továbbképzés tá­mogatásához, s így hosszú távú fejlődésük legfonto­sabb feltételét kockáztat­ják. A vélt és valós érde­kek összeütközéséből nap­jainkban legtöbbször az üzemek kerülnek ki győz­tesen ; „szerzik” s nem ne­velik az utánpótlást. S ez a gondok halmából még csak marékra való. Történt persze sok min­den a korszerűség jegyé­ben. A szakmák kétharma­dánál befejezték a tan­anyag felülvizsgálatát, mo­dernizálását, létrejött az ún. emeltszintű képzés, megszervezték — felsőfo­kú intézményként — az üzemmérnökök oktatását. Ugyanakkor még mindig erősen eltérnek — s sok esetben kimondottan rosz- szak — a szakmunkások nevelésének tárgyi feltéte­lei — csupán a tanulók 12 százalékának jut például kollégiumi elhelyezés —, mert, erre, sajnos, a leg­kevesebb jutott más isko­latípusokhoz mérten. Éssserű átrendeződés A tárgyi adottságok kü­lönbözőségét megtoldja a pedagógusok, a szakokta­tók munkájának eléggé el­váló szintje, s így ugyan­az a tanterv jól megvaló­sul az egyik, s rosszul a másik intézetben. Okkal, a társadalmi érdekek messze­menő érvényesítésével je­lölte meg tehát a párt Központi Bizottsága már említett ülésének határo­zata az ésszerű átrendező­dés halaszthatatlanságát, így a többi között az emelt szintű és a hagyományos oktatás egységesítését a szakmunkásképzésben, if­jú szakmunkások részére hároméve, s szakközépis­kolai érettségivel záruló esti, levelező tagozatok szervezését, a szakközépis­kolák képzési céljainak változtatását, az átváltha­tó ismeretek fontosságát. Hazánk népesedési hely­zete nem ad módot a jö­vendő szakmunkásaival való megalapozatlan gaz­dálkodásra; mind a túl­képzésnek, mind a szük­ségesnél kisebb létszám­nak messzire gyűrűző ha­tásai lesznek az egyes ipar­területeken. Ezért, hogy a legfontosabb beruházási te­vékenységnek most már minden tekintetben meg kell kapnia a legfonto­sabbnak kijáró figyelmet, törődést, támogatást. M. O. Könyvbizományasok A Művelt Nép Könyvter­jesztő Vállalat kecskeméti boltjával a megyeszékhely üzemeiben, intézményeiben és a külterületeken hatvan könyvbizományos dolgozik együtt. Az idei tervezett forgalmuk 1 millió 750 ezer forint. A könyvterjesztés aktivistái átlagosan 30 ezer forint értékű olvasnivalót adnak el, a legjobbak for­galma viszont eléri a 70 ezer forintot. Vendének Csehszlo vdkiából Néhány napot Bács- Kiskun megyében töltött a Gottwaldovi Szimfonikus Zenekar. Kecskeméten be­szélgettünk vezetőikkel. Elsőként Frantisék Tichy igazgatót, a gottwal- dov: filharmónia vezetőjét kér'ük az együttes bemu­tatására, jellemzésére. — A zenekar 1946-ban alakult. Kezdetben főleg zenekedvelő munkások vol­tak a tagjai amatőrök. Később fokozatosan ala­kult, fejlődött a mai szer­vezeti és művészi színvo­nalra. Több, mint nyolc­van tagunkkal nemcsak székhelyünkön — hajdan cipőgyártásáról különösen híres város, közel a Mor­va folyóhoz — szerepe­lünk, hanem bejárjuk szin­te egész Csehszlovákiát. Sikereket arattunk Olasz­országban, az NDK-ban, bemutatkoztunk lengyel, román pódiumokon, most másodszor turnézunk Ma­gyarországon. Fontos feladatunknak tartjuk a fiatal művészek foglalkoztatását. Idén má­jusban megrendeztük az ifjú művészek találkozóját, melyen nagy sikerrel sze­repelt Szenthelyi Miklós magyar hegedűművész is. Zdenek Bilek az együt­tes vezető karnagya Vac­lav Talich. Hans Swarow- sky és Jevgenvij Mravinsz- kij növendéke volt. Mie­lőtt Gottwaldovba került, 15 évig a Szlovák Filhar­móniánál működött és a pozsonyi konzervatórium­ban tanított. — Kérjük, beszéljen munkájáról, terveiről. — Ma már nincs időm a sok koncertezés mellett a pedagógiai tevékenységre. Gyakran vezényelek más zenekarokat is. Persze a zenekari munka is tanítás, nevelés. A pedagógiának egy másik, iskolán kívüli formájával is foglalkozom zenekarommal együtt: mi voltunk az ifjúság számá­ra rendezett hangverse­nyek kezdeményezői az országban. Nagy öröm volt számunkra, hogy Szves- nyikov is elismerően nyi­latkozott törekvéseinkről. Magas állami kitüntetést kaptunk közönségnevelő munkánkért. Fáradozása­ink eredményeit azonban a tények bizonyítják a legszemléletesebben: or­szágunkban nálunk a leg­nagyobb a koncertek láto­gatottsága. Sajnos Cseh­szlovákiában nincs olyan magas fokú zenei nevelés, mint amiivet a Kodály-is- kolában láttunk. A csehszlovák fiatal he­gedűs nemzedék külföldön is elismert tagja Jiri To- rnäädi. Művészi oklevelét Josef Muk tanítványaként szerezte Frágában. 1968- ban. Már 1967-ben egy bé­csi zenei versenyen nyert díjat. Külföldön is több­ször szerepeit. — A szólózás csak egyik területe muzsikus életem­nek. Szívesen játszom ka­marazenét is. A Prágai Vonóstrió tagja vagyok. Első koncertmestere va­gyok a Prágai Filharmo­nikusoknak. Mindegyik minőségemben gyakran foglalkoztatnak a rádióban és a Supraphon lemez­gyár felvételeinél. Reper­toárom a barokk kortól napjainkig terjed, de úgy érzem, hogy legsajátosabb területemet a XX. századi művekben találtam meg. A gottwaldoviak és a kecskeméti együttes között jó munkakapcsolat alakult ki. Reméljük, hogy ez a baráti együttműködés megmarad és mind tartal­masabbá válik. U.M.— *»&*£*** a Charly (Virágot Algernonnak) Megszoktuk már, hogy a mai témájú amerikai fil­mek többsége valamilyen formában elülteti a mozi­nézőlsen a tudományos és technikai forradalom meg­teremtette civilizáció kétes nagyszerűségének érzését. Mindezt legtöbbször abból gyen, mint az egér, akit Algernonnak neveztek el, s ő kerülhessen ki győzte­sen. Az operáció sikerül és az emberi méltóságért ví­vott harcban győz Charly, s egy pillanatra eltölti az élet teljességének öröme Ám ez nem tart S1"'-' Charly és az orvosnő az álláspontból teszi, hogy bemutatja az embert, amely a rendkívül magas fokon szervezett társada­lom útvesztőjében nem talál el céljaihoz, s közben önmaga is céltalanná vá­lik, elidegenedik és ellene fordul az őt körülvevő ér­tékeknek. Hemingway öreg halásza pedig azt mondja: az em­ber nem arra született, hogy legyőzzék, még akkor sem, ha a természettel ví­vott harcban alulmarad. Erinek az egyetemes erköl­csi példázatnak a kibontá­sa volt Daniel Keyes regé­nyében az egyik mag, ami Virágot Algernonnak című könyvét a világsiker rang­jára emelte. Stirling Silli- phant, Charly címmel irt filmforgatókönyvében ez az írói szándék nem sikkadt el. A csodálatos hangvéte­lű próza stilusvilága — amellyel az író megjeleni­tette az inbecillis harminc­két éves felnőtt gyerek Charly Gordonnak az ér­telmi kibontakozással ví­vott élet-halál^ harcát — színi és képi megjelenítés­ben olyan nagy fokú tö­mörítést és újraalkotást igényelt, amellyel átlag­szintű művészek kudarcot vallottak volna. A regény azzal a szán­dékkal tárja fel az ember legbensejét, hogy megis­merje önmagát, önmaga korlátáit és végtelenségét is egyben. A bolond Char­ly Gordon nem elég bo­lond ahhoz, hogy ne dol­gozhasson egy pékműhely­ben, de értelme már nem fogja fel, hogy társai mi­ért gúnyolják ki naponta a legotrombább módon. Egyszerű ösztöneiben na­gyon mélyen, de szunnyad az ember, aki arra szüle­tett, hogy szüntelen meg­haladja önmaga viszonyait. 6 írni és olvasni akar megtanulni. Cliff Robert­son lélektanilag árnyaltan, hitelesen oldja meg felada­tát. Miss Kinnian alakítója Claire Bloom méltó szí­nészpartnere Cliff Robert- sonnak. aki mint tanítónő meglátja a felnőtt-gyer­mek ösztönös törekvését és megszervezi számára az agyműtéttel felokosított egérrel a küzdelmet. Char­ly is vállalkozik a műtét­re. fao&y cfraa akos Je-j. mert az emberre új küz­delmek várnak, amelyek nem tűrik az idillt, mint ahogy az élet sem tűri ál­talában. A kísérlet sikeré­nek nyugtázására összehí­vott orvoskongresszuson Charly felmutatja a halott egeret, s tudományosan bebizonyítja, hogy az ő ál­lapota is csak időleges. De nem sajnálkozik, hogy bú­csúznia kell, hogy vissza­csúszik inbecillis Chatiy Gordonná. Az emberi­hez intézett, szózatként ha­tó megnyilatkozásában Charly az erőszaktól, a bombáktól, a rettegés kor­szakától, a háborútól bú­csúzik. Az ember nem arra szü­letett, hogy legyőzzék. Utoljára még minden ere­jét, tudását latba vetve meg akarja menteni ma­gát és képletesen a világot (ezt a civilizációt! az őril­lettől. Ez a hasonlóság nyilvánvaló, s nemes fele­lősség súlyával kel fel az ember a film után a he­lyéről. Bár Charly — mint egv álomban — ott. hintá­zik az elhagyott játszóté­ren. Csató Károly 3ó hír Balotaszáilásró! Kétszer kényszerültünk írni a Luca széke módra készülő balotaszállási is­kolafelújításról. Megígér­tük olvasóinknak, hogy to­vábbra is figyelemmel kí­sérjük az építkezést. Öröm­mel számolunk be arról, hogy a napokban csaknem féléves „ott-tartózkodás” után elvonulnak a tompái ktsz szakemberei és no­vember 8-án birtokukba veszik a gyerekek a négy korszerűsített, újra festett tantermet, a pedagógusok a szertárakat, irodákat. Az elmúlt héten került sor a műszaki átadásra. A víz­vezetékkel és a villany- hálózattal ugyan kisebb bajok mutatkoztak, de a jegyzőkönyvezett hibák nem akadályozzák az épület rendeltetésszerű használa­tát. Reméljük, hogy súlyo­sabb panaszról a későb­biekben sem hallunk és legalább az a közmondás igazolódik: „a jó munká­hoz idő kell”. Balotaszállá- son — nagyon sok.

Next

/
Thumbnails
Contents