Petőfi Népe, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-04 / 261. szám

Itn. november 4., szombat S. oldal Kigyűlt a fény a 81. tanyai iskolában Folytatás az 1. oldalról.) e határozatát, amely sze­rint 1973. év végére meg kell oldani a hosszabb tá­von is működő 81 tanyai iskola villamosítását, s er­re a saját alapjaiból 6,2 millió forintot biztosított. Ez időponttól kezdve bon­takozott ki a nagyszerű eredményeket felmutató társadalmi méretű akció. Ezután dr. Gajdócsi Ist­ván, a megyei tanács el­nöke emelkedett szóra. — Befejeződött egy akció Bács-Kiskun megyében. Eredményeként alig több, mint egy év alatt 81 ta­nyai iskolában gyulladt ki a villany, amely egycsapás- ra magával hozott sok mindent abból, amit a XX. század nyújtani tud a ma emberének __ A villany r endkívüli jelentőségét csak azok tudják igazán megér­teni, akik részt vettek egy villanygyújtási ünnepségen, valamelyik tanyai iskolá­ban. Felemelő és sokszor megható érzés volt annak az eseménynek -részesévé lenni, amikor szinte egy pillanatban összesűrűsödve negyedszázados fejlődés kö­vetkezett be az életkörül­ményekben. de legalább is azok megjavításának lehe­tőségeiben. A szónok a továbbiakban méltatta az akció odaadó, lelkes részeseit, s a moz­galom során kibontakozott nagyszerű emberi kapcso­latokat. Vázlatosan kitért a megye villamosításában a felszabadulás óta elért ered­ményekre. Mint említette, Imrehegy 1966-ban történt bekapcsolásával a megye minden községe — a felsza­badulás óta összesen 63 — kanott villanyt. A villamo­sítási program azonban ez­zel korántsem ért véget, hi­szen megvénkben a vil­lannyal ellátott lakások aránva napjainkban is alig haladja meg a 70 százalé­kot az országos 92 százalék­kal szemben. A különbség oka pedig egyértelműen a tanvás települési formában található. A több mint 40 ezer tanyának ugyanis alig 16 százaléka van a villany- hálózatba bekapcsolódva. — A villany tehát nem juthat el a tanyák többsé­géhez. Mégis közelebb ke­rülhet. a tanyai emberek­hez, ha eljuttatjuk olyan fontos intézményekhez, mint a tanyai iskolák — tette hozzá a szónok, majd ezeknek az intézmények­nek a korszerűbb oktatás­ban és a népművelésben való jelentős szerepét fej­tegette. Ünnepi beszéde további részében a tanyai iskola- villamosítási akció alig másfél éves történetéről adott áttekintést. Ennek eredménveként 34 kilométer na gvfeszültséffű és több mint 20 kilométer kisfe­szültségű villanyhálózat meoápítésével 43 tanyai is­kolához jutott, el a hálóza­ti energia. 38 iskolában ű°vn evezett ..Bács” tíousu hclvi áramforrás szolgáltat­ja az áramot, ötvenhárom iskolában 75 tanterem és 51 pedagóguslakás belső villanyszerelését társadalmi munkások, szocialista kol­lektívák oldották meg. 5 a paevsse^ű akció során vég­zett 16 millió forintnvi ér­tékű munkából mintegv 6 milliós értéket kénvisel a társadalmi segítség. Beszéde befelező részé­ben a következőket mon­dotta : — Sikeresen befeleztünk egv akciót, villanyt gyújtot­tunk egy sor tanyai isko­lában. Korántsem fejeztük még be azonban a tanyai iskolák és iskolások érde­kében végzett munkát. Még nagyon sokat kell tennünk a tanyai emberek életkörü- ményeinek, egészségügyi, oktatási, művelődési felté­teleinek további javításá­ért. Az iskolavillamosítás ezen a hosszú, fáradságos és küzdelmes úton csak az első, de nagyon jelentős, sikeres lépés volt. Ezt kö­vetik a továbbiak: a kollé­giumok építése, a közel­múltban történt felmérés alapján mintegy 6 ezer ta­hiszen e díszterem padjai­ban most nem az ünnep­lők, hanem az ünnepeltek ülnek, A tiszteletükre rendeztük az ünneplést, s nyújtottuk át a szabad időben végzett önzetlen munkáért — amelyet úgy hívnak: cselekvés — a szerény elismerést — mondotta bevezetőül. Em­lékeztetett rá: kettős az ünnep. A fényé, amely be­ragyogja a tanyai iskolá­kat és a Nagy Októberi Szocialista Forradalomé, amelynek 55. évfordulója következik, s amely nélkül Köszönet a jó munkáért nya villamosítása, az egész­ségügyi ellátás javítása, a kereskedelem tanyai háló­zatának bővítése és még számos más intézkedés úgy, ahogyan azt a megyei pártbizottság és a megyei tanács 1971. december 22-i együttes ülésén elhatározta. Gajdócsi elvtárs ünnepi beszédét követően az ak­cióban részt vett kollektí­vák nevében Benkó Zoltán, az Észak-Bács-Kiskun me­gyei Vízmű Vállalat igaz­gatója kért szót és tol­mácsolta azt a jóleső ér­zést, amely a nemes célért munkálkodás közben a mozgalom részeseit eltöl- tötte. Majd Szécsényi Lász­ló, a megyei tanács vb kecskeméti járási hivatalá­nak művelődési osztályve­zetője a pedagógusok, a helyi tanácsok, s nem utolsósorban a tany ai szü­lők nevében mondott kö­szönetét a társadalmi mé­retű akció részeseinek, s tett ígéretet, hogy mara­déktalanul kihasználják a villanyfény nyújtotta lehe­tőségeket. Ezt követően dr. Gajdó­csi István nyújtotta át a művelődésügyi miniszter ál­tal adományozott Szocia­lista Kultúráért kitünteté­seket, miniszteri dicsérete­ket, valamint az MSZMP megyei bizottsága és a me­gyei tanács által adomá­nyozott emléklapokat, to­vábbá a Község- és Város- fejlesztésért emlékérmeket. A csaknem fél órán át tartó — kitüntetéseket át­adó — aktust követően dr. Romány Pál mondott záró­beszédet. — Ünnepünk van, de ez eltér a sokféle ünneptől, aligha jutottunk volna eh­hez a fényhez. Beszéde további részében tisztelettel emlékezett Ro­mány elvtárs mindazokra a nagyszerű emberekre, elvtársakra, közöttük Erdő- si Józsefre, a megyei ta­nács elnökére, Gyóni La­josra, a megyei pártbizott­ság titkárára, Dudás Ben­jáminra, a megyei pártbi­zottság osztály vezetőjére, akiknek ezért az ügyért kifejtett odaadó, lelkes munkásságát, emlékét is felidézi a tanyai iskolák fénye. — Az ügy, amelyről szó van, a szocialista ember felemelkedésének ügye. Önök ezt szolgálták, ebben segítettek — mondotta zá­róbeszédé végén dr. Ro­mány Pál. Az emlékezetes ünnepség résztvevőinek végül a kis­kunfélegyházi általános is­kolások műsorukkal ked­veskedtek. MSZBT- kitüntetések november 7 alkalmából A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 55. év­fordulója alkalmából ün­nepséget rendezett a Ma­gyar—Szovjet Baráti Tár­saság pénteken, a Barát­ság Házában. Az ünnepsé gén Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, az MSZBT elnöke ki­tüntetéseket nyújtott át. A Munka Érdemrend külön­böző fokozatait kapta több aktivista a magyar—szov­jet barátság elmélyítésében végzett kiemelkedő munká­jáért Az MSZBT első ízben adományozott aranykoszo­rús plakettet kiváló mun­kát végző tagcsoportjainak. Az MSZBT legmagasabb kitüntetését, az aranyko­szorús jelvényt kapta töb­bek közt dr. Ortutay Gyula, az MTA Nyelv- és Iro­dalomtudományok Osztály osztályelnöke, a Néprajz- kutató Csoport igazgatója, Kiss Ernő, a Kecskeméti Konzervgyár főosztályveze­tője, az MSZBT Országos Elnökségének tagja. A kitüntetések átadásánál jelen volt: Nagy Mária, az MSZBT főtitkára, Grosz Károly, a KB osztályvezető- helyettese, ott volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió bu­dapesti nagykövete. Húsz éve könyvtárosok Október 22-én volt pon­tosan húsz esztendeje, hogy új feliratot helyeztek el a Kecskeméti Városi Könyv­tár bejáratánál. Ezen a na­pon alakult meg a Katona József megyei könyvtár. Tegnap délután emlékeztek a megye művelődéstörténe­tében oly fontos esemény­re az intézmény régebbi és mostani dolgozói. Király Lászióné szakszervezeti tit­kár köszöntötte az egybe­gyűlteket, köztük Fülöp Gyulát, a Közalkalmazot­tak Szakszervezete megyei bizottságának titkárát és a megbízott nyugdíjas dolgo­zókat. Rövid történeti átte­kintéssel idézte fel az el­múlt két évtized könyvtár­politikai változásait, a fej­lődés állomásait Kovács Pál, a megyei könyvtár igazgatóhelyettese. Kedves és megható jelenet volt, amikor Lisztes László, az intézmény igazgatója üdvö­zölte azt a három könyvtá­rost, akik már 1952-től, a kezdet kezdetétől itt dol­goztak: Ható Vávidnét, Bo- zóki Józsefet és a most részfoglalkozású Fazekas István raktárost. Az ünnepségen megemlé­keztek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom kö­zelgő évfordulójáról, az Aurora sortüzét követő vi­lágtörténelmi változásokról. NEHÉZ helyzetben volt tizenhat évvel előbb a szo­cializmus ügye. Ellenforra­dalom volt Magyarországon és a megyében is, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy felszámolja a munkásha­talmat és a régi urakat ül­tessék a nép nyakába. Két héten át bizonytalan volt a kommunisták, de min­den haladó, becsületes em­ber helyzete. Egyszóval el­szabadult a pokol. Az órán­ként gombaszámra szapo­rodó forradalmi tanácsok, munkástanácsok működé­sének „elvi” alapja nem volt más. mint ki a kom­munistákkal a vezető he­lyekről, és a különféle szervekből. A mi népünk — különösen itt, a Duna— Tisza mentén — nagyon jól tudta, hogy ha valamit a kommunisták nélkül, azok üldözésével, sőt éltük fi­zikai veszélyeztetésével akarnak „megoldani”, az nem lehet más. csak ellen- forradalom. Huszonöt éves „tanfolyam” adatott a há­rommillió koldus Magyar- országának ahhoz, hogy jól ismerje ellenfelei szán­dékát. Szinte mindenki szólt ezen az ideiglenes fóru­mon, Mit vitattunk leg­inkább? Milyen módsze­rekkel és kikre támaszkod­va kellene a párt tevé­kenységét elkezdeni, illet­ve tovább folytatni. A hoz­zánk legközelebb állókról volt szó elsősorban: a kommunista munkásokról, a valamikor földhöz jut­tatott és időközben szövet­kezetbe lépett parasztok­ról és azokról az értelmi­ségiekről. akik nehezebb órákban is tudták, hogy a pártban, vagy legalább is ahhoz nagyon közel van a helyük. Különösebb dön­tések persze nem szület­hettek. Abban állapod­tunk meg, hogy az intéző bizottság vezetői igyekez­nek kapcsolatot teremteni a párt vezető szerveivel. Szombaton. november 3-án azonban nem tudhat­tuk, hogy másnap mi fog történni. Valami sejtés ugyan rejlett bennünk, hi­szen — míg az alakuló ülés tartott — sok-sok ar­ra vonuló szovjet tank dü- börögtette meg a földet. Aggódva éltünk, de nem tétlenül. Ismerhettük már volt ludovikás tisztek, fő­szolgabírók. miniszteri ta­nácsosok, pöffeszkedő köz­ségi bírók módszereit Egyetlen ellenszer lehet eredményes: az összefogás, a szervezettség. S milyen nagy volt a bizakodás kö­rünkben. amikor a Nép- szabadság első számában 1956. november 2-án Ká­dár János rádióbeszéde ez­zel a címmel jelent meg: „Pártunk védi nemzeti be­csületünket. a demokrácia és a szocializmus ügyét”, s aláírásként ennyi: „Meg­alakult a Magyar Szocia­lista Munkáspárt.” ES MEG AZNAP kora délután csaknem ötven kommunista részvételével Kecskeméten is megalakult az MSZMP, és annak vá­rosi, valamint megyei ideiglenes intéző bizottsá­ga. Szomorú, esős péntek délután volt. Latolgattuk, vajon mit is kell tennünk, hogy egyetlen egyet is elő­re lépjünk. Annál is in­kább így volt ez, mert ugyanerre a napra már megjelent a kisgazdapárt helyi harsonája, a Kecske­méti Lapok, amelyben •ilyen címek voltak olvas­hatók: „Megszólalt a Kecs­keméti Katona József Rá­dió”, „Mindszenthy József bíboros rádiószózata”. „Nincs már bújtatott ávós. De fegyveres ávós sem!” stb. A félszáznyi kommunista mégis úgy döntött, hogy másnap, szombaton az ideiglenes megyei intéző bizottság tartsa meg első ülését. ZAKLATOTT nappalok, még nyugtalanabb éjsza­kák. Rádióval az éterben kalandoztunk, mígnem va­sárnap (november 4.) haj­nalán egy örvendeztető és biztató szavakat mondó hang szólalt meg: „Felhí­vás a magyar néphez!... Véget kell vetni az ellen- forradalmi elemek garáz­dálkodásának. Ütött a cse­lekvés órája. Megvédjük a munkások és parasztok ha­talmát, a népi demokrácia vívmányait. Rendet, biz­tonságot és nyugalmat te­remtünk hazánkban.” Ezt a felhívást a magyar for­radalmi munkás-paraszt kormány írta alá. A rendet és az utána következő gyors konszoli­dációt a szovjet csapatok segítségévei sikerült bizto­sítani. A szovjet emberek szocialista építésünket vé­dő önfeláldozása nem is­mert határt. És ezek a so­rok is tulajdonképpen azért íródtak, hogy emlé­keztessünk ezekre a napok­ra, mondhatni második fel- szabadulásunkra. Emlé­kezzünk azokra a szovjet és magyar hősökre, ' akik fegyveres ellenforradalmá­rokkal szembeni harcban ontották vérüket. PARTUNK fogadalma szó szerint megvalósult: az országban rend van, a munkásosztály hatalma és a szocialista építés töret­len. És ha november 4 emléke hitet öntve belénk, újabb fogadalomra ser­kent. akkor az nem lehet más, mint a szocializmus teljes felépítése. —r —1 Közgazdasági társaság alakul Tegnap a megyei párt- bizottság kezdeményezésé­re szervező bizottságot hoz­tak létre a Magyar Köz- gazdasági Társaság Bács- Kiskun megyei szervezeté­nek megalakítására. A szer­vezet létrehozása különö­sen azért időszerű, mert a megye gazdasági életének fejlődése már elérkezett ahhoz a szakaszhoz, ami­kor a közgazdászok, gazda­sági szakemberek együtt­működése szakmai tovább­képzésük megoldása nélkü­lözhetetlen követelmény. Megyeszerte csaknem 500 közgazdász, illetve hasonló végzettséggel rendelkező szakember dolgozik. Szer­vezetbe tömörítésük célja, hogy előmozdítsák Bács- Kiskun általános gazdasági fejlődését, esetenként egyes vállalatok részére segítsé­get nyújtsanak, nem utol­sósorban pedig, hogy meg­teremtsék saját továbbkép­zésük alapjait. Tevékeny­ségüket a TIT-tel, az MTESZ-szel együttműköd­ve fejtik majd ki. A szervező bizottság ve­zetésével Kóczián Zoltánt, a Központi Statisztikai Hi­vatal megyei igazgatóját bízták meg. Az MKT me­gyei szervezetébe való be­lépési nyilatkozatokat a gazdaságok, vállalatok, in­tézmények gazdasági szak­emberei rövidesen megkap­ják, de az érdeklődők Kecs­keméten a 11-088-as tele­fonon vagy levélben a KSH megyei igazgatóságán (Katona József tér 14.) is jelentkezhetnek. Tanyai KlSZ-kinb Alsómégyen tanyai KISZ- klubot építettek a helyi ta­nács és az Aranykalász Termelőszövetkezet 90 ezer, valamint a KISZ me­gyei bizottságának 45 ezer forintos anyagi hozzájáru­lásával. Az új klub no­vember közepére készül el, az avatóünnepséget e hó­nap 19-én tartják. A klub berendezésének és felsze­relésének megvásárlásához a járási KISZ-bizottság 11, a helyi tanács és a terme­lőszövetkezet 13 ezer forin­tot ajánlott feL November 4.

Next

/
Thumbnails
Contents